Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)
1984-05-05 / 18. szám
10. oldal Történelmi hangverseny Fáy István A néhány héttel ezelőtt megjelent „New York— Budapest” c. cikkemben jeleztem, hogy a centennáriumát ünneplő Metropolitan Operaház történetéről és az évforduló alkalmából rendezett hangversenyről rövid időn belül írni fogok. Az első rész terhét levette vállaimról lapunk kiváló munkatársa Polgár Tibor és a szűk terjedelemhez képest kitűnő cikkben ismertette az intézmény történetét, így nekem a második jutott, a „történelem legnagyobb koncertjének” krónikája. Október 22 volt az évfordulónapja, melyen az egész zenei világ, az egész világsajtó emlékezett a nagy eseményre, amikor a ragyogó dalszínház megnyílt a Broadway és Seventh Ave sarkán. A 3.700 ülőhelyet és 600 állóhelyet teljesen megtöltő közönség Gounod Faustját hallotta, a három főszerepben Christine Nielson, Italo Campanini és Franco Novara közreműködésével. A világhírű dalszínház centennáriumát már az új helyen, a Lincoln Centerben ünnepelte. Míg ennek a száz éves művészi munkának az ideje eljött, 138 zeneszerző 258 operáját mutatták be és összesen 14.643 előadást tartottak. Jelenleg a színháznak 850 állandó tagja van. Az ünnepi műsort Charles Riecker szervezte rendkívüli körültekintéssel, két esztendő munkájával. Már hetekkel előbb írtak az amerikai lapok a „történelem legnagyobb hangversenyéről”. Kétségtelen, hogy az amerikai méretek domináltak, mert a nagy esemény délután két órakor kezdődött és két óra vacsoraszünettel éjjel egy órakor ért véget, azaz kilenc órán át tartott. A kritika és a közönség egyaránt lelkesedett. Én a magam részéről nem tartoztam a túlságosan lelkesedők közé. Ennek az oka egyszerű: az ember szellemi teherbíróképessége képtelen arra, hogy ilyen terjedelmű hangversenyt teljes koncentrációval végighallgasson. Magam is hangszalagra vettem az egészet, hogy később nyugodtan végighallgathassam. Szükségesnek látom, hogy közöljek egy kis statisztikát. 23 zeneszerző 48 műve volt a műsoron, a szereplők száma pedig 90. A legnagyobbak közül Verditől nyolc, Puccinitól öt, Wagnertől négy, Mozarttól, Rossinitól és Donizettitől három-három mű volt a műsoron. Az ilyen monstre hangversenyek általános tulajdonsága, hogy soha nem ütik meg azt a nívót, mert minden szereplő annyira igyekszik a legjobbat adni, hogy a végén korántsem képes arra amit különben játszi könnyedséggel bármikor megtesz. Ez történt itt is. A három vezető kar-B mester: James Levin, Leonard Bernstein és Richard Boninge a fáradtságtól eltekintve elsőrendűek voltak. Számomra rendkívül szokatlannak tűnt, hogy bevezetésül Smetana Eladott menyasszony nyitánya hangzott el. A zeneirodalom Mozarttól felfelé a legnagyobb nyitány-remekekkel rendelkezik, érthetetlen tehát a cseh zeneszerző átlagon aluli művének ilyen díszes helyen való szerepeltetése. Bár a szláv imádat napjainkban olyan méreteket ölt Amerika és Kanada zenei életében, hogy a Columbia Broadcasting Sistem felmondta szerződését a New Yorki és Torontói Szimfonikusokkal, mert a koncertlátogatók nem tudják, hogy Moszkvában, Torontóban, Prágában, vagy New Yorkban vannak-e? Meglepett, hogy első énekszámként Marton Éva énekelte a Turandot nyaktörő „Inquesta reggia” kezdetű áriáját. Megközelítően sem úgy, mint Birget Nielsson tette, vagy Sass Sylvia énekelné. A teljes műsort ismertetni lehetetlenség. Kellene hozzá négy-öt oldal terjedelem. Mindenesetre a legjobban sikerüiteket felsorolom. Joan Southerland, aki közel áll a visszavonulás határához nagyszerűen énekelte Rossini Semiramisa híres nagyáriáját. Az ugyancsak idős korosztályhoz tartozó Nikolai Gedda úgy szólaltatta meg Donizetti „Szerelmi bájitalának” a cavatináját, mintha harminc éves lenne. Hasonlóan nagyszerű volt Verdi Otellójából az első felvonás szerelmi kettőse: Mirella Freni és Placido Domingo. A másik pompás duettet Giordano Andre Chenierjéből Montserat Caballe és Jose Ferras énekelte. Nagyon érdekes volt, hogy könnyűzeneként Seigmund Romberg orgonavirágzásából a kettős hatalmas sikert hozott, az egykor világszép Anna Moffénak és Robert Mardinek, a nagy baritonnak. Gounod Faustjából nagyszerű volt az operát záró trió Wm. Luis, Tatjana Trojanos és Nikolaj Ghiaurov pompás együttműködésében. Ezután színpadra léptek a már nyugalomban lévő nagy művészek, akiket a Metropolitan igazgatója üdvözölt, majd végighallgatták a műsor hátralévő részét. Marline Horne Saint Saens Sámson és Delilájából énekelt. Véleményem szerint ez volt az est legkiemelkedőbb teljesítménye. Hihetetlen ünneplés és virágeső közepette lépett a közönség elé Birget Nielsson és a Tristan első felvonásából a hatalmas, rendkívüli tudást és fizikai erőt kívánó Tristan- Tantris epikai részt adta elő. Sajnos Nielsson nem veszi észre, hogy eljárt az idő felette, vissza kellene már vonulnia. A rutin nem pótolja a hang kopottságát. Szép volt, de tudnia kellene, hogy már nem az az Isolda, aki huszonöt évvel ezelőtt meghódította a világot. Zárószámként Leontine Price és Pavarotti arattak nagy sikert Verdi Álarcosbálja második felvonásbeli kettősével. Meg kell említenem a balett ragyogó teljesítményét, a koreográfia tökéletességét a Sámson és Delila Bacchanáliájában. A kanadai Swann Lake és Romeo és Juliette „generáció" legalább láthatta, milyen az igazi balettművészet. A zenekari számokból magasan kiemelkedett Beethoven harmadik Leonóra nyitánya Bernstein pálcája alatt. Bizonyos, hogy egy két órás koncert, vagy esetleg négy „kétórás”, sokkal értelmesebb dolog lett volna. Egy azonban kétségtelen, hogy itt első ízben megkaptuk a neves dalszínház teljes keresztmetszetét. Sok nagytehetségű fiatal és sok a kiváló fiatal néger művész is. Sieghendet Hollandit, Florestant Amnerist énekelnek ezek a már most kiváló fiatalok. Úgy látszik, végre Amerika is rájött egy nagy opera értékmérője, mire képes a saját tagjai szerepeltetésével, vendégek nélkül Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne legyenek kiváló vendégművészek. Olyan dalszínház nincs, amely ne szerepeltetné a világhírességeket. Az importra való berendezkedés már azonban csődbe juttathatja a leghíresebb művészegyütteseket is. Tanulságos, szép, emlékezetes nap volt és valóban történelmi mérföldkő. Ha nem is a legmagasabb nívójú, de a legnagyobb időtartamú monstre hangversenynyel ünnepelte fennállása századik évfordulóját a Metropolitan Opera. Köhögésünk komoly betegség jele lehet Dr. Richard Barbers, a University of California egyik professzora a közelmúltban tanulmányt írt a köhögésről. Tanulmányának legérdekesebb részletei a következők: Köhögésünk módja, vagyis az, ahogyan köhögünk, komoly és súlyos betegség jele lehet adott esetben. íme, a köhögés különböző, legáltalánosabb fajtái: Az állandó krákogás és az a vágy, hogy megtisztítsuk torkunkat, általában sincs problémának a jele. A gyakori nedves köhögés, amikor váladékot köhögünk fel, annak a jele, hogy a légzőutak gyulladásban vannak. Az úgynevezett száraz, fojtogató köhögés gyakran csupán egyszerű torokgyulladásra mutat, egyes esetekben azonban rákbetegségnek a jele. Az állandó, hosszabb ideje tartó köhögés, akár „nedves”, akár „száraz” köhögés, vagy asztmának, vagy pedig tüdőráknak a jele. A reggelenkénti erős, nedves köhögés a dohányzók tipikus köhögése és általában bronhitisnek a jele, amely egyébként a dohányzók leggyakoribb betegsége. Az erős, száraz köhögés, amennyiben az csupán nappal jelentkezik, gyakran egy bizonyos érzelmi problémára mutat. Gyerekek gyakran köhögnek így, mert nem akarnak iskolába menni, felnőttek pedig azért, mert önmaguk előtt is indokolni akarják, hogy miért maradtak távol munkájuktól. Ezek a köhögés legáltalánosabb fajtái. Mindenesetre, javaslom, hogy amennyiben állandó köhögésünk hosszabb ideje (2-3 hét) tart, menjünk el háziorvosunkhoz és vizsgáltassuk meg magunkat. Előfordulhat, hogy köhögésünk mögött súlyos betegség rejlik. — Jó napot. Agár úr. Merre tart? — Megyek az emberverseny pályára. Ma lesz a Nagydíj, a Túlóra Futam. — Na ne mondja! És azérdekes? — Hallatlanul. Képzelje csak el azt a színes forgatagot, a sok nagykutyát, aki fogadni jön, vagy embert futtatni, mit mondjak, bodálatos. — Node, miért futnak az emberek? — Ezt sem tudja? A pénz után. Na persze, ma már műpénzt használnak, de azok a buta emberek még ezt sem veszik észre. A műpénzt egy kis gépezet vontatja, egy várost utánzó pályán, pont olyan sebességgel, hogy ne tudjákelérni. — Ilyen egyszerű? Nagyon unalmas lehet. — Na nem. Ott vannak az akadályok is. Építkezés, autóvásárlás, külföldi út, meg a többi, szépen elosztva a pályán. Tudja milyen nehéz egy mai modern pálya? Nem véletlenül ér vagyonokat egy jól idomított versenyember.. — És mondja csak Agár úr, lehet ezen nyerni ? — Hajjaj! A múltkor egy mázlista egy egész vagyont nyert. Rátett egy csomó pénzt egy emberre, képzelje, egy csendes, szerény, becsületes olvasgató alakra, gondolhatja, semmi esélye nem volt. Eleinte le is maradt, aztán valahol a pálya közepén hirtelen megvadult. Elkezdett rohanni, könyökölni, utat törni, mint egy menő. Negyvenszeres pénzt fizetett. — De mi van akkor, ha a hajtók nem egyforma súlyúak? — Először is tanulja meg a szaknyelvet Hajtó csak a lovaknál van. Az emberversenyen családnak hívják. Tény, hogy vannak egészen súlyos, többgyerekes családok is, de ezeket hendikeppelik. — Látom, Agár úr nagy szakértő. Minden héten elmegy megnézni? — Megnézni? Én kérem futtatok. Két embert tartok, egy hímet, meg egy nőstényt. — Sokba kerülhet... — Eleinte egy vagyon volt. Etetés, idomítás, miegymás. Tudja, mit zabál egy ilyen nyolcvan kilós ember? És az a hülye alak először nem akart futni. Állandóan moziba ment. Hétközben még dolgozott valamit, de hétvégeken semmire sem volt hajlamdó.. — És mit csinált? Megverte? — Dehogyis. Az kérem szigorúan tilos. Elmentem egy idomárhoz, és az azt tanácsolta, hogy vegyem el tőle az asszonyt. Ezt úgy hívják szaknyelven, hogy válás. És? — Kapott egy másik nőstényt, amelyik állandóan piszkálja. Végül is most már egészen jó eredményei vannak. De az utódok még jobbak lesznek. Azokat már semmi nem érdekli, csak a pénz. Úgy vannak kérem nevelve, tudományosan. Kettőt eladtam, de egyet megtartok. Ez az ember már úgysem húzza soká. Tudja, a verseny nagyon megviseli őket. — Mi lesz velük? — Belepusztulnak. De a kutya sem törődik velük. Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak, a Chicago és Környéke Szerkesztősége — Maga altatón él és mégis itt van az éjszakai életben? — Igen, de az altató a feleségemnek kell. Kovács megkérdezi a barátját: _Nos, milyennek tannted az új kiskocsimat? _ Csak véletlenül találtam meg. Kinyitottam a garázs ajtaját, valami pirosat láttam a sarokban, lehajoltam ... és ott volt! A rendőr megállít egy autóst. — Mondja! Ezt az ócska járgányt, amivel száguldozik, csak nem akarja autónak nevezni? — Dehogy is, őrmester úr... — feleli az autós. — Hiszen akkor jogosítványt is kellene hozzá szereznem! A férfi bemutatja új autóját a barátnőjének. Megnyom egy gombot, s az ablakok kinyílnak. Újabb gombnyomás: a tető felemelkedik és eltűnik a kocsi farában. Újabb gombnyomás, és egy ventillátor felcsapja a hölgy szoknyáját... Ekkor az ifjú hölgy dühösen felkiált: — A fene vigye, kézzel már semmit sem csinálsz?! NEVESSÜNK A vasúti fülkében áu egy egy szemetet láthatóan beborozott férfi. Amint a vonat egy állomásra ér, kinéz, megcsóválja a fejét, és az orra alatt motyogja: szörnyű. A szemben állű utas kíváncsian megkérdi: . — Uram, miért mondja fia minden állomáson hogy szörnyű? A részeg bánatosan néz rá, és így szól: — Minden állomáson egyre bizonyosabbá válik elültem, hogy rossz vonatra szálltam fel. SKÓTOKNAL A skót keresztülmegy az erdőn. Az erdő közepe táján egy rabló revolvert szegez a mellének: — Pénzt, vagy életet! A skót a zsebébe nyúl és száraz hangon kérdezi: — Tud visszaadni egy shillingből? A skót házasságközvetítő egy szép napon maga is megnősül és elvesz egy borzalmasan csúnya, öreg hajadont. Barátai megbotránkozva kérdik tőle: — Hogy lehetséges, hogy házasságközvetítő létedre éppen magadnak ilyen ronda házastársat közvetítettél? — Tudjátok — mondja sóhajtva a skót — a nő ügyfelem volt, de a kutya sem akarta elvenni. — Na és? Na és, a nő előre befizette a províziót és nekem nem volt szívem visszaadni. NAPLEMENTE -7- Sajnos, öregszem. Már este tízkor álmos vagyok — mondta az éjszaka császára. KIVÉTEL Rossz ember, pedig a virágot szereti, ültet kertjébe jó sokat, de csak azért, mert az hódol neki és mindig bólogat. NAGYSÁG Különbnek képzeli mindenkinél magát, elvárja, a szavát tartsák isteninek ... Szerencsétlen a hegy, min Örökhó-palást, hogy milyen a tavasz, sosem ismeri meg. GÖG Büszke rá, hogy a győzelem jele. Testvére (dupla), de nem beszél vele. Megvetésének oka az, hogy öccse könnyelműen C-vel házasodott össze. SZELÍD LAKÓ Alsóneműk száradnak a napon, rájuk nyitom reggel az ablakom, lakótársaik tisztelnek meg velük — védett zóna az ő udvarterük. - Este Mator mind a kettőt lehalkítottam ! VÁLÓPERES ÜGYVÉDNÉL - Bocsánat, ügyvéd úr, de nem volt időnk átöltözködni. — Ha ő lesz a tanító nénink, akkor részemről eddig oké a dologi... — Fiatalember, átöltözött-e már feleségem? 23. AZamCh /23 X—s Q■r 99 fa tf /X■ MrV t ■L ■ m \ '9■r■ b ■ s 23 20 t 25m■ 27■ 28 29 3o■ ■1 ■ ■ ■ * ■ “ ■ 38■ A/■ h3 Mln■ ■■ xe h9I■ SI .S3m■ K SS Niy■ Sä■ * 59 €o II/ 62u b3 J■ A 17. az. rejtvény helyes megfejtése: A munka felét elvégezte, ahol megkezdte. Rejtvényünk vizsz. 14., 61. és függ. 1. sz. soraiban Móricz Zsigmond három művének címét találják. VÍZSZINTES: 1. Eleség. 7. Pamutszálak. 14. Az első mű (színdarab). 16. „Megy az . ..” (Illyés Gyula). 17. Áramátalakítók. 18. Igazgatók közvetlen modorban. 19. Megszólítás. 21. Való. 22. Bibliai rém. 23. Piperecikk márka. 26. A Volga mellékvize. 28. Angol sör. 30. Német költő, a késői romantika képviselője (Eduard, 1804— 75). 31. Eledele. 33. Olasz névelő. 34. San.. ., kikötőváros Kaliforniában. 35. Azon helyen. 36. Művészet franciául. 38. A 19. sz. sor fordítottja. 40. Művészettörténész (Nóra). 42.........és emberek” (Steinbeck). Francia tartományi székhely. 46. Az osztrák MTI. 48. Idegen Adél. 49. Ebben az állapotában a legízletesebb a gyümölcs. Páncélszekrény. 54. Vízmozgás. 55. Vénasszonyok ...” (kora ősz). 56. Elcsépelt, üres mondás. 58. Mutató szó. 59. ..A Noszty fiú ... Tóth Marival” (Mikszáth). A második mű (színpadi mű). 63. Aki pénzt kér a hallgatásáért. 64. A helyes viselkedésre oktatja. FÜGGŐLEGES: A harmadik mű (regény). 2. A jégen nyílást vágó. 3. Mennyboltja. 4. Kettős betű. 5. Esni enged. 6 Borfajta. 7. Nemzetközi Labdarúgó Szövetség. 8. Ónnal bevont. 9. Baráti ország. 10. Indulatszó. I. Gépkocsi típus. 12. Balatoni üdülőhely. 13. A magyar irodalmi nyelv első kialakítója, bibliafordító (Gáspár). 15. Megszólítás. 20. Női név. 22. t£des. spanyol bor. 24*. Orosz Irén. 25. Erős elhatározás. 27. Kicsinyítő képző. 29. Felkutatva kézbeveszi. 31. Csigafajta. 32. Rézül táns. 35. Odavet. 37. Három a zenében. 89. „Bulyba. .Gogol prózagposza. 41. Amerikai hírszolgálati iroda. 43. Tátva marad a szája. 45. Perben álló. 47. Aggódik miatta. 50. Edzőtábor városa. 52. Burleszkszínész. Huru párja. 53. Kecskelábú erdei istenség a római mitológiában. 56.Kén, fleur és oxigén. 57. Kevert nem. 58. Czuczor Gergely írói álneve. 60. Kiejtett betű. 62. Jáva része!