Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)
1984-03-17 / 11. szám
Ezek az US Maríné katonák egyáltalában nem tűnnek boldogtalannak amiatt, hogy elhagyják Beirutot. Gary Hart: Én vagyok az új „Camelot évek” embere A vermonti demokrata elnökjelöltségi előválasztáson Gary Hart, Colorado álamszenátora, hatalmas győzelmet aratott Walter Mondale felett. Hart a leadott szavazatok 71 százalékát kapta Mondale 20 százalékával szemben. A harmadik Jesse Jackson lett, teljesen versenyképtelen 8 százalékkal és Ruben Askew, aki kudarcai ellenére még mindig a „ringben” maradt, összesen 433 szavazatot kapott, vagyis a szavazatok egy százalékát. John Glenn, Ohio állam szenátora, az egykori asztronauta nem indult Vermontban, mert úgy vélte, hogy ez az állam teljesen reménytelen lenne számára. A váratlan és hatalmas arányú győzelem azonban nem olyan kedvező Hart számára, mint amilyennek az első pillanatban tűnik. Az elnökjelöltségi előválasztásokon egyes amerikai államok delegátusai kötelezően megoszlanak az aspiránsokra leadott szavazatok arányában. Vermont azok közé az államok közé tartozik, amelyek esetében függetlenül az aspiránsokra leadott szavazatoktól, a konvencióra küldött delegátusok senki számára nem elkötelezettek. Walter Mondaiénak tehát, még mindig, az iowai caucussal és a New Hamshire-i előválasztással együtt, 180 elkötelezett konvenciós delegátusa van, Hart 36 elkötelezett kongressziós delegátusával szemben. Vermont 17 delegátust küld a demokrata elnökjelölő konvencióra és 19 delegátust küld a republikánus konvencióra. Annak ellenére, hogy Hart ennek következtében egyetlen konvenciós delegátust sem nyert gyakorlatilag, ,a vermonti előválasztásnak mégis óriási lélektani jelentősége van. Az el nem kötelezett delegátusok a legritkább esetben függetlenítik magukat az államukban elért előválasztás eredményétől. Ilyen esetben saját politikai jövőjüket kockáztatnák. Ezenkívül, a vermonti előválasztásnak rendkívüli jelentősége van az elkövetkező déli államokbeli előválasztásokra. Az amerikai politikai és társadalmi hagyományok értelmében a siker sokat jelent. Mondale a New Hampshire-i és vermonti kudarca jelentős és nem jelentéktelen az a körülmény, hogy egy sikertelen adminisztráció alelnöke volt. És természetesen, jelentős tényező az életkor. Hart 46 éves, Mondale majdnem 60 esztendős — az amerikai választók átlagos életkora 38,9 év. Az eredmény nyilvánosságra hozatala után Mr. Mondale kijelentette az újságírók előtt: — Nem tagadhatom le, hogy New Hampshire és Vermont káros volt számomra. Tény azonban, az, hogy választási kampányom majdnem semmi pénzt nem költött a vermonti előválasztásra, amelyet jelentéktelennek tartottunk. Erőfeszítéseim most a déli államokra irányulnak, ahol sokkal jobb eredményt remélek elérni. Gary Hart szenátor közvetlenül a vermonti előválasztás után beszédet intézett Athensben (Ga.) 800 egyetemi hallgató előtt. Magatartása és beszéde kétségtelen bizonyítéka volt annak, hogy a szenátor a Kennedy adminisztráció emlékét akarja felidézni. Beszéde során Hart több izben hivatkozott a Mondale és közte lévő korkülönbségre és Mondalet közel hatvan évesnek nevezte, holott az egykori alelnök mindössze 57 esztendős. Hart beszédéből a következő részleteket idézzük: — Az 1984-es elnökválasztás nemcsak választás lesz a baloldal és a jobboldal között — hanem mindenekelőtt választás lesz a jövő és a múlt között. Országunk és nemzetünk meg fiatal — vezetőink azonban aggastyánok. Én vagyok az új Camelot évek embere. Én vagyok a jövő. — Akárcsak Kennedy 25 évvel ezelőtt, én is úgy látom, hogy Amerika „alkonyati harcot” vív a nemzetközi kommunizmussal. Ezt a küzdelmet azonban nem látom kizárólagosan katonai jellegűnek. Tárgyalni akarok a Szovjetunióval a nukleáris fegyverkezési verseny megszüntetéséről és kihívásom a Szovjetunió felé, ez lesz: Szüntessük meg az éhezést az 1980- as években a Földön élő minden gyermek és minden felnőtt számára. Alan Jordan, egyetemi hallgató kommentárja: — Hart fiatal és lelkesítő. Dinamikus és személyi vonzóereje van. Matt Flournoy egyetemi hallgató: — Úgy tűnik, Hart vissza akar bennünket vinni a hatvanas évekbe. Amit mind, meglehetősen üres és bizonytalan. Hallja a zenét, de nem biztos, hogy érti a szöveget. Gépfegyvertűz közben készül El Salvador a választásra El Salvadorban március 25-én elnökválasztást fognak tartani. A választás előkészületeinek estleges demokratikus jellegét az látszik bizonyítani, hogy a pályázók állandóan sértegetik egymást. A világ legnagyobb demokratikus országában, Amerikában, a demokrata elnökjelölti aspiránsok ugyanezt teszik, így tehát az El Salvador-i viszonyokat a sértegetésekért nem lehet felelőssé tenni. A sértegetéseken kívül azonban állandó gépfegyver-ropogás kíséri a kampányt és ez már valójában El Salvador. A dologban a legkülönösebb az, hogy sohasem lehet tudni, hogy a politikai gyilkosságot a jobboldali Halál-brigádok, vagy pedig a marxista guerillák követték-e el? A legutolsó áldozat a 45 éves Roberto Ismael Ayala Echeverria, nemzetgyűlési képviselő volt, akit ismeretlen tettesek agyonlőttek, miközben autójába belépett. Az elnökválasztási küzdelemnek hat aspiránsa van, a legjelentősebbek Jose Napoleon Duarte, aki kereszténydemokrata és Robarto d’Aubuisson, aki szélsőjobboldali. A gyűléseken d’Aubuisson általában bolondnak nevezi Duartet és azt állítja, hogy „személyes kapcsolata” van a marxista guerillákkal. Duarte, cserében, a Halálbrigádok Atyjának nevezi d’Aubuissont. Washingtont határozottan nyugtalanítja egy esetleges d’Aubuisson győzelem, mert ilyen esetben a kongresszus majdnem bizonyosan minden katonai segítséget meg fog tagadni El Salvadortól és ez a reagani közép-amerikai külpolitika újabb nyílt kudarcát jelentené. D’Aubuisson tehát amikor az elmúlt ősszel Washington, D.C.-be akart látogatni, a State Department, az Elnök egyenes utasítására, megtagadta a vízumot. Hallgatólagos washingtoni támogatással egyre inkább előtérbe kerül a választási küzdelemben egy Francisco Jose Guerrero nevű, 58 éves vidéki ügyvéd. A Reagan adminisztráció számára azért kívánatos, mert teljesen jelentéktelen. Valamiképpen egy öregedő Peter Pannak tűnik, aki önmaga így fogalmazta meg választási programját: — Sem baloldali, sem jobboldali nem vagyok. Én vagyok az átlagember, aki hirtelen beékelődött két Messiás közé. Guerrero győzelme — a tárgyilagos politikai megfigyelők egyhangú értékelése szerint — teljesen valószínűtlen. Úgy tűnik azonban, hogy sem Duarte, sem d’Aubuisson nem lesz képes az elnökválasztáson abszolút többséget elérni. Ebben az esetben, Guerrero szerepe rendkívül jelentőssé válhat majd: ő lehet az, akinek a csatlakozás, vagy nem-csatlakozása eldöntheti azt, hogy El Salvador új elnöke ki lesz és eldöntheti azt, hogy El Salvador politikai iránya mi lesz. A történelem szokásos, különös tréfáinak egyike lehet az, hogy a jelentéktelen Guerrero, az öregedő Peter Pan, magatartása dönti el, hogy az elnökválasztás után El Salvador amerikai katonai segítséget kap-e, vagy sem? Guerraro, El Salvador-i ügyvéd, akinek nincs reménye győzelemre az elnökválasztáson, de talán egyensúlyozó tényező lehet a baloldal és a jobboldal között. Egy korszak vége Lengyelországban? Kora reggel van Ursusban, Varsó ipari külvárosában. Körülbelül kétezer férfi és nő áll az utcán. Hazafias lengyel dalokat énekelnek, azután zsoltárokat. A tömegben szónokok is akadnak. Vannak, akik éhségsztrájkot fogadnak, mások azt ígérik, hogy levelet fognak írni a Vatikánba, magának a pápának, személyesen. Az utóbbi héten számos ilyen jellegű tüntetés történt Lengyelország különböző részeiben. Ezeknek a tüntetéseknek van egy különlegességük, ez pedig az, hogy a lengyel polgárok ezúttal először nem Wojciech Jaruzelski miniszterelnök ellen tüntetnek. Ezúttal Jozef Gelmp kardinális, a lengyel katolikus egyház szellemi vezetője ellen tüntetnek. Ilyenfajta tüntetés elképzelhetetlen lett volna Glemp elődje, Wyszynski kardinális idején. A probléma akkor kezdődött, amikor Glemp áthelyezte Miecyslaw Nowak, 40 éves lelkészt Ursus egyik templomából egy Leki Koscielne nevű falucskába. Nowak hét esztendőn keresztül volt az ursusi templom papja. Általában a hívek a lelkészi áthelyezéseket mindig szó nélkül tudomásul veszik, mert az áthelyezés a kardinális joga. Ezúttal azonban az történt, hogy Nowak a hivatalosan feloszlatott Szolidaritás nevű szakszervezet nyílt, szókimondó és állhatatos híve volt, aki ellen a kor,mányzat többízben nyomozást indított. Az ursusi templom, amelynek papja volt, híveinek 90 százaléka gyári munkás — a Szolidaritásnak erős gyökerei voltak és vannak ebben az ipari külvárosban és Lengyelországban a kormány és a Párt ellen folytatott küzdelem kezdettől fogva szorosan összefonódott a katolikus egyházzal. Nowak ursusi hívei úgy vélekednek, hogy Glemp kardinális végülis engedett a kormány részéről érkezett nyomásnak és olyan módon akarta elhallgattatni Nowakot, hogy az ipari körzetből egy jelentéktelen falucska papjává helyezte át. Ez ellen tiltakoznak a lengyelek és azt kívánják, hogy Glemp kardinális helyezze vissza Ulisusba Nowakot. A jelek szerint azonban ez nem fog bekövetkezni. Glemp hivatalának szóvivője következőket mondta a külföldi újságíróknak: — A kardinális határozata végleges és megfellebbezhetetlen. A katolikus egyház alkotmánya nem teszi lehetővé, hogy a hívek bírálják a kardinális döntését. Az egyetlen,aki Glemp kardinális döntését megváltoztathatja, az maga a pápa. Ez az oka annak, hogy Nowak hívei a Vatikánhoz akarnak fordulni. Majdnem bizonyos azonban, hogy kísérletük kudarcot vall majd. Letagadhatatlan jelei vannak annak, hogy a pápa maga a Szolidaritás fejlesztéséért folytatott küzdelmét (és magát a Szolidaritást is) korszerűtlennek tartja a jelenlegi körülmények között. II. János Pál néhány héttel ezelőtt a következőket mondta romában egy lengyel zarándokcsoportnak: — A Szolidaritás örökre bevésődött a lengyel lelkekbe... a Szolidaritás a lengyel hősiesség és hazafiasság nagyszerű bizonyítéka volt. Jelenleg a Vatikán tárgyalásokat folytat a lengyel kormány megbízottaival és a Vatikán szándéka az, hogy diplomáciai kapcsolat létesüljön a Szentszék és Varsó között. Ha ez megtörténik, Lengyelország lesz a kommunista tömb első olyan országa, amely diplomáciai kapcsolatot létesített a Vatikánnal. A pápa kétségtelenül Varsót tekinti az első ilyen lépésnek, a végső cél Moszkva. Valószínűtlen tehát, hogy a Szentszék Nowak mellé áll és Glemp ellen fordul és ezzel veszélyezteti saját szándékát. Alighanem maga a pápa is úgy tekinti a Szolidaritást, mint amely már betöltötte feladatát és talán ezzel az értékeléssel új korszak kezdődik Lengyelországban. Heracleitos, görög filozófus, egyik mondása: Semmi sem örök, csak a változás. Ezt a keserű igazságot azonban nem könnyű tudomásul venniük . Tegnap hőseinek és az igazság az, hogy azoknak sem könnyű tudomásul venniük, akik nem hősök. Lengyel gyári munkások tüntetnek Ursusban papjuk, Nowak atya visszahozatala érdeen. Sokan közülük feliratot akarnak a Vatikánhoz intézni. Iowa főkötője a ringben? A liberális konvenció legesélyesebb jelöltjének John Turner, egykori pénzügyminiszter tűnik, aki egy Trudeau- Val való nézeteltérése miatt lemondott miniszteri pozíciójáról és évek óta nem vett részt a politikai életben. (A vita tárgya Trudeau és Turner között az ár és bérrögzítések rendelkezése volt. ( Szerk.) Turner azonban kijelentette, hogy csak később nyilatkozik majd afelől, hogy pályázik-e a Liberális Párt vezetésére. A pályázók között van, nak még JV Lark MacGuigan, igazságügy miniszter, Chretien, energiaügyi miniszter és John Roberts alkalmaztatásügyi és bevándorlási (Employment and Immigration) miniszter. Érdekes módon, egyre többen szeretnék, ha Iona Campagnolo, a Liberális Párt elnöke, közvetné Trudeaut. A csinos Iona kezdetben határozottan tiltakozott, később azonban kijelentette, hogy „esetleg” megfontolás tárgyává teszi a dölytet!''* Egy torontói napilap egyik vezércikkének ez volt a címe: — Bedobja-e Iowa főkötőjét a ringbe? Mark Lalonde pénzügyminiszter, Trudeau egyik legállhatatosabb híve, kijelentette az újságírók előtt: semmiesetre sem akar Trudeau utóda lenni. Szeret... nem szeret... A különböző rádióállomások szerte Kanadában meginterjúvolták az „utca emberét”, hogy mi a véleménye Trudeauról. A megkérdezettek 68 százaléka úgy vélekedett, hogy Trudeau rendkívül jelentős személyiség (sokan Kanada történetének legjelentősebb alakjának tartják), annak ellenére, hogy politikájával sok esetben nem értettek egyet. Bill Davis, Ontario konzervatív miniszterelnök véleménye: — Annyi bizonyos, hogy Trudeau 16 éve Kanada történetének legizgalmasabb és legérdekesebb időszaka volt. Peter Worthington, az egyik torontói napilap volt főszerkesztője: — Soha senki annyi kárt nem okozott Kanadának, mint Pierre Trudeau. Szerencsések vagyunk, hogy végülis visszavonult. Furcsaságok... New York: Egy amerikai házaspár, amely 40 évvel ezelőtt nászéjszakáját a new-yorki előkelő Essex-Szállodában töltötte az 1137-es számú szobában, most a 40 éves jubileum alkalmából újból a hotelben szállt meg, természetesen ismét az 1137-es számú szobában. Ami viszont már nem olyan természetes: az igazgatóság 250 dollár helyett csak 8 dollárt számított fel nekik, pontosan annyit, amennyit 40 évvel ezelőtt fizettek érte. Az amerikai képviselőházban állandó meghallgatások folynak az Elnök költségvetési javaslatáról, amelynek megszavazása körülbelül 200 billió dolláros deficitet jelentene. Az egyik ilyen meghallgatás két szakembere Regan, pénzügyminiszter (baloldalt) és Martín Feldmen, az Elnöki Gazdasági Tanácsadó Bizottság elnöke, volt. Regan szerint az óriási deficit nem lenne káros az amerikai nemzetgazdaságra, Feldman szerint viszont a kamatlábak ismét emelkednének és a gazdasági pangás állapota visszatérne. A jelen pillanatban a kamatlábak valóban emelkedőben vannak Amerikában, az inflációs áremelkedés az elmúlt hónapokban egy tized százalékkal magasabb volt, mint az utóbbi esztendőben bármikor is — igaz viszont, hogy a külföldi tőkebefektetések — éppen a magasabb kamatlábak következtében — emelkedőben vannak.