Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)

1984-11-03 / 44. szám

6. oldal Mindkét ét amerikai elnökjelölt megismételte a választási kampányban a hagyományos gyerek A második vitában Mondale nem tudta ,,kiütni9 ’ Reagant Egy amerikai karikaturista így látja a Fehér Házért folyó vágta hajráját. 224 elnökjelölt van Amerikában Bizonyára kevesen tudják, hogy Ronald Re­agan és Walter Monda­le kivételével eddig még vagy kétszázan pályáz­nak az amerikai elnöki tisztre. Alkotmányos joggya­korlatáról van szó: az amerikai szövetségi ál-Az angol Konzervatív Párt négynapos konferenciát tartott Brightonban. A szállodában, ahol a miniszterelnöknö lakott, az IRA terroristák időzített bombát robbantottak. A robbanás az épület egyrészét romhalmazzá változtatta, Mrs. Thatcher és férje azonban sértetlen maradt. A robbanás után, a hajnali órákban, a miniszterelnöknö megjelent a szálloda halijában és nyugodtan kijelentette: Semmi sem változott, az előre megállapított programhoz ragaszkodunk. (Margaret Thatcher teljesen fel volt öltözve, a szájrúzs és a fülbevaló sem hiányzott. Aligha véletlen, hogy az angol miniszterelnöknöt általában így nevezik: Vasasszony.) lamok úgynevezett vá­lasztási bizottságához kell benyújtani a jelent­kezők listáját és, mint erről az AP híriroda be­számol, eddig — 224 sze­mély neve van bejegyez­ve. Az egyik Reagan, a másik Mondale és hogy kikből tevődik össze a fennmaradó 222, azt vizsgálja most egy New York Államban műkö­dő URH-s magánrádió: sorban telefoninterjút készit a többségükben ön-elnökjelöltekről. A rádióállomás a helyi egyetem támogatását élvezi, így a rádió mun­katársain kívül a pro­fesszorok és az egyete­mi hallgatók is kérdé­seket tehetnek fel a min­den egyes jelentkező esetében, 30 perces in­terjú során. Az AP ösz­­szeállítása szerint egy Montana állambeli önje­lölt, életkora 90 éves, politikai szólamai közé tartozik a puritán, er­kölcsös élet hirdetése, és elsőszámú program­ja: betiltani a szeszes­italok árusítását. Egy 34 esztendős, Michigan ál­lambeli férfi a mukle­­áris lefegyverkezés hir­detője, de — ha tőle függ­ne — engedélyezné a ká­bítószerek közé sorolt Marijuana tilalmának feloldását is. Egy Kan­sasból származó 69 éves nő evangéliumi prog­rammal, ahogy mondja, ,.isteni elhivatottság­gal” pályázik az ame­rikai elnöki tisztre, — egy coloradói férfi pe­dig programját azzal in­dokolja meg, ő az első, aki — mint orvosi pa­pírjai igazolják — szel­lemi fogyatékosként ve­ti be magát a választá­si küzdelembe. Mivel az említett rá­dióállomás csupán 30 ki­lométeres körzetben hallható, távolsági ér­deklődők számára tele­fonon bejátszanak rész­leteket az interjúkból. A második Reagan— Mondale vita jelentősé­ge rendkívüli volt. Az első vitában az újság­írók egybehangzó véle­ménye szerint Mondale győzött, Reagan fáradt és erőtlen volt. Ha győ­zelmét a második vitá­ban meg tudja ismétel­ni, választási esélyei kedvezőek lehettek vol­na. Mr. Mondale előnye volt, hogy ezúttal a vita tárgya a nemzetközi po­litika volt és nemzetközi kérdésekben Mr. Rea­gan a múltban néhány tévedést követett el. Mondale „egyetlen re­ménye” az lehetett, hogy ellenfele megis­métli a tévedéseket. A vita kedvezően in­dult Mondale számára, aki az első kérdésre vá­laszolva kijelentette: a közelmúltban került nyilvánosságra egy olyan Cl A dokumentum, amely leleplezte, hogy Nicaraguában mi, ame­rikaiak, adunk utasítá­sokat felbérelt gyilko­soknak. Reagan szembeszállt ezzel a dokumentummal és megjegyezte: — A kérdéses doku­mentumra vonatkozóan vizsgálat indult és a fe­lelősséget meg fogjuk ál­lapítani. A dokumentu­mot egy. CIA szerződé­ses alkalmazott írta és annak szerkesztését a nicaraguai CIA főnök végezte. A négy interjúvoló új­ságíró nyomban meg­kérdezte az Elnököt: — Ezek szerint tehát „egy CIA ügynök” mű­ködik Nicaraguában? Reagan nyomban ki­javította ezt és azt vá­laszolta, hogy a kérdé­ses CIA ügynök nem tartózkodik Nicaragu­ában. A vita során felmerült a közép- és latin-ame­rikai probléma, a libano­ni probléma, ahol közel háromszáz amerikai marine katona vesztette életét. Mondale azzal vádolta Reagant, hogy a nemzetközi helyzetet nem érti és „tudatlan­sága” veszélyes lehet az Egyesült Államok számára. Reagan erre azzal vá­laszolt, hogy Amerikát — a múlttal szemben — jelenleg az egész vilá­gon tisztelik, ami igaz is! — Erőt mutattunk ott, ahol valamikor gyenge­ségünkről ismertek ben­nünket — mondta Rea­gan. Mondale felvetette az ostoba kérdést: — Mi történik egy esetleges nukleáris há­ború esetében? A jelen­legi elnöknek tanács­adókra van szüksége ah­hoz, hogy a helyzetet megérthesse, mert tájé­kozatlan. Egy esetleges nukleáris háborúban azonban nem lesz idő a tanácsadásra. Olyan el­nökre van szükség, aki a helyzetet kezdettől fog­va, alapvetően érti. (Ez lenne természetesen ő, Mondale! — Szerk.) A probléma megfogal­mazása — a média sze­rint— alapvetően helyes és logikus volt, Mondale azonban nem tudta elhi­tetni azt, hogy ebben az esetben ő lenne a meg­felelő elnök. A vita után a média véleménye ez volt: — Mondale „pontozá­sos győzelmet” aratott a vitában, amelynek színvonala egyébként is alacsony volt. Képte­len volt azonban „ki­ütni”-Reagant, aki sze­rintük nem volt meg­győző és a vitát záró nyilatkozata gyenge volt. Mondale azonban Nicaragua készül a novemberi választásra Az Agence France- Presse nevű francia hír­­ügynökség jelenti Mana­­guából, Nicaragua fő­városából: — November 4-én or­szágos választásokat tartanak Nicaraguá­ban. A választáson ösz­­szesen 644 személy in­dul, beleértve az elnöki, alelnöki és nemzetgyű­lési képviselői pozíciók­ra pályázókat. Ä helyzet azonban az, hogy a ni­caraguai átlagpolgár a legjobb esetben öt jelölt nevét ismeri. Nicaragua „ásítva” készül a vá­lasztásra — írják a tu­dósítók, — és a válasz­tás eredménye, valami­képpen, sokkal kevésbé érdekli a nicaraguaia­­kat, mint például Ame­rikát. _Juan Bosco Parra­les, a kormány propa­ganda irodájának a ve­zetője, ezzel kapcsolat­ban a következőket mondta egy velünk foly­tatott interjú alkalmá­val: —,A választás iránti közöny kétségtelen és ennek mindenekelőtt az az oka, hogy a válasz­tás illogikus és értel­metlen. Jelenleg egy polgárháború kellős kö­zepén vagyunk, ellenfe­leinket az Egyesült Ál­lamok támogatja, kato­nailag és gazdasági blokáddal. A nicaraguai átlagpolgár egyre gyak­rabban kérdezi: miért van szükségünk a vá­lasztásra? Mit jelenthet ez a választás számunk­ra, egy polgárháború kö­zepén? — Tény az, hogy az el­lenzéki „LaPrensa” ne­vű napilap nagyon rit­kán közöl választási hí­reket, a „Cordinadore Democratica” nevű, úgynevezett jobbközép beállítottságú újság is csak ritkán és szűksza­vú híreket közöl a vá­lasztásról. — A sandinisták leg­határozottabb (és leg­meggyőzőbb) politikai ellenfelei: a Független Liberálisok és a Kon­zervatív Demokraták. Mindkét politikai cso­port érve: a sandinista kormányzat öt éve csu­pán gazdasági zűrza­vart eredményezett, a polgárháború tovább folyik, mindenben hi­ány van Nicaraguában, a cukortól kezdve a vil­lanykörtéig és a sandi­nista kormány politiká­ja előreveti árnyékát egy esetleges polgárhá­borúnak, vagy egy ame­rikai katonai beavatko­zásnak. — Az átlagos nicara­guai polgár mindezzel egyetért, de valamikép­pen úgy érzi, hogy a helyzeten az ellenzék bi­zonytalan programja sem változtatna és egyébként is, jelenleg a helyzet „megváltoz­tathatatlan” és novem­ber 4-én, két nappal az amerikai elnökválasz­tás előtt, Nicaraguá­ban jelentős sandinista választási győzelemre számítanak, — végződik a francia hírügynökség tudósítása. Politikai koalíció Indira Gandhi ellen A Reuter, angol hír­­szolgálati iroda New Delhi-i irodája jelentet­te a következőket India fővárosából: Több indiai politikai párt egyesült és közös ellenzéki koalíciót alko­tott és az elkövetkező indiai választáson ez az új politikai kolalíció fog szembeszállni In­dira Gandhi miniszter­­elnökkel. H.N. Bahuguna, a Demokratikus Szocialis­ta Párt vezetője, mond­ta egy sajtóértekezleten a következőket: — Az új politikai koa­líció feje Charan Singh, volt miniszterelnök lesz, kinek Lók Dal nevű párt­ja a választás céljából egyesült a Demokrati­kus Szocialista Párttal. — Az új politikai koa­líció két másik csoport­ja: egy olyan csoport, amelynek tagjai erede­tileg Mrs. Gandhi Kong­resszus Pártjához tar­toztak, de ellenzik In­dira Gandhit és a Jana­ta Pártot. Az Associated Press nevű amerikai hírügy­nökségnek további érte­sülései vannak az új in­diai politikai koalíció­ról: az AP szerint az új párt neve a következő lesz: A Megérinthetet­­len Munkások és Far­merek Pártja. Az úgyne­vezett „megérinthetet­­lenek”, a hindú vallás számkivetettjei, általá­ba korábban Indira Gandhira szavaztak. Bahuguna azt jöven­dölte a sajtóértekezle­ten, hogy az új politi­kai koalíció képes lesz arra, hogy a Kongresz­­szus Pártot legyőzze a hindi nyelvet beszélő övezetben, ahol eddig Indira Gandhi legyőzhe­­tetlennek bizonyult. Az úgynevezett hindi­­öve?et a következő négy északi államból áll: Haryana, Utter Pra­desh, Madhya Pradesh, Bihar. Ennek a négy ál­lamnak 189 parlamenti képviselője lenne az új, 544 tagú képviselőház­ban, amennyiben az új politikai koalíció ezek­en az államokban győz. Az új politikai koalíció választási jelszava: — Indira Gandhi és pártja, a Kongresszus Párt, korrupt. India két kommunis­ta pártja, valamint a jobboldali Bharatya Ja­nata Párt nem csatlako­zott az új politikai ko­alícióhoz. Bahuguna a sajtóérte­kezleten a következők­ben foglalta össze az új politikai koalíció prog­ramját: — Olyan földreform, amelynek során a nagy­­birtokosokat felosztják, az úgynevezett felesle­ges és megműveletlen földbirtokok szétosztá­sa a földtelenek között, olyan állami program, amely közmunkákat biz­tosít a munkanélküliek­nek, a mezőgazdasági termelés fokozottabb ál­lami támogatása az ipa­ri termeléssel szemben, a kis és közép-vállala­tok támogatása a nagy­iparral szemben. Indira Gandhi vála­sza egy másik sajtóérte­kezleten : — Az új politikai koa­líció nem egyéb, mint hatalomra éhes, lelkiis­meretlen és tudatlan emberek csoportja. Po­litikai programjuk meg­valósítása káros lenne India szempontjából, mert korszerűtlen. A United Press Inter­national nevű amerikai hírügynökség szerint in­diai és amerikai megbí­zottak nemrégiben két napos megbeszélést tar­tottak New Delhiben a Pakisztánnak nyújtott amerikai katonai támo­gatással kapcsolatban. A megbeszélések ered­ményéről az amerikai hírügynökségnek nin­csenek értesülései. — Ezekután két kér­dés merül fel — írja beszámolójában az UPI New Delhi-i irodaveze­tője. — Az egyik az, hogy egy bizonytalan és szocialista jellegű politikai programmal győzhet-e az új politikai koalíció a szocialista be­állítottságú Indira Gandhi ellen? A másik kérdés: szívesebben venne-e az amerikai ad­minisztráció egy Gand­­hi-ellenes szocialista ko­alíciót India élén, mint a szocialista beállított­ságú Gandhit? adós maradt azzal, hogy meg tudott volna győz­ni bennünket azzal, hogy egy esetleges válság al­kalmával ő lenne a meg­felelő személy a Fehér Házban. (A fenti nyilat-; kozat Marvin Kalb-tól származik, aki az NBC nevű televíziós hálózat fő diplomáciai hírma­gyarázója.) Összefoglalóan a kö-: vetkezőket lehet meg­jegyezni: A vitában Mondale ezúttal sem tudott túl­jutni azon, hogy a tele-, vízión nem tud meg-: győző lenni, (egyébként sem az) még akkor sem, ha esetleg igaza van. A televízió, valamikép-; pen, „meggyilkolja” Mondalet. Ezúttal a Demokrata Párt elnök­jelöltje tűnt fáradtnak. Döntő győzelme a vitá­ban bejuttathatta volna a Fehér Házba. Ponto­zásos győzelme erre aligha volt elegendő. (Ez természetesen ki­zárólag a liberális mé­dia véleménye, — a kö­zönségé teljesen más. Reagan meggyőzte hall­gatóit.) A Demokrata Párt álom-kettőse egy Mario Cuomo—Gary Hart tic­ket lett volna. Ez a du-­­ett könnyen a demokra­ták szerint megbuktat­hatta volna Reagan. A Mondale—Ferraro ket­tős azonban aligha lesz erre képes. Ronald Re­agan hálás lehet a de­mokratáknak, hogy Walter Mondalet vá­lasztották elnökjelölt­jükül. A novemberi el­nökválasztás után, Mr. Mondale politikai kar­rierje alighanem bevég­ződik. Mr. Mondale tör­ténete nem új és gyak­ran meg fog ismétlődni a politikai életben: fék­telen politikai ambizió­­ja megakadályozta azt, hogy pártját választási győzelemhez juttassa. Mert a választás ered­ménye kétségtelen. A demokrata kudarc oka elsősorban nem Reagan tehetsége, hanem Wal­ter Mondale tehetség­­telensége lesz. Október Fest Münchenben A kéthetes müncheni Október Fest végétért. Ebből az alkalomból a lapok közlik a világ leg­nagyobb népünnepélyé­nek és sörmurijának mérlegét, amely rövi­den így hangzik: Rekord, rekord és megint csak rekord. A három millió látogató többek között ötmillió liter sört, 78 ezer adag disznócsülköt, 660 ezer sültcsirkét, 67 nyárson sült ökröt, 322 ezer pár virslit, 600 mázsa égetett mandulát, és 700 ezer óriásperecet fogyasz­tott. A 3700 talált tárgy között volt minden el­képzelhető és elképzel­hetetlen holmi. Egy új­­zélandi „sörbarát” va­lóságos örömtáncba kez­dett és mindenkit végig­csókolt a közelében, amikor végre megkapta elveszett tömött pénz­tárcáját és papírjait. A Vörös Kereszt 3,003- szor nyújtott első segélyt és 230 tökrészeg „sör­hullát” szállított a ki­józanítóba. Összesen több mint 200 ezer sörös­korsót loptak, vagy ta­lán mondjuk finomab­ban: vittek haza szuve­nírként az óriási sörsát­rakból. Először fordult elő, hogy egy október­feszti kocsmárostól megvonták az italméré­si engedélyt és, hogy egy úgynevezett sörrendőr­ség „habrazziákat” tar­tott. Mérték, hogy egy korsó sörben mennyi a hab és mennyi az ital és ennek eredményeként soha olyan jól megtöl­tött korsókat nem hoztak a pincérnők a vendégek asztalára, mint az idén. Egyébként a rendőrség szerint az Októberfesz­tek történetében vereke­dés és zsebtolvajlási szempontból is a legked­vezőbb mérleget mutat­ja, mindössze 280-szor kellett közbelépniük, ami szintén rekord. Olyan jól sikerült min­den, hogy jövőre, a 175 éves jubileum alkalmá­ból az Októberfesztet meghosszabbítják há­rom hétre. Végül talán említsük meg, hogy az idei sörmuri legnagyobb slágere „I will Haam nach Fürstenfeld”, vagyis „Haza vágyom Furstenfeldbe” című dal volt... FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA!

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék