Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)

1983-11-26 / 48. szám

I A dallasi orgyilkosság Vietnam csupán egyik problémája volt John Ken­­nedynek, Castro is állandóan foglalkoztatta őt. A Szovjetunióval való megegyezése miatt nyíltan nem tehetett semmit a kubai diktátor ellen, ma­radt hát a másik út, titkos úton történő eltávolí­tásával való megpróbálkozás. John Kennedy számos nőügye közül az egyik Miss Exner, a chicagói maffia vezér Sam Gian­­cano barátnője volt. Az elnök és a chicagói üzlet­ember egyidejűleg folytatott viszonya a feltűnően csinos nővel,­­ erősen aggasztotta az elnök őrize­tével megbízottakat. Viszont ez a kapcsolat alkal­mat adott arra J.F.K.-nek és fivérének Bobbynak, hogy felkérjék a maffiát Castro eltávolításának „hazafias feladatára”. Mindez még meglehetősen felderítetlen törté­net, annyi azonban tudott, hogy Castro ellen leg­alább egy, de lehet hogy több sikertelen merényle­tet terveztek ismeretlen tettesek. Castronak természetesen megvolt a maga hír­­szolgálata és ennek hatására saját ellenterve. Lehetséges, hogy a dallasi orgyilkosság értel­mi szerzője Kuba diktátora volt. Lee Harvey Oswald az orgyilkos, aki megjárta a Szovjetuniót és onnét orosz feleséggel tért vissza Amerikába, később járt Kubában is és Mexikóban is és a latin forradalmárokkal volt utoljára kapcsolatban. A dallasi merényletet illetően rengeteg a teória. Az egyik az, hogy Washington és Havanna ver­­senyt­ futottak abban, hogy melyik tudja hama­rabb kiütni a másik urát. Sajnos Havannának ebben nagyobb volt a tapasztalata! A Kennedy legenda és a rideg valóság Idén november vége felé van húsz éve annak, hogy John F. Kennedyt, Amerika 35. elnökét me­rénylő mészárolta le Dallas városában Texasban. Az amerikai hírközlő média méltó módon ünne­pelte a fiatal elnök tragédiáját. TV-méltatások, színdarab és kommentárok sora foglalkozott Ken­nedy történetével. Az ABC TV kezdte a méltatást, mélázó­ arcú esti hírmagyarázójának Peter Jen­­ningsnek elnöklete alatt. Az ABC műsor különös keveréke volt a kritizálásnak és a tiszteletteljes lihegésnek. A szüntelen megállapításoknak, hogy John Kennedy tulajdonképpen keveset ért el, sok­ra törekedett, de sem a kongresszussal, sem el­lenségeivel nem boldogult, — egyrészről, — más­részről pedig íme egy elnök aki az egész világot izgalomba hozta, meghódította. íme egy született vezető! Az ABC TV-műsora a New York Times leglibe­­rálisabb kommentátor írójában, Anthony Louis­ban felébresztette mindazt a hisztérikus vonzó­dást, amit a hírközlők éreztek annak idején a fotogénikus fiatal elnök iránt. Anthony Louisban most derengeni kezd a felis­merés: Mi is Kennedy vonzerejének titka? Em­ber volt! Tele gyarlóságokkal! És a nagyra való törekvéssel! Ő volt az utolsó vonzó amerikai elnök, aki törődött a néppel és aki­­tanult a hibákból. Lám három évvel kubai veresége a Bay of Pigs kudarc után John Kennedy nem volt hajlandó katonai ta­nácsadóira hallgatni és Castrot Kubából kiűzni. Megegyezett Hruscsovval, ez kivitte rakétáit, Amerika pedig megfogadta, hogy nem támad Castro ellen Kubában. Lám egy elnök, aki tanult a múlt hibáiból! Aki nem kockáztatott meg atomháborút! Nem úgy mint Amerika jelenlegi elnöke, aki tudatlan, nin­csenek benne emberi érzelmek és tanulni sem ké­pes! — írja Anthony Louis az ABC műsorával és a Kennedy évfordulóval kapcsolatban. A hírközlő média imádta a dinamikus fiatal Kennedyt, aki ezt ígérte: Én majd megmozgatom Amerikát és az egész világot, amely megtor­pant. És erőssé teszem, — lám a republikánusok hagyták, hogy az oroszok előre törjenek a raké­ták terén. A „Missile-gap”, amint később kiderült, válasz­tási hazugság volt, nem pedig valóság. Amerika Eisenhower elnöksége idején abszolút atomfölény birtokában volt. Ez volt az első amerikai elnökválasztás, amit a TV döntött el. A két elnökjelölt vitatkozott egy­mással a TV képernyőjében. Nixon borotválatlan­­nak tűnt és gyűröttnek és erősen izzadt. Kennedy olyan volt, mint ha skatulyából húzták volna elő, egy hódító férfi-filmsztár, mondjuk egy Robert Redford! A TV-vita után a női hallgatóközönség úgy vélte, hogy ő győzött fölényesen. A hírközlő média is így döntött! A politikai orientációjú férfi nézőközönség, amely keveset törődött Kennedy előnyös és Nixon előnytelen külsejével, Richard Nixont vélte a győz­tesnek meggyőző érvei és nagy felkészültsége miatt. Ezen a választáson John Kennedy hajszálnyi győzelmet aratott, nem egészen egy százalékkal kapott többet, mint Nixon. Ezt is csupán a chicagói ír­ maffiának, a Cooke Countynak és az ottani demokrata pártgépezet vezetőjének, Richard Daly demokrata párti chi­cagói polgármesternek köszönhette. Daly a halottakat is megszavaztatta Chicagóban és környékén. A felháborodott republikánus párt a szavazatok újraszámolását kérte. Amennyiben ez megtörté­nik, úgy holtbiztos, hogy vagy holtverseny, vagy republikánus győzelem lett volna a kimenetel, és ezt követően Richard Nixon lett volna Ameri­ka 35. elnöke. A Kennedy kormányt a Fal felépítése alapjai­ban rázta meg. Katonai tanácsadóinak jórésze azonnali erőteljes katonai akciót követelt. Ehelyett Kennedyék a propagandát választot­ták. Több napos tétlen tanácskozás után az ame­rikai hírközlő média hirtelen nagydobra verte azt, amit a Fehér Házban székelő ír maffia kiagyalt, részben történetíró- tanácsadójuk Arthur Schle­singer junior ötlete alapján. A Berlini Fala kommunista uralom hatalmas ku­darcának nyitt beismerése! Be kellett falazniok pol­gártársaikat, nehogy azok átmeneküljenek Nyu­gatra! A Berlini Fal tehát a Nyugat diadala! Diadal ide, vagy oda John Kennedy azonnal építeni kezdte Amerika haderejét, utána elment Berlinbe és ott beszédet mondott: „Ich bin ein Berliner”. Én is Berlin polgára vagyok! Az amerikai és a nyugat-európai hírközlő média megőrült a mutatós fiatal elnöktől, amint az a Berlini Fal árnyékában berlininek hirdette magát és kihívta a kommunistákat. Hruscsov nem ijedt be! ő időközben Kubába küldte legújabb rakétáit. Dean eltávolítását Averell Harrimann külügy­miniszter helyettes sürgette, jórészt a New York Times helyszíni tudósítójának, David Halberstran­­nak befolyására, aki cikkeiben állandóan ezt írta: „Dean elveszti a háborút, mert nem hajlandó olyan társadalmi reformokat hozni amelyek meghódíta­nák Amerika népének szívét.” A helyszínen lévő amerikai katonák Dean elmoz­dítása ellen érveltek, mondván hogy egy háború megnyerésének nem a legbölcsebb módja a szövet­séges kinyírása! Harrimann és a New York Times befolyása győ­zött előbb a State Departmentben, majd a Fehér­­házban. Dean-et amerikai ösztönzésre meggyilkolták Saigonban. Madame Nu, a legyilkolt dél-vietnami elnök sógornője megátkozta John Kennedyt, só­gora és férje haláláért okolva Amerika elnökét, ezt kívánta: Vesszen ugyanolyan módon, mint ahogyan Dien elnököt és tanácsadóját Nu-t ölték meg amerikai sugalmazásra. Kennedy elnök végzetes dallasi útján... A Kennedy legenda kezdete Egy mártír halálának évfordulóján a szennyest szellőztetni nem túl ízléses. Ugyanakkor a törté­nelem megkívánja, hogy szereplőit mérlegre ves­sük. És mi szolgáltatja erre a legjobb alkalmat, mint az évforduló dátuma és az emlékezés? Az át­értékelés! A Kennedy dinasztia kezdete az apával Joe Ken­­nedyvel kezdődött. A bostoni üzletember Franklin Roosevelt kortársa volt a dinasztia alapítója. Az ír bevándorló Kennedyeket a bostoni előke­lők, a Blue Blood-ok, betolakodó ír újgazdagoknak nézték és maguk közül természetesen kiközösí­tették. Joe Kennedy nagy vagyonának alapját a whiskey és a politika alapozta meg. Politikai kapcsolata révén tudta meg a 20-as esztendőkben, hogy az amerikai országos alkohol­tilalmat ilyen és ilyen dátumon felfüggesztik. Kennedy whiskeyvel teli hajói ott horgonyoztak a nemzetközi vizeken és a prohibició felfüggesztésének pillanatában teljes gőzzel befutottak az Egyesült Államok kikötőibe. Kennedy ontotta az alkoholt Amerikára, így szü­letett hatalmas vagyona. A fiamból elnök lesz! ...mondta büszkén a dinasztia-alapító apa, Joe Kennedy. Négy fia volt, Joe az ifjabb, John, Bobby és Teddy. Az apa előbb azonban saját politikai karrierjét alapozta meg. Hatalmas vagyonának köszönhető­en Roosevelt angliai nagykövete lett, a második világháború kitörésének küszöbén. Az angolok nem szerették az erőszakos ír-amerikai nagykövetet, aki a kezdetben Hitlerrel flörtölt és a megalkuvó Chamberlain brit miniszterelnököt támogatta Win­ston Churchill­el szemben. Ezt az amerikai hírköz­lő média sohasem bocsátotta meg a dinasztia­alapító Joe Kennedynek és ezért ő mindig kima­radt a Kennedy legendából. Az ifjabb Joe elesett a háborúban. A Londonból hazatért apa most második fiától Johntól követel­te, hogy teljesítse kívánságát és váltsa valóra álmát. Az ír maffia megválasztotta John Kennedyt Bos­tonban, szülővárosában, előbb képviselőnek, majd röviddel rá szenátornak. A jóképű John beházasodott a régi pénzű ame­rikai arisztokráciába, Hugh Auchincloss mostoha leányát Jacklyn Bouviert vezette az oltárhoz. Jacky elegáns debutant volt, ugyanakkor maga­zinnál dolgozó, kissé könyöklő fotográfus, amolyan amerikai paparazy. Jack Kennedy könyvet írt, — ghost writer köny­vet írt helyette, — A bátorság arcéle címen. Az­után fellépett alelnöknek, bukott, de röviddel rá megválasztották elnöknek, Amerika első katolikus vallású elnökének. A halottak is szavaznak Chicagóban A whisky­ csinálta Kennedy pénz bőségesen gu­rult az 1960-as elnökválasztáson. John Kennedy mérkőzött Richard Nixonnal, Eisenhower republikánus alelnökével szemben. Az ország halálosan beleunt a nyolc­ esztendős republikánus uralomba. Nixon önként mond le Richard Nixon a sürgetőket visszautasította és mindebből nem kért, mondván hogy ez többhetes bizonytalanságot teremtene és egyik káros mel­lékhatása az volna, hogy a demokrácia tiszta vá­lasztásába vetett világhír megrendül, kételyt te­remt Amerika politikai intézményei irányában, megosztja az országot, így ő, Richard Nixon elfogadja a szavazók dön­tését és a dezignált demokrata párti elnököt, John Kennedyt teljes mérvű támogatásáról biz­tosítja! John Kennedy elnökségét tehát három ember­nek köszönhette. Apjának, aki erre kényszerítet­te, — Richard Daly chicagói polgármesternek, — és Richard Nixonnak! És negyedik jóakarónak az amerikai hírközlő médiának! A Bay of Pigs katasztrófa Kennedy elnöksége kezdetén megtudta, hogy az általa ígért „megmozgatást” az Eisenhower kor­mány titokban már rég kitervezte. Az új elnök értesült arról, hogy az Eisenhower kormány Castro Kubáját hatalmas veszélynek te­kintette az Egyesült Államok szempontjából és el­határozta, hogy ezt ki kell ütni mielőtt oda az oro­szok még jobban befészkelnék magukat és ugró­­deszkaként használnák a szigetországot, országot. A Kuba elleni invázió tervezése 1960-ban a vá­lasztás esztendejében kezdődött el, az antikommu­­nista kubai menekültek bevonásával és segédleté­vel. John Kennedy az akcióval egyetértett, az elnök­ség átvétele után ezt nem állította le. Amikor azon­ban a partraszállás végrehajtására került sor, a Bátorság arcélet szerzőjének inába szállt a bá­torsága! A liberális demokrata szárny nyomására, első­sorban Adlai Stevenson ENSZ főmegbízott korábbi többszöri sikertelen demokrata elnökjelölt sürge­tésére a partraszállástól megvonta a szükséges lé­gitámogatást és így ezt kezdettől fogva kudarcra ítélte. A kubaiak partra szálltak szülőföldjükön, Cast­ro orosz fegyvereivel várta őket, javukat lemé­szárolta, vagy fogságba ejtette, aki tudott az menekült. Uncle Sam véres orral vonult vissza Ku­bából. John Kennedy kijelentette: A kudarcért egyedül ő vállalja a felelősséget! A hírközlő mé­diát elhódította becsületessége és bátorsága! Hruscsov a történtektől vérszemet kapott. Bécs­­ben egy csúcstalálkozón felmérte Kennedyt, gyen­gének ítélte, ordításával halálra ijesztette a fia­tal elnököt, majd Berlinben felépítette a Falat, Kubában pedig becsempészte rakétáit. John F. Kennedyben eddigre azonban kételyek támadtak! Maga is aggódhatott, hogy Castroval szemben, valamint a Berlini Falt illető győzelmei és a Bay of Pigs partraszállás, ha ez így folytató­dik, úgy elnökségének nem lesz jó vége! Ezért John Kennedy elhatározta, hogy a legkö­zelebbi válságban megmutatja a világnak, hogy milyen keménykötésű elnök is ő! A legközelebbi válság történetesen Vietnam volt. Amikor a franciákat kiverték egykori alattvalóik, az észak-vietnamiak, Ho Chi Minh vezérlete alatt, — az 1950-es évek elején, — Eisenhowerra hatal­mas nyomás nehezedett, hogy a vert francia hadak helyett amerikai csapatokat küldjön Vietnam meg­mentésére. Eisenhower mindössze kisszámú katonai kül­döttséget menesztett Vietnamba kiképzőket a dél­vietnamiak kiképzésére. A vietnami háborúba nem volt hajlandó beavat­kozni, életében először hallgatott vetélytársára, a nálánál jóval tehetségesebb hadvezérre Mac­­Arthur tábornok tételére. Amerikának az ázsiai kontinensen nem szabad szárazföldön és hadsereggel vívott konfliktusba be­avatkoznia. Kennedy kevésbbé sikeres katonai tanácsadói ezt az elvet sajnos feledték. John Kennedy a ki­képzőket kis hadsereggel duzzasztotta fel, azután egyre inkább belesodródott a vietnami konflik­tusba. A Berlini Fal a Nyugat hatalmas diadala A bécsi rosszul sikerült csúcsértekezlet után határozta el Hruscsov a Berlini Fal felépítését és augusztus 13-án, 1961-ben egy vasárnapi reggelen, szinte órák alatt emeltette fel az ijesztő falat, amíg a nyugati hatalmak weekendeztek. A kubai rakétaválság megoldásának lehetőségei A szovjet rakéták Amerikára való szegezését először Keating, New York állam republikánus párti szenátora leplezte le és kürtölte világgá. A Kennedy kormány napokig tagadta, azután kényszerült beismerni, hogy Keating állítása meg­felel a valóságnak. Ezzel elkezdődött a kubai ra­kétaválság, a két szuperhatalom első konfrontá­ciója. Truman külügyminisztere, Dean Acheson, aki a Marshall-terv révén megmentette annak idején Nyugat-Európát Sztálin inváziójától, majd rövid­del rá Görög-, valamint Törökországot a szovjet bekebelezéstől,­­ Acheson követelte Kennedytől űzze ki Castrot Kubából. A Fehér Ház katonai tanácsadói valamennyien Hruscsov rakétáinak azonnali kiütését javasolták. John F. Kennedy napokig ingadozott. Arthur Schlesinger junior és Adlai Stevenson a háború­­­­tól reszkettek és a kompromisszumot javasolták, a Hruscsovval való alkut. Végülis Kennedy reájuk hallgatott és nem a ka­tonákra. Megalkudott Hruscsovval. A szovjet dik­tátor hazaszállította rakétáit, Kennedy Törökor­szágban leszerelt amerikai rakétákat és Uncle Sam megígérte Castro háboríthatatlanul uralhatja Kubát, nem lesz a jövőben bántódása. Az amerikai hírközlő média megint egyszer Ken­nedy győzelmet hirdetett! A józanság és a bátor­ság győzelmét! Dean legyilkolása volt a fordulópont Ennél is nagyobb hibát követett el a Kennedy kormány, amikor Dél-Vietnamban politikai csel­szövésbe bocsátkozott és beleegyezett Dél-Viet­­nam energikus, de Washingtonnak nem tetsző auto­kratikus elnökének Dean-nak legyilkolásába. Dean elnök elfogadta az amerikai segítséget, de maga kívánta megvívni dél-háborúját észak ellen. Amikor a Kennedy kormány egyre inkább bele­avatkozott Dél-Vietnam belügyeibe, a támogatott és támogatója között a viszony elmérgesedett. A Dean elleni puccs az amerikai State Depart­mentben született. 3. oldal A vietnami háború kiszélesedése John Kennedy húsz év távlatából A dallasi elnökgyilkosság után, J.F.K. környe­zete, az ott szolgáló rengeteg tollnok valóságos le­gendát font Camelot köré. Könyvek sora jelent meg róla, Arthur Schlesin­ger junior és Theodore Sorensen nyitották meg a hosszú sort. E beosztottak legtöbbje továbbra is a Fehér Házban szolgált Johnson elnökséglete alatt és a J.F.K. örökébe kerül­t Lyndon Johnsont trón­bitorlónak tekintették, éppen hogy nem mondták ki hangosan hogy őt is gyilkosság gyanújával vádolják. Bobby Kennedy hosszas habozás után a demok­rata pártot megosztva 1968-ban nyíltan fellépett Johnson ellen a demokrata elnökjelöltségre pá­lyázva. Ezzel nagyban hozzájárult ő is a végső vietnami vereséghez. Végül Bobby maga is me­rénylet áldozata lett 1968-ban és végülis Nixont választották elnökké. Az amerikai hírközlő média most a két évtize­des évfordulón időnként bele-bele harap a halott J.F.K.-ba, de nagy általánosságban nosztalgikus képet fest a fiatal mártír elnökről, aki mozgásba hozta a világot, mindenütt lelkesedést keltett, téve­dett, de tanult és ha tovább él, úgy minden más­ként történik! így lett volna-e ez valójában? Könnyen meg­lehet! John Kennedy három éves kormányzása lezáratlan fejezet. Nehezen megszerzett hatalmát nem adta volna fel egykönnyen. Ha tovább él ke­reste volna a győzelmet nemezise Fidel Castro felett és Vietnamból vagy kivonul, vagy pedig iga­zában belemegy! Az is lehetséges, hogy az attraktív és akaratos fiatal elnök ha valóban használja Amerika hatal­mát, minden mágnesessége ellenére maga ellen fordította volna az amerikai hírközlő médiát. Ez talán kiábrándult volna Camelotból, ellene fordul és reá ontotta volna azt a vad gyűlöletet, ami előbb Johnsonnal, majd később Nixonnal végzett. John F. Kennedy krónikája lezáratlan fejezet. Két évtized múlása történelmi szempontból vajmi kevés a végleges mérleghez. Annyi bizonyos csupán, hogy ennek felállítása a későbbi történész feladata, nem pedig a jelen perc történészeié, a hírközlő médiáé, amely Kennedyt hatalomra segítette és amely történetének nem csupán hírmondója és tanúja volt, hanem aktív és erősen részrehajló szereplője.

Next