Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)

1984-08-18 / 33. szám

­ Amerikai „kémek” álltak a sikh terroristák mögött? A közelmúltban kezdő­dött meg New Delhiben, India fővárosában azok ügyének tárgyalása, a­­kiket az indiai miniszter­­elnök hivatalosan sikh terroristáknak minősí­tett. A tárgyalás egyik legfőbb szépséghibája az, hogy titkos. Az újság­írók tehát azokat a je­lentéseket fogják meg­kapni, amelyeket a hiva­talos indiai hírügynök­ség jónak lát. A tárgyalás előestéjén Mrs. Indira Gandhi a kö­vetkező nyilatkozatot tette a „Press Trust of India” nevű hírügynök­ség munkatársának: „ Adataink vannak arra vonatkozólag, hogy egy kémügynökség, amelynek székhelye és központja Washington, D.C. álltak a sikkek há­ta mögött és bátorította fel őket a szeparatizmus követelésére. Egy kérdésre vála­szolva, Mrs. Gandhi vi­lágossá tette, hogy ő a US Central Intelligence Agencyre (CIA) gondolt. A kérdés ezek után a következő: mennyi rea­litása van egy ilyen vád­nak? Lehetséges-e, hogy valóban a CIA bátorítot­ta fel a sikk­eket arra, hogy erőszakosan köve­teljék Punjab állam po­litikai autonómiáját? A válasz a következő: Valószínűnek tűnik, hogy a CIA, vagyis a Reagan adminisztráció, a jelen pillanatban szí­vesen látna egy olyan politikai zűrzavart, amely alááshatja Mrs. Gandhi politikai stabili­tását. Nagyon kevés két­ség lehet afelől, hogy In­dira Gandhi nélkül India széthullana és legalább olyan szabad prédája le­hetne a Szovjetuniónak, mint Amerikának. Ész­­szerűtlen volna, ha Rea­gan, egy elnökválasztá­si kampány közepén, ilyen külpolitikai prob­lémát teremtene saját magának. Mrs. Gandhi vádjának hiányossága az, hogy ámbár a CIA-nak adott esetben nincsenek mo­rális skrupulusai ilyen beavatkozásra (amint azt a múlt mutatta), egy ilyen beavatkozás azon­ban hátrányos lett volna a Reagan-adminisztrá­­ció szempontjából és e­­zért valószínűtlen, hogy az indiai miniszterelnök állítása megfelel a való­ságnak. 6. oldal Kormány nélkül is kormányválság van Izraelben A legutóbbi izraeli vá­lasztás semmit sem ol­dott meg, sőt, a politikai helyzetet még a korábbi­nál is bonyolultabbá tet­te. A választáson a Mun­ka Párt 44, a Likud koa­líció pedig 41 képviselői mandátumot kapott a Knesetben, az izraeli parlamentben. A többi képviselői mandátumon a 14 kisebb létszámú, orthodox vallási párt osztozik. A Kneset képviselői­nek száma 120, tehát a többséghez 61 képviselői mandátum szükséges. A kulcskérdés, ennek kö­vetkeztében az, hogy az orthodox vallási pártok a Munka Párthoz, vagy pedig a Likud koalíció­hoz csatlakoznak-e, mert csupán csatlakozá­sukkal lehet egy parla­menti többséget biztosí­­tani. Az igazság az, hogy valójában a formailag elegendő 61 képviselői mandátum sem teszi ké­nyelmessé a kormány helyzetét: amennyiben ugyanis egyetlen ortho­dox képviselő egy kér­désben nem szavaz saját koalíciójával, vagy va­lamilyen okból nem jele­nik meg a szavazáson, a kormányzó koalíció máris elvesztette formai parlamenti többségét. Chaim Herzog, Izrael elnöke, augusztus 5-én felkérte Shimon Perest a Munka Párt vezetőjét, hogy kísérelje meg a kormány­alakítást. Mr. Herzognak nem volt más választása: Shimon Peres pártja három kép­viselői mandátummal többet kapott, mint a Li­kud koalíció. Az izraeli alkotmány értelmében Shimon Pe­resnek augusztus 5-ike után 21 nap áll rendelke­zésére ahhoz, hogy kor­mányát megalakítsa. A­­mennyiben ezt ennyi idő alatt nem tudja megten­ni, újabb 21 napot kérhet az elnöktől, amikor azonban a második 21 napnak is vége van és Peresn­ek még mindig nem sikerült a kormány­­alakítás.­­ Chaim Her­zog elnöknek Yitzhak Shamirt, a Likud koalí­ció vezetőjét kell fel­kérnie kormány­alakí­tásra. Amennyiben Sha­­mirnak nem sikerülne kormányt alakítania a kétszer 21 nap alatt, kü­lönböző politikai megol­dások lehetségesek, amelyek mindegyike azonban bonyolult és amelyek ismertetésére majd akkor térünk visz­­sza, ha egy ilyen hely­zet valóban előadódik. Chaim Herzog, izraeli elnök nyilatkozata a je­lenlegi helyzettel kap­csolatban érdekes és lé­nyegesebb részletei a következők: — Nemzeti egységkor­mányra van szükségünk, hogy Izrael gazdasági és pénzügyi problémáit meg tudjuk oldani. Izra­elnek 22 billió dolláros nemzetközi adóssága van és évi inflációs ár­emelkedésünk 400 száza­lékos. Ez a helyzet nem tartható tovább fenn. E­­zenkívül, demokrácián­kat veszélyezteti az a kö­rülmény, hogy a vallá­sos pártok és a polgári politikai pártok között egyre mélyebb a szaka­dék. (Érdemes most em­lékeznünk arra, hogy a legutóbbi választási kampány alkalmával Shamir miniszterelnök kijelentette: az orthodox vallásos pártokat vala­miképpen ki kell vonni a politikai életből, mert sohasem Izrael érdekeit tartják szem előtt, ha­nem saját kicsinyes, szektariánus érdekei­ket. Ennek ellenére, ter­mészetesen, Shamir je­lenleg „udvarol” az or­thodox vallási pártok­nak — akárcsak Shimon Peres — mivel támoga­tásuk nélkül lehetetlen kormányt alakítani. ( Szerk.) Az izraeli helyzetet kü­lönös érdeklődéssel fi­gyelik a Reagan-admi­­nisztráció politikai és diplomáciai szakértői is. Reagan kétségtelenül szívesebben látná kor­mányon Perest, mint Shamirt. Shamir a Ma­nachem Begin féle meg­alkuvás nélküli politikát akarja követni, vagyis: tovább folytatná a Nyu­gati Parton az izraeli te­lepülések létesítését és nem egyezik bele sem­milyen formájú önálló palesztin állam megala­kításába. Ezzel szem­ben, Shimon Peres prog­ramja: Hajlandó a Rea­­gan-féle közelkeleti bé­ketervet alapul elfogad­ni, vagyis: megszünteti a további izraeli telepü­lések létesítését a Nyu­gati Parton, beleegyezik egy önálló palesztin ál­lam létesítésébe, Jor­dánba ágyazva korporá­ciós alapon és erre vo­natkozóan Hussein ki­rály, jordániai uralkodó közvetítésével, közve­tett módon hajlandó tár­gyalni a PLO-val és a kü­lönböző arab országok­kal. Az izraeli helyzet rendkívül bonyolult és tény az, hogy jelenleg Izraelben kormánynél­küli kormányválság van. (Az új kormány megalakításáig Yitzhak Shamir az átmeneti mi­niszterelnök, ez azonban pusztán formaság, kor­mányának semmiféle intézkedést nem áll jo­gában hoznia.) Yitzhak Shamir, az izraeli Likud koalíció vezetője, megpróbálja meggyőzni Peresz rabbit, a legjelentősebb orthodox párt vezetőjét, hogy támogassa őt. Shimon Peres, az izraeli Munka Párt vezetője, megpróbál új koalíciós kormányt alakítani. A hong kongi gangszterbandák ki akarják használni az utolsó éveket Sir Geoffrey Howe, an­gol külügyminiszter, a közelmúltban kijelentet­te egy sajtóértekezleten Londonban: Anglia és a Kínai Népköztársaság megbízottai szeptem­berben hivatalosan aláír­ják azt az egyezményt, amelynek értelmében a jelenlegi angol korona­­gyarmat visszakerül Kí­nához 1997-ben. Jelentésében a Reuter nevű, angol hírszolgála­ti iroda kommentátora, meglehetős szkepticiz­mussal emlékezik meg a külügyminiszter nyilat­kozatáról és hozzáteszi:­­ Sir Geoffrey szerint az egyezmény értelmé­ben egészen a kétezredik év végéig Angliának „konzultáló szerepe” lesz Hong Kongot illető­en. A külügyminiszter elfelejtette megmagya­rázni, hogy ennek a kö­dös meghatározásnak mi az értelme. Az egyez­mény szerint — Sir Ge­offrey szerint — a kétez­redik esztendő után, amikor is Anglia „kon­zultáló szerepe” meg­szűnik, Hong Kong még további ötven évig vál­tozatlanul demokratikus és kapitalista termelésű ország lesz. A miniszter­elnök hangsúlyozta, hogy a Kínai Népköztár­saság ezt írásban haj­landó garantálni. Sir Ge­offrey naívsága egyene­sen megható: melyik kommunista ország í­­rásbeli, vagy nem írás­beli garanciája ér vala­mit? Különös jelenség az, hogy a helyzetről senki sem tartotta érdemes­nek tárgyalni a hong kongi gangszterbandák­­kal, amelyek befolyása és vagyona óriási a koro­nagyarmaton és nyu­godtan hasonlítható az egykori chicagói gang­szterbandák befolyásá­hoz és hatalmához — ír­ja a Reuter Iroda. — A hong kongi gang­­szterek neve „Triad” és tevékenységüket körül­belül azóta folytatják, a­­mióta, majdnem 150 év­vel ezelőtt, Anglia meg­szerezte a koronagyar­matot Kínától. — A Triad égisze alatt működő „titkos társasá­gok” illegálisan árulnak kábítószereket, kezük­ben tartják a rendkívül jövedelmező prostitúci­ót, a szerencsejáték ka­szinókat, amelyek kö­zött különlegesen nép­szerűek azok a helyek, ahol kockáznak, kínai és angol üzletembereket zsarolnak és specialitá­suk az ékszer és arany­rablás. Hong Kongban a hivatalos jelentések sze­rint egyre erősebb a szervezett bűnözés e­­melkedése. A gangszte­­rek „jövedelmét” lehe­tetlen pontosan megálla­pítani, hivatalos becslé­sek szerint azonban évi több millió dollárra te­hető.­­ A hong kongi gang­szterbandák mindenek­előtt azért erősítik tevé­kenységüket, mert ki akarják használni az u­­tolsó éveket, mielőtt a koronagyarmat vissza­kerül Kínához. Minden­fajta ilyen jellegű gang­­szterizmus csak demok­ráciában működhet és a Triad vezető gangszte­­rei sokkal kevésbé bíz­nak a kínai demokrati­kus ígéretekben, mint Sir Geoffrey Howe, an­gol külügyminiszter.­­ A hong kongi gang­szterbandák egyébként — Al Capone példájára — hivatalos, legális te­vékenységet is folytat­nak. Egyik ilyen tevé­kenységük az új lakó­épületek dekorálása. Minden ilyen dekorálás­ra mindegyik magáncég pályázhat, benyújtva sa­ját költségvetését. A Tri­ad „titkos társaságai” is pályáznak. Amennyiben a dekorálást nem ők kapják, ügynökeik meg­látogatják azt, akinek cége győzött a pályáza­ton és különböző eszkö­zökkel „meggyőzik” ar­ról, hogy a dekorálást adja át nekik. A győztes pályázó nem egy eset­ben átmenetileg „kórhá­zi kezelésre” szorul, de annyi bizonyos, hogy a „meggyőzés” mindig eredményes: a győztes pályázó közli az „illeté­kesekkel”, hogy maga helyett megfelelőbb de­koratőrt ajánl. Az „ille­tékesek” tisztában van­nak azzal, hogy mi tör­tént, de nincs bátorsá­guk szembeszállni a Tri­­addal — éppen úgy ret­tegnek a Triadtól, mint ahogyan annak idején Chicagóban mindenki rettegett Al Caponetól. — A Triad eredete egy olyan tizenhetedik szá­zadbeli titkos társaság, amelynek célja a kínai Manchu (Qing) dinasztia megbuktatása volt. Az új tagokat állat­ áldozat és tömjénfüstölés köz­ben avatták fel. A mo­dern Triad tagjai azon­ban elegáns klubokban, taxik hátsó ülésein és szerény kínai vendég­lőkben, gőzölgő és ízle­tes nudli fogyasztása közben kötik szerződése­iket. A 9 tonnás diplomáciai podgyász! Az előzmények rövi­den összefoglalva a kö­vetkezők: Egy Merce­des gyártmányú szovjet teherautó, szállítóleve­le szerint 9 tonna súlyú terheléssel július 11-én Keletnémetországból érkezve áthaladt a nyu­gatnémet határon és rendeltetési helye, Svájc felé tartott. Baselben a svájci vámnál illetéke­sek a szállítmány tar­talma iránt érdeklődtek és kérték, hogy a teher­autó belsejét megtekint­hessék. A szovjet sze­mélyzet ezt a kérést visszautasította, arra hi­vatkozott, hogy a szállít­mány olyan „diplomá­ciai podgyásznak” te­kintendő, amely nemzet­közi egyezmény értel­mében nem vethető vizs­gálat alá. Mindössze annyi felvilágosítással ■szolgáltak, hogy a szál­lítmányt a Szovjetunió genfi ENSZ-képviseleté­­nek viszik. Miután a vámtiszteket ez a felvi­lágosítás nem elégítette ki, a teherautó ajtaját le­pecsételték és a pecsét eltávolítását — hivata­los ellenőrzés megejtése nélkül — megtiltották. Erre a teherautó folytat­ta útját, de szállítmá­nyát a genfi szovjet kép­viselet épületénél nem rakhatta ki. Több napig tartó veszteglés után a szovjet teherautó — amelyet három szovjet diplomata gépkocsin kí­sért — Svájcból vissza­indult Nyugatnémetor­szág felé. Basel német határsorompójához ér­ve, most már ott követel­ték a vámtisztek, hogy megtekinthessék a te­herautó belsejét és elle­nőrizhessék, megfelel-e tartalma a szállítólevé­len felsorolt tételeknek. Ez a követelés ugyanúgy elutasítással találko­zott, mint korábban Svájcban. Ekkor a nyu­gatnémet vámhatósá­gok is lepecsételték a teherautó ajtaját. A SOVTRANSAUTO ismét veszteglésre kénysze­rült, miközben immár magas szinten folyta­tódott az erőfeszítés a váratlanul keletkezett konfliktus megoldásá­ra: maga Kohl kancellár lépett közbe, hogy a kér­dést a lehető leggyorsab­ban megoldáshoz segít­se. Ennek a magyaráza­ta az, hogy a Moszkva és Bonn közötti viszony a legutóbbi hónapok során — elsősorban a középha­tósugarú NATO atomra­kéták nyugatnémet te­rületen történő telepíté­se miatt — mélypontra süllyedt. Ugyanakkor azonban — mint Peter Boenisch, a nyugatné­met kormány szóvivője mondotta — „Bonn nem hagyja magát „orránál fogva vezetni”, kilenc tonna súlyú szállít­mányt, 207 ládát, még­sem lehet egyszerűen és minden további nélkül diplomáciai podgyász­nak deklarálni. „Hozzá­fűzte még: a SOV­TRANSAUTO svájci irányváltoztatása ki­váltképpen meggondo­lásra ad okot. A sváj­­­ci határtól ugyanis nem a megszokott és legrövi­debb úton haladt Genf felé, hanem nagy kerülő­vel a Dübendorfnál lévő svájci katonai repülőtér közelében tűnt fel. Boe­nisch szóvivő nem közöl­te ennek az információ­nak a forrását, de a hét­végi nyugatnémet la­pokban megjelent a Mercedes gyár egyik munkatársának nyilat­kozata, amelyben el­mondotta, hogy feltűnt neki a cég által szállí­tott szovjet teherautó, amellyel véletlenül ta­lálkozott Svájcban. Ek­kor újabb nézeteltérés keletkezett, ezúttal már Svájc és Nyugatnémet­ország között. Svájc ugyanis hivatalosan állí­totta, hogy a teherautó Dübendorf körüli cirká­­lása nem felel meg a va­lóságnak, a svájci ható­ságok ugyanisrt6­ szovjet teherautót mindaddig, amíg az ország területén tartózkodott, pillanatig sem veszítették szem elől. Mire a nyugatné­met kormányszóvivő azt válaszolta, hogy értesü­lését nem hivatalos sváj­ci forrásból kapta. A ti­tokzatos teherautó szál­lítmányához kétféle fel­­tételezés fűződött: az e­­gyik az volt, hogy a te­herautó kémkedésre al­kalmas berendezést szállít és útján különbö­ző katonai titkokat für­készik ki, a másik pedig, hogy olyan mikroelek­­tronikus berendezés rej­tőzik ládáiban, amely­nek szállítását a Szovjet­unióba nyugati egyez­mény tiltja. Végülis a diplomáciai gordiusi csomót oly módon vág­ták el, hogy a Szovjet­unió beleegyezett a te­herautó belsejének meg­tekintésébe, de csakis bonni nagykövetségé­nek udvarán és a ládák felnyitása, tehát azok tartalmának ellenőrzése nélkül. Ekkor már a szovjet diplomaták an­nak közlésére is hajlan­dók voltak, hogy a ládák rádió-adó-vevő készülé­keket, valamint rejtje­les rádió-üzenetek meg­fejtésére alkalmas mű­szereket tartalmaznak, amelyeket a Szovjetunió genfi ENSZ képviseleté­nek szántak. Minden­esetre: a nyugatnémet vámhatóságoknak bele kellett egyezniök abba, hogy a ládákat csak kí­vülről vegyék szemügy­re és­­mindössze meg­számlálhassák azokat. Ily módon megállapít­hatták, hogy a SOV­TRANSAUTO belseje valóban 207 ládát tartal­maz. A teherautó a Szov­jetunió bonni nagykövet­ségének udvarán éjsza­kázott és délelőtt folytatta útját Keletné­metországon át. New York állam szerencsejátékának legutóbbi győztese a 63 éves Venero Pagano, nyugalomba vonult ácsmester nyilatkozik az újságírók előtt. Mr. Pagano 20 millió, dollárt nyert. Amerikában, Kanadával ellentétben, az ilyen lottó nyeremények után is federális adót kell fizetni, a megmaradt összeg azonban így sem jelentéktelen. OUT OF CONTROL World population figures in millions 202S Mexico Cityben az Egyesült Nemzetek Szervezetének védnöksége alatt a világ országai értekezletet tartottak arra vonatkozóan, hogy miképpen lehet a veszedelmes méretű népszaporodást megszüntetni. Ezt a táblázatot a Föld lakosainak szaporodásáról a vmigh.nl. készítette. 1960 1984 I 4,750 1,029 CHINA 688 L v 490 EUROPE 425L____ u.s. 181 2361____ NIGERIA 52 IHRv 97 8,297 1,409 540 286 329 sq Nifei Motor«S­ource. World 6»nk

Next