Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)
1984-08-18 / 33. szám
fr Mitterrand, szakított a kommunistákkal Nagy György Mitterrand francia elnök július közepén új kormányt nevezett ki, amelyből kimaradtak a kommunista miniszterek. Drámai módon július 14-ét, a franciák nemzeti ünnepét, a Bastille ostromának évfordulóját, használta ki arra, hogy új programmját nyilvánosságra hozza, amelyet két intézkedése tesz kecsegtetővé: az adó csökkentése és népszerűtlen közoktatási reform elejtése amely állami ellenőrzés alá vonta volna a katolikus iskolákat. Három nappal később, július 17-én jelentette be, hogy Pierre Mauroy helyébe Laurent Fabius, eddig iparügyi minisztert nevezte ki miniszterelnöknek. Az új kormány sok új arcot hozott a kabinetbe, amelyben már nincsen kommunista. Az új miniszterelnök 37 éves korával rekordott javított, ő a legfiatalabb kormányelnök a francia köztársaságok történetében. Rendkívüli tehetsége közismert, éppen úgy mint az, hogy feltétlen híve Mitterrandnak. Minisztereit inkább szakértelmük, mint párthűségük alapján válogatta össze, úgyhogy az új kormány az előzőhöz viszonyítva nem ideológiai, hanem sokkal inkább gyakorlati alapokon áll. Nagy pálfordulást jelent ez Mitterrand számára, aki megválasztásakor ígéretet tett a szocialista eszmék szolgálatára. Elnökségének első két évében tett is sok olyan intézkedést, ■(•Hilf l‘J[BVh Jtt mint egyes nagy bankok államosítását, a munkaórák csökkentését, az évi szabadságok 4 hétről 5 hétre való emelését, amelyek beleillettek ebbe a programba. De a francia gazdasági helyzet rohamos romlása hamarosan meggyőzte őt arról, hogy ez az út helytelen. Mint régi, tapasztalt politikus világosan látta azt is, hogy a közvélemény az országban jobbra tolódott és hogy a kommunista párt, moszkvahű Marchais vezetése alatt igen sokat vesztett népszerűségéből. A véleménykutatások is azt bizonyították, hogy a szocialista-kommunista koalíció parlamenti választás esetén ma legfeljebb a szavazatok 40%át érné el. Ez késztette Mitterrandot arra, hogy új jelszava a koncenzus, vagyis a lakosság többsége akaratának követése. Hogy a francia elnök ezt pártállása ellenére, zökkenésmentesen meg tudta valósítani, annak oka, hogy Franciaországban elvárják azt, hogy az elnök pártok felett álljon és az egész nép igazi vezetője legyen. Ezt tette de Gaulle és Pompidou is. Most Mitterrand is erre az útra lépett. Nem kérdés, hogy új programja megerősíti helyzetét, de a nagy kérdés az, vajon a szocialista párt és főleg a baloldali vezetés alatt álló szakszervezetek elfogadják-e ezt a politikai irányváltozást? A francia ipari ter-melés egyes ágazataiban nagy nehézségekkel küzd és sürgős modernizálásra szorul. Ezzel elkerülhetetlen együttjár a nem-gazdaságos üzemek, bányák átszervezése, esetleges bezárása, ami a munkapiac átcsoportosítására és munkaalkalmak megszűnésére vezethet. Ha ez Angliához hasonlóan, az egész nemzetgazdaságot bénító sztrájkokra vezet, úgy nem javulást, hanem romlást hozhat az országra. Reméljük hogy Mitterrand tekintélye, és a franciák rendkívül erős nemzeti érzése megmenti az országot ezektől a bajoktól. Határ Győző egyike a legnagyobb műveltségű magyar írástudóknak. Irodalmi működése sokoldalú. Egyformán otthon van a filozófiában, a költészetben és szépprózában. Regénye, mely a fenti címen nemrégen jelent meg magyarul, már 1963-ban komoly sikert aratott francia nyelven. Maurice Nadeau adta ki a Les letters noveles sorozatban. Kitűnő kritikát kapott a Le Mond és a Le Figaro Literaire hasábjain. Ebben a kisregényben a történelmi háttér legalább olyan fontos, mint az általa „szerelmi paródiának” nevezett cselekmény. Története a szovjet megszállás első hónapjaiban játszódik le, amikor a romokban heverő világváros még nem tért magához, halálos kábulatából. Éppen azért azt hiszem, hogy csak olyanok értik meg teljes egészében, akik az ostrom szörnyűségeit átélték, vagy pedig teljesen hiteles és részletes képük van róla. Mint az író mondja: „A történelemből való kibutulásunk természetes folyamat, minden nemzedékre érvényes és ostobaság volna szemrehányást tenni érte; el kell fogadnunk, hogy aki a második világháborút csak könyvből- filmből ismeri, az a kulcsszavakat, a megjelenítő célzásokat nem érti és számára nagyon egysíkú lesz nemcsak ez a szerelmi történet, de a Nagy Történet is a regénybe kerül, mely mindenestől befalja és elnyeli.” Amikor a történet elkezdődik a főváros lakosságának 95 %-a félelemben és éhségben él. Nappal elhurcolják az embereket az éjszakák pedig hangosak a géppisztolysorozatoktól és a megbecstelenített aszszonyok sikolyától. „Csak lóhúsért, vagy rom-el-nem takarításért merészkedett a felszínre a fiatalság, a rokonság testületileg még a légópincében lakott, oly szilárdul, mintha dorbézolt volna”... Vetkőztetők, davaj-gitáros rablók, gyilkosok, feketézők, népidemokrata selyemfiúk, államtitkár és miniszterejzlöltek habzsoltak minden jót és megszűnt a törvény. Pepito nagyrahivatott művész, hárfás, aki hisz a szépben, hisz a művészetben ambíciók fűtik, hogy egyszer majd Casals, Menuhin, Segovia és Landowska mellett említsék nevét. Egy toronyban lakik, mely mellől a templomot rommá bombázták. Urát és hat gyerekét elvesztett nagynénje, Bábi néni, egy józaneszű parasztasszony viseli gondját. Pepito az egyik, nagynénje a másik harang alatt lakik és a húsz méteres harangozó létrán jutnak szellős lakásukba. A „hős” jóindulatú, mafla ember, mint a művészek legtöbbje. Halálosan szerelmes Pepitába, aki rokonainak az üres lakásában él. Ennek a nőnek az egyetlen erénye szépsége és amit elért, azt a színigazgatók „szerződési keverőin” érte el, mert sem tehetsége, sem műveltsége nincs. Pepitóról meglátja, hogy hűséges cselédként használhatja, de csak akkor, ha nem engedi, hogy hozzáérjen. Egyedül az okos nagynéni mondja ki az igazat: „Már az eszedet nem is bánom, az sose volt, de a szemedet megkérdem, hogy hová tetted: hát nem látod, hogy az a színésznő az anyád lehetne? De a szerelmes nem látja. A hárfásba a félelmetes hangversenyrendező lánya Mariuda, egy kis kultúrhisztérika, szerelmes, de a fiúnak nem kell. Jóviszonyukat azonban fenntartja, mert a „Papa” segítheti előmenetelében. Ez az úr, Jankoviusz minden Ebben a tanulmányban azt boncolgatja Dreisziger professzor, hogy miért keresnek a történészek egy összeesküvést Kassa bombázásának a hátterében. Ezzel kapcsolatosan a legjobban ismert szemtanúnak, Krúdy Ádámnak a „titkát” próbálja megfejteni, azaz próbálná kibogozni a kassai bombázással összefüggő „intrikákat és félrevezetéseket”. (80.0.) Tanulmányában leírja a júniusi események diplomáciai bonyodalmait és taglalja a német kor legvisszataszítóbb alakja, akinek egy meggyőződése van csak: az üzlet és ezért minden rezsimet kiszolgál. Típus. Eljön a Húsvét és Pepita a zsibvásáron egy nyulat akar venni szerelmének, de a néni, aki árulja, hármat hozott magával és csak együtt hajlandó eladni. Így egyik a fuvoláslányé, egyik Pepitáé, egyik pedig Bábi nénié lesz. Ez a nyúl a regény tulajdonképpeni hőse. Fent a toronyban, a harang alatt megtanul hárfázni és tökéletesen játsza a klaszszikus remekműveket. Mikor ezt felfedezi Jankoviusz, meglátja a nagy üzleti lehetőséget ,és attól kezdve táplálja és nagy dobveréssel meghirdeti a koncertet, az akkor már „Tapsifülünek” nevezett nyúl és leánya közreműködésével. Minden jegy elkel. Pepitó ragasztgatta a plakátokat a városban és amikor rosszkedvűen hazaért: „Mogorván bámulta a sandaképű, hatalmas karnyulat, mely már vaddisznó nagyságúra nőtt... Fülöp nyúl karbafont karmokkal ült fülét panyókára vetve és levegőszámba vette mesterét, mint a hárfa Padarevskije.” Ekkor értette meg a hárfás, hogy ez ősellenség és semmi más, mint „közönséges zeneakrobata”, aki meggyalázza a művészetet és a hangversenyre nem azért kelt el minden jegy, mert a hallgatók művészetet akarnak, hanem azért, mert cirkusz kell nekik. Akkor éjjel megöli a nyulat és másnap megeszi ebédre, mitsem törődve a dühtől toporzékoló hangversenyrendezővel és lányával. Örül, hogy segített megtisztítani a művészetet a kufároktól. Egy este Pepita és az „isteni díva”, a valószínűleg beteges hajlamú Pálma felmennek a toronyba, de nem tudnak már hazamenni. Félnek a vetkőztetőktől, így éjjel a Pálmát szerződés reményében szolgáló Pepita gyertyával bemegy a hárfás harangja alá és kiterítve egy papírlapot felolvassa a csodás verseket, melyet a rádióban kell elmondania. Pepitót az „oszlopszentjét”, élő mikrofonnak becézi. Határművészete ebben a jelenetben éri el a csúcsát. Pepitó döbbenten ismer rá a „profán” zsoltárban „A mélységből kiáltok Hozzád” kezdetűre. Később a fiú elköltözprovokáció lehetőségeit. „Konzervatív magyarok magyarázata” címen röviden foglalkozik dálnoki Veress Lajos tábornok, Ullein-Reviczky Antal sajtófőnök, nagybaczoni Nagy Vilmos tábornok, Szent-Iványi Domokos diplomata és bárcziházi Bárczy István államtitkár, kassai eseményekre vonatkozó nézeteivel. Azt a következtetést vonja le, hogy mindezeknek (a kormányzó is beleértve) a német összeesküvésre vonatkozó egyetlen forrása az, amit Bárczy államtitkár vallott a népbírósági tárgyalásán. Vajon volt-e ennek az embernek (Bárczynak) személyes vagy politikai motívuma, arra vonatkozóan, hogy ilyen híreket (német összeesküvést) terjesszen, — kérdezi Dreisziger. Rögtön választ is ad: „Krúdy Ádámnak, a kassai bombázás koronatanújának a történetét gondosan újra meg kell vizsgálni” (89.o.) Feltehetőleg ez adna választ. A következőkben elemzi Krúdy Ádámnak néhány háború alatti és háború utáni nyilatkozatát. Ezeket a nyilatkozatokat így értékeli ki Dreisziger: „A Krúdy állítólagos állításain alapuló elméletek — amelyeket nem lehet egyszerűen a kommunisták által inspirált hallucinációknak és hazugságoknak tekinteni, s részét alkotják egy háborúalatti kelteti szerelmét „unokatestvére”, a műfényképész lakásába, egy tolókocsin. A jampec pedig megalázza, amikor egy csomó értéktelen billiót csúsztat a kezébe. Még egyszer találkoznak, amikor a lány mozifelvételre hajt és nem akarja megismerni imádóját. Ekkor határozza el Pepita, hogy foglalkozást, illetőleg hangszert cserél, és dudás lesz, mert már tudja: „Aki dudás akar lenni, Pokolra kell annak menni”. Határ Győző, aki feltétlenül elitista, nemcsak magával, de olvasóival szemben is igen magas követelményeket állít fel. Semmiképpen nem hajlandó ponyvát, „bestsellert” írni. E levél formában írt remekben a végén megtudjuk, hogy a hősnő egy „Truppal” Közelkeletre ment. Pepita szomorúan veszi ezt tudomásul, mert ez a szerelem már fixa idea és megírja levelét az egyetlennek, akit mindig szeretni fog. Az író zárószavaiban valóságos önesztétikát ad: „A siker ábrázolása kártyában és szerelemben sohasem érdekelt — ez a vigéc-Casanova — írótípusának a dolga, aki váltig titokzatoskodik és sohasem árulja el, micsoda petrezselymet áruló, nimfomániás careuse-ból áll ki regisztere”. Sajnos nincs több terjedelmem, hogy részletesebben foglalkozzam a művel, de ajánlom, hogyaki hozzájut, feltétlenül olvassa el, földi intrikának” (a vezető körök intrikájának.) (94.o.) Dreisziger azt véli, hogy Krúdy a kollégái szerint először nem volt meggyőződve a bombázók német voltáról, majd csak később változtatta meg a véleményét. Nyilvánvalóan arra utal Dreisziger professzor, hogy ezzel a „pálfordulásával” (change of heart) a Krúdy történetek politikai célt szolgáltak. Sajnos Dreisziger nem fejti ki bővebben a véleményét arról, hogy hogyan szolgálta Krúdy a német verzió hangoztatásával a háború alatti politikai vezetés németellenes érdekeit. Talán azt óhajtja sejtetni (de ezt nem mondja ki határozottan, hogy a német verzió híresztelésével esetleg csökkenteni próbálták volna a hadbalépéssel járó felelősséget? A háború után kiderült, hogy Krúdy németellenes történetei remekül szolgálják az új urak céljait. (95.o.) Krúdy egyre vadabb történetekkel állt elő, mert úgy gondolta, hogy Nyugaton élő repülő bajtársai megcáfolhatják repülő technikai lehetetlenségeket tartalmazó meséit. (Ezek ezt meg is tették.) „Máról-holnapra a háborús horthysta intrika titkos ügynöke a kommunista történetírás koronatanúja lett” — írja Dreisziger. (95.o.) Ez a tanulmány nehéz helyzetbe hozza azokat az olvasókat, akiknek nincsenek alapos ismereteik a kassai bombázás körülményeiről és Krúdy Ádám repülő százados pályafutásáról. A tanulmányból úgy látom, Dreisziger gondolatmenete szerint a kassai intrikák megfejtését Krúdy Ádám titka oldhatja meg. Mint a magyar vezető körök „ágense”, politikai okokból a németeket vádolta a provokációs támadás végrehajtásával. Ugyanezt híresztelte Bárczy államtitkár is, politikai okokból, akinek a népbíróságon tett, németeket kompromittáló vallomását átvették a volt magyar vezetők és azt beillesztették a memoárjaikba. „Krúdy aki valóban hitt egy keresztény Magyarországban” (95.0.) nagyon rosszul érezhette magát a háború utáni változások közepette, de nem tudott visszatáncolni. Ezért folyamodott a nyilvánvalóan átlátszó technikai lehetetlenségeket állító mesékhez, véli Dreisziger. . Dreisziger professzor részletesen foglalkozik a „Képes Figyelő” (1946. február) cikkével, amelyben írásban első ízben számol be Krúdy (vagy számolnak be az ő nevében) a Kassát bombázó gépekről. Dreisziger nem említi, hogy Krúdy ebben a cikkében a támadó gépeket Martin bombázóknak nevezi. Martin bombázónak nevezték a szovjet SB-2-es bombázót (az amerikai Martin gépekhez való nagy hasonlóság miatt.) Krúdynak ez az egyetlen írásbeli nyilatkozata, amelyben szovjet géptípust említ, de ugyanakkor német gépeknek mondja a bombázó köteléket. Pilótatiszt véletlenül nem követ el ekkora bakklövést. 2. Az a tény, hogy Prof. Dreisziger a tanulmányának az első oldalán (a lábjegyzetben) double agent-nek (magyarul kétkulacsos ágensnek, vagy ügynöknek) nevezi Krúdy Ádámot (igaz, hogy kérdőjellel írja ezt) nem segít a tanulmány könnyebb megérthetőségében. 3. Talán érthetőbbé teszi Krúdy Ádám viselkedését (de nem ad elfogadható választ) pályafutásának rövid ismertetése. Meggyőződésből volt német ellenes. 1944- ben nem léptették elő a korosztályával. Feljelentették, mert mint egy kiképzés alatt álló éjjeli vadász század parancsnoka tiltakozott az ellen, hogy az embereit és gépeit bevessék a repülési szempontokból óriási fölénnyel rendelkező amerikai Mustang és Lightning nappali távolsági vadászok ellen. Az éjjeli vadászaink kétmotoros romboldó gépei (Me- 210-es gépek) nem voltak alkalmasak nappali vadász harcra. A nyilasok börtönbe vetették. Sopronkőhidáról gyalogmenetben kísérték a foglyokat Ausztriába, ahol az utolsó napokban szélnek eresztették őket. Haza ment. Előléptették. Később lefokozták. Feleségével és kis gyerekeivel kitelepítették. „Ismeretlen" okokból rehabilitálták. Nyugállományban visszakapta rangját. Lakást kapott Budapesten. Nyilatkozatainak nagy része erre az időszakra esik. Temetésén (1970) a honvédelmi miniszter is képviseltette magát. 4. Ha Dreisziger profeszszor racionális alapon óhajtja Krúdy viselkedését elemezni és ha a nyilatkozataiban foglalt valótlanságok motívumait keresi, akkor méltán felvetődik a kérdés, hogy lehet-e egy irracionális politikai rendszerben racionális megynyilatkozásokat elvárni? Krúdy Ádám ezeket írta volt repülőtiszt bajtársának és jó barátjának, aki Kanadában lakik. (részletek az 1972 febr. 12-i levélből.) .,Hidd el én vagyok a legdühösebb azért, amiért az újságírók akik minden rendszerbeni szemetek, sok olyasmit adnak az ember szájába, amit nem mondott, arról nem is beszélve, hogy írnak interjút, anélkül, hogy beszélnének is az emberrel. Sőt regényt is. " Képzelheted milyen is az." 5. Dreisziger professzor elismerésre méltó előbbi kassai munkásságával nincs összhangban ez az inkább zsurnalisztikára, mint történelemre emlékeztető rejtélyeket kreáló és rejtélyeket megoldani akaró tanulmány. Dreisziger professzor 1970 óta tanít a Royal Military College of Canada, Kingston, Ontario, történelmi szakosztályán. Pepita és pepita (Határ Győző regénye) Fáy István Tanulmány ismertetés Ormay József Hungarian Studies „Review Vol. X. Nos. 1 and 2 (1983) N.F. Dreisziger: „The Kassa Bombing: The Riddle of Ádám Krúdy” (79—97 oldalak.) (A Kassai Bombázás: Krúdy Ádám rejtélye.) Megyjegyzések, észrevételek. Jugoszláviában tovább romlott a gazdasági helyzet Jugoszláviában tovább romlik a gazdasági helyzet , állandó problémákat okozva az ország vezetőinek és kimeríthetetlen témát nyújtva az újságíróknak. Csupán a személyes jövedelmekből egy átlagos munkás háztartás tagjai ma már nem tudnak megélni — állapította meg nemrégiben a zágrábi Vecsernyi Liszt nevű újság. A legutóbbi hetekben a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség és a Szerb Nemzetgyűlés külön ülésen vitatta meg a kérdést. Az adatok valóban elgondolkoztatóak. Hivatalos jugoszláv becslések szerint 1983-ban 10 %-kal esett az életszínvonal az előző évhez képest. Az országban két és fél millió embernek— a lakosság egytizedének — létfenntartását különféle segélyek biztosítják. Nem lehet pontosan tudni, kiket sorolnak a hivatalos statisztikák ebbe a csoportba. Minden bizonnyal ide tartozik a közel egymillió munkanélküli. A nyugdíjjal nem rendelkező idős, önálló parasztok is Jugoszláviának ezt a legrosszabb helyzetű rétegét gyarapítják, ők érzik meg leginkább az infláció következményeit, a vásárlóerő csökkenését. De a keresők jórésze szintén ki van téve ezeknek a hatásoknak.Egyes vélemények szerint csak azok érezhetik magukat anyagilag biztonságban, akik havonta legalább 25 ezer dinárt keresnek. Márpedig az öszszes keresőknek mindössze tíz százaléka sorolható ebbe a csoportba. A nagy többség jövedelme — 62 %-a — 12 és 25 ezer dinár között van. Ez az összeg éppen hogy elegendő egy kéttagú háztartás szükségleteinek fedezésére. Folytatva a sort: a 12 ezer dinár alatt keresők már nem tudják biztosítani egy kéttagú család szükségleteit. Jugoszlávia keresőinek 28 %-a ebbe a csoportba tartozik. A helyzetet az teszi különösen aggasztóvá, hogy még csak reménykedni sem lehet ma Jugoszláviában az életszínvonal emelkedésében. Különböző intézkedések csak rontanak a helyzeten. Ez év májusáig nagyon olcsón lehetett Jugoszláviában fogyasztói hitelekhez jutni. Ezt a lehetőséget szinte mindenki kihasználta, hiszen a kamatlábak olykor még az infláció üteménél is kisebbek voltak, azaz a kölcsönvevő nyert az üzleten. Május óta viszont a Nemzetközi Valutaalap sürgetésére felemelték a kamatlábakat. Valószínűleg ront sok munkáscsalád életszínvonalán az az — önmagában véve még ésszerűnek tekinthető —intézkedés is, hogy a veszteséges vállalatok dolgozói csak felét kaphatják az átlagos fizetésemelésnek. Március végén Jugoszláviában kb. hétezer vállalat volt veszteséges — ezek egymillió-háromszázezer főt foglalkoztatnak. Jelentős tömegeknek kell tehát azzal számolniuk, hogy keresetük reálértéke az év során az átlagosnál gyorsabban fog esni. Egyelőre nem gyakoriak a sztrájkok Jugoszláviában az előző évhez hasonlítva. Nem volna azonban meglepő, ha az egyre romló életkörülmények a lakosság politikai hangulatában is változásokat indítanának el. aue á JUqum & Pi33a 4129 W. LAWRENCE AVE. - WE DELIVER 725-1812 6BS-S030 ESTABLISHED 1940 SERVING THE FINEST PIZZA, RIBS, CHICKEN RAVIOLI AND SPAGHETTI Visit Our Vineyard for Imported Wine Selections and Our Ni(wly Remodeled Dining Room 7. oldal Megnyílt a ROOSTERS LOUNGE 3156 W. Irving Park Rd. Chicago, II. 60618 Tel: 478-6660 • Kitűnő magyar borok • Márkás német sörök • Választékos amerikai italok • Ízletes hideg és meleg szendvicsek Kitűnő hangulat — magyaros vendéglátás Tulajdonos: Vass Miklós Nyitva, de: 11:00 hajnali 2:00-ig : Szombaton 11:00 hajnali 3:00-ig