Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)
1984-09-29 / 39. szám
Váratlanul érte a világot Kadhafi és Hassan „románca és házassága” Hassan király, Marokkó uralkodója és Muammar Kadhafi, Líbia diktátora, nemrégiben ,,kölcsönös barátsági és támogatási egyezményt” írt alá. A különleges „románc” és a különleges „házasság” váratlanul érte a nyugati világot. Az ingerültek és az elégedetlenek egyike, természetesen, Washington, D.C., amelyet a különleges „frigyről” előzőleg senki sem értesített. A marokkói Hassant mindeddig Amerika egyik legmegbízhatóbb szövetségesének tekintették, a líbiai Kadhafi viszont az „Elsőszámú Közellenségként” volt elkönyvelve az amerikai diplomaták szótárában. Az egyezmény után Ahmed Reda Guedira, akinek hivatalos címe Hassan király legfőbb tanácsadója, Washingtonba utazott, hogy megnyugtassa az amerikaiakat. A jelek szerint ez a kísérlet nem volt sikeres. Mr. Guedira érvelése, amikor Bush, amerikai alelnökkel és Shultz, amerikai külügyminiszterrel, találkozott, a következő volt: Az új barátsági egyezmény teljes szószólója és „főnöke” Hassan király és Marokkó bízik abban, hogy az egyezmény következtében valamiképpenmeg lehet szelídíteni Kadhafit. Mr. Bush és Mr. Shultz azonban hűvösen, ellenségesen és hitetlenkedve fogadta ezt a magyarázatot. A jelentések szerint Shultz külügyminiszter megjegyezte: " Az 1985-ös pénzügyi évben a tervek szerint Marokkó 140 millió dollár értékű katonai és gazdasági támogatást kapna Amerikától. Egyáltalában nem vagyunk bizonyosak afelől, hogy az amerikai támogatás nem kerülne Líbiába. Könnyen lehetséges, hogy Mr. Reagan a támogatás visszavonását fogja javasolni a kongresszusnak és könynyen lehetséges, hogy a kongresszus egyet fog érteni az Elnökkel. Mr. Schultz nem volt az egyetlen, akit a „különös házasság” nyugtalanított. Francois Mitterrand, francia elnök, a szerződés aláírása után nyomban Rabatba, Marokkó fővárosába utazott, ahol Hassannal tisztázni akarta az új egyezményt Líbiával, azt jelenti-e, hogy Marokkó bele kíván avatkozni a Franciaország— Líbia—Chad konfliktusba? Nincs jelentés arra vonatkozóan, hogy Hassan király meg tudta-e nyugtatni erre vonatkozóan a francia elnököt. Az általános nyugtatására gondollanságra jellemző, hogy maga Hafez Assad, Szíriai elnök, aki tíz hónap óta, amikor súlyos szívrohammal szállították kórházba, soha sem hagyta el az országot, az egyezmény híre után azonnal Tripoliba Líbia fővárosába utazott, ahol személyesen tárgyalt Muammar Kadhafival. Egyik fél sem adott ki hivatalos jelentést a megbeszélésről, egy francia hírügynökség azonban megjegyezte, hogy a találkozás „viharos” volt és a résztvevő felek nem egyszer „sértegették” egymást. Egy angol diplomata véleménye: Hassan és Kadhafi egyezménye mindenki számára veszélyes. A „különös házasság” bizonyos nemzetközi elfogadottságot jelenti Muammar Kadhafi számára, aki közismerten a világ terrorista mozgalmainak egyik legállhatatosabb és egyúttal leggazdagabb támogatója. Kétségtelen, hogy a gazdag Líbia gazdaságilag és pénzügyileg képes Marokkót segíteni, amelynek munkanélküliségi arányszáma húsz százalék. Lehetséges, hogy Kadhafi végső fokon Hassan megbukta- A „Hét szűk esztendő” első napjai: Izrael leértékelte a shekelt Yitzhak Modai, az új izraeli kormány pénzügyminisztere, benyújtotta költségvetési javaslatát a Knessethez, az izraeli képviselőházhoz. A javaslat előszavában hangsúlyozta, hogy a „hát szűk esztendő” évei következnek el Izrael számára. Mr. Modai mindenekelőtt 9 százalékkal leértékelte a shekelt, azért hogy „mérsékelje az amerikai dollár iránti keresletet” és a devalválást egyúttal az infláció elleni küzdelem első lépésének tekinti. (Izraelben jelenleg az inflációs áremelkedés évi 400 százalék. (Ennél még az argentínai is kisebb.) A pénzügyminiszter a következőket mondta az újságíróknak: — Költségvetésünk értéke húsz billió amerikai dollárnak felel meg és hangsúlyoznom kell: az izraeli nemzetgazdaság helyzete válságos. Véleményünk az, hogy az ország pénzügyi helyzete sokkal kedvezőtlenebb helyzetben van, mint amilyennek azt hivatalba lépésünk előtt elképzeltük. A pénzügyminiszter első leglényegesebb intézkedései: A kormány legalább egybillió dollárral fogja csökkenteni az élelmiszer-ipar állami támogatását.Ennek az állami támogatásnak volt a következménye az, hogy az izraeliek a magas százalékú inflációs áremelkedés ellenére is viszonylagosan olcsón tudtak vásárolni élelmiszereket. Az új kormány intézkedései közül nyilvánvalóan ez fogja legérzékenyebben érinteni az izraeli átlagpolgárt, akinek ezután az eddiginél sokkal magasabb árat kell fizetnie az élelmiszerért, mint ezelőtt.) Az izraeli kormány mindegyik minisztériumának költségvetési tervezetét csökkenteni fogják, egyelőre bizonytalan, hogy mennyivel. A Reuters angol hírszolgálati iroda jeruzsálemi irodavezetőjének kommentárja: " Az új izraeli kormány nemzetközi adóssága 23 billió amerikai dollár és a lakosság számához viszonyítva (Izrael lakosainak a száma 3,5 millió) ez a világ legmagasabb nemzetközi adóssága, annak ellenére, hogy a világ zsidósága állandóan gyűjt Izrael számára. Izrael nemesvaluta tartaléka viszont sokkal alacsonyabb, mint három billió dollár , ami a pénzügyi szakértők véleménye szerint a minimális lenne ahhoz, hogy az izraeli nemzetgazdaság működése többé-kevésbé akadálytalan legyen. (A legutóbbi választás és az új kormány hivatalba lépése közötti hét hetes időszakban az izraeliek az újjáéledt feketepiacon sokszázmillió amerikai és kanadai dollárt vásároltak, mert előre látták a shekel szükségszerű devalválását. — Szerk.) Csernyenko, a Szovjetunió elnöke, a szovjet Kommunista Párt főtitkára, a szovjet haderő legfőbb parancsnoka, ritkán mutatkozik a nyilvánosság előtt. A hírek szerint Csernyenko súlyos beteg. A fenti fényképen a nyilvánosság előtt ritkán mutatkozó Csernyenkó érdemrendet nyújt át a Szovjetunió első női űrutazójának. Egy szovjet újságíró könnyfakasztó kálváriája Az egész dolog tagadhatatlanul drámai volt: a hallgatóság könnyezett, a televíziós kamerák fényképészei könynyeztek és általában mindenki könnyezett. A jelenet megható és drámai volt. Oleg Bitov, 52 éves szovjet újságíró, aki egy esztendővel ezelőtt Angliában politikai menedékjogot kért és nemrégiben visszatért Moszkvába, televíziós interjút adott kollégáinak Anglia megpróbáltatásairól és szenvedéseiről. Mr. Bitov aki a „Literaturnaya Gazetta” nevű moszkvai hetilap úgynevezett nemzetközi kulturális tudósítója volt, egy évvel ezelőtt megjelent Angliában és politikai menedékjogot kért az angol hatóságoktól. A politikai menedékjogot megkapta. Nemrégiben azonban visszatért Moszkvába és közölte egy televíziós interjú alkalmával, hogy valójában mi is történt. — A helyzet az — mondta Oleg Bitov —, hogy angol titkos ügynökök egyszerűen elraboltak és később kínzásokkal kényszerítettek arra, hogy szovjet-ellenes nyilatkozatokat tegyek. A probléma az volt, hogy feleségem és 15 éves lányom nem utazhatott hozzám Angliába, mert ez a mi országunkban törvényellenes. (Nincsen nálad gazdagabb, szebb ország! — Szerk.) Kénytelen voltam visszatérni és különben is haza akartam térni. Családom itt él és én rendíthetetlenül hiszek a szovjet rendszerben. (Éppen csak a rend kedvéért, talán nem érdektelen megjegyezni, hogy a szovjet törvények értelmében, az a személy, ki nem tér viszsza külföldről, halállal büntethető és családtagjai életfogytiglani börtönbüntetésre ítélhetők. Nem lehetetlen, hogy ezek a körülmények nagymértékben befolyásolták Mr. Bitov hazatérését Angliából.) Ugyancsak érdemes emlékezni arra, hogy általában többen szöknek a kommunista országokból Nyugatra, mint a Nyugatról a kommunista országokba. (Mert az utóbbiról mi nem hallottunk. — Szerk.) Olev Bitov sajtóértekezlete azonban mindenképpen hatásos és jól rendezett volt. Magunk is kitöröltünk néhány könnyet szemünkből és azután úgy döntöttünk, hogy egyelőre nem disszidálunk Moszkvába. Az indiai „Clark Gable” visszatérése Indira Gandhi gyengülésének a jele Az Associated Press nevű amerikai hírügynökség jelentette: N.T. Rama Rao, az indiai Andhra Pradesh állam volt miniszterelnöke, Indira Gandhi, indiai miniszterelnök engedélyével, visszatért és elfoglalta állami miniszterelnöki pozícióját. Raot az elmúlt augusztus 16-án távolította el hivatalából Ram Lal, Andhra Predesh állam kormányzója (akit egyébként Indira Gandhi nevezett ki erre a pozícióra), miután Rao egy szívműtét után visszatért Amerikából. Az elégedetlenség és a felháborodás olyan óriási volt, hogy Mrs. Gandhi nem sokkal később kénytelen volt lemondatni Ram Lalt, akinek utóda egy Sharma nevű, ellenzéki politikus lett. Amikor Rao visszatért Hyderabadba, (az állami fővárosba) majdnem százezer főnyi tömeg fogadta és lelkesen ünnepelte. Rao nyitott autóban vonult végig az állami főváros utcáin és a hindu szerzetesek sárga köpenyét viselte — jelképéül annak, hogy a buddhista hagyományok visszaállítását követeli, Indira Gandhival szemben. Rao, Shankar Sharima, az új állami kormányzó kezébe tette le hivatali esküjét és azután a következőket mondta egy tömeggyűlésen: — Visszatérésem és Indira Gandhi engedékenysége kétségtelen bizonyítéka annak, hogy Gandhi pozíciója gyengült és az elkövetkező országos választáson nem győzhet. Indira Gandhi kívánta távozásomat, amely után, Andhra Pradeshben, a tüntetések következtében több, mint ötven személy vesztette életét és a sebesültek száma többszáz volt. Az ellenzés Gandhi politikájával szemben, különösen India déli államaiban, állandóan erősödik. Gandhi a hagyományos indiai erkölcs lerombolója és közéletből távoznia kell. A 61 éves N.T. Rama Rao egyébként India egyik legismertebb és legtehetségesebb filmszínésze, általában az „igazi férfiasság” megtestesítőjének tekintik és az indiai filmkritikusok általában így nevezték: Az indiai Clark Gable. A nagy nyugati hírügynökségek (Reuter, Associated Press, United Press International, Agence France Press) egybehangzó véleménye szerint Rama Rao viszszatérése elvitathatatlan jele annak, hogy Indira Gandhi népszerűsége, mindenekelőtt az ország déli államaiban, egyre gyengül és újraválasztása egyáltalában nem tekinthető elintézett kérdésnek.) Shanldenstem Kibővített kormánnyal kezdett Mulroney Brian Mulroney és kormánya letette hivatali esküjét és a miniszterelnök, a miniszterekkel együtt, elfoglalta hivatalát. Az új, konzervatív kormánynak negyven tagja van, pontosan annyi, mint amennyi a hivatalos ellenzék, a Liberális Párt képviselőinek a száma és tízzel több, mint amennyi képviselője az NDP-nek van. Kanada történetében ez a legnagyobb méretű kormány. Pierre Trudeau „fénykorában” a kormánynak 37 tagja volt, ezt a létszámot Turner 29-re csökkentette, igaz viszont, hogy a „töbletet” kinevezték szenátoroknak. Indo kolása :1 — A Progresszív Konzervatív Párt az elmúlt húsz esztendő nagyobb részében kormányon kívül volt és gondoskodnom kellett arról, hogy a kormányban Kanada mindegyik területe képviselve legyen és ezzel teljesen kontrollálni tudjuk a közéletet. Kanada új miniszterelnöke, Brian Mulroney és jugoszláv születésű felesége, Mila. Az új kormány személyi problémái A Mulroney-kormány problémái a következők: A pénzügyminiszter Michael Wilson lett és ez feltétlenül kedvezőnek tűnik. Mr. Wilson fiatalember, 46 éves és korábban egy nagy beruházó cégnek az egyik vezetője volt. Szakértelme kétségtelen és elképzelhető, hogy a korábbi pénzügyminiszterek (MacEachen és Lalonde) katasztrofális tévedéseit képes lesz bizonyos mértékben helyrehozni. — Erik Nielsen lett a helyettes miniszterelnök és az úgynevezett ,,Privy Council” elnöke. Mr. Nielsen intelligens és még Mulroneynál is gyakorlottabb, olykor szinte félelmetes parlamenti vitázó, aki egyidőben, amikor Joe Clarkot helyettesítette a képviselőházban, Trudeauval is szembe tudott szállni a vitákban, méghozzá eredményesen. Az új kormánynak hat nő tagja van. Flora MacDonald, aki a rövidéletű Clark-kormányban külügyminiszter volt és jelenleg alkalmaztatásügyi és bevándorlásügyi miniszter, az egyetlen, aki ismert közülük. Ms. MacDonald rendkívül intelligens és gyakorlott politikus. A további nő nagyjából ismeretlen és nem lehetetlen, hogy miniszteri pozíciójukat csak a nők arányszámának feljavítása miatt kapták. A jövő fogja megmutatni, hogy ez az aggodalom indokolt-e. A külügyminiszter Joe Clark lett. Mr. Clark diplomáciai képességeivel kapcsolatban bizonyos kételyek merülnek fel. Amikor miniszterelnök volt, azt ígérte Izraelnek, hogy a kanadai nagykövetséget Tel Avívból Jeruzsálembe, az ország hivatalos fővárosába, helyezi át. A kanadaiak a dologgal keveset törődtek. Számukra az ország fővárosa Tel Avív és sohasem csináltak kabinetkérdést abból, hogy a nagykövetségek Tel Avívban, vagy Jeruzsálemben vannak-e. Az arab országok azonban nyomban olajszállítási megtorlással fenyegetőztek és Mr. Clark ettől úgy megrémült, hogy nyomban lemondott a tervről, amely egyébként senkit sem érdekelt már kezdettől fogva, kivéve a zsidókat. Mr. Clark diplomáciai képességeinek szemmellátható fogyatékosságán kívül, a külügyminiszteri pozíciónak van egy másik problémája is. A problémát még Trudeau teremtette, amikor a külügyminiszteri pozíció mellett egy másik minisztériumot is létesített, amelynek elnevezése Ministry of External Relations. Van tehát egy külügyminisztérium és egy olyan minisztérium, amelynek feladata az, hogy a külföldi, nemzetközi kapcsolatokat ápolja.\ T urner éles, Broadbent enyhe John Turner, a kanadai Liberális Párt vezetője, érthető módon, lehangoltan fogadta az elsöprő konzervatív választási győzelem hírét. John Turner, a hivatalos ellenzék vezetője, éles hangon a következőket mondta az új kormányról az újságíróknak egy rögtönzött sajtóértekezleten. — A választási kampány idején Mulroney megígérte nekünk, hogy a kormány befolyását a magánéletre csökkenteni fogja. Most azonban olyan népes kormányt adott nekünk, amilyenre Kanada történetében még nem volt példa. A miniszterek mindegyike, parlamenti képviselői fizetésen kívül, külön évi 40,425 dollárt kap a miniszteri portfolióért. Ez azt jelenti, hogy a kormány 29 tagjának negyven tagra történt emelése évenként 444,675 dollárral nagyobb terhet jelent majd az adófizetőknek. Ez azonban nem minden: mindegyik miniszter mellé, természetesen, minisztériumot állítanak fel és egy-egy minisztériumnak átlagosan 80-90 alkalmazottja van. Az új minisztériumok tehát évi sokmillió dollár különkiadást jelent az adófizetők számára. Érdekes módon, Ed Broadbent, az NDP vezetője, enyhébben bírálja el a Mulroney kormányt. Véleménye: — Ha Mulroney fel tudja használni a mammut-kormányt arra, hogy a bürokráciát kontrollálja és gyors akciókat léptessen életbe, a gazdasági helyzet megjavítása érdekében, — akkor a kormány létszámát nem tekinthetjük szükségszerűen túlméretezettnek. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA!