Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)
1983-04-30 / 18. szám
I Meghalt Illyés Gyula A budapesti rádió jelentése szerint Illyés Gyula április 14-én, életének nyolcvanadik évében elhunyt. A hír nem váratlan, de szomorú. Kétségtelenül irodalmi nagyság volt. Egyesek őt tartják századunk legnagyobb magyar írójának, költőjének. Nagyságát senki sem vitathatja, de nem ránk, hanem az irodalomtörténetre tartozik ennek elbírálása. Első műve, amely közismertté tette az országban, a ,,Puszták Népe” volt, amely irányt mutatott jövő pályafutásának: a szegények, a balsorsra jutottakért való harcolást. Kevés kivétellel, kitartott ezen a vonalon. Élete utolsó éveiben, elkötelezettségéhez híven, különösen kiemelkedett kortársai közül azzal, hogy ő volt az első és sokáig az egyetlen hazánkban, aki fel merte emelni szavát az elszakított területeken élő magyarság szörnyű elnyomása ellen. Bátor kiállása később követésre talált és példája sokakban felrázta a rezsim által mesterségesen elszunnyasztott nemzeti öntudatot. Ezzel örök hálára kötelezett minden nemzethű magyart. Illyés Gyula az ország határain kívül is ismertté vált. Éveket töltött Franciaországban, elsajátította a francia nyelvet és tekintélyt vívott ki magának a nemzetközi irodalmi körökben. Igen aktív volt a nemzetközi Pen Clubban is, amelynek évekig alelnöke volt. A Horthy-korszakban négyszer kapott Baumgarten-díjat (1931 és 36 között), de 1948— 1953, a legsötétebb Rákosi korszak alatt két ízben kapott Kossuthdíjat is! Életpályájában mindig homályos marad és megmagyarázhatatlan jelenség az, hogy negyvenöt után ő, az elnyomottak élharcosa is beállott a magyar történelem legsötétebb rendszerének dicsőítői közé. Ódát írt, 32 író és költő társával Rákosi 60. születése napjára, amikor pedig már ott kellett hogy éljen lelkében az önkényuralom gyűlölete, amelyet oly utolérhetetlen nagyszerűséggel fejezett ki az ,,Egy mondat a zsarnokságról" című költeményében. Illyés Gyulával egy magyar írónemzedék száll sírba. Az a nemzedék, amely átélte századunk összes vérzivatarát, amely nemzetünket különös kegyetlenséggel sújtotta. A vihartépte öreg szálfa kidőlt, de művei tovább élnek jövendő magyar nemzedékek gyönyörködtetésére, tanulságára. Miért nem tüntetnek a békeharcosok a Berlini Fal mentén? A 422 kilométer hoszszúságú határszakasz, amely Bajorországot választja el Kelet- Németországtól, ma már szinte felülmúlhatatlan ,,tökélyű” biztonsági berendezéssel van ellátva. Nyomban ide kívánkozik a kérdés: miféle „biztonságot" szolgál ez a berendezés? Netán az osztályellenségtől védi Kelet-Németországot azzal a fallal, amelyet a keletnémet kormánynak van mersze „békehatárnak” nevezni? Az eredetileg 1961-ben épített határfalat 1965-ben Bajorország és Kelet-Németország között nemcsak megerősítették, de még magasabbra építették és betoncsapdákon kívül széles aknamezővel, áthatolhatatlan halálsávval erősítették meg. Annak ellenére, hogy az ott húzódó Seale folyó önmagában véve természetes akadálya minden menekülési kísérletnek, Hirschbergnél a riasztóberendezések és önműködő kilövőszerkezetek számát megkétszerezték. Jóllehet az elmúlt esztendőben a Kelet-Németországból Bajorországba menekültek száma rekordot ért el, 25 elszánt személynek sikerült átjutnia szabad földre, a nyugatnémet határőrök szerint ez kizárólag keletnémet katonáknak, a határvidéken szolgálatot teljesítőknek, tehát csak olyanoknak sikerülhet, akik tökéletesen ismerik — keletnémet oldalon — a határvidék minden négyzetméterét és az aknák, riasztóberendezések, érintésre automatikusan tüzelő kilövőszerkezetek elhelyezését. A Nyugat-Németországot Kelet-Németországtól elválasztó falerődítmény mentén összesen 54 ezer önműködő kilövőszerkezet biztosítja az erődítményt. Hogyan működnek ezek a kilövőszerkezetek? Úgy, hogy ha illetéktelen személy a rejtett huzalokhoz, vezetékekhez — menekülési kísérlet közben — hozzáér, automatikusan működésbe lépnek és kereken száz fémreszeléket röpítenek a vezetéket megérintett személy felé, a fémreszelékek találata 9 méteres távolságból tökéletes biztonsággal halálos. A nyugatnémet határőrök, akik értetlenül figyelik a lázas iramban folyó tavaszi munkálatokat a halálcsapda mentén, azt az egyetlen magyarázatot találják erre a tevékenységre, hogy az elaknásított sávokat fokozatosan ilyen automatikusan működő kilövőszerkezetekkel cserélik fel. Arról, hogy hány menekülési kísérlet végződik szerencsétlenül, a nyugatnémet határőröknek nincs fogalmuk. Hiszen jelentést csak azokról a tragikus esetekről készíthetnek, amelyek a szemük láttára játszódnak le, tehát már a fal közvetlen közelében. De azt, hogy hány menekülési kísérlet hiúsul meg a távolabbi részeken, természetesen nem tudhatják. És ezzel eljutunk e cikk elején fölvetett kérdésre adandó válaszhoz: kiktől védi a keletnémet kormányzat e halálerődítmény eszközeivel a saját területét? A válasz nyilvánvaló: nem valamiféle külső ellenségtől, kizárólag saját alattvalóinak és kiszolgáltatottjainak kívánja ily módon megakadályozni azt hogy megkíséreljenek szabad földre jutni, sőt még azt is, hogy ilyen gondolattal egyáltalában foglalkozzanak Margaret Thatcher angol miniszterelnöknő a húsvéti békefelvonulásokkal kapcsolatban föltette azt a logikus kérdést, hogy vajon miért nem rendeznek egyszer tüntető menetet a békeharcosok a Berlini Fal mentén, vagy akár a szégyenfal bármelyik szakaszán? Miért marad számukra észrevétlen az egyébként olyannyira szembeszökő Fal? VAK-BÉLYEG A rajzfilm reneszánszát éli Magyarországon. Szerepet kapott ebben a nosztalgia, a „régi idők mozija” is. Műsorukra tűzték a mozik és nagy sikerrel játsszák Walt Disney 1938-as „Hófehérke és a hét törpé”-jét. Nem összehasonlításul, de elmondható, hogy a mai magyar rajzfilmek sikere sem kisebb. Nem véletlenül nagy a kereslet a Magyar Posta „Magyar rajzfilmfigurák” elnevezésű beyegsorozata iránt. A hét címletű sorban, melyet Dargay Attila ötlete nyomán Radvány Zsuzsa és Füzesi Zsuzsa tervezett, az utóbbi idők egyik legkedveltebb figurája, VVK, Fekete István kis rókája is megjelenik. Az egyik 1 Ft-os bélyegen VÜK a varjúval látható, a fi Ft-oson pedig amint békára vadászik. A másik 1 Ft-os címleten két további kedvenc, Fickó és Vahur kutyus került a rajzfilmkockáról a bélyegképre. A sorozat többi szereplője: Marci, a kakas, és Karak, az idősebb róka, a bagoly meg a liba is. Bélyegen Vak, a kis róka (1 FL 1 Ft), valamint Fickó és Vahúr (1 Ft) aae * £iqum& ? 4129 W LAWRENCE AVE----------WE DELIVER 725-1812 685-5030 ESTABLISHED 1940 SERVING THE FINEST PIZZA, RIBS, CHICKEN RAVIOLI AND SPAGHETTI Visit Our Vineyard for Imported Wine Selections and Our Newly Remodeled Dining Room P éíz$,ló Párizs Wj Az idén rendkívül izgalmas volt a tavasz Franciaországban. Húsvétra készülődtünk amikor a kormány bejelentette tíz pontos akcióprogramját az infláció leküzdésére. Nagy volt a döbbenet! Kemény megszorításokat hoztak törvénybe, megdrágul a villany- gáz szolgáltatás, a telefonra már világszerte él Szőke Klára csóbbodó benzin, az alkohol és cigaretta. Új adót is kreáltak. De valahogy ez mind háttérbe szorult szabad utazás, a valuta korlátozás mögött. Mert ez a nagy gombóc amely megakadt a franciák torkán. Nem értik, alig fogják föl, hogyan lehet, hogy törvénnyel korlátozzák őket abban, ha külföldre akarnak utazni és saját megkeresett pénzükből valutát akarnak váltani. Csak egyszer egy évben lehet? És csak kétezer frankot válthatnak ki? Mit lehet ilyen kevés pénzzel (különösen a frank harmadszori leértékelése után) külföldön kezdeni? Egy-két ebéd és vége. Miből szánjanak meg, hogy lépjenek be egy múzeumba, egy strand-Ez már sok, mondogatják, ez már a szabadságjog rovására megy. S milyen az ember! Sokan abban reménykedtek, mivel a törvények egy részét április elsejével léptették életbe — azt hitték csak tréfa, áprilisi tréfa az egész. Hát nem az! Ez valóság, és nem vicc! Franciaországban megtörtént az (és ezt maguk választották) amit nálunk magyaroknál egy idegen hatalom erőszakolt ránk. Szocialista ország lettek. A kormány nem is rejti véka alá, hogy ez a rendelet azért született, hogy ne külföldön költsenek, hanem otthon i S kezdődik (az oly jól ismert) valutagyűjtés,gy majd helyrejön az ország. Számos külföldi vendég várható, hiszen Franciaország most olcsó lett a németek, angolok, amerikaiak számára. Igyekezni kell, jól fölkészülni a vendégfogadásra (hiszen ezek valutát hoznak.) De hová menjünk mi nyaralni? Ez most a kérdés, amelyre nincs felelet. Természetes, hiszen most országos érdek mögé csúszott az egyéni érdek. Nem lesz hely. Hiszen az a tíz millió francia ki nyaranként külföldre utazott, — kíváncsi volt más népek életére — most itthon marad. Több külföldi is várható, ehhez még propaganda sem kell hiszen az emberek mindenhol számolnak. Hol lesz itt hely? A hazában csavargó franciának sem lesz meg az a kedves lehetőség, — melyet magam is nagyon kedveltem, hogy elkószál egy választott vidéken, ahol kedvére megnéz minden nevezeteset, két-három nap itt, két-három nap odább egy házzal (kastéllyal, városkával) s útközben megszáll gondtalanul, ahol éppen kedve szottyan egy útbaeső auberge-ben. Ennek vége. Máris minden tele van, foglalt, foglalt, egész szezonra, válaszolnak. Sokan itthon mara-dunk és majd fulladunk Párizs hőségében. Mert elindulni pénz, minden nélkül hová? Ugyan mi még meg tudjuk oldani, hogy példát mondjak, én adom párizsi lakásomat egy olasz-svájcimagyarnak, ki meg az övével ajándékoz meg. Cserebere akció, mert mi mindent meg tudunk oldani. No de a franciák? S hogy visszatérjek az öntudatra, mert „mindezt viseljék el jó hazafihoz méltó öntudattal”, hát nincs öntudat. Sőt, a korrupció máris fölütötte fejét. Az ember igen találékony. Hogy csak egy kis példát mondjak: április elsejével lépett életbe a szeszes italok drágulása. Az ezt megelőző napokban mindenki rohant italt vásárolni. Húsvétra úgyis vettek volna, de most még a takarék pénz is erre ment. Ládaszámra vitték a whisky-t, a calvados (almapálinkát, cognacot stb... Az áruházak polcai kiürültek. Ahol még volt, ott a hangos bemondó három üveg töményszesz vásárlását „engedélyezte”. Meg sem hallották, sőt az egyik ember tanácsolta a másiknak: adjon egy pár frankot a pénztárosnak s az leblokkolja önnek hármasával. Voilá! Azért azt meg kell hagyni a sok baj ellenére, hogy Mitterrand elnök jó francia, s ezenfelül nyugat és nem oroszbarát. Bizonyította ezt legújabb rendelkezésével április 5-én amikor negyvenhét szovjet „kémdiplomatát” családostól (s így számuk több mint százra ugrott) kiutasított az országból. Ez az esemény egy kissé feloldotta a nyomott hangulatot, de a bizalom mint az ország ügyes vezetőjéhez, változatlanul csökkenőben van. Hozzászólás a Bisztray ügyhöz Akik tavaly, a Torontóban megrendezett Magyar Világkongresszuson részt vetteks vegyes érzelmekkel hagyták el a várost. A legtöbben a Világkongresszus égisze alatt megtartott Rákóczi Szimpózium keretében elhangzott megnyilatkozásokat kifogásolták. És hogy ezek a megnyilatkozások menynyire felháborították a hallgatóságot, azt a helyszínen kialakult heves vita élénken bizonyította, amelyre még valamennyien emlékszünk. A legtöbb és legélesebb kritika Bisztray és Wojacsek tanárok ellen hangzott el, akiknek megnyilatkozásait a többség elítélte. Dr. Bisztray előadása még a Széchényi Társaság alapító elnökét, Duska Lászlót is annyira felháborította, hogy ott a helyszínen kijelentette többünk előtt, hogy ebben az ügyben ő maga akar személyesen eljárni, sőt felszólított bennünket, hogy addig ne foglalkozzunk az üggyel, amíg ő a fejleményekről nem értesít bennünket. Vártunk, vártunk de hiába vártunk. Végre jó félév múlva április 10-én befutott a válasz egy nyilatkozat formájában. A Széchényi Társaság nyilatkozatában nem kis meglepetésünkre többek között a következőket írja: „Az elmúlt öt év alatt egyetlen kritika sem érkezett be a Széchenyi Társasághoz, a bírálatok alaptalanok és felesleges kételyeket támasztanak a magyar társadalomban. Ezek a vélemények nem azonosak a magyar társadalom többségének felfogásával és a hazai rendszer sorbontó célkitűzéseit szolgálják.” Itt álljunk meg egy pillanatra. Szeretnénk, ha a Széchényi Társaság tiszteletreméltó vezetősége tájékozódna mielőtt nyilatkozik. Tudomásukra szeretnénk hozni, hogy Bisztray tanár úr magyarországi látogatása során nyilatkozott a hazai sajtóban. Mi tudjuk, hogy aki előtt a hazai sajtó kaput nyit azt az embert a nemzeti emigráció, amely a tanszékre a pénzt összeadta , kétkedéssel fogadja, vagy legalábbis óvatosan kezeli. Dr. Bisztray nyilatkozata után még több okunk van erre! De talán nem érdektelen idézni egy fiatal résztvevő, Haynalné, Kesserü Zsuzsa, a clevelandi Katolikus Magyarok Vasárnapjában megjelent idevonatkozó írását, hogyan vélekedik erről a kérdésről. A következőket írja: „Azok a szabadföldi magyarok akik a rendszer képviselőivel szóbaállnak, sőt együttműködnek — nem a magyar nép érdekeit szolgálják, hanem saját dicsőségükét”. Kesserű Zsuzsát nem lehet azzal vádolni, hogy „elfogult”, mert mindössze negyven éves, az emigrációban nőtt fel tehát nem tartozik „reakciós öregek” közé és egyike volt a Rákóczi Szimpózium díj nyerteseinek (Második díjat nyert.) Szeretnénk továbbá felhívni a figyelmet arra, hogy a Széchenyi Társaság ne Calgaryban állapítsa meg a Magyar Tanszék sikerét és népszerűségét, hanem célszerűbb lenne Torontóban megállapítani azt ahol a tanszék működik Itt egészen más képet kapna. Bisztray professzor népszerűsége erősen csökkent, miután kijelentette, hogy Erdély visszacsatolása az 50 és 60 évesek fixációja Dr. Bisztrayn erősen érezni, hogy már a kommunizmusban nőtt fel Nézetei sok esetben nem egyezik a tanszékalapítók elgondolásaival. (v.a FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! NfiGY NYELVEN A' MAGYAR SZABADSÁGÉRT! . ' \ ® NEMZETŐR® ■ HlawiMUnKiliMMHÉjl MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatal, financben 34 Poeti. 70. Germany Felelős szerkesztő és kiadó: KECSKÉSZ-TOLLAS TIBOR Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar számon kívül három világnyelven, angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anyagi nehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. 94 országban igyekszik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti kisebbségi jogainak ügyét. A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy idekint nem magunkat, hanem a külföldet kell meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre, így dolgoztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék Pittsburghban és neki kis eredménnyel. ............................... Idegen nyelvű kiadványaink zömét tiszteletpéldányként küldjük szét a szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és sajtójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a világsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik:^ 1. Rendeljék meg a lapot. Évi előfizetés légipostán $ 16.00. 2. Pártoló-tagok évi adománya: $30.00 (személyi csekken is beküldhető) A pártoló-tagok a magyar számon kívül a kívánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló lapot küldünk, melyben évenkint a beküldött adomány összegét beragasztható emlékbélyeggel nyugtázzuk. Név: (vagy szervezet neve)....................................................................... Cím: Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báró Pongrácz Cili • 8333 N. Mango St. Morton Grove 111. 60053 7. oldal Márai Sándor könyvei: ítélet Canidosban $ Judit és az utóhang $ Jób és a könyve $ A delfin visszanézett $ Megrendelhetők: Újváry- „Griff’ Kiadó Titurelstrasse 2 D-8000 München 81 Telefon: (0 89) 98 94 23 3.50 10.00 15.00 12.00 MARTHA B. BAUMGARTEN 4601 N. WESTERN AVENUE CHICAGO. ILLINOIS 60625 (312) 561-5559 Beszélünk magyarul! CERTIFIED PUBLIC ACCOUNTANT ACCOUNTING INCOME TAX High quality professional service dedicated to save you money Payroll tax return Financial statements: montly. quarterly, annually Personal or corporation trust funds Bookkeeping services Initial Free consultation 24 Hour telephone answering service By appointment only, Please call: 561-5559 M.B. BAUMGARTEN