Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)
1983-11-26 / 48. szám
I A dallasi orgyilkosság Vietnam csupán egyik problémája volt John Kennedynek, Castro is állandóan foglalkoztatta őt. A Szovjetunióval való megegyezése miatt nyíltan nem tehetett semmit a kubai diktátor ellen, maradt hát a másik út, titkos úton történő eltávolításával való megpróbálkozás. John Kennedy számos nőügye közül az egyik Miss Exner, a chicagói maffia vezér Sam Giancano barátnője volt. Az elnök és a chicagói üzletember egyidejűleg folytatott viszonya a feltűnően csinos nővel, erősen aggasztotta az elnök őrizetével megbízottakat. Viszont ez a kapcsolat alkalmat adott arra J.F.K.-nek és fivérének Bobbynak, hogy felkérjék a maffiát Castro eltávolításának „hazafias feladatára”. Mindez még meglehetősen felderítetlen történet, annyi azonban tudott, hogy Castro ellen legalább egy, de lehet hogy több sikertelen merényletet terveztek ismeretlen tettesek. Castronak természetesen megvolt a maga hírszolgálata és ennek hatására saját ellenterve. Lehetséges, hogy a dallasi orgyilkosság értelmi szerzője Kuba diktátora volt. Lee Harvey Oswald az orgyilkos, aki megjárta a Szovjetuniót és onnét orosz feleséggel tért vissza Amerikába, később járt Kubában is és Mexikóban is és a latin forradalmárokkal volt utoljára kapcsolatban. A dallasi merényletet illetően rengeteg a teória. Az egyik az, hogy Washington és Havanna versenyt futottak abban, hogy melyik tudja hamarabb kiütni a másik urát. Sajnos Havannának ebben nagyobb volt a tapasztalata! A Kennedy legenda és a rideg valóság Idén november vége felé van húsz éve annak, hogy John F. Kennedyt, Amerika 35. elnökét merénylő mészárolta le Dallas városában Texasban. Az amerikai hírközlő média méltó módon ünnepelte a fiatal elnök tragédiáját. TV-méltatások, színdarab és kommentárok sora foglalkozott Kennedy történetével. Az ABC TV kezdte a méltatást, mélázó arcú esti hírmagyarázójának Peter Jenningsnek elnöklete alatt. Az ABC műsor különös keveréke volt a kritizálásnak és a tiszteletteljes lihegésnek. A szüntelen megállapításoknak, hogy John Kennedy tulajdonképpen keveset ért el, sokra törekedett, de sem a kongresszussal, sem ellenségeivel nem boldogult, — egyrészről, — másrészről pedig íme egy elnök aki az egész világot izgalomba hozta, meghódította. íme egy született vezető! Az ABC TV-műsora a New York Times legliberálisabb kommentátor írójában, Anthony Louisban felébresztette mindazt a hisztérikus vonzódást, amit a hírközlők éreztek annak idején a fotogénikus fiatal elnök iránt. Anthony Louisban most derengeni kezd a felismerés: Mi is Kennedy vonzerejének titka? Ember volt! Tele gyarlóságokkal! És a nagyra való törekvéssel! Ő volt az utolsó vonzó amerikai elnök, aki törődött a néppel és akitanult a hibákból. Lám három évvel kubai veresége a Bay of Pigs kudarc után John Kennedy nem volt hajlandó katonai tanácsadóira hallgatni és Castrot Kubából kiűzni. Megegyezett Hruscsovval, ez kivitte rakétáit, Amerika pedig megfogadta, hogy nem támad Castro ellen Kubában. Lám egy elnök, aki tanult a múlt hibáiból! Aki nem kockáztatott meg atomháborút! Nem úgy mint Amerika jelenlegi elnöke, aki tudatlan, nincsenek benne emberi érzelmek és tanulni sem képes! — írja Anthony Louis az ABC műsorával és a Kennedy évfordulóval kapcsolatban. A hírközlő média imádta a dinamikus fiatal Kennedyt, aki ezt ígérte: Én majd megmozgatom Amerikát és az egész világot, amely megtorpant. És erőssé teszem, — lám a republikánusok hagyták, hogy az oroszok előre törjenek a rakéták terén. A „Missile-gap”, amint később kiderült, választási hazugság volt, nem pedig valóság. Amerika Eisenhower elnöksége idején abszolút atomfölény birtokában volt. Ez volt az első amerikai elnökválasztás, amit a TV döntött el. A két elnökjelölt vitatkozott egymással a TV képernyőjében. Nixon borotválatlannak tűnt és gyűröttnek és erősen izzadt. Kennedy olyan volt, mint ha skatulyából húzták volna elő, egy hódító férfi-filmsztár, mondjuk egy Robert Redford! A TV-vita után a női hallgatóközönség úgy vélte, hogy ő győzött fölényesen. A hírközlő média is így döntött! A politikai orientációjú férfi nézőközönség, amely keveset törődött Kennedy előnyös és Nixon előnytelen külsejével, Richard Nixont vélte a győztesnek meggyőző érvei és nagy felkészültsége miatt. Ezen a választáson John Kennedy hajszálnyi győzelmet aratott, nem egészen egy százalékkal kapott többet, mint Nixon. Ezt is csupán a chicagói ír maffiának, a Cooke Countynak és az ottani demokrata pártgépezet vezetőjének, Richard Daly demokrata párti chicagói polgármesternek köszönhette. Daly a halottakat is megszavaztatta Chicagóban és környékén. A felháborodott republikánus párt a szavazatok újraszámolását kérte. Amennyiben ez megtörténik, úgy holtbiztos, hogy vagy holtverseny, vagy republikánus győzelem lett volna a kimenetel, és ezt követően Richard Nixon lett volna Amerika 35. elnöke. A Kennedy kormányt a Fal felépítése alapjaiban rázta meg. Katonai tanácsadóinak jórésze azonnali erőteljes katonai akciót követelt. Ehelyett Kennedyék a propagandát választották. Több napos tétlen tanácskozás után az amerikai hírközlő média hirtelen nagydobra verte azt, amit a Fehér Házban székelő ír maffia kiagyalt, részben történetíró- tanácsadójuk Arthur Schlesinger junior ötlete alapján. A Berlini Fala kommunista uralom hatalmas kudarcának nyitt beismerése! Be kellett falazniok polgártársaikat, nehogy azok átmeneküljenek Nyugatra! A Berlini Fal tehát a Nyugat diadala! Diadal ide, vagy oda John Kennedy azonnal építeni kezdte Amerika haderejét, utána elment Berlinbe és ott beszédet mondott: „Ich bin ein Berliner”. Én is Berlin polgára vagyok! Az amerikai és a nyugat-európai hírközlő média megőrült a mutatós fiatal elnöktől, amint az a Berlini Fal árnyékában berlininek hirdette magát és kihívta a kommunistákat. Hruscsov nem ijedt be! ő időközben Kubába küldte legújabb rakétáit. Dean eltávolítását Averell Harrimann külügyminiszter helyettes sürgette, jórészt a New York Times helyszíni tudósítójának, David Halberstrannak befolyására, aki cikkeiben állandóan ezt írta: „Dean elveszti a háborút, mert nem hajlandó olyan társadalmi reformokat hozni amelyek meghódítanák Amerika népének szívét.” A helyszínen lévő amerikai katonák Dean elmozdítása ellen érveltek, mondván hogy egy háború megnyerésének nem a legbölcsebb módja a szövetséges kinyírása! Harrimann és a New York Times befolyása győzött előbb a State Departmentben, majd a Fehérházban. Dean-et amerikai ösztönzésre meggyilkolták Saigonban. Madame Nu, a legyilkolt dél-vietnami elnök sógornője megátkozta John Kennedyt, sógora és férje haláláért okolva Amerika elnökét, ezt kívánta: Vesszen ugyanolyan módon, mint ahogyan Dien elnököt és tanácsadóját Nu-t ölték meg amerikai sugalmazásra. Kennedy elnök végzetes dallasi útján... A Kennedy legenda kezdete Egy mártír halálának évfordulóján a szennyest szellőztetni nem túl ízléses. Ugyanakkor a történelem megkívánja, hogy szereplőit mérlegre vessük. És mi szolgáltatja erre a legjobb alkalmat, mint az évforduló dátuma és az emlékezés? Az átértékelés! A Kennedy dinasztia kezdete az apával Joe Kennedyvel kezdődött. A bostoni üzletember Franklin Roosevelt kortársa volt a dinasztia alapítója. Az ír bevándorló Kennedyeket a bostoni előkelők, a Blue Blood-ok, betolakodó ír újgazdagoknak nézték és maguk közül természetesen kiközösítették. Joe Kennedy nagy vagyonának alapját a whiskey és a politika alapozta meg. Politikai kapcsolata révén tudta meg a 20-as esztendőkben, hogy az amerikai országos alkoholtilalmat ilyen és ilyen dátumon felfüggesztik. Kennedy whiskeyvel teli hajói ott horgonyoztak a nemzetközi vizeken és a prohibició felfüggesztésének pillanatában teljes gőzzel befutottak az Egyesült Államok kikötőibe. Kennedy ontotta az alkoholt Amerikára, így született hatalmas vagyona. A fiamból elnök lesz! ...mondta büszkén a dinasztia-alapító apa, Joe Kennedy. Négy fia volt, Joe az ifjabb, John, Bobby és Teddy. Az apa előbb azonban saját politikai karrierjét alapozta meg. Hatalmas vagyonának köszönhetően Roosevelt angliai nagykövete lett, a második világháború kitörésének küszöbén. Az angolok nem szerették az erőszakos ír-amerikai nagykövetet, aki a kezdetben Hitlerrel flörtölt és a megalkuvó Chamberlain brit miniszterelnököt támogatta Winston Churchillel szemben. Ezt az amerikai hírközlő média sohasem bocsátotta meg a dinasztiaalapító Joe Kennedynek és ezért ő mindig kimaradt a Kennedy legendából. Az ifjabb Joe elesett a háborúban. A Londonból hazatért apa most második fiától Johntól követelte, hogy teljesítse kívánságát és váltsa valóra álmát. Az ír maffia megválasztotta John Kennedyt Bostonban, szülővárosában, előbb képviselőnek, majd röviddel rá szenátornak. A jóképű John beházasodott a régi pénzű amerikai arisztokráciába, Hugh Auchincloss mostoha leányát Jacklyn Bouviert vezette az oltárhoz. Jacky elegáns debutant volt, ugyanakkor magazinnál dolgozó, kissé könyöklő fotográfus, amolyan amerikai paparazy. Jack Kennedy könyvet írt, — ghost writer könyvet írt helyette, — A bátorság arcéle címen. Azután fellépett alelnöknek, bukott, de röviddel rá megválasztották elnöknek, Amerika első katolikus vallású elnökének. A halottak is szavaznak Chicagóban A whisky csinálta Kennedy pénz bőségesen gurult az 1960-as elnökválasztáson. John Kennedy mérkőzött Richard Nixonnal, Eisenhower republikánus alelnökével szemben. Az ország halálosan beleunt a nyolc esztendős republikánus uralomba. Nixon önként mond le Richard Nixon a sürgetőket visszautasította és mindebből nem kért, mondván hogy ez többhetes bizonytalanságot teremtene és egyik káros mellékhatása az volna, hogy a demokrácia tiszta választásába vetett világhír megrendül, kételyt teremt Amerika politikai intézményei irányában, megosztja az országot, így ő, Richard Nixon elfogadja a szavazók döntését és a dezignált demokrata párti elnököt, John Kennedyt teljes mérvű támogatásáról biztosítja! John Kennedy elnökségét tehát három embernek köszönhette. Apjának, aki erre kényszerítette, — Richard Daly chicagói polgármesternek, — és Richard Nixonnak! És negyedik jóakarónak az amerikai hírközlő médiának! A Bay of Pigs katasztrófa Kennedy elnöksége kezdetén megtudta, hogy az általa ígért „megmozgatást” az Eisenhower kormány titokban már rég kitervezte. Az új elnök értesült arról, hogy az Eisenhower kormány Castro Kubáját hatalmas veszélynek tekintette az Egyesült Államok szempontjából és elhatározta, hogy ezt ki kell ütni mielőtt oda az oroszok még jobban befészkelnék magukat és ugródeszkaként használnák a szigetországot, országot. A Kuba elleni invázió tervezése 1960-ban a választás esztendejében kezdődött el, az antikommunista kubai menekültek bevonásával és segédletével. John Kennedy az akcióval egyetértett, az elnökség átvétele után ezt nem állította le. Amikor azonban a partraszállás végrehajtására került sor, a Bátorság arcélet szerzőjének inába szállt a bátorsága! A liberális demokrata szárny nyomására, elsősorban Adlai Stevenson ENSZ főmegbízott korábbi többszöri sikertelen demokrata elnökjelölt sürgetésére a partraszállástól megvonta a szükséges légitámogatást és így ezt kezdettől fogva kudarcra ítélte. A kubaiak partra szálltak szülőföldjükön, Castro orosz fegyvereivel várta őket, javukat lemészárolta, vagy fogságba ejtette, aki tudott az menekült. Uncle Sam véres orral vonult vissza Kubából. John Kennedy kijelentette: A kudarcért egyedül ő vállalja a felelősséget! A hírközlő médiát elhódította becsületessége és bátorsága! Hruscsov a történtektől vérszemet kapott. Bécsben egy csúcstalálkozón felmérte Kennedyt, gyengének ítélte, ordításával halálra ijesztette a fiatal elnököt, majd Berlinben felépítette a Falat, Kubában pedig becsempészte rakétáit. John F. Kennedyben eddigre azonban kételyek támadtak! Maga is aggódhatott, hogy Castroval szemben, valamint a Berlini Falt illető győzelmei és a Bay of Pigs partraszállás, ha ez így folytatódik, úgy elnökségének nem lesz jó vége! Ezért John Kennedy elhatározta, hogy a legközelebbi válságban megmutatja a világnak, hogy milyen keménykötésű elnök is ő! A legközelebbi válság történetesen Vietnam volt. Amikor a franciákat kiverték egykori alattvalóik, az észak-vietnamiak, Ho Chi Minh vezérlete alatt, — az 1950-es évek elején, — Eisenhowerra hatalmas nyomás nehezedett, hogy a vert francia hadak helyett amerikai csapatokat küldjön Vietnam megmentésére. Eisenhower mindössze kisszámú katonai küldöttséget menesztett Vietnamba kiképzőket a délvietnamiak kiképzésére. A vietnami háborúba nem volt hajlandó beavatkozni, életében először hallgatott vetélytársára, a nálánál jóval tehetségesebb hadvezérre MacArthur tábornok tételére. Amerikának az ázsiai kontinensen nem szabad szárazföldön és hadsereggel vívott konfliktusba beavatkoznia. Kennedy kevésbbé sikeres katonai tanácsadói ezt az elvet sajnos feledték. John Kennedy a kiképzőket kis hadsereggel duzzasztotta fel, azután egyre inkább belesodródott a vietnami konfliktusba. A Berlini Fal a Nyugat hatalmas diadala A bécsi rosszul sikerült csúcsértekezlet után határozta el Hruscsov a Berlini Fal felépítését és augusztus 13-án, 1961-ben egy vasárnapi reggelen, szinte órák alatt emeltette fel az ijesztő falat, amíg a nyugati hatalmak weekendeztek. A kubai rakétaválság megoldásának lehetőségei A szovjet rakéták Amerikára való szegezését először Keating, New York állam republikánus párti szenátora leplezte le és kürtölte világgá. A Kennedy kormány napokig tagadta, azután kényszerült beismerni, hogy Keating állítása megfelel a valóságnak. Ezzel elkezdődött a kubai rakétaválság, a két szuperhatalom első konfrontációja. Truman külügyminisztere, Dean Acheson, aki a Marshall-terv révén megmentette annak idején Nyugat-Európát Sztálin inváziójától, majd röviddel rá Görög-, valamint Törökországot a szovjet bekebelezéstől, Acheson követelte Kennedytől űzze ki Castrot Kubából. A Fehér Ház katonai tanácsadói valamennyien Hruscsov rakétáinak azonnali kiütését javasolták. John F. Kennedy napokig ingadozott. Arthur Schlesinger junior és Adlai Stevenson a háborútól reszkettek és a kompromisszumot javasolták, a Hruscsovval való alkut. Végülis Kennedy reájuk hallgatott és nem a katonákra. Megalkudott Hruscsovval. A szovjet diktátor hazaszállította rakétáit, Kennedy Törökországban leszerelt amerikai rakétákat és Uncle Sam megígérte Castro háboríthatatlanul uralhatja Kubát, nem lesz a jövőben bántódása. Az amerikai hírközlő média megint egyszer Kennedy győzelmet hirdetett! A józanság és a bátorság győzelmét! Dean legyilkolása volt a fordulópont Ennél is nagyobb hibát követett el a Kennedy kormány, amikor Dél-Vietnamban politikai cselszövésbe bocsátkozott és beleegyezett Dél-Vietnam energikus, de Washingtonnak nem tetsző autokratikus elnökének Dean-nak legyilkolásába. Dean elnök elfogadta az amerikai segítséget, de maga kívánta megvívni dél-háborúját észak ellen. Amikor a Kennedy kormány egyre inkább beleavatkozott Dél-Vietnam belügyeibe, a támogatott és támogatója között a viszony elmérgesedett. A Dean elleni puccs az amerikai State Departmentben született. 3. oldal A vietnami háború kiszélesedése John Kennedy húsz év távlatából A dallasi elnökgyilkosság után, J.F.K. környezete, az ott szolgáló rengeteg tollnok valóságos legendát font Camelot köré. Könyvek sora jelent meg róla, Arthur Schlesinger junior és Theodore Sorensen nyitották meg a hosszú sort. E beosztottak legtöbbje továbbra is a Fehér Házban szolgált Johnson elnökséglete alatt és a J.F.K. örökébe került Lyndon Johnsont trónbitorlónak tekintették, éppen hogy nem mondták ki hangosan hogy őt is gyilkosság gyanújával vádolják. Bobby Kennedy hosszas habozás után a demokrata pártot megosztva 1968-ban nyíltan fellépett Johnson ellen a demokrata elnökjelöltségre pályázva. Ezzel nagyban hozzájárult ő is a végső vietnami vereséghez. Végül Bobby maga is merénylet áldozata lett 1968-ban és végülis Nixont választották elnökké. Az amerikai hírközlő média most a két évtizedes évfordulón időnként bele-bele harap a halott J.F.K.-ba, de nagy általánosságban nosztalgikus képet fest a fiatal mártír elnökről, aki mozgásba hozta a világot, mindenütt lelkesedést keltett, tévedett, de tanult és ha tovább él, úgy minden másként történik! így lett volna-e ez valójában? Könnyen meglehet! John Kennedy három éves kormányzása lezáratlan fejezet. Nehezen megszerzett hatalmát nem adta volna fel egykönnyen. Ha tovább él kereste volna a győzelmet nemezise Fidel Castro felett és Vietnamból vagy kivonul, vagy pedig igazában belemegy! Az is lehetséges, hogy az attraktív és akaratos fiatal elnök ha valóban használja Amerika hatalmát, minden mágnesessége ellenére maga ellen fordította volna az amerikai hírközlő médiát. Ez talán kiábrándult volna Camelotból, ellene fordul és reá ontotta volna azt a vad gyűlöletet, ami előbb Johnsonnal, majd később Nixonnal végzett. John F. Kennedy krónikája lezáratlan fejezet. Két évtized múlása történelmi szempontból vajmi kevés a végleges mérleghez. Annyi bizonyos csupán, hogy ennek felállítása a későbbi történész feladata, nem pedig a jelen perc történészeié, a hírközlő médiáé, amely Kennedyt hatalomra segítette és amely történetének nem csupán hírmondója és tanúja volt, hanem aktív és erősen részrehajló szereplője.