Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)

1983-11-12 / 46. szám

Robert Mu­rdok az ausztrál újságkirály betört Chicagóba A konzervatív- politikai nézetet valló Robert Murdok, New York, Boston, San Antonio és Lon­ganmín'Anion -Chicagoban is megvetette a lábát. "Erért megvásárolta a Sun-Times nevű kb. 650 ezer példányszámú chicagói liberá­lis napilapot. Az ausztrál újságkirály, aki a londoni Times­­nek is tulajdonosa, Ausztráliától és Angliától az USA-ig, most 80 lapot és magazint ad ki, heten­te 60 millió példányban. A Reagan kormány számára Murdok impériu­mának terjedése jó hír, mert az ő lapjai erőtel­jesen támogatják Reagant és ostorozzák az ame­rikai hírközlő médiát. Ez az utóbbi viszont nem a leghízelgőbben vélekedik az ausztrál újságkirályról. Murdokot reakciós beállítottságú, szenzáció-hajhászónak nyilvánítják és nem értik, hogy mi lehet a lap­király sikerének titka, leszámítva természete­sen az olcsó szenzációt! Japánban Nakasone miniszterelnök az év vége előtt országos választásra készül Kyodo, a japán hírszolgálat úgy véli, hogy Nakasone konzervatív miniszterelnök arra készül, hogy november végén feloszlatja a parlamentet, a Dieth-et és új országos választást rendel el. Az ellenzéki pártok október eleje a Tanaka volt miniszterelnök négy esztendős ítélete, majd a képviselői mandátumról való lemondásának­ megtagadása óta bojkottálja a parlamentben va­ló részvételt. Nakason, aki Tana pártfogása révén lett mi­niszterelnök ebből a zsákutcából egy új országos választással kerülhetne ki. Grenadában az amerikai csapatok szovjet katonákkal is harcoltak? Ez az állítás először egy sebesült amerikai fia­tal katona, Keith Harter részéről hangzott el, akit kórházi ágyán interjúvolt meg a hírközlő média. A sebesült katona mellett álló tiszt erre azonnal közbevágott és elhallgattatta a fiatalembert. Most viszont az amerikai felderítő szolgálat kö­reiből szállingózik a hír, amely szerint Grenadá­ban egy tucatnyi szovjet Speznaks, (az amerikai Grimpere elit rohamcsapatok szovjet változata!) képezte ki a kubai és a grenadai katonákat. Ezek irányították a három napos ellenállást, majd a részleges visszavonulást. Egyelőre ezt az amerikai hatóságok hivatalosan tagadják, és az amerikai hadsereg mélyen hall­gat arról is, hogy milyen bizonyítékokat talált a sok dokumentumban amelyre Grenadában buk­kant. Állítólag bizonyíték van Grenada,Havan­na és Moszkva közötti katonai szerződésre is! Egy újabb hír szerint Sir Paul Scoon, a grena­dai születésű brit Commonwealth megbízott, Erzsé­bet királynő személyes képviselőjének amerikai kiszabadítása az egyik legnehezebb és legmeré­szebb feladata volt a partraszállóknak. A Sir Pault háziőrizetben tartó marxista csapatok vá­ratlanul heves ellenállást fejtettek ki. A Sir Paul kiszabadításakor történt az ideggyógyintézet el­leni akaratlan amerikai támadás. Sir Paul most szabadon van és biztonságban és ő a kulcspontja Grenada új kormánya megszer­vezésének! Kuba közép-amerikai bosszú terrorhadjáratot tervez Amerika ellen A State Department szóvivője, John Hughes, be­ismerte, hogy a New York Post nevű, new yorki lap híre igaz, az USA lehallgatta amint Castro utasította világszerte embereit és terrorista cse­lekedeteket rendelt el amerikai intézmények és hivatalos közegek ellen, hogy megbosszulja Gre­nada elvesztését. Hughes szerint Washington a hírt nagyon is komolyan veszi és elrendelte világszer­te személyzetének fokozott biztonságát. Arról nem esett nyilvánosan szó, hogy Reagan elnök közelgő távol-keleti látogatása nem okoz-e aggodalmat a biztonságáért felelős szerveknek, mind kísérőinek, mind vendéglátóinak. Nem kétséges azonban, hogy a Reagan elleni példátlan gyűlölet­hadjárat miatt egyre többen ag­gódnak most az elnök közelgő távol-keleti körútja miatt. J. Elrod Realtors, Inc. magyarul is beszélő, sikeres üzletkötője KATHY WOLF lelkiismeretes és egyéni gondossággal kezeli megbízóit. DÍJTALAN BECSLÉS. Lincolnwood, Skokie, Niles, Monton Grove, Des Plaines és Chicago északi részén. Tagja a North Side és az Evanston North Shore Real Estate Boardnak. MEGELÉGEDÉS GARANTÁLVA! Iroda: 676-0200 Otthon 677-5114 Multiple Listing Service! 3929 Oakton Ave. Skokie, 111.60076 Mulroney kijelentette: Kanadának teljes erővel a NATO mellett a helye Az elmúlt hétvégén megtartott Sirlaire Mulroney bankett va­csorán a Konzervatív Párt újonnan megvá­lasztott párt­vezére, Brian Mulroney kijelen­tette, hogy Kanadának kötelessége teljes erő­vel kiállni a NATO mel­lett. Nem lehet a szovjet szirén hangjaira hall­gatni, mert a szovjet a Nyugatot, de főleg az USA-t vádolja a lefegy­verzési tárgyalások si­kertelenségéért. Mulro­ney szerint is Kanadá­nak béke­közvetítő sze­repe van, de csakis a NATO hatalmak bevo­násával. Ugyanakkor arra is kitért, hogy meg­választása esetén feltét­lenül barátságosabb szomszédi viszonyt akar kiépíteni az Egyesült Államokkal, amely el­végre is jószomszédja Kanadának. Nem az el­lenséges erőkkel kell ke­resni a kapcsolatot, ha­nem a barátokkal, még­hozzá a közvetlen bará­tokkal. A szovjet egyéb­ként sem respektálja a jelenlegi miniszterelnök „béke­kísérleteit”, és nem hajlandó leszerelni az eddig felállított ra­kétákat, csak az ellen til­takozik, hogy a NATO haderők ne állítsanak fel ezek ellensúlyozására hasonló mennyiségű ra­kétát. A kitűnő bankett va­csorán, amelyet Sincla­ir Stevens a megválasz­tandó Mulroney kor­mány külügyminisztere választási kampányára rendeztek, külön ünne­pelték Mila Mulroneyt, a pártvezér bájos felesé­gét, akinek közvetlen egyénisége mindenkit magával ragadott. Azt hisszük a háromgyer­mekes Milából kitűnő „First Lady” lesz. COMPLETE ALTERATIONS REMODELING—RESTYLINO Férfi női és ' gyermekruhák': • Átalakítás • Javítás Bartos Katherine Előzetes bejelentés * szükséges. Tel: 463-4898 REKLÁM A MI BANDÁNKKAL RABOL­­TASSA EL MAGÁT! !A VÁLT­SÁGDÍJNÁL RÉSZLETFIZETÉSI KEDVEZMÉNYT ADUNK!­­ Tudod, mennyi munkám fekszik benne, amíg megtanítottam, hogy egy karcolást se ejtsen! — Szegény kimúlt Betyárunkat ki akarom tömetni — mondja Kissné a férjének. — Hát persze. Mindig csak a kutya — dühöng a férj. Velem bezzeg nem csináltál ekkora hűhót... **• Gizike rohan a telefonhoz: — Igen, aranyom! — Mondd csak, drágám, honnan tudod, hogy én hívlak? — Ó, aranyom, már hogyne tudnám, amikor te olyan édesen csengetsz... *•* — Szóval, önökhöz betörtek? — Igen. — És az ön felesége egy férfit fedezett fel az ágy alatt? — Igen. — Talán a tolvajok közül való volt? — Nem, az én voltam... *** — Hova sietsz, öregem? — A feleségem vár a vacsorával. — Akkor még megihatunk valamit. Fél óra már nem számít. — Milyen fél óra? A tegnapi vacsorával várt. KÉRÉS - Ha már­ hazudsz, legalább folyamatosan hazudjál, mert az, hogy néha igazat is mondasz, teljesen megzavar. SZÍNÉSZNŐ — Mindig t­ so­­k azok a nyúlfarknyi epizód­­szerepek! Jó lenne egy­­­szer már egy főszerep­ben megbukni TRÜKK - - Szereztem egy or­vosi táskát. Így köny­­nyebb ismerkedni a nőkkel. BECSÜLETES SZÉLHÁMOS — Ez egy közönséges rézgyűrű, amilyen hi­székeny, ezt önre tud­nám sózni aranyként De nekem elég lesz, ha megfizeti duplán a réz árát. KIVÉTEL Béla pedagógiája az, hogy nem tesz kivételt a gyerekei között. Egyik­kel sem törődik. Vállalati mulatozás. Javában tart a viga­dalom, amikor Brahovácz váratlanul megszó­lal: — Viszontlátásra, Kovács kortárs! Viszont­látásra, Mancika! Viszontlátásra Sohonyai­­kám... A jelen levők megkérdik: — Csak nem akar már hazamenni, Braho­­­­vácz? — Nem. Azért búcsúzkodom tőlük most, mert rövidesen leiszom magam és aztán már nem ismerem meg őket... Az éjszaka kellős közepén a feleség feléb­reszti a férjét: — Ébredj fel! Mi történt? Miért kiabálsz? — Máriáról álmodtam... — Máriáról? Ki az a Mária? — Te nem ismered... Álmomban ismer­kedtem meg vele ... — Ha nem tévedek, uraságod egyike étter­münk leghívebb és legrégibb vendégeinek! — Valószínűleg. Például még jól emlék­szem azokra az időkre, amikor az abroszok tiszták voltak! AZ ÉLET ÖRÖMEI Dr. Schultheisz Frigyest, a magyar újságírók népszerű orvosát egyszer felkereste egy hatvan év körüli riporter azzal, hogy ajánljon neki valami hatásos fiatalító kúrát.­­ — Semmi értelme belevágni az ilyesmibe — mondta a doktor. — A fiatalító kúrák nagy része sem­mit sem ér. Minek vállalna fe­­lesleges kockázatot holmi hormonokkal, az mikor kiváló kondícióban van és teljesen egészséges? — Egészséges, egészséges! — zsörtölődött a páciens. — De azért mégsem vagyok már a régi. A nálam tíz évvel idősebb barátom viszont átesett egy fiatalító kúrán, és azóta végiglum­pol minden éjszakát, lubickol az élet örömeiben, iszik, eszik, minden lány után meg­fordul, amelyiket lehet, meg is kaparintja. — Honnan tudja? — ő maga mondta. — Az más! — nevette el magát Schultheisz, doktor. — Tudja mit? Mondja maga is! NEVESSÜNK A bíróság elnöke nem tudja hogyan megszólítani a kiskorú bűnözőt. Végül is így szól hozzá: — Szóval loptunk, loptunk ugye? — Bocsánat — szakítja félbe felháborodottan a vádlott. — Hogy ön lopott-e vagy sem, az az ön dolga, de én ártatlan vagyok!• — Nem értem, hogyan lehetséges az, hogy a fele­ségeddel szüntelenül veszekszel, az anyósoddal pedig folyton dicsekszel? , — Tudod, kedves barátom, ő mindig ellenezte a házasságunkat. A vakbélgyulladásost betolják a műtőbe. Mikor látja az öreg sebészprofesszort, akinek úgy­­ remeg a keze, mint a falevél, rémülten súgja a műtős- s nőnek: — Úristen! Ez összekaszabol! A műtősnő megnyugtatja: — Ne féljen! Mi már megszoktuk. Mikor ő ope- r rál, rázzuk az asztalt.• A szenvedélyes lóversenyjátékos színészt egyszer I megkérdezte a kisfia... "Apu, melyik erősebb, a ló ! vagy az autó?”... "Természetesen az autó, a fiacskám...” "Nem lehet. Akkor miért mondta I anyuka vasárnap, hogy ezek a lovak egyszer elviszik az egész házat?” Vol­au­, hogy több mint nyolcmilliárd könyv jelent meg egy év alatt a világon. Ilyenformán igazán csodálatos, hogy m­ég mindig vannak a vilá­gon olyanok, akik nem tudnak ol­vasni, és olyanok is vannak, akik tudnak, de nem akarnak, sőt olya­nok­­is akadnak szép számmal, akik tudnak is é­s akarnak is, de miként ők maguk mondják — és csak tudják —, nem érnek rá, nincs idejük olvasni, mert elkés­nek, és a­ barátjuk, aki a kocsmá­ban várja őket, szemrehányást tesz majd nekik, különben is mi­nek nekik a könyv, megtudnak ők mindent a világ dolgairól, az élet­ről és az emberekről az ivócimbo­ráktól, a tántorgó haveroktól, a jóságos szesztestvérektől, akik va­lósággal novellákat mesélnek ne­kik, sőt ha van idejük, mielőtt eszméletlenre itták volna magukat, egész regényeket, a naturalizmus gyöngyszemeit, ami a kifejezések kötetlenségét­ illeti, a legmoder­nebb regényeket, pirulás nélkül kimondva a kimondhatatlant, akár a legdivatosabb mélyirodalmi re­gény, ezt el lehetne hallgatni reg­gelig és el is hallgatnák, ha köz­ben le nem esnének az asztal alá, vagy ki nem dobnák őket a kocs­mából, de könyvet nem vesznek a kezükbe, más volna persze a hely­zet, ha a könyvet is literrel vagy legalább decivel mérnék, akkor szívesen hagynák, hogy az iroda­lom mélyén átitassa a bensőjüket, na de ne legyünk szigorúak, em­berek vagyunk (még azt se mond­hatom, hogy tisztelet a kivételnek), én például tudok olvasni és néha irodalmi remekművek olvasása he­lyett mégis inkább az X. kolléga történeteit hallgatom Y. focista titkos kilengéseiről, vagy Y. kolléga elbeszéléseit egy másik kolléga és egy kolléganő víkendjéről, persze szigorú becsszó alatt, hogy nem adom tovább, hiszen neki is úgy mondta el Z. kolléga és Z. kollé­gának is úgy mesélte egy másik kolléga. De én legalább tényleg szeretem az irodalmat, csak akkor jövök egy kicsit zavarba, ha Dante és Agatha Christie között kell válasz­tanom. BÍRÓSÁGON Lopásért elitéltek egy fiút. A padban felsóhajt egy anyóka: „Pedig milyen derék gyerek volt, bármit lopott, mind­­ hazahordta. VENDÉGLŐBEN Bifsztéket rendel egy vendég. Amikor megkapja, sírva fakad: „Milyen nagy ökröt vágtak le, hogy jusson nekem egy piciny adag...” MEGFELELT „Apuka mi az, hogy „mártír?" — kérdezi Samuka. — „Aki tintába márt, úgy ír, feleli apuka. VADÁSZATON Megpillantottam egy medvét. Lőttem. De bizott­g az eredmény — semmi. A medve udvariasan megkérdezte: „Uram, ez célzás akart lenni?" " A MACSKA FELJEGYZÉSEIBŐL Tudom, hogy népszerűtlen vagyok. Miért? Nem haragszom senkire, mégis vannak ha­ragosaim. Kedves vagyok és csendes — ta­lán ezt nem tudják megbocsátani, egy dühös és zajos korban. Ezért aztán folyton más állatokhoz hasonlítanak, és a hasonlat az­ én rovásomra dől el. A kutya fürgébb és szol­gálatkészebb, mint én, a baromfi szaporább, a birka szelídebb és a disznó kiadósabb. Még a hangyát is többre becsülik, mert ha más­nak nem hajt is hasznot, legalább magának gyűjt vagyont, és az ilyesmi elragadtatást kelt az emberekben. Az én bűnöm az, hogy nem keresem a sikert. Nem versengek sem a kutyával, sem a hangyával. A derék eb humanizmusát némi szánalommal szemlé­lem. Mindenkihez jó, mindenkinek segít,­­minden munkát elvégez. Mindig azt ugatja meg, akire a gazdája haragszik, mindig ott ■van, ahol lennie kell, minden rúgást eltűr, és minden falatot hálásan megköszön. Mint általában a humanisták, minden érdeket tisztel, kivéve a magáét. Nem irigylem. De nem irigylem a hangyát sem, ezt az agresz­­szív és nyárspolgári tömeglényt, mely rova­rokat, csigákat, lepkéket és növényeket pusz­títva menetel, zárt sorokban, a vagyon felé. Fullánkja mindig célba talál, raktárai min­dig dúsak. Dorombolni viszont csak én tu­dok. Nekem nincsenek nagy ambícióim, nyu­­­godtan ülök a küszöbön, és derűsen szem­lélem a nyüzsgő világot. Csak annyi kell ne­kem, azmennyit fáradtság és megalázkodás nélkül tudok megszerezni. Ezért érem be olyan kevéssel. De egyhez ragaszkodom: a függetlenséghez. Én­ vagyok az egyetlen ál­lat, melyet még nem sikerült idomítani. Nem végzek mutatványokat, nem „szolgá­lok”, és nem adok kezet. Ezért sokan butá­nak tartanak. A tárgyilagos közvélemény döntésére bízom, hogy ki a buta. Nem igaz, hogy nem szeretem a ház né­pét. Én is tudok szeretni, mint minden élő­lény, de nem kritika nélkül. Csak­ azt szere­tem, aki szeretetre méltó. Érzelmeimnek nem adok hangos, látványos kifejezést. Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem méltó rá, hogy értelmes, jó ízlésű ál­latok ragaszkodjanak hozzá. Aki nem tud sokáig hallgatagon egy helyben ülni, az nem érdemli meg a társaságomat. Akinek mindig csak bravúros mutatvány kell, aki nem éri be a természetes mozdulatok egyszerű szép­ségével, az sohasem szerezheti meg a macs­ka rokonszenvét. Aki mindig valami újat követel, aki folyton a változatosságot, az izgalmat hajszolja, aki nem kedveli a békét, az egyensúlyt, az állandóságot, aki azt hi­­­­szi, hogy mindig cselekedetekkel kell bizo­nyítania létjogosultságát, aki nem ismeri a tűnődés szépségét, annak sohasem lesz hű macskája. Aki az élet felületes örömeit ker­geti, annak a macska hátat fordít. Akit a macskák szeretnek, silány ember nem lehet. Szememre vetik, hogy költözködés után visszaszököm a régi lakásba, hogy nem az emberekhez vagyok hű, hanem a helyhez. Ez ilyen formában nem igaz. De el kell is­mernem, hogy az új környezetet nehezen szokom meg. Néhány zajos, fecsegő ember társasága nem kárpótol a régi falak, fák és tejesköcsögök elvesztéséért. De nem becs­mérlést, hanem elismerést érdemlek, amiért elsősorban az intézményekhez ragaszkodom, és nem egyénekhez. Kegyetlenül bánok az egerekkel? Beismerem. De megfigyelték-e már alapo­san az egér játékot? Nem vették észre, hogy pontosan úgy játszom az egrekkel, mint a fiaimmal? Elkapom és újra elengedem őket, hadd tanuljanak rugalmasságot, erőt, kitar­tást, merészséget. Megkísérlem a lehetetlent: macskát szeretnék nevelni belőlük. De min­dig csalódom. Nem értik meg szándékomat, nem akarnak túlnőni nyomorult kis egyéni­ségükön. Ragaszkodnak a dohos, puha egér­lyukhoz, az örök rágcsáláshoz, a serény kis nyüzsgéshez. Elveik vannak, pocakot eresz­tenek,­ nagyképűek, gyávák,­­unalmasak, és azt hiszik, hogy a­ szürke a legszebb szín a világon. Mindenhová eljutnak, mindent ki­szimatolnak, mindent kirágnak, és erre ret­tenetesen büszkék. Hiába minden kísérletem, reménytelenül egerek maradnak. Mit tehe­tek hát? Elszomorodom és megeszem őket. Ha lenéző véleményt mondanak rólam, ha félreértenek, ha támadnak, nem felelhetek mást, mint egyik ősöm, a Fekete Macska, mikor színe miatt ócsárolták: „Lehet, hogy sötét vagyok, de mégis az én szemem világít a sötétben.” _____________ IRODALMI ÁRTALOM­ ­ A tanítványai lelkes és szeretetteli köré­ben nyolcvanadik születésnapját ünnepelt Korányi András professzornak volt egy hipo­­chonder betege, aki állandóan bújta az orvosi szakkönyveket, s ha talált egy neki tetsző­ gyógymódot, tüstént ki is próbálta saját ma­gi®­— Nem lesz ennek jó vége! — figyelmeztette Korányi. — Ha továbbra is könyvből kezeli magát, előbb-utóbb belehal egy sajtóhibába. - Szent isten, Béluska, ott egy béka és engem bámul ! - Szia anyukám, már megint nincs a tévében ma este semmi érdekes? 9. oldal

Next