Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)

1983-03-19 / 12. szám

Erdélyt vissza, mindent vissza? csak naav kérdvoof . e^^f­yi. szamizdat szerű titkos újság 7. száma oly naau^ mint a­­ ^/n9atra­ Aktualitása azonban épp­csak romlott megírásak or, mert Romániában a helyzet azóta Forrás: CHRR Nyomoz a szeku. Mint várható volt (de a vártnál később), hozzá­juk is eljutott az ELLENPONTOK. Mint várható volt, egyelőre még csak­ a besúgókat mozgósították. Házkutatásig, letartóztatásig vagy kihallgatásig még nem jutottak el — ugyansak egyelőre. Hisztérikusan de teljes sötétségben tapogatóznak — tegyük hozzá: reméljük, nem csak egyelőre. A kockázatra azonban nyilván számolnunk kell , és talán nem érdektelen eltöprengenünk: mi történik majd azzal, azokkal, akikről bebizonyosodik, hogy részt vesznek az ELLENPONTOK szerkesz­tésében vagy terjesztésében. (Zárójelben: ha belügyi dolgozóink nem tudnak kellő időben eredményt fölmutatni, aligha lesz feltétel a bizonyítható résztvétel. Bőségesen elegendő oknak tekintik majd a puszta gyanút is. Az megint más kérdés, hogy mindenki gyanús.­ Nos, tegyük föl, hogy valaki közülünk lebukott. Mire számíthat az illető, azonkívül, hogy már az első félórában szétrugdossák a veséjét? Figyelemre méltó előzmény az elmúlt hetekből: Székelyud­­varhelyen 5 (öt) évre ítélték — meglehetősen nagy port fölvert tárgyaláson, alighanem demonstrációs céllal — Benedek Imre technikust. A vádlott annyiban bizonyult „vétkesnek”, hogy megtaláltak nála egy olyan (egyébként pesti barátaitól ajándékba kapott) kazettát, melyen rajta volt a ■ Fenn a Hargitán kezdetű, a negyvenes évek elején népszerű sláger is. A válasz a mire számíthatun? kérdésre eze­k után legalábbis sötétnek mondható. Noha — mint lapunk olvasói nagyon jól tudják — egyetlen közleményünkben sem kívánunk megdönteni vagy felforgatni semmiféle tisztességes államrendet, nem esett szó a határoknak primitív hitű és reményű tologatásáról, egyetlen nép valódi és jogos integritásának megcsorbításáról sem; nem hívja vissza senki a Habsburgokat és a grófokat, nem szított egyetlen mondatunk sem politikai gyilkosságokra, szabotázsra, de még... sztrájkra sem — egyszóval, szolid kis publikáció az ELLENPONTOK, szinte lehetnek akár valamely „kommunista” párt revíziós bizottságának a lapja, de nem a Romlán Kommunista Párté. Semmiféle törvényszéki csűrés-csavarás sem tudná tehát bebizonyítani, hogy az ELLENPONTOK­ ra akár közvetetten eszmei­ értelemben is, de valami hatás hárulna pl. olyanszerű akciók létre-­ jöttében, mint a tavaszi röpcézés Szatmárnémetiben, a székelyud­varhelyi öntödei robbantás, a Dés és Bethlen környéki miniummal aszfaltra festett szövegek, vagy a tusnádfürdői röpcék — hogy csak azokra emlékeztessünk, amikre az ELLENPONTOK megjelenése óta került sor. A szeku haragját tehát nem is annyira az ELLENPONTOK­ ban megjelent, szordinós és illedelmes írások váltják ki — hanem az, hogy ez az első Romániában megjelent szamizdat kiadvány. Márpedig a semmitől az első — mágoly ártalmatlan — illegális sajtótermékig sokkal nagyobb lépést kellett megtenni, mint az elsőtől a másodikig vagy az ötödikig — amelyek talán nem is lesznek olyan ártatlanok. Ezt minden éppeszű szekus tudja. Azt viszont már egyiküknek sincs mersze belátni, hogy itt nem egyszerű, véletlenszerű és betömhető rés keletkezett a hatalmi apparátuson, hanem már itt tartunk, a válság erjedésében. És ezért kétségbeesett és gátlástalan eszközökkel remélik majd törölni a tüneteket — a képlet nagyon is tiszta, ismert — épp az ellenkező hatást érik el így. Románia ma aligha engedhet meg magának politikai pereket. Király Kornis esete, — a Gomáé, a Vasile Paraschivé és másoké mellett, ezekről alább­i azt bizonyítja, hogy­ valaki ellen szívesen­­ indítanak pert és drákói szigorral meg is torolják, ha kazettán őrzi a Fönn a Hargitán-t — de nem föltétlenül állítjuk bíróság elé azt akit, sokkal súlyosabb „vétségekért”, bizony lehetne. Nemcsak Goma, nemcsak Király vagy Paraschiv nem került bíróság elé, hanem­ egyetlen robbantó, jelszómázoló, röpcéző sem. A román kormányzat­ nem vállalhatja sem befelé, sem kifelé egyrészt annak a beismerését, hogy a dolgok idáig fajultak, másrészt azt a tehertételt, amit ezek a perek tekintélyvesztésben jelentenek. Ha nem akkor? Lehet, hogy futni hagynák a lebukott ELLENPONTOS-t? (Íme, még a címe is milyen korektül szemérmes!) Esetleg útlevelet gyömöszölnének a zsebébe, mint Goma és a Román Dolgozók Szabad Szakszervezetének (SLOMR) legtöbb] tagja esetében? Kötve hisszük. Inkább hajlunk azt feltételezni, amit dr. Szikszay Jenő érdemes] tanár (brassói magyar volt), amit a zsilvölgyi sztrájkok szervezője] Dobre mérnök, amit Virgil Tanase párizsi író, és amit János csik­­somlyói apát és társai esetében alkalmaztak a fiúk. Király Károly a­ súlyos sugárfertőzésével és a Szabad Európa Rádió szerkesztője, Emil­ Gheorghescu a mellébe kapott maga huszonhat késszúrásával még szerencsésnek mondhatják magukat. Ezek után aligha tévedünk nagyot azt feltételezve: ha a szekunka van képe külföldön, a várható (és be is következő) diplomáciai bonyodalmak ellenére így kiviselni magát — akkor itthon is föltűnően el fognak szaporodni az értelmetlen öngyilkosságok, rejtélyes autóbalesetek és ismeretlen, de halálos betegségek. Erdély vissza, mindent vissza? Ugyan, ki beszél itt erről! De azért — minek szépítsük — a fejünkkel játszunk. Moszkva céljai Európában Eagleburger ,ameri­kai külügyi államtitkár cikket írt a New York Timesben, amelyben elemzi Moszkva leg­újabb javaslatát az Európában állomásozó rakéták „csökkentésé­re” vonatkozólag. A ja­vaslat lényege az, hogy Moszkva hajlandó a már hadrendben álló európai középtávú rakétáinak számát 162-re csökken­teni, ha egyetlen ameri­kai rakéta Európába va­ló telepítésére sem ke­rül sor, ami ez év végé­re várható. A szovjet érv az, hogy Európában maradó rakétái csupán a már meglévő angol és francia rakéták ellen­súlyozására szolgál. Több utalás hangzott el Amerikában és Euró­pában egyaránt, — írja Eagleburger, — hogy a szovjet javaslat tisztes­séges, észszerű és kon­struktív. Ez — írja az amerikai külügyi állam­titkár — nem így van. Ha a szovjet javasla­tot átültetnék a gyakor­latba, az aláásná az Európai stabilitást, a ra­kétafegyverek elret­tentő hatását; pontosan azokat a célokat tor­­pedóznák meg, amelye­ket az amerikai rakéta Európába való telepí­tésével el akarunk érni. Különben is, egyálta­lán nincsen tisztázva, mit értenek Moszkvá­ban az európai—szovjet rakéták számának „csökkentésén”? A „csökkentés” jelent­heti azt is, hogy a leg­fenyegetőbb szovjet fegyvereket, az SS-20 rakétákat az Ural hegy­ség másik oldalára szál­lítják, ahol — elhelyezé­süktől függően — Ame­rika ázsiai szövetsége­seit, barátait fenyeget­hetik velük. Ezenkívül — mozgórakétákról lé­vén szó —bármikor visz­­sza lehet őket hozni Európába. A szovjet javaslattal szembeni leglényegesebb ellen­érv az, hogy elfogadása esetén megbomlana az az egyensúly, amelyen az európai béke immár több mint három évtize­de nyugszik. Az európai stabilitás — írja Eagle­­burger a New York Ti­­mes-ban — azon a vilá­gos amerikai elkötele­zettségen nyugszik, hogy az Egyesült Álla­mok garantálja szövet­ségesei biztonságát. A nyugat-európaiak a szovjet fenyegetésekkel szemben csak akkor érezhetik magukat biz­tonságban, ha tudják — és ha Moszkvában is tudják,­­ hogy az ame­rikai katonai erő készen­létben áll Nyugat-Euró­­pa megvédésére. Az amerikai atomfegyve­reket azért telepítik Európába, hogy megvé­delmezzék a nyugati szö­vetségeseket, akár ren­delkeznek atomfegyve­rekkel, akár nem. Ezt a védelmet csak az ameri­kai fegyverek biztosít­hatják, hiszen csupán az Egyesült Államok tud a Szovjetunióval szemben azonos méretű atom­fegyveres ütőerőt állíta­ni. Az európai atomfegy­veres erők korszerűsíté­sét a NATO szövetsége­sek együttesen határoz­ták el azért, hogy ismé­telten aláhúzzák Ameri­ka létfontosságú szere­pét Európa védelmében. Az amerikai rakéták — folytatja Eagleburger — egyrészt ellensúlyoz­zák a már hadrendben lévő szovjet rakétákat, másrészt politikailag is jelképezik azt a felbont­hatatlan kapcsolatot, amely biztonsági kérdé­sekben az Egyesült Álla­mok és a nyugat-európai demokráciák közt fenn­áll. A szovjet javaslat, amelynek értelmében Moszkva­­ kitiltaná Nyu­­gat-Európából az ame­rikai rakétákat a saját­jait azonban nem, azt célozza, hogy mintegy törvényesítse a Szovjet­unió európai atomfegy­veres monopóliumát. Moszkva régi módsze­rével próbálkozik, az­zal, hogy Amerikát és szövetségeseit megoszt­va, tartósítsa katonai fölényét Európában. Eh­hez nem járulunk hozzá. Sürgetni fogjuk a közép­távú rakéták kérdésé­ben a teljes egyenlősé­get, amely a hatásos elrettentés szükséges előfeltétele. Előfeltétele egyúttal az európai béke megőrzésének is. Az egyenlőség az egyetlen lehetséges alap a meg­egyezésre. Amerika­ és a Szovjetuniónak egyenlő szintre kell csökkentenie katonai­­ ütőerejét. Nem enged­hetjük meg, hogy a világ legagresszívabb állama annyi atomfegyverrel rendelkezzék, mint vala­mennyi más ország együttesen. A rakéta­fegyverekkel kapcsola­tos javaslatok és más kérdések elemzése nem homályosíthatta el a leg­fontosabb szempontot, azt, hogy az amerikai­­rakéták európai telepí­tésének egyetlen célja van: az elriasztás. Ezek a rakéták nem rendítik meg, hanem ellenkező­leg, alátámasztják a kontinens stabilitását. A Szovjetunió az, amely Európát destabilizálni akarja. négy Nyelven a­ magyar szabadságért!.^, g NEMZETŐ­RH ■.«i—.» uMcuumintofOn meat MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatal, 8 München 34 Poctr. 70. Germany Felelfis szerkesztő és Idadfi: KECSKESI-TOLLAS TIBOR Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar számon kívül három viágnyelven: angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anya­gi nehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. 94 országban igyek­szik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti kisebbségi jogainak ügyét. ■ A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy idekint nem ma­gunkat, hanem a külföldet kell meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre. Így dol­goztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék Pittsburghban és nem kis eredménnyel. ■ Idegen nyelvű kiadványaink zömét tiszteletpéldányként küldjük szét a­ szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és saj­tójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a világsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik: 1. Rendeljék meg a lapot. Évi előfizetés légipostán $ 16.00. 2. Pártoló-tagok évi adománya: $ 30.00 (személyi csekken is beküldhető) A pártoló-tagok a magyar számon kívül a kívánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló lapot küldünk, mely­ben évenként a beküldött adomány összegét beragasztható emlékbélyeg­gel nyugtázzuk. Név: (vagy szervezet neve)......................................................................... Cím: Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báró Pongrácz Cili 8333 N. Mango St. Morton Grove nl. 60053 LiáteN­, •­vasfüggöny mögül jött pápa M JifMfi FAI pápa életér nyelven ín kfiajrv — életraji - tttno­fljtanénynak la na verbal Voaernap legújabb i­ata. • Ai frfik a könyv atofi fajaMtúbem, a váratlan kőnk lévé v­irattan vilaaxtiaa d­e álra ihiliMiHi leírják a kfirühnényeket, miként lett Karol Wojtyla Rfinta p­apfike, valamint Sient Ntar utódjakint O. Járna Pál pipa. A további fejesetekben az Irtk­aa otvaafi elé tűk­­rik a pipa gyermekkorit, N­Jiaigot. CikkekiL A fiatalembert, mint egyetemi hallgat*, áld--­hadik a nabii munkia élettel. Ha a neb* t nem kedvetlenít el, hanem min­rdiaokkal vtgnaitalja a teafiggadt tártait A könyv alladlan oldala ad M­aa otvaafi nemei aáé a legfőbb nem hordja fajin a kagyaminyna tiarát hanem áriamul agjuaivalgiral. a nagy merítene! a mívd­ben hirdeti Krimim taaMealt Santa lépte« Mpénrr­­a van Irrt a Sacntatya vUigi tragib­ilis fta útja. Megrendelheti a KatotOnm Mogyorók V mérnök idwymoeteydn. 1739 Motoring Avenue. Team gr­­own. OMe 4450­. Ára IS deOdr dr I dollár porté Márai Sándor könyvei: ítélet Canidosban $ 3.50 Judit és az utóhang $ 10.00 Jób és a könyve $ 15.00 A delfin visszanézett $ 12.00 San Gennaro vére $ 10.00 Napló 1958-67 $ 15.00 Szindbád hazamegy $ 9.00 Béke Ithakában $ 10.00 Kérje ingyenes katalógusunkat! Megrendelhetők: Újváry­ „Griff” Kiadó Titurelstrasse 2 D-8000 München 81 Telefon: (0 89) 98 94 23 if L-1 A fülemüle (Hans Christian An­dersen: A Fülemüle c. meséje után szabadon.) Egy nap nagy doboz érkezett a császárnak, külsejére szép betűkkel volt rápingálva: Füle­müle. ... Egy gép-fülemüle volt benne és nagyon hasonlított a valódihoz. Gyémántkövekkel, ru­bintokkal volt kirakva. Amikor felhúzták egy valódi fülemüle-éneket énekelt — nagyon szé­pen. „Jaj de szép” — mon­dotta mindenki. Készítő­jét a császár azonnal kinevezte Fő­császári­­fülemüle-készítőnek. „Most pedig énekelje­nek együtt egy élő füle­mülével” — kérték az udvarnokok. „Milyen szép duett lesz belőle.” De valami nem volt a rendjén: a valódi füle­müle a maga módján da­lolt, a mű-fülemüle pe­dig gépi dalt énekelt. „Semmi hibát nem­ lá­tok” — mondotta az ud­vari főzenemester: „a taktus tökéletes, az én iskolámhoz illő.” így a mű-fülemüle ezentúl csak egyedül dalolt. A valódi fülemüle pedig kiszállt az ablakon és visszatért az erdőbe. Mindenki panaszko­dott, hogy a valódi füle­müle nagyon hálátlan volt. Akárhogyan is, de még mindig a mienk a legjobb madár” — mon­dották. — És a mű-füle­müle énekelt reggeltől estig, mindig ugyanazt a dalt. A szakértők nem tudták megtanulni a dalt, mert — mint mon­dották — zeneileg annyi­ra tökéletes és kompli­kált. Az udvari főzene­­mester pedig az égig magasztalta a mű-füle­müle páratlan művé­szetét. „A valódi fülemülénél soha nem lehet tudni, mit énekel. A mű-füle­mülénél a dal előre meg­határozott. A mű­füle­­mülét meg lehet ma­gyarázni, szét lehet szedni darabokra, ezzel bizonyítva az ember gé­niuszát. Láthatjátok minden részét ahogy azok együtt dolgoznak, ahogy egyik alkatrész kapcsolódik a másik­ba.” „Pontosan ezek a mi gondolataink is”, — mondták a jelenlévő ze­­neszakértők. Egy szegény halász, aki jól ismerte a való­di fülemüle énekét, azt mondta: „Szépen hang­zik, de valami hiányzik belőle. De nem tudom, mi?” Ez a kijelentés nagy haragra indította a csá­szárt, aki a valódi füle­mülét azonnal szám­ FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA f­ üzetésbe kergette. ... Az udvari főzene­­mester rengeteg kötet könyvet írt a mű­ füle­müléről. A mű tele volt hosszú dicséretekkel és a legnehezebb kínai sza­vakkal. Aki elolvasta, csak dicsérte a művet, különben mások azt mondták volna róla, hogy buta, nem ért hoz­zá. Egy teljes év telt el. Az egyik este a zene megállt. A rugók meg­puhultak, a fogaskere­kek kikoptak. ... Az udvari órásmes­ter ... sok beszéd és ku­kucskálás után nagyjá­ból megjavította a mű­­fülemülét. Nagy volt az öröm az udvarban! Az udvari órásmester azon­ban csendre intette őket: figyelmeztette az udvarnokokat, hogy na­gyon vigyázzanak a ma­dárra, mert a szerkezet nagyon elkopott és nincs senki, aki új alkatrésze­ket tudna hozzá csinálni. Nagy szomorúság volt a palotában. A mű­füle­müle csak egyszer egy évben énekelhetett és akkor is nagyon óvato­san kellett kezelni. De az udvari főzenemester nagy beszédet mondott. Hosszú és kemény sza­vakkal ecsetelte, hogy a mű­fülemüle most is olyan jó, mint valaha, tehát most is tökéletes. • Bárki, aki az utóbbi idők legtöbb modern ze­néjét meghallgatta és el­olvasta azokról a mély és rejtélyes méltatáso­kat, teljesen tisztában van Andersen meséjé­nek mondanivalójával. Részben a háború­ utáni iskolák és azok antiszep­­tikus, analizáló hajtó­erejével segítettek min­ket ahhoz, hogy megvál­junk a szép madártól, a zene alkotóerejétől, a lüktető művészettől. Az élő zeneművészetnek le­bilincselő jellege van; nem múzeumba való öreg darabok az elmúlt időkből, sem nem véle­mények és szisztémák melegházi műterméke. Általánosságban, az el­múlt évek művei egyre rövidebbek lettek és a hozzáfűzött magyará­zatok egyre hosszab­bak. Az utóbbi évek végre azt mutatják, hogy a steril és begubózott modern zenét a közön­ség egyre nehezebben fogadja el. Még mindig nagy a veszély, hogy a koncerttermek vésze­sen elhanyagolják a jó, huszadik századbeli ze­nét. Előadóművészek és programtervezők, akik nem kötelezik el magu­kat az igazán művészi huszadik század zenéjé­hez, nem töltik be hi­vatásukat. Bach vagy Mozart ze­néjéből, ha akarná is az ember, nem lehet elven­ni vagy hozzátenni sem­mit. A veszély abban rejlik, hogy kis mű­füle­­müléket csinálunk a ze­néből — egy mű-zenét, mely a mi időnkben hoz­zánk szól. Ha ezt mel­lőzzük, egyre kevesebb mű fog szólni hozzánk — bármilyen formában. U.i.: A valódi fülemü­le visszatért és még szebben énekelt, mint valaha—mindenki nagy örömére. (aa) aue á JßitfUMA & 4129 W LAWRENCE AVE WE DELIVER 725-1It2 685-5030 ESTABLISHED 1940 SERVING THE FINEST PIZZA, RIBS, CHICKEN RAVIOLI AND SPAGHETTI Visit Our Vineyard for Imported Wine Selections and Our Newly Remodeled Dining Room

Next