Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)

1983-12-24 / 52. szám

6. oldal flnnmgík dg íkdipcsDs Jamaicában az ellenzék kifogásolta a választásokat Demokratikus orszá­gokban általában a kor­mányon lévő párt ellenzi a korai választások ki­írását és általában az el­lenzék javasolja ezt. Mindkét álláspont ért­hető. Jamaicában azonban ennek az ellenkezője tör­tént: Edward P.G. Sea­­ga, miniszterelnök, aki a törvények értelmében még két esztendeig ma­radhatott volna hivata­lában, rendkívül kényel­mesen, új választásokat ...... .. .. .. .. . . írt ki december 15-re. Az Seaga, jamaicai miniszterelnök, választási beszédet mond úgynevezett „választós nyomatait ellenőrizni —többek között — csak­­hogy nem tudnak a méfi­­si kampányt rendkívül fogják.—Szerk.) kenti a vámtarifákat. hai video cassett­eket rövid volt, tekintettel a Mr. Manley ezután ki- Ezek az igéretek azon­ vásárolni. Három hónap, miniszterelnök meglepő jelentette, hogy pártjá­ban nem teljesültek és alatta a vásárlóerő mes­és váratlan döntésére­ bojkottálni fogja a vá- ennek legfőbb magyara- terséges növelése ke­­alig két hétre korláto­­lasztásokat, mert véte-­zata az egyesült Álla­ vetkeztében, az infláció tudott­­ménye szerint a decem­­mori külkereskedelmi háromszorosára emel-A dolog különleges év- bér 15-re kiírt választó­­politikája Az amerikai kedetta jelenleg évi 13­dekessége az, hogy a ko-­sok nem tekinthetők gazd­asági pangás két százalék, a munkanéh­­­ai választásokat az el- egyébnek annál, mint­­vetkeztében az Egyesült küliség 26 százalék. Lel­­lenzék, a Nemzeti Nép- hogy a kormányon lévő Államok évi 12 millió­ja miniszterelnök a ko­párt vezetője, Michael miniszterelnök ,,erő- tonnáról évi 7 millió ton-­zelmúltban 44 százalék- N. Manley, kifogásolta, szakot követ el a demok­ nára csökkentette a ja- kal leértékelte a jamai- Tájékoztatásul meg kell rácián.A maicai bauxit import- cai dollárt. (Mr. Hanley) jegyeznünk, hogy Mr. Talán nem érdektelen­­át (A bauxitot alulni- Eddig a miniszterel- Seaga pártja, a Jamai- most emlékeznünk né­­niur­ó termelésre hasz­­nolt Pártja a 60 képvise­­lői Munkás Párt, az or-­hány körülményre: nálják, az amerikai épít- hű szék közül 51 képvi­szág kapitalista pártja, Edward Seaga 1980- közüsi válság következ- setői szék birtokosa volt. Mr. Manley pártja, a ban az országos válasz-­tében azonban az alumi- Az választás követ- Nemzeti Néppárt, az or­­táson legyőzte Michael alumi termelést csök­­keztében még ennél is száz szocialista pártja, N. Manleyt, főként azért, kenteni kellett) kedvezőbb helyzetbe ju-Mr. Manley erre rá- mert a választókat ’ tott: Mr. Manley és el­iatkozó beszédének leg­­nyugtalanította Manley _ Washington jelenleg­ienzés­ pártja bojkottál­­fontosabb részletei a köz egyre szorosabb kapcsa- évi 200 millió dollárt­­a a választást és Jama­­vetkezők: lata Kubával és a jama- szivattyút a jamaicai icaban jelenleg, a leg­. A miniszterelnök ikai baloldal erősödése, nemzetgazdaságba, en- utóbbi demokratikus vá­­megszegte azt az igére- Seaga választási nek azonban nincs gya­­lasztás következtében, tét, hogy nem ír ki új vá- győzelme kizárólagosan korláti eredménye, az csupán egyetlen működő lasztásokat addig, amíg politikai jellegű volt, az amerikai pénz csupán politikai párt létezik, a választási listát nem új miniszterelnök azon­ növelte az inflációs ár- Mr geaga rövid kom­­korrigálták és amíg el­yan képtelen volt megöl­ emelkedést az amúgyis mentárja amerikai új­nem készültek a válasz- dani Jamaica gazdasági ingadozó jamaicai nem- sagírók előtt: tőkről a szükséges fény-x problémáit. Mr. Seaga zetgazdaságban. — Nem hiszem, hogy képek és ujjlenyomatok, azt ígérte választóinak. —A jamaicaiak ed­ a jamaicai­­ polgárok (Jamaicában a válasz- hogy az ország exportját dig arról panaszkodtak, úgynevezett nyugati táji jogosultsághoz —ha növelni fogja és gon- hogy nincs pénzük csir- mintájú demokráciát törvény értelmében — a­doskodik arról, hogy fa­­két vásárolniuk. Jelen­ akarnak. (S talán az sem jövőben fényképes iga­ mar­ában külföldi üzleti­leg, az amerikai pénz- lehetetlen, hogy a­mi­­zolásra lesz szükség és befektetések történte- áradat következtében, niszterelnöknek igaza minden szavazó ujjle- nek, s ennek érdekében arról panaszkodnak, van.(Szerk.) Shamir előnye volt az amerikai elnökválasztás Yitzak Shamir, izra­eli miniszterelnök, wa­shingtoni látogatása kü­lönlegesen jelentős volt, egyáltalában nem a li­banoni helyzet miatt, hanem az 1984-es ameri­kai elnökválasztás kö­vetkeztében. Mr. Sha­mir és Mr. Reagan sze­mélyes megbeszélésé­nek eredménye a követ­kező volt: Amerika hajlandó ar­ra, hogy ismét eladjon úgynevezett cluster bombákat Izraelnek. Ezeknek az eladását az amerikai külügyminisz­térium megtiltotta az­után, hogy Izrael ezeket a bombákat a libanoni támadás alkalmával nemcsak katonai, ha­nem polgári célpontok ellen is felhasználta. Az elkövetkező pénz­ügyi évben az Izrael­nek nyújtott amerikai katonai támogatás ösz­­szege 1.7 billió dollár­ról 1.275 billió dollárra csökken ugyan, ez az összeg azonban , a múlttal ellentétben, nem visszafizetendő kölcsön, hanem vissza­fizetésre nem kerülő amerikai ajándék lesz. Ezenkívül, Izrael 910 millió, dollár értékű gazdasági támogatást kap Amerikától, amely ugyancsak ajándék lesz és ennek 15 százalékát Izrael saját katonai ter­melésére fordíthatja. Mr. Shamir nem volt hajlandó Mr. Reagan követelésének engedni és kijelentette: Izra­elnek nincs szándéká­ban a Nyugati Part tele­püléseit megszüntetni és továbbra is új települé­seket létesít a Nyugati Parton. Az úgynevezett cluster bombák vásárlá­sával kapcsolatban Re­agan elnök kezdetben ahhoz ragaszkodott, hogy az izraeli minisz­terelnök tegyen ígéretet arra, hogy ezeket a bom­bákat csupán katonai védelmi célokra fordítja majd — ezt a kérést Mr. Shamir visszautasította. (Jeruzsálem és Wa­shington álláspontja nem azonos arra vonat­kozóan, hogy valójá­ban mit jelent a „kato­nai védelmi cél”. ( Szerk.) Ennek ellenére, az amerikai külügymi­nisztérium szóvivője kö­zölte az újságírókká a Fehér Ház nem r­gaszkodik az izraeli m­­iszterelnök „hivat­­os” ígéretéhez ezt kapcsolatban és Izra anélkül is megvásárl­hatja az amerikai elv­tér bombákat. A kérdés ezután a­ö­vetkező: Mi az, ami amerikai elnököt ily engedékeny magata­tásra késztette Izrae­lel kapcsolatban? f­gyelembe véve a kör­­ményeket, az Elnök m­eatartásának okai­val színűleg a következők 1984-ben elnökválas­zásra kerül sor Amerik­­an. Mr. Reaganm rendkívül jelentős tá­mogatói és rendkívül je­­­lentős ellenzői vannak. Támogatói elsősorban a nagyipar, másodsorban a fundamentalista ke­resztény csoportok. Az időskorúak támogatása megoszlik: vannak olyan időskorú szervezetek, amelyek — életkora mi­att — támogatják az El­nököt, egyes csoportok ellenzik, mert úgy vélik, hogy „elárulta” saját kortársait és a hagyo­mányos amerikai nyug­díjpolitika veszélyben van. Ellenzői elsősor­ban a szakszervezetek, a néger­ csoportok és a zsidó szervezetek, ame­lyek elégedetlenek az Elnök közelkeleti poli­tikájával. Mr. Reagan tanács­adói tisztában vannak azzal, hogy az Elnök semmiképpen sem tudja megszerezni a választá­si küzdelemben a néger­szervezetek­ és a szak­­szervezetek támogatá­sát. Nem tartják azon­ban lehetetlennek, hogy a mostani Shamirral kapcsolatos engedé­kenysége és hajlékony­sága következtében — megszerezheti a zsidó szervezetek támogatá­sát választási kampá­nyához. Lehetetlen megjöven­dölni, hogy ez valóban így történik-e, a tény azonban az, hogy az 1984-es amerikai elnök­­választási küzdelem­nek (bármi is lesz az eredmény) jelenleg egyetlen „győztese” van és ez Yitzak Sha­mir, izraeli miniszter­­elnök. Yitzak Shamir, izraeli miniszterelnök, az elkövetkező amerikai elnökválasztás első „győztese” Az angol Lordok Házát­ talán megmenti a televízió Angliában hosszú idő óta szinte elkeseredett vita folyik arról, hogy te­levíziós bemutatásra ke­rüljenek-e a törvényho­zási ülések? Az angolo­kat nem jelentéktelen mértékben befolyásolja az a körülmény, hogy a British Commonwealth leggazdagabb és legje­lentősebb demokráciá­jában, Kanadában, már hosszabb ideje televízi­ón közvetítik a parla­menti képviselők üléseit — nem közvetítik azon­ban a szenátus üléseit. Ennek a magyarázata az, hogy a kanadai sze­nátus politikailag jelen­téktelen, szerepe össze sem hasonlítható az amerikai szenátus rend­kívül jelentős (a képvi­selőházénál sokkal fon­tosabb) szerepével. Ér­dekes itt megemlíteni, hogy Amerikában még mindig nem járultak hozzá a törvényhozók ahhoz, hogy üléseiket a televízió rendszeresen közvetítse. Angliában a televíziós közvetítések kérdése a közelmúltban került először szavazásra — mégpedig, meglepő mó­don, nem a képviselő­ház, hanem a Lordok Háza szavazott először. Margaret Thatcher miniszterelnök, aki kez­dettől fogva ellenzi a te­levíziós közvetítéseket, javasolta, hogy először a Lordok Házában szavaz­zanak a kérdés felől. Ms. Thatcher nyilvánvaló­an arra számított, hogy a politikailag teljesen jelentéktelen Lordok Háza (az angol főneme­sek automatikusan, ne­mesi címük folytán ke­rülnek a Lordok Házá­ba, többségüknek sem­mi politikai gyakorlata és érdeklődése nincs, akiknek főnemesi cí­mükön kívül semmi jö­vedelmük nincs, a Lor­dok Háza valamiféle si­­necurat jelent) a televí­ziós közvetítések ellen fog szavazni. A „Vasasszony” azon­ban ezúttal tévedett: a Lordok Háza, meglepe­tésszerűen, úgy szava­zott, hogy üléseinek te­levíziós közvetítését en­gedélyezi. A meglepő szavazás indokolását és magyarázatát Lord Soa­­mes, aki a Lordok Há­zában a televíziós köz­vetítések szóvivője volt, a következőkben foglal­ta össze: — A Lordok Házának eredeti hatalma és befo­lyása ma már a semmi­vel egyenlő. A Lordok Házának túlélési lehető­ségét egyedül a televí­ziós közvetítések bizto­síthatják. A nyilvános­ság elé kell lépnünk és a törvényhozásban is­mét aktív szerepet kell vállalnunk. Ebben segít­het bennünket a televí­zió. A londoni „Sunday Ti­mes” kommentárja: — Lord Soames nem részletezte, hogy mi volt a Lordok Házának „eredeti hatalma és be­folyása”. A televíziós közvetítések kétségtele­nül felhívják majd a fi­gyelmet a Lordok Házá­nak a létezésére és sze­repére , amennyiben egyáltalában ilyen sze­rep van. A parlament a közel­jövőben fog szavazni a televíziós közvetítések kérdésében, a Lordok Házának döntése min­den valószínűség sze­rint befolyásolni fogja szavazásukban a képvi­selőket. A képviselő­házban a parlamenti ülések televíziós közve­títésének szószólói a Labour Party képviselői — ez az első eset, hogy a Munkás Párt és a Lor­dok Háza, valamiben egyetért. Mulroney és Trudeau párbaja a trónbeszéd körül A Progresszív Konzer­vatív Párt vezetője (aki egyúttal a hivatalos el­lenzék vezetője), Brian Mulroney, egyórás be­szédben támadta a leg­utóbbi trónbeszédet. (A trónbeszéd, amelyet Angliában az uralkodó, Kanadában pedig a fő­kormányzó mond el, mindig a hivatalos kor­mányprogram és a be­szédet a kormány be­szédírói írják az angol uralkodó, illetőleg a ka­nadai főkormányzó szá­mára.) A néhány nappal ez­előtt elhangzott trónbe­széd számos ígéretet tartalmazott és egyik legjellemzőbb vonása az volt, hogy az ígéretek többsége kevés, vagy semmi konkrétumot nem adott. Az egyetlen konkrét számadat az volt, hogy a federális kormány egybillió dol­lárt szándékozik fordí­tani a munkanélküliség csökkentésére, ennél többet és ennél részle­tesebbet azonban még ez az ígéret sem tartalma­zott. Mr. Mulroney beszéd­íróinak nem volt nehéz dolguk, mert a trónbe­széd számos könnyen tá­madható pontot tartal­­­mazott. (Például: a trón­beszéd szerint Kanada „a gazdasági fellendü­lés stádiumában van” — ez a kijelentés azonban könnyen támadható, te­kintettel a költségveté­si deficitre, amely jelen­leg a legmagasabb Ka­nada történetében és ar­ra a tényre, hogy a kül­kereskedelmi mérleg rendkívül kedvezőtlen, Kanada importja hat egymást követő hóna­pon keresztül még mind'­­­dig sokkal magasabb, mint exportja.) Mr. Mulroney szerint a trónbeszéd nem volt egyéb, mint régi ígére­tek újrafogalmazása és egyáltalában nem kielé­gítő válaszok sora az or­szág legfontosabb prob­lémáira. Pierre fenyeget Pierre Trudeau mi­niszterelnök ugyancsak egyórás beszédben vá­laszolt Brian Mulroney támadására. Válaszá­ban Mr. Trudeau azt ál­lította, hogy a konzer­vatívok olyan politikai csoport, amelynek tag­jai alapjában véve „minden ellen” vannak, pusztán az ellenzékiség kedvéért. — Ne hízelegjünk ön­magunknak azzal, hogy Mr. Mulroney a Liberá­lis Párt ellenzője. Ennél többről van szó: Mr. Mulroney a huszadik század ellenzője. Ismer­ve a konzervatívok poli­tikai múltját, figyelmez­tettek mindenkit arra: egy konzervatív kor­mány esetén jól vigyáz­zon magára, ha munka­­nélküli segélyre, vagy népjóléti juttatásra (welfare) szorul — mond­ta beszédében a minisz­terelnök. Mr. Trudeau ezután a már többizben hangoz­tatott vádat ismételte Brian Mulroney ellen. A vád lényege az, hogy a konzervatívok új veze­tőjének egyáltalában nincs politikai prog­ramja. A miniszterelnök be­széde egy részében azzal vádolta a konzervatívo­kat, hogy mindennek el­lenségei, ami haladást jelent, többek között: ellenségei a hivatalos kétnyelvűségnek, az új Alkotmánynak, a méter­rendszerre­ történő átté­résnek, a munkanélküli­ségi segélynek és a me­dicare rendszernek. Mr. Trudeau ezekkel a szavakkal fejezte be be­szédét: — A konzervatívoktól nem kaptunk irányelve­ket. Szavakat kaptunk, de nem kaptunk javasla­tokat arra vonatkozóan, hogy miképpen lehet a problémákat megol­dani. (Ami az irányel­veket illeti, nem érdek­telen emlékezni arra, ami a rövid életű Joe Clark konzervatív­­kor­mány alatt történt. Pier­re Trudeau ugyaneze­ket a vádakat hozta fel a konzervatívok ellen. A konzervatívok kifecseg­ték új irányelveiket , melyeket Pierre mint az ellenzék vezére erő­sen támadott. A kor­mány bukása után a Li­berális Párt a Konzerva­tív Párt irányelveit ki­sajátította és módosítá­sokkal azokat sorra haj­totta végre. Ezek után érthető Bri­an Mulroney óvatossá­ga. Pierreben senki sem bízik — sem a konzerva­tívok, sem saját pártjá­nak jórésze, sem az amerikaiak, (Grenada), sem pedig Kanada népé­nek többsége. (Szerk.) Miért nem 1984? A konzervatívok veze­tője az 1980-as trónbe­széd néhány kitételét idézte, annak bizonyí­tására, hogy a liberáli­sok választási ígéretei nem egyebek ígéretek­nél. (Ez a vonal kétség­telenül sikeresnek bizo­nyult: az 1980-as trónbe­­széd a költségvetési de­ficit csökkentését és a munkanélküliség csök­kentését ígérte.)­­ A liberálisoknak 1984- es választást kelle­ne kiírniuk. Igaz, hogy a törvény szerint csak 1985- ben kötelesek fede­rális választásra, de az alapvető angol hagyo­mány az, hogy a kor­mány négy évenkint ké­ri a szavazók hozzájá­rulását munkájához — jelentette ki Brian Mul­roney. Cur Best Wishes TeMU May your holiday be filled with the joys of the season. Thank you for your patronage. Jefferson Park Dental Clinic 4952 No. Milwaukee (A Jefferson Park CTA végállomással szemben.) (24 óra) 545-1882

Next