Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)

1983-04-23 / 17. szám

Egy születésnapra Fáy István Kedves Mester. An­nak idején szüleim és ja­varészben cipszer taná­raim arra tanítottak, hogy népünk minden nagy fia születésének és halálának dátumát meg­jegyezzem, azért, hogy emlékezni tudjak rájuk. Ma reggel amikor rá­néztem a naptárra és láttam, hogy április 11. villanás­szerűen jutott eszembe, hogy ezen a napon legnagyobb élő írónk Márai Sándor nyolcvanhárom éves. Ha ötvenhárom len­ne nem sokat törődnék vele, hiszen fiatal em­ber, de eljön egy kor, a nyolcvanadik év, amikor már az emberek nem osztják el az eljövendő éveiket proporcionáli­san és ünnepelnek öt, vagy tíz évenként, ha­nem hónapokban, legfel­jebb egy évben gon­dolkoznak, vagy tervez­nek. Ez az oka annak, hogy ezen a napon írok születésnapjáról. Jól ismerem életét. Jól tudom, hogy szere­tett szülővárosának, Kassának az elvesztése mekkora fájdalom volt. Olvastam nosztalgikus megjegyzéseit a Felvi­dék úri magyar életéről. Tudom, hogy amikor szülőföldjéről Budapest­re jött, mindig kicsit idegennek érezte magát, még legnagyobb sikerei idején is. Lassan már ötven éve lesz, hogy hívei közé tar­tozom. A Mester is tud­ja jól, hogy ezeknek a serege nem volt túlságo­san nagy számú, de mi­nőségileg a magyar ér­telmiség legjobbjait foglalta magában. Én a Márai hívők közösségét mindig szektaszerű tár­saságnak tekintettem. Erre meg volt minden okom..Nemcsak nekem, de sokaknak,­ mert ha­talmas intellektusa na­gyon hasonlított egy óri­ás réti tölgyhöz, mely­nek szellemi védelmé­ben, mi kis fűszálak, vagy kórok védve érez­tük magunkat a giccs­­től és a dilettantizmus­tól. Szellemének fényké­rése pedig mindig utat mutatott a jó ízlés és a nívó felé. Jól tudom, hogy ha­zánk hivatalosai mindig idegenkedéssel nézték, éppen úgy, mint nagy írótársait: Móricz Zsig­­mondot és Krúdy Gyulát. Imponáló volt azonban az a fölény, ahogy ezt nem vette észre. Azok­ban az években, amikor a melldöngető magyar­ság üres szólamai sze­rint ítélték meg az em­bereket, egyes „Haza­­fyak” azt híresztelték, hogy Márai kozmopoli­ta. Ezek intellektuálisan olyan alacsony fokon áll­tak­, hogy a szemükben egy európai műveltsé­gű, külföldön palléro­zott nagy alkotó, aki négy-öt világnyelvet tö­kéletesen beszélt nem is lehetett más, mint „koz­mopolita”. Tisztán azért, mert műveletlenségük képtelen volt különbsé­get tenni a kozmopolitiz­­mus és a globális pers­pektíva között. Egyszó­val Márai Sándor „rossz” magyar volt. Azt a hatalmas zokogást viszont nem vették ész­re, amely Krúdy emléké­re írt könyvéből kizeng. Nem olvasták el azt a prózában megírt csodá­latos magyar lírát, mely ugyanabban a könyvben leírja a magyar évsza­kokat. Véleményem sze­rint prózában ilyen re­meket egész európai irodalmunkban egyedül Proust volt képes írni nagy regényciklusa el­ső részében a­ „Gomb­ ray”-ban. (Swann) Nekem a legimponá­­lóbb teljes szellemi füg­getlensége volt. Egyet­len írói csoporthoz sem tartozott. Művészetét semmi sem befolyásol­ta. Azonban úgy is, mint „rossz” magyar, hazá­jában maradt amíg a terror által fokozott szellemi oxigénhiánya nem kényszerítette emigrációba. Pedig tud­ta jól, mert előzőleg meggyőződött róla, hogy a rossz lelkiismeretű, „formalin szagú” Euró­pa már nem az, ami va­lamikor volt. Vádolni kö­vetkezetlenséggel nem lehet, hogy ezt az utat választotta, mert mint Kosztolányi Dezsőn kí­vül a legeurópaibb alko­tónk magától érthetődő­­en oda vágyott, ahova tartozott és ahol a szel­lemi légkör megfelelő feltételei között foly­tathatta munkáját. Mi sem természete­sebb, hogy az emigrá­cióban is kikezdték. Elő­ször azért, mert Béke Ithakában c. remeké­ben azt írta, hogy néha egy hadicselekmény zászlaja „egy női alsó­szoknya”. A nagy ma­gyaroknak szinte hab­zott a szájuk felháboro­dásukban. Amikor azon­ban megkérdeztem őket olvasták-e a nevezett művet, vagy legalább Homérosz, mindegyi­kük ,,nem”-mel felelt. Ezeknek az is nagyon sértő volt, hogy a Mes­ter nem vett részt az emigráció sokszáz „gitt egylete” valamelyiké­nek a meddő vitáiban és nem adta világszerte is­mert nevét dilettáns he­ti, vagy havonta megje­lenő lapoknak. Viszont kérdem én: mi értéke­sebb a magyarságnak: az a húsz körüli remek­mű, mely az összes nyu­gati nyelvekre lefordít­va Márai ajándék a magyarságnak, vagy az, hogy apró cikkecské­ket írt volna valamelyik lapba, esetleg hallgatta volna egyesületeink vi­táit? Ha semmi mást nem írt volna az emig­rációban mint két napló­ját és a „Föld, Föld” c művét, akkor is örökre beírta volna nevét a ma­gyar és az európai iro­dalomba. Aki a Naplót elolvasta az tudja, mi­lyen figyelemmel kísér­te nemcsak emigráns hanem otthoni irodai munkát is. Ha a magyar szóért mindenki úgy megtette volna a köte­lességét, mint Ő, akkor szellemi leltárunk sok­kal gazdagabb lenne Nagy tapasztalatával és hihetetlen műveltségé­vel észrevett mindent ami helytelen, vagy ami jó. Kritikái azonban mindig nagy szeretetet és apai tanácsadás for­májában voltak megfo­galmazva. Az, hogy a „neoavantgard” pro­vinciális mivoltáról megmondta a vélemé­­­nyét, nem is gúnnyal, hanem egy kis keserű­séggel, inkább pedagó­gia volt, mint lekicsiny­lés. Köszönjük mindazt, amit hosszú életen át adott nekünk és ma, nyolcvanharmadik szü­­letésenapján kérem Istent tartsa meg minél tovább teljes szellemi és testi frissességben szeretett fajtája szel­lemi irányítójául. Wellandon, 1983. április 11-én. Önámítás ORMAY JÓZSEF Onáltatással nem lehet a torontói magyar tanszék problémáját megoldani. 1983. már­cius 16-án a Széchenyi Társaság igazgatósága nyilatkozatot tett köz­zé amelyben ezeket ol­vashatjuk: .a Széchenyi Tár­saság igazgatósága ki­jelenti, hogy Dr. Biszt­­ray György professzor a Széchenyi Társaság tel­jes bizalmát élvezi, munkája az összma­­gyarság érdekeit és tö­rekvéseit szolgálja...” „Az egyes forrásból származó bírálatokkal kapcsolatban az igaz­gatóság a következőket kell, hogy leszögezze: az elmúlt öt évben egyet­len kritika sem érkezett a Széchenyi Társaság­hoz; a bírálatok alapta­lanok és felesleges ké­telyeket támasztanak a magyar társadalomban. Sajnálattal kell megál­lapítanunk, hogy ezek a vélemények nem azono­sak a magyar társada­lom többségének a fel­fogásával és a hazai rendszer sorbontó célki­tűzéseit szolgálják.” Szabad legyen megje­gyeznem, hogy Bisztray professzor nem minden­ben szolgálja az össz­­magyarság érdekeit. Szabad legyen megje­gyeznem, hogy Bisztray professzor kijelentései nem biztos, hogy a ma­gyar társadalom több­ségének a felfogásával azonosak lennének. Bisztray György ki­jelentette a Harmadik Magyar Világkongresz­­szuson, 1982 szeptem­berében, hogy Magyar­­ország felszabadításá­val és Erdély visszacsa­tolásával áltatjuk ma­gunkat és, hogy ez az 50 és 60 évesek fixáció­­ja. Ez a vélemény a ma­gyarság többségének a felfogásával nem azo­nos! Talán nem lenne hi­ábavaló, ha felhívnám a „kétkedők” figyelmét arra, hogy hogyan véle­kedett a magyarság többsége a felszabadí­tásról 1956-ban. Nem hinném, hogy az volna a magyarság több­ségének a véleménye, hogy Erdélyt felejtsük el mindörökre. Talán hangoztatnunk kellene a magyar tanszék profesz­­szorával, „hogy ez a dolog, ez egy elmúlt va­lami, ez passé!”? A Széchenyi Társaság nyilatkozata azt állítja, hogy az elmúlt öt év alatt egyetlen kritika sem ér­kezett a Társasághoz és hogy a bírálatok alapta­lanok. (Vajon azok a bí­rálatok alaptalanok amelyek nem érkeztek meg?) A „meg­ nem­ érke­­zett” kritikákkal kap­csolatosan szeretném a következőket megálla­pítani: " Feltételezhető, hogy Calgaryba is eljutott az az újságcikk amelyik Bisztray professzor ott­honi sajtónyilatkozatát kritizálta. Feltételezhető, hogy a Harmadik Világkong­resszus zárónyilatkoza­tának a magyar tanszék­re vonatkozó részét Cal­­garyban is olvasták. Feltételezhető, hogy a Kanadai Magyarság 1983. február 12-i számá­ban megjelent és Biszt­ray Györgyről szóló cikk Calgaryba is eljutott. Feltételezhető az is, hogy a Rákóczi Szimpó­zium video-hangszala­­gos felvételéről tudo­mást szereztek Calgary­ban is. (Ez a felvétel a Harmadik Világkong­resszus folyamán ké­szült.) Ezen a felvéte­len nemcsak hogy hall­hatják, de láthatják is Bisztray professzort amint a fenti kijelenté­seit megtetézi azzal, hogy a torontói magyar házzal kapcsolatosan szemétdombot emleget. Mi történne, ha ön­­ámítás helyett és az el­lenvéleményezők ledo­­rongolása helyett kije­lentené a Széchenyi Tár­saság Igazgatósága, hogy Bisztray profesz­­szor véleménye nem­­ azonos a Széchenyi Tár­saság véleményével? Mi történne, ha oda hatna a Széchenyi Tár­saság Igazgatósága hogy Bisztray profesz­­szor visszavonja sze­rencsétlen megjegyzé­seit és kijelentené, hogy Magyarország felszaba­dítása nemcsak az őre gek fixációja és hogy Er­délyben igenis vannak jogos magyar követelé­sek és hogy a torontói magyar ház nem sze­métdomb. Az a meggyőződésem hogy egy ilyen megnyi­latkozás jobban szolgál­ná az összmagyarság ér­dekeit, mint a valódi té­nyeknek a nem­ tudomá­sul vétele, vagy azok erőltetett „kozmetiká­­lása.” Utóirat: Mindezek után kijelentem, hogy Bisztray Györgyöt egye­lőre még nem azonosí­tom a Széchenyi Társa­sággal. Ki kell jelentenem azt is, még mielőtt „sor­bontónak” elnevezné­nek, hogy nem óhajtok abba a sorba beállani amelyikbe Bisztray György „besorakozott.” I ca,w & jCtquMá8 4129 W. LAWRENCE AVE WE DELIVER 725-1612 685-5030 ESTABLISHED 1940 SERVING THE FINEST PIZZA. RIBS, CHICKEN RAVIOLI AND SPAGHETTI Visit Our Vineyard for Imported Wine Selections and Our Newly Remodeled Dining Room 7. oldal Hilling Madrid beszél... .■niiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiim A passió elmaradt Rónai Zoltán Az idén Katalónia szent hegyének a lábá­nál, Close de Montser­rat községben nem volt passiójáték: először maradt el a spanyol pol­gárháború óta. De ne gyanakodjék senki va­lamilyen politikai okok­ra! Három nappal a fő­próba után eddig isme­retlen okokból kigyul­ladt, — ilyenkor mindig rövidzárlatra szoktak gondolni, — és leégett a Gran Teatro de la Pas­sió vagyis a Passió Nagyszínháza. És benne veszett minden: a dísz­letek, és a ruhák, a 116 szöveges szereplő és a 600 statiszta jelmeze, s ami aligha lesz pótol­ható, a passiójáték im­már majdnem 300 éves múltjáról beszélő, levél­tári és múzeumi anyag. Ezen kívül, pedig elma­radt a várt 15.000 láto­gató, nem volt másfél millió pezetás tiszta be­vétel, s a község öt ven­déglőjének is hosszú idő­re lesz szüksége, míg ki­heveri a csapást és a rendes szintre csökkenti most zsúfolásig meg­­töltött­­éléskamrák ál­lományát. A bevételre való uta­lásból senki ne következ­tessen arra, hogy a 14.000 lakost számláló, Barce­lona tartománybeli te­lepülés nagybőjti pas­siójátékának anyagi in­dítékai vannak. Minden szereplő és egyéb köz­reműködő díjtalanul vesz részt, önzetlenül áldoz időt és erőt, a tisz­ta bevételt pedig me­­gintcsak a passióba fek­tetik be. Kereken három százados tradícióról van szó, melyben — Enric Ternes szocialis­ta polgármester vélemé­nye szerint — a hagyo­mányőrzésnek, a múlt­hoz való hűségnek tulaj­donképpen nagyobb sze­repe van, mint a lakos­ság vallásos meggyőző­désének. (Különben a helyi közigazgatás feje is részt vesz a pas­sióban függetlenül at­tól a kérdéstől, hogy a katalán szocialisták­nak marxistáknak kell-e tenniök vagy sem. Ter­nes szaktárs a kórus tagja és „egy ember a népből.”) Olesa de Montserrat, mint a neve is igazolja, egykor a nagyhírű mont­­serrati benedekrendi apátság birtoka volt. Az ottani bencés szer­zetesek kezdték 1600 körül színre vinni Jé­zus nyilvános működé­sét tanító szándékkal a hívek okulására. Ebből születtek a katalóniai passiójátékok, más helységek hasonló meg­nyilvánulásaival ellen­tétben járványokkal, vagy háborús veszede­lemben tett fogadalom nélkül. Manapság féltu­cat városban , község­ben tartják meg őket, s az egyik ilyen helységet, Esperraguerát, Olesától csak öt kilométer vá­lasztja el, így mondani sem kell, hogy a szom­széd fölülmúlása fontos serkentő tényező mind­két helyen. Olesában 1950-ig egy a XVIII. század végéről, egy montserrati szerze­tes tollából származó szöveget használtak. • Ezt váltotta fel egy újabb, mint mondják, „az evangéliumhoz kö­zelebb álló és költőibb szöveg”, Joan Pobill műve, aki 33 esztendőn keresztül volt az olesai passió rendezője. Ugyanakkor megújítot­ták a zenei részt is. Je­lentős változást hozott azután egy nagynevű színházi szakember, José Tamayo közremű­ködése, aki 1968-ban új feldolgozást vitt színre és biztosította az addig hiányzó gördülékeny­­séget, drámai ütemet. Ma is az ő rendezői uta­sításait követik. Később felszereltek 12 hidrau­likus emelőt, a zenekart­­ pedig hangszalaggal he­lyettesítik. A gyorsabb ütem és a technikai ha­ladás teszi lehetővé, hogy Olesában a passiót délelőttönkint egyhu­zamban adják elő, míg másutt két részben, dé­li megszakítással játsz­­szák. Nemrégen szóba­­került, hogy kísérletet kellene tenni délutáni előadással­ is, mely újabb nézőket vonzhat­na. Jelenleg minden fon­tos szerepnek két meg­testesítője van, — két Jé­zus, két Szűz Mária, két Szent János, — és jövő­re a szereposztás mesz­­szemenő megújítását tervezték, bár valószí­nű, hogy most elhalaszt­ják egy évvel s még egy­szer színpadra engedik azokat, akik az idén bú­csúztak volna. Minden­esetre el akarják kerül­ni a kiváltságokat, a szerzett jogokat, vagy a szereppel való, túl­zott azonosulást. Mond­ják, volt egy férfi, aki 33-szor játszotta Jézus szerepét s a végén az ut­cán csókra nyújtotta a kezét és áldást osztott a járókelőknek. (Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy Jézus csókra nyújtotta a ke­zét és keresztet hányt, mint egy püspök, hanem azt, hogy a műkedvelő színész ezt tartotta a Jé­zushoz, illetve követői­hez való magatartás­nak.) Olesa de Montserrat nemcsak a nagyböjtben gondol a passióra. A gyerekek otthon bará­taikkal az egész évben azt játszanak, nagy­böjtben persze többet és készülnek a szerepre, mely egyszer talán osz­tályrészül jut. S itt egy különös, de való adat: a fiúk többsége tudás akar lenni! Az idegen­nek fel sem tűnik, de a községbeliek beszélge­téseikbe sok passióbeli idézetet fűznek, máskor pedig azzal intenek le, hogy „ne mondd fel ne­kem a passiót”! Az idén tehát nem volt passiójáték Olcsában. De már kitűzték a követ­kező előadás dátumát: 1984. március 5. Akkor­ra megint állnia kell, akkor megint állni fog a Passió Nagyszínháza! MARTHA B. BAUMGARTEN 4601 N. WESTERN AVENUE CHICAGO. ILLINOIS 60625 (312) 561-5559 Beszélünk magyarul! ati matwiten CERTIFIED PUBLIC ACCOUNTANT ACCOUNTING INCOME TAX High quality professional service dedicated to save you money Payroll tax return Financial statements: montly. quarterly. . annually Personal or corporation trust funds Bookkeeping services Initial Free consultation 24 Hour telephone answering service By appointment only. Please call: 561-5559 M.B. BAUMGARTEN MAGYARUL IS BESZÉLÜNK Richard’s Accounting & Tax Service 4610 N. Western Ave. Chicago, 111. Tel: 728-2244 Chicago & Vicinity US PS 103-620 Magyar Hetilap — Hungarian Weekly Newspaper Üzleti iroda'— Business office 4125 N. Central Park Ave. Chicago 111. 60618 Megrendelem lapjukat Meghosszabbítom előfizetésem Az előfizetési dijat.......évre mellékelem Előfizetés egy évre $ 25.00. Félévre $ 15.00 Nyugdíjasoknak egy évre $ 20.00 Név:......................................................................... Qa Házszám és utca: Város................... . Állam...................Zip Code. négy Nyelven a magyar­­ , szabadságért! '­­ S NEMZETŐR® MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatal, 8 München 34 Pontf. 70. Germany Felelte szerkesztő­je kiadó: KECSKÉSZ-TOLLAS TIBOR Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar számon kívül három világnyelven, angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anya­gi nehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. 94 országban igyek­szik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti kisebbségi jogainak ügyét. • • A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy idekint nem ma­gunkat, hanem a külföldet kell meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre, így dol­goztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék Pittsburghban és nem kis eredménnyel. • • Idegen nyelvű kiadványaink zömét tiszteletpéldányként küldjük szét a szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és saj­tójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a világsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik:^ 1. Rendeljék meg a lapot. Évi előfizetés légipostán $ 16.00. 2. Pártoló-tagok évi adománya: $30.00 (személyi csekken is beküldhető) A pártoló-tagok a magyar számon kívül a kívánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló lapot küldünk, mely­ben évenként a beküldött adomány összegét beragasztható emlékbélyeg­gel nyugtázzuk. Név: (vagy szervezet neve)...................................................................... Cím: Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báró Pongrácz Cili 8333 N. Mango St. Morton Grove 111. 60053 Márai Sándor könyvei: ítélet Canidosban $ 1 3.50 Judit és az utóhang $ 10.00 Jób és a könyve $ 15.00 A delfin visszanézett $ 12.00 San Gennaro vére $ 10.00 Napló 1958-67 $ 15.00 Szindbád hazamegy $ 9.00 Megrendelhetők: Újváry- „Griff’ Kiadó Titurelstrasse 2 D-8000 München 81 Telefon: (0 89) 98 94 23

Next