Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)
1983-05-07 / 19. szám
1983 Anyák napjára Fáy István Magyar Édesanyák, elhunytak és élők, ismét eljött a nap, melyen rólatok emlékezik minden gyermek, legyen az nyolc, vagy nyolcvan esztendős. A hosszú évek már elfogyasztották a szavakat, mellyekkel valami újat tudnánk mondani Nektek. Mit is mondhatnánk azoknak, akik a teremtés részesei és a folytonosság biztosítékai Isten rendelése szerint. Mást nem tudunk, mint hálát rebegni azért, hogy önmagatokat áldoztátok, amikor nekünk életet adtatok. Hálaéneket zengeni a gondért, melyet születésünkkel gyenge vállaitokra vettetek. Hálát rebegni, hogy gondot viseltetek ránk. Megköszönni az álmatlan éjszakákat betegágyunk felett, hogy megtanítottatok drága anyanyelvünkön az első imádságra. Nem utolsó sorban pedig a holt és az élő édesanyáktól bocsánatot kérni azért, hogy nagy szeretetükért, csak hálátlanságot, sokszor gorombaságot kaptak tőlünk. Mást nem mondhatok, mert az csak közhely lenne. Ehelyett fogadjátok ajándékul, mint egy friss mezei virágokból álló csokrot író óriásunk, Móricz Zsigmond gyönyörű elbeszélését, melynél szebb ajéndékot nem tudok adni Nektek. Ezt azonban vezessék be a nagy kortárs, Kosztolányi Dezső halhatatlan sorai: „Móricz Zsigmond szememben ma is a „Hét krajcár” írója. Ez a hét krajcár melylyel elindult, jelkép: az ő öröksége. Mindegyik krajcár jellemző írói elhivatottságára. Néhányat a gépfiókban lelt, a munka oltárszekrényében, egyet valahol elrejtve az üveges almárium bűvös zugában, ahol a múlt emlékeit, az ereklyéket őrzik, kettőt az édesapjánál és édesanyjánál, az őseinél, akiktől származik, az utolsót, a legértékesebbet egy koldustól kapta, egy magyar koldustól, aki poros országútjainkon reménytelenül ballag, a szenvedők szenvedőjétől, akinek cserében érte, azért az egy krajcárért mindörökre odaadta szívét és szavát. Idők során sokat gondolkoztam erről. A csodálatos mese jelentősége folyton-folyvást nőtt. Az ütött-kopott szoba, melyben megtörtént, egyre szélesedett, tágult, mélyült, s most úgy rémlik, hogy már akkora, mint ez az ország és az a halvány anya, aki mártírmosolylyal figyeli fiát, a játszót és harcolót, a tréfázót és élőt, őt, aki kincset keres ott, ahol olyan kevés a kincs, mindnyájunk közös édesanyja. Szegényes a portánk. Alig pislákol benne valami fény. De azért meg kell látnunk itt a homályban, nagy-nagy ínségünkben is, hogy az a sok krajcár arany egytől-egyig sárarany.’ A csöppségek „koncerttel” ünnepüik az Édesanyákat. Hétkrajcár Jól rendelték az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni. Nemcsak sírás-rivás hallik a putriban, hanem szívből jövő kacagás is elég. Sőt az is igaz, hogy a szegény ember sokszor nevet, mikor inkább volna oka sírni. Jól ismerem ezt a világot. A Soósoknak az a generációja, amelyből az apám való, megpróbálta az ínségnek legsúlyosabb állapotát is. Abban az időben napszámos volt az apám egy gépműhelyben. Ő sem dicsekedik ezzel az idővel, más sem. Pedig igaz. És az is igaz, hogy soha már én jövendő életemben nem kacagok annyit, mint gyermekségem e pár esztendejében. Hogy is kacagnék, mikor nincsen már piros arcú, vidám anyám, aki olyan édesdeden tudott nevetni, hogy a könny csörgött a végén a szeméből, s köhögés fogta el, hogy majdnem megfojtotta... És még ő sem kacagott úgy soha, mint mikor egy délutánt azzal töltöttünk, hogy hét krajcárt kerestünk ketten. Kerestünk és találtunk is. Hármat a gépfiókban, egyet az almáriumban... a többi nehezebben került elő. Az első három krajcárt még maga meglelte az anyám. Azt hitte, többet is talál a gépfiában, mert pénzért szokott varrni, s amit fizettek, mindig odarakta. Nekem a gépfia kifogyhatatlan kincsesbánya volt, amelybe csak bele kell nyúlni, s mindjárt van terülj asztalkám. El is bámultam nagyon, mikor az édesanyám kutat benne, tűt, gyűszűt, ollót, szalagdarabokat, zsinórt, gombot, mindent szétkotor, s egyszerre csak azt mondja nagy bámulva: — Elbújtak. -I Micsodák? — A pénzecskék — szólt felkacagva az anyám. Kihúzta a fiókot. — Gyere csak kisfiam, azér is keressük meg a gonoszokat. Huncut, huncut krajcárkák. Leguggolt a földre, s olyanformán tette le a fiókot, mintha attól félt volna, hogy kirepülnek, úgyis borította le, egyszerre, mint mikor kalappal lepkét fog az ember. Nem lehetett azon nem kacagni. — Itt vannak, benne vannak — nevetgélt s nem sietett felemelni —, hacsak egy is van, itt kell neki lenni. Leguggoltam a földre, úgy lestem, nem búvik-e ki valahol egy fényes pénzecske? Nem mozgott ott semmi. Tulajdonképpen nem is nagyon hittük, hogy van benne valami. Összenéztünk és nevettünk a gyerekes tréfán. Hozzányúltam a fenekévelfelfordított fiókhoz. — Pszt! — ijesztett rám az anyám — csendesen, még kiszökik. Te még nem tudod, milyen fürge állat a krajcár. Nagyon sebesen szalad az, csak úgy gurul. De még hogy gurul... Jobbra-balra dűltünk. Sokat tapasztaltuk már, hogy igen könnyen gurul a krajcár. Mikor felocsúdtunk, én megint kinyújtottam a kezem, hogy felbillentsem a fiókot. — Jaj! — kiáltott rám újra az anyám, s én megijedtem, úgy visszakaptam az ujjam, mintha a sparherthez ért volna. — Vigyáz, te kis tékozló. Hogy sietne már kiadni az útját. Addig a miénk, míg itt van alatta. Csak hadd legyen ott még egy kis ideig. Mert látod, mosni akarok, ahhoz szappan kell, szappanra legkevesebb hét krajcár kell, kevesebbet nem adnak, nekem már van három, még kell négy, az itt van ebbe a kis házikóba, itt lakik, de nem szereti, ha háborgatják, mert ha megharagszik, úgy elmegy, hogy sose látjuk többet. Hát vigyázz, mert a pénz nagyon kényes, csínnyán kell vele bánni. Tisztességgel. Könnyen megaprehendál, mint az úri kisasszonyok.. . Te, nem tudsz valami csalogató verset, azzal tán ki lehetne csalni a csigabigahéjból. Hányat kacagtunk e csacsogás közben. Tudom is én. De a csigabiga-csalogató nagyon furcsa volt. Pénz bácsi gyere ki, Ég a házad ideki... Azzal felfordítottam a házat. Volt alatta százféle szemét, csak pénz az nem volt. Az anyám savanyúan felhúzott ajakkal kotorászott, hiába. — Milyen kár — mondta, — hogy asztalunk nincsen. Ha erre borítottuk volna ki, nagyobb lett vóna a tiszteség, akkor lett vóna alatta. Én összekapargáltam a sok lomot s beleraktam a fiókba. Az anyám azalatt gondolkozott. Úgy eltörte az eszét, nem tett-e valahova valaha valami pénzt, de nem tudott róla. De nekem fúrta valami az oldalamat. — Édesanyám, tudok én egy helyet, ahol van krajcár. — Hol fiam, keressük meg, míg el nem olvad, mint a hó. — Az üveges almáriumba, a fiókba vót. — a boldogtalan gyermek, de jó, hogy elébb nem tudtad, most asse lenne. . . ■ Felállottunk s mentünk az üveges almáriumhoz, aminek nem volt üvegje már régen, de a fiókjába ott volt a krajcár, ahol én tudtam. Három nap óta készültem kicsenni onnan, de sose mertem. Pedig cukrot vettem vóna rajta, ha azt is mertem vóna. — No van már négy krajcár. Sose búsulj már, fiacskám, megvan a nagyobbik fele. Már csak három kell. Osztán ha ezt az egyet megkerestük egy óra alatt, azt a hármat is megleljük ■ uzsonnáig. Még akkor is moshatok egy rendet estig. Gyere csak szaporán, hátha a többi fiókba is lesz egy-egy. Hiszen ha minden fiókba lett vóna. Akkor sok lett vóna. Mert az öreg almárium fiatalabb korában olyan helyen szolgált, ahol sok duggatni való lehetett. De nálunk nem sok terhe volt az árvának, nemhiába volt olyan göthös, szúette, foghíjas. Az anyám minden új fióknak tartott egy kis prédikációt. — Ez gazdag fiók — vót. Ennek sose volt semmije. Ez még mindig hitelbül élt. No, te rossz, nyavalyás kódus, hát neked nincs egy krajcárod. Ő ennek nem is lesz, mert ez a mi szegénységünket őrzi. No neked ne is legyen, ha most az egyszer kérek tőled, most se adsz. Ennek van a legtöbb, ni! — kiáltotta kacagva, mikor kirántotta a legalsó fiókot, amelynek egy csekk feneke se volt. A nyakamba akasztotta, aztán leültünk nevettünkben a földre — Megállj csak—szólt hirtelen, — mingyárt lesz nekünk pénzünk. Az apád ruhájába lelek. . A falba szegek voltak verve, azon lógtak a ruhák. S csudák csudája, ahogy a legelső zsebbe belenyúlt az anyám, rögtön kezébe akadt egy krajcár. A szemének alig akart hinni. — Megvan — kiáltotta, — itt van! Mennyi is van már? Meg se győzzük olvasni. Egy — kettő — három — négy — öt... Öt! Már csak kettő kell. Mi az, két krajcár semmi. Ahon öt van, ott akad még kettő. Nagy buzgósággal kutatta végig az összes zsebeket, de sajnos hiába. Nem lelt egyet sem. A legjobb tréfa sem csalt ki sehonnan még két krajcárt. Már nagy vörös rózsák égtek az anyám arcán az izgatottságtól s a munkától. Nem volt szabad dolgoznia, mert mingyárt ,beteg lett tőle. Persze ez kivételes munka, a pénzkereséstől nem lehet eltiltani senkit. Eljött az uzsonnaidő is, el is múlt. Mingyárt este lesz. Az apámnak holnapra ing kell és nem lehet mosni. A puszta kútvíz nem viszi ki belőle azt az olajos szennyet. És akkor a homlokára csap az anyám: — Ó, ó, én, én, szamár! Hát a magam zsebét nem nézem meg. De bizony, ha már eszembe jut, megnézem. És megnézte. És tessék, ott is kelt egy krajcárt. A hatodikat Lázasak lettünk. Most már csak egy kell még. — Az én zsebembe! Nossz, azokat megmutathattam. Azokban nem volt semmi. Bealkonyodott, és mi ott voltunk a hiányos hat krajcárunkkal, mintha egy se lett volna. A zsidónál nem volt hitel, a szomszédok éppoly szegények, mint mi, s csak nem kérünk egy krajcárt! Nem volt más mit tenni, mint tiszta szívből kinevetni a nyomorúságunkat. És akkor beálazott egy koldus. Éneklő hangon, nagy siralmas könyörgést mondott. Az anyám majd belebódult, úgy ránevetett. — Hagyja el, jó ember — mondta, — ma egész délután itt heverek, mert nincs egy krajcárom, a félfont szappanhoz, hibázik az árából. A koldus, jámbor arcú öregember, rábámult. — Egy krajcár? — kérdezte. — Hát. — Adok én. — No meg a kéne, kódustól alamizsnát. — Hadd el, lyánom, nekem nem hibádzik. Nekem már csak egy hibádzik, a kapa fed. Avval minden jó lesz. Kezembe adta a krajcárt, s nagy hálálkodással eldöcögött. — Na hála légyen — szólt az anyám, — szaladj hát... Ekkor egy pillanatra megállt, aztán nagyot, nagyot kacagott — Jókor van együtt a