Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)
1984-12-01 / 48. szám
/ A néhai Indira születésnapja indította el a választási kampányt Indira Gandhi, India volt miniszterelnöke, akit saját sikh személyi testőrei gyilkoltak meg, a közelmúltban töltötte volna be hatvanhetedik életévét. Ebből az alkalomból hivatalos születésnapi ünnepséget rendeztek New Delhiben, India fővárosában. A főszónok, természetesen, Rajiv Gandhi, az új miniszterelnök, a néhai Indira fia, volt. A születésnapi ünnepséget megelőzően a rendőrség különleges biztonsági intézkedéseket léptetett életbe, mert attól tartottak, hogy a sikh szervezetek, amelyek ujjongva ünnepelték annak idején Indira Gandhi halálát, merényletet terveznek Rajiv Gandhi ellen. A születésnapi ünnepség volt az első alkalom, amikor az ország új miniszterelnöke megjelent a nyilvánosság előtt és ez volt első nyilvános politikai megnyilatkozása azóta, hogy az ország kormányzását átvette. A születésnapi ünnepségen, amely egyébként gyászünepség is volt, a United Press International nevű amerikai hírügynökség becslése szerint, közel egymillió személy vett részt. Rajiv Gandhi — többek között a következőket mondta beszédében: — Meg kell szűnnie annak, hogy egymáson bosszút állunk. Meg kell szűnnie annak, hogy sikhek hindiket gyilkolnak és meg kell szűnnie annak, hogy hindik sikheket gyilkolnak. Az új miniszterelnök beszéde bizonyos mértékben békejobb volt a sikhek felé, Rajiv Gandi azonban korántsem ígért önállóságot India 15 milliónyi sikh polgárának. Ezzel a beszéddel indult el hivatalosan és gyakorlatilag az a választási kampány, amelynek eredményeként az indiai polgárok december 24-én szavazni fognak és megválasztják az ország új miniszterelnökét. Az ellenzéki politikusok azzal vádolják Rajiv Gandhit, hogy a különleges születésnapi ünnepséggel és a parlamenti választások korai kiírásával ki akarja használni azt a hangulatot, amely Indira Gandhi meggyilkolása után bekövetkezett Indiában. Ez az állítás egyébként valóban igaznak tűnik: Rajiv Gandhi arra számít, hogy most van az alkalom arra, az érzelmi tényezők megjátszásával, hogy az India egyes államaiban megingott tekintélyű Kongresszus Párt választási győzelmet arasson. Ezenkívül azonban tény az, hogy az ügyvezető indiai miniszterelnöknek (Rajiv Gandhi ennek tekintheti magát), elődje meggyilkolásától számítva, legfeljebb két hónapon belül parlamenti választást kell kiírnia. Indira Gandhit pedig október 31-én gyilkolták meg sikh testőrei. Adóforradalomra készül az amerikai középosztály A közelmúltban a Gallup Közvéleménykutató Intézet, a Harris Közvéleménykutató Intézet, a Washington Post és a New York Times egymástól függetlenül közvélemény kutatást végzett. Az eredmény meglepő: az amerikai polgárok többségét nem a munkanélküliség, nem is egy esetleges nukleáris háború lehetősége nyugtalanítja leginkább, hanem az adó. Az adó, amelyet az amerikai polgárok többsége, elsősorban a középosztály, igazságtalannak tart. George Gallup, a Gallup Intézet tulajdonosának és elnökének, röviden összefoglalva, ez a véleménye: " Az amerikai középosztály adóforradalomra készül és az adminisztrációnak valamiképpen mielőbb rendeznie kell az adóproblémát. Az amerikai középosztály véleménye, a felmérések szerint, a gazdagok és a nagyjövedelműek minimális adót fizetnek, mert elegendő pénzük van ahhoz, hogy auditorokat szerződtessenek az adóbevallási ívek elkészítésére és ezek az auditorok megtalálják a lehetséges kibúvókat. (loopholes) A szegények és kisjövedelműek, szükségképpen nem fizetnek adót, a valódi, kifizetett adó terhe tehát a középosztálybeliek vállára hárul, akik nem keresnek elég keveset ahhoz, hogy adómentesek legyenek és nem keresnek eleget ahhoz, hogy drága auditorokat szerződtessenek. A helyzet az, hogy Reagan elnök legközelebbi munkatársai is a jelenlegi adótörvény megváltoztatását kívánják. Jack Kemp, new yorki republikánus kongreszszusi képviselő, például a jelenlegi adótörvény egyszerűsítését kívánja és a különböző levonási lehetőségek teljes megszüntetését javasolja. Robert Dole szenátor (R-ban) a szenátus pénzügyi bizottságának az elnöke, így vélekedik: — Az ország legnagyobb problémája a hatalmassá növekedett federális költségvetési deficit és ennek a megszüntetésére nem látok más módot, mint a federális adó jelentős felemelését. Egyre többen vannak olyanok a törvényhozók között (mindkét pártbeliek) akik szívesen látnának egy-egy általános, egyetemes federális adót, amely például az adófizető jövedelmének a 25 százalékát jelentené. Az összes egyéb levonások megszűnnek. (Érdemes most arra emlékeznünk, hogy amikor hónapokkal ezelőtt a kanadai Progresszív Konzervatív Párt tartotta vezető-választó konvencióját, a pályázók egyike ugyanezt javasolta és veszített. Az ok egyszerű: sokkal többen vannak azok, akik különböző levonásokra jogosultak, mert családjuk van, mint azok, akik ezekre a levonásokra nem jogosultak. ( Szerk.) A szenátus egyes tagjai, például Robert Kasten (R-Wisc.) hajlandók lennének megtartani a jelzálogkölcsön (mortgage) levonásokat és a jótékony célra és az egyes vallásfelekezeteknek juttatott adólevonásokat, de a többi adólevonást meg akarják szüntetni. Fent: George Shultz, amerikai külügyminiszter, a hadügyi kiadások fokozottabb ellenőrzését és estleges csökkentését javasolja. Caspar Weinberger (alsó kép) honvédelmi miniszter a hadügyi kiadások fokozását kívánja. BHW : WWW WWW WWW WWW *Washington, D.C., and Minnesota Amint azt korábban megírtuk, az amerikai polgárok hivatalosan nem az elnökjelöltekre szavaztak, hanem az Electoral College tagjaira, akik előzőleg valamelyik elnökjelölt mellett elkötelezték magukat. A fenti táblázat szerint Mr. Reagan 525 elektori szavazatot kapott, Mr. Mondale elektori szavazatainak száma 13 volt. A győzelemhez 270 elektori szavazat elegendő lett volna. Az elmúlt választás két emlékezetes fényképe és kétemlékezetes kijelentése. Walter Mondale: a kérdésekre meg kell találnunk az igazi válaszokat. Az élet nem Hollywood. — Ronald Reagan: Az elihult hetekben számos fiatallal és számos időskorúval találkoztam és ezek a találkozások életem legnagyobb élményei közé tartoznak. A „Vasasszony” hajlíthatatlan az ír problémát illetően Margaret Thatcher, angol és Garret Fitzgerald, ír miniszterelnök, a közelmúltban személyes megbeszélést folytatott az angol fővárosban. A megbeszélést Mrs. Thatcher kezdeményezte. A Reuter, angol hírszolgálati iroda, a következőket jelentette: — Mrs. Thatcher hangsúlyozta a megbeszélések után a sajtó képviselői előtt, hogy Anglia nem hajlandó a jelenlegi észak-írországi helyzeten változtatni, mindaddig, amíg ennek az angol tartománynak a lakói többségükben Angliához kívánnak tartozni. A megbeszélések utáni sajtóértekezleten az angol miniszterelnök a következőket mondta az újságíróknak: — Mr. Fitzgeralddal folytatott megbeszélésem mindeddig a legőszintébb és a legreálisabb megbeszélés volt. Nem látom azonban lehetőségét annak, hogy az ír kérdésben elfoglalt álláspontomat, legalább is egyelőre, megváltoztassam. Az angol kormány szempontjából helytelen lenne, ha bármilyen politikai megoldást is rákényszerítene az észak-írországi két csoportra, a protestánsokra és a katolikusokra. Tudomásul kell vennünk, hogy Észak-Írországban a protestánsok száma hozzávetőlegesen kétszerese a katolikusok számának. Az országra kényszerített bármilyen angol politikai megoldás feltétlenül eredménytelen lenne. A megoldást az észak-írországi protestánsoknak és az észak-írországi katolikusoknak kell megtalálniuk. (Az írek közötti polgárháborúnak az elmúlt 15 esztendőben 2.400 halottja volt Északírországban. — Szerk.) — Nem akarok arra vonatkozó reményt kelteni, hogy ha legközelebb találkozok Mr. Fitzgeralddal, az északírországi problémák meg fognak oldódni. Nem hiszem, hogy ez megtörténik. A megoldás sokkal távolabb van. Garret Fitzgerald megjegyzése egy sajtóértekezleten : — Megbeszéléseink az angol miniszterelnökkel az ír probléma komoly elemzéséhez vezettek. Tárgyalásunk a legteljesebb mértékben, kendőzetlenül őszinte volt mindegyikünk részéről. (A megbeszélések jellemzése Mrs. Thatcher és Mr. Fitzgerald kifejezéseinek nyomán, a diplomácia nyelvén, valójában azt jelentik, hogy a két miniszterelnök közötti tárgyalások mindkét álláspont határozott kifejezését jelentették és a tárgyalások hangja olykor ingerült volt. ( Szerk.) Az ellenzék lemondásra kényszerítette a diktátort La Pazból, Bolívia fővárosából, jelentette a Reuter nevű angol hírszolgálati ügynökség. Herman Siles Zuazo, bolívia elnök diktátora, elhatározta, hogy az elkövetkező augusztusban, kormányával együtt, önként távozik az ország éléről. Ez a dátum hozzávetőlegesen egy évvel előzi meg azt az időpontot, amikor új választásokat kellene kiírnia Bolíviában. A fenti közlést Federico Alvarez Plata belügyminiszter, tette a sajtó képviselői előtt egy sajtóértekezleten. Mr. Alvarez hozzátette közléséhez, hogy a jelenlegi kormánypárt és a politikai ellenzék egyetértett abban, hogy a következő választásokat nem 1986-ban, hanem 1985-ben fogják tartani Bolíviában. A belügyminiszter nyilatkozatát egy olyan tárgyalás előzte meg a kormánypárti és az ellenzéki politikusok között, amelyben a közvetítést a katolikus egyház megbízottai vállalták. (Talán nem érdektelen most emlékeznünk arra a körülményre, hogy a római katolikus egyház évek óta Hernan Siles Zuazo elnök-diktátor határozott ellenzője. — Szerk.) — Bolívia hosszú ideje nagyon szegény, politikailag bizonytalan és a munkásproblémák egyre élesebbek és egyre megoldhatatlanabbak. A jelenlegi válságot egy meglehetősen groteszk körülmény előzte meg. Néhány héttel ezelőtt a 71 esztendős elnök-diktátor éhségsztrájkot kezdett annak érdekében, hogy az országban helyreálljon az, amit ő maga „nemzeti egységnek” nevezett. Az elnök szentimentális éhségsztrájkjára válaszul a rendkívül erős és befolyásos „Bolíviai Dolgozók Konferenciája” nevű szervezet általános sztrájkot rendelt el, amely a szó valóságos értelmében megbénította az országban a közlekedést, az üzleteket és a termelést. Az elnök abbahagyta az éhségsztrájkot és ma már eszik, a Bolíviai Dolgozók Konföderációja azonban továbbra is távozását kívánja, azzal a követeléssel, hogy a dolgozóknak is enniük kell. (Bolívia 159 évvel ezelőtt nyerte el önállóságát és azóta átlagosan évenkint több, mint egy katonai államcsíny történt az országban és Latin Amerika legingatagabb országának tekinthető. ( Szerk.) ! FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak. __________a Chicago és Környéke Szerkesztősége Az észak-afrikai politikai párt szembeszállt a törvénnyel A legnagyobb északafrikai fehér ellenzéki párt, a Progressive Federal Party, a közelmúltban úgy határozott, hogy szembeszáll az ország törvényével és a jövőben négereket is felvesz tagjai sorába. A párt ugyanekkor követeli a kötelező katonai sorozás megszüntetését is. A vezetőség többségének határozatát a vezetőség két tagja, Harry Schwarz és egy másik vezetőségi tag törvényellenesnek minősítette és lemondott párttagságáról. A Progressive Federal Party határozata ellentétben áll a kormányzó párt, a National Party politikájával, amely 1948 óta kormányozza az országot és azóta állhatatosan ragaszkodik ahhoz, hogy a fehér kisebbség uralmát és faji szegregációját fenntartsa az ország 73 százalékos fekete többségével szemben. Helen Suzman, aki a párt apartheid-politika elleni küzdelmének az irányítója, a következőket mondta a két határozat után az újságíróknak: — A National Party őrültséget követ el, ha szembeszáll velünk. Az apartheid politikai irány nem tartható tovább fenn. Ez a politika részint észszerűtlen, másrészt pedig az egész civilizált nyugati világ gyűlöl és kiközösít bennünket. Az 1968-as apartheid törvényt mielőbb hivatalosan meg kell szüntetni. s 1. ) Márai Sándor: Napló 1958—1967 2. ) Márai Sándor: Napló 1968—1975 3. ) Márai Sándor: Erősítő 4. ) Fekete István: Harangszó 5. ) ifj. Fekete István: Hajótörött Nemzedék 6. ) Nagykovácsi Ilona: Fény és árnyék 7. ) Habsburg Ottó: Jalta és ami utána következett 8. ) Szőke Klára: Négy hét Párizsban 9. ) Nyisztor Zoltán: A dzsungel indiai 10.) Magyarország színes térképe a vármegyék címerével Postázás esetén $ 2.00-t számítunk fel postabélyes csomagolási költség gyanánt. $12.00□ $12.00□ $6.00□ $9Í00□ $15.00□ $16.00□ $15.00□ $12.00□ $10.00□ $5.00□ és Megrendelő neve:........................................................... Címe:.......................................................................jf Postal Code:........................................... Az összeget csekken □, money order-en □ mellékelem A fenti könyvek az alábbi címen rendelhetők meg: Vörösváry Publishing Co. Ltd. 412 Bloor St., West, Toronto, Ontario M5S 1X5 Canada