Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)
1983-02-26 / 9. szám
Molnár Zsigmond; Amikor egy kis bértollnok berzenkedik A Chicago és K. 1981. március 14-i számában egy írásom jelent meg „Achim András és Bajcsy-Zsilinszky Endre tragédiája” címen. Ezt az írásomat átvette és leközölte, természetesen a Chicago és K. engedélye alapján, valamint személyemnek, mint a cikk írójának megnevezésével egy délamerikai és egy ausztráliai nemzeti emigráns, sőt egy európai kőnyomatos félbaloldali emigráns lap is. A félbaloldalitól térdig meghatódtam, majd bokáig lekönnyeztem magam. Nem tartozom azon újságírók közé, akik kilométer hosszú cikkeikkel mennek az olvasók idegeire, akik maguk akarják teleírni az újságot, vagy akik az újságpéldányban két írással is neonfényben akarják ragyogtatni a nevüket. Mégis azonban fenti írásomat az alább következendők érthetősége szempontjából kénytelen vagyok „dióhéjban” összefoglalni. Cikkemben írtam a 20. század első tizedében Békés vármegyében, a szegény-paraszt „viharsarokéban dúló áldatlan politikai és társadalmi viszonyokról és harcokról, amelyeknek aztán az lett a vége, hogy az egészségesebb földbirtok-politikát s a nemzetfenntartó paraszti létélg számára normálisabb szociális viszonyokért harcoló Ághím Andrást, Békéscsaba városának törvényesen megválasztott országgyűlési képviselőjét 1911 májusában a saját lakásán megtámadták, testileg súlyosan bántalmazták, majd pisztolyaikkal agyonlőtték az Adámmal ellentétes politikai alapon álló Zsilinszky fivérek, Endre és Gábor. A nagyváradi esküdtszék, „nem bűnös” verdictje alapján a törvényszék a két Zsilinszkyt felmentette. •Aztán jöttek, mentek az évek, Zsilinszky Endre társadalmi és politikai karriert futott be. Az első világháborúban az olasz fronton vitézül harcolt és mint arany vitézségi érmes tartalékos huszárfőhadnagyot felvették a Vitézi Rendbe s vitézzé avatták, majd a Bethlen kormány idején a tarpai választókerületben országgyűlési képviselővé választották. Nyughatatlan és összeférhetetlen természete miatt azonban a következő választási ciklusban már kibukott a képviselőházból. Ekkor ellenzékbe vonult át, lemondott vitézi címéről, hirtelen kitört rajta a „német imádat”, s kijelentette, hogy a „legjobb magyar a német”. 1934-ben ott volt Gömbös Gyula kíséretében, akik meglátogatták Hitlert, az új német kancellárt. Ez a hitleri látogatás nem az én riporteri „találmányom”. Itt fekszik előttem egy Pethő Tibor nevű otthoni újságíró „Bajcsy Zsilinszky Endre” című írása. Ebben az írásban ez a Pethő méltat valami Vigh Károly nevű apró kis komcsi bértollnokot, akit nagyhangon Bajcsy-Zsilinszky Endre kutatónak és „történésznek” nevez. Ugyanis ma odahaza az a helyzet, ha valaki elvégezte a 6 elemit és meg tudja mondani, hogy melyik évben volt az 1848-as szabadságharc, az már „történész és kutató”. Pethő Tiborról viszont röviden annyit, hogy állítólag valamikor a Ludovika Akadémiát végezte, mint tüzértiszt, aki a Váci utcában és a dunaparti déli korzón remekül pengette sarkantyúit. Arról azonbannincsenek értesüléseim, hogy akár a Donkanyarban, vagy a voronyezsi visszavonulásnál ágyazott vagy pengetett volna. Ellenben a nemzeti Magyarország összeomlása után azonnal kitört rajta a demokrácia és az újságírás, rögtön beállott a tehetségtelen törtetők nagy maratoni futóversenyébe és Rákosi Mátyás valamint a Kádár gyerek újságíró gárdájának él cikkentésze lett.• Visszatérve Végh Antalra, ez az ürge egy óvatlan pillanatban beállott történésznek, és mint ilyet, néhány magyar emigráns hivatásos „hazaffy” meghívására amerikai előadóikörútra indult. Itt evettivott-potyázott-tarhált és előadta, hogy milyen jó, vagy milyen rossz a népi demokrácia, attól függően, hogy kik hívták meg, amihez a meghívó barátai csudamódra tapsikáltak, majd valamelyik átnyújtotta neki úgyis mint „történésznek” az Achim és Bajcsy-Zsilinszky írásomat. A történész úr útja és küldetése befejeztével nagy cuccokkal és szajrékkal jól felpakolva hazatért, majd egy Új Tükör nevű kis politikai férclap 1982 szeptemberi számában elcikkentette magát az amerikai nemzeti emigrációról. Agyondicsért 4-5 m.kir. emigráns urat, akik hol itt élnek Amerikában és igen jól „megdollározzák magukat”, hol odahaza bokáznak és úgy sürítenek az anyanyelvi konferenciákon és a magyaroktól mentes Magyarok Világszövetsége körül, mint a puliban a bolhák. Akik egy-egy Amerikába való visszatérésük után... (idézem szóról-szóra ennek a Véghnek fennkölt sorait) „sok pozitív élményt hoztak magukkal Amerikába a földkérdést megoldó, a kulturforradalmat diadalra vivő és az osztálynélküli társadalom alapjait lerakó népidemokratikus Magyarországról.” Így és eként ömleng Végh elvtárs hosszú sorokban az Új Tükörben. Arról azonban egy sort sem ömleng, hogy a 45-ös földosztással megszédített, majd utána kolhászba ebrudalt szegény parasztság sorsáról az itteni érdemes barátai mily csodálatos „pozitív élményeket” hoztak magukkal Amerikába? A pozitív élményeket hozó barátait név szerint is fölsorolja az Új Tükörben. Én nem sorolom föl, mert kímélem az öreg írógépemet ezektől a nevektől. Egy kitűnő emigráns újságíró barátom azonban nem kímélte és a New Yorki Magyar Élet című hetilap 1982 december 18-i számában, az első oldalon „Kancsalul festett kép rólunk” cím alatt felsorolta név szerint emigrációnk díszeit, virágait Azt hiszem, e díszek és virágok savanyú ábrázattal vehették tudomásul e róluk szóló végh antali megállapításokat Befejezésül: Végh Antal elvtárs úr megtisztelő sorokat szentel be esős személyemnek is mint az Achim és Bajcsy-Zsilinszky cikk írójának, minden soromat tárgyi tévedésnek, valótlanságnak minősíti bár nekem ezek a megállapítások csak annyit jelentenek, mint a tavalyi falinaptáron az idei légypöttyintés. Ezek után arra kérem a kis bértollnokot, ha legközelebb ismét Amerikába jön tarhálni és körutazni — értesítsen előre hogy öreg emigráns barátaimmal rendezhessünk számára egy anyanyelvi csúcskonferenciát, ahol kedvére ki anyanyelvintheti magát rajtuk és rajtam. Szócséplés a Madridi Konferencián A Szovjetunió és szövetségesei a madridi értekezlet egyik fontos munkacsoportjában, abban, amely a kölcsönös bizalmat előmozdító intézkedésekről tárgyal, azt szorgalmazzák, hogy a nyugati országok tájékoztassák Moszkvát haditengerészeti- és légikötelékeik mozgásáról az Atlanti Óceán térségében. A Szovjetunió csak ebben az esetben hajlandó részleteket közölni a szárazföldi egységek tevékenységéről az ország nyugati felében. Amikor az oroszok több mint egy évvel ezelőtt először terjesztették elő e javaslatot, nyugati küldöttségek azt hitték: mindössze kísérleti léggömbről van szó. De a követelés hónapról-hónapra újból és újból elhangzott. Ezért mondotta egy magasrangú nyugateurópai diplomata, hogy a Szovjetunió nem az európai biztonságot tartja szem előtt, hanem saját hadászati helyzetének a megjavítását a szuperhatalmi vetélkedésben. Ha ugyanis a Nyugat óvatlanul besétálna a csapdába, olyan helyzetben találná magát, amelyben tájékoztatnia kellene a Szovjetuniót atomtengeralattjárói és rakétákkal felszerelt hadihajói hollétéről. Mi több: amenynyiben valaha is sor kerülne az amerikai gyorshadtest bevetésére, ennek úticélját is közölni kellene, függetlenül attól, hogy a bevetés színhelye Európa, vagy valamely más földrész. Más nyugati diplomatáknak is feltűnt, hogy az oroszok mintha imamalmot forgatnának, olyan monoton gyakorisággal ismétlik meg követeléseiket, annak ellenére, hogy a nyugati delegációk már többször is értésükre adták, hogy átlátnak a szitán és még tárgyalási alapnak sem tekintik a szovjet elképzeléseket. Miután a frontok ilyen élesen kirajzolódnak, a munkacsoport egész tevékenysége tartalmát vesztett, üres rítussá degradálódott, egyértelmű időpocsékolássá. Az oroszok nyilvánvalóan időhúzásra rendezkedtek be. Erre utal az is, hogy mindenáron ki akarják eszközölni annak a külön értekezletnek az összehívását, amelyen kizárólag a kölcsönös bizalmat előmozdítani hivatott intézkedésekről lenne szó, de semmiféle előkészítő munkálatra nem hajlandóak. Valahányszor konkrét vitás kérdés merül fel, arra az álláspontra helyezkednek, hogy a részletekről majd az összehívandó értekezleten tárgyalnak. A Nyugat tartózkodását azonban a madridi konferencia edigi lefolyása is indokolja : hónapok óta folyik a szócséplés , minden eredmény nélkül. acle £iqum& 4129 W LAWRENCE AVE WE DELIVER 725-1B12 68S-5930 ESTABLISHED 1940 SERVING THE FINEST PIZZA. RIBS. CHICKEN RAVIOLI AND SPAGHETTI Visit Our Vineyard for Imported Wine Selections and Our Newly Remodeled Dining Room Nagy György; A Cruise rakéta és Kanada A federális kormány február 11-én bejelentette, hogy aláírt egy megállapodást az Egyesült Államok kormányával, amely lehetővé teszi a legújabb amerikai fegyverek, közöttük a cruise rakéta kísérleti próbáit Kanadában. A megállapodás kizárja atom- vagy más bombák, kémiai és biológiai lövedékek Kanadába való hozatalát és kimondja, hogy minden kísérlethez a kanadai honvédelmi miniszter előzetes hozzájárulása szükséges. Ezek a biztosítékok kielégítenek mindenkit, aki józanul ítéli meg a mai világpolitikai viszonyokat és Kanada különleges földrajzi fekvését az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. De másoknak, akik tudatosan, vagy balgaságból a baloldal szolgáivá váltak, kitűnő alkalmat szolgáltatott arra, hogy farkasüvöltésbe kezdjenek a jóindulatú, de naiv polgárok megfélemlítésére. Élénkebbnél-élénkebb színekkel ecsetelik az országot fenyegető rémségeket, amelyek a megállapodásból Kanadára hárulhatnak. Elöljár ebben a hírközlő eszközök egy része, közöttük a CBC, amely leadásaiban előszeretettel olyan kommentátorokat szólaltat meg, akik élesen ellenzik a nyugat fegyverkezését és Reagant háborús uszítónak bélyegzik. Segítségükre sietett természetesenMoszkva is, amely hivatalosan tiltakozott Ottawában a megállapodás ellen, hangsúlyozva, hogy aláírásával Kanada „kiteszi magát az atomháború veszélyének”. Mintha bizony anélkül elkerülhetné pusztítását, ha egyszer Moszkva megnyomja a vörös gombot. Senki sem kíván ma háborút, de a történelmi tapasztalat és a józan ész azt diktálja, hogy annak kitörését úgy tudjuk a legbiztosabban elkerülni, ha erősek, legalább olyan erősek vagyunk, mint ellenfelünk. Ehhez elkerülhetetlenül szükséges, hogy fegyvereink modernek és hatásosak legyenek. Ilyen fegyvereket ma Nyugaton egyedül Amerika gyárt megfelelő mennyiségben. Mi sem természetesebb tehát, hogy az új fegyvereket Kanada jóformán lakatlan és az orosz topográfiához és időjáráshoz oly hasonló Északkanadában próbálják ki? Attól eltekintve, hogy Kanadának, mint a NATO szövetség tagjának kötelessége annak erősítése, a szerződés értelmében csak arról van szó, hogy a Cruise rakéta irányítókészülékének pontosságát próbálják ki Észak- Kanada légiterében. Olvasóink közül bizonyára sokan nézik a televízión vasárnap esténként, a Masterpiece Theatre keretében előadásra kerülő Churchill sorozatot. Nem lehet ennél a mai helyzetre tanulságosabb programmot elképzelni. Az akkori Angliában éppen olyan rövidlátó, a pillanatnyi népszerűséget a nemzeti érdekek fölé helyező politikusok voltak uralmon, mint ma oly sok nyugati országban. Elmentek addig, hogy a német fegyverkezésre vonatkozó, hivatalosan beszerzett adatokat tudatosan elhallgatták, csakhogy ne kelljen többet költeni fegyverkezésre. Churchill volt az egyetlen, aki a parlamentben és a sajtóban fáradhatatlanul hívta fel a közvélemény figyelmét a fenyegető veszélyre. Csak akkor kezdtek szavának hinni, amikor már majdnem késő volt. Angliát csak egy hajszál és Churchill éleslátása mentette meg attól, hogy elveszítse a háborút. Van egy bölcs angol mondás, amely szerint a szabadság ára az állandó éberség. Erre persze nem akarnak gondolni azok, akik struccpolitikával a Szovjetunió „jóindulatát” újabb és újabb engedményekkel akarják megnyerni. Ötvenhat, hatvannyolc és Jaruzelski ostromállapot politikája nem győzte meg őket arról, hogy a Kreml fegyvertárában ez a szó csak a Lenin által oly találóan hasznos hülyéknek nevezett ámítására szolgál. Nem győzte meg őket Brandt Ostpolitikjának teljes csődje, a helsinkii megállapodások értéktelensége, a hétente bukása. Kanada szerencséje az, hogy tőle délre már nem Carter, hanem Reagan van uralmon. Ő a Churchill-i utat követi. Tudja, hogy a szovjet esetleges túlerejéből fakadó háborút, vagy a háború nélkül való behódolást csak úgy kerülheti el a nyugat, ha viszszaütő ereje elég ahhoz, hogy egy ellene irányuló támadás ne fizetődjék ki. Ha példáját a többi nyugati ország is követi, úgy nem kell félnünk az atomháborútól. Szovjet tanácsadók afgán szabadságharcosok fogságában... Az északafganisztáni Mazar-e-Sherif város bazárjában a múlt héten a szabadságharcosok elfogtak és elhurcoltak több mint 14 szovjet tanácsadót. A város különben egyike a nagy szovjet katonai támaszpontoknak. A Reuter angol hírszolgálati iroda pakisztáni tudósítója hangsúlyozza : egy hónapon belül a szovjet tanácsadók elrablása a szabadságharcosok harmadik nagy sikere a szovjet megszállók ellen. Nem olyan régen Afganisztán második legnagyobb városának Dzsallalabadnak repülőterén 40 szovjet és afgán kormánykatonát ölt meg a szabadságharcosok támadása. Ugyanazon a napon a Kabultól északra fekvő Baghram város repülőterén támadtak az ellenállók, akiket,a nyugati diplomáciai körökből származó értesülés szerint, a szovjet hadsereg üzbég katonái kalauzoltak át a repülőtér körül lefektetett aknamezőn. • A Reuter tudósítója beszámolóját azzal fejezi be, hogy egész december hónapban, szinte naponkénthallatszott ágyúdörgés az afgán fővárosban. Mohammad Navaz tábornok, aki egy héttel ezelőtt hagyta el az afgán kormánycsapatokat és menekült át Pakisztánba, Peshavar városban sajtófogadáson ismertette Babrak Karmai csapatainak helyzetét. Az AFP francia hírszolgálati iroda tudósítója így számol be a megszökött afgán tábornok sajtófogadásáról. Mohammad Navaz, beosztásánál fogva, az afgán kormánycsapatok élelmezését és utánpótlását irányította. Elmondta, hogy mindkét területen, rendkívül súlyos a helyzet. Egy hétnél nagyobb tartaléka sem élelmiszerben, sem hadi- és üzemanyagban nincs a csapatoknak. Gyakori, hogy távolabbi támaszpontokon az afgán katonáknak nincsen elég ennivalójuk, nincsen megfelelő ruházat, kevés a gyógyszer és az üzemanyag. Előfordul, hogy nem tudnak ellentámadásba lendülni, mert páncélosaikat, benzinhiány miatt nem lehet elindítani. Az AFP tudósítója idézi a menekült afgán tábornok magyarázatát: azért ilyen szűkös az üzemanyagellátás, mert a Szovjetunióból érkező szállítmányokat rendszeresen