Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)

1983-04-09 / 15. szám

Hazai levelekből: írod, hogy magyar is­merőseid gyermekei már nem tudnak magyar­rul. Ezt fájó tudomás­sal venni, de az élet ilyen, s a magyarok sor­sa nagyon különösen alakult. Azáltal, hogy összeszorultunk egy te­­nyérni kis területre, mindenkit, aki ma még magyar, el sem tudnánk tartani ezen a terüle­ten. Nemrég televíziónk­ban hangzott el az a ke­servesen igaz megálla­pítás, hogy ezt a népet, ezt az országot az első világháború után ampu­tálták. Ez erőszakos volt és igazságtalan. A vi­lágban azonban annyi a probléma, hogy erről csak ilyen fájó emléke­zéssel ejthetünk szót... • ...az az érzelmi kap­csolódás a Hazádhoz, ami még benned is meg­van, már a második, harmadik nemzedéknek átadni nem lehet. Eh­hez itt kell élni, itt kell a tájat, a levegőt, az irodalmat, a történel­met együtt átélni, csak így érezhetjük azt a kö­tődést, amitől a Him­nusz hallásakor elszo­rul a torkunk. Sajnos, ezt a mai itthoni fiatalok­ Terebessy Emőké­ ból is nagyon kevesen érzik. Egy kis mozzanat ehhez: Itt, az állami szo­ciális otthonban, a kór­házi részlegben feküdt ágyában 92 éves kedves nővérünk már hetek óta mozdulatlanul, elgyön­gülve. Lélegzésén kívül egyéb életjelt nem adott magáról. Ha szóltunk hozzá, nem reagált visz­­sza. December 31-én, este, az évvégi hála­adást végeztük a ká­­polában, utána eléne­keltük a pápai­ és a ma­gyar Himnuszt. A kápol­nából minden szó szét­árad a hangszórókon a betegszobákba. A ma­gyar Himnusznál — az ápolónő mondta el utó­lag — ennek a félig más­világon élő kis öregnek végigfolytak könnyei az arcán. Középiskolai ta­nárként működött fiatal korában. Intelligens, egyetemet végzett vala­ki volt. Szentgyörgy Er­zsébet Lukrécia-Orso­­lya-rendi apácaként ta­nított. Hétfőn­ fogjuk te­metni a drágát, akinek még érző magyar szíve volt!• ... Az internaciona­lizmus felé törekszik az emberiség, de minden értelmes ember érzi, mennyi művészi, erköl­csi magatartó és vihart álló erő volt a nemzeti öntudatban. Ezért igye­keznek igaz magyar lelkek mindent menteni, ami még ezt őrzi: éne­keket, imádságokat, használati eszközöket, ruhákat, hímzéseket, fafaragványokat. Erdélyi Zsuzsanna, ki­váló kutató, összegyűj­tötte a régi falusi pusz­tai emberek imáit, éne­keit és könyvalakban ki is adta. Megdöbbentő gondolatok, elmélkedé­sek vannak ezekben a szövegekben. • ... a borítékra a Mo­hács­ környékén szoká­sos busó-maszk bélye­get ragasztottam, mert írtad, hogy bélyeggyűj­tő vagy. A hagyomány szerint a török időkben ilyen állatfejeket húz­tak a magyarok maguk­ra, ezzel riasztották el a közelükben tanyázó törököket. Ördögöknek nézték­ őket. • ...köszönöm a kará­csonyi csomagodat. A külföldi mosópornak na­gyon örültem. Persze, hogy lehet kapni, de én harminc év alatt csak kétszer engedhettem meg magamnak, hogy megvegyem.­­ A három kis gyerekcipőt viszont megvámolták 600 Ft-ra. — Remélem, hogy nem vetted, mert akkor még­­többe került!? Ilyesmit ne küldj, mert bár­mennyire­ is örültünk neki, ezt a vámot, mi nem tudjuk megfizetni. Máskor csak használt dolgot küldj, ezek a cipők újaknak néztek ki, talán azért volt e nagy vám? Persze, ha már az ember átveszi és kinyit­ja a csomagot, nem lehet reklamálni! • ... A héten voltak itt felmérni a lakást. Eddig 540­00 Ft-ot fizettünk lakbért, most 1400 Ft lesz. Anyának 1540.- Ft. a nyugdíja, az ő nyugdí­ját 20%-ot emelték. Még jó, hogy én is keresek és vele lakom, különben nem tudom, hogy fizetné ki a lakbért? • Harminchatévi taní­tás után nyugdíjaztak. 4226.- Ft-ot fogok kap­ni. Hogy fogalmad le­gyen, jelenleg 1680.- Ft egyenlő 100 DM-val, így talán már tudsz követ­keztetni. De már úgy va­gyok, hogy ennek is örü­lök. Ha még 100 évig él­nék, akkor emelkedne! Szóval, a perspektívám nem rossz!• Remek kis könyv je­lent meg a nyári könyv­piacon, de mire ráesz­méltem, már nem lehe­tett kapni, szétkapkod­ták. Szentmihályi Sza­bó Péter: Gellért c. könyve. Csodálatosan ábrázolja Szt. István alakját, munkáját, a kezdő magyar keresz­ténységét, majd a szent király halála után a ret­tenetes kavarodást és Gellért halálát is. Az író dedikálása azoknak a magyaroknál szól, akik távol élnek hazájuktól. Ha valahogy újra meg­jelenne, okvetlen kül­dök belőle.• ...Voltunk Jugoszlá­viában. Öt napra men­tünk (800 km!). Kicsit hosszú volt az út. Láttuk Fiamét, Rijekát. Vol­tunk Pula-ban is. Tehát az Istriai félszigeten vol­tunk. Zágrábban volt a bevásárlás. Mi 1700 di­nárt kaptunk. Egy fog­krém ára 55-65 dinár. Fi­am szeretett volna egy Adidas tornacipőt, de ez 1000 dinár felett volt Csokit meg rágógumit vettem a gyerekeknek de a csoki már nem az igazi. Férjem a bekerített kis helyen felállított egy fabódét, ott árulja a TSz-nek a fákat. De se áram, se kémény Csak palackos gázkály­ha lenne jó, de sehol sincs. Néha kéken-zöl­den jön haza. Ez egy fa iskolai lerakat. Csak addig tart nyitva, míg n­em fagy le, majd ta­vasszal újra kinyit. Az egész községben min­denki, aki nem spar herdben fut, gázpalac­kot használ már évek óta, de mégsem lehet, hozzájutni. — Mint lá­tod, még az állami gaz­daság sem tud beszerez­ni egy újat!• ...Itthon volt a sógor nem apósom temetésé­re. Ugyan magyar ál­lampolgár maradt, de az örökséget (lim-lom, meg emléktárgyak, és csalá­di ezüst evőeszköz) valu­tában kellett kifizesse. Az új rendelet szerint mindent, még a bútoro­kat is fel kell vinni Bu­dapestre és ott értékelik fel, már eltörölték azt a rendeletet, hogy megbí­zóik kijönnek a lakás­ra és ott értékelik, vagy mondják meg, egyálta­lán kivihető-e az áru az országból. Eddig 100 éven aluli dolgokat lehe­tett engedéllyel kivin­ni, de most ezt is redu­kálták 50 évre.­ 2. „Ludovikás” és tisztképző találkozó Wienerneustadtban szeptember 15—18-ig Az első Ludovikás Találko­zót is Wienerneustadtban tartották 1968-ban az osztrák Tisztképző Akadémia első vi­lágháború utáni feloszlatásá­nak 50. évfordulóján. Az Aka­démia parancsnoksága akkor háláját fejezte ki azért, hogy a feloszlatás után a budapesti Ludovika Akadémia, mint az osztrák Mária Terézia Aka­démia testvérintézménye, azokat az osztrák hallgató­kat is átvette és magyar tisz­tekké nevelte, akik tovább­ra is a hivatásos tiszti pályát választották. Ennek emlé­kére a Ludovikások márvány­táblát állítottak fel a wiener­­neustadti Akadémia bejárati csarnokában. 15 év után újból sor kerül a 2. Ludovikás Találkozóra, amely nem korlátozódik a lu­­dovikásokra, mert a rendező­ség meghívta az összes m. kir. tiszti és tisztképző intézmé­nyek emigrációba élő bajtár­sait. Ezen a nagy találko­zón a m. kir. honvédség ösz­­szes volt tisztjei és hasonló­­állásúak, katonai középiskolai intézmények volt növendékei és a háború vége felé a tiszti­karba átvett volt tiszthelyette­sek is résztvesznek. Érkezés Bécsbe, illetve Bécsújhelyre (az egyes utazá­si irodák által kiutalt szállá­sokra) szept. 14-én,­ 15-én és 16-án, csütörtökön és pénte­ken, a Mária Terézia Aka­démia műsora: 15-én reggeltől 17 óráig bemutatók, déli étke­zés tábori konyháról, 16-án koszorúk elhelyezése az Aka­démia emlékműveinél, Isten­­tisztelet (magyar katonapap koncelebrálásával) az Aka­démia Szent György templo­mában, bajtársi ebéd. Dél­után kirándulás az osztrák­magyar határra. Szept. 17-én és 18-án (szom­baton és vasárnap) a találkozó bajtársak közös ünnepi mű­sora, egyes évfolyamok ta­lálkozója. Részletes tájékoz­tatást mindenki a szállásán kapja meg. A Találkozó szept. 18-án este végződik. Az eddigi értesítések szerint magas létszámmal kell szá­molni. A jegyet és szállást or­szágonként megalakított csoportok utazási irodákon keresztül kedvezményes áron szervezik meg. Állítólag az USA-ban szept. 17-től 40 %-kal csökkentett légi tarifa lép életbe. Aki ezt kénytelen igénybe venni, legfeljebb az Akadémia műsorán nem vesz részt, de évfolyamok talál­kozóján igen. Felhívjuk a figyelmet ar­ra, hogy a pápa szept. 13-án látogat el Bécsből Máriacell­­be, Mindszenty bíboros sírjá­hoz. Aki ezen részt óhajt ven­ni, az az egyes országok ma­gyar egyházi szervein keresz­tül jelentse be. Ezidőtájt, szept. 14-én kerül sor a Salz­burg közelében fekvő Mattsee­­ben — ahol a Szentkoronát a háború végén elrejtették — egy Emlékmű felállítására, amelyen a Találkozó résztve­vői is jelen lehetnek. A részletes körlevelet a Lu­dovika Akadémia Egyesület rendezősége az egyes szerve­ző csoportoknak kiküldte. Minden kérdésben az Egyesü­let főtitkárához kell fordul­ni. v. Katona Sándor, Rubinstr 12. D-8000 München 50. A rendezőség y négy Nyelven a magyar szabadságért! .. . MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatal, 8 München 34 Pontf. 70. Germany Felelős szerkesztő és kiadó: KECSKÉS!-TOLLAS TIBOR ■.«i—msnman—uaaraw»aik«Ma Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar számon kívül három világnyelven: angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anya­gi nehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. 94 országban igyek­szik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti kisebbségi jogainak ügyét. • A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy idekint nem ma­gunkat, hanem a külföldet kell meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre, így dol­goztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék Pittsburghban — és nem kis eredménnyel. Idegen nyelvű kiadványaink zömét tiszteletpéldány­ként küldjük szét a­ szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és saj­tójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a világsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik: 1. Rendeljék meg a lapot. Évi előfizetés légipostán $ 16.00. 2. Pártoló-tagok évi adománya: $ 30.00 (személyi csekken is beküldhető) A pártoló-tagok a magyar számon kívül a kívánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló lapot küldünk, mely­ben évenkint a beküldött adomány összegét beragasztható emlékbélyeg­gel nyugtázzuk. Név: (vagy szervezet neve)........................................................................ Cím: .... Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báró Pongrácz Cili 8333 N. Mango St. Morton Grove Dl. 60053 P­árizs, ó Párizs ... Húsvét táján Itt tavasz. Az ember ámulva áll meg egy-egy fa alatt, melynek ágai kopáran feketéllenek s ezeken a holtnak tűnő vastag ágakon, mint va­lami tündérfelhő, pillan­gó könnyű rózsaszín, fe­hér virágok nyílnak üdén, harsogva kiált­ják: lám újra élünk! Lenyűgöző az ébredő természet szépsége. S ebben a gyönyörű idő­szakban kezdődik az üdvtörténet az angyal jelenéssel Szűz Mária előtt: méhedben fog­­yansz gyermeket! Már­cius 25 Gyümölcsoltó Boldogasszony napja. Mennyi vitát hallot­tam már életemben er­ről az eseményről! Ro­­kokonaim, ismerőseim,, még édesapám is rázo­­gatta a fejét s mondta, ugyan ki tudja elhinni a szűzen fogyantatást? Hívő emberek mondták ezt kik ezen a ponton elbizonytalanodtak. Eszembe jutnak ma s nagyon sajnálom, hogy sokan már meghaltak és nem élhették meg a „lombik bébi” korsza­kot, amikor már orvo­sok is meg tudják tenni, hogy egy asszony, — akár férfit nem ismerve — gyermeknek adjon életet. A tudomány bizonyí­tott, tehát ma már hihet­nék. De függetlenül a tu­domány haladásától, bi­zonyításától, a Minden­ható teremtő Istennek mi is lenne lehetetlen? Egyvalami ugyan lehe­tetlen lenne, amint a székely legény mondta: Nálánál nagyobbat ta­lálni! Március 25 után, ugyanebben, az időszak­ban fejeződik be az elő­ző évben elkezdődött üdvtörténet, Jézus urunk kereszt­halálával és harmadnapra föltáma­dásával. Mint gyűrű fo­nódik egybe s örökké tart, míg a természet él, terem, meghal és újra él. Minden embernek ré­sze van benne. Itt nincs lemaradás! Legfeljebb kimaradás. Kimaradás ebből a szent nagy misz­tériumból. S mennyien kimaradnak belőle, semmit sem tudva róla. Itt nyugaton sem köte­lező már a hitoktatás az iskolákban s így elma­rad az ismeret. S az emberek nem tud­nak mit kezdeni maguk­kal. Pedig szenvednek, éreznek, sírnak, szomor­kodnak. Itt Párizsban a legtöbb panasz amit magam körül hallok a hűtlenség miatt van. Férfiak kapnak ideg­összeroppanást hűtlen feleségük miatt, vagy asszonyok zokognak hűtlen férjük (vagy nem is férjük) után. Kapkod­nak fűhöz-fához, de meg­oldást nem találnak. A féktelen szabadság jót nem hozott. S most itt vagyunk a böjti időszakban. Sokan erről sem tudnak. Ma, a nagy híradás világá­ban. Talán majd nagy­héten lesz egy film Jézus életéről, de hogy negy­ven napig böjtölt és ne­künk is lehetne „töre­kedni” valamit megvon­ni magunktól, kicsit ed­ződni az akaratban, er­re még egy szó figyel­meztetés sem hangzott el a televízióban. A far­sang az igen, az ki lett tárgyalva, de hogy az­után mi következik, azt hagyjuk, az már nem mulatság. S éljük az éle­tet a lehető legkényel­mesebben. Közben jajj­­gatunk és sóhajtozunk, milyen a világ! De hogy mi milyenek vagyunk benne! „Jézus Urunk szomo­rú” mondta egyszer nagyapám és én is úgy gondolom. Sok a nyomorúság ezen a túlzsúfolt földün­kön az biztos, de az is biztos, hogy mi emberek csináltuk. De túl a zokogó bot­rányhősök, kóbor sza­badok, sok ön­nyavajá­­tól nyögő emberiségen ott világít a föltámadás sugarában tündöklő kereszt, a hűséges, a türelmes Isten, aki előtt alázattal leborulva min­denre orvoslást találunk csak rá kell tekintenünk. E bizalom jegyében kí­vánok minden kedves ol­vasónknak Boldog Hús­véti Ünnepeket! SZŐKE KLÁRI Chicago & Vicinity US PS Í03-620 Magyar Hetilap — Hungarian Weekly Newspaper Üzleti iroda — Business office 4125 N. Central Park Ave. Chicago 111. 60618 Megrendelem lapjukat Meghosszabbítom előfizetésem Az előfizetési díjat.......évre mellékelem Név:................................................................ □ □ Házszám és utca: Város................... . Állam...................Zip Code. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! atie £ JÜquMA & PÍ330 4129 W LAWRENCE AVE. WE DELIVER 725-1612 685-5930 ESTABLISHED 1940 SERVING THE FINEST PIZZA, RIBS, CHICKEN RAVIOLI AND SPAGHETTI Visit Our Vineyard for Imported Wine Selections and Our Newly Remodeled Dining Room Olasz kábítószercsempészek a bíróság előtt Az észak-olaszországi Trento városa a színhe­lye annak a bírósági tár­gyalásnak, amelyet so­kan az évszázad peré­nek neveznek. A vádlottak padján egyelőre csak 44 sze­mély ül, de a vizsgálat során több, mint két­százan kerültek a rács mögé. Mert itt az egyik trentoi villanegyed­ben található a „Karin­­hall” nevű panzió, amely éveken keresztül köz­pontja volt a nemzetkö­zi fegyver- és kábító­­szercsempészésnek. Itt lakott a dél-tiroli Kari Koffler, akinek a kezé­be futottak össze a szá­lak. És az ő telefonbe­szélgetéseit lehallgatva csapott le az olasz rend­őrség. A házkutatás so­rán nagymennyiségű he­roint találtak, egy köze­­li szőlőben pedig elásva egy nagy tejeskannát te­le morfiummal. Ezen a nyomon elin­dulva göngyölítették fel azt a nemzetközi tár­saságot, amelynek ola­szokon kívül törökök, szíriaiak és bolgárok a tagjai. Bolgár vádlottja ugyan nincs a pernek, de a francia és a török sajtó szerint a fegyver és kábítószer szállítá­sok egy bolgár állami vállalaton, a Kintex-en keresztül jutottak ren­deltetési helyükre. Szó­fiában ugyanaz a Besir Celenk tartotta kezé­ben a szálakat, aki a pá­pa elleni merényletbe is bele van keverve, mert a török terrorista, Ag­­ca szerint ő ajánlott neki több, mint 1 millió dol­lárt a szentatya megölé­séért. A kábítószer a közel­­keletről Törökországon, Görögországon, Bulgá­rián és Jugoszlávián át érkezett Olaszországba és Trentoból Nápolyba küldték, ahonnan ha­jóval csempészték Fran­ciaországba és az Egye­sült Államokba. A banda a kábítószer­ért nem pénzzel, hanem fegyverrel fizetett. Mint a nyomozást vezető tren­toi vizsgálóbíró, Carlo Palermo mondotta: több ezer tonna kézigrá­nátot és bombát, sőt he­likoptert és páncélost is heroinért vásároltak A vevők a közel-keleten találhatók, onnan szár­mazik a kábítószer. A csempészbanda iratai között találtak egy olyan árjegyzéket, amely pon­tosan feltüntette, hogy egyes fegyverekért mennyi heroint kell ad­ni. A fő vádlott, Kari Koffler fölött már nem lehet ítélkezni, mert a vizsgálati fogságban ön­gyilkos lett. De a vádlot­tak között van több jól ismert személy, mint például a Milánó közelé­ben lakó szír Henry Ar­­san, egy 70 éves fegyver­­kereskedő és az olasz A Jövő Évi Mezőgaz­dasági Kilátások Can­berrai Állami Konfe­renciáján egy kellemet­len kínos ügy merült fel. Egy Harry Briant ne­vű állami tisztviselő — akinek hivatali címét túl hosszú lenne itt közölni — jelentette, hogy a ja­pánok panaszkodnak ex­port birkahúsunk kelle­metlen szagára. Túl zsí­ros — mondják. . Hah! Ilyet mondani ausztráloknak... Hát milyen lenne a vasár­napi birkasült birka­faggyú nélkül...? Na mindegy, attól füg­getlenül tudományos alapokra helyezett ál­lami kivizsgálás ren­deltetett el, hogyan le­hetne a panasz okán ja­vítani? Felvetődött, talán a birkák étrendjén lehet­ne változtatni, vagy a vágóhidakon gondosabb mosást eszközölni, eset­leg a fagyasztás és ki­olvasztás technikáján valahogyan módosíta­ni? ! Persze elhangzott né­hány kevésbé tudomá­nyos hozzászólás is. Mint egyik gazdasági szakemberünk kijelen­tette, hogy az a nép amelyik ínyenc falat­ként eszi a nyers ha­lat, az ne beszéljen bü­dös birkahúsról, hanem fogja be a pofáját... • Azt hiszem most már a világon mindenki tudja, — Kamcsatkától a Tűz­­földig, — hogy Ez egy idegen égitestről szár­mazó kedves vízfejű lény, aki még soha­ nem járt az Egyesült Álla­mokban és a filmtörté­net szerint ezt a csodá­latos országot igyek­szik kitapasztalni. Most az egyik napila­punk tokiói levelezője ír­ja, hogy az új japán mi­niszterelnök Yasuhiro Nakasone ugyancsak első amerikai látogató­Renato Gamba, aki mil­lióit fegy­vergyárával, bankjaival és szállodá­ival kereste! És ott van a török hajótulajdonos, Mehmet Cantas is, akit az olaszok kívánságára az elmúlt héten tartóz­tattak le Svájcban és ad­tak át a határon. A nyomozás megálla­pítása szerint 1979 óta legalább négyezer kiló heroin és morfium jutott ezen a módon a nyugat­európai és amerikai pi­acra és a csempészban­da kétszázötven milli­árd dolláros üzletet bo­nyolított le. Mára készülve felesége­,­vel Tsitakoval együtt előzetesen elmentek megnézni a filmet. Nyil­ván gondolták, azok a bi­zonyos első benyomások melyeket ET kapott az Egyesült Államoktól azok egy japán minisz­terelnök szántára is hasznosak lehetnek. Ezt nevezem én nem­zetközi, illetve égitestek közötti politikai kapcso­latok kiépítésének... Korábban is hangoz­tattam már, most meg­ismétlem: lóverseny­ző nép vagyunk. Amikor a szovjet űrhajó még sántikálva keringett a föld körül mi már pon­tosan tudtuk szerencse­játékos esélyeinket. Új­ságjaink szerint való­színűségben ötven az egyhez számíthattunk rá, hogy földrészünkre esik. Közben a jól hang­­zó Nemzeti Katasztrófa Szervezetünk sem ült öl­hetett kezekkel tétlenül. Megszámolva az állam­kasszát, észrevették, hogy maradt még né­hány százezer dollár adófizető fillérjeinkből így sietve létrehozták az ALDEST rövidítésű szervezetet. Az Austra­lian Space Debris Emer­gency Search Team 270 főből áll. (Még mondja valaki, hogy nálunk munkanélküliség van.) A Szervezet magyarul is hatást keltően hangzik. Űr­szemét Kutató Cso­port. A riadóztatott egy­ség feladata lett volna seprűkkel és lapátokkal a színhelyre sietni, és összeseperni azt ami maradt. Az ötven az egyhez esély persze kicsit „hosszúnak” bizonyult. Amint jól tudjuk az űr­­szemét az Indiai Óceán­ba zuhant. Most az ALDEST ké­szenlétben tartott 270 al­kalmazottja jódarabig keresztrejtvényt fejt­het...

Next