Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)

1984-03-17 / 11. szám

Ezek az US Maríné katonák egyáltalában nem tűnnek boldogtalannak amiatt, hogy elhagyják Beirutot. Gary Hart: Én vagyok az új „Camelot évek” embere A vermonti demokra­ta elnökjelöltségi elővá­lasztáson Gary Hart, Co­lorado álam­­szenátora, hatalmas győzelmet aratott Walter Mondale felett. Hart a leadott sza­vazatok 71 százalékát kapta Mondale 20 szá­zalékával szemben. A harmadik Jesse Jackson lett, teljesen verseny­­képtelen 8 százalékkal és Ruben Askew, aki ku­darcai ellenére még mindig a „ringben” ma­radt, összesen 433 sza­vazatot kapott, vagyis a szavazatok egy százalé­kát. John Glenn, Ohio állam szenátora, az egy­kori asztronauta nem in­dult Vermontban, mert úgy vélte, hogy ez az ál­lam teljesen reményte­len lenne számára. A váratlan és hatal­mas arányú győzelem azonban nem olyan ked­vező Hart számára, mint amilyennek az első pillanatban tűnik. Az elnökjelöltségi előválasz­tásokon egyes ameri­kai államok delegátusai kötelezően megoszlanak az aspiránsokra leadott szavazatok arányában. Vermont azok közé az ál­lamok közé tartozik, amelyek esetében füg­getlenül az aspiránsok­ra leadott szavazatok­tól, a konvencióra kül­dött delegátusok senki számára nem elköte­lezettek. Walter Monda­iénak tehát, még min­dig, az iowai caucussal és a New Hamshire-i előválasztással együtt, 180 elkötelezett konven­­ciós delegátusa van, Hart 36 elkötelezett kongressziós delegátu­sával szemben. Ver­mont 17 delegátust küld a demokrata elnökjelölő konvencióra és 19 dele­gátust küld a republiká­nus konvencióra. Annak ellenére, hogy Hart ennek következté­ben egyetlen konvenciós­ delegátust sem nyert gyakorlatilag, ,a ver­monti előválasztásnak mégis óriási lélektani jelentősége van. Az­ el n­em kötelezett delegátu­sok a legritkább eset­ben függetlenítik ma­gukat az államukban elért előválasztás ered­ményétől. Ilyen eset­ben saját politikai jö­vőjüket kockáztatnák. Ezenkívül, a vermonti előválasztásnak rend­kívüli jelentősége van az elkövetkező déli ál­lamokbeli előválasztá­sokra. Az amerikai politikai és társadalmi hagyomá­nyok értelmében a siker sokat jelent. Mondale a New Hampshire-i és ver­monti kudarca jelentős és nem jelentéktelen az a körülmény, hogy egy sikertelen adminiszt­ráció alelnöke volt. És természetesen, jelentős tényező az életkor. Hart 46 éves, Mondale majd­nem 60 esztendős — az amerikai választók át­lagos életkora 38,9 év. Az eredmény nyilvá­nosságra hozatala után Mr. Mondale kijelentet­te az újságírók előtt: — Nem tagadhatom le, hogy New Hampshire és Vermont káros volt számomra. Tény azon­ban, az, hogy választási kampányom majdnem semmi pénzt nem költött a vermonti előválasztás­ra, amelyet jelentékte­lennek tartottunk. Erő­feszítéseim most a déli államokra irányulnak, ahol sokkal jobb ered­ményt remélek elérni. Gary Hart szenátor közvetlenül a vermon­ti előválasztás után be­szédet intézett Athens­­ben (Ga.) 800 egyetemi hallgató előtt. Magatar­tása és beszéde kétség­telen bizonyítéka volt annak, hogy a szenátor a Kennedy adminisztrá­ció emlékét akarja fel­idézni. Beszéde során Hart több izben hivat­kozott a Mondale és köz­te lévő korkülönbség­re és Mondalet közel hat­van évesnek nevezte, holott az­ egykori al­­elnök mindössze 57 esz­tendős. Hart beszédé­ből a következő részle­teket idézzük: — Az 1984-es elnökvá­lasztás nemcsak válasz­tás lesz a baloldal és a jobboldal között — ha­nem mindenekelőtt vá­lasztás lesz a jövő és a múlt között. Országunk és nemzetünk meg fiatal — vezetőink azonban aggastyánok. Én va­gyok az új Camelot évek embere. Én vagyok a jö­vő. — Akárcsak Kennedy 25 évvel ezelőtt, én is úgy látom, hogy Ameri­ka „alkonyati harcot” vív a nemzetközi kom­munizmussal. Ezt a küz­delmet azonban nem lá­tom kizárólagosan kato­nai jellegűnek. Tárgyal­ni akarok a Szovjet­unióval a nukleáris fegy­verkezési verseny meg­szüntetéséről és kihí­vásom a Szovjetunió fe­lé, ez lesz: Szüntessük meg az éhezést az 1980- as években a Földön élő minden gyermek és min­den felnőtt számára. Alan Jordan, egyete­mi hallgató kommentár­ja: — Hart fiatal és lelke­sítő. Dinamikus és sze­mélyi vonzóereje van. Matt Flournoy egyete­mi hallgató: — Úgy tűnik, Hart vissza akar bennünket vinni a hatvanas évek­be. Amit mind, meglehe­tősen üres és bizonyta­lan. Hallja a zenét, de nem biztos, hogy érti a szöveget. Gépfegyvertűz közben készül El Salvador a választásra El Salvadorban már­cius 25-én elnökválasz­tást fognak tartani. A választás előkészüle­teinek estleges demok­ratikus jellegét az lát­szik bizonyítani, hogy a pályázók állandóan sér­tegetik egymást. A vi­lág legnagyobb demok­ratikus országában, Amerikában, a demok­rata elnökjelölti aspi­ránsok ugyanezt teszik, így tehát az El Salva­dor-i viszonyokat a sér­tegetésekért nem lehet felelőssé tenni. A sérte­getéseken kívül azonban állandó gépfegyver-ro­pogás kíséri a kampányt és ez már valójában El Salvador. A dologban a legkülönösebb az, hogy sohasem lehet tudni, hogy a politikai gyilkos­ságot a jobboldali Ha­lál-brigádok, vagy pe­dig a marxista gueril­­lák követték-e el? A legutolsó áldozat a 45 éves Roberto Ismael Ayala Echeverria, nem­zetgyűlési képviselő volt, akit ismeretlen tettesek agyonlőttek, miközben autójába be­lépett. Az elnökválasztási küzdelemnek hat aspi­ránsa van, a legjelentő­sebbek Jose Napoleon Duarte, aki keresztény­­demokrata és Robarto d’Aubuisson, aki szél­­sőjobboldali. A gyűléseken d’Aubu­isson általában bolond­nak nevezi Duartet és azt állítja, hogy „sze­mélyes kapcsolata” van a marxista guerillák­­kal. Duarte, cserében, a Halálbrigádok Atyjának nevezi d’Aubuissont. Washingtont határo­zottan nyugtalanítja egy esetleges d’Aubuisson győzelem, mert ilyen esetben a kongresszus majdnem bizonyosan minden katonai segítsé­get meg fog tagadni El Salvadortól és ez a rea­gani közép-amerikai külpolitika újabb nyílt kudarcát jelentené. D’Aubuisson tehát ami­kor az elmúlt ősszel Wa­shington, D.C.-be akart látogatni, a State De­partment, az Elnök egyenes utasítására, megtagadta a vízumot. Hallgatólagos wa­shingtoni támogatással egyre inkább előtérbe kerül a választási küzdelemben egy Fran­cisco Jose Guerrero ne­vű, 58 éves vidéki ügy­véd. A Reagan admi­nisztráció számára azért kívánatos, mert teljesen jelentéktelen. Valamiképpen egy öre­gedő Peter Pannak tű­nik, aki önmaga így fo­galmazta meg választá­si programját: — Sem baloldali, sem jobboldali nem vagyok. Én vagyok az átlagem­ber, aki hirtelen beéke­lődött két Messiás közé. Guerrero győzelme — a tárgyilagos politikai megfigyelők egyhangú értékelése szerint — tel­jesen valószínűtlen. Úgy tűnik azonban, hogy sem Duarte, sem d’Aubuis­son nem lesz képes az el­nökválasztáson abszolút többséget elérni. Ebben az esetben, Guerrero szerepe rend­kívül jelentőssé válhat majd: ő lehet az, akinek a csatlakozás, vagy nem-csatlakozása el­döntheti azt, hogy El Sal­vador új elnöke ki lesz és eldöntheti azt, hogy El Salvador politikai irá­nya mi lesz. A történelem szoká­sos, különös tréfáinak egyike lehet az, hogy a jelentéktelen Guerre­­ro, az öregedő Peter Pan, magatartása dönti el, hogy az elnökválasz­tás után El Salvador amerikai katonai segít­séget kap-e, vagy sem? Guerraro, El Salvador-i ügyvéd, akinek nincs reménye győzelemre az elnök­választá­­son, de talán egyensúlyozó tényező lehet a baloldal és a­­ jobboldal között. Egy korszak vége Lengyelországban? Kora reggel van Ur­­susban, Varsó ipari kül­városában. Körülbelül kétezer férfi és nő áll az utcán. Hazafias lengyel dalokat énekelnek, az­után zsoltárokat. A tö­megben szónokok is akadnak. Vannak, akik éhségsztrájkot fogad­nak, mások azt ígérik, hogy levelet fognak írni a Vatikánba, magának a pápának, személyesen. Az utóbbi héten szá­mos ilyen jellegű tünte­tés történt Lengyelor­szág különböző részei­ben. Ezeknek a tünteté­seknek van egy különle­gességük, ez pedig az, hogy a lengyel polgárok ezúttal először nem Wojciech Jaruzelski mi­niszterelnök ellen tün­tetnek. Ezúttal Jozef Gelmp kardinális, a len­­­gyel katolikus egyház szellemi vezetője ellen tüntetnek. Ilyenfajta tüntetés elképzelhetet­len lett volna Glemp elődje, Wyszynski kardi­nális idején. A probléma akkor kezdődött, amikor Glemp áthelyezte Miecyslaw Nowak, 40 éves lelkészt Ursus egyik templomá­ból egy Leki Koscielne nevű falucskába. Nowak hét esztendőn keresztül volt az ursusi templom papja. Általában a hí­vek a lelkészi áthelye­zéseket mindig szó nél­kül tudomásul veszik, mert az áthelyezés a kardinális joga. Ezúttal azonban az történt, hogy Nowak a hivatalosan feloszlatott Szolidaritás nevű szak­­szervezet nyílt, szóki­mondó és állhatatos hí­­­ve volt, aki ellen a kor­,­mányzat többízben nyo­mozást indított. Az ursu­si templom, amelynek papja volt, híveinek 90 százaléka gyári munkás — a Szolidaritásnak erős gyökerei voltak és van­nak ebben az ipari kül­városban és Lengyelor­szágban a kormány és a Párt ellen folytatott küz­delem kezdettől fogva szorosan összefonódott a katolikus egyházzal. Nowak ursusi hívei úgy vélekednek, hogy Glemp kardinális végül­­is engedett a kormány részéről érkezett nyo­másnak és olyan módon akarta elhallgattatni Nowakot, hogy az ipari körzetből egy jelenték­telen falucska papjává helyezte át. Ez ellen tiltakoznak a lengyelek és azt kívánják, hogy Glemp kardinális he­lyezze vissza Ulisusba Nowakot. A jelek szerint azon­ban ez nem fog bekövet­kezni. Glemp hivatalá­nak szóvivője követke­zőket mondta a külföldi újságíróknak: — A kardinális hatá­rozata végleges és meg­fellebbezhetetlen. A ka­tolikus egyház alkot­mánya nem teszi lehető­vé, hogy a hívek bírál­ják a kardinális dönté­sét. Az egyetlen,­­aki Glemp kardinális dönté­sét megváltoztathatja, az maga a pápa. Ez az oka annak, hogy Nowak hívei a Vatikán­hoz akarnak fordulni. Majdnem bizonyos azon­ban, hogy kísérletük ku­darcot vall majd. Leta­gadhatatlan jelei van­nak annak, hogy a pápa maga a Szolidaritás fej­lesztéséért folytatott küzdelmét (és magát a Szolidaritást is) korsze­rűtlennek tartja a je­lenlegi körülmények kö­zött. II. János Pál néhány héttel ezelőtt a követke­zőket mondta romában egy lengyel zarándok­csoportnak: — A Szolidaritás örökre bevésődött a len­gyel lelkekbe... a Szoli­daritás a lengyel hősies­ség és hazafiasság nagy­szerű bizonyítéka volt. Jelenleg a Vatikán tárgyalásokat folytat a lengyel kormány meg­­bízottaival és a Vatikán szándéka az, hogy dip­lomáciai kapcsolat léte­süljön a Szentszék és Varsó között. Ha ez meg­történik, Lengyelor­szág lesz a kommunista tömb első olyan országa, amely diplomáciai kap­csolatot létesített a Va­tikánnal. A pápa kétség­telenül Varsót tekinti az első ilyen lépésnek, a végső cél Moszkva. Valószínűtlen tehát, hogy a Szentszék Nowak mellé áll és Glemp el­len fordul és ezzel ve­szélyezteti saját szán­dékát. Alighanem maga a pápa is úgy tekinti a Szolidaritást, mint amely már betöltötte feladatát és talán ez­zel az értékeléssel új korszak kezdődik Len­gyelországban. Heracleitos, görög fi­lozófus, egyik mondá­sa: Semmi sem örök, csak a változás. Ezt a keserű igazságot azon­ban nem könnyű tudo­másul venniük . Tegnap hőseinek és az igazság az, hogy azoknak sem könnyű tudomásul ven­niük, akik­­ nem hősök. Lengyel gyári munkások tüntetnek Ursusban papjuk, Nowak atya visszahozatala érde­en. Sokan közülük feliratot akarnak a Vatikánhoz intézni. Iowa főkötője a ringben? A liberális konven­ció legesélyesebb jelölt­jének John Turner, egy­kori pénzügyminiszter tűnik, aki egy Trudeau- Val való­­ nézeteltérése miatt lemondott minisz­teri pozíciójáról és évek óta nem vett részt a po­litikai életben. (A vita tárgya Trudeau és Tur­ner között az ár és bér­rögzítések rendelkezé­se volt. ( Szerk.) Turner­ azonban kije­lentette, hogy csak ké­sőbb nyilatkozik majd afelől, hogy pályázik-e a Liberális Párt vezeté­sére. A pályázók között van­, nak­ még JV Lark MacGui­­­gan, igazságügy minisz­ter, Chretien, energia­ügyi miniszter és John Roberts alkalmaztatás­ügyi és bevándorlási (Employment and Im­migration) miniszter. Érdekes módon, egy­re többen szeretnék, ha Iona Campagnolo, a Li­berális Párt elnöke, köz­vetné Trudeaut. A csinos Iona kezdetben határo­zottan tiltakozott, ké­sőbb azonban kijelentet­te, hogy „esetleg” meg­fontolás tárgyává teszi a dölytet!''* Egy torontói napilap egyik vezércikkének ez volt a címe: — Bedobja-e Iowa fő­­kötőjét a ringbe? Mark Lalonde pénz­ügyminiszter, Trudeau egyik legállhatatosabb híve, kijelentette az új­ságírók előtt: semmi­esetre sem akar Tru­deau utóda lenni. Szeret... nem szeret... A különböző rádióál­lomások szerte Kanadá­ban meginterjúvolták az „utca emberét”, hogy mi a véleménye Trude­­auról. A megkérdezet­tek 68 százaléka úgy vé­lekedett, hogy Trudeau rendkívül jelentős sze­mélyiség (sokan Kanada történetének legjelen­tősebb alakjának tart­ják), annak ellenére, hogy politikájával sok esetben nem értettek egyet. Bill Davis, Ontario konzervatív miniszter­­elnök véleménye: — Annyi bizonyos, hogy Trudeau 16 éve Ka­nada történetének legiz­galmasabb és legérde­kesebb időszaka volt. Peter Worthington, az egyik torontói napilap volt főszerkesztője: — Soha senki annyi kárt nem okozott Kana­dának, mint Pierre Tru­deau. Szerencsések va­gyunk, hogy végülis visszavonult. Furcsaságok... New York: Egy ame­rikai házaspár, amely 40 évvel ezelőtt nászéjsza­káját a new-yorki előke­lő Essex-Szállodában töltötte az 1137-es számú szobában, most a 40 éves jubileum alkalmából új­ból a hotelben szállt meg, természetesen is­mét az 1137-es számú szobában. Ami viszont már nem olyan termé­szetes: az igazgatóság 250 dollár helyett csak 8 dollárt számított fel nekik, pontosan annyit, amennyit 40 évvel eze­lőtt fizettek érte. Az amerikai képviselőházban állandó meghallgatások folynak az Elnök költségvetési javaslatáról, amelynek megszavazása körülbelül 200 billió dolláros deficitet jelentene. Az egyik ilyen meghallgatás két szakembere Regan, pénzügyminiszter (baloldalt) és Martín Feldmen, az Elnöki Gazdasági Tanácsadó Bizottság elnöke, volt. Regan szerint az óriási deficit nem lenne káros az amerikai nemzetgazdaságra, Feldman szerint viszont a kamatlábak ismét emelkednének és a gazdasági pangás állapota visszatérne. A jelen pillanatban a kamatlábak valóban emelkedőben vannak Amerikában, az inflációs áremelkedés az elmúlt hónapokban egy tized százalékkal magasabb volt, mint az utóbbi esztendőben bármikor is — igaz viszont, hogy a külföldi tőke­befektetések — éppen a magasabb kamatlábak következtében — emelkedőben vannak.

Next