Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)

1984-02-11 / 6. szám

A Star Wars: Mit ér a csillag­háború elmélet? Ki mellé áll majd a New York Times 1984 októ­berének utolsó napjaiban? Amikor a világlap utá­­nozhatatlanul elegáns vezércikkében végre beje­lenti: Az ész, az intelligencia és az elesettek iránti együttérzésünk azt diktálja nekünk... hogy Ronald Reagannal szemben a demokrata párti... elnökje­lölt megválasztását sürgessük többmilliós olvasó­­közönségünktől! Hopp! Elszóltuk magunkat, és máris elárultuk, hogy a New York Times nem fogja Reagant pár­tolni. Mindegy a New York Times nagy lap, informá­ciók garmadáját tálalja naponta és néha-néha, pél­dául keddi tudományos mellékletében szinte poli­­ka és hátsó gondolat nélkül tálalja azt amit mun­katársai ontanak szerkesztőségébe. Így találtuk több hasábos lenyűgöző cikkét a Rea­­gan-bejelentette Laser légvédelem előkészületei­ről, a Livermore-i kaliforniai laboratóriumból, ahol is egy kis csoport jórészt huszas éveiben já­ró tudós dolgozik a gyakorlati megoldáson. Livermore kutatói Edward Teller szellemi unokái Hazánk szülöttjét, a kitűnő Teller Edét, a hid­rogén-bomba atyjaként szokták emlegetni. A Li­­vermore-i laboratóriumot ő alapította, az ott folyó munka az ő elgondolásának, terveinek egyenes fo­lyománya. És a kiválasztott livermorei gárdát, miután ez az atomkutatók harmadik generációja, Teller Ede szellemi unokáinak lehet tekinteni. De tartsuk be a sorrendet. A kutatók első nem­zedéke, az atombomba megteremtői a II. Világ­háború kezdetén 1944-től fogva New Mexico terü­letén az Alamo-i laboratóriumban dolgoztak a leg­nagyobb titoktartás mellett az atombomba elké­szítésén. Harry Truman az alelnök nem tudott a tervről. A Szovjetunió elegáns washingtoni angol kémjei és így Moszkva, azonban igenis tudtak, ezért ju­tott el hozzájuk az elkészült atombomba olyan vil­lámgyorsan. Teller szintén az első csoporthoz tartozott. De nem azok közé a tudósok közé, akik később meg­bánták felfedezésüket, mint Oppenheimer, mert rájöttek hogy a háborút ugyan megnyerték vele, de magát a háborút nem sikerült megszüntetniük, mindössze egy még félelmesebb fegyvert teremtet­tek. Teller, az optimista tovább álmodott arról, hogy olyan fegyvert találjon amely feleslegessé teszi és­semlegesíti a legfélelmetesebb új fegyvert az atombombát, megfeszítve valósítsák meg a Laser légvédelmet. Ezek a fiatal tudósok most éjt-nappá téve, szó­rakozás, társaságot, sőt még a nőket is feledve (nőtlenek, agglegények, egyetlen szórakozásuk néha egy-egy Sci-Fi regény) lázas tempóban dol­goznak az elképzelés megvalósításán. Anélkül, hogy bármelyikük is valaha látott volna atom­bomba robbanást, mindannyian a bombát kívánják kiküszöbölni. A Livermore-i csemete­kutatók úgy hiszik nekik ez sikerült Ez az új gárda, a 28 éves Lawrence West, aki még diplomát sem szerzett, a 29 éves Peter Ha­gelstein, a 31 éves Dr. Roderick Hyde és a korel­nök, a 34 esztendős Thomas Weaver, úgy hiszik ők a legjobb úton vannak Teller álmának megva­lósításához. A blue jeansbe és szvetterbe öltözött fiatal liver­­moreiak azt hiszik, hogy Reagan elnök tavaly már­ciusi, Star Wars-nak nevezett beszédében egye­nes felhívást intézett hozzájuk, hogy minden erőt Egy fantasztikus teória Mi az elgondolás? Az atomrobbanás energiáját akarják megzabolázni. Sugárba sűríteni, mérföl­dek ezrein át utaztatni, a fény sebességével, hogy útjukban megsemmisítsék a nukleáris rakétákat, amelyeket hazájukra lő az ellenség, az ő elődeik­­teremtette halálos fegyvereket. Itt tegyük hozzá gyorsan, hogy a halálos bomba mindeddig, a béke eszköze volt, a bizonytalan bé­két őrizték a nukleáris fegyverek évtizedeken át mert mindkét szuperhatalomnak annyi volt belő­lük, hogy a támadó kedvű Kelet sem merészelt a végső kalandba bocsájtkozni. A Star Wars elméletnek számos kritikusa van Ezek azt mondják, hogy a teória kipróbálatlan és gyakorlatban valószínűleg nem működik. Az ellenség a rakéták olyan tömegét zúdíthatná Amerikára, hogy a Lézer légvédelmen jórészük át­hatolna. Avagy az eddigi rakéták burkolatát úgy megsok­szorosítanák, hogy ezáltal sebezhetetlenné tennék őket még a Lézer-sugarakkal szemben is. Ne dobjunk ki hát tetemes összegeket, az irreá­lis tervre — kiáltják kórusban a kritikusok, — szüntessük meg még a kísérleteket is. A bírálat badarság! Kritikusaink félműveltek! Ezt válaszolják az önbizalomtól telt Livermore-i tudósok. És hozzáteszik, hogy kritikusaik keveset tudnak a Lézer légvédelemről, de még ennél is sok­kal kevesebbet a Livermore-i laboratórium mun­kájának részleteiről és természetéről. Az újabb vádra, hogy úgy járnak majd, mint elő­deik az atomkutatók első generációja, akik meg akarták szüntetni a háborút és még rémesebbé, tették,­­ a Livermore-i fiatalok ezt válaszolják: Ha megmaradunk a bombánál, egészen biztos, hogy előbb-utóbb valaki használja és elpusztítja a világot, vele együtt valamennyiünket. Nekünk most alkalmunk van arra, hogy a halált hozó fegyvert, egy olyan fegyverrel pótoljuk, amely nem pusztít lakosságot, nem pusztít váro­sokat, csupán halált hozó fegyvereket pusztít, te­hát emberséges. Miért ne dolgoznánk rajta, amikor olyan közel vagyunk a megoldáshoz. Szellemi nagyapjuk, Teller Ede, aki jelenleg 75 éves, azt mondja a Livermore-iak munkájáról, hogy ő már nem tudja követni őket, olyan mesz­­sze járnak az ő idejétől és tanaitól. Az én szerepem, mondja Teller, hogy egyre újabb kifogást és kételyt támasszak. De ahányszor ezt te­szem, mindig újra bekopogtatnak hozzám és min­den egyes esetben új érvvel győznek meg arról, hogy talán, talán mégis nekik van igazuk. Az 1984-es amerikai elnökválasztