Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)
1984-01-28 / 4. szám
NIGER SENEGAL CHAD tow WER' VOLTA GUINEA GUINEAGISSAU ■nmm ETHIOPIA SIERR LEONI IVORY COAST CENTRAL AFRICAN REP. 'CAMEROON GHANA TOGO EQUATORIAL'T^ GUINEA / GABON ZAIRE ANGOLA NAMIBIA >, aämin.) ; SOUTH AFRICA SWAZILAND 500 milt* LESOTHO AFRICA (THE SUB-SAHARA) FORMER COLONIAL POWER ggg Britain i 1 Belgium " Ujj France 1 ••■-.*) None [ 1 Portugal HiOther TYPE OF GOVERNMENT Military BURUNDI* CfN.AFR.REP. CHAD EQ. GUINEA ETHIOPIA GHANA ANGOLA BENIN CAMEROON CONGO DJIBOUTI GABON GUINEABISSAU RWANDA* LIBERIA SOMALIA* MADAGASCAR SUDAN* MAURITANIA TOGO* NIGER UPPER VOLTA NIGERIA One-party state GUINEA SIERRALEONE IVORY COAST SWAZILAND t KENYA TANZANIA MALAWI ZAIRE MAU ZAMBIA MOZAMBIQUE Multiparty state BOTSWANA SOUTH AFRICA GAMBIA UGANDA LESOTHO ZIMBABWE SENEGAL * Elections held for legislatures t Monarchy without meaningful parties TIME Map by Paul J. PugUese Az egyre gyakoribbá váló afrikai államcsínyek Afrika kétségtelen válságát jelentik. Alig van Afrikában olyan államfő, aki nem államcsíny útján, vagy katonai diktátorként került hatalomra. Afrikai demokrácia? A „Time” nevű amerikai politikai hetilap térképe szerint csupán 7 afrikai országban van több párt rendszer és ezek: Botswana, Gambia, Lesotho, Senegal, South Africa, Uganda, Zimbabwe. Bourgiba halálos cirkuszt és kenyeret adott népének Tunisiát általában a gazdaságilag fejlődő országok között a legrokonszenvesebbnek tekintik: határozottan Nyugat-barát és szívesen látja a turistákat, akiket látogatásuk alkalmával sem baloldali, sem jobboldali politikai szólamokkal nem halmoznak el. Tunisiát általában a nyugalom és a megállapodottság országának tekintették mindeddig. Nemrégiben azonban, amikor a kormány bejelentette, hogy száz százalékkal felemeli a kenyér árát, a csendes és nyugodt Tunisia váratlanul megélénkült: szerte az országban lázongások törtek ki, a legerősebb lázadás Tunisban, a fővárosban volt. A lázadók legtöbbje serdülőkorú és korai huszas éveiben levő fiatal volt — nagyon sok nőt lehetett látni közöttük. A lázadók, főként Tunisban, számos kirakatot bevettek, megtámadták a bankokat és a postahivatalokat és gyújtogattak. Habib Bourgiba, az ország 80 éves elnöke, belső szükségállapotot rendelt el. A lázadókkal a katonaság és a rendőrség osztagai szálltak szembe és a kialakult harcok során ötven lázadó életét vesztette. A lázadók harci kiáltása ez volt: — Vesszen Bourgiba! S ekkor, váratlanul Bourgiba, egy öt percig tartó rádió és televíziós beszédben bejelentette: a tervezett áremeléseket visszavonja, sem a kenyér, sem a liszt, sem a pasta árát nem emelik. A lázadók nyomban befejezték lázadásukat és Tunis utcáin felhangzott a kiáltás: — Éljen Bourgiba! A tunisiai újságok a lázadást kenyérlázadásnak nevezik, az igazság azonban az, hogy emögött a zendülés mögött többről volt szó, mint csak kenyérről, lisztről és pastáról. Tunisiát a világ általában jómódú országnak tekinti, tény azonban az, hogy Tunisiában a gazdagok általában egyre gazdagabbak és a szegények általában egyre szegényebbek lesznek. Az ország délterületein, ahol a lázongás elkezdődött, a parasztok, a bányamunkások és az egyéb munkások, elkeseredettek, mert azt állítják (és egyáltalában nem indokolatlanul), hogy életszínvonaluk sokkal alacsonyabb, mint az északi területek lakosainak az életszínvonala és a kormány minden kedvezményt az,iparilag fejlettebb északi területeknek nyújt. Az országban évek óta gazdasági pangás van a városokban (különösen a déli városokban) a munkanélküliségi arányszám meghaladja a húsz százalékot. Egy angol politikai megfigyelő véleménye: — Tunisiában van egy olyan társadalmi osztály, amely egyáltalában nem részesült az ország gazdasági és pénzügyi fejlődéséből. Ezt a réteget a kormány és a sajtó általában elrejtette a nyilvánosság elől. Ez a réteg most hirtelen megmutatta erejét. Erről volt szó az úgynevezett „kenyérlázadás” alkalmával. Tunisia legnagyobb problémáját kétségtelenül az a körülmény jelenti, hogy a nemzetközi olajárak hosszú ideje stagnálnak. A nyersolaj Tunisia legnagyobb export-cikke, a kormány jövedelme tehát — az olajárak stagnálása következtében —nem emelkedik, holott költségei nem csökkennek. A kormánynak 1984- ben a becslések, .szerinti 284 millió dollárt kell majd arra fordítania, hogy az állami élelmiszer-támogatással lehetővé tegye a kedvezőtlen körülmények között élő déli területek lakosságának élelmezését. Az International Monetary Fund és a Világ Bank egyaránt attól tette függővé Tunisia további pénzügyi támogatását, hogy az országban általános takarékosságot léptetnek életbe. A gazdasági és pénzügyi válság azonban korántsem Habib Bourgiba egyetlen problémája. 1956-ban vezető szerepet játszott abban, hogy Tunisia elnyerte függetlenségét Franciaországtól. Akkor nemzeti hős volt és Tunisiát mindeddig lényeges belső ellenzék nélkül kormányozta — 1956-ból származó legendás hősiessége következtében Tunisiában kifejlődött az igazi „személyi kultusz”. Egy francia politikai hírelemző véleménye. .. — A mai serdülőkorúnk számára Habib Bourgiba nem hős, egyszerűig azért nem, mert nin, g&enek emlékeik 1956 felől. Számukra Bourgiba a status quo megtestesítője, akit egyik nap gyűlölnek, a másik nap pedig lelkesednek érte. Bourgiba halála után, bárki is lesz utóda, számolnia kell majd ezzel az ingatag, a forradalmi győzelem után született és felnőtt, nagymértékben cinikus tömeggel. Demokrata aspiránsok Reagan és egymás ellen Az amerikai politikai hagyományok szerint az első elnökjelölti előválasztásra mindig New Hampshire államban kerül sor. A Demokrata Pártnak jelenleg 8 elnökjelölti aspiránsa van és ezek elhatározták, hogy Hanoverben közös és nyilvános vita-estet rendeznek. A vita-est legfőbb érdekessége az volt, hogy a két legesélyesebb demokrata aspiráns, Walter Mondale, egykori alelnök és John Glenn, Amerika első asztronauta és jelenleg Ohio állam egyik szenátora, olyan heves szóváltásba keveredett a reagani pénzügyi politika közös ellenzésével kapcsolatban, hogy a szóváltás legalább annyira állította a két aspiránst egymással szembe, mint amilyen mértékben a két aspiráns a reagani pénzügyi politikát ellenezte. Beszédében Mr. Mondala kijelentette, hogy a Reagan adminisztráció 200 billió dolláros költségvetési deficitjét négy év alatt több, mint 50 százalékkal csökkenteni tudná. Mr. Glenn, aki egyébként ugyancsak az óriási költségvetési deficit ellenzője, így válaszolt: — Elegem van ezekből a semmitmondó üres ígéretekből. Mondale olyan költségvetési tételeket javasolt már eddig is, amelyek legalább 170 billió dollárral növelnék a federális költségvetési deficitet. Walter Mondale válasza: — A legutóbbi hat percben olyan megnyilatkozást hallottunk Glenn szenátor részéről, amely nem egyéb üres fecsegésnél. Mr. Glenn segített abban, hogy a jelenlegi 200 billió dolláros deficit létrejöjjön, amikor 1981-ben a szenátusban megszavazta Reagan beruházási és adócsökkentési javaslatát. A két aspiráns végülis kiáltozott egymásra és Phil Donahue, az ismert televíziós program műsorvezetője, aki a demokrata aspiránsok találkozójának műsorvezetője volt ezúttal, nem tudta lecsendesíteni a felizgatott Mondalet és Glennt. A heves vita közben csupán két aspiráns maradt csendes és nem foglalt állást: Alan Cranston, californiai szenátor és Reuben Askew, volt floridai kormányzó. A többiek tevékenyen beleavatkoztak a vitába: Jessie Jackson, az egyetlen néger aspiráns és George McGovern, aki valamikor a Demokrata Párt elnökjelöltje volt Nixonnal szemben, Mondale mellett foglalt állást. Ernest Hollings, South Carolina állam szenátora, nevetséges,nek nevezte Glenn Mondale elleni támadását, tekintettel arra, hogy Glenn a szenátusban mindeddig támogatta a reagani gazdasági és pénzügyi programokat. Gary Hart, Colorado állam szenátora, „szégyenletesnek” nevezte Mondale és Glenn viselkedését. Ezenkívül, mindegyik demokrata elnökjelölti aspiráns álláspontja megegyezett a következőkben: Libanonból vissza kell vonni az amerikai Marine katonákat — meg kell szüntetni a nicaraguai lázadók „álcázott” támogatását — Amerikának hajlékonyabb magatartást kell tanúsítani a Szovjetunióval szemben a lefegyverzési megbeszéléseket illetően. Castro forradalma 25 év alatt megöregedett Dr. Fidel Castro, 31 éves ügyvéd, kubai guerilla vezető, 25 esztendővel ezelőtt, Santiagoban ünnepélyes szavakat mondott: — Fulgencio Batistát elűztük! A forradalom megkezdődött! ! Ezután Fidel Castro öt és félórás beszédben, lángoló szavakkal jelentette be a forradalom programját. A közelmúltban, a forradalom 25 éves évfordulóján, az 56 éves Castro, Kuba elnöke, mindössze 90 perces beszédben vázolta azt, amit a „forradalom eredményeinek” nevezett. Ezúttal a beszéd szövege előre meg volt írva, Castro világhírű és hírhedt szakállában ősz szálak csillogtak. Egyik mondata így hangzott: — Mi, forradalmárok megöregedhetünk. A forradalom azonban sohasem öregszik. A kubai forradalom 25 éves Az őszülő Castro az amerikai vezetőket nemcsak imperialistáknak, hanem Hitler utódainak is nevezte. A kubai elnök a „barbárok országának” nevezte az Egyesült Államokat. S ekkor veszítette el Castro beszéde alót a lehetőséget, hogy megnyilatkozását bárki is komolyan vegye. A kubai forradalom 25-ik évfordulóján Ronald Reagan rádióadásában, üzenetet intézett a kubaiakhoz. Mr. Reagan, nagyon helyesen, nem dicsérte a Castro által eltávolított Fulgencio Batistát, amint a korábban gyakran megtörtént Amerika részéről. Mr. Reagan elkerülte ezt a buktatót és Batistát annak nevezte, ami volt — véreskezű diktátornak. Ezután így folytatta: — Amikor 25 évvel ezelőtt az önök forradalma megkezdődött, azt hittük, hogy mindnyájunk reménye teljesült és Kuba a szabadság új korszakának a hajnalán van. Önöket azonban 1959 óta egyik áldozat után a másikra szólítják fel. És valójában... miért? Ünnepi beszédében Fidel Castro azt állította, hogy Kuba „a világ legfejlettebb, legtökéletesebb társadalma.” Célunk a béke megteremtése és szabadság a világ minden népe számára — mondta Dr. Fidel Castro, az őszszakállú forradalmár— aki nem említette, hogy 45.000 kubai katona és úgynevezett „tanácsadó” állomásozik, mint szovjet szövetséges jelenleg Angolában, Mozambiqueben és Ethiopiában. S ezenfelül, kubai „polgári személyek” vannak még másik 30 országban. Castro kijelentette, Kuba a második legjobban élelmezett ország Latin-Amerikában, közvetlenül Argentína után következik. Amiről az egykori guerilla vezér nem beszélt: Kubában 1959 óta változatlanul jegyre lehet kapni a húst, személyenként két font húsra jogosult mindenki havonta és két unciányi kávéra minden két hétben. A bankok bármilyen összegű betétet elfogadnak, de ha a betét kétezer dollárnál (átszámítva a kubai pénzt amerikai dollárra) magasabb, egyáltalában nem fizetnek a betét után kamatot. Ez alatt az összeg alatt a bankok évi kamatlába a betevők számára 2 százalék. Indokolás: Nem kívánatos az, hogy a betevők „paraziták” legyenek és pénzük kamataiból meg tudjanak élni — munka nélkül. Kuba hadseregének létszáma 153.000 fő és a Szovjetunió évenként 950 millió dolláros katonai támogatást nyújt és ennek következtében Kuba a világ legmodernebb konvencionális fegyvereivel rendelkezik. Castro beszédét Santiagoban óvatosan kiválogatott ötezer személy hallgatta végig. A hallgatóság kötelességszerűen tapsolt. Huszonöt évvel ezelőtt nem válogatták meg a hallgatóságot, amely körülbelül 60.000 főből állott és lelkesen tapsolt. Castro szívesen nevezi rendszerét a „kollektív vezetés” kormányának. Ez azonban szemmelláthatóan nem igaz. Kuba ma is egyszemélyes diktatúra, Castroval az élen, Castroval, aki fáradtnak tűnik és öregnek... Viszonylag fiatal kora ellenére is öregnek hat, mint ahogyan a kubai forradalom is megöregedett és az egykori ígéretek is megfakultak... Dr. Fidel Castro, fiatal kubai ügyvéd és forradalmi guerilla vezető, 1958-ban, Sierra Maestra-i főhadiszállásán. Fidel Castro, kubai diktátor, a 25 éves forradalmi évfordulón beszédet mond. Szakállába és a 25 éves forradalomba egyaránt k ősz szálak vegyülnek. Eladó a világ leghosszabb neve Egy walesi kisváros pénzügyi válságban van és ezért elhatározta, hogy eladja vasútállomásának a nevét 250.000 dollárért. A különleges nevet bárki megvásárolhatja és érdekessége az, hogy a világ leghosszabb elnevezése, íme, a név: LlanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrobwlUlantsyliogogogoch. (A cikket csak később tudtuk folytatni, mert a szerelőre vártunk: az írógép betűi ugyanis kitörtek, miután leírtuk a nevet.) A fent leírt név magyar fordítása hozzávetőlegesen a következő: St. Mary egyházközség a fehér mogyoróbokor üregében közel a gyors örvényhez és a St. Tsybio templomhoz a vörös barlang közelében. Aki a különös nevű vasútállomást megvásárolja, egyúttal tulajdonosa lesz a vasútállomás vendéglőjének is, beleértve a parkolóhelyet és egy olyan üzletnek, amely helyi emléktárgyakat árusít és árusítja egyúttal a vonatjegyeket is, amelyeknek mindegyike 10 incs hoszszúságú azért, hogy a vasútállomás 58 betűs neve elférjen rajta. Külön fel szeretnénk hívni a figyelmet arra: senkinek se legyen kisebbségérzete azért, mert a nevet nem tudja kiejteni. Maguk a welshek sem képesek erre és egyszerűen a rövidített formát használják, amely a következő: Ltanfair P.G. (A”P.G.” valóságos jelentőségére vonatkozóan a cikkíró nem érdeklődött az illetékesektől, mivel már az eredeti név legépelése is meglehetős lelki válságot okozott életében.) Uruguay-t sztrájk bénítja A baloldali orientációjú munkás szakszervezet országos sztrájkot hirdetett a katonai kormányzat ellen ezúttal első ízben 11 év óta. A sztrájk Montevideot valósággal megbénította. Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak. ___________a Chicago és Környéke Szerkesztősége