Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)
1984-11-03 / 44. szám
6. oldal Egy amerikai karikaturista így látja a Fehér Házért folyó vágta hajráját. 224 elnökjelölt van Amerikában Bizonyára kevesen tudják, hogy Ronald Reagan és Walter Mondale kivételével eddig még vagy kétszázan pályáznak az amerikai elnöki tisztre. Alkotmányos joggyakorlatáról van szó: az amerikai szövetségi államok úgynevezett választási bizottságához kell benyújtani a jelentkezők listáját és, mint erről az AP híriroda beszámol, eddig 224 személy neve van bejegyezve. Az egyik Reagan, a másik Mondale és hogy kikből tevődik össze a fennmaradó 222, azt vizsgálja most egy New York Államban működő URH-s magánrádió, sorban telefoninterjút készít a többségükben ön-elnökjelöltekről. A rádióállomás a helyi egyetem támogatását élvezi, így a rádió munkatársain kívül a professzorok és az egyetemi hallgatók is kérdéseket tehetnek fel a minden egyes jelentkező esetében, 30 perces interjú során. Az AP öszszeállítása szerint egy Montana állambeli önjelölt, életkora 90 éves, politikai szólamai közé tartozik a puritán, erkölcsös élet hirdetése, és elsőszámú programja: betiltani a szeszesitalok árusítását. Egy 34 esztendős, Michigan állambeli férfi a nukleáris lefegyverkezés hirdetője, de — ha tőle függne — engedélyezné a kábítószerek közé sorolt Marijuana tilalmának feloldását is. Egy Kansasból származó 69 éves nő evangéliumi programmal, ahogy mondja, ,,isteni elhivatottsággal” pályázik az amerikai elnöki tisztre, — egy coloradói férfi pedig programját azzal indokolja meg, ő az első, aki — mint orvosi papírjai igazolják — szellemi fogyatékosként veti be magát a választási küzdelembe. Mivel az említett rádióállomás csupán 30 kilométeres körzetben hallható, távolsági érdeklődők számára telefonon bejátszanak részleteket az interjúkból. Az angol Konzervatív Párt négynapos konferenciát tartott Brightonban. A szállodában, ahol a miniszterelnöknő lakott, az IRA terroristák időzített bombát robbantottak. A robbanás az épület egy részét romhalmazzá változtatta, Mrs. Thatcher és férje azonban sértetlen maradt. A robbanás után, a hajnali órákban, a miniszterelnöknő megjelent a szálloda halljában és nyugodtan kijelentette: Semmi sem változott, az előre megállapított programhoz ragaszkodunk. (Margaret Thatcher teljesen fel volt öltözve, a szájrúzs és a fülbevaló sem hiányzott. Aligha véletlen, hogy az angol miniszterelnöknőt általában így nevezik: Vasasszony.) Nicaragua készül a novemberi választásra Az Agence France- Presse nevű francia hírügynökség jelenti Managuából, Nicaragua fővárosából. November 4-én országos választásokat tartanak Nicaraguában. A választáson öszszesen 644 személy indul, beleértve az elnöki, alelnöki és nemzetgyűlési képviselői pozíciókra pályázókat. A helyzet azonban az, hogy a nicaraguai átlagpolgár a legjobb esetben öt jelölt nevét ismeri. Nicaragua „ásítva” készül a választásra — írják a tudósítók, — és a választás eredménye, valamiképpen, sokkal kevésbé érdekli a nicaraguaiakat, mint például Amerikát. _Juan Bosco Parrales, a kormány propaganda irodájának a vezetője, ezzel kapcsolatban a következőket mondta egy velünk folytatott interjú alkalmával: ,,A választás iránti közöny kétségtelen és ennek mindenekelőtt az az oka, hogy a választás illogikus és értelmetlen. Jelenleg egy polgárháború kellős közepén vagyunk, ellenfeleinket az Egyesült Államok támogatja, katonailag és gazdasági blokáddal. A nicaraguai átlagpolgár egyre gyakrabban kérdezi: miért van szükségünk a választásra? Mit jelenthet ez a választás számunkra, egy polgárháború közepén? — Tény az, hogy az ellenzéki „LaPrensa” nevű napilap nagyon ritkán közöl választási híreket, a „Cardinadore Democratica” nevű, úgynevezett jobbközép beállítottságú újság is csak ritkán és szűkszavú híreket közöl a választásról. A sandinisták leghatározottabb (és legmeggyőzőbb) politikai ellenfelei: a Független Liberálisok és a Konzervatív Demokraták. Mindkét politikai csoport érve: a sandinista kormányzat öt éve csupán gazdasági zűrzavart eredményezett, a polgárháború tovább folyik, mindenben hiány van Nicaraguában, a cukortól kezdve a villanykörtéig és a sandinista kormány politikája előreveti árnyékát egy esetleges polgárháborúnak, vagy egy amerikai katonai beavatkozásnak. Az átlagos nicaraguai polgár mindezzel egyetért, de valamiképpen úgy érzi, hogy a helyzeten az ellenzék bizonytalan programja sem változtatna és egyébként is, jelenleg a helyzet „megváltoztathatatlan” és november 4-én, két nappal az amerikai elnökválasztás előtt, Nicaraguában jelentős sandinista választási győzelemre számítanak, s végződik a francia hírügynökség tudósítása. Mindkétét amerikai elnökjelölt megismételte a választási kampányban a hagyományos gyerek A második vitában Mondale nem tudta ,,kiütni a ’ Reagant A második Reagan— Mondale vita jelentősége rendkívüli volt. Az első vitában az újságírók egybehangzó véleménye szerint Mondale győzött, Reagan fáradt és erőtlen volt. Ha győzelmét a második vitában meg tudja ismételni, választási esélyei kedvezőek lehettek volna. Mr. Mondale előnye volt, hogy ezúttal a vita tárgya a nemzetközi politika volt és nemzetközi kérdésekben Mr. Reagan a múltban néhány tévedést követett el. Mondale „egyetlen reménye” az lehetett, hogy ellenfele megismétli a tévedéseket. A vita kedvezően indult Mondale számára, aki az első kérdésre válaszolva kijelentette: a közelmúltban került nyilvánosságra egy olyan CIA dokumentum, amely leleplezte, hogy Nicaraguában mi, amerikaiak, adunk utasításokat felbérelt gyilkosoknak. Reagan szembeszállt ezzel a dokumentummal és megjegyezte: — A kérdéses dokumentumra vonatkozóan vizsgálat indult és a felelősséget meg fogjuk állapítani. A dokumentumot egy CIA szerződéses alkalmazott írta és annak szerkesztését a nicaraguai CIA főnök végezte. A négy interjúvoló újságíró nyomban megkérdezte az Elnököt: — Ezek szerint tehát „egy CIA ügynök” működik Nicaraguában? Reagan nyomban kijavította ezt és azt válaszolta, hogy a kérdéses CIA ügynök nem tartózkodik Nicaraguában. A vita során felmerült a közép- és latin-amerikai probléma, a libanoni probléma, ahol közel háromszáz amerikai marine katona vesztette életét. Mondale azzal vádolta Reagant, hogy a nemzetközi helyzetet nem érti és „tudatlansága” veszélyes lehet az Egyesült Államok számára. Reagan erre azzal válaszolt, hogy Amerikát — a múlttal szemben — jelenleg az egész világon tisztelik, ami igaz is! — Erőt mutattunk ott, ahol valamikor gyengeségünkről ismertek bennünket — mondta Reagan. Mondale felvetette az ostoba kérdést: — Mi történik egy esetleges nukleáris háború esetében? A jelenlegi elnöknek tanácsadókra van szüksége ahhoz, hogy a helyzetet megérthesse, mert tájékozatlan. Egy esetleges nukleáris háborúban azonban nem lesz idő a tanácsadásra. Olyan elnökre van szükség, aki a helyzetet kezdettől fogva, alapvetően érti. (Ez lenne természetesen ő, Mondale! — Szerk.) A probléma megfogalmazása — a média szerint— alapvetően helyes és logikus volt, Mondale azonban nem tudta elhitetni azt, hogy ebben az esetben ő lenne a megfelelő elnök. A vita után a média véleménye ez volt: — Mondale „pontozásos győzelmet” aratott a vitában, amelynek színvonala egyébként is alacsony volt. Képtelen volt azonban „kiütni”Reagant, aki szerintük nem volt meggyőző és a vitát záró nyilatkozata gyenge volt. Mondale azonban adós maradt azzal, hogy meg tudott volna győzni bennünket azzal, hogy egy esetleges válság alkalmával ő lenne a megfelelő személy a Fehér Házban. (A fenti nyilatkozat Marvin Kalb-tól származik, aki az NBC nevű televíziós hálózat fő diplomáciai hírmagyarázója.) Összefoglalóan a következőket lehet megjegyezni: A vitában Mondale ezúttal sem tudott túljutni azon, hogy a tele-,vízión nem tud meg-győző lenni, (egyébként sem az) még akkor sem, ha esetleg igaza van. A televízió, valamikép- pen, „meggyilkolja” Mondalet. Ezúttal a Demokrata Párt elnökjelöltje tűnt fáradtnak. Döntő győzelme a vitában bejuttathatta volna a Fehér Házba. Pontozásos győzelme erre aligha volt elegendő. (Ez természetesen kizárólag a liberális média véleménye, — a közönségé teljesen más. Reagan meggyőzte hallgatóit.) A Demokrata Párt álomkettőse egy Mario Cuomo—Gary Hart ticket lett volna. Ez a duett könnyen a demokraták szerint megbuktathatta volna Reagan. A Mondale—Ferrara kettős azonban aligha lesz erre képes. Ronald Reagan hálás lehet a demokratáknak, hogy Walter Mondalet választották elnökjelöltjükül. A novemberi elnökválasztás után, Mr. Mondale politikai karrierje alighanem bevégződik. Mr. Mondale története nem új és gyakran meg fog ismétlődni a politikai életben: féktelen politikai ambíciója megakadályozta azt, hogy pártját választási győzelemhez juttassa. Mert a választás eredménye kétségtelen. A demokrata kudarc oka elsősorban nem Reagan tehetsége, hanem Walter Mondale tehetségtelensége lesz. Politikai koalíció Indira Gandhi ellen A Reuter, angol hírszolgálati iroda New Delhi-i irodája jelentette a következőket India fővárosából: Több indiai politikai párt egyesült és közös ellenzéki koalíciót alkotott és az elkövetkező indiai választáson ez az új politikai koalíció fog szembeszállni Indira Gandhi miniszterelnökkel. H.N. Bahuguna, a Demokratikus Szocialista Párt vezetője, mondta egy sajtóértekezleten a következőket: — Az új politikai koalíció feje Charan Singh, volt miniszterelnök lesz, kinek Lok Dal nevű pártja a választás céljából egyesült a Demokratikus Szocialista Párttal. Az új politikai koalíció két másik csoportja: egy olyan csoport, amelynek tagjai eredetileg Mrs. Gandhi Kongresszus Pártjához tartoztak, de ellenzik Indira Gandhit és a Janata Pártot. Az Associated Press nevű amerikai hírügynökségnek további értesülései vannak az új indiai politikai koalícióról, az AP szerint az új párt neve a következő lesz: A Megérinthetetlen Munkások és Farmerek Pártja. Az úgynevezett „megérinthetetlenek”, a hindu vallás számkivetettjei, általába korábban Indira Gandhira szavaztak. Bahuguna azt jövendölte a sajtóértekezleten, hogy az új politikai koalíció képes lesz arra, hogy a Kongreszszus Pártot legyőzze a hindi nyelvet beszélő övezetben, ahol eddig Indira Gandhi legyőzhetetlennek bizonyult. Az úgynevezett hindiövezet a következő négy északi államból áll: Haryana, Utter Pradesh, Madhya Pradesh, Bihar. Ennek a négy államnak 189 parlamenti képviselője lenne az új, 544 tagú képviselőházban, amennyiben az új politikai koalíció ezeken az államokban győz. Az új politikai koalíció választási jelszava: — Indira Gandhi és pártja, a Kongresszus Párt, korrupt. India két kommunista pártja, valamint a jobboldali Bharatya Janata Párt nem csatlakozott az új politikai koalícióhoz. Bahuguna a sajtóértekezleten a következőkben foglalta össze az új politikai koalíció programját: — Olyan földreform, amelynek során a nagybirtokosokat felosztják, az úgynevezett felesleges és megműveletlen földbirtokok szétosztása a földtelenek között, olyan állami program, amely közmunkákat biztosít a munkanélkülieknek, a mezőgazdasági termelés fokozottabb állami támogatása az ipari termeléssel szemben, a kis és középvállalatok támogatása a nagyiparral szemben. Indira Gandhi válasza egy másik sajtóértekezleten : — Az új politikai koalíció nem egyéb, mint hatalomra éhes, lelkiismeretlen és tudatlan emberek csoportja. Politikai programjuk megvalósítása káros lenne India szempontjából, mert korszerűtlen. A United Press International nevű amerikai hírügynökség szerint indiai és amerikai megbízottak nemrégiben két napos megbeszélést tartottak New Delhiben a Pakisztánnak nyújtott amerikai katonai támogatással kapcsolatban. A megbeszélések eredményéről az amerikai hírügynökségnek nincsenek értesülései. — Ezek után két kérdés merül fel — írja beszámolójában az UPI New Delhi-i irodavezetője. — Az egyik az, hogy egy bizonytalan és szocialista jellegű politikai programmal győzhet-e az új politikai koalíció a szocialista beállítottságú Indira Gandhi ellen? A másik kérdés: szívesebben venne-e az amerikai adminisztráció egy Gandhi-ellenes szocialista koalíciót India élén, mint a szocialista beállítottságú Gandhit? Október Fest Münchenben A kéthetes müncheni Október Fest véget ért. Ebből az alkalomból a lapok közlik a világ legnagyobb népünnepélyének és sörmulijának mérlegét, amely röviden így hangzik: Rekord, rekord és megint csak rekord. A három millió látogató többek között ötmillió liter sört, 78 ezer adag disznócsülköt, 660 ezer sültcsirkét, 67 nyárson sült ökröt, 322 ezer pár virslit, 600 mázsa égetett mandulát, és 700 ezer óriásperecet fogyasztott. A 3700 talált tárgy között volt minden elképzelhető és elképzelhetetlen holmi. Egy újzélandi „sörbarát” valóságos örömtáncba kezdett és mindenkit végigcsókolt a közelében, amikor végre megkapta elveszett tömött pénztárcáját és papírjait. A Vörös Kereszt 3,003- szor nyújtott elsősegélyt és 230 tökrészeg „sörhullát” szállított a kijózanítóba. Összesen több mint 200 ezer söröskorsót loptak, vagy talán mondjuk finomabban: vittek haza szuvenírként az óriási sörsátrakból. Először fordult elő, hogy egy októberfeszti kocsmárostól megvonták az italmérési engedélyt és, hogy egy úgynevezett sörrendőrség „habrazziákat” tartott. Mérték, hogy egy korsó sörben mennyi a hab és mennyi az ital és ennek eredményeként soha olyan jól megtöltött korsókat nem hoztak a pincérnők a vendégek asztalára, mint az idén. Egyébként a rendőrség szerint az Októberfesztek történetében verekedés és zsebtolvajlási szempontból is a legkedvezőbb mérleget mutatja, mindössze 280-szor kellett közbelépniük, ami szintén rekord. Olyan jól sikerült minden, hogy jövőre, a 175 éves jubileum alkalmából az Októberfesztet meghosszabbítják három hétre. Végül talán említsük meg, hogy az idei sörmuri legnagyobb slágere „I will Haam nach Fürstenfeld”, vagyis „Haza vágyom Fürstenfeldbe” című dal volt... FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA!