Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)
1984-06-23 / 25. szám
6. oldal A washingtoni Arlington Temetőben gyászünnepség keretében temették el jelképesen a vietnami háború Névtelen Katonáját. El Salvador: Napoleon beiktatása és a nagy meglepetés José Napoleon Duarte felesküdött El Salvador elnökének és átvette a kék-fehér selyemszalagot, amit válltól övig visel ennek a közép-amerikai országnak elnöke. Ezúttal másodízben választották őt elnökké, az első alkalommal 1972- ben nem foglalhatta el hivatalát, mert megválasztása nem a hadsereg jóváhagyásával történt. El Salvadorban 52 esztendő óta a hadsereg szokta kijelölni kinek engedélyezi a bizonyos kék-fehér szalag viselését. Ezúttal Duartet a nép választotta meg, az USA szorgalmazására és támogatásával. Az ország, amit az új elnök átvesz négy év óta polgárháborútól sújtott, a munkanélküliség meghaladja a 40 %-ot, a szélsőjobboldal és a kommunista partizánok eddig félszázezer embert tettek el láb aló az elmúlt évek során. Ez az öldöklés most valamivel alábbhagyott, a hadsereg Amerika támogatásától erősbödött, de ugyanígy erősödtek a kommunista partizánok és állandó a híresztelés, hogy őszre a vietnami TE- offenzívához hasonló támadásra készülnek, hogy ezzel befolyásolják az amerikai választókat és megakadályozzák Reagan megválasztását. Napoleon Duarte, a keresztény demokrata párti elnök sikere részben az amerikai elnökválasztás kimenetelétől függ. Részben pedig attól, hogy kordában tudja-e tartani saját hadseregét és meg tudja-e fékezni a demokrata uralom megdöntését célzó partizánok hatalomra törő kísérleteit? És attól is, hogy sikerül-e megvalósítania a nemzeti megbékélést. Duarte kijelentette: Mindenkivel hajlandó tárgyalni, a felkelőkkel is, de csak abban az esetben, ha nem fegyverrel kezükben érkeznek a tárgyalásra. Napóleon beiktatása külföldi előkelőségek tömegét vonzotta San Salvadorba. A két legérdekesebb vendég George Shultz amerikai külügyminiszter volt és Mexikó külügyminisztere Shepul Veda Amor. Mexikó 1980 óta megszakította diplomáciai kapcsolatát El Salvadorral és Franciaországgal egyetemben a hatalom átvételéért harcoló partizánokat ismeri el a népet reprezentáló politikai erőként. A mexikói külügyminiszter megjelenése azt sejtteti, hogy most más kiutat keres, és ebben esetleg Napoleon Duartenak szánt szerepet éspedig a politikai kibontakozás útját, a közép-amerikai konfliktus tárgyalás után történő rendezését. Duarte beiktatásának óriási meglepetését Schultz külügyminiszter okozta, az ünnepségről távozva, ahelyett hogy visszatért volna Washingtonba, Nicaraguába repült és Managua repülőterén 2 órán keresztül tárgyalt Nicaragua diktátorával, Daniel Ortega-val. Schultz kísérete csupán útközben értesült arról, hogy hová tartanak. A találkozást, mint kiderült Mexikó elnöke, Miguel de la Madrid javasolta Reagan elnöknek a közelmúltban történt washingtoni látogatása alkalmával, tehát Mexikó közvetítése idézte azt elő és Napóleon beiktatása szolgált alkalmul lebonyolítására. Duarte (balról a harmadik) El Salvador új elnöke, leteszi hivatali esküjét. Q Pepin: A fiatalok egy része lusta és nem akar dolgozni A parlamentben nemrégiben Flora MacDonald, volt konzervatív külügyminiszter, aki jelenleg a Progresszív Konzervatív Párt bírálója a szociális kérdésekben, a következő problémát vetette fel: — Nemrégiben a Kanadai Statisztikai Hivatal közölte, hogy az országban a hivatalosan nyilvántartott munkanélküli fiatalok (akik nem idősebbek 22 esztendősnél) száma 255.000. Ezzel szemben, a „Social Planning Council of Canada” felmérése szerint a fiatal munkanélküliek száma 788.000 Miért van az, hogy a Kanadai Statisztikai Hivatal nem közölte a valóságos számadatot? A választ Jean-Luc Pepinnek kellett megadnia az interpellációra mivel a miniszterelnök és más miniszterek távollétében Mr. Pepin tölti be az ügyvezetői miniszterelnöki (acting prime minister) pozíciót. Mr. Pepin válaszának lényege a következő volt: — A Kanadai Statisztikai Hivatal azokat a munkanélkülieket tartja számon, akik munkanélküliségi segélyben részesülnek. Ha a maximálisan 51 hétre terjedő munkanélküliségi segély-jogosultság végetért, két eset lehetséges: az addig munkanélküliségi segélyt élvezett személy vagy „welfare juttatást” kap, vagy pedig azt sem és ilyen módon egyszerűen , ,eltűnik’ ’ ’ a hivatalos nyilvántartásból. Azok, akik welfaret kapnak, a welfare statisztikára kerülnek. — Tény viszont az, hogy a fiatalok egy része túlságosan lusta ahhoz, hogy egyáltalában munkát keressen, magyarán: nem akar dolgozni. Gyakran előfordul, hogy az illetékes munkanélküli segélyhivatal talál valamiféle munkát a segélyben részesülőnek, az illető azonban visszautasítja a munkát. Ebben az esetben, a föderális törvény értelmében, lekerül a munkanélküliségi listáról, mert ha a munkát visszautasítja, nem jogosult további munkanélküliségi segélyre. Sajnálatos körülmény, hogy a munkanélküli fiatalok jelentős százaléka egyszerűen lusta és nem hajlandó dolgozni. A sikh nacionalista halála előnyös volt Gandhi számára Az a belső polgárháború, amelyet a világ a ,,sikh válság” néven ismert meg, végeredményben előnyös lehet Indira Gandhi, indiai miniszterelnök számára — legalábbis, ez a véleménye két kanadai India-szakértőnek. Arthur Rubinoff, a University of Toronto politikai tudományos tanszékének professzora, a következőket mondta az újságíróknak egy interjú alkalmával: 1 — Tény, hogy Mrs. Gandhi személyesen segítette elő azt, hogy Jamail Singh Bhindranwale az Akani nevű szélsőséges nacionalista sikh párt vezetője legyen. Ez két esztendővel ezelőtt történt és kétségtelen, hogy Gandhi arra számított: a sikh nacionalista mozgalmat ezzel kettéosztja és gyengíti. A valóságban azonban nem ez történt. A valóságban az történt, hogy Indira Gandhi, akaratlanul, egy új Frankenstein szörnyeteget hozott létre. Bhindranwale vezető pozíciója nem osztotta meg a sikh nacionalista mozgalmát, hanem — Indira Gandhi várakozásával ellentétben — erősítette azt. Amikor a legutóbbi sikh felkelés megkezdődött, Bhindranwale valóságos Messiás lett Punjab államban és agresszív magatartásával arra kényszerítette a miniszterelnököt, hogy a kormánycsapatokkal támadtassa meg az Arany Templomot, a sikh szekta főhadiszállását és vallási szentélyét. Két napi harc után az amritsari Arany Templom romjai között felfedezték Bhindranwale holttestét. Az egész dolog jelentősége a következőkben foglalható össze: az indiai kormány már korábban erőszakos módon számos politikai ellenállási mozgalmat vert le, amikor azonban egy vallási jellegű felkelés leverésére kerül sor, a harcok emléke hosszabban és világosabban él az emberek tudatában. Mrs. Gandhinak nem volt más választása, mint a sikh vallási zendülés erőszakos elfojtása. Ami azonban történt, valójában kedvező lehet Indira Gandhi számára. Emlékezzünk arra, hogy az indiai alkotmány értelmében egy éven belül országos választásokat kell tartani. A Punjab államban élő 13 millió sikh lokálisan az ethnik többséghez tartozik, valójában azonban a 700 millió lakosú Indiában csupán a lakosság összlétszámának a két százalékát jelentik a sikhek. Következésképpen, minden ilyesfajta ethnik probléma a vallási és származási többséget képviselő Gandhi pozícióját erősíti a következő parlamenti választások szempontjából — állítja Rubinoff. Dr. Jayant Lele, a „Queen’s University” (Kingston) India szakértője, általában egyetért Rubinoff professzorral. Érvelése a következő: — Számomra már hosszú ideje nem volt kétséges, hogy Bhindranwale (akit egyébként tiszteletre méltó politikusnak tartottam mindvégig) és csoportja előbb-utóbb megsemmisülésre van ítélve. — A helyzet az Indiában, hogy minden kisebbségi ethnik mozgalom a többség határozott ellenzésével találkozik. Ezért tehát, bizonyosra vehető, hogy a legközelebbi parlamenti választáson Indira Gandhi elveszti a sikh többségű Punjab államot, de meg fogja nyerni az ország választói többségének a szavazatát. — S végezetül még valami, amit szeretnék hangsúlyozni: a sikh zendülés vérbefojtása sajnálatos körülmény. Előfordulhat azonban olyan eset (és Indiában ez megtörtént) amikor a demokrácia védelmében erőszakos eszközökhöz kell folyamodnia. Tudom, hogy a Nyugatnak nem könnyű megértenie a demokráciának ezt a fajta értelmezését — de figyelembe kell vennünk, hogy teljes és általános érvényű „demokrácia” nem létezik. A demokráciát mindig a megfelelő társadalmi, nemzeti és gazdasági körülményekhez kell mérnünk. • Lényeges határozatok nélkül ért véget a londoni értekezlet A hét nyugati ipari ország részvételével rendezett londoni gazdasági csúcsértekezlet lényeges határozatok nélkül ért véget — annak ellenére, hogy a résztvevő országok négy politikai kommünikét bocsátottak ki — alighanem a sajtó megnyugtatására. Az értekezlet egyes résztvevői támadták Reagan amerikai elnököt az óriási költségvetési deficit miatt (amely a becslések szerint meg fogja haladni a 200 billió dollárt), a magas és egyre növekvő amerikai kamatszázalék miatt és azzal vádolták a Reagan adminisztrációt, hogy pénzügyi politikája válságossá tette a nyugati ipari országok helyzetét. Mr. Reagan a zártkörű értekezleteken részint arra hivatkozott, hogy Amerikát nem lett volna szabad az ipari országoknak nyíltan támadniuk a költségvetési deficitjük miatt, másrészt pedig azt ígérte, hogy „nyár végére” a kamatszázalék ismét csökkenni fog az Egyesült Államokban. Az értekezlet zárónyilatkozatát, amelynek megszövegezése óvatos és túl diplomatikus volt, Margaret Thatcher, angol miniszterelnök, olvasta fel. — Elhatároztuk — hangzott a zárónyilatkozat egyik paragrafusa, — hogy megfelelő intézkedéseket fogunk életbe léptetni a kamatszázalék csökkentése érdekében. A legközelebbi értekezlet színhelye Bonn, Nyugat-Németország fővárosa, lesz. Miközben Mrs. Thatcher az értekezlet zárónyilatkozatát felolvasta, többezer személy rendezett ülő tüntetést Londonban az amerikai nukleáris bombák nyugat-európai elhelyezése ellen. — A két nyugati ipari hatalom nem lát olyan problémát, amelyet közös erőfeszítéssel nem tudna megoldani — olvasta zárónyilatkozatában Maggie, a Vasaszszony. A nyilatkozat színhelye a történelmi múltú Lancaster House volt. — Nyugat-Európa számára nincsenek megoldhatatlan problémák — olvasta Mrs. Thatcher a zárónyilatkozat szövegét, miközben a rendőrség száz tüntetőt letartóztatott. Pénzügyi szakértők szerint további kamatemelkedés várható A kamatszázalék ismét emelkedő tendenciát mutat és a kanadai dollár nem képes magát hetek óta felküzdeni a 77-78 centről. Az újságírók feltették a kérdést a pénzügyi szakértőknek: mi várható a jövőben? Az általános vélemény az volt, hogy a kanadai kamatszázalék további emelkedése várható és miután minden út Rómába vezet , ez szükségszerű következménye az amerikai kamatszázalék emelkedésének. Peter Martin, a „McLeod Young Weir” nevű tőzsdebizományos cég „főközgazdásza”, a következőket válaszolta a kérdésre: „ A kamatláb emelkedése, beleértve a jelzálogkölcsönöket is, elkerülhetetlen, mindaddig, amíg az amerikai kamatlábak emelkedőben vannak. Amikor egyes politikusok arról beszélnek, hogy a kanadai nemzetgazdaságot „le kell választani” az amerikai nemzetgazdaságtól, egyszerűen nem veszik tudomásul a valóságot. Kanada külkereskedelmének körülbelül 70 százaléka Amerikával kapcsolatos. A kanadai kamatláb szükségképpen mindig is függvénye lesz az amerikai nemzetgazdaságnak. George Saba, a „Montreal Trust” főközgazdászának a véleménye: — Kanada az elmúlt áprilisban 1,8 billió dollárral magasabb összegű árucikket exportált, mint amennyit importált. Ennek alapvetően kedvezően kellene mutatkoznia a kanadai dollár stabilitásában és a kamatszázalékban. Amiért ez nem történt meg, az annak a következménye, hogy Kanada külföldi részvényeseknek ugyanekkor 4,5 billió dollárt fizetett ki. Tömegeket várnak a pápa miséjére A jelentések szerint, szeptember 15-én, a Toronto közelében lévő Downsview Airport-on mond misét II. János Pál pápa. A rendezők olyan nagy tömegre számítanak, melyhez hasonlóra még nem volt Kanada történelmében példa. Egyházi körök Óvatos becslése „százezrekről” szól, de vannak, akik azt állítják, hogygymilliónál is többen jöhetnek össze, ha jó idő lesz. Nagy gond lesz az emberek szállítása. A különvonatok és buszok százai járnak majd e város különböző részeiről. A hatóságok erről szólva még csak annyit mondanak, hogy a mise színhelyére senki sem próbálhat meg saját autóján menni. Az emberek 1,150 holdnyi területen jöhetnek össze. Csak vezető személyiségeknek, papoknak és testi fogyatékosoknak lesz ülőhelyük. Az oltár körül sorakozik fel a tízezer személyes kórus és zenekar. Helyet rezerválni nem lehet. Lesz a helyszínen kis kórház orvosokkal, ápolónőkkel elsősegély nyújtásra, de lesznek kéznél mentőkocsik is. A mise délután 3.15-kor kezdődik és a pápa — a tervek szerint — 5.45-kor távozik a szertartás színhelyéről. A new yorki kikötőben lévő Szabadság Szobrot, 30 millió dolláros költséggel restaurálták. A 98 esztendős„lady” arcán és karjain repedések mutatkoznak. Felső kép: Helmut Kohl, nyugat-német kancellár (baloldalt) és Francois Mitterrand, francia alelnök, a kéthatalmi csúcsértekezleten. Alsó kép: Joseph Luns, a NATO főtitkára, beszédet mond az értekezlet külügyminiszterei előtt.