Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)

1984-01-14 / 2. szám

»" ++3*0**“ I'f ^«anf 6- oldal Az infláció veszélye változatlan — figyelmeztet az amerikai fő­bankár Paul Volcker, a „US Federal Reserve Bo­­­­ard” elnöke, a közel­múltban előadást tar­tott San Franciscóban az „American Econo­mic Association and American Finance As­sociation” tagjai előtt. Mr. Volcker többek kö­zött a következőket mondta előadásában: — Az elmúlt esztendő gazdasági és pénzügyi jelentései arról számol­tak be, hogy az Egyesült Államokban csökkent a munkanélküliség, emel­kedett a termelés pro­­­duktivitása és évek óta először beszélhetünk vi­szonylagos ár­stabili­tásról, mivel az inflá­ciós áremelkedés évei négy százalék alatt van.­­ Nekünk, pénzem­bereknek, bankároknak és gazdasági szakértők­nek, azonban nem sza­­bad elfeledkeznünk ar­ról, hogy mindezzel csu-­­pán a gazdasági pangás­ból történő gazdasági fejlődésnek a legköny­­nyebb feladata valósult meg. Most következik el számunkra a nehezebb és az igazán fontos fel­adat: biztosítanunk kell azt, hogy a „gazdasági felépülés” folyamata tovább tart. Annak elle­nére, hogy az inflációs áremelkedés üteme je­lentős mértékben csök­kent, az infláció veszé­lye változatlan. Tudo­másul kell vennünk, hogy az inflációs ár­emelkedés bármikor új­ra elkezdődhet.­­ Röviden összefog­lalva: feladatunk az, hogy biztosítsuk a nem­zetgazdaság további magas produktivitá­sát és egyúttal biztosít­suk azt, hogy az infláci­ós áremelkedés üteme továbbra is csökkenni fog. A feladat nem köny­­nyű és fel akarom hívni­ a figyelmet arra: a becs­lések szerint az elkövet­kező években a federális költségvetés évi deficit­je általában meg fogja közelíteni a 200 billió dollárt.­­ Ez azonban elvisel­hetetlen gazdasági és pénzügyi terhet jelent a hitelt kérők és a hitele­zők számára, hozzá fog járulni a még mindig túl­ságosan magas kamat­százalék fennmaradá­sához, vagy növekedé­séhez. Végső fokon a ha­talmas föderális költ­ségvetési deficit még a jelenleginél is kedvezőt­lenebbé fogja tenni az amerikai külkereskedel­mi mérleget és a gazda­sági fejlődésben elma­radt és már amúgy is eladósodott országokat tönkre fogja tenni. Tény az, hogy a föderális költ­ségvetés deficitjének je­lentős mértékben való csökkentése nem­ várhat évekig, sőt egyetlen évig sem odázható el—ennek nagyon rövid idő alatt el kell következnie. ­ Nigéria katonai diktátora régi jelszavakkal új rendszert ígér Mohammed Buhari, Nigéria katonai diktá­tora, aki nemrégiben államcsíny útján meg­buktatta Shehu Shagari elnököt, hosszú televí­­­ziós és rádióbeszédben ismertette programját. A vértelen államcsíny egyik érdekessége az, hogy a 41 éves Buhari és Shagari, a megbuktatott elnök, egyaránt Nigéria északi részén született, mindkettőjük mohame­dán. Buhari abban a ka­tonai diktatúrában, amelyet 1979-ben egy vá­lasztás során eltávolítot­tak az ország éléről, pet­róleum-ügyi miniszter volt. Programjának leglé­nyegesebb pontjai: — Az országban meg fogom szüntetni a kor­rupciót. Az előző polgári kormány korrupt és te­hetetlen volt. Nigéria gazdasági válságát meg fogjuk szüntetni. Nigé­ria továbbra is tagja ma­rad az OPEC-nek. (Or­ganization of Petroleum Exporting Countries.) Az Associated Press nevű amerikai hírügy­nökség lagosi irodaveze­tőjének a kommentárja: — Buhari vezérőr­nagy új jelszavakkal a régi rendszer fenntartá­sát ígéri. A korrupció megszüntetésének jel­szava semmit sem jelent Nigériában, ahol min­den eddigi politikai rendszer korrupt volt és a korrupció megszünte­tését ígérte, pusztán azért, hogy saját kor­rupciójával helyette­síthesse az előző rend­szer korrupcióját. —­ Nigéria mindeddig az OPEC „rakoncátlan” tagja volt, mindig több olajat termelt és ma­gasabb áron adta el, mint ahogyan azt az OPEC határozat előírta. Az olajtermelés ellené­re Nigéria polgárainak életszínvonala rendkí­vül alacsony. Buhri voltaképpen nem ígért semmit — a régi rend­szer marad, más név alatt, egy katonai dik­tátor parancsnoksága alatt. Pakisztán, ahol a politikusok ellenzik a demokratikus választást Zia ul-Haq, Pakistani elnök, aki változatlanul fenntartja országában a belső hadiállapotot, nemrégiben hivatalos nyilatkozatban közölte: Pakisztánban végülis megtartják a hosszú idő óta ígért „demokrati­kus” választást. A vá­lasztásra ennek az év­nek a második felében, valószínűleg október­ben, kerül majd sor — jelentette ki Zia. A pakisztáni diktátor bejelentésének különle­ges érdekessége az, hogy a választási tervet nyomban a bejelentés után minden egyes poli­tikai párt ellenezte , és az ellenzők között szá­mos olyan politikai cso­port volt, amelyek mind­egyike Zia-párti. Az ellenzés oka az, hogy a diktátor leszögez­te: a „demokratikus” választás jellege telje­sen pártonkívüli lesz, a jelöltek párt­állását nem tüntetik fel a szava­zó­listákon és ennek kö­vetkeztében a szavazók nem pártokra, hanem egyéni politikai pályá­zókra szavaznak majd. Nyugati megfigyelők vé­leménye szerint Zia azt reméli ettől a különleges szavazási rendszertől, hogy saját hívei jelentős arányszámban fognak győzni, mivel politikai párt­állásuk (vagyis, ve­le való politikai kapcso­latuk) nem lesz feltüntet­ve a szavazó­listákon. A politikai pártok pe­dig azzal az indokolással ellenzik ezt a rendszert, hogy egy ilyen szavazás alkalmával a szavazó polgárok voltaképpen nem tudnák, hogy mi­lyen politikai beállított­ságú pályázóra szavaz­nak. Zia azonban, az ,,iga­zi demokrácia” nevé­ben, nem hajlandó elha­tározását megváltoz­tatni. A londoni „Sunday Times” politikai hírma­gyarázójának a vélemé­nye: — Úgy tűnik, hogy az ellenzéki politikai pár­tok valójában nem de­mokratikus választást szeretnének, hanem azt kívánnák, hogy kormány­ra jussanak az ellen­szenves Ziával szemben és ezért lenne számukra lényeges a párt­kapcso­latok feltüntetése a sza­vazó­listákon. Nagyon kevés kétség lehet afe­lől, hogy Zia nem de­mokrata. A kérdés talán csak annyi, hogy politi­kai ellenfelei demokra­­ták-e — és ezenfelül az, hogy­ a pakisztáni poli­tikai pártok érettek-e a demokráciára és valójá­ban szüksége van-e Pa­kisztánnak nyugati min­tájú demokráciára? Izraeli tank-karaván biztosítja a keresztény falangisták kivonulását a drúzok által megszállt Deir al Qamar (Libanon) városából. A Moszkva költséges befektetése Afganisztán A Reuter nevű angol hírszolgálati ügynök­ség közölte nemrégi­ben a következő érdekes adatokat: " A Szovjetunió mindeddig legköltsé­gesebb befektetése két­ségtelenül Afganisztán. A Kreml naponta átlago­san 8 millió dollárnak megfelelő összeget for­dít az afganisztáni ka­land finanszírozására. Az afganisztáni invázió négy esztendeje alatt a Szovjetunió — az afga­nisztáni ellenállás kö­vetkeztében — körülbe­lül 20,000 katonát veszí­tett. — A Szovjetuniónak jelenleg még mindig 105,000 katonája állomá­sozik Afganisztánban és a Kreml — az óriási em­berveszteség és a két­ségtelen politikai ku­darc ellenére — sem szándékozik katonáit a közeljövőben kivonni Afganisztánból. Soha még politikai kaland nem volt olyan költséges Moszkva számára, mint a kabuli báb-kormány fenntartása és finan­szírozása. Miért nem hajlandó tehát a Szov­jetunió ezt a költséges kalandot megszüntetni? — Valószínűleg azért nem, mert az Afganisz­tánból való kivonulás a szovjet kudarc kétségte­len elismerése lenne. És ezenfelül: ki hozná meg az erre vonatkozó hatá­rozatot a Kreml nevé­ben? Yuri Andropov, a „Big Brother”, hónapok óta láthatatlan. Lehetsé­ges-e, hogy a Szovjet Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága Andro­pov halálára vár és arra számít, hogy az afga­nisztáni döntést az új „Big Brother” hozza meg? ­ „1984” drága év lesz a kanadaiak számára Az új esztendő alkal­mából, mint mindig, a közgazdászok is jöven­döltek és jövendöléseik egyáltalában nem bizta­tóak a kanadai polgárok számára. Kanada legki­válóbb közgazdászai egybehangzóan azt jö­vendölik, hogy „1984” drága és költséges év lesz. A legrészletesebb jö­vendölést Thomas Max­well,­ a „Conference Bo­ard of Canada” fő­köz­­gazdásza adta az újság­íróknak egy sajtóérte­kezleten Ottawában. Mr. Maxwell leglénye­gesebb jövendölései a következők az újévre vo­natkozóan : — Annak ellenére, hogy 1984-ben a nemzeti össztermelés valószí­nűleg 3 százalékkal fog növekedni, az általá­nos és átlagos életszín­vonal még mindig az WSI-es­ életszínvonal mögött fog maradni.­­ A kamatszázalék kétségtelenül csökkent, de még mindig túlságo­san magas ahhoz, hogy az üzletemberek számá­ra vonzóvá tegye a be­fektetéseket és jelen­tős mértékben enyhül­jön a munkanélküliség. A kamatlábak minden­alószínűség szerint áltozatlanok marad­nak 1984-ben, legfel­jebb egy százalékos csökkenés remélhető. ,, Az infláció?,, ár,­­mely­edés: jelenleg mindössze 4,2 százalé­kos az egész évre kive­títve és ez a legalacso­nyabb inflációs áremel­kedés 11 esztendő óta. Tény azonban az, hogy az inflációs áremelke­dés és a kamatlábak kö­zött még mindig 7 száza­lékos különbség van és ez megakadályozza az üzletemberek befekte­tési szándékát és ezzel együtt lehetetlenné teszi új álláslehetőségek megteremtését. — 1984-ben minden drágább lesz — elsősor­ban megdrágulnak az élelmiszerek. A federá­lis kormány becslése szerint emelkedni fog a tej és tejtermékek ára. Egy olyan átlagos élel­miszer-csomag, amely 1971-ben száz dollárba került, 1984-ben 335,73 dollárba kerül majd, 22 dollárral többe, mint 1983-ban. Furcsaságok Párizs: 79 és fél év át­lagos korral az izlandi nők élnek a legtovább a világon — állítja a fran­cia Nemzeti Demográ­fiai Intézet, őket köve­tik a japán nők 79 éves korral. Amíg a legtöbb országban az átlagos életkor emelkedik, ad­dig a Szovjetunióban csökken. A szovjet em­berek például. 1965-ben még 66 évesek lettek, ma már csak 62 az átlagos életkor. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! y Kinek a számára előnyös az izraeli költségvetési döntés? A Knesset, az izraeli képviselőház, hetek óta egyre erősebb nyomást gyakorolt a kormányra arra vonatkozóan, hogy a kabinet önmaga szab­jon határt a kormány beruházásainak és köl­tekezésének. Tekintet­tel az izraeli gazdasági és pénzügyi helyzet sú­lyos problémáira, a kor­mány végülis engedett a Knesset követelésének és megszabta önmaga­költekezésének felső ha­tárát. A döntés oka az volt, hogy ellenkező esetben a Knesset kény­szerítette volna erre a kormányt, még a Likud koalíció képviselőinek többsége is a követelés mellett szavazott volna és a képviselők által megszabott legfelső köl­tekezési és beruházási határ valószínűleg ala­csonyabb lett volna, mint amilyen felső ha­tárt maga a kabinet kí­vánatosnak tart. Yigan Cohen-Orgad, pénzügyminiszter ja­vaslatára végülis, há­rom napig tartó heves kormány­vita után, a kabinet megszavazta önmaga költekezésének legfelsőbb határát. Az összeget shekelben ál­lapították meg, a való­ságos összeg azonban nagyon nehezen becsül­hető fel, mert Izraelben az évi inflációs áremel­kedés körülbelül 200 szá­zalék. Nyugat-európai pénzügyi szakértők sze­rint a kormány, által megállapított felső ha­tár körülbelül 25 billió amerikai dollár értékű. Ez az összeg hozzávető­legesen azonos a kor­mány előző évi költeke­zésével, tehát a kabinet voltaképpen nem tett lé­nyeges engedményt. Az ellenzéki Munka Párt­­azt­ állítja, hogy ez,az­­összeg­ rendkívül ipar­ias a 3,5 millió lakosú Izrael számára. Az új kabinet-határo­zatnak van néhány kü­lönleges paragrafusa és ezekről Dan Meridor, a kormány titkára és hi­vatalos szóvivője, sajtó­­értekezleten tájékoztat­ta a nyugati újságíró­kat. Mr. Meridor leglé­nyegesebb közlései: — A kormány döntése csupán a­ költekezés és a beruházás felső határát szabta meg, nem szabta azonban meg azt, hogy a kormány mire költse a rendelkezésére álló ösz­­szeget. Az egyes minisz­tériumok máris elkezd­ték küzdelmüket arra vonatkozóan, hogy me­lyik minisztérium mi­lyen összeget fog kapni az állami költségvetés­ből. Végső fokon ebben a kérdésben egy miniszté­­rium­ közötti gazdasági bizottság dönt majd. A bizottság tagjainak ki­nevezésére a legköze­lebbi jövőben kerül sor.­­ Le kell szögeznem, hogy a kormány nem szándékozik „befa­gyasztani” a Nyugati Part településeit, újabb és újabb izraeli telepü­lések létesülnek majd a Nyugati Parton. Azt azonban, hogy a kor­­­mány milyen összeget fordít ezeknek a tele­püléseknek a létesítésé­re és fenntartására, majd csak később fogja a kabinet elhatározni. Csökkentett munkahét? Kanadában a hivata­losan nyilvántartott munkanélkülieknek a száma még mindig 1.281.000 (a valóságos szám azonban ennél jó­val magasabb) és ennek következtében a szak­­szervezetek elsőrendű céljukul tűzték ki azt, hogy a probléma meg­oldását kikényszerítsék a vállalkozóktól, olyan módon, hogy a csökken­tett munkahét bevezeté­sét fogják javasolni. Az átlagosan 40 órás mun­kahét helyett a 28-32 órás munkahét azt jelen­tené — a szakszervezeti vezetők véleménye sze­rint, — hogy dolgozókat nem kellene elbocsájta­­ni munkahelyükről, sőt számos esetben új alkal­mazottakat lehetne fel­venni." íme, néhány szakszer­vezeti vezető vélemé­nye: — A katasztrofális munkanélküliségi szá­zalék egyedüli megoldá­sa — különös tekintettel a magas technológiai fejlettségre — a csök­kentett munkahét. Kö­vetelésünk 1984-ben az lesz, hogy a munkahe­tet csökkentsük az autó­iparban, a munkások át­lagos heti munkabére azonban, a csökkentett munkahét ellenére, vál­tozatlan maradjon. (Bob White, az Egyesült Autó­ipari Munkások Szak­­szervezetének kanadai elnöke.) — Nem tartom kétsé­gesnek, hogy 1984-ben végülis be fogják vezet­ni Kanadában a legtöbb iparágban és a legtöbb irodában a csökkentett munkahetet — tisztában vagyok azonban azzal, hogy ez kemény harcba fog kerülni majd, mivel a magánvállalkozók, a federális kormány és a provinciális kormányok még mindig újabb áldo­zatokat kívánnak a dol­gozóktól , és a dolgo­zók már nem tudnak és nem hajlandók újabb ál­dozatokat hozni azért, hogy a federális kor­mány és a provinciális­ kormányok tehetségte­­lenségét ellensúlyozzák. (Cliff Pilkey, az „Onta­rio Federation of La­bor” elnöke.) — A csökkentett mun­kahét megvalósításának ideje elérkezett törté­­nelmileg, akár kedvelik ezt a munkaadók és vál­lalkozók, akár nem. A probléma az, hogy­ a csökkentett munkahét önmagában nem fogja megoldani a munkanél­küliség problémáját. A modern iparban egyre általánosabbá válik a robotok felhasználása, aminek szükségszerű következménye újabb munkanélküliség lesz — ennek következtében vi­szont csökken majd az átlagos vásárlóerő és a robotok által gyártott iparcikkeket a vállala­tok képtelenek lesznek eladni a piacon. Meg­győződésem, hogy a munkaadóknak és a szakszervezeteknek le kell ülniük 1984-ben a tárgyaló­asztalhoz és az ipari termelés teljesen új módszerét kell kidol­gozniuk. (Dennis Mc­Dermott, a „Canadian Labor Congress” elnö­ke.) Az amerikai fővárosban egyre gyakoribbak a tüntetések az amerikai katonák libanoni jelenléte ellen. A képen a külügyminisztérium épületének egyik elbarrikádozott részét láthatjuk. Amerika vezető közgazdászai értekezletet tartottak Washington, D.C.-ben. Véleményük szerint az új esztendőben inSaTVT áremelkedés üteme 2 százalékra fog csökkenni. Balról jobbra: Rimmer de Vries, James McKie Alán ruf" ** n­n4c,vs Otto Eckstein, Charles Schultze, Walter Heller, ’ Greenspan.

Next