Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)

1984-07-21 / 29. szám

­9­ 6. oldal Jesse Jackson, az amerikai Demokrata Párt elnökjelölti aspiránsa, nemrégiben Kubába látogatott. Castroval folytatott tárgyalásai eredményeként számos amerikai foglyot szabadon engedett a kubai diktátor és egyúttal megígérte, hogy az évekkel ezelőtt Amerikába menekült (és általa valójában kiengedett) bűnözőket és elmebetegeket (akik még mindig egy különleges amerikai táborban vannak elszállásolva), fokozatosan visszaveszi. Ennek ellenére, az amerikai külügyminisztérium szóvivője kijelentette az újságírók előtt: Amerika magatartása Castroval szemben változatlan. Jesse Jackson válságot okozott­­ Dél-Afrikában Az amerikai Demok­rata Párt elnökjelöltségi küzdelmének kétségte­lenül új egyénisége, a né­ger Rev. Jesse Jackson, aki különös módon bele­keveredett a délafrikai belpolitikai életbe és kényes és válságos hely­zetbe juttatta Pieter Botha, délafrikai mi­niszterelnököt. Rév. Jacksont meg­hívták vendégül a délaf­rikai néger egyházfele­­kezetek. Mr. Jackson — amikor ezeket a sorokat írjuk — még nem nyilat­kozott afelől, hogy a meghívást hajlandó-e el­fogadni. Pieter Botha minisz­terelnököt,­­saját pártjá­nak vezető személyisé­gei arra akarják rábír­ni, hogy semmiesetre se adjon beutazási vízumot Jacksonnak. Azzal ér­velnek, hogy a néger Jackson délafrikai láto­gatása szükségtelenül „felizzítaná” a néger­fehér ellentétet Dél- Afrikában. Mr. Botha helyzete azonban korántsem ilyen egyszerű. Ameny­­nyiben megtagadja a be­utazási vízumot Rev­ Jacksontól, ezzel lehe­tővé teszi az amerikai Demokrata Párt elnöke Újabb „szélsőségeseket’ ’ tartóztattak le Indiában Az Associated Press nevű amerikai hírügy­nökség jelenti New Del­hiből, India fővárosá­ból.­­ Kashmir államban újabb 270 személyt tar­tóztattak le az indiai nemzetbiztonsági rend­őri és katonai egységek. A hivatalos jelentések szerint a letartóztatot­tak mindegyike „szélső­séges” terrorista, ré­szint sikh, másrészt pe­dig Pakistan-barát. Ugyanekkor Punjab ál­lamban 17 személyt tar­tóztattak le és mindegyi­küket terrorizmussal vádolják. Valamennyi letartóztatott sikh. Ezel egyidejűleg az in­diai kormány azt kérte Pakisztántól, hogy szol­gáltassa ki azt a kilenc sikket, akik néhány nap­pal ezelőtt egy indiai utasszállító repülőgépet elraboltak és a pilótát arra kényszerítették, hogy Lahoreben (Pa­kisztán) landoljon. Mohammed Zia ul- Haq, pakisztáni elnök, azonban a kérésre azt válaszolta, hogy a kilenc sikhet nem hajlandó ki­adni Indiának és mind­egyiküket pakisztáni polgári bíróság elé fog­ják állítani. A sikh-indiai ellentét­tel kapcsolatban a véle­mények megoszlanak. Az egyik álláspont az, hogy amikor a sikhek legújabb függetlenségi mozgalma elindult, a mozgalom békés jelle­gű volt és ezért, ami később történt, kizáró­lagosan Indira Gandhi miniszterelnök felelős, mert elrendelte az Army Templomban végrehaj­tott mészárlást. A United Press Inter­national nevű amerikai hírügynökség kommen­tátorának véleménye: — A sikhek lemészár­lása az Arany Templom­ban újabb tragikus pél­dája annak, hogy a val­lási felbuzdulás nevében milyen tettekre kerülhet a sor. Azok a szavak, hogy „sikh, hindu, ke­resztény, zsidó, moha­medán” üresek és hazu­gok, ha pusztán arra szolgálnak csupán, hogy nevükben kegyetlensé­geket hajtsanak végre. "Az igazi veszély nem abban rejlik, hogy mi­lyen hatással vannak a vallások az emberekre, hanem abban, hogy a vallások nevében mi­lyen cselekedeteket hajtanak végre az em­berek. A Reuter nevű, angol hírszolgálati iroda kom­mentárja : — A legújabb sikh probléma világosan jel­zi, hogy India válságban van. Milliók és milliók élnek a legnagyobb nyo­morban, a sikhek és egyéb nemzeti, vagy vallási kisebbségek elé­gedetlenek, mert úgy ér­zik, hogy a hindu több­ség igazságtalanul bá­nik velük. Indiát jelen­leg csak Indira Gandhi tartja össze, személyi tekintélyével és nem rit­kán könyörtelenségével. Mrs. Gandhin kívül azonban Indiának nincs központi és jelentős po­litikai személyisége. Ha Mrs. Gandhi egyszer el­tűnik a politikai szín­padról, Indiát a teljes széthullás veszélye fe­nyegeti. Mitterrand—Hussein közelkeleti terve Francois Mitterrand, francia elnök, Amman­­ba, Jordánia fővárosá­ba látogatott. Látogatá­sának célja az volt, hogy újraélessze a közelkele­ti békével kapcsolatos nemzetközi tárgyaláso­kat. Monsieur Mitterrand több órás megbeszélést folytatott Hussein ki­rállyal, Jordánia ural­kodójával és a megbe­szélés után közös, hiva­talos kommünikét ad­tak ki. A hivatalos kommüni­ké lényegesebb részle­tei a következők: — Az arab—izraeli konfliktus mindaddig megoldatlan marad, amíg a világ két szuper­­hatalma, az Egyesült Államok és a Szovjet­unió nem ül le a tárgya­lóasztalhoz az érdekelt felekkel. Tudomásul kell venniük, hogy a közel­­keleti béke egyaránt ér­deke Amerikának és a Szovjetuniónak. A kö­zelkeleti béke már régen túlnőtt a Közelkelet ke­retein — nemzetközi problémává vált. — Semmiféle béke­erőfeszítés nem lehet eredményes és nem le­het hosszúlejáratú és biztosított, Washing­ton és Moszkva közvet­len részvétele nélkül. Az arabok és izraeliek csupán egyetlen esetben lesznek képesek egy­mással békésen együtt­élni: ez pedig az az eset, amikor a két szuperha­talom garantálja a bé­kés együttélés feltételei­nek mindkét részről tör­ténő megtartását, — mondotta Mitterrand egyik sajtóértekezletén. jelölő aspiránsának azt, hogy az Egyesült Álla­mok törvényhozóit to­vábbi szankciókra bírja az úgynevezett „apart­heid” politika miatt Dél-Afrikával szemben. Annak ellenére, hogy Jesse Jacksonnak nincs lehetősége arra, hogy a Demokrata Párt elnök­jelöltje legyen, tény az, hogy akár demokra­ta, akár republikánus el­nök kerül a Fehér Ház­ba, befolyása az ameri­kai törvényhozás mind­két házában jelentős le­het, az amerikai nége­rek növekvő száma és növekvő társadalmi be­folyása következtében. Amennyiben Jackson beutazási vízumot kap és Dél-Afrikába látogat, kétségtelenül javasolni fogja Nelson Mandela és más néger nacionalista politikai vezetők szaba­­­don bocsátását. Pieter Botha és kormánya er­re semmiesetre sem lesz hajlandó és a visszauta­sítással a tarsolyában Rev. Jackson eredmé­nyesen befolyásolhat­ja az amerikai törvény­hozók magatartását Dél-Afrikával kapcso­latban, különös tekin­tettel arra, hogy az „apartheid” politika kezdettől fogva nem ro­konszenves az ameri­kai törvényhozók szemé­ben. És valószínűleg ez látogatása célja. Pierre Botha minisz­terelnök tehát — akár beutazási vízumot ad Rév­ Jacksonnak, akár megtagadja azt — min­denképpen kényes hely­zetbe kerül. E sorok írásakor a délafrikai miniszterelnök még nem döntött a kérdés­ben. Bonn hajlandó fizetni a törököknek, ha­­ elmennek A nyugat-német parla­ment a közelmúltban olyan törvényt szavazott meg, amelynek értelmé­ben a nyugat-német kor­mány 10.500 márkát (4.500 amerikai dollár) hajlandó fizetni minden olyan külföldi munkás­nak, aki családjával együtt azonnal elhagyja Nyugat-Németországot. A kormány ezenkívül ezeknek a külföldieknek 1,500 márkát (körülbelül 700 amerikai dollár) haj­landó fizetni minden gyermekükért, akit ma­gukkal együtt kivisznek az országból. Ámbár a törvény hi­vatalosan „külföldi munkást”­említ, min­denki előtt világos, hogy a törvény voltaképpen a törökökre vonatkozik. A javaslatot a miniszter­­elnök Helmut Kohl kan­cellár ösztönzésére ter­jesztette elő a Bundes­tagban. (Nyugatnémet parlament.) Kohl mindenképpen meg akar szabadulni a szerződéses török mun­kásoktól és családjuktól és a jelek arra mutat­nak, hogy a nyugat­német polgárok többsé­ge egyetért a kancellár­ral. Jelenleg 4.53 millió külföldi él Nyugat-Né­metországban és közü­lük 1.5 millió a­­török, 560.000 szerződéses munkás és családtagja­ik. Az 1950-es az 1960-as években Nyugat-Német­­országnak szüksége volt külföldi munkásokra, hogy betöltsék azokat a munkahelyeket, ame­lyek elfoglalására a nyugat-német polgárok nem voltak hajlandók. A nyug­a­te­dt­ei lendülésében rendkívül jelentős szerepük volt a külföldi munkásoknak. Ma azonban merőben más a helyzet. Jelenleg Nyugat-Németországban a munkanélküliek szá­­ma 2,5 millió. A külföl­diek közül 274.000 mun­kásnak nincs munkája és ezeknek a 40 száza­léka török. A munkanélküli törö­köket lehetetlenség fel­tűnés nélkül izolálni kü­lönböző barakokban, mi­vel mindegyiküknek van családja. A munkanél­küli törökök, családjuk­kal együtt, túlzsúfolt barakokban élnek — a nyugatnémet kormány támogatásából, vagyis a nyugatnémet polgárok pénzén. A falakon egyre gyakrabban jelenik meg az ismeretlen és névte­len elégedetlenek jel­szava: Türken Raus! A törökök túlságosan „láthatók” a nyugat­német városokban és az egyetlen olyan etnik cso­port, amely vagy képte­len, vagy nem hajlandó alkalmazkodni az or­szághoz, amelyben él , túlnyomó többségük, sok esztendei ott-tartóz­­kodás után, még mindig egyetlen szót sem tud németül. Amikor egy török csa­lád átlépte a nyugatné­met határt, a határ-át­lépésről hivatalos ok­­­mányt küldenek Bonnba és a Törökországba ér­kezett családnak ezután még körülbelül négy hó­napig kell várnia­ a ha­tár-átlépési „jutalom­ra”, amely egyébként alig fedezi hazautazá­suk költségeit. A kérdés csak az, hogy a nyugat-német kor­mány meg tudja-e gyor­sítani ezt az eljárást? Az, hogy a törököknek és azután fokozatosan a más nemzetiségű külföl­di szerződéses munká­soknak fokozatosan el kell hagyniuk Nyugat- Németországot, két­ségtelen és elkerülhe­tetlen. Nyugat-Német­­országnak ma már nincs szüksége külföldi mun­kásokra és a kormány­nak — nem kis gondot okoz a nyugatnémet munkanélküliek prob­lémái._____________ O . Szeptember 4-iki választás: utána jön csak a királynő Trthn Turnor mínior m­on­­­ocolosztróch­info mnio­n mní John Turner, minisz­terelnök, a királynővel folytatott személyes megbeszélése után, ha­zaérkezett Londonból és nyomban sajtóértekez­letet tartott. Mr. Turner a sajtóértekezleten a kö­vetkezőket közölte: — A legközelebbi par­lamenti választásokat szeptember 4-én tartjuk. Tudatában vagyok ann­nak, hogy bárki is kerül ki győztesen a választás­ból, új mandátumra és kétségtelen új megbíza­tásra van szüksége a ka­nadai polgároktól. A je­lenlegi parlament telje­sítette feladatát, semmi sem bizonyítja, hogy ez a parlament továbbra is rendelkezik a választó­polgárok bizalmával. Az igazság az, hogy a miniszterelnök tisztán látja: nemcsak a parla­ment cselekvésképte­len, hanem az új kor­mány is. Számos minisz­ter nem parlamenti kép­viselő, ő maga sem az és ezen a helyzeten mi­előbb változtatni kell. A kiszivárgott hírek szerint John Turner Bri­­tish Columbiában fog pályázni parlamenti képviselői mandátumá­ra. (Kanadában — ellen­tétben Amerikával — a federális törvény nem követeli meg, hogy a po­litikai aspiráns ugyan­ott lakjék, mint ahol in­dul a politikai pozíci­óért.) A malájokat nyugtalanítja az amerikai–kínai „románc A Reuter, angol hír­­fogadtatásban részes­­­szolgálati iroda jelentet­­tették b­­e: George Schultz, ame­rikai külügyminisztert, Kuala Lumpurba, Ma­laysia fővárosába tör­tént érkezése alkalmá­val, a maláj kormány tagjai rendkívül udvari­as és meglehetős hideg A maláj külügymi­nisztérium szóvivői kö­zölték az amerikai kül­ügyminiszterrel: a Kí­nai Népköztársaság je­lentős katonai és ag­­ressziós veszélyt jelent Ázsia országai számára, beleértve Malaysiát is. A malájokat rendkívüli mértékben nyugtalanít­ja az a körülmény, hogy Amerika, más nyugati ipari országokkal együtt, gazdasági és pénzügyi segítséget nyújt Kí­nának. — Ezek a támogatá­sok — állítják a maláj diplomaták — még erő­sebbé teszik a kínai fe­nyegetést és a kínai ag­resszió lehetőségét a különböző ázsiai orszá­gok ellen. Az amerikai külügy­miniszter azt válaszolta a maláj diplomatáknak, hogy az amerikai támo­gatás pusztán azon a vo­nalon segíti a Kínai Nép­­köztársaságot, hogy gazdasági rendszerét modernizálja és korsze­rűsítse. A malájok ezzel szem­ben arra hivatkoztak, hogy az amerikai (és az egyéb nyugati) támoga­tás azt is lehetővé teszi a Kínai Népköztársaság számára, hogy hadsere­gét modernizálja. Xen Diaoping nemrégiben nyíltan kijelentette, hogy ez „elsőrendű cél­ja” Kínának. Tekintet­tel arra, hogy Kína kom­munista ország, agresz­­sziós törekvései szük­­ségszerűek — állították a maláj diplomaták. Az amerikai külügy­minisztert a hűvös fo­gadtatás után hűvösen búcsúztatták, amikor elhagyta az országot. Mulroney: Minden lehetséges A „csalhatatlan Gal­lup Közvéleménykuta­tó Intézet” legutóbbi fel­mérése szerint a három politikai párt népszerű­ségi arányszáma jelen­leg a következő: Liberá­lis Párt 49 %, — Prog­resszív Konzervatív Párt 38 %, —NDP 11 %. (A fennmaradó két szá­zaléknak nem volt hatá­rozott véleménye.) Tur­­ner tehát mindenképpen ki akarja használni ezt a népszerűségi arány­számot — mielőtt, eset­leg, változás következik be a kanadai polgárok hangulatában. (Itt meg szeretnénk jegyezni: a közvéleménykutató In­tézetek számos esetben tévedtek. — Szerk.) A miniszterelnök kije­lentette, hogy elsősor­ban a fiatalok munka­nélküliségi problémá­ját szándékozik megol­dani, azután következik fontossági sor­rendben az infláció és a kanadai dollár értékzuhanása. A választásra teljes erővel készülődik a két másik politikai párt is. Brian Mulroney, a Prog­resszív Konzervatív Párt vezetője, kijelentette az újságírók előtt: — Semmi olyan prob­léma nincs Kanadában, amelyet egy új kormány ne tudna megoldani. Je­lenleg 1,5 millió munka­­nélküli van Kanadában, ezek közül körülbelül fél­millió fiatal és ez tragi­kus. Én magam már ki­dolgoztam egy olyan 3 fázisból álló tervet, amely — kormányra ke­rülésem esetén — ezt a problémát megoldaná. Egyszerűsíteni akarom az indokolatlanul bo­nyolult adó­rendszert és változtatni akarok azon, hogy 6 millió időskorú kanadai polgár a sze­génységi színvonalon alul, vagy a szegénységi színvonal határán kény­telen tengődni. Az izraeli választási kampány során Yatzhak Shamir miniszterelnök, többek között, a Negev Sivatagba is ellátogatott, ahol egy vegyianyag-gyár munkásai lelkesen üdvözölték. ­ Kisebbségi kormány várható? — Turner igyekszik ar­ra, hogy önmagát a Tru­­deau-korszakkal szem­ben új alternatívának tüntesse fel. Mulroney hangsúlyozza, hogy sze­rinte a Liberális Párt mindenképpen cselek­vésképtelen, bárki is áll az élén. — Könnyen lehetsé­ges, hogy kisebbségi kormány alakítására Amennyiben az NDP megfelelő számú képvi­selőt tud a parlament­be küldeni, egy bármi­kor bekövetkező bizalmi szavazás esetében, a ki­sebbségi kormányt, a hivatalos ellenzékhez csatlakozva, esetleg megbuktathatja. Ha akár a­ liberálisok, akár a konzervatívok olyan arányban győznének, kerül sor a választás hogy abszolút parlamen­­titan - írják a politis ti többséget kapnak - kai hírmagyarázók. A ez meglepetés lenne győzelemre a liberáli­soknak és a konzerva- És mit várnak a ka­­tívoknak is lehetősége nadai polgárok, van és mindkét párt Változást! Változást' győzelme lehetséges. Változást!

Next