Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)
1984-08-18 / 33. szám
Amerikai „kémek” álltak a sikh terroristák mögött? A közelmúltban kezdődött meg New Delhiben, India fővárosában azok ügyének tárgyalása, akiket az indiai miniszterelnök hivatalosan sikh terroristáknak minősített. A tárgyalás egyik legfőbb szépséghibája az, hogy titkos. Az újságírók tehát azokat a jelentéseket fogják megkapni, amelyeket a hivatalos indiai hírügynökség jónak lát. A tárgyalás előestéjén Mrs. Indira Gandhi a következő nyilatkozatot tette a „Press Trust of India” nevű hírügynökség munkatársának: „ Adataink vannak arra vonatkozólag, hogy egy kémügynökség, amelynek székhelye és központja Washington, D.C. álltak a sikkek háta mögött és bátorította fel őket a szeparatizmus követelésére. Egy kérdésre válaszolva, Mrs. Gandhi világossá tette, hogy ő a US Central Intelligence Agencyre (CIA) gondolt. A kérdés ezek után a következő: mennyi realitása van egy ilyen vádnak? Lehetséges-e, hogy valóban a CIA bátorította fel a sikkeket arra, hogy erőszakosan követeljék Punjab állam politikai autonómiáját? A válasz a következő: Valószínűnek tűnik, hogy a CIA, vagyis a Reagan adminisztráció, a jelen pillanatban szívesen látna egy olyan politikai zűrzavart, amely alááshatja Mrs. Gandhi politikai stabilitását. Nagyon kevés kétség lehet afelől, hogy Indira Gandhi nélkül India széthullana és legalább olyan szabad prédája lehetne a Szovjetuniónak, mint Amerikának. Észszerűtlen volna, ha Reagan, egy elnökválasztási kampány közepén, ilyen külpolitikai problémát teremtene saját magának. Mrs. Gandhi vádjának hiányossága az, hogy ámbár a CIA-nak adott esetben nincsenek morális skrupulusai ilyen beavatkozásra (amint azt a múlt mutatta), egy ilyen beavatkozás azonban hátrányos lett volna a Reagan-adminisztráció szempontjából és ezért valószínűtlen, hogy az indiai miniszterelnök állítása megfelel a valóságnak. 6. oldal Kormány nélkül is kormányválság van Izraelben A legutóbbi izraeli választás semmit sem oldott meg, sőt, a politikai helyzetet még a korábbinál is bonyolultabbá tette. A választáson a Munka Párt 44, a Likud koalíció pedig 41 képviselői mandátumot kapott a Knesetben, az izraeli parlamentben. A többi képviselői mandátumon a 14 kisebb létszámú, orthodox vallási párt osztozik. A Kneset képviselőinek száma 120, tehát a többséghez 61 képviselői mandátum szükséges. A kulcskérdés, ennek következtében az, hogy az orthodox vallási pártok a Munka Párthoz, vagy pedig a Likud koalícióhoz csatlakoznak-e, mert csupán csatlakozásukkal lehet egy parlamenti többséget biztosítani. Az igazság az, hogy valójában a formailag elegendő 61 képviselői mandátum sem teszi kényelmessé a kormány helyzetét: amennyiben ugyanis egyetlen orthodox képviselő egy kérdésben nem szavaz saját koalíciójával, vagy valamilyen okból nem jelenik meg a szavazáson, a kormányzó koalíció máris elvesztette formai parlamenti többségét. Chaim Herzog, Izrael elnöke, augusztus 5-én felkérte Shimon Perest a Munka Párt vezetőjét, hogy kísérelje meg a kormányalakítást. Mr. Herzognak nem volt más választása: Shimon Peres pártja három képviselői mandátummal többet kapott, mint a Likud koalíció. Az izraeli alkotmány értelmében Shimon Peresnek augusztus 5-ike után 21 nap áll rendelkezésére ahhoz, hogy kormányát megalakítsa. Amennyiben ezt ennyi idő alatt nem tudja megtenni, újabb 21 napot kérhet az elnöktől, amikor azonban a második 21 napnak is vége van és Peresnek még mindig nem sikerült a kormányalakítás. Chaim Herzog elnöknek Yitzhak Shamirt, a Likud koalíció vezetőjét kell felkérnie kormányalakításra. Amennyiben Shamirnak nem sikerülne kormányt alakítania a kétszer 21 nap alatt, különböző politikai megoldások lehetségesek, amelyek mindegyike azonban bonyolult és amelyek ismertetésére majd akkor térünk viszsza, ha egy ilyen helyzet valóban előadódik. Chaim Herzog, izraeli elnök nyilatkozata a jelenlegi helyzettel kapcsolatban érdekes és lényegesebb részletei a következők: — Nemzeti egységkormányra van szükségünk, hogy Izrael gazdasági és pénzügyi problémáit meg tudjuk oldani. Izraelnek 22 billió dolláros nemzetközi adóssága van és évi inflációs áremelkedésünk 400 százalékos. Ez a helyzet nem tartható tovább fenn. Ezenkívül, demokráciánkat veszélyezteti az a körülmény, hogy a vallásos pártok és a polgári politikai pártok között egyre mélyebb a szakadék. (Érdemes most emlékeznünk arra, hogy a legutóbbi választási kampány alkalmával Shamir miniszterelnök kijelentette: az orthodox vallásos pártokat valamiképpen ki kell vonni a politikai életből, mert sohasem Izrael érdekeit tartják szem előtt, hanem saját kicsinyes, szektariánus érdekeiket. Ennek ellenére, természetesen, Shamir jelenleg „udvarol” az orthodox vallási pártoknak — akárcsak Shimon Peres — mivel támogatásuk nélkül lehetetlen kormányt alakítani. ( Szerk.) Az izraeli helyzetet különös érdeklődéssel figyelik a Reagan-adminisztráció politikai és diplomáciai szakértői is. Reagan kétségtelenül szívesebben látná kormányon Perest, mint Shamirt. Shamir a Manachem Begin féle megalkuvás nélküli politikát akarja követni, vagyis: tovább folytatná a Nyugati Parton az izraeli települések létesítését és nem egyezik bele semmilyen formájú önálló palesztin állam megalakításába. Ezzel szemben, Shimon Peres programja: Hajlandó a Reagan-féle közelkeleti béketervet alapul elfogadni, vagyis: megszünteti a további izraeli települések létesítését a Nyugati Parton, beleegyezik egy önálló palesztin állam létesítésébe, Jordánba ágyazva korporációs alapon és erre vonatkozóan Hussein király, jordániai uralkodó közvetítésével, közvetett módon hajlandó tárgyalni a PLO-val és a különböző arab országokkal. Az izraeli helyzet rendkívül bonyolult és tény az, hogy jelenleg Izraelben kormánynélküli kormányválság van. (Az új kormány megalakításáig Yitzhak Shamir az átmeneti miniszterelnök, ez azonban pusztán formaság, kormányának semmiféle intézkedést nem áll jogában hoznia.) Yitzhak Shamir, az izraeli Likud koalíció vezetője, megpróbálja meggyőzni Peresz rabbit, a legjelentősebb orthodox párt vezetőjét, hogy támogassa őt. Shimon Peres, az izraeli Munka Párt vezetője, megpróbál új koalíciós kormányt alakítani. A hong kongi gangszterbandák ki akarják használni az utolsó éveket Sir Geoffrey Howe, angol külügyminiszter, a közelmúltban kijelentette egy sajtóértekezleten Londonban: Anglia és a Kínai Népköztársaság megbízottai szeptemberben hivatalosan aláírják azt az egyezményt, amelynek értelmében a jelenlegi angol koronagyarmat visszakerül Kínához 1997-ben. Jelentésében a Reuter nevű, angol hírszolgálati iroda kommentátora, meglehetős szkepticizmussal emlékezik meg a külügyminiszter nyilatkozatáról és hozzáteszi: Sir Geoffrey szerint az egyezmény értelmében egészen a kétezredik év végéig Angliának „konzultáló szerepe” lesz Hong Kongot illetően. A külügyminiszter elfelejtette megmagyarázni, hogy ennek a ködös meghatározásnak mi az értelme. Az egyezmény szerint — Sir Geoffrey szerint — a kétezredik esztendő után, amikor is Anglia „konzultáló szerepe” megszűnik, Hong Kong még további ötven évig változatlanul demokratikus és kapitalista termelésű ország lesz. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a Kínai Népköztársaság ezt írásban hajlandó garantálni. Sir Geoffrey naívsága egyenesen megható: melyik kommunista ország írásbeli, vagy nem írásbeli garanciája ér valamit? Különös jelenség az, hogy a helyzetről senki sem tartotta érdemesnek tárgyalni a hong kongi gangszterbandákkal, amelyek befolyása és vagyona óriási a koronagyarmaton és nyugodtan hasonlítható az egykori chicagói gangszterbandák befolyásához és hatalmához — írja a Reuter Iroda. — A hong kongi gangszterek neve „Triad” és tevékenységüket körülbelül azóta folytatják, amióta, majdnem 150 évvel ezelőtt, Anglia megszerezte a koronagyarmatot Kínától. — A Triad égisze alatt működő „titkos társaságok” illegálisan árulnak kábítószereket, kezükben tartják a rendkívül jövedelmező prostitúciót, a szerencsejáték kaszinókat, amelyek között különlegesen népszerűek azok a helyek, ahol kockáznak, kínai és angol üzletembereket zsarolnak és specialitásuk az ékszer és aranyrablás. Hong Kongban a hivatalos jelentések szerint egyre erősebb a szervezett bűnözés emelkedése. A gangszterek „jövedelmét” lehetetlen pontosan megállapítani, hivatalos becslések szerint azonban évi több millió dollárra tehető. A hong kongi gangszterbandák mindenekelőtt azért erősítik tevékenységüket, mert ki akarják használni az utolsó éveket, mielőtt a koronagyarmat visszakerül Kínához. Mindenfajta ilyen jellegű gangszterizmus csak demokráciában működhet és a Triad vezető gangszterei sokkal kevésbé bíznak a kínai demokratikus ígéretekben, mint Sir Geoffrey Howe, angol külügyminiszter. A hong kongi gangszterbandák egyébként — Al Capone példájára — hivatalos, legális tevékenységet is folytatnak. Egyik ilyen tevékenységük az új lakóépületek dekorálása. Minden ilyen dekorálásra mindegyik magáncég pályázhat, benyújtva saját költségvetését. A Triad „titkos társaságai” is pályáznak. Amennyiben a dekorálást nem ők kapják, ügynökeik meglátogatják azt, akinek cége győzött a pályázaton és különböző eszközökkel „meggyőzik” arról, hogy a dekorálást adja át nekik. A győztes pályázó nem egy esetben átmenetileg „kórházi kezelésre” szorul, de annyi bizonyos, hogy a „meggyőzés” mindig eredményes: a győztes pályázó közli az „illetékesekkel”, hogy maga helyett megfelelőbb dekoratőrt ajánl. Az „illetékesek” tisztában vannak azzal, hogy mi történt, de nincs bátorságuk szembeszállni a Triaddal — éppen úgy rettegnek a Triadtól, mint ahogyan annak idején Chicagóban mindenki rettegett Al Caponetól. — A Triad eredete egy olyan tizenhetedik századbeli titkos társaság, amelynek célja a kínai Manchu (Qing) dinasztia megbuktatása volt. Az új tagokat állat áldozat és tömjénfüstölés közben avatták fel. A modern Triad tagjai azonban elegáns klubokban, taxik hátsó ülésein és szerény kínai vendéglőkben, gőzölgő és ízletes nudli fogyasztása közben kötik szerződéseiket. A 9 tonnás diplomáciai podgyász! Az előzmények röviden összefoglalva a következők: Egy Mercedes gyártmányú szovjet teherautó, szállítólevele szerint 9 tonna súlyú terheléssel július 11-én Keletnémetországból érkezve áthaladt a nyugatnémet határon és rendeltetési helye, Svájc felé tartott. Baselben a svájci vámnál illetékesek a szállítmány tartalma iránt érdeklődtek és kérték, hogy a teherautó belsejét megtekinthessék. A szovjet személyzet ezt a kérést visszautasította, arra hivatkozott, hogy a szállítmány olyan „diplomáciai podgyásznak” tekintendő, amely nemzetközi egyezmény értelmében nem vethető vizsgálat alá. Mindössze annyi felvilágosítással ■szolgáltak, hogy a szállítmányt a Szovjetunió genfi ENSZ-képviseletének viszik. Miután a vámtiszteket ez a felvilágosítás nem elégítette ki, a teherautó ajtaját lepecsételték és a pecsét eltávolítását — hivatalos ellenőrzés megejtése nélkül — megtiltották. Erre a teherautó folytatta útját, de szállítmányát a genfi szovjet képviselet épületénél nem rakhatta ki. Több napig tartó veszteglés után a szovjet teherautó — amelyet három szovjet diplomata gépkocsin kísért — Svájcból visszaindult Nyugatnémetország felé. Basel német határsorompójához érve, most már ott követelték a vámtisztek, hogy megtekinthessék a teherautó belsejét és ellenőrizhessék, megfelel-e tartalma a szállítólevélen felsorolt tételeknek. Ez a követelés ugyanúgy elutasítással találkozott, mint korábban Svájcban. Ekkor a nyugatnémet vámhatóságok is lepecsételték a teherautó ajtaját. A SOVTRANSAUTO ismét veszteglésre kényszerült, miközben immár magas szinten folytatódott az erőfeszítés a váratlanul keletkezett konfliktus megoldására: maga Kohl kancellár lépett közbe, hogy a kérdést a lehető leggyorsabban megoldáshoz segítse. Ennek a magyarázata az, hogy a Moszkva és Bonn közötti viszony a legutóbbi hónapok során — elsősorban a középhatósugarú NATO atomrakéták nyugatnémet területen történő telepítése miatt — mélypontra süllyedt. Ugyanakkor azonban — mint Peter Boenisch, a nyugatnémet kormány szóvivője mondotta — „Bonn nem hagyja magát „orránál fogva vezetni”, kilenc tonna súlyú szállítmányt, 207 ládát, mégsem lehet egyszerűen és minden további nélkül diplomáciai podgyásznak deklarálni. „Hozzáfűzte még: a SOVTRANSAUTO svájci irányváltoztatása kiváltképpen meggondolásra ad okot. A svájci határtól ugyanis nem a megszokott és legrövidebb úton haladt Genf felé, hanem nagy kerülővel a Dübendorfnál lévő svájci katonai repülőtér közelében tűnt fel. Boenisch szóvivő nem közölte ennek az információnak a forrását, de a hétvégi nyugatnémet lapokban megjelent a Mercedes gyár egyik munkatársának nyilatkozata, amelyben elmondotta, hogy feltűnt neki a cég által szállított szovjet teherautó, amellyel véletlenül találkozott Svájcban. Ekkor újabb nézeteltérés keletkezett, ezúttal már Svájc és Nyugatnémetország között. Svájc ugyanis hivatalosan állította, hogy a teherautó Dübendorf körüli cirkálása nem felel meg a valóságnak, a svájci hatóságok ugyanisrt6 szovjet teherautót mindaddig, amíg az ország területén tartózkodott, pillanatig sem veszítették szem elől. Mire a nyugatnémet kormányszóvivő azt válaszolta, hogy értesülését nem hivatalos svájci forrásból kapta. A titokzatos teherautó szállítmányához kétféle feltételezés fűződött: az egyik az volt, hogy a teherautó kémkedésre alkalmas berendezést szállít és útján különböző katonai titkokat fürkészik ki, a másik pedig, hogy olyan mikroelektronikus berendezés rejtőzik ládáiban, amelynek szállítását a Szovjetunióba nyugati egyezmény tiltja. Végülis a diplomáciai gordiusi csomót oly módon vágták el, hogy a Szovjetunió beleegyezett a teherautó belsejének megtekintésébe, de csakis bonni nagykövetségének udvarán és a ládák felnyitása, tehát azok tartalmának ellenőrzése nélkül. Ekkor már a szovjet diplomaták annak közlésére is hajlandók voltak, hogy a ládák rádió-adó-vevő készülékeket, valamint rejtjeles rádió-üzenetek megfejtésére alkalmas műszereket tartalmaznak, amelyeket a Szovjetunió genfi ENSZ képviseletének szántak. Mindenesetre: a nyugatnémet vámhatóságoknak bele kellett egyezniök abba, hogy a ládákat csak kívülről vegyék szemügyre ésmindössze megszámlálhassák azokat. Ily módon megállapíthatták, hogy a SOVTRANSAUTO belseje valóban 207 ládát tartalmaz. A teherautó a Szovjetunió bonni nagykövetségének udvarán éjszakázott és délelőtt folytatta útját Keletnémetországon át. New York állam szerencsejátékának legutóbbi győztese a 63 éves Venero Pagano, nyugalomba vonult ácsmester nyilatkozik az újságírók előtt. Mr. Pagano 20 millió, dollárt nyert. Amerikában, Kanadával ellentétben, az ilyen lottó nyeremények után is federális adót kell fizetni, a megmaradt összeg azonban így sem jelentéktelen. OUT OF CONTROL World population figures in millions 202S Mexico Cityben az Egyesült Nemzetek Szervezetének védnöksége alatt a világ országai értekezletet tartottak arra vonatkozóan, hogy miképpen lehet a veszedelmes méretű népszaporodást megszüntetni. Ezt a táblázatot a Föld lakosainak szaporodásáról a vmigh.nl. készítette. 1960 1984 I 4,750 1,029 CHINA 688 L v 490 EUROPE 425L____ u.s. 181 2361____ NIGERIA 52 IHRv 97 8,297 1,409 540 286 329 sq Nifei Motor«Source. World 6»nk