Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)
1983-04-23 / 17. szám
Egy születésnapra :_____ _ Fáy István Kedves Mester. Annak idején szüleim és javarészben cipszer tanáraim arra tanítottak, hogy népünk minden nagy fia születésének és halálának dátumát megjegyezzem, azért, hogy emlékezni tudjak rájuk. Ma reggel amikor ránéztem a naptárra és láttam, hogy április 11. villanásszerűen jutott eszembe, hogy ezen a napon legnagyobb élő írónk Márai Sándor nyolcvanhárom éves. Ha ötvenhárom lenne nem sokat törődnék vele, hiszen fiatal ember, de eljön egy kor, a nyolcvanadik év, amikor már az emberek nem osztják el az eljövendő éveiket proporcionálisan és ünnepelnek öt, vagy tíz évenként, hanem hónapokban, legfeljebb egy évben gondolkoznak, vagy terveznek. Ez az oka annak, hogy ezen a napon írok születésnapjáról. Jól ismerem életét. Jól tudom, hogy szeretett szülővárosának, Kassának az elvesztése mekkora fájdalom volt. Olvastam nosztalgikus megjegyzéseit a Felvidék úri magyar életéről. Tudom, hogy amikor szülőföldjéről Budapestre jött, mindig kicsit idegennek érezte magát, még legnagyobb sikerei idején is. Lassan már ötven éve lesz, hogy hívei közé tartozom. A Mester is tudja jól, hogy ezeknek a serege nem volt túlságosan nagy számú, de minőségileg a magyar értelmiség legjobbjait foglalta magában. Én a Márai hívők közösségét mindig szektaszerű társaságnak tekintettem. Erre meg volt minden okom..Nemcsak nekem, de sokaknak, mert hatalmas intellektusa nagyon hasonlított egy óriás réti tölgyhöz, melynek szellemi védelmében, mi kis fűszálak, vagy kórók védve éreztük magunkat a giccstől és a dilettantizmustól. Szellemének fénykérése pedig mindig utat mutatott a jó ízlés és a nívó felé. Jól tudom, hogy hazánk hivatalosai mindig idegenkedéssel nézték, éppen úgy, mint nagy írótársait: Móricz Zsigmondot és Krúdy Gyulát. Imponáló volt azonban az a fölény, ahogy ezt nem vette észre. Azokban az években, amikor a melldöngető magyarság üres szólamai szerint ítélték meg az embereket, egyes „Hazafyak” azt híresztelték, hogy Márai kozmopolita. Ezek intellektuálisan olyan alacsony fokon álltak, hogy a szemükben egy európai műveltségű, külföldön pallérozott nagy alkotó, aki négy-öt világnyelvet tökéletesen beszélt nem is lehetett más, mint „kozmopolita”. Tisztán azért, mert műveletlenségük képtelen volt különbséget tenni a kozmopolitizmus és a globális perspektíva között. Egyszóval Márai Sándor „rossz” magyar volt. Azt a hatalmas zokogást viszont nem vették észre, amely Krúdy emlékére írt könyvéből kizeng. Nem olvasták el azt a prózában megírt csodálatos magyar lírát, mely ugyanabban a könyvben leírja a magyar évszakokat. Véleményem szerint prózában ilyen remeket egész európai irodalmunkban egyedül Proust volt képes írni nagy regényciklusa első részében a „Combray”-ban. (Swann) Nekem a legimponálóbb teljes szellemi függetlensége volt. Egyetlen írói csoporthoz sem tartozott. Művészetét semmi sem befolyásolta. Azonban úgy is, mint „rossz” magyar, hazájában maradt amíg a terror által fokozott szellemi oxigénhiánya nem kényszerítette emigrációba. Pedig tudta jól, mert előzőleg meggyőződött róla, hogy a rossz lelkiismeretű, „formalin szagú” Európa már nem az, ami valamikor volt. Vádolni következetlenséggel nem lehet, hogy ezt az utat választotta, mert mint Kosztolányi Dezsőn kívül a legeurópaibb alkotónk magától érthetődően oda vágyott, ahova tartozott és ahol a szellemi légkör megfelelő feltételei között folytathatta munkáját. Mi sem természetesebb, hogy az emigrációban is kikezdték. Először azért, mert Béke Ithakában c. remekében azt írta, hogy néha egy hadicselekmény zászlaja „egy női alsószoknya”. A nagy magyaroknak szinte habzott a szájuk felháborodásukban. Amikor azonban megkérdeztem őket olvasták-e a nevezett művet, vagy legalább Homérosz, mindegyikük ,,nem”-mel felelt. Ezeknek az is nagyon sértő volt, hogy a Mester nem vett részt az emigráció sokszáz „gitt egylete” valamelyikének a meddő vitáiban és nem adta világszerte ismert nevét dilettáns heti, vagy havonta megjelenő lapoknak. Viszont kérdem én: mi értékesebb a magyarságnak az a húsz körüli remekmű, mely az összes nyugati nyelvekre lefordítva Márai ajándéka magyarságnak, vagy az, hogy apró cikkecskéket írt volna valamelyik lapba, esetleg hallgatta volna egyesületeink vitáit? Ha semmi mást nem írt volna az emigrációban mint két naplóját és a „Föld, Föld” c művét, akkor is örökre beírta volna nevét a magyar és az európai irodalomba. Aki a Naplót elolvasta az tudja, milyen figyelemmel kísérte nemcsak emigráns hanem otthoni irodai munkát is. Ha a magyar szóért mindenki úgy megtette volna a kötelességét, mint Ő, akkor szellemi leltárunk sokkal gazdagabb lenne Nagy tapasztalatával és hihetetlen műveltségével észrevett mindent ami helytelen, vagy ami jó. Kritikái azonban mindig nagy szeretetet és apai tanácsadás formájában voltak megfogalmazva. Az, hogy a „neoavantgard” provinciális mivoltáról megmondta a véleményét, nem is gúnnyal, hanem egy kis keserűséggel, inkább pedagógia volt, mint lekicsinylés. Köszönjük mindazt, amit hosszú életen át adott nekünk és ma nyolcvanharmadik születése napján kérem Istent tartsa meg minél tovább teljes szellemi és testi frissességben szeretett fajtája szellemi irányítójául. Wellandon, 1983. április 11-én. Önámítás ORMAY JÓZSEF Onáltatással nem lehet a torontói magyar tanszék problémáját megoldani. 1983. március 16-án a Széchenyi Társaság igazgatósága nyilatkozatot tett közzé amelyben ezeket olvashatjuk: „...a Széchenyi Társaság igazgatósága kijelenti, hogy Dr. Bisztray György professzor a Széchenyi Társaság teljes bizalmát élvezi, munkája az összmagyarság érdekeit és törekvéseit szolgálja...” „Az egyes forrásból származó bírálatokkal kapcsolatban az igazgatóság a következőket kell, hogy leszögezze: az elmúlt öt évben egyetlen kritika sem érkezett a Széchenyi Társasághoz; a bírálatok alaptalanok és felesleges kételyeket támasztanak a magyar társadalomban. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ezek a vélemények nem azonosak a magyar társadalom többségének a felfogásával és a hazai rendszer sorbontó célkitűzéseit szolgálják.” Szabad legyen megjegyeznem, hogy Bisztray professzor nem mindenben szolgálja az összmagyarság érdekeit. Szabad legyen megjegyeznem, hogy Bisztray professzor kijelentései nem biztos, hogy a magyar társadalom többségének a felfogásával azonosak lennének. Bisztray György kijelentette a Harmadik Magyar Világkongreszszuson, 1982 szeptemberében, hogy Magyarország felszabadításával és Erdély visszacsatolásával áltatjuk magunkat és, hogy ez az 50 és 60 évesek fixációja. Ez a vélemény a magyarság többségének a felfogásával nem azonos! Talán nem lenne hiábavaló, ha felhívnám a „kétkedők” figyelmét arra, hogy hogyan vélekedett a magyarság többsége a felszabadításról 1956-ban. Nem hinném, hogy az volna a magyarság többségének a véleménye, hogy Erdélyt felejtsük el mindörökre. Talán hangoztatnunk kellene a magyar tanszék profeszszorával, „hogy ez a dolog, ez egy elmúlt valami, ez passé!”? A Széchenyi Társaság nyilatkozata azt állítja, hogy az elmúlt öt év alatt egyetlen kritika sem érkezett a Társasághoz és hogy a bírálatok alaptalanok. (Vajon azok a bírálatok alaptalanok amelyek nem érkeztek meg?) A „meg-nem-érkezett” kritikákkal kapcsolatosan szeretném a következőket megállapítani: * Feltételezhető, hogy Calgaryba is eljutott az az újságcikk amelyik Bisztray professzor otthoni sajtónyilatkozatát kritizálta. Feltételezhető, hogy a Harmadik Világkongresszus zárónyilatkozatának a magyar tanszékre vonatkozó részét Calgaryban is olvasták. Feltételezhető, hogy a Kanadai Magyarság 1983. február 12-i számában megjelent és Bisztray Györgyről szóló cikk Calgaryba is eljutott. Feltételezhető az is, hogy a Rákóczi Szimpózium video-hangszalagos felvételéről tudomást szereztek Calgaryban is. (Ez a felvétel a Harmadik Világkongresszus folyamán készült.) Ezen a felvételen nemcsak hogy hallhatják, de láthatják is Bisztray professzort amint a fenti kijelentéseit megtetézi azzal, hogy a torontói magyar házzal kapcsolatosan szemétdombot emleget. Mi történne, ha önámítás helyett és az ellenvéleményezők ledorongolása helyett kijelentené a Széchenyi Társaság Igazgatósága, hogy Bisztray profeszszor véleménye nem azonos a Széchenyi Társaság véleményével? Mi történne, ha oda hatna a Széchenyi Társaság Igazgatósága hogy Bisztray profeszszor visszavonja szerencsétlen megjegyzéseit és kijelentené, hogy Magyarország felszabadítása nemcsak az öregek fixációja és hogy Erdélyben igenis vannak jogos magyar követelések és hogy a torontói magyar ház nem szemétdomb. Az a meggyőződésem hogy egy ilyen megnyilatkozás jobban szolgálná az összmagyarság érdekeit, mint a valódi tényeknek a nem tudomásul vétele, vagy azok erőltetett „kozmetikálása.” Utóirat: Mindezek után kijelentem, hogy Bisztray Györgyöt egyelőre még nem azonosítom a Széchenyi Társasággal. Ki kell jelentenem azt is, még mielőtt „sorbontónak” elneveznének, hogy nem óhajtok abba a sorba beállani amelyikbe Bisztray György „besorakozott.” ccue & liquwágpijja iTTTTT 4129 W. LAWRENCE AVE WE DELIVER 72S-H12 665-5030 ESTABLISHED 1940 SERVING THE FINEST PIZZA. RIBS. CHICKEN RAVIOLI AND SPAGHETTI Visit Our Vineyard for Imported Wine Selections and Our Newly Remodeled Dining Room 7. oldal Madrid beszél... HlHHIIIIIIIIIIimillllMIIIII llllllllll IIIIIMI.IHIIimitlB A passió elmaradt Rónai Zoltán Az idén Katalónia szent hegyének a lábánál, Close de Montserrat községben nem volt passiójáték: először maradt el a spanyol polgárháború óta. De ne gyanakodjék senki valamilyen politikai okokra! Három nappal a főpróba után eddig ismeretlen okokból kigyulladt, — ilyenkor mindig rövidzárlatra szoktak gondolni, — és leégett a Gran Teatro de la Passió vagyis a Passió Nagyszínháza. És benne veszett minden: a díszletek és a ruhák, a 116 szöveges szereplő és a 600 statiszta jelmeze, s ami aligha lesz pótolható, a passiójáték immár majdnem 300 éves múltjáról beszélő, levéltári és múzeumi anyag. Ezen kívül, pedig elmaradt a várt 15.000 látogató, nem volt másfél millió pezetás tiszta bevétel, s a község öt vendéglőjének is hosszú időre lesz szüksége, míg kiheveri a csapást és a rendes szintre csökkenti a most zsúfolásig megtöltöttéléskamrák állományát. A bevételre való utalásból senki ne következtessen arra, hogy a 14.000 lakost számláló, Barcelona tartománybeli település nagyböjti passiójátékának anyagi indítékai vannak. Minden szereplő és egyéb közreműködő díjtalanul vesz részt, önzetlenül áldoz időt és erőt, a tiszta bevételt pedig megintcsak a passióba fektetik be. Kereken három százados tradícióról van szó, melyben — Enric Ternes szocialista polgármester véleménye szerint — a hagyományőrzésnek, a múlthoz való hűségnek tulajdonképpen nagyobb szerepe van, mint a lakosság vallásos meggyőződésének. (Különben a helyi közigazgatás feje is részt vesz a passióban függetlenül attól a kérdéstől, hogy a katalán szocialistáknak marxistáknak kell-e lenniök vagy sem. Ternes szaktárs a kórus tagja és „egy ember a népből.”) Olesa de Montserrat, mint a neve is igazolja, egykor a nagyhírű montserrati benedekrendi apátság birtoka volt. Az ottani bencés szerzetesek kezdték 1600 körül színre vinni Jézus nyilvános működését tanító szándékkal a hívek okulására. Ebből születtek a katalóniai passiójátékok, más helységek hasonló megnyilvánulásaival ellentétben járványokkal, vagy háborús veszedelemben tett fogadalom nélkül. Manapság féltucat városban , községben tartják meg őket, s az egyik ilyen helységet, Esperraguerát, Olesától csak öt kilométer választja el, így mondani sem kell, hogy a szomszéd fölülmúlása fontos serkentő tényező mindkét helyen. Olesában 1950-ig egy a XVIII. század végéről, egy montserrati szerzetes tollából származó szöveget használtak. Ezt váltotta fel egy újabb, mint mondják, „az evangéliumhoz közelebb álló és költőibb szöveg”, Joan Pobill műve, aki 33 esztendőn keresztül volt az olesai passió rendezője. Ugyanakkor megújították a zenei részt is. Jelentős változást hozott azután egy nagynevű színházi szakember, José Tamayo közreműködése, aki 1968-ban új feldolgozást vitt színre és biztosította az addig hiányzó gördülékenységet, drámai ütemet. Ma is az ő rendezői utasításait követik. Később felszereltek 12 hidraulikus emelőt, a zenekart pedig hangszalaggal helyettesítik. A gyorsabb ütem és a technikai haladás teszi lehetővé, hogy Olesában a passiót délelőttönkint egyhuzamban adják elő, míg másutt két részben, déli megszakítással játszszák. Nemrégen szóbakerült, hogy kísérletet kellene tenni délutáni előadással is, mely újabb nézőket vonzhatna. Jelenleg minden fontos szerepnek két megtestesítője van, — két Jézus, két Szűz Mária, két Szent János, — és jövőre a szereposztás meszszemenő megújítását tervezték, bár valószínű, hogy most elhalasztják egy évvel s még egyszer színpadra engedik azokat, akik az idén búcsúztak volna. Mindenesetre el akarják kerülni a kiváltságokat, a szerzett jogokat, vagy a szereppel való, túlzott azonosulást. Mondják, volt egy férfi, aki 33-szor játszotta Jézus szerepét s a végén az utcán csókra nyújtotta a kezét és áldást osztott a járókelőknek. (Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy Jézus csókra nyújtotta a kezét és keresztet hányt, mint egy püspök, hanem azt, hogy a műkedvelő színész ezt tartotta a Jézushoz, illetve követőihez való magatartásnak.) Olesa de Montserrat nemcsak a nagyböjtben gondol a passióra. A gyerekek otthon barátaikkal az egész évben azt játszanak, nagyböjtben persze többet és készülnek a szerepre, mely egyszer talán osztályrészül jut. S itt egy különös, de való adat: a fiúk többsége tudás akar lenni! Az idegennek fel sem tűnik, de a községbeliek beszélgetéseikbe sok passióbeli idézetet fűznek, máskor pedig azzal intenek le, hogy „ne mondd fel nekem a passiót”! Az idén tehát nem volt passiójáték Olcsában. De már kitűzték a következő előadás dátumát: 1984. március 5. Akkorra megint állnia kell, akkor megint állni fog a Passió Nagyszínháza! MARTHA B. BAUMGARTEN 4601 N. WESTERN AVENUE CHICAGO. ILLINOIS 60625 (312) 561-5559 Beszélünk magyarul! cutma^wlert CERTIFIED PUBLIC ACCOUNTANT ACCOUNTING INCOME TAX High quality professional service dedicated to save you money Payroll tax return Financial statements: montly. quarterly, annually Personal or corporation trust funds Bookkeeping services Initial Free consultation 24 Hour telephone answering service By appointment only. Please call: 561-5559 M.B. BAUMGARTEN MAGYARUL IS BESZÉLÜNK Richard’s Accounting & Tax Service 4610 N. Western Ave. Chicago, 111. Tel: 728-2244 Chicago & Vicinity US PS 103-620 Magyar Hetilap — Hungarian Weekly Newspaper Üzleti iroda — Business office 4125 N. Central Park Ave. Chicago III. 60618 Megrendelem lapjukat Meghosszabbítom előfizetésem Az előfizetési dijat.......évre mellékelem Előfizetés egy évre $ 25.00. Félévre $ 15.00 Nyugdíjasoknak egy évre $ 20.00 □Q Név: Házszám és utca: Város................... . Állam...................Zip Code. négy Nyelven a magyar szabadságért!.,, S NEMZETŐRE ■MiauiMNmuwnfawRNRhk____ MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatal, 8 München 34 PontisTA Germany Felelős szerkesztő és kiadó: v KECSKÉS!-TOLLAS TIBOR Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar számon kívül három világnyelven, angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anyagi nehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. 94 országban igyekszik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti kisebbségi jogainak ügyét. . A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy idelant nem magunkat, hanem a külföldet kell meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre. Így dolgoztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék Pittsburghban és nem kis eredménnyel. . -Idegen nyelvű kiadványaink zömét tiszteletpéldányként küldjük szét a szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és sajtójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a világsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik: 1. Rendeljék meg a lapot. Évi előfizetés légipostán $ 16.00. 2. Pártoló-tagok évi adománya: $ 30.00 (személyi csekken is beküldhető) A pártoló-tagok a magyar számon kívül a kívánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló lapot küldünk, melyben évenkint a beküldött adomány összegét beragasztható emlékbélyeggel nyugtázzuk. (vagy szervezet neve)....................................................................... Név: Cím: Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báró Pongrácz Cili 8333 N. Mango St. Morton Grove 111. 60053 Márai Sándor könyvei: ítélet Canidosban $ 1 3.50 Judit és az utóhang $ 10.00 Jób és a könyve $ 15.00 A delfin visszanézett $ 12.00 San Gennaro vére $ 10.00 Napló 1958-67 $ 15.00 Szindbád hazamegy $ 9.00 Megrendelhetők: Újváry- „Griff’ Kiadó Titurelstrasse 2 D-8000 München 81 Telefon: (0 89) 98 94 23