Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)
1984-03-31 / 13. szám
m.- A Fehér Ház előtt tömegek tüntettek felvonulással és zsoltárok éneklésével az imajavaslat mellett, amelyet nem sikerült a szenátussal elfogadtatni. Az ima-kampány — és ami mögötte volt Az amerikai szenátusban nem sikerült keresztül vinni az Elnöknek azt az alkotmánymódosító javaslatát, amelynek értelmében a nyilvános iskolákban ismét visszaállították volna az önkéntes imádkozást. (A US legfelsőbb Bíróság, sok évvel ezelőtt történt egyhangú döntésében az iskolai imádkozást „alkotmányellenesnek” nyilvánította.) Az alkotmánymódosító javaslat ellen 19 demokrata és 18 republikánus szenátor szavakazott. Az alkotmány értelmében a módosító javaslatok elfogadásához a törvényhozás mindkét háza kétharmadának hozzá kell járulnia. Ez 67 pozitív szenátori szavazatot jelentett, a javaslatra azonban csak 63 szenátor szavazott, így tehát a javaslat megbukott. Ha a javaslat keresztül ment volna, a 450 tagú képviselőház kétharmadának is meg kellett volna szavaznia, azután pedig az amerikai államok kétharmadának, vagyis 37 államnak, amit valószínű megszavaztak volna. Ez a folyamat átlagosan legalább másfél esztendőt vesz igénybe, olykor azonban három évig is eltart. A fundamentalista vallási, szekták óriási kampányt folytattak az imajavaslat ügyében. Furcsa módon, a római katolikus egyház teljes mértékben semleges maradt, a zsidó csoportok pedig ellenezték. A média szerint a javaslat már kezdettől fogva „halálra volt ítélve”. Sorsa állítólag még a konzervatív republikánus többségű szenátusban is bizonytalan volt, az viszont elképzelhetetlen volt, hogy a liberális demokrata többségű képviselőház megszavazza. Szinte teljesen valószínűtlen volt, hogy még abban az esetben is, ha a javaslat a törvényhozás mindkét házában megkapja a kétharmados többséget, 37 állam törvényhozói megszavazták volna. Mi volt hát az oka annak, hogy az Elnök mégis előterjesztette a javaslatot? . Politikai 1 .hírelemzők véleménye a következő: Mr. Reagan kezdettől fogva tudta, hogy a javaslat elfogadása reménytelen, ismerve a szenátus összetételét. Az Elnök a média szerint valójában nem is azzal a céllal terjesztette elő a javaslatot, hogy elfogadják, hanem azért, hogy az elkövetkező elnökválasztáson megszervezzen önmaga számára egy jelentős csoportot, a keresztény egyházak híveit. Senki sem tudja ezeknek valóságos számát. Valószínű, több mint amit a Gallup pollok kielemeznek és kétségtelen, hogy számuk jelentős. Az Elnöknek azzal kell számolnia, hogy bizonyos csoportok elkerülhetetlenül ellene fognak szavazni, például: a szakszervezeti munkásság többsége —,a feministák — a négerek nagy része — az időskorúak kis része — a fiatalok a munkanélküliek — a welfare juttatáson élők és a zsidó csoportok. Mellette fognak szavazni a következők: a középosztálybeliek egyrésze — a hagyományosan konzervatív építőmunkások — az etnik csoportok — a katolikusok (mivel felvette a diplomáciai kapcsolatot a Vatikánnal) — az időskorúak egy része. A Gallup Közvéleménykutató Intézet szerint jelenleg a demokrata Gary Hart népszerűségi arányszáma 9 százalékkal magasabb, mint Reagané. Egy másik közvéleménykutatás szerint 6 százalékkal alacsonyabb, így, higgjünk a köz?vélemény.kutatóknak. Ha Mondale lesz a Demokrata Párt elnökjelöltje, jelenlegi népszerűségi arányszáma alacsonyabb Reaganénál, mindeddig azonban az elnökválasztási kampány kezdetén járunk. Változatlanul eldöntetlen a Mondale—Hart küzdelem Az amerikai Demokrata Párt elnökjelöltségéért folyó küzdelem változatlanul döntetlen. Walter Mondale, egykori alelnök és Gary Hart, coloradói szenátor között. A michigani caucus szavazása alkalmával Mr. Mondale a szavazatok 49,1 %-át kapta, Mr. Hart 31.3 %-ával szemben. Ez a körülmény, egy meglehetősen bonyolult számítás alapján, azt jelenti, hogy a 136 michigani konvenciós delegátus 60 százaléka elkötelezett Walter Mondale számára. A győzelem nem volt olyan mértékű, mint amilyet Mr. Mondale reméli. Mr. Mondale megkapta a michigani demokrata pártszervezet és az Egyesült Autóipari Munkások Szakszervezetének a szavazatait. Hart szenátor támogatói főként az úgynevezett „intellektuális negyedek” voltak, mindenekelőtt Ann Arborban, azután az állami fővárosban, Lansingban és a Detroit körüli külvárosokban. Az AFL-CIO kezdettől fogva Mondalet támogatja (Hart állítólag nem hajlandó magát elkötelezni a szakszervezeti követelések feltétel nélküli támogatására.) A szakszervezetek válsága az volt: vagy Mondalet támogatni, aki az előzetes Hart eredmények tükrében hátrányos helyzetbe került, vagy a nem teljesen szakszervezet-barát Hart mellé állni. Az AFL-CIO Mondalet választotta. Mr. Mondale győzött az arkansasi és a mississippii caucasokon is, ami kezdettől fogva nem volt meglepetés. Érdekes, de nem meglepő volt Jesse Jackson harmadik helye. A Jacksonkampány egyik főszervezője, a néger Viole Preston, a következőket mondta az újságíróknak: — A szakszervezetek nagyfőnökei elárulják a munkásságot és ezért kell Jacksonra szavaznunk, mert Jackson a dolgozók igazi érdekeit védi. Az történik tehát, hogy a néger Jackson, első alkalommal Amerika történetében, a szakszervezetek ellen foglal állást. Ezek után Illinois volt az első ipari állam, ahol demokrata elnökjelöltségi előválasztásra került a sor. Mondale a szavazatok 41 százalékát kapta, Hart 36 százalékával és Jesse Jackson 20 százalékával szemben. 171 konvenciós elkötelezett delegátusról van itt szó és azok nagyobb részét Mondale kapta. Mondale ezenkívül, ami várható volt, döntő caucusgyőzelmet aratott saját államában, Minnesotában, ahol a delegátusok szavazatainak 62 százalékát kapta, Hart 7 százalékával és Jackson 3 százalékával szemben. Mindez azonban egyelőre nem jelenti Mondale biztos konvenciós győzelmét. A Demokrata Párt konvencióján 3,933 delegátus fog szavazni. A győzelemhez 1,967 szavazat szükséges. Jelenleg a helyzet a következő: mindeddig 1,239 delegátust választottak meg. Mondalenek 637 delegátusa van, Hartnak 322, Jacksonnak 61. Az el nem kötelezett delegátusok száma 127, Mondalen, Harten és Jacksonon kívül az összes többi aspiráns 82 elkötelezett delegátust tudott „összegyűjteni”, gyakorlatilag tehát a küzdelem Mondale és Hart között folyik és adott esetben Jackson lehet a konvención az egyensúlyozó erő és a számára elkötelezett delegátusokat „átadhatja” valamelyik esélyes aspiránsnak és ezzel jelentős mértékben befolyásolhatja a konvenciós szavazások eredményét. A végtelennek tűnő Irak—Irán közötti háború tovább tart , megszemlélik azoknak az Iránoknak^Miáit^akik egy Új választásra készül Izrael Az izraeli Tárni Párt, az orthodox vallásos pártok egyike, olyan javaslatot terjesztett a képviselők elé, amelyben a Knesset, az izraeli parlament feloszlatását követeli. A Tárni Párt a Likud Koalíció egyik tagja és a javaslat gyakorlatilag azt jelenti, hogy a párt elhagyta a kormánykoalíciót. Nyilvánvaló volt, hogy amennyiben Yitzhak Shamir miniszterelnök nem hajlandó a Knesset feloszlatására, bizalmi szavazásra került volna a sor, amikor a kormány ellen a képviselők többsége bizalmatlanságot szavazott volna. A Tárai Párt pálfordulása következtében ugyanis a miniszterelnök elvesztette néhány szavazatos parlamenti többségét. Shamir az izraeli törvények szerint nem lett volna köteles új választást kiírni 1985 novembere előtt. Amerikában érdeklődéssel figyelik az elkövetkező izraeli választást. Munka Párti politikusok azt ígérik a Reagan adminisztrációjának, hogy amennyiben a Munka Párt kerül kormányra, Izrael nem folytatja a Nyugati Párton a településeket — és ez Reagannak az egyik legfőbb kifogása a Likud koalíció ellen. Amikor ezeket a sorokat írjuk, még nem került sor a Knesset hivatalos feloszlatására és az új választás dátumának a megállapítására, az erre vonatkozó elhatározás viszont már megtörtént. Mindenki a fedélzeten Trudeau örökségéért A Liberális Párt vezetői pozíciójáért folyó küzdelem tagadhatatlanul élénk. Jelenleg a következők pályáznak a pozícióra: John Turner, egykori pénzügyminiszter (a legesélyesebb), aki majdnem kilenc esztendővel ezelőtt azért vált ki a kabinetből, mert ellenezte Trudeau kötelező ár és bérrögzítési politikáját. (A tapasztalat azt mutatta, hogy Turneméig volt igaza: az amerikai elnök, Nixon és a kanadai miniszterelnök, Trudeau, kísérletének kudarca kétségtelen volt. Később maga Trudeau is belátta ezt.) Mark MacGuigan, igazságügyminiszter. Don Johnston, gazdasági fejlődésügyi miniszter. (Ennek a miniszteri pozíciónak az előnye az, hogy senki sem érti, hogy voltaképpen mi a miniszter feladata.) John Roberts, alkalmaztatásági és bevándorlásügyi miniszter. Jean Cléreilien, energiaügyi miniszter és John Munro,az indián ügyek minisztere. Bírósági tárgyalóterem? A pályázók túlnyomó része ügyvéd: Turner, MacGuigan, Roberts, Chretien. Turner, majdnem kilenc évi ügyvédi magánpraxis után szándékozik visszatérni a közéletbe. Általában a liberálisok „konzervatívjának” tartják, sőt, egyesek határozottan jobboldalinak nevezik, ami szimpatikussá teszi sokak előtt. Turner maga mindkét megjelöléssel szembeszállt. Turner meglehetős vihart váltott ki egy sajtóértekezleten azzal a megjegyzésével, hogy Manitoba kétnyelvűségi problémája kizárólagosan provinciális probléma, kizárólagosan Manitoba ügye és a federális kormánynak ebbe a kérdésbe semmi beavatkozási joga nincs. Don Johnston véleménye : — A manitobai kétnyelvűség probléma alapvetően alkotmányos kérdés és éppen ezért, legalább olyan mértékben a federális kormány ügye, mint amennyire provinciális kérdés. Jean Chretien: — Mindegyik kanadai provinciában a kétnyelvűség kérdése általános kanadai ügy. Az alkotmány félreérthetetlenül megvédi és biztosítja a kisebbségek nyelvi jogait. (Mr. Chretientt Mr. Turnerrel ellentétben, általában a Liberális Párt baloldali pályázójának tekintik) . Három millió Brunhilda Nemrégiben konvenciót tartott Ottawában a „National Action Committee on the Status of Women” nevű nőszervezet. A delegátusok megválasztották a szervezet új igazgatóját, aki a torontói Chaviva Hősek lett. Ms. Hősek a következőket mondta egy rögtönzött sajtóértekezleten az újságíróknak: — Három millió női szavazatról van itt szó. Felhívjuk a Liberális Párt, a Progresszív Konzervatív Párt és az NDP vezetőit, hogy nyíltan közöljék velünk programjukat a magzatelhajtás, a leszerelés és a pornográfia kérdésében. Álláspontjuktól függ majd, hogy a legközelebbi parlamenti választáson rájuk szavazunk-e, sőt, ni, nők, dönthetjük el azt il, hogy ki lesz a Liberális Párt új vezetője. (A szervezet „baloldali a magzatelhajtás és a leszerelés kérdésében radikális és „jobboldali” a pornográfia kérdésében. A szervezet javasolja a magzatelhajtás törvényesítését, elleszi az amerikai cruise rakéták Kanadában történő kipróbálását, viszont javasolja azt, hogy távolítsák el a kereskedésekből a Playboy, a Penthouse és Cheri nevű folyóiratokat, mivel azok „pornografikus jellegűek”. A magatartás kétségtelenül nem egységes és következetlen, dehát ki vár következetességet a három millió főtől?) Mulroney: A pályázók mindegyike a múlt embere Brian Mulroney, a Progresszív Konzervatív Párt vezetője, így foglalta össze véleményét az újságírók előtt: Mindazok, akik aLiberális Párt vezetékére pályáznak,a múlt emberei. Egyetlen új arcot sem láthatunk a pályázók között (A liberális aspiránsok közül Turner előnye az, hogy kilenc év óta nem volt a Trudeau kormány tagja, a többi aspiráns mindegyikük kabinetminiszter, viszont nem választhatja le önmagát teljes mértékben a Trudeau-politikától, amelynek részese volt, amely elsősorban okozója a jelenlegi vezetőválságnak a Liberális Párton belül. A megoszlott manitóbai liberális véleményekből Mr. Mulroney határozottan előnyt szerezhet. ( Szerk.) Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak, a Chicagó és Környéke Szerkesztősége