pénz, hiszen ma már nem moshatok Setét van, oszt lámpaolajom sincs. Fuldoklás jött rá a kacajtól. Keserves, öldöklő fuldoklás, és ahogy odaállottam alá, hogy támogassam, amint két tenyerébe hajtott arccal hajlongott, valami meleg ömlött a kezemre. Vér volt, az ő drága vére. Az anyámé, aki úgy tudott kacagni, ahogy a szegény emberek között is csak kevés tud. a Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak. * _____a Chicago és Környéke Szerkesztősége Felforma death-defying act. Exercise regularly FIZESSEN ELO LAPUNKRAIXU& & JCiquMi & Viggo-4129 W LAWRENCE AVE WE DELIVER 725-1B12 685-5030 ESTABLISHED 1940 SERVING THE FINEST PIZZA. RIBS. CHICKEN RAVIOLI AND SPAGHETTI Visit Our Vineyard for Imported Wine Selections and Our Newly Remodeled Dining Room Magyar siker.., Nagy meglepetés a balett-világban Witkowsky Gizella bemutatkozása, aki Ibsen ,Hedda Gabler” című drámájából komponált balett címszerepében debütált. Az angolszász kritikusok — meglehetős hűvösen fogadnak általában minden új művészt. Ritkán lelkesednek — beleértve a publikumot Witkowsky Gizella esetében azonban — nem ez történt. A tehetséges magyar balett táncosnőről óriási címbetűkkel, komoly méltatásokat írtak a lapok és Gizella, aki eddig csak másodszerepeket játszott — egycsapásra élvonalba került, sztárrá lépett elő. Nevét megtanulta a színházi világ és New York times-tól kezdve, a helyi torontói vezető angol lapokig elragadtatással írtak róla. A fiatal táncosnő mindössze 25 éves. Az élet valójában most kezdődött számára, hisz mindene a színpad és a tánc. Élete emigránssors. Az első generáció — aki általában nem születik aranykanállal a szájában — élete küzdelmes, mostoha, tele nehézségekkel, a mégjobban küzködő szülők mellett. Édesanyja volt az tulajdonképpen, aki mindvégig mellette állt, bíztatta, bátorította és négy éves korától vitte a kislányt a különböző balett iskolákba, ahol Gizella saját bevallása szerint legalább napi 5-6 órát gyakorolt. Az édesanyja volt az, aki ha kellett háztartásban dolgozott, ha szükséges volt eljárt béby-szittelni, hogy előteremtse a pénzt a kislány taníttatásához. Gizella sohasem volt elégedett önmagával, mint a tehetséges emberek általában. Csak kevesen vannak és csak az igazán nagyok képesek felfogni, hogy mennyit kell tanulniuk, gyakorolniuk, hogy a gondolatok és cselekvések érzékeltetésében tökéletesítsék magukat. Hosszú és göröngyös az út az ismeretlenség homályából a hírnév felé. Gizella nevére azonban már felfigyeltek New Yorktól aVancouverig és a nem is könnyű nevét megtanulták! A fiatal táncosnő túlfűtött szenvedélye, amely az Ibsen dráma súlyát a belső lelkiharcot, vívódásokat, amely Hedda Gabler életének egyensúlyát megbontotta a tánc és akrobatikus mozdulatokkal tökéletesen és lenyűgözően érzékeltette — írja az egyik kanadai lap. És ennek a vívódásnak — egy pisztoly lövés vet örökre véget. Hedda Gabler, aki az évek során keresi a boldogság kékmadarát — örökre elnémul. A szerep rendkívül nehéz. Modern és mégis maradi: modern pszichológia és ősi romantika. Az örök nő nyugtalansága, amely a Paradicsom óta végig kíséri az emberiséget. A tragédia, az elbukás vonaglik Wilkowsky Gizella harmonikus és ritmikus mozdulataiban, amikor Hedda Gabler nyughatatlan egyéniségét a színpadon megelevenítette. Witkowsky Gizella a maga kiforrott művész egyéniségével tökéletesen éreztette ezt a lelkiállapotot. Ez a fiatal művésznő, Szalay Karolák, a Bordy Bellák, Ottrubay Melindák idegenbe szakadt utóda, aki már idegen talajban, idegen környezetben hirdeti a magyar tehetség érvényesülését. Büszkék vagyunk Witkowsky Gizellára, aki büszkén vallja magát magyarnak. (v.a.) . Romániában már az írógép is államellenes masina Bukaresti jelentés szerint a román kormány április 28-ával rendeletet léptet életbe, amely szerint büntetett előéletű, vagy olyan személyek, akik „a közrendre, vagy az állam biztonsága szempontjából veszélyesek” nem rendelkezhetnek írógéppel. Aki írógép birtokában van, két héten belül köteles azt bejelenteni a rendőrségen és csak akkor tarthatja meg, ha erre külön engedélyt kap. Aki új írógépet akar vásárolni, annak előzetesen engedélyt kell kérnie erre a rendőrségtől. A rendőrség kartotékot állít fel minden magánkézben lévő írógép betűtípusáról. A rendelet nem indokolja meg ezt a drákói intézkedést, de nem titok a lakosság körében, hogy meghozatalának oka a sok titkos, kormányellenes röpirat, amely az utóbbi hetekben elárasztotta Romániát és főleg Erdélyt. Mivel a röpiratokat magánházakban gépelték és sokezer másolatban terjesztették, Ceausescu most ezzel a rendelkezéssel akarja megakadályozni ennek a szamizdat megnyilatkozásnak a terjedését 7. oldal MARTHA B. BAUMGARTEN 4601 N. WESTERN AVENUE CHICAGO. ILLINOIS 60625 (312) 561-5559 Beszélünk magyarul! iTS W M aiima-avt&n CERTIFIED PUBLIC ACCOUNTANT ACCOUNTING INCOME TAX High quality professional service dedicated to save you money Payroll tax return Financial statements: montly. quarterly, annually Personal or corporation trust funds Bookkeeping services Initial Free consultation 24 Hour telephone answering service By appointment only. Please call: 561-5559 M.B. BAUMGARTEN négy nyelven a magyar ¡' SZABADSÁGÉRT! , . . I SHEHZETflBD MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatal, 8 München 34 Poets. 70, Qannany Felelős szerkesztő is kiadó: KECSKÉSZ-TOLLAS TIBOR Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar számon kívül három világnyelven: angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anyagi nehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. 94 országban igyekszik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti kisebbségi jogainak ügyét. A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy idekint nem magunkat, hanem a külföldet kell meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre, így dolgoztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék Pittsburghban — és nem kis eredménnyel. Idegen nyelvű kiadványaink zömét tiszteletpéldányként küldjük szét a szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és sajtójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a világsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik: 1. Rendeljék meg a lapot. Évi előfizetés légipostán $ 16.00. 2. Pártoló-tagok évi adománya: $ 30.00 (személyi csekken is beküldhető) A pártoló-tagok a magyar számon kívül a kívánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló lapot küldünk, melyben évenkint a beküldött adomány összegét beragasztható emlékbélyeggel nyugtázzuk. Név: (vagy szervezet neve)......................................................................... Cím: Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báró Pongrácz Cili 8333 N. Mango St. Morton Grove 111. 60053