Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)

1983-04-16 / 16. szám

Ilona regénye Halász Péter Ez az a könyv, amely­nek utolsó sorául ezt sze­retné olvasni az ember: „...és boldogan éltek, amíg meg nem haltak." Annyi benne a küzde­lem, törekvés, tehetség, megaláztatás, szenve­dés és újrakezdés, de ugyanakkor nagyszerű eredmény, sorsdöntő si­ker is, hogy az olvasó sóvárgan kívánja a hős­nőnek a happy endet. A sikertörténet azonban nem magyar m­űfaj. A mi önéletrajz-hőseink és hősnőink közül csak na­gyon kevesen „élnek boldogan, amíg meg nem halnak”. A könyv címe: „Fény és árnyék" eredetileg annak a ma­gyar filmnek volt a cí­me, amelyben az önélet­rajz hősnője, Nagyková­csi Ilona a főszerepet játszotta. Műfaja azon­ban elsősorban a san­szon volt, költők megze­nésített versei, az a mű­faj, amely olykor „egy­személyes dráma”, minden díszlet, szini­­körítés nélkül, az elő­­adóművésznő egyedül a pódiumon, vagy színpa­don, egyetlen társasága a zongorakísérője­. Mint kezdő, pályája elején ál­ló énekesnő, aki az egyik kis budapesti színház műsorán szerepelt, ön­­gyilkosságot kísérelt meg, mert nem énekel­hetett egy megzenésí­tett Ady-verset, a szín­­igazgató könnyű kis da­locskát követelt tőle és ebbel­­ Ilona nem­ tudott­ belenyugodni, fölvágta az ereit. Attól kezdve az­után azt énekelhetett, amit akart. Az a korai öngyilkossági kísérlet , jelképes gesztus volt. Mindent így harcolt ki az élettől ugyanis, halált­­megvetőn, mindent koc­kára téve, véresen. El­ső életrajzi adata — könyvéből idézve — a kö­vetkező : ,,Jászárokszálláson születtem. Gyöngyö­sön kereszteltek. Utána átköltöztünk Tiszaföld­­várra. Édesanyám fia­tal lány volt még, ami­kor azt mondták: ő volt Tiszaföldvár egyik leg­szebb lánya. S volt ne­kem egy nagyon-nagyon zsugori nagyanyám, Katona Klára személyé­ben, aki anyám anyja volt. Anyám egyetlen lány volt, három fiútest­vérrel: Istvánnal, Sán­dorral, Gáborral. Ezt az egyetlen leányt egy fél­vak, nagyon gazdag pa­raszt el akarta venni, mert édesanyám is jó­módú parasztlány volt és nagyon szép és fiatal. 15 és fél éves. És édes­anyám járt a malomba a béreseikkel együtt búzát és kukoricát őrölni. S ott volt az édes­apám, mint molnárse­géd. Igen jóképű, ma­­gasnövésű ember volt, mindenki tisztelte és szerette.” A fordulat túlon-túl ismerős. A fiatal lány nem lett a gazdag pa­raszt felesége, hanem a szegény, viszont hozzá­illő molnársegédé. És aztán jöttek a gyerekek. „Én Hona, hatodik va­gyok a sorban. A legidő­sebb­ fiú volt, István. Aztán Sándor, Julianna, Karolina, Jusztina és én. A húgom, Rozália és az öcsém, János csak ké­sőbb született.”­­ Összesen nyolcan vol­tak tehát a gyerekek a tiszaföldvári Kovács­­családban. A művészne­vét azután később Bé­­keffy Lászlótól kapta. N. Kovács Ilona azért ,„ mert a faluban volt még egy Kovács-család, azok kisebb növésűek voltak, mint emezek, elnevez­ték azokat Kis-Kovács­­nak, a molnársegédet és családját pedig Nagy- Kovácsnak. Békeffy ezt a nevet választotta Ilo­nának, „Nagykovács”, ami aztán idők során Nagykovácsira módo­sult. Mennyire tipiku­san egyedzoltáni mon­dat volt, amellyel „A reggel” című hétfői lap akkori népszerű színi­kritikusa kommentálta Hana első fellépését: „Honnan került ide ez a nagyon tehetséges lány, aki bundaszagú hortobágyi nevével­ elénkvetítette a valódi Párizst?" Hogy honnan került oda? Az előzmé­nyek oly drámaiak, hogy olykor a valószínűtlen­ség határát súrolják. Amikor az apa már-már megteremtette egzisz­tenciáját a sárszegi ura­dalom malmában — Slhert Tiszaföld­várról odamenekítette a csa­ládját, Ilona reggelen­ként derékig érő sárban kilométereket gyalogolt a cibakházai elemi isko­lába — akkor egy napon leégett a malom, az apa fölszalad a malom tete­jére, hogy a hengereket valahogy kikapcsolja és a négy emelet magas­ságból lezuhan. Össze­vissza töri magát, egész­séges ember soha többé nem lesz belőle. Ilona „iskolázása" abbama­rad a harmadik elemi­vel. Az apát pesti kór­házba kell szállítani, fölköltözik a fővárosba az egész N. Kovács csa­lád, először egy barakk­lakásban tengődnek a Szent István kórház mö­gött és „Róbert bácsi” ingyen-konyhájáról kap­ják a napi egyszeri „ét­kezést”. Azután a tűzve­szélyes barakk­ lakás he­lyett kiutalnak nekik Kispest határán, az Ecseri­ úton egy szoba­­konyhás lakást. Ilona, a gyereklány, munkát kap egy dobozgyárban, „zó­­názva” jár reggelenként a munkahelyére és on­nan haza. Tudják, hogy mi volt az a zónázás? Fölülni a villamoskocsi hátsó ütközőjére, meg­kapaszkodni az ott leló­gó sodronyban és úgy utazni.­ Amíg a kalauz észre nem veszi, meg nem unja, el nem zavar­ja. Történt aztán, hogy hirdetés jelent meg az egyik pesti lapban — a „szegények újságjá­ban”, a Friss Újságban — írja Ilona, hirdetés, amelyben egy balett­­mesternő leányok je­lentkezését kéri, tánc­­csoportot állít össze ugyanis, hogy betanítsa, majd külföldi turnéra vigye. A hirdetésre Ilo­na jelentkezik és a ba­­lett-mesternő — aki ké­sőbb a történet során a „Twist Oliver” magin­­jának, az orgazda női változatának bizonyul — „alkalmasnak talál­ja”. Ez a vendégszereplő­­turnézás a Balkán váro­saiban, az éjszakai mu­latóhelyek, a tánccso­port élete, mindez együtt külön regény lehetne. Mígnem elmene­kül ettől a csoport­tól, el Fagin­né közelé­ből, most már önállóan lép fel a varietékben és félig-meddig még min­dig csak gyereklány, amikor egy külföldi pá­lyaudvaron, úton haza­felé rövid szabadságra, a perronon kopott kis bőröndjével belerohan egy magas, vállas, ele­gáns fiatalemberbe, aki­vel aztán később a vo­naton megismerkedik. Ez a fiatalember lesz — esztendőkkel később — a férje. Meghívja az ét­kezőkocsiba, hogy bizto­sítsa róla, nem valami­féle szélhámossal van dolga, még az útlevelét is odamutatja: „Dr. Engel Ágoston” és hozat egy üveg konyakot. „Miért hozat maga egy egész üveggel? — kérdeztem. — Egy­ po­hárkával iszom, nekem csak az kell, hogy egy kicsit fölmelegítsen. — Én nem mondtam, hogy igyék — mondta — Isten őrizz, kérem! Csak engedje meg, hogy itt maradjak. Megmondom azt is, hogy ki vagyok: a Gyáriparosok Orszá­gos Szövetségénél, rö­viden a GYOSZ-nál dol­­­gozom, ahol Fenyő Mik­sa a főtitkár. Ott dolgo­zom, egészen addig, amíg az apám — aki több vállalatnak az elnök-vezérigazgatója — kívánságára beleta­nulok ebbe a szakmába. Szén, cement... Addig a Gyáriparosoknál kell körülbelül három hóna­pot töltenem.” Most akarva-akarat­­lanul átveszem Ilona önéletrajzának a stílu­sát, amikor úgy folyta­tom, hogy: hát tessék, itt a tündérmese, Hamu­pipőke és a királyfi, mi­csoda csodálatos sze­rencse, az elveszett ci­pellő illik a szegény, meghajszolt kislány lá­bacskájára. Mert aztán a továbbiakban igazi mese bontakozik ki mindebből, mese, ami azonban megtörtént. A Hamupipőke-hasonlat helyett talán méginkább ide illik egy másik: Elisa Doolittle találko­zik Higgins professzor­ral. Mert a dúsgazdag fiatalember, aki egy időre visszatér ugyan még Párizsba, hogy a Sorbonne-on tanuljon (mi az a Sorbonne, mondja meg már, kér­dezi tőle Hana), de az után hazajön, lakást vesz ki neki a Fálk Mik­sa utcában miután biz­tosítja róla, hogy „ko­moly szándékai van­nak”. Énektanárnőhöz küldi Ilonát és elhozza egy barátját, aki egyéb­ként történetesen Ráko­si Szidi színiiskolájában irodalomtanár, elhozza, bemutatja és arra kéri, hogy foglalkozzék rend­szeresen Ilonával, mű­velje ki, olvastassa, adjon neki könyveket, egyszóval megjelenik a színen Higgins profesz­­szor barátja, Pickering ezredes is, aki azonban ez esetben legalább olyan nagy professzor, mint maga Higgins és távolról sem ezredes, a neve ugyanis az, hogy: Szerby Antal. És így tör­ténik, hogy Honát nem kisebb személyiség ve­zeti be a világirodalom­ba, mint Szerb Antal, a világirodalom mindmá­ig felül nem múlt ma­gyar tudósa, mint ahogy aztán az ő segítségével jut be a három­ elemis parasztlány Rákosi Szi­di színiiskolájába, ahol­ olyan növendékek ülnek mellette a padban, mint például Muráti Lili. Ez­után folytatódik a va­rázslatos mese. Higgins, illetve Engel doktor, be­mutatja fiatal ,,növen­dékét” a szülőknek, az atya — aki ellenszenve­­zik a „festett” világgal — szíve megenyhül, és egy napon a dúsgazdag fiatalember a Szent Ist­ván bazilikában oltár elé vezeti Hamupipőke- Elisa­ Ilonát, akit azt követően a Tátra­ utcai magánpalota termei várják. A fiatal férj bő­kezű, ifjú és tehetséges feleségéért minden áldo­zatra kész, szüleinek ezentúl már nincs gondja többé, vala­mennyi testvérre rára­gyogna a szerencse, ha több eszük volna, ha nem emésztené őket az irigység, és­ aztán ez­zel párhuzamosan elin­dul Ilona hangverseny- és színházi karrierje, mind magasabbra, a népszerűségnek mind káprázatosabb csúcsa felé... s megjelenik a színen a második Hig­gins professzor, vagy talán ha jól utána­szá­­molunk, már a harma­dik.. . ......most lekísérem művésznőt a stúdióhoz — mondta a rádió titkár­nője — és összeismer­tetem Polgár Tiborral. Mire leértünk, Polgár Tibor már ott várt, má­sokkal beszélgetett. — Tiborka, itt van egy új szereplő, Nagykovácsi Ilona művésznő. San­­szonénekesnő. Legyen szíves vegye át vele a számait.” Érhet ennél nagyobb szerencse egy ilyen há­nyatott sorsú fiatal te­hetséget, a tiszaföld­vári N. Kovács-család (sorrendben) hatodik gyermekét, dúsgazdag, csinos, határtalanul gáláns, bőkezű férj. Szerb Antal mint ma­gántanár, Polgár Tibor mint korrepetitor, házi­­zeneszerző és házi-szö­vegíró, nem is szeren­cse, hanem szerencsék, főnyeremények egész sorozata. Ilona közben délutánonként el-eltű­­nik hazulról. Hová megy Cecile? Csak nem a Tö­rök­ utcába? Nem, nem szó sincs róla, a Honvéd­utcába, ahol nagy titok­­b­an elvégzi a negyedik elemit— magánúton, — hogy majd azután to­vább tanulhasson és egy napon az érettségi vizsgát is­metehesse. Nos, a negyedik elemi­ből — háromtagú bizott­ság előtt — levizsgázik, de azután az iskolai to­vábbtanulásból nem lesz semmi, a férj meg­­hatottan forgatja kezé­ben a negyedik elemiről szóló bizonyítványt, de könyörög a feleségének, hogy tovább ezzel ne ter­helje magát. Sikert siker követ, gyönyörű külföldi utazások egy káprázatos luxus-automobilon, a francia Riviera, fényűző szállodák, üdülőhelyek. Már-már Courts Mahler légköre leng körül ennyi megvalósult ábrándot. (Courts Mahler egyéb­ként Ilona mamájának kedvenc írónője, nem tud eleget fogyasztani belőle. Miért ne? Nem olyan-e a leánya sorsa, élete, mint egy Courts Mahler hősnőé?) Az ol­vasó a szíve szerint már beérné ennyivel. De nem Courts Mahler tör­ténetet követünk ebben az önéletrajzban. A nagy boldogságba belerobban a második világháború, a Tátra-utcai magánpa­lota veszélyben, a Hig­gins professzorok feje fölött a nácizmus, a zsi­dótörvények Damoklesz­­kardja függ. A férj fél­zsidó. Polgár ugyan­csak. Szerb Antalt mun­kaszolgálatba hurcol­ják, ott leli halálát. De a magánpalota még ide­­ig-óráig biztonságban van. Ott még — annak ellenére, hogy a családfő is veszélyeztetett hely­zetben van — bújtatni le­het olyanokat, akiknek az életére törnek. És Ilona „bújtat”. Ott ta­lál menedéket Polgár Ti­bor, egy másik énekes­nő, Szönyi Lenke, és ott egy alakulatától megug­rott katonaszökevény. Hogy a magánpalota na­gyobb biztonságban le­gyen, a férj egy unoka­­testvére, fiatal had­nagy, aki anyai ágon ro­kon, tehát — micsoda szó! — „őskeresztény”, beköltöztet a villába egy egész katonai külö­nítményt, hogy a nyila­sok ne merészkedjenek be a házba. És nemcsak embereket ment Ilona, de vagyont is, ismerő­sök odahordják éksze­reiket, féltett kincsei­ket és ő elrejt mindent. Amikor a bombázások már-már elviselhetetle­nek, Balatonföldvárra utazik, nagy barátság szövődik közte és Bajor Gizi között, akinek a fér­je szintén a meghajszol­tak közé tartozik. Ger­mán Tibor, az orvospro­fesszor. És ismét Ilona stílusában: mondanám én még ezt a fantaszti­kus történetet tovább, ha helyem és időm volna hozzá, de itt már szűk­re kell fogni a szavakat, a háborút és az üldözte­tést végigélik és „meg­ússzák” valamennyien, de nem sértetlenül. A pszichológiai, a lelki se­bek elkerülhetetlenek A háború után Ilona há­zassága felbomlik, ki tudja a magyarázatot ezekre a rejtélyes fella­dulásokra a látszólag el­téphetetlen kapcsolatok­ban, emberek, akik ta­lán túl sokat kockáztat­tak és szenvedtek végig egymás mellett, egy na­pon menekülni kezdenek a múlt reájuk boruló ár­nyai elől. Ilona elválik és nem sokkal később férjhez megy Polgár Ti­borhoz. Az 1956-os forra­dalom alatt történetesen Párizsban vannak, on­nan indulnak hazafelé Bécsben megállnak né­hány hétre, tájékozód­nak, de azután hazatér­nek. Tibornak játsszák az operáját, a „Körök”­­et.­rendelése van új film­zenére, várja őket a gyö­nyörű lakás a pesti Du­­naparton.­hogyan lehet­ne hátat fordítani mind­ennek? Még nyolc esz­tendeig élnek Budapes­ten, de mind több és több csalódás, kiábrándulás keseríti őket. Míg mind­ketten azt remélhették, hogy múltjukért, ered­ményeikért nagyobb méltánylásban része­sülnek, e tévhitből ki kellett ábrándulniok. Ilonának már a háború óta. Sokan megélték ezt, akik — olykor életük­ kockáztatásával — segí­tettek másokon és akik aztán nem tudták meg­­bocsájtani nekik, hogy olyan helyzetben vol­tak, hogy segíthettek. A lelki titkokat százezer kulcs nyitja. De kinek van birtokában a vala­mennyi zárba illő száz­ezernyi kulcs? Nagykovácsi Ilona és Polgár Tibor csaknem húsz esztendeje a kana­­di Torontóban élnek. Az olvasó azt remélné: bol­dog befejezés. De nem az. Sem a házasság nem boldog többé, sem mű­vészi pályájuk nem foly­tatódott, nem folytató­dik a hozzájuk méltó szinten. Tiborról kisebb­­nagyobb, a házasságot válságba sodró titkot árul el könyvében. A könyv legeslegutolsó ol­dalán, apró betűkkel, elrejtve, ezt a sort talál­juk. Sajtó alá rendezte: Polgár Tibor. Tibor te­hát vállalja ezeket a ke­sernyés vádakat. Ilona annak idején az életét mentette meg. Egy na­pon talán a szűnni nem akaró hálára-kötelezett­­ség is elviselhetetlen. Az önéletrajz befejező sorai: „Amióta Kanadában élünk, sokan az én „már­tíromnak” tekintik Pol­gár Tibort. És ezt gyak­ran, udvariatlanul, sőt tiszteletlenül is­­ érez­tették velem. Pedig en­nek az igaz történetnek, amit e könyvben megír­tam, csak egy­ sokat szenvedő mártírja van. Aki ős-református lété­re­ hordja a keresztet. És az: én vagyok...” Mennyire szeretné az olvasó ezt a­­könyvet úgy tenni le, hogy bol­dog befejezése van. A si­kertörténet azonban nem magyar műfaj. A fogalomra, hogy „happy end” — nincs magyar ki­fejezés. aue * JfcquMA & ? i}3a 4129 W LAWRENCE AVE WE DELIVER 725-1812 685-5030 ESTABLISHED 1940 SERVING THE FINEST PIZZA. RIBS. CHICKEN RAVIOLI AND SPAGHETTI Visit Our Vineyard lor Imported Wine Selections and Our Newly Remodeled Dining Room NÉGY NYELVEN A MAGYAR SZABADSÁGÉRT! . 1 1 NEMZETŐR IB —«i—«« tmmaummn. ita an»»W»an* MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatal, 8 Manchen 34 Poets. za Germany Felelős szerkesztő és kiadó: KECSKÉSZ-TOLLAS TIBOR Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar számon kívül három világnyelven, angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anya­gi nehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. 94 országban igyek­szik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti kisebbségi jogainak ügyét. A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy idekint nem ma­gunkat, hanem a külföldet kell meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre, így dol­goztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék Pittsburghban — és nem kis eredménnyel. Idegen nyelvű kiadványaink zömét tiszteletpéldányként küldjük szét a szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és saj­tójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a világsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik: 1.­­ Rendeljék meg a lapot. Évi előfizetés légipostán $ 16.00. 2. Pártoló-tagok évi adománya: $ 30.00 (személyi csekken is beküldhető) A pártoló-tagok a magyar számon kívül a kívánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló lapot küldünk, mely­ben évenkint a beküldött adomány összegét beragasztható emlékbélyeg­­gel nyugtázzuk. Név: (vagy szervezet neve)........................................................................ Cím: Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báró Pongrácz Cili 8333 N. Mango St. Morton Grove 111. 60053 . NAGYKOVÁCSI ILONA Kapható! Nagykovácsi Ilona élettörténete Ez az életrajz szinte egyedülálló a világon kendőzetlenségével, kegyetlen őszinteségével, szókimondásával. Szerzője — talán önmagá­val a legkegyetlenebb. Egy nagy művész küz­delmes életén keresztül egy darab, éles szem­mel megfigyelt történelmet is olvashatunk, amelyen valósággal átizzik írójának mély em­bersége, megalkuvás nélküli egyenessége, igaz, törhetetlen magyarsága. A szép kiállítású, közel 500 oldalas, 145 fény­képpel, dokumentumokkal díszített kötet, melynek olvasása valóságos élmény — meg­szerzését nem mulaszthatja el senki! Ára 16.00 dollár. Postai szállítás esetén a csomagolásért és portaköltségre extra 2.00 dollárt számítunk. Megrendelhető: Vörösváry Publishing Co. 412 Bloor Street, West, Toronto, Ont. Canada M5S 1X5 MARTHA B BAUMGARTEN 4601 N WESTERN AVENUE CHICAGO. ILLINOIS 60625 (312) 561-5559 Beszélünk magyarul! I _)att maavfett CERTIFIED PUBLIC ACCOUNTANT ACCOUNTING INCOME TAX High quality professional service dedicated to save you money Payroll tax return Financial statements: montly. quarterly, annually Personal or corporation trust funds Bookkeeping services Initial Free consultation 24 Hour telephone answering service By appointment only. Please call: 561-5559 M B. BAUMGARTEN Márai Sándor könyvei: ítélet Canudosban $ 3.50 Judit és az utóhang $ 10.00 Jób és a könyve $ 15.00 A delfin visszanézett $ 12.00 San Gennaro vére $ 10.00 Napló ilflll $ 15.00 Megrendelhetők: Újváry- „Griff’, Kiadó Titurelstrasse 2 D-8000 München 81 Telefon: (0 89) 98 94 23

Next