támadják a szabadságharcosok. A tábornok ezután így folytatta: Minden területen a szovjet katonáké az elsőbbség. A sebesülteket nyomban elviszik és kórházi kezelésben részesítik. Ezzel szemben a sebesült afgán katonák gyakran elvéreznek, mert rájuk csak későn kerül sor. A katonai kórházakban a családtagoknak kell gyógyszert szerezniük, feketepiacon, mert a sebesült szovjet katonáknak kellenek a gyógyszerek. négy nyelven a magyar SZABADSÁGÉRTI I [1 NEMZETŐR® —i~mnmnHHlor»«i— MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatal, 8 München 34 Pontf. 70. Germany Felelős szerkesztői és kiadó: KECSKÉSZ -TOLLAS TIBOR Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar számon kívül három világnyelven: angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anyagi nehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. 94 országban igyekszik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti kisebbségi jogainak ügyét. A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy ideránt nem magunkat, hanem a külföldet kell meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre, így dolgoztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék Pittsburghban és nem kis eredménnyel. rajltjac Idegen nyelvű kiadványaink zömét tiszteletpéldányként küldjük szét a szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és sajtójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a világsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik: 1. Rendeljék meg a lapot. Évi előfizetés légipostán $ 16.00. 2. Pártoló-tagok évi adománya: $ 30.00 (személyi csekken is beküldhető) A pártoló-tagok a magyar számon kívül a kívánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló lapot küldünk, melyben évenkünt a beküldött adomány összegét beragasztható emlékbélyeggel nyugtázzuk. / Név: (vagy szervezet neve)....................■ ................................................ Cím: Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báró Pongrácz Cili 8333 N. Mango St. Morton Grove 111. 60053 ÉS RÖVIDEN... • Az olaszországi Turinban február 13-án kigyulladt egy zsúfolt mozi és 64 ember vesztette életét. Az áldozatok nagy része fiatalkorú volt. A tűz 6.30 perckor keletkezett az emeleti folyosón és a feltörő lángok percek alatt lehetetlenné tették a lépcsőn való menekülést, ennek következtében az erkélyen ülők az emeleti mosdókba zsúfolódtak, ahol a füsttől megfulladtak. Mások a keletkezett pánikban képzelt kijáratok felé rohantak, ahol az összezsúfolódott tömegben a gyengébbeket és kisebbeket agyontaposták. A földszinten ülők szám szerint mintegy 400-an, megmenekültek, mert ott bőven volt kijárat. Az emeleten viszont nem volt egyetlen vészkijárat sem. A tűz keletkezésének okát eddig nem sikerült megállapítani. • Quebecben éles küzdelem folyik a Levesque kormány és a szakszervezetek között. Közismert, hogy a Parti Quebecois hatalomrajutása után nagyarányú költekezésbe kezdett, amelynek keretében felemelte a köztisztviselők fizetését, úgyhogy az a legmagasabb lett az országban. A gazdasági viszonyok romlásával a tartomány pénzügyi helyzete annyira megromlott, hogy Levesque miniszterelnök kénytelen volt drasztikus rendszabályokhoz nyúlni a költségvetés egyensúlyának helyreállítására. Ezért január elsejével leszállította a közalkalmazottak fizetését. A szakszerve-zetek általános sztrájkot hirdettek, de kormány nem engedett. A legtöbb szakszervezettel sikerült megegyezést létrehoznia, de a tanárok és tanítók nem voltak hajlandók megszüntetni sztrájkjukat. Erre Levesque a tartományi parlament által rendelte őket vissza munkába. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA!