Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)

1984-04-07 / 14. szám

Önsegély Zathureczky Gyula Nyugat-Németország kétségkívül még mindig „jóléti állam”, de a „német gazdasági csodának” vége. A gazdasági csodának két lényeges hátulütője volt. Egyfelől ijesztően megnövekedett az emberek igénye, másfelől mindenki mindent a csodatévő államtól várt el. A hetvenes évek végén azután krízis-krízist követett. Szériában jöttek a fizetésképtelenségek, a kényszeregyezségek, a csődök. Velük a tömeges elbocsájtások, a munkanélküliség. Az igények azonban nem csökkentek és változatlanul az államtól várták a megoldást. A jelenlegi kormány kénytelen volt a takarékosság eszközéhez áyulni és támogatni a kezdeményező szellemet. Tehát segítséget nyújtani a vállalkozóknak és megnyirbálni a jólét kinövéseit. Ez mindig meglehetősen népszerűtlen politika. De a kasszák üresek. Nem lehet továbbra is nyakló nélkül osztogatni a közpénzt. Takarékoskodni magától értetődően elsősorban a széles közösség számlájára lehet. A vállalkozási kedvet pedig kizáróan azzal lehet erősíteni, hogy számára előnyöket biztosítanak, így aztán hamarosan megszületett a szocialista jelszó, hogy a kormány a munkavállalók bőrén takarékoskodik és támogatja a tőkéseket. De hát ez a jelenség megszokott és a politikai csetepaték sorába tartozik. Ami a politikai nyíltszínen történik ezért nem is olyan érdekes, mint az ami a közszellem terén indult meg. ■Egyre több olyan — főleg fiatal — ember akad, aki már nem vár mindent az államtól, hanem igyekszik a maga lábára állni. Lapjelentések szerint ugyanis 1983-ban Nyugat-Németországban 23,800 cég jelentett csődöt, viszont 41,600 új céget jegyeztek be. Kisebbet, nagyobbat. Ez több mint érdekes jelenség. Mert nemcsak a vállalkozási kedv fellendülését jelenti, hanem elsősorban azt, hogy az emberek végre önállásra, függetlenségre törekednek és saját erejükből igyekeznek exisztenciát teremteni. Ez mélyreható társadalompolitikai változásoknak lehet az előszele. Az önálló ember ugyanis egyben független is. Igazi demokrácia pedig csak független emberek közös akaratából születhetik meg és fennmaradását tartósan csak ők biztosíthatják. Nem pedig ha mindenki az államtól, a munkaadóktól, a szakszervezetektől a pártoktól függ. Ebből csak az „alattvalók” társadalma alakulhat ki. Az ilyen társadalom manipulálható, irányítható, befolyásolható. Könnyen válik egyesek játékszerévé. És itt nem is kell mindjárt a kommunista rendszerre gondolni. Terrtív helyettelegendő az egyéni érdekek hangsúlyozása és némely konzekvencia halk említése. Ami most történik, vagy születőben van, az az önsegély. Kisebbségi sorsban élt vagy élő magyarok számára nem ismeretlen fogalom. A kisebbségi ember számára az állam keret, de nem a haza. Az új államhatalmak a magyar kisebbségek gazdasági erejét igyekeztek már a két világháború közötti időben megtörni. Sikerrel. Mindenütt elnyomás, diszkrimináció következett be. Először a földet rántották ki lába alól, azután elvették az iskolákat, végül megsemmisítették az ingó tőkét. Legalábbis így volt Erdélyben. A harmincas évek elején, a már katasztrofális helyzetben nyúlt az erdélyi magyarság az önsegélyhez. Szemben egy ellenséges, de akkor még ezzel a törekvéssel szemben tehetetlen állammal. A régi Erdélyi Gazdasági Egyesület a közép és nagybirtokosok szervezete volt. A harmincas évek elején népi szervezetté alakították át. Páratlanul eredményes munkát végzett. Vele párhuzamosan szervezték meg a szövetkezeti rendszert. Alulról! Magával a néppel. Bámulatosan kevés adminisztrációval. A magyar fiatalok tömegét, 70-80 %-át buktatták el az érettségi vizsgákon. Nem mehettek főiskolába, vagy egyetemre, holott minden erejük megfeszítésével tanultak. Megtanultak románul is. De a vizsgákon elegendő volt a bukásra, ha magyar akcentussal szólaltak meg. Nos, ez az ifjúság is az önsegélyhez nyúlt. Érettségi nélkül, de középiskolai műveltséggel (akkoriban ez még tényleg műveltség volt) beálltak a szövetkezetekhez, a Gazdasági Egyesülethez, részt vettek az egyházak szociális rrtofikájába'is' Stb. Legtöbbjük azonban önálló exisztenciát teremtett magának. Kisiparos lett, kiskereskedő, kisgazda, vagy háziiparos. Szellemi téren olyan pályát választott, ahol nem követeltek meg diplomát! Tehetsége szerint újságíró lett, színész, muzsikus, képzőművész, iparművész. Óriási nemzeti erőt jelentett ez! A románok is elis, méréssel figyelték a fejlődést. Javulni kezdett a két nemzet közötti viszony is. Aztán jött, ami jött. De ez legalább volt! A nyugati, németek számára az állam nem ellenség. Az embereknek nem elgáncsolással, megtorlással kell számolniok, hanem bízvást számíthatnak segítségre. És mintha csökkenni kezdene a diplomaszerzés igyekezete is. Az államnak sem érdeke a munkanélküli és ennél fogva elégedetlen, középszerű diplomások tenyésztése. Mind erélyesebb hangok szólalnak meg felölről, akormány részéről is az egyetemi rendszer reformja érdekében. A mai egyetemek túlzsúfoltak és egyszerűen képtelenek az egyetemi szintű oktatásra. A diákok egymás hegyénhátán szoronganak a tantermekben, a professzorok kénytelenek hangszóróval beszélni, s a diákok távcsővel igyekeznek kibetűzni azt, amit a táblára ír. Személyi kapcsolat a professzor és diákjai között csak kivételes esetben van. Akkor is felületes. Ennek megfelelően alacsony a diákok színvonala is. Igyekeznek könyvekből művelődni, de a könyvek drágák és anyagiak miatt gyenge az utánpótlás az egyetemi könyvárakban is. Van olyan egyetem ahol már nem tudnak a szakfolyóiratokra sem előfizetni. Újabban elit egyetemek felállításáról van szó. Kis létszámmai, elsőrendű tanerőkkel. Mihsép Geri Gériádier külügyminiszter a szabadelvű párt elnöke mondotta a minap: „Ha nem sikerül elit embereket kitermelnünk, az ország lemarad a nemzetközi versenyben.” Erdélyben az önsegély a kérlelhetetlen elnyomás következménye volt. Az adott erőt hozza. Elképzelhető egy ilyen erőfeszítés a szabad világban, az emberek szabad akaratából? Reméljük, hogy igen. MARIA D’ALBERT Dramatic Soprano Teacher of Singing Director of the Opera and Hungarian Opera Workshops Sherwood Conservatory of Music 1014 S. Michigan Ave., Chicago, III. 60605. BPWóhlé :1(312)627-6267, iKl' uReS: 545-3737Jl‘ Felhívjuk kedves Olvasóink és mindazok figyelmét, hogy akik Opera, Magyar Opera és Operett előadásokban szeretnének résztvenni, jelentkezzenek Maria D’Albert tanárnőnél próba éneklésre. Kizárólag viszonteladóknak! • Goldenpear — Hubertus likőr. • Fonyódi ásványvíz — Szőlőlé. • Pecsétes barack-pálinka 86 fokos. • Hungária pezsgő — cseresznye. Étteremben, bárban kérje a fenti italokat! STANLEY STAWSKI Distributing Co. Inc. 1136 N. Ashland Ave., Chicago 111. 60622 Tel: (312) 278-4848 A katolikus szellem Keleten és Nyugaton Nagy György Lengyelországban két hónap óta „a feszületek háborúja” folyik az egyházüldöző kommunista diktatúra és a katolikus egyház között. Ugyanakkor az Egyesült Államokban a katolikus püspöki kar nem támogatja Reagan elnök javaslatát, hogy a nyilvános iskolákban imával kezdjék a napi oktatást.. A keleti üldözött egyházban a hívők tömege egységesen és hősiesen kiáll az állami elnyomással szemben, mi a mai földrészünkön az egyházi vezetőség nem ragadja meg a kormányzat által feléje kinyújtott kezet. Még 40 évvel ezelőtt az amerikai katolikusokat, mint az áldozatkészség és az álhatatosság mintaképét állították a világ elé. Ma a lengyelek léptek helyükbe és mi sehol sem vagyunk. Lengyelországban Jeruzelski a pápa tavalyi látogatása után rendelte el a feszületeknek az iskolákból való eltávolítását. A hívek erre ellenakciókba kezdtek. Ahol tehették visszahelyezték őket, másutt gyűjtéseket indítottak pótlásukra, a szülők utcai tüntetéseket rendeztek, míg a diákok több helyen ülősztrájkokba kezdtek az iskolákban. A keletlengyelországi Mienne városban a két mezőgazdasági szakiskola hallgatói kijelentették, addig nem térnek viszsza a tantermekbe, amíg vissza nem adják nekik feszületeiket. Erre a kormány a két iskolát március 8-án bezárta. A püspöki kar, amely eleinte inkább tartózkodó volt a vitában, erre szintén nyíltan a kormány ellen fordult. Ezzel megindult a harc az állam és az egyház között. Milyen nagyszerű, milyen példamutató a lengyel hívők állhatatossága, harci szelleme. Bár mi csak egy töredékét mutathatnék fel ennek a nyugati világban. Itt ahol mindent szabad, ahol minden megengedett, úgyszólván hangot sem hallunk katolikus részről, amely köszönné Reagan elnöknek, hogy vissza akarja állítani a reggeli imát az iskolákban. Onnan sem kap segítséget, ahonnan annak kötelességszerűen jönnie kellene: a katolikus püspöki kar részéről. De nem mozdulnak meg a katolikus tömegek sem. A hírközlő eszközök nem adtak hírt arról, mintha a Fehér Házat elözönlötték volna a táviratok, levelek tömege, a telefonközpontot megkénították volna a hívások az ország minden részéből. Pedig Amerikában nem vagyunk többségben mi katolikusok, nem puhul- • hatunk el erős helyzetünk tudatában. A magunk erejéből tartjuk fenn magunkat, nem kapunk állami támogatást. Hová tűnt hát az állhatatos katolikus szellem belőlünk? Hol marad az egykor oly harciasnak ismert ír katolikusok kiállása? Az olasz, portugál bevándorlók ismert vallásossága? Hová jutottunk, ennyire elpuhultunk, ilyen nemtörődömök lettünk a szabad világban? Önkéntelenül eszünkbe jut megboldogult Mindszenty hercegprímásunk kijelentése,amit ittlétekor tett: Rákosi véres üldözése sokkal kisebb veszélyt jelentett az otthoni hívők vallásosságára, mint a Kádár féle gulyáskommunizmus. A tűz edzi a vasat, a rozsda lassan elmarja. A svéd kormányt az ellenzék támadja a szovjet kémhajók miatt A svéd ellenzék a szocialista miniszterelnököt, Olaf Palme-t hazugsággal vádolta, a Szovjetuniót pedig újabb kémkedéssel. A szigorúan titkos svéd tengerészeti támaszpontra, Karlskrona közelében február végén egy ismeretlen mini tengeralattjáró hatolt be. A svéd haditengerészet üldözőbe vette, bekerítette és megkísérelte bezárni a Karlskrona kikötőt. Helikopterekről bombázták a tengert ahol a betolakodók tartózkodását sejtették. De a tengeralattjárónak megint egyszer sikerült elmenekülnie, pedig ezúttal a svéd haditengerészet szonár felvételeket készített róla, amint menekülni próbált a kikötőből. Sőt idegen búvárok jelenlé-téről is érkeztek jelentések. Egész Svédország most azt hiszi, hogy mint annyiszor korábban, megint egyszer szovjet tengeri kémkedésről van szó, és a svéd haditengerészet megint egyszer csúnyán felsült. Ami különösen felingerelte a Palme kormány liberális és konzervatív ellenzékét. A szocialista miniszterelnök úgy tett mint hogy ha mi sem történt volna és a külügyminisztérium egyik magasrangú diplomatáját menesztette Moszkvába, ahol azt maga Gromikó külügyminiszter biztosította. A Szovjetunió mindig és mindenkor tiszteletben tartja Svédország semlegességét! Ola Ullstein, volt svéd miniszterelnök, a liberális ellenzék vezére az egyik legnagyobb stockholmi lapban ezt írta a héten: „Ha csak nem állt az egész világ a feje tetejére, úgy a Karlskrona kikötőbe behatoló tengeralattjáró nemzetisége most is az volt, mint korábban: a Szovjetunió küldte oda kémkedni mint tengeralattjáróit, a svéd kormány feje pedig úgy tesz, mintha mi sem történt volna, sőt hazugságokkal kendőzi a tényeket! Bár Kádár mondta volna A múlt hét folyamán bejárta a világsajtót a hír, hogy Ceausescu felszólította a román anyákat, szüljenek legalább három,, de inkább négy gyermeket, mert különben a román lakosság szaporodása leáll. Egyes hírek szerint azt is mondotta, hogy“amely román nő nem teljesíti ezt a kötelességét, azt az állam kényszerítheti mesterséges megtermékenyítésre. A nyugati hírközlő szervek komolytalannak bélyegezték a román diktátor fellengzős kijelentéseit rámutatva, hogy Románia jelenlegi lakóit sem tudja megfelelően élelmezni, nemhogy elláthatna egy esetleges nagy szaporulatot. Távol áll tőlünk, mintha a magyarfaló Ceausescut példaképp akarnók beállítani, de ha arra gondolunk, hogy Magyarországon a lakosság már nemcsak hogy nem szaporodik, de évről-évre csökken és hogy nálunk van élelem bőven sokkal több ember számára is, akkor fel kell kiáltanunk: Bár Kádár mondta volna! Noblesse oblige: Angol államérdekek miatt Erzsébet királynő életveszélynek tette ki magát Erzsébet angol királynő és férje Philip herceg 5 napos államlátogatást tett Jordániában, egy 18 év óta esedékes meghívást fogadott el. A királynő útjával egyidőben terroristák Strassburgban megsebesítették az amerikai konzult, Athénben egy angol diplomatát lőttek le és Beirutban pedig egy francia diplomatát. Mindennek ellenére az angol kormány úgy ítélte, hogy Hussein jordániai királyt presztízse megszenvedné, ha Erzsébet királynő lemondaná a régóta várt látogatását. Az angol királynőt és férjét Philip herceget Jordánia fél hadserege őrizte a látogatás során, bárhol jártak is a lakosságot elzárták a látogatóktól. London lélegzet visszafojtva leste és remélte, hogy az uralkodónő nem lesz kénytelen súlyos árat fizetni kötelességtudásáért. Az űrkomp program vezetőjét az űrhonvédelem irányítójává nevezték ki James Abrahamson tábornokot, a NASA eddigi helyettes vezetőjét, az űrkomp program irányítóját, Casper Weinberger honvédelmi miniszter áthelyezte és a lézer-sugár-honvédelem program kidolgozásával bízta meg. Reagan elnök egy esztendővel ezelőtti sajtóértekezletén említette a lehetőséget, hogy Amerika egy új honvédelmi eljárást dolgoz ki a nukleáris támadás elhárítására és a nukleáris fegyverek kiküszöbölésére. Az amerikai hírközlő média akkoriban „csillagháborúnak” nevezte ezt az ötletet és azóta is Reagan ellenes támadásokra használja. Azonban több világhírű tudós, Teller Ede vezetésével megbízhatónak ítéli a tervet és nem csupán a nukleáris fegyverek elleni honvédelmet lát benne, hanem azok végleges kiküszöbölését is. Az új amerikai költségvetésben ilyen kísérletekre 2 millió dollárt kap Abrahamson tábornok, de a rákövetkező évben ez az összeg 24 milliárd dollárra növekszik, ami azt sejtteti, hogy noha a Reagan kormány a titokzatosság leplében burkolja a tervet, elhatározta annak kivitelét. 7. oldal FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA!