Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)
1984-12-01 / 48. szám
Kairó hamis bizonyítékokkal megtéveszti, Kadhafit. Mubarak vádjai valószínű színezetben tűnnek fel a következő történtek után: Egyiptom titkosszolgálata túljárt Kadhafi eszén, majd ország-világ elé tárta terhelő bizonyítékait. Kairóban letartóztattak négy férfit, két brit és két máltai állampolgárt, Kadhafi kivégző osztagát. A líbiai diktátor menesztette őket Egyiptomba, hogy ott meggyilkolják egyik fő ellenfelét, Abdul Hamil Bakhus-t, aki Kadhafi államcsínye előtt Líbia fiatal és rendkívül tehetséges miniszterelnöke volt. A merénylőket Líbia máltai nagykövete szervezte be, negyedmillió dollárt ígért nekik siker esetén és újabb 150 ezer dollárt bocsájtott rendelkezésükre, hogy Egyiptomban a tett végrehajtására bérgyilkosokat szerződtethessenek. A gyanús kvartettet megérkezése óta figyelte Egyiptom titkos rendőrsége és ennek tagjai jelentkeztek nála bérgyilkosok nevében. Kadhafi büszkén közli Bakhus halálát A merénylet sikeres végrehajtását rejtjeles üzenetben kellett továbbítaniuk a máltai nagykövetnek. Az egyiptomi titkosszolgálat gondoskodott erről, sőt bizonyítékokat is küldött, három fényképet a merényletről és a volt líbiai miniszterelnök „vértócsában heverő hullájáról”. A képek természetesen hamisak voltak, az egyiptomi titkosszolgálat elbújtatta az állítólagos áldozatot. Röviddel a kairói híradás után Kadhafi hírszolgálata nagy garral bejelentette a jó hírt: „Az áruló Bakhust Kairóban kivégezték, így jár Líbia minden ellensége!" Az áldozat megjelenik a kairói TV-ben Egyiptom egy napos várakozás után szombaton felfedte a valóságot: Abdul Hamil Bakhus megjelent a kairói TV képernyőjében és ott kérdezte meddig tűri még a világ Kadhafi terrorcselekekeseteit? Líbiában Kadhafi hallgatott, kizárólag emberei cáfolták helyette a megcáfolhatatlant. Vasárnap Kadhafi hirtelen Máltába repült, állítólag Don Mintaff máltai miniszterelnökkel tartott találkozót, de az alkalmat alighanem felhasználta arra is, hogy saját máltai nagykövetének méltó jutalmat adjon a nemzetközi megszégyenítésért amelyben Egyiptom részesítette. Mitterrand esete Kadhafival Líbia diktátora, amint kiderült ezen az elmúlt héten ugyancsak zsúfolt programmal küszködött.. Ugyanakkor, amikor Bakhus halálhírét várta. fi Egyiptom elnöke: Kadhafi nemzetközi terrorista, Thatcher, Kohl, Zia szerepelnek halállistáján Indira Gandhi is Kadhafi áldozat? A pápamerénylet után a világsajtót bejárta a KGB fabrikálta hír: a merénylő szélsőjobboldali török nacionalista, vallásos fanatikus, magányos őrült! Azóta hála az olasz bíróság beható vizsgálatának (amit a Nyugat, Amerikát is beleértve állandóan akadályozott!) a merénylőről megtudta a világ, hogy Agca-t Palesztinát terroristák képezték ki, tettét nem egyedül követte el, a bolgár ÁVÓ és valószínűleg a szovjet KGB rejtőztek mögötte, ami azt is jelenti, hogy nem volt éppen magányos, avagy szélsőjobboldali! A héten egy tekintélyes államfő, Hosni Mubarak, Egyiptom elnöke egy másik állam fejét, „arab testvérét” Kadhafit nemzetközi terroristaként bélyegezte meg és azzal vádolta, hogy a líbiai diktátor világvezetők sorát készül legyilkoltatni kivégző osztagai révén. Mubarak szerint Kadhafi listáján Margaret Thatcher brit miniszterelnök szerepelt (az ír terroristákat Kadhafi pénzeli és látja el fegyverekkel!) valamint Helmut Kohl nyugat-német kancellár, Francois Mitterrand francia elnök, Fahd, Szaúdi Arábia királya, Indira Gandhi India miniszterelnöke (Egyiptom egyelőre nem szolgált bizonyítékkal Gandhi meggyilkolását illetően) Zia Pakisztán elnöke, akinek helyére Bhutto a kivégzett korábbi pakisztáni miniszterelnök fiát szándékozott ültetni Kadhafi, — és még több konzervatív arab olajkrözus államfő szerepeltek a listán. „Kadhafi nemzetközi terrorista” — mondotta Mubarak elnök, „aki egy szervezetet pénzel, amely világvezetők meggyilkolásával foglalkozik!” — Mubarak államfő társainak a következő kérdést tette fel: „Mindezek után meddig hagyják Kadhafit még szabadon garázdálkodni! Meddig tűrik el, hogy bizonytalanságot szítson világszerte?” görög felségterületen, Kréta szigetén, Francois Mitterrand francia elnökkel tartott mini-csúcstalálkozót. Mitterrand, aki Kadhafi elszigeteléséből az öszszes nyugat-európai vezetők közül talán a legjobban vette ki részét, Chad miatt szánta rá magát, hogy találkozzon a terrorista vezérrel és leüljön tárgyalni vele. A két államfő ebédnél ült, Papandreau görög miniszterelnök társaságában, amikor Kadhafinak kikézbesítették a jó hírt: Bakhus meggyilkolását. A korábban francia gyarmat Chadban Mitterrand és Kadhafi katonái néztek farkasszemet. Mitterrand közös visszavonulást követelt, Kadhafi egy ősz kezdetén mindent megígért és a személyes találkozót szabta meg a visszavonulás áraként. Ezt a találkozót Kadhafi jóbarátja, az Amerikagyűlölő balos görög miniszterelnök Andreas Papandreau rendezte Kréta szigetén. A mini-találkozó sikeres befejezését jelentette mind Mitterrand, mind Kadhafi. Francois Mitterrand azonban úgyszólván még haza sem érkezett, amikor óriási vihar tört ki a krétai minicsúcstalálkozót illetően. Cáfolat Chad-ból, — űrkémjelentés Washingtonból Hussein Habrey, Chad elnöke, akinek harcát Mitterrand segítette Kadhafi és az ő pártfogoltja len...a Chad-i polgárháborúban, hirtelen fellázadt, jótevője a francia államelnök ellen és cáfolta a krétai kommüniké hírét, a kölcsönös visszavonulás bekövetkeztét. „A franciák visszavonultak, a líbiaiak viszont a helyükön maradtak!”—közölte a világgal Hussein Habrey, Chad elnöke. Ezt a hírt az amerikai külügyminisztérium az űrből érkező légifelvételek révén szintén megerősítette: „A franciák betartották a szeptemberi megegyezést és visszavonultak Chadból, Kadhafi viszont úgy tett mint hogy ha visszavonult volna, de csapatai továbbra is Chadban tartózkodnak!” — Mondotta az amerikai közlemény. A franciák ezt előbb tagadták, később beismerték. Mitterrand megcáfolta önmagát, külügyminisztere, Claude Cheysson sürgősen Washingtonba repült, ott találkozott Schultz külügyminiszterrel, mindketten úgy tettek, mint hogy ha mi sem történt volna. Charles Hernu, Franciaország honvédelmi minisztere egyidőben Chadba repült és ott kijelentette, hogy amennyiben szükséges, úgy a francia csapatok ismét visszatérnek Chadba. Ennek az elmúlt hétnek eseményei megtépázták Mitterrand nimbuszát, s eddig sikeres külpolitikáján esett most súlyos csorba! Éspedig éppen elnöksége félideje felmérésekor, amikor a francia jobboldal vitriolos támadásokat intézett a szocialista államelnök ellen. A L’Figaro nevű napilap főcímében jelentette, az ötödik köztársaság elnökei sorában eddig senkinek sem hanyatlott annyira, népszerűsége, mint Francois Mitterrand esetében. A francia jobboldal ékes kommentátora, Alain Peyrefitte, a francia akadémia tagja, könyvet jelentetett meg Mitterrand hanyatlásáról: A hervadó rózsaszál a címe, a piros rózsa a Mitterrand elnökség szimbóluma. Alain Peyrefitte, az intellektuális francia elnököt így temeti: Mitterrand-t azért választották meg a franciák, mert senki sem olvasta el írásait! Kadhafinak a múlt héten volt tehát némi vigasza is! Mit tehet a Nyugat a líbiai terrorista vezér eltávolítására? Egyiptom óvatos elnöke, Mubarak, aki nem szeretne Szadat sorsára jutni, ingerülten kérdezte a világ vezetőit: Meddig tűrik még Kadhafi nemzetközi garázdálkodását? Bakhus, Kadhafi vélt áldozata, nemzetközi öszszefogást sürgetett a líbiai diktátor eltávolítására. Washingtonban felfedték, hogy Kadhafi korábban Amerikába is kivégző osztagokat menesztett Reagan elnök meggyilkolására. Ugyanezt tette Szudán elnöke esetében, és talán Indiában is. Ugyanakkor Egyiptomtól Washingtonig, mindenki tanácstalan, hogy mitévők is legyenek Kadhafival? Amennyiben valamely ország hadat üzenne Líbiának, úgy a közel-keleti szakértők szerint Líbia elégedetlen népét esetleg felsorakoztatnák az egyre népszerűtlenebb diktátor mellett. Gazdasági bojkott lenne talán az egyetlen hoszszútávú hasznos megoldás, de kezdve a kapzsi amerikai olajvállalatokkal (amit a franciák véresen kifogásolnak és gúnyosan emlegetnek: szemben 6 ezer amerikai olajszakértővel és üzletemberrel, Líbiában csupán 600 francia állampolgár tartózkodik!) A legtöbb nyugati ország nyugodtan tovább üzletezik Kadhafival és a dollárok milliárdjaival támogatják terrorizmusát, valamint a hatalmon való maradását. Kadhafi nyilvános megszégyenítése kitűnő történet, de kézdörzsölés helyett a szégyenérzet töltötte el a Nyugat kultúrált fővárosait, különösen azokat ahol a terrorista vezér vendégként tartózkodott, díszszázadokat szemlélt, himnuszokat hallgatott és banketteken koccintott kultúrált házigazdáival. Abouchard francia újságírónak Afganisztánban történt elítélését követő hirtelen szabadonbocsátása világszerte nagy megkönnyebbülést keltett. Esete bizonyságul szolgál arra, hogy egy totalitárius hatalom is meghajlik a közvélemény nyomása előtt, különösen akkor, amidőn olyan fontos személyiség, mint a francia köztársaság elnöke, Mitterrand is példásan kiáll polgára védelmére. Viszont csodálatos módon, az ügy igazi okai és következményei fölött megint egyszer elsiklottak. Mindenekelőtt feltűnő, hogy az egész ügy olyan simán bonyolódott le. Ez nem lehetett véletlen. A szakértők tudják, hogy az Abouchard ügyet szovjet részről régen gondosan kitervezték. Nyilvánvaló, hogy Pakisztánba beszivárgott ügynökök tervezett útját előre jelentették a szovjetnek, úgyhogy Moszkvában pontosan tudták mikor és hogyan kell rá lecsapni. Az egész operáció célja is kézenfekvő: a nyugati újságírók megfélemlítése és elriasztása attól, hogy Afganisztánba menjenek. Ezt a célt szolgálta a pakisztáni szovjet nagykövetség brutális bejelentése, hogy ha még egy újságíró jön Abouchard után, úgy azt agyon fogják lőni. Feltehető, hogy a fenyegetés megteszi hatását és a jövőben kevesebb értesülésünk lesz arról, mi folyik Afganisztánban. Eltekintve attól, hogy a szovjet politika érdeke a Vörös Hadsereg afganisztáni rémtetteinek elkendőzése, az egész ügynek van egy rövid távra szóló vetülete is. Moszkva a következő tizenkét hónapban véglegesen meg akarja oldani az afganisztáni kérdést. Március óta számos orosz katonai egységet vezényeltek Afganisz A végleges megoldás Habsburg Ottó tánba. Jólértesült források szerint ma az orosz élcsapatok mintegy egynegyede ott állomásozik. A nyár folyamán légihíd felállítása által az ország különböző részeire szállították őket. Ezzel lehetővé tették, hogy egyszerre négy-öt helyen indítsanak offenzívát. Ez elől a szabadságharcosok nehezen tudnak elmenekülni. Ezenkívül megerősítették az országban a szovjet légierőket is, főleg a helikopteregységeket. A bombázások könyörtelenül folynak. Egy francia orvos, aki az afgán szabadságharcosoknál teljesített szolgálatot és nemrég tért vissza onnan, azt mondotta nekem, hogy amidőn hat hónappal ezelőtt Iránon át Afganisztánba utazott, naponta átlag csak két légitámadás volt. Az utóbbi időben viszont számuk megsokszorozódott, úgy hogy amikor Iránba visszatért, napi 12-15 támadásnak volt tanúja. Szovjet helikopterek egyedülálló gyalogosokat is tűz alá vettek az utakon. Ugyanakkor szőnyegbombázások egész vidékek falvait döntötték romba. Ebből arra lehet következtetni, hogy mostantól kezdve a Vörös Hadsereg a föld teljes elpusztításának taktikáját fogja alkalmazni. A Szovjetunió abban reménykedik, hogy a népesség kiirtása után, diplomáciai úton „politikai megoldást” léptethet életbe. Vagyis a nemzetközi jog szerint „genocide”, népgyilkosság, tényével van dolgunk. Szovjet részről nyilván arra számítanak, hogy a Nyugat, amely belefáradt és megunta ezt a problémát, nem fog tevékenyen beavatkozni. Ezt a célt szolgálja az onnan származó értesülések teljes blokádja is. Ha az ember nem hall mást egy országról mint csupán azt, amit a menekülők elmondanak, úgy végül nem hiszi el azt sem amit hall. Ezért rossz lelkiismerete ellenére, bizonyos megkönnyebbüléssel nyugtázza, hogy egy nehéz kérdéssel kevesebb van a világban. Hogy a demokráciáknak ez a politikája, amely az afgánok hatékony támogatásának hiányára vezet, végeredményében a nyugatra fog visszaütni, világos minden gondolkodó ember előtt. Ha a szovjetnek sikerül véglegesen megoldani az afgán kérdést — ami sajnos nagyon is elképzelhető — úgy a következő lépés jó előre ki van tervelve. Afganisztánt joggal nevezik „a világ tetejének”. Onnan le lehet csapni az összes szomszédos országokra. Ez különösen áll az indiai szárazföld különböző részeire, ahol úgyis nagy a feszültség. Új Delhi mind szorosabbá tette kapcsolatait Moszkvával és Indira Gandhi meggyilkolása után sem lehet arra számítani, hogy gyenge utódja, Rajiv Gandhi meg tudja oldani országa súlyos politikai problémáit. Az ottani bizonytalanság és feszültség tovább fog tartani. Afganisztán teljes birtoklása által a szovjet befolyás az Indiai Óceán vidékén biztosítva lenne. Ma még meg lehetne akadályozni ezt a folyamatot. De ehhez egy az eddiginél sokkal határozottabb állásfoglalás,ra volna szükség az afgán kérdésben. Szükséges volna továbbá az afgán felkelőknek olyan fegyverekkel való felszerelésére, amellyel eredményesen vehetnék fel a harcot a kiirtásukra irányuló szovjet taktikával. A harci helikopterek lelövésének szükséges rakétákkal való ellátásuk lenne a legfontosabb, mert ez megakadályozná a polgári lakosság legyilkolását. Hogy az afgán felkelők kézi fegyvereikkel hoszszú távlatban tehetetlenek a modern szovjet hadigépezettel szemben, az magától értetődik. Természetesen szükség van humanitárius támogatásra is, amelynek előnye, hogy a Nyugat lelkiismeretév nek megnyugtatására is szolgál. De ennél emberibb formája a segítségnek az, hogy az érdekelteknek megadjuk az eszközöket, amelyekkel maguk védhetik meg életüket és szabadságukat. Nagysikerű TELLER-est a New York-i Amerikai Magyar Szövetség rendezésében Nagyra értékelte a new yorki magyarság azt a kivételes alkalmat, amikor a világhírű atomfizikust, professzor dr. Teller Edét személyesen hallgathatta, sőt a neves tudóshoz kérdéseket intézhetett, s azokra kimerítő választ is kapott. Köztudomású, hogy Teller professzor minden időben, minden alkalommal büszkén vallja magát magyarnak. Akkor is, ha tanácsadóként tárgyal Reagan elnökkel, és bárkivel, vagy, ha különböző államokban, különböző televízió és rádióállomásokon szólal meg. Ehhez méltón a nagy tudós tiszta magyar nyelven és nemzeti magyarságtudattal telítve — tartotta előadását „Magyar Testvéreim ”-nek, ahogy ő szólt hallgatóságához. A magasszíntű előadásra noha munkanapon kerülhetett sor, — a new yorki Magyar Házat megtöltő hálás hallgatóság gyakran kitörő tapssal ünnepelte századunk leghíresebb élő magyarját. A New York City Tribune október 24-i számában címlapon jelentette meg Teller profeszszorral a N.Y.-i Magyar Házban készült interjúját, a nagy tudós kampánynyilatkozatát, melyet aktualitása miatt közlünk, új mozgalmak általában úgy terjednek, mint egy erdőtűz. Azt remélte, hogy ez fog történni ezzel az új mozgalommal is, aminek célja a védelem és nem a pusztító fegyverek terjesztése. Az amerikai nép nem érti a szovjet fenyegetés alaptermészetét. A parancsuralmi szovjet nem akarja elpusztítani a „világot”, csak a világszabadságot. Az „Első Alkalmazás” fejtegetése Amikor, azt kérdezték, hogy fogja-e használni az USA az atomfegyvereket, Teller ezt válaszolta: Nekünk többet kell tennünk attól, hogy csak magunkat megvédjük. Nekünk biztosítani is kell magunkat. Ebben az esetben az atomfegyverek első használata nemcsak védelmi, hanem biztosíték is lenne. Igen fontos az Elnök az a véleménye, hogy ő nem sérti azokat, akik védelmet igyekeznek kiépíteni. Reagan az első elnök évek óta aki valóban megérti a védelem szükségességét. Az atomfizikus, aki híressé tette nevét a hidrogén bombával a neutron bombát is kifejlesztette. A neutron bomba, mondta, kb. csak 300 méteres körzetben hat. A föld felett kb. 100 méterrel robban, nem tesz kárt a növényzetben és a környezetben, sem az épületekben, nincs kisugárzása és légnyomása. A tankokban mindenki elpusztul, de az emberek a házuk pincéjében sértetlenek maradnak... Ha Németországot megtámadná a szovjet és Németország segítséget kérne tőlünk, mi ezt a fegyvert használni fogjuk. A sikeres védelem az, hogy meglegyen a lehetőség a védelemre, és biztosítani tudjuk az országot és a népet. Ameddig nekünk ez a képességünk meg van, addig a Szovjetunió nem fog támadni, mondta Teller. Teller bírálta Mondale véleményét a „Space Háború” védelemről. Walter Mondale nem vett figyelembe egy tudományos elemzést, ami javasolta a „Space Háború” rakéta védelmet,s ehelyett a bizalmát a New York Times adatgyűjtő képességébe helyezte, — mondta a nagyhírű Edward Teller, atomfizikus. Teller Ede szerint amikor Mondale készült a Reagan elnökkel való vitájára semmibe vette az űrvédelmi rendszert, amit Teller és más tudósok fejlesztettek ki a kormány részére és a jelöltek rendelkezésére állt. Mondale jobban bízott a New York Times adatgyűjtő képességében és amely lap a nyugati formája a Pravdának, a Szovjet Kommunista Párt hivatalos lapjának. Teller elmondta, hogy hónapokon át tanulmányozta mindkét jelölt nyilvános kijelentéseit az űrháborúval kapcsolatban és „csalódott abban”, hogy Mondale nem vette figyelembe az űrkutatással foglalkozó tudósok elemzéseit. Az Hamburgot meglátni és megszeretni A borongós észak-német kikötőváros Hamburg úgy megtetszett 129 lengyel látogatónak, hogy a Bátory István nevű óceánjárón tett látogatásukról nem tértek vissza a városból a fedélzetre. Legtöbbjük azonnal menedékjogot kért Nyugat-Németországtól. Valamennyinek rokona van ott, esetleg az USA-ban, Kanadában, vagy Ausztráliában. A beutazási engedély kiadása néha egy esztendős várakozást igényel,, de a lengyel turisták szemében jobb Nyugaton cipinek lenni, mint a Bátory fedélzetén hazahajózni. 3. oldal