Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)

1983-12-31 / 53. szám

PALOTAI ISTVÁN (Bécs):* A gyilkosok szabadon járnak - EGY DÍSZES TABLÓ SZEREPLŐI - Az előbb fejeztem be Méray Tibor: „Nagy Imre élete és halála“ c. könyvét. Az igazán jó és megrázó művek elolvasása után az ember nem tud azonnal aludni menni, hanem akarva-akaratlan gondolkozni kezd. Elfelejtett, az idő rostáján kihullott emlékek öltenek világos képet. Igen. Ha nem olvasom végig Méray könyvét, elfelejtem megírni ezt az „emlékeztetőt". Pedig kötelességem megírni azokat az „apróságokat“, amiket tudok és itt, az ország határain kívül talán csak én tudok, aki csak néhány hónapja menekültem ki az országból. Ismerjük a tényeket, Magyarország jelenlegivezetőjének szerepét Rákosi rémuralma alatt. Tudjuk, hogy Kádár belügyminiszterségeidején akasztották fel Rajkot és társait. Tudjuk, hogy Kádár, — már mint „önálló“ politikus hajtatta végre a halálos ítéleteket a forradalom mártírjai felett, s ha megszelídültek is tetteti magát, s azokért a bűnökért, amiket elkövetett, még a jobboldalisággal nem vádolható hágai bírák is háborús bűnösnek mondanák ki. Aki otthon él, vagy élt a forradalom után, az óhatatlanul kapcsolatba kerül az apróbb gyilkosokkal, őket nem vonta senki igazán felelősségre, legfeljebb dorgálásban részesültek, vagy néhány évre kizárták őket a pártból. Börtön azonban egyre sem várt, bíróság nem ítélkezett felettük. Szabadon élnek közöttünk és rehabilitálásra várnak! Ha az olvasó ráismerne valamelyikükre, az nem a véletlen műve, hiszen nagyon is élő személyekről lesz szó. Nem mindegyikük lektor, mint Farkas Wladimir. Polarizálódott a rohamcsapat! Ha egy nyugati üzletember Magyarországon jár , és van annyi pénze, hogy a NIKEX Külkereskedelmi Vállalat párttitkára a fogadás kegyében részesítse, akkor módjában áll kezet szorítani egy többszörössel... Barkóczi Pál 1957- ben még a pártnak is sok volt. Kizárták, mert Rajkék vallatásában, a kínzásokban túl nagy buzgalommal vett részt. Azonban „megbocsátottak“ neki és a párt újra tagjai sorába emelte. Bocsánatkérő „önkritikus“ levelének másolatát, amit a Központi Bizottságnak címzett, személyesen olvastam. Fiatalságára, tapasztalatlanságára hivatkozik, kéri újrafelvételét, amit azzal támaszt alá, hogy október 23-án este a rádió védelmében fegyverrel tevékenykedett. Jó érv! Tehát a „megújult, megtisztult“ MSzMP-be azzal kéri a felvételét, hogy fegyvertelen munkásokra, diákokra ontotta a halált. És lám, úgy veszik vissza a pártba, hogy nagy karriert fut be. Először szakmát tanul, — hisz nincs neki, elemivel volt AVO-s főhadnagy. Négy év alatt (!) „elvégzi“ a gimnáziumot és a Közgazdasági Egyetemet. A Külkereskedelmi Minisztériumba kerül osztályvezető helyettesnek, majd Indiába a kereskedelmi képviseletre. Jelenleg, — mint írtam — a NIKEX párttitkára. Komoly „baráti köre“ van, látszólag érthetetlen, hogy hogyan barátkozhat egy ilyen magas pozícióban lévő káder Budai Józseffel, aki a kiskunlacházi TSz ipari kéménykoromtalanító részlegét vezeti. Miféle közös témája lehet Barkóczinak és Budainak? A múlt idők szépségei? A közös embervadászatok, a gumibot erőt kölcsönző melegsége? Budai Józsefet 1960-ban zárták ki a pártból, mert „megsértette a hivatali titoktartást". A forradalomig ÁVH-s volt, majd a Belügyminisztériumban tevékenykedett, innen menesztették. Mint ÁVO-s két évig volt a kistarcsai internáló táborban. Gúnynevét nem ismerem. Személy leírása: kb. 160—165 cm magas, rövid tüskefrizurát visel, már őszül. Alakja zömök, lábai feltűnően rövidek. Arca kerekded. Kora jelenleg kb. 60. Különös ismertetőjele: nem lát józanul. Nagy élvezettel meséli a táborban mindennapos vízprocedúrát, amire állítólag ő találta ki a rövid, de velős parancsot: „Rabló! Zárd el a csapot!“ Budai is a rádió „hős“ védői közé tartozik. Innen a barátság. A Rajk ügyben ő nem érdekelt, mert abban az időben a jugoszláv határon volt politikai tiszt. Innen került Kistarcsára, majd a BM-be. Az állam és hivatali titkot úgy sértette meg, hogy részegen elütött egy embert autójával. Ez még nem lett volna baj, ha az illető történetesen nem a bajai tanácselnök. Ekkor távolították el a pártból és a BM-ből. Úgy látszik az 56-os tömegmészárlás nem volt rá nézve kompromittáló, de a cseresznyepálinka igen. Semmilyen hivatalos eljárás nem indult ellene a részeg gázolás miatt. Nem úgy rúgták ki, egyszerűen. Nem kérem. A párt gondoskodik az „elesettekről“. Személyes jóbarátja, — akit „határőrködése“ idején ismert meg és aki akkor a Baranya megyei Pártbizottságon volt titkára, elhelyezte Budait a filmgyárnál. A jóbarát neve Aczél György, az MSzMP Központi Bizottságának mindenható titkára, a „trón“ egyik várományosa. Szóval Budai a filmgyárban lett berendező. (Tájékoztatásul: a berendező szerzi be, kölcsönzi pénzért magánszemélyektől a filmekhez szükséges összes bútort, kelléket, stb. A kölcsönzési díjak kifizetése és az ebből elsikkasztott összegek ellenőrizhetetlenek.) Persze mindennek van határa, így Budai — Aczél barátja — innen is kiitta és kisikkasztotta magát. Mi sem természetesebb, hogy a bajba jutottakon segít a párt! Aczél már egyszer segített, így másik barátját, a volt Helsinki-i magyar nagykövetet, Rónai Rudolfot, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének igazgatóját kérte fel. Rónai, Budainak új lakást szerzett a XIV. kerületben a Kassai téren, az OTP felett (3. emelet, első ajtó jobbra). Elhelyezte feleségét az Ipari Minisztérium Pénzügyi Osztályán, magát Budait pedig a már említett TSz-nél. A Magyar Népköztársaság egyik ENSz képviselője New Yorkban Budai Iván! A „baráti kör“ tagjai között van az OTP XIV. kerületi igazgatója, így igazán nincs gond a bankkölcsönök felvételénél a társaság részére. Sőt! Az említett bankban, ha nem is a kerületben lakik a tag, azonnali nagyösszegű, hosszúlejáratú kölcsönt vehet fel. Persze „megbízhatónak“ kell az illetőnek lennie. Az ügyleteket Budai bonyolítja le — némi készpénzért ... Ha autót cserél, nincs semmi gondja a biztosítással, hisz rendelkezésére áll a Népköztársaság úti biztosítóban Erdős János menedzser, az „elbocsátott légió“ régi sztárja. Van úgy, hogy az AVO-s színházba vágyik. Ilyenkor sincs gond, mert Barkóczi NIKEX párttitkár lakását (Katona József u. 26, II.) szívesen látogatja Giricz Mátyás, volt AVH-s, jelenleg a Játékszín igazgatója, akit a szegedi Nemzeti Színház igazgatói székéből azért kellett félévi káderpihentetőbe tenni, mert sikkasztott. (Leselejteztetett másfél millió forint értékű új díszlet faanyagot és ebből csináltatott fapalotát magának nyaralótelkén.) Persze ez még kis érdem ahhoz, hogy a baráti kör tagja lehessen. Tett Giricz Mátyás nagyobbat is! 56 után az ő vallomása alapján akasztották fel Földes Károlyt, a győri színház kommunista igazgatóját. Természetesen ő lett az utódja. Méltán a tablóra kerülhet még Pethő Imre, az Állami Biztosító VI. kerületi igazgatója, Gacsal József, a Magyar Hűtőipar pesti gyárának főgépésze, Kulcsár Imre, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola párttitkára, Barta János, az Országos Szakipari Vállalat (sok külföldi munkát végző cég) építész vezetője, akit azonban meneszteni kellett, mert kiderült róla, hogy mielőtt ÁVO-snak állt, a zuglói nyilasok közé tartozott. Nem óhajtok következtetéseket levonni abból, hogy pld. az ENSZ-nél ilyen személyek szerepelhetnek. Ez egyszerűen tény. Az is tény, hogy a nyugati világ erről nem vesz tudomást. Mi azonban naponta találkozunk és kezet fogunk velük. Mindenütt ott vannak. Átszövik egész életünket észrevétlenül, „második vonalban“ maradva és egymást halálig segítve. Felelősségrevonás nélkül élhetnek és tovább irányíthatják a közéletet, az immár „toleráns“nak kikiáltott Magyarországon. Jól nézze meg tehát mindenki, aki elfogadja egynémely otthoni vezető feléje nyújtott kezét: lemosták-e róla a vért? Hát ezért kellett megírnom mindezt! * A 36 éves országos hírű színész idén márciusban menekült ki Bécsbe, ahol rövidesen politikai menedékjogot kapott. A veszprémi Petőfi Színház, a szolnoki Szigligeti Színház, a nyíregyházai Móricz Zsigmond Színház, az Állami Déryné Színház és a Madách Színház tagja volt. 31 filmben szerepelt, többek közt az „Oscar“-díjas Mephisto-ban, mint Göring helyettese. A hazai katonai elhárítás közbelépésére színészdiplomáját idén februárban bevonták. Jelenleg egy bécsi Magyar Színház megszervezésén dolgozik. A Jézuska és a két Apa — Karácsonyi emlékezés — Hét éves koromig hittem abban, hogy a karácsonyfát, az ajándékokkal együtt, a Jézuska hozza. A gyermekéveknek emlékeit elhalványítja ugyan a szálló idő, de vannak pillanatok, amelyek mélyen és örökre bevésődnek az emlékezetbe. Ezért nem felejtettem el máig sem, hogy második elemibe jártam, amikor egy decemberi napon, vöröshajú és szeplős osztálytársam, Brunner Gyurka félrehívott és nagy titokzatosan elmondta: ő tavaly kifigyelte, ahogyan szülei az ebédlő bezárt ajtaja mögött a karácsonyfát díszítették, szóval ez az egész Jézuska-mese csak arra való, hogy bennünket, gyerekeket, jó magaviseletre kényszerítsenek egész decemberben. Ma is látom magam milyen felháborodottan fogadtam a megdöbbentő közlést. Nyomban megmondtam Szeplős Gyurkának: egy szót se hiszek az egészből és, hogy szavaimnak nagyobb nyomatékot adjak, jól mellbe is vágtam. Akkor nem tudtam, amit ma már, felnőtt fejjel jól tudok: ezzel a mellbevágással tulajdonképen, öntudatlanul, az illúzióimat védtem, a mesébe vetett hitemet. Azt a világot akartam megvédeni, amelyben vannak csodák, vannak természetfeletti és megmagyarázhatatlan tünemények, jelenségek. Vajda Albert Egyszóval, miért is kerteljek: így akartam megőrizni magamban azt a gyereket, akiből már akkoriban is korán kiábrándult felnőttet akart csinálni a korszellem. Azután, ahogyan az már szokásos, a kétely nem hagyott nyugodni. Figyelni kezdtem szüleimet, észrevettem, hogy kabát alá rejtett csomagok érkeznek, amelyek villámgyorsan tűnnek el a ruhaszekrény mélyén. És amikor belestem az ebédlő ajtajának kulcslyukán és láttam apámat, amint ingujjban állt egy széken, a menyezetig érő fenyőfa mellett és a karácsony hangulatához egyáltalában nem illő hangon mondja anyámnak: „Az ördög vigye, ezeknek az átkozott villanygyertyáknak a zsinórja folyton összegabalyodik, fene, aki megeszi!” Befutottam szobámba és sírni kezdtem. Becsaptak! Saját szüleim „hazudtak” nekem! Az első igazi csalódás pillanata volt ez. Persze, még csak nem is sejtettem, hányféle csalódásra kell felkészülnie az embernek, ahogy múlnak felette az évek. Mint oly sok más gyerek, én is beletörődtem a könyörtelen igazságba, amit édesanyám azzal igyekezett enyhíteni, hogy elmagyarázta: a Jézuska nem mehet egyszerre oly sok helyre, ezért a jó gyerekek szülei, az ő megbízásából díszítik fel a karácsonyfát. Azután jött a felnőtté érés korszaka. És beköszöntött 1945 és vele együtt megjelent nálunk is, az oroszoktól átvett Télapó. A hivatalos Magyarország száműzte a Jézuskát és helyét elfoglalta Télapó, jeges hideget árasztva maga körül. Télapó ünnepségeken szavalták a párt által előírt szöveget, amelynek az volt a lényege, hogy a jó munka a dolgozók államában elnyeri jutalmát, Télapó ajándékai is további munkateljesítményekre ösztökélik az embereket, hogy minél gyorsabban építsék a szocializmust. Ez az orosz Télapó távol állt tőlem. Lehetséges, hogy már eleve elfogult voltam vele szemben. Lehetséges, hogy mivel semmiféle gyerekkori élményem nem fűződött hozzá, azért maradt idegen számomra. Annyi bizonyos, hogy amikor 1956 novemberében elhagytam hazámat, arra gondoltam: ezen a karácsonyon, hála Istennek, már nem látom többé a párthű Télapót. Nem tévedtem. 1956- ban a karácsonyt már Londonban töltöttük és... Télapó helyett Karácsonyapó jelent meg a színen. Az angolszász karácsony a papírsapkák, pukkanó papírhengerek, forró puncs és a csinnadratta jegyében zajlik. Az ajándékokat nem a Jézuska hozza Szentestén, hanem Karácsonyapó, hat szarvas vontatta égi szánkón, egyenesen az Északi Sarkról, ahol főhadiszállása és kimeríthetetlen raktárai vannak. December 25-én, reggel ereszkedik alá a házak kéményein át a szobába és rakja le ajándékait, amelyeket azután a karácsonyi reggelivel együtt vesznek át a háziak. A gyerekkor: a Jézuska. A rideg felnőttkor: Télapó és Karácsonyapó. Nem tehetek róla, lehet hogy kinevetnek érte, de én, az alaposan felvértezett humorista, minden karácsonyon, néhány percig behúnyt szemmel állok a csillogó fenyő előtt. Ilyenkor lelki szemeimmel látom, hogyan száll át a Jézuska a jéggé dermedt Télapó és Karácsonyapó felett és hogyan teszi le szobánk közepére a karácsonyfát. Mindig rám mosolyog és hunyorít fellém, mintha azt mondaná: „Látom, derék fiú vagy, megőriztél magadban valamit a gyermekből.” És ezzel már repül is tovább, mert hála Istennek szép számmal akadnak még ezen a világon olyanok, akik legalább karácsonykor érzik: nem vált belőlük rideg, cinikus, kiégett felnőtt... Melyik az a szervezet,amelynek tagjaira a legnagyobb őszinteség, óriási személyes bátorság jellemző, akik megalkuvást nem tűrő módon harcolnak az ellenséggel, rendíthetetlenek a kötelesség teljesítésében, emberségesek és bármikor készek arra, hogy feláldozzák magukat a nép ügyéért? Nem valószínű, hogy kapásból bárki meg tudná adni a helyes választ. A fenti tulajdonságokkal ugyanis a szovjet KGB-ügynökök rendelkeznek Jóllehet Sztálin utódai nem élnek a tömeges terror eszközével, megnyirbálták a KGB hatáskörét, ám a szovjet titkosrendőrség figyelmét szinte semmi sem kerüli el, ami az országban, vagy a világban történik. Ez a szervezet 1917-ben jött létre, akkor még Csekának hívták. Később GPU, NKVD, MGB, végül KGB lett belőle. Még ma is gyakorlatilag állam az államban. Feladata a kémkedés, a kémelhárítás, az állam biztonságának védelme, de kötelékébe katonai alakulatok is tartoznak. Az egész szervezet úgynevezett igazgatóságokra van felosztva, ezek számát és feladatkörét állandóan változtatják, részben azért, hogy megtévesszék a külföldi hírszerzőket. Az Első Főigazgatóság a világ legnagyobb kémszervezete. Az ügynökök elsősorban a Nyugat hadititokait igyekeznek kifürkészni, hogy megtakarítják a párhuzamos hazai fejlesztési programok költségeit. Nem kevésbé fontos a politikai értesülések gyűjtése és olyan külföldi állampolgárok toborzása, manipulálása, akik befolyásolhatják saját kormányuk döntéseit. Minden külföldön működő KGB- ügynökre öt hazai ügynökjut. A Második és az Ötödik Főigazgatóság 50-100 ezer ügynököt foglalkoztat, akik a belbiztonságra ügyelnek. Feladataik közé tartozik az ellenzéki személyiségek, külföldi diákok, újságírók és diplomaták megfigyelése. 1978-ban amerikai szakértők negyvenkét rejtett mikrofont találtak egy amerikai diplomata moszkvai lakásában. Nyugati szakértők félmillióra becsülik a KGB szolgálatában álló ügynökök, szakértők, adminisztrátorok, rendőrök és határőrök számát. Vannak közöttük olyanok, akik koncentrációs táborokban és olyan elmegyógyintézetekben teljesítenek szolgálatot, ahová gyakran ellenzéki személyiségeket csuknak be. A szervezet moszkvai székháza a Dzserzsinszki tér 2-es számú, szürke, hétemeletes épülete. A cári időkben ez volt az Összorosz Biztosítótársaság székháza. Mögötte a leghírhedtebb KGB- épület, a Ljubjanka börtön. Tízezrek útja vezetett ezen a börtönön keresztül a halálba, vagy a koncentrációs táborokba. De a KGB-nek minden nagyobb városban van helyi kirendeltsége, KGB-tisztek felelős pozíciókat töltenek be a Vöröshadseregben, a rendőrség kötelékében, az üzemekben és hivatalokban, egyetemeken — mindenhol. Az „aprómunkát”, az emberek megfigyelését, besúgók hálózata végzi. Ezek a besúgók mindenhol ott vannak. És mindent tovább mondanak. Elég egy munkásnak a gyári öltözőben politikai viccel szórakoztatnia társait, a személyzeti főnök, aki mindig KGB-ember, még aznap értesül róla és intézkedik. A házmesterek rendszeresen jelentést tesznek arról, kik járnak a ház lakóihoz, kik maradnak ott éjszakára. Besúgóban nincs hiányomért a feketézőket és egyéb kisebb bűnözőket könnyű rávenni, hogy a büntetés elengedése fejében együttműködjenek a KGB-vel. Alaposan megszervezték a Szovjetunióban a telefonlehallgatást és a postai küldemények ellenőrzését is. Egy jelenleg nyugati emigrációban élő szovjet ellenzéki személyiség egy alkalommal száz levelet dobott be különféle postaládákba — mind a száz levelet ugyanarra a nyugati címre küldte, de csak hat jutott el rendel,tetési helyére. Az utóbbi időben a lehallgatást és a tévélcenzúrát komputerizálták. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! A szovjet titkosrendőrség feladatai IGNÁCZ RÓZSA 1909-1979 A SZÜLETÉSNAP KÖRÜL KRÚDY GYULA SZELLEMÉNEK (Miről beszélt a magyar nép SZTÁLIN 75-ik születésnapján?) VÁZLAT EGY LETŰNT KORSZAKRÓL (1950-1953) A szerző fia, MAKRAI ADÁM előszavával 112 old. kötve ARAIS Dollár (U.S.) postaköltséggel együtt Megrendelhető: Jupiter Press. P.O.B. 101 Lake Bluff, Illinois 60044, U.S.A. Tel.: (312) 234-3997 RITKA ALKALOM egy rendkívüli magyar regénnyel ajándékozni meg karácsonyra rokonait, barátait. SOHA EZELŐTT nem jelenhetett meg ez a könyv sem Magyarországon sem nyugaton, a szerző életében. KOR- és IRODALMI DOKUMENTUM ez a mű a Rákosizmus-Sztálinizmus korszakából, mely most került elő a fiókból több, mint 30 évi várakozás után. Egy nagyszabású TRILÓGIA első darabja kerül az olvasó elé. A két előkészületben levő kötet A VÁDLOTT és AZ ÜNNEPI FÉRFIÚ (Szent László regénye.) 7. oldal Egységben az erő! Balról: James Thompson, Illinois Állam kormányzója és Joseph Bernardin, Csikágó kardinálisa — némi gyermeki segédlettel, — megejtik egy új gyermekotthon felépítésének első kapavágásait. (1707 N. Halsted) A kardinálissal kapcsolatban megemlíthető, hogy rendkívül megnyerő egyéniségű és népszerű egyházi vezetőként mutatkozott be. A megnyerő egyéniség megmaradt, a népszerűség azonban erősen csökkenőben van. Mégpedig azért, mert sok konzervatív gondolkozású katolikus hívő nem veszi jó néven a kardinálistól, hogy az utóbbi időben politikai vezetőnek és tanácsadónak képzeli magát. (Püspöki békemozgalom kezdeményezése, nukleáris fegyverek betiltása etc.) A konzervatív közvélemény szerint ugyanis jó kardinális politikai nézetei meghaladják az ön és közveszélyes naivitás fogalmát, és nagyon örülnének, ha kizárólag vallási és adminisztrációs területeken tevékenykedne. Az egyoldalú — és a nyugati szabad világra életveszélyes — nukleáris fegyverek csökkentésével kapcsolatos ajánlatait pedig meghagyná az Andropov szerű marxista „békeharcosoknak”!