Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)
1984-06-09 / 23. szám
Mitterrand és Margaret Thatcher Nagy György Első rész A mai Európa két vezető személyisége Mitterrand francia elnök és Margaret Thatcher angol miniszterelnök. Alig lehet két ellentétesebb politikai felfogású és egyéniségben is különbözőbb személyt elképzelni. Ennek ellenére, néha akarva-nem-akarva, együtt dolgoznak, vagy legalább egy úton haladnak. Ennek két oka van. Az egyik, hogy mindkettő világosan látja az Európát fenyegető szovjet veszélyt és nem riad vissza attól, hogy annak elhárítására tegyen is valamit. A másik pedig, hogy mindketten erősen nemzeti érzésűek, nem kergetnek vágyálmokat, hanem rideg tények alapján ítélik meg az európai és a nemzetközi helyzetet. Még abban is közös a sorsa ennek a két vezető egyéniségnek, hogy míg külföldön nagy tekintélynek örvendenek, saját népük körében népszerűségük hanyatlóban van. Vagyis érdemes velük és politikájukkal részletesen foglalkozni. Mitterrand a mai politikai élet talán legkifürkészhetetlenebb, legbonyolultabb személyisége. Politikai múltja hosszú évekre nyúlik vissza: mindig meggyőződéses szocialistának vallotta magát. Választási hadjáratában és közvetlen elnökké történt megválasztása után is a szocialista program megvalósítását hirdette. Az első hónapokban nagy hévvel látott hozzá a radikális reformok végrehajtásának: államosította a még magánkézben lévő legnagyobb bankokat, egy órával leszállította a negyven órás munkahetet, egy héttel megtoldotta a kötelező évi szabadságot (négy hétről öt hétre), három kommunista minisztert vett be kabinetjébe. Ugyanakkor elrendelte a francia hadsereg atomvédő erejének szinte rohamlépésben való kifejlesztését, erős szószólója az Atlanti Szövetség megerősítésének, amelynek országa nem is tagja, ádáz ellenzője a szovjet világuralmi törekvéseknek, jobb viszonyban van Reagan elnökkel, mint bármely más hivatali elődje. Pártja ellenzésével nem törődve, francia csapatokat küldött Libanonba és Chadba Kadhafi ellen. Mitterrand ezen látszólag ellentétes politikai sakkhúzásainak titka az, hogy ő elsősorban francia nacionalista és az ideológiai kérdéseket alárendeli a nemzeti érdekeknek. Ezért külpolitikai téren körömszakadtáig a francia és közvetve az európai érdekeket védi. E téren sokkal egyenesebb úton halad, mint a Nagy-Európa ködös álmát kergető de Gaulle (az Atlanti tengertől az Uraiig) vagy a szélkakasként ide-oda hajladozó Giscard D’Estaing. Viszont nagy gyengéje, hogy a gazdasági és pénzügyi kérdésekhez nincsen érzéke. Ez magában még elviselhető lenne, ha megoldásukat olyan munkatársakra bízná, akik értenek hozzá. De ilyen embere úgy látszik nincsen, vagy belpolitikai okokból nem akarja őket felhasználni. Ennek és kezdeti túlzó szocialista reformjainak következtében a francia gazdasági helyzet a kelleténél sokkal súlyosabb helyzetben van. A frank árfolyama szinte állandóan esik, a munkanélküliség ma is 12 % körül van, az acélipar súlyos válságba került, a hajóépítés szinte leállt, a mezőgazdasági termelés nagy nehézségekkel küzd, a szállítási ipar helyzete zűrzavaros. A munkásságnak eleinte nyújtott kedvezmények visszaütöttek: az ipari termelés produktivitása csökkent, a francia áruk versenyképessége visszaesett a világpiacon. A gazdasági nehézségek visszahatnak az átlagpolgár hangulatára, aki közismerten bármilyen radikális is politikai felfogásában, kormányát azon az alapon ítéli meg, hogy erszénye hogy áll. Mivel ma kevesebb frank marad benne a hónap végére mint két évvel ezelőtt, szidja a kormányt és az elnököt. Mitterrand sokkal tapasztaltabb politikus annál, semhogy ezt ne venné figyelembe. Több kérdésben, mint az egyházi iskolák államosításának kérdésében már takaródót fújt. Ellenzi a munkahétnek 35 órára való leszállítására irányuló izgatást is, amelyet a német szakszervezetek indítottak el és amely átcsapott Franciaországra is. Nehezíti helyzetét, hogy kommunista miniszterei pártutasításra támogatják ezt a követelést. Sokan azt hiszik, hogy Mitterrand ezt az ürügyet fogja kihasználni arra, hogy megszabaduljon tőle. Jól tudja ugyanis, hogy népszerűségük erősen csökkent az országban. Egyet biztosra vehetünk: a szocialista szolidaritás elve nem fogja visszatartani attól, hogy a jelenlegi baloldali koalíciót és jobboldalibb, vagy legalább mérsékeltebbel váltsa fel, ha úgy látja, hogy ez megerősíti helyzetét. Kilenc és fél tonna marhasült... sd Bernát Gondolom az olvasók egy része velem együtt gyakorlatból jól ismeri az olyan vendéglőket, ahol bizonyos pimasz, hivalkodó fölénnyel fogadják az ismeretlenül betévedt vendéget. Az ilyen éttermekben már a helyfoglalással megkezdődik a baj. Három nappal előbb felhívja őket az ember telefonon: — Jó estét kívánok. Szombat estére szeretnék egy asztalt foglalni... Hogyne kérem, hány személy részére...? — Egy személy részére... Ezt az utolsó bemondást rendszerint hoszszú, kínos csend követi. A beállott szünetben a tulajdonos és a főpincér megegyeznek abban, hogy nem hajlandók a szerencsétlen vendégnek a W.C. és a konyhabejárat közé egy hokkedli mellé megteríteni. Ezért a főpincér fahangon közli: — Sajnos uram, szombat estére teljesen foglaltak vagyunk... Nem tudom mások is hasonlóan vannak-e vele, de ha végül is eljutok egy-egy ilyen vendéglőbe, mindig valami megmagyarázhatatlan furcsa szorongó érzés vesz erőt rajtam. Nem tehetek róla, kicsit hivalkodónak érzem a borjúpörkölthöz a csillárt, a marhamájhoz a velencei tükröt, az asztal közepére biggyesztett rózsaszálat, a főpincér frakkjának néha kissé kopottas, fekete szárnyait és a kenyeres fiú gyertyakoppantóhoz hasonlító ezüst csiptetőit, amivel a bucit a tányérom közepére helyezi. Azt a bucit, amit — elképzelem, — öt perccel ezelőtt a konyhában a levesszakács paradicsomszószos kezével rakott bele a kenyérkosárba. Évekkel ezelőtt Singaporeban volt szerencsém egy ilyen vendéglőhöz. Ez még a régebbi Singapore volt. Nem a mostani, a Hiltonok, mint courtok és Shangri-lak égbemeredő ötcsillagos szállodacsodáinak modern városa. Éjjelente az Orchard Rd. nyílt csatornáiban itt-ott még patkányok surrantak nesztesen. A Bugis St. tolongó emberáradatában még több volt az „igazi” nő, mint a női ruhába öltözött férfi és a Raffles Hotel kertjének legyezőpálmái alatt Gin- Slinget kortyolgató vendégeket Somerset Maugham déltengeri szigetvilágának titokzatos romantikája lebegte körül. Négy-öt nap után úgy éreztük, nem bírjuk már tovább a szója-szószból és indiai curry porból összekeveredett „ázsiaszagot”. Akkor már mindenben benne éreztük ezt a jellegzetes aromát: a mélyre szívott cigaretta slukkban, a reggeli feketekávéban és éjjel a szállodai ágy kispárnájában. Gyomrunk már pörköltzaftról és frissen sült túrósrétesről álmodott. Ekkor pillantottuk meg az egyik turista brosúrában vágyaink vendéglőjének nevét, ami a hirdetés szerint, ,,a tűnőfélben lévő régi angol világ utolsó gasztronómiai végvára volt, ahol a legjobb marhasült készült a déli féltekén.” Akkoriban már úgy éreztük, hogy a híres singaporei tigris sör a fülünkön csurog ki. Lelki szemeink előtt egy tányérról lelógó marhasültet láttunk domborodni és egy pohár jó vörösbor gondolatára nyelvünk fokozott nyáltermelésbe kezdett. A taxisofőrnek igyekeztünk észrevétlenül tudomására hozni, hogy úgy ismerjük a várost, mint a tenyerünket, így aránylag nem túl nagy kerülővel tett le a vendéglő előtt, ahol legnagyobb meglepetésünkre akkor már hosszú „estélyi ruhás” sor kígyózott kinn a járdán. Azonnal rájöttünk, hogy valóban az angol világ végvára előtt ácsoroghatunk, mert rajtunk kívül mindenki angolul átkozódott. Mondanom sem kell, elég hosszú ideig tartott, mire odabenn egy-egy asztal vendégei lenyelték az utolsó falatot, befejezték az elkezdett hosszú történetet, fizettek és mi közelebb léphettünk eggyel, marhasültről álmodó vágyaink kapujához. Jó ötvenpercnyi sorbanállás után végre asztalhoz kerültünk, ahol a hoszszú várakozás után mintha még hivalkodóbbnak tűnt volna a fényes csillár, a bordóbársonnyal díszített faltapéta, a főpincér kifényesedett frakkja és a kenyeresfiú ezüst csiptetője. Mire idegcsillapítónak ölünkbe helyezték a rajztábla méretű étlapot szomszéd asztalunkhoz éppen akkor érkezett meg a sercegő marhasült. Oldalt pillantva megfigyeltem, hogy minden adag tetején, fogpiszkálóra tűzött színes papírzászlócska büszkélkedik. Gyakorlott szemem ekkorra már az étlapot is végigpásztázta és a singaporei dollár értékét angol fonton keresztül gyorsan magyar forintra átváltva kiszámítottam, hogy egy adag marhasült árából otthon a zalabaksai vásáron három szopós borjút is vehetne egy ügyes maszek-paraszt. Már mocorogni kezdett belül bennem valami, mikor egyszerre az étlap alján látottakra lettem figyelmes. A kissé hencegőnek tűnő felirattal mintha fölényesen akartak volna vigasztalni: „no lám csak kisapám, ugye hogy megérte ötven percet ácsorogni odakinn a forró singaporei éjszakában...?” Az étlap alján ugyanis a következő felírat büszkélkedett: Ez év augusztus végéig 9 és fél tonna new zealandi marhahúst adtunk el ebben az étteremben, ami minden nap frissen érkezik részünkre légiszállítással. Egy hirtelen kapott ötlettől indítva elővettem 25 centes plasztik golyóstollamat, és nagy betűkkel, angolul a kilenc és fél tonna harhahús alá írtam: De nem nekem!!! És ekkor a boldog megelégedés ártatlan mosolyával az arcunkon, a főpincér szájtátó csodálkozása mellett, kisétáltunk az étteremből. Azóta jólesen úgy érzem, hogy legalább akkor az egyszer, egyenlítettem... MIHÁLYI GILBERT - DUNAI ÁKOS: LJimsPil, a vasfüggöny mögül jött giga n. János Pál pápa diétáról HÓM első. Mpm nyelven In könyv — életrajz —, itt: talán dokimátumgyöjtemánynek la usiartind népuradalmi »0. Vasárnap legújabb bismártés ssegtapetéss. Ai Irúk a könyv első fejeztében, a váretUn konkiává váratlan választás* dm alatt lésUetaaan leírják a körülményeket, miként lett Karel Wojty, Ráma püspöke, valamint Szent Péter utódjaként II. János Pál pápa. ._ A további fejezetekben csak as °*reed e*é ^' retik a pápa gyermekkorát. Ifjúságát, diákkorát fiatalembert mint egyetemi hallgatót, aki megkimerkedik a nehéz munkás álénál, de a nah* «■« nem kedvetlent» el, hanem színdarabok írásával, aló adásokkal vigasztalja elcsflggedt társait A könyv minden oldala semes «^képként vetítj ti olvasó ssemel elé a legfőbb pásztor.« mindennapos ételét aki nem követi « nem hordja tején a hagyomány krisztusi egyseműségével, s n ben hirdeti Krisztim tanításait »state lépésről repla van Int a Sasntatya világsvangsUsádós ága. Megrendelheti a KauHlaa Magyarok Vasúri könyvosztályán. 17J1 Uohodng Avenue. TOM lomi. OMo ééSOf. Ara IS dsOér és I dsOér padarát ! MEGNYÍLT az új Hungarian Restaurant!! 5062 N. Lincoln Ave. Chicago • Magyar ételkülönlegességek • Pénteken és szombaton cigányzene • Asztalfoglalás szükséges a hétvégén Nyitva: du. 5-től — KEDDEN ZÁRVA! Telefon: (312) 334-4850 Könnyű László és aranyalbuma Lajossy Sándor (London) Talán Ölbey Irén költőnő fejezi ki legtalálóbban Könnyű László küldetését az ifjú költő indulásáról így: — De aztán (mármint az indulás kezdeti nehézségei után) a ködön átsüt a napsugár, lelkét az ifjú titán belemártja a tűzbe, a fénybe és így énekel: „És könnyes szemekkel, lázban hirdetem az evangéliumot.” Azt hiszem, hogy minden igazi vátesz elhivatásának igazában így indul el a nagy ismeretlen életúton és miután nemes harcát megharcolta, érkezik el élete egyes állomásaihoz. Természetesen ki kevesebb vagy több sikert mondhat magáénak, míg csak el nem némítja a halál. Könnyű László a bölcső és a koporsó közötti életmezőnyben is legtöbbet mondhat magáénak. Ezüst- és aranyjubileumokat ülhetett, neves fiúkkal áldotta meg az Isten és ritka, szép irodalmi skereket mutathat fel! Ezt bizonyítja az Arany Album szelleme, mely a Bajáról indult néptanítót a professzori katedráig emelte. A neves írót, költőt, művészt és minden jó ügy nemes pártfogóját állítja elénk mintaképül. Mint felkiáltójel a mondat végén, olyan ő irodalmi berkeinkben, közöttünk. Körülbelül úgy, mint Kiskun József tanárkollégája írta Könnyű Lászlóról 1964- ben ,,A Jász írók Társaságának emlékezése” című írásában: — „Könnyű László, tauglich, ohne Gebrechen! Szerencsés bölcsőben született, szép férfiú lett belőle. Megjelenésén, magatartásán az öntudat sugárzott. Szeme kék és a szeméből a kék égbolt nyugodtsága fénylett azok felé, akik vele szemben álltak. A nemes emberszeretet fénye volt ez. Feleségét és három aranyos gyermekét rajongással szerette. Gyermekeiért harcba szállt az égi sasokkal is. Vitte, mentette őket, hogy el ne vesszenek az európai háború tüzes poklában. Munkája végzésében lelkiismeretes pontosságú ember volt. Pályatársait, írótársait érdek nélkül tisztelte, becsülte. Összegezve a mondottakat: Könnyű László szép lélekkel megáldott, jó ember volt. Emlékét emléktábla nélkül is őrizzük!” Magam részéről, bármennyire nagyra becsülöm az Albumot, jól tudom mennyire hiányos az ilyen arany-emlékezés, mert a valóság sokkal több és gazdagabb! Mégis, mélységesen tisztelem azokat, akik angol és magyar nyelven biográfiában és fontosabb munkáinak (főleg verseinek) visszaidézésével örökítették meg a géniuszt és az embert. E ritka mű értékét számos személyi, családi és történeti képek növelik és teszik emberivé, érthetővé. Tisztelni, becsülni és szeretni kell őt, mert nagy magyar üstökös, aki a halatatlanok galériájának várományosa. Történelmi értékű tehát, akiről a magam szerény írásai mellett oly sok szellemi vezetőnk megemlékezett! És ez a megemlékezés oly széles skálán mozog, hogy Ronald Reagan amerikai elnöktől II. János Pál pápáig mindenki belefér. A hiteles sajtó (az egykori bajai és szegedi újságok, vagy a pesti és később az emigráns sajtó is gyakran hallatta szavát elismerően és tárgyilagosan. Észrevételeimben végül a tamási erdőben helyreállított Vas Gereben Emlékműről szólok, mely Könnyű László adományából született és amelyről „A tamási erdőben” című versében többek között így írt: Itt e helyen állt egykoron A nagy idők nagy embere, Itt sóvárgott epekeden A szépség hű szerelmese. Bizony az én nagyon kedves Könnyű László barátom ilyen ember. A legtöbb könyve ott sorakozik könyvespolcomon, levelezéseink pedig őrzik barátságunkat. Nagyon büszke vagyok Rád Lacikám, én a református lelkész, a katolikus íróra. Mert mint a megboldogult Dr. Kerecseny János bátyánk írta: — „Azzal, hogy megismertette Amerikával a kultúrát adó magyar kisebbség íróit, Könnyű László maga is kultúrát adott Amerikának...”* De az is igaz Makk Imre festőművész után, hogy a szíveddel és lelkeddel írtad műveidet! Isten áldjon meg érte gazdagon és éltessen Aranyjubileumod után is még sokáig! MASTERCRAFT Electronics Inc. Custom Electronic Systems Burglar & Fire Alams Central Station/Police Hook Up Master Antenna & Closed Circuit T.V. ‘ Telephone & Intercom Systems Apartment Intercom — Call Systems _ r ^ A.'-' Díjtalan árajánlat Magyarul is beszélünk. 3B / %V . Kizárólag viszonteladóknak! • Goldenpear — Hubertus likőr. • Fonyódi ásványvíz — Szőlőlé. • Pecsétes barack-pálinka 86 fokos. • Hungária pezsgő — cseresznye. Étteremben, bárban kérje a fenti italokat! STANLEY STAWSKI Distributing Co. Inc. 1136 N. Ashland Ave., Chicago 111. 60622 Tel: (312) 278-4848