Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)
1984-01-14 / 2. szám
»" ++3*0**“ I'f ^«anf 6- oldal Az infláció veszélye változatlan — figyelmeztet az amerikai főbankár Paul Volcker, a „US Federal Reserve Board” elnöke, a közelmúltban előadást tartott San Franciscóban az „American Economic Association and American Finance Association” tagjai előtt. Mr. Volcker többek között a következőket mondta előadásában: — Az elmúlt esztendő gazdasági és pénzügyi jelentései arról számoltak be, hogy az Egyesült Államokban csökkent a munkanélküliség, emelkedett a termelés produktivitása és évek óta először beszélhetünk viszonylagos árstabilitásról, mivel az inflációs áremelkedés évei négy százalék alatt van. Nekünk, pénzembereknek, bankároknak és gazdasági szakértőknek, azonban nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy mindezzel csu-pán a gazdasági pangásból történő gazdasági fejlődésnek a legkönynyebb feladata valósult meg. Most következik el számunkra a nehezebb és az igazán fontos feladat: biztosítanunk kell azt, hogy a „gazdasági felépülés” folyamata tovább tart. Annak ellenére, hogy az inflációs áremelkedés üteme jelentős mértékben csökkent, az infláció veszélye változatlan. Tudomásul kell vennünk, hogy az inflációs áremelkedés bármikor újra elkezdődhet. Röviden összefoglalva: feladatunk az, hogy biztosítsuk a nemzetgazdaság további magas produktivitását és egyúttal biztosítsuk azt, hogy az inflációs áremelkedés üteme továbbra is csökkenni fog. A feladat nem könynyű és fel akarom hívni a figyelmet arra: a becslések szerint az elkövetkező években a federális költségvetés évi deficitje általában meg fogja közelíteni a 200 billió dollárt. Ez azonban elviselhetetlen gazdasági és pénzügyi terhet jelent a hitelt kérők és a hitelezők számára, hozzá fog járulni a még mindig túlságosan magas kamatszázalék fennmaradásához, vagy növekedéséhez. Végső fokon a hatalmas föderális költségvetési deficit még a jelenleginél is kedvezőtlenebbé fogja tenni az amerikai külkereskedelmi mérleget és a gazdasági fejlődésben elmaradt és már amúgy is eladósodott országokat tönkre fogja tenni. Tény az, hogy a föderális költségvetés deficitjének jelentős mértékben való csökkentése nem várhat évekig, sőt egyetlen évig sem odázható el—ennek nagyon rövid idő alatt el kell következnie. Nigéria katonai diktátora régi jelszavakkal új rendszert ígér Mohammed Buhari, Nigéria katonai diktátora, aki nemrégiben államcsíny útján megbuktatta Shehu Shagari elnököt, hosszú televíziós és rádióbeszédben ismertette programját. A vértelen államcsíny egyik érdekessége az, hogy a 41 éves Buhari és Shagari, a megbuktatott elnök, egyaránt Nigéria északi részén született, mindkettőjük mohamedán. Buhari abban a katonai diktatúrában, amelyet 1979-ben egy választás során eltávolítottak az ország éléről, petróleum-ügyi miniszter volt. Programjának leglényegesebb pontjai: — Az országban meg fogom szüntetni a korrupciót. Az előző polgári kormány korrupt és tehetetlen volt. Nigéria gazdasági válságát meg fogjuk szüntetni. Nigéria továbbra is tagja marad az OPEC-nek. (Organization of Petroleum Exporting Countries.) Az Associated Press nevű amerikai hírügynökség lagosi irodavezetőjének a kommentárja: — Buhari vezérőrnagy új jelszavakkal a régi rendszer fenntartását ígéri. A korrupció megszüntetésének jelszava semmit sem jelent Nigériában, ahol minden eddigi politikai rendszer korrupt volt és a korrupció megszüntetését ígérte, pusztán azért, hogy saját korrupciójával helyettesíthesse az előző rendszer korrupcióját. — Nigéria mindeddig az OPEC „rakoncátlan” tagja volt, mindig több olajat termelt és magasabb áron adta el, mint ahogyan azt az OPEC határozat előírta. Az olajtermelés ellenére Nigéria polgárainak életszínvonala rendkívül alacsony. Buhri voltaképpen nem ígért semmit — a régi rendszer marad, más név alatt, egy katonai diktátor parancsnoksága alatt. Pakisztán, ahol a politikusok ellenzik a demokratikus választást Zia ul-Haq, Pakistani elnök, aki változatlanul fenntartja országában a belső hadiállapotot, nemrégiben hivatalos nyilatkozatban közölte: Pakisztánban végülis megtartják a hosszú idő óta ígért „demokratikus” választást. A választásra ennek az évnek a második felében, valószínűleg októberben, kerül majd sor — jelentette ki Zia. A pakisztáni diktátor bejelentésének különleges érdekessége az, hogy a választási tervet nyomban a bejelentés után minden egyes politikai párt ellenezte , és az ellenzők között számos olyan politikai csoport volt, amelyek mindegyike Zia-párti. Az ellenzés oka az, hogy a diktátor leszögezte: a „demokratikus” választás jellege teljesen pártonkívüli lesz, a jelöltek pártállását nem tüntetik fel a szavazólistákon és ennek következtében a szavazók nem pártokra, hanem egyéni politikai pályázókra szavaznak majd. Nyugati megfigyelők véleménye szerint Zia azt reméli ettől a különleges szavazási rendszertől, hogy saját hívei jelentős arányszámban fognak győzni, mivel politikai pártállásuk (vagyis, vele való politikai kapcsolatuk) nem lesz feltüntetve a szavazólistákon. A politikai pártok pedig azzal az indokolással ellenzik ezt a rendszert, hogy egy ilyen szavazás alkalmával a szavazó polgárok voltaképpen nem tudnák, hogy milyen politikai beállítottságú pályázóra szavaznak. Zia azonban, az ,,igazi demokrácia” nevében, nem hajlandó elhatározását megváltoztatni. A londoni „Sunday Times” politikai hírmagyarázójának a véleménye: — Úgy tűnik, hogy az ellenzéki politikai pártok valójában nem demokratikus választást szeretnének, hanem azt kívánnák, hogy kormányra jussanak az ellenszenves Ziával szemben és ezért lenne számukra lényeges a pártkapcsolatok feltüntetése a szavazólistákon. Nagyon kevés kétség lehet afelől, hogy Zia nem demokrata. A kérdés talán csak annyi, hogy politikai ellenfelei demokraták-e — és ezenfelül az, hogy a pakisztáni politikai pártok érettek-e a demokráciára és valójában szüksége van-e Pakisztánnak nyugati mintájú demokráciára? Izraeli tank-karaván biztosítja a keresztény falangisták kivonulását a drúzok által megszállt Deir al Qamar (Libanon) városából. A Moszkva költséges befektetése Afganisztán A Reuter nevű angol hírszolgálati ügynökség közölte nemrégiben a következő érdekes adatokat: " A Szovjetunió mindeddig legköltségesebb befektetése kétségtelenül Afganisztán. A Kreml naponta átlagosan 8 millió dollárnak megfelelő összeget fordít az afganisztáni kaland finanszírozására. Az afganisztáni invázió négy esztendeje alatt a Szovjetunió — az afganisztáni ellenállás következtében — körülbelül 20,000 katonát veszített. — A Szovjetuniónak jelenleg még mindig 105,000 katonája állomásozik Afganisztánban és a Kreml — az óriási emberveszteség és a kétségtelen politikai kudarc ellenére — sem szándékozik katonáit a közeljövőben kivonni Afganisztánból. Soha még politikai kaland nem volt olyan költséges Moszkva számára, mint a kabuli báb-kormány fenntartása és finanszírozása. Miért nem hajlandó tehát a Szovjetunió ezt a költséges kalandot megszüntetni? — Valószínűleg azért nem, mert az Afganisztánból való kivonulás a szovjet kudarc kétségtelen elismerése lenne. És ezenfelül: ki hozná meg az erre vonatkozó határozatot a Kreml nevében? Yuri Andropov, a „Big Brother”, hónapok óta láthatatlan. Lehetséges-e, hogy a Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottsága Andropov halálára vár és arra számít, hogy az afganisztáni döntést az új „Big Brother” hozza meg? „1984” drága év lesz a kanadaiak számára Az új esztendő alkalmából, mint mindig, a közgazdászok is jövendöltek és jövendöléseik egyáltalában nem biztatóak a kanadai polgárok számára. Kanada legkiválóbb közgazdászai egybehangzóan azt jövendölik, hogy „1984” drága és költséges év lesz. A legrészletesebb jövendölést Thomas Maxwell, a „Conference Board of Canada” főközgazdásza adta az újságíróknak egy sajtóértekezleten Ottawában. Mr. Maxwell leglényegesebb jövendölései a következők az újévre vonatkozóan : — Annak ellenére, hogy 1984-ben a nemzeti össztermelés valószínűleg 3 százalékkal fog növekedni, az általános és átlagos életszínvonal még mindig az WSI-es életszínvonal mögött fog maradni. A kamatszázalék kétségtelenül csökkent, de még mindig túlságosan magas ahhoz, hogy az üzletemberek számára vonzóvá tegye a befektetéseket és jelentős mértékben enyhüljön a munkanélküliség. A kamatlábak mindenalószínűség szerint áltozatlanok maradnak 1984-ben, legfeljebb egy százalékos csökkenés remélhető. ,, Az infláció?,, ár,melyedés: jelenleg mindössze 4,2 százalékos az egész évre kivetítve és ez a legalacsonyabb inflációs áremelkedés 11 esztendő óta. Tény azonban az, hogy az inflációs áremelkedés és a kamatlábak között még mindig 7 százalékos különbség van és ez megakadályozza az üzletemberek befektetési szándékát és ezzel együtt lehetetlenné teszi új álláslehetőségek megteremtését. — 1984-ben minden drágább lesz — elsősorban megdrágulnak az élelmiszerek. A federális kormány becslése szerint emelkedni fog a tej és tejtermékek ára. Egy olyan átlagos élelmiszer-csomag, amely 1971-ben száz dollárba került, 1984-ben 335,73 dollárba kerül majd, 22 dollárral többe, mint 1983-ban. Furcsaságok Párizs: 79 és fél év átlagos korral az izlandi nők élnek a legtovább a világon — állítja a francia Nemzeti Demográfiai Intézet, őket követik a japán nők 79 éves korral. Amíg a legtöbb országban az átlagos életkor emelkedik, addig a Szovjetunióban csökken. A szovjet emberek például. 1965-ben még 66 évesek lettek, ma már csak 62 az átlagos életkor. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! y Kinek a számára előnyös az izraeli költségvetési döntés? A Knesset, az izraeli képviselőház, hetek óta egyre erősebb nyomást gyakorolt a kormányra arra vonatkozóan, hogy a kabinet önmaga szabjon határt a kormány beruházásainak és költekezésének. Tekintettel az izraeli gazdasági és pénzügyi helyzet súlyos problémáira, a kormány végülis engedett a Knesset követelésének és megszabta önmagaköltekezésének felső határát. A döntés oka az volt, hogy ellenkező esetben a Knesset kényszerítette volna erre a kormányt, még a Likud koalíció képviselőinek többsége is a követelés mellett szavazott volna és a képviselők által megszabott legfelső költekezési és beruházási határ valószínűleg alacsonyabb lett volna, mint amilyen felső határt maga a kabinet kívánatosnak tart. Yigan Cohen-Orgad, pénzügyminiszter javaslatára végülis, három napig tartó heves kormányvita után, a kabinet megszavazta önmaga költekezésének legfelsőbb határát. Az összeget shekelben állapították meg, a valóságos összeg azonban nagyon nehezen becsülhető fel, mert Izraelben az évi inflációs áremelkedés körülbelül 200 százalék. Nyugat-európai pénzügyi szakértők szerint a kormány, által megállapított felső határ körülbelül 25 billió amerikai dollár értékű. Ez az összeg hozzávetőlegesen azonos a kormány előző évi költekezésével, tehát a kabinet voltaképpen nem tett lényeges engedményt. Az ellenzéki Munka Pártazt állítja, hogy ez,azösszeg rendkívül iparias a 3,5 millió lakosú Izrael számára. Az új kabinet-határozatnak van néhány különleges paragrafusa és ezekről Dan Meridor, a kormány titkára és hivatalos szóvivője, sajtóértekezleten tájékoztatta a nyugati újságírókat. Mr. Meridor leglényegesebb közlései: — A kormány döntése csupán a költekezés és a beruházás felső határát szabta meg, nem szabta azonban meg azt, hogy a kormány mire költse a rendelkezésére álló öszszeget. Az egyes minisztériumok máris elkezdték küzdelmüket arra vonatkozóan, hogy melyik minisztérium milyen összeget fog kapni az állami költségvetésből. Végső fokon ebben a kérdésben egy minisztérium közötti gazdasági bizottság dönt majd. A bizottság tagjainak kinevezésére a legközelebbi jövőben kerül sor. Le kell szögeznem, hogy a kormány nem szándékozik „befagyasztani” a Nyugati Part településeit, újabb és újabb izraeli települések létesülnek majd a Nyugati Parton. Azt azonban, hogy a kormány milyen összeget fordít ezeknek a településeknek a létesítésére és fenntartására, majd csak később fogja a kabinet elhatározni. Csökkentett munkahét? Kanadában a hivatalosan nyilvántartott munkanélkülieknek a száma még mindig 1.281.000 (a valóságos szám azonban ennél jóval magasabb) és ennek következtében a szakszervezetek elsőrendű céljukul tűzték ki azt, hogy a probléma megoldását kikényszerítsék a vállalkozóktól, olyan módon, hogy a csökkentett munkahét bevezetését fogják javasolni. Az átlagosan 40 órás munkahét helyett a 28-32 órás munkahét azt jelentené — a szakszervezeti vezetők véleménye szerint, — hogy dolgozókat nem kellene elbocsájtani munkahelyükről, sőt számos esetben új alkalmazottakat lehetne felvenni." íme, néhány szakszervezeti vezető véleménye: — A katasztrofális munkanélküliségi százalék egyedüli megoldása — különös tekintettel a magas technológiai fejlettségre — a csökkentett munkahét. Követelésünk 1984-ben az lesz, hogy a munkahetet csökkentsük az autóiparban, a munkások átlagos heti munkabére azonban, a csökkentett munkahét ellenére, változatlan maradjon. (Bob White, az Egyesült Autóipari Munkások Szakszervezetének kanadai elnöke.) — Nem tartom kétségesnek, hogy 1984-ben végülis be fogják vezetni Kanadában a legtöbb iparágban és a legtöbb irodában a csökkentett munkahetet — tisztában vagyok azonban azzal, hogy ez kemény harcba fog kerülni majd, mivel a magánvállalkozók, a federális kormány és a provinciális kormányok még mindig újabb áldozatokat kívánnak a dolgozóktól , és a dolgozók már nem tudnak és nem hajlandók újabb áldozatokat hozni azért, hogy a federális kormány és a provinciális kormányok tehetségtelenségét ellensúlyozzák. (Cliff Pilkey, az „Ontario Federation of Labor” elnöke.) — A csökkentett munkahét megvalósításának ideje elérkezett történelmileg, akár kedvelik ezt a munkaadók és vállalkozók, akár nem. A probléma az, hogy a csökkentett munkahét önmagában nem fogja megoldani a munkanélküliség problémáját. A modern iparban egyre általánosabbá válik a robotok felhasználása, aminek szükségszerű következménye újabb munkanélküliség lesz — ennek következtében viszont csökken majd az átlagos vásárlóerő és a robotok által gyártott iparcikkeket a vállalatok képtelenek lesznek eladni a piacon. Meggyőződésem, hogy a munkaadóknak és a szakszervezeteknek le kell ülniük 1984-ben a tárgyalóasztalhoz és az ipari termelés teljesen új módszerét kell kidolgozniuk. (Dennis McDermott, a „Canadian Labor Congress” elnöke.) Az amerikai fővárosban egyre gyakoribbak a tüntetések az amerikai katonák libanoni jelenléte ellen. A képen a külügyminisztérium épületének egyik elbarrikádozott részét láthatjuk. Amerika vezető közgazdászai értekezletet tartottak Washington, D.C.-ben. Véleményük szerint az új esztendőben inSaTVT áremelkedés üteme 2 százalékra fog csökkenni. Balról jobbra: Rimmer de Vries, James McKie Alán ruf" ** nn4c,vs Otto Eckstein, Charles Schultze, Walter Heller, ’ Greenspan.