Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)
1984-10-27 / 43. szám
A „kis nagyok vitája” rendkívül unalmas volt A Reagan—Mondale televíziós vita után sor került George Bush alelnök és Geraldine Ferrara, a Demokrata Párt alelnökjelöltje közötti televíziós vitára. A vita, Mr. Bush egyénisége és különleges politikai karrierje következtében, érdekes volt. George Herbert Walker Bush, az Egyesült Államok jelenlegi alelnöke, egész életében mindig „második” volt. Az 1980-as elnökválasztás alkalmával, amikor Ronald Reagan ellenében, az elnöki pozícióra pályázott, veszített. Az előválasztások során úgyszólván mindenben különbözött, a véleménye Reagan véleményétől és amikor az elnök alelnökjelöltjéül választotta, Bush megváltozott. Azóta is hűségesen képviseli a Nagy Főnök véleményét majdnem mindenben: a magzatelhajtás és a fegyverkezés kérdésében is — álláspontja ma merőben ellentétes azzal amit 1980-ban Reagan ellen képviselt. És legérdekesebb az, hogy George Bush tisztában van azzal, hogy igazodnia kell Reaganhoz. A Bush—Ferrara vitát megelőzően, körülbelül egy héttel a vita előtt, Birminghamban (Ala.) egy sajtóértekezleten, egy riporter feltette a kérdést: — Mr. Vice President, igaz-e az, hogy a Reagan adminisztrációban ön nem egyéb cheerleadernél? Bush mosolyogva válaszolta : — Ez az igazság. Ezután került sor a Bush—Ferrara közötti televíziós vitára. Érdekes, hogy a vitára kiválasztott újságírók sokkal jobbak voltak, mint a Reagan— Mondale vitára kiválasztott riporterek és a vita vezető Sander Vanpour, Amerika egyik legtehetségesebb televíziós újságírója volt. Első kérdése így hangzott: — Mr. Vice President, ön az 1980-as kampány alkalmával állást foglalt Reagan ellen, úgyszólván minden kérdésben. Jelenleg hűségesen képviseli az adminisztráció álláspontját. Mi történt itt? George Herbert Walker Bush, alelnök a következő választ adta: Véleményemet megváltoztattam. Ma már tökéletesen Mr. Reagannal értek egyet. Amerika ma csupán azért élvezi a világ tiszteletét és rokonszenvét, mert erős elnökünk van. És ez fedi a valóságot az amerikai dollár előtt ma az egész világ kalapot emel a valutapiacon. Ettől kezdve a vita szükségszerűen hanyatlott. A hanyatlásban Miss Ferraro, akit az újságírók nem egy esetben helytelenül Mrs. Ferraronak neveztek, (Miss Ferraro férje egy Mr. Zaccaro nevű üzletember, ha tehát ezt a címzést használjuk, akkor Mrs. Zaccaronak kell hívni őt) legalább annyira érdektelen volt, mint Mr. Bush. Szókincse kétségtelenül nagyobb volt és nyelve gyorsabban pereg, mint az alelnöké és letagadhatatlanul imponáló határozott magatartásával. Ennek ellenére politikai gyakorlatlansága következtében, könynyen zavarba hozható. — Walter Mondale a Fehér házba kerül és „valami történik” vele és ön lesz az Egyesült Államok haderejének legfőbb parancsnoka, hogyan lenne képes ezt a feladatot ellátni, minden katonai gyakorlat nélkül? Az egyébként is meglehetősen komplikált kérdésre, számos megfelelő válasz kínálkozik. Ms. Ferrara azt felelhette volna, hogy sem FDR, sem Truman nem rendelkezett katonai gyakorlattal és ennek ellenére mindketten az amerikai haderő megfelelő parancsnokainak bizonyultak, mivel az amerikai haderőt hivatásos katonák, tábornokok és admirálisok irányítják. A másik válasz az lehetett volna, hogy Ronald Reagan sem volt katona, így tehát adott esetben kettőjük (Ferraro és Reagan) katonai gyakorlata azonos. Ehelyett, Geraldine Ferraro a következőt válaszolta: * — Nem kell valakinek feketének lenni ahhoz, hogy a faji megkülönböztetést érezze. (A válasz egyáltalában nem volt felelet a feltett kérdésre és egyébként, önmagában véve sem igaz.) A „kisebb nagyok vitája” sajnálatosan unalmas volt és csupán egyet bizonyított: egy esetleges Bush,vagy Ferrara adminisztráció esetében, az amerikai polgárok nem az esetleges fegyverkezés következtében fognak meghalni. (Talán nem érdektelen megjegyezni, hogy a Harris Közvéleménykutató Intézet szerint Reagan előnye csökkent Mondaiéval szemben, ezzel szemben Bush több mint 10 %-kal vezet Ferraroval szemben. George Bush és Geraldine Ferraro — az unalom nagymesterei Az egyik interjúvoló riporter ezt kérdezte: Ferdinand Marcost tovább kísérti Aquino gyilkossága A United Press International nevű amerikai hírügynökség szerint az Aquino ügyvéd nyomozó bizottság rövidesen nyilvánosságra hozza végleges jelentését. A bizottság tíz hónapja nyomoz Benigno S. Aquino, a filipino politikai ellenzéki vezér meggyilkolása ügyében és eddig már 193 tanút hallgatott ki. A UPI szerint a bizottság megállapítása az, hogy Aquino meggyilkolását Fabian C. Ver tábornok, a filipino hadsereg vezérkari főnöke készítette elő és szervezte meg 18 magasrangú katonatiszttel együtt. A probléma az, hogy Ver tábornok nemcsak közeli munkatársa Marcos elnöknek, hanem évek óta személyes barátja is. Így tehát, elkerülhetetlennek látszik a következtetés, hogy Aquino meggyilkolásában része volt Marcosnak is. A filipino elnök egyébként ezt kezdettől fogva tagadja. Marcos szerint a filipino ellenzék vezetőjét a kommunisták gyilkoltatták meg, hogy a gyanút rátereljék. A gyilkosság ügyében nyomozó bizottság azonban mindeddig semmiféle bizonyítékot nem talált erre vonatkozóan. Az amerikai külügyminisztérium diplomatái rendkívül élesen figyelik az Aquino-ügy fejleményeit. Amennyiben kiderülne az, hogy a gyilkosságban valóban része volt Marcos elnöknek, a Reagan-adminisztráció számára aligha lesz lehetséges a jelenlegi filipino kormányzat további támogatása. A kongresszus egyébként is már hosszabb ideje meg akarja vonni az amerikai támogatást a Marcos-rezsimtől. Ferdinand Marcos változatlanul állítja, hogy az Aquino gyilkossághoz semmi köze nem volt. Palermoban az olasz kormány megkezdte a Mafia nevű bűnszervezet felszámolását. A fenti képsorozat ezt a folyamatot ábrázolja. Az „eltemetett” Csernyenko interjúja egy amerikai újságírónak Dusko Docler, a „Washington Post” nevű amerikai napilap moszkvai irodavezetője, aki majdnem négy esztendeje él a Szovjetunióban és folyékonyan beszél oroszul, a közelmúltban interjút kért Konstantin Csernyenko, szovjet elnöktől és ezután húsz percig tartó megbeszélést folytatott vele. Ez volt az első eset, hogy a Szovjetunió új diktátora interjút adott egy külföldi újságírónak. Csernyenkó ez alkalommal tett nyilatkozatainak rövid összefoglalása a következő: — A Reagan—Gromikó találkozó teljes mértékben eredménytelen volt, mivel a megbeszélés során nyilvánvalóvá vált, hogy „az amerikai politikában semmiféle változás nem történt.” A Szovjetunió külpolitikája nem fog változni, akár Reagan, akár Mondale lesz az Egyesült Államok új elnöke. — A Szovjetunió készen áll arra, hogy „befagyassza” nukleáris fegyvergyártását, amennyiben Amerika is hajlandó erre. A kölcsönös fegyvergyártási, csökkentésre vonatkozó megbeszéléseket bármikor hajlandók vagyunk újra kezdeni. — Korábban is mondottam és most ismét hangsúlyozom, hogy a nukleáris fegyvergyártási verseny katasztrofális lehet az egész emberiség szempontjából és a Szovjetunió hajlandó ezt az álláspontot megszüntetni. Mr. Docler megjegyzi tudósításában: — A Szovjetunió elnöke kétségtelenül békülékenyebb hangot ütött meg és nem vitás, hogy a Szovjetunió számos területen megegyezésre hajlandó Amerikával. Annak ellenére, hogy nem említette kifejezetten, kétségtelen, hogy Csernyenko szívesebben látná Mondalet a Fehér Házban, mint Reagant. A szovjet elnök egyébként, aki Ronald Reagannal egyidős, 73 esztendős, ez alkalommal nem tűnt betegnek és gyengének, — írja Docler. Westmoreland tábornok egy groteszk tárgyalás felperese New York Cityben a manhattani körzeti bíróság előtt különös és groteszk per folyik jelenleg. A felperes Wiliam Westmoreland, nyugalmazott gyalogsági tábornok, aki annak idején, 1964 és 1968 között az amerikai vietnámi haderő legfőbb parancsnoka volt. Ez volt az az időszak, amikor a Johnson adminisztráció százezerről több, mint félmillióra emelte a Vietnamban harcoló amerikai katonák létszámát. Ebben az időpontban a CBS nevű amerikai televíziós hálózat egy dokumentumfilmet közölt a háborúról és a dokumentumfilm azt állította, hogy Westmoreland tábornok „hazug és hamis jelentések”-kel félrevezette Johnson elnököt és sokkal kedvezőbb háborús eredményekről számolt be a Fehér Háznak, mint amilyen jelentéseket a valóságos helyzet indokolt volna. _Westmoreland tábornok — azt állította aCBS dokumentumfilmje —olyan adatokat szolgáltatott a Fehér Háznak, amelyek szerint az amerikai és a délvietnámi hadsereg több északvietnámi katonát ölt meg és ejtett fogságba, mint amennyi egész Észak-Vietnám lakosainak a száma volt. Ezzel ellentétben, az amerikaiak és délvietnamiak súlyos emberveszteségeket szenvedtek és a háború folytatása katasztrofális volt az Egyesült Államok számára is. Westmoreland tábornok 120 millió dollár kártérítésre perli a CBS nevű televíziós hálózatot, azt állítva, hogy a dokumentumfilm nem volt igaz és súlyosan sértette „morális integritását”. A vietnami háborúnak ennek a kései perében talán az a leggroteszkebb, hogy a három nagy amerikai televíziós hálózat (ABC, CBS, NBC) mindegyike arra kérte a bíróságot, hogy a különleges tárgypont miatt engedélyezze a tárgyalás televíziós közvetítését. Pierre N. Lévai, federális bíró, azonban megtagadta a televíziós közvetítést, a következő indokolással: — A bírósági tárgyalások televíziós közvetítését federális törvény tiltja és ezen nem tartok és nem is vagyok hajlandó változtatni. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Egy amerikai karikaturista szerint egy Walt Disney trükkfilmen így hatott volna a Reagan—Mondale vita. Új menekülthullám Ausztriába A legújabban kiadott statisztikai adatok tanúsága szerint Ausztriában idén lényegesen megnőtt a kelet-európai menekültek száma. Míg tavaly egész évben 6.000-nél kevesebb menekült jelentkezett, idén az esztendő első 8 hónapjában ez a szám már meghaladta az ötezret. Az osztrák hatóságok azt várják, hogy az év végéig 10.000 új menekült marad az országban. Figyelemre méltónak számít, hogy szám szerint a csehszlovákok túlszárnyalták a lengyeleket. Igaz, míg 1981- ben 30.000 lengyel keresett menedéket Ausztriában, addig egy évvel később ez a szám már 1.820-ra csökkent. Idén júliusban 395 csehszlovák állampolgár jelentkezett az osztrák hatóságoknál, 716 lengyel és 159 magyar. Augusztusban a cseh menekültek száma 386 volt, míg a második helyre a magyarok kerültek, számszerűit 236-an, a lengyelek pedig, 112 menekülővel a harmadikok voltak. A tapasztalat szerint a cseh menekült-áradatnak rövidesen vége lesz, mert ők a jugoszláviai nyaralást használják fel arra, hogy átszökjenek Ausztriába és ott menedéket kérjenek. De már jelenleg is 5.000 menekültről kell gondoskodnak az osztrákoknak, akik közül csak 1.500 lakik táborban, a többit panziókban helyezték el. Meglehetősen sötétek a kilátások arra, hogy ezektől a menekültektől egyhamar meg lehet szabadulni. Ennek az évnek első hat hónapjában a nyugati országok csak 2.150 menekültet vettek át, ebből több mint ezret az Egyesült Államok és 450-et Kanada. Tavaly ez a szám kétszer olyan magas volt. Ennek főleg az a magyarázata, hogy Kanada és Ausztrália belső gazdasági problémái miatt kevesebb külföldi letelepedését engedélyezi, az Egyesült Államokban pedig most kezdődik az új költségvetési év, amikor újra meghatározzák a befogadható külföldiek számát. A menekültek Amerikába jutását nehezíti az a körülmény is, hogy az Egyesült Államok hatóságai nem fogadják el automatikusan az osztrák döntést, amely szerint valaki „politikai menekültté” válik, hanem minden egyes esetet saját maguk is újra felülbírálnak. Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak, a Chicago és Környéke Szerkesztősége FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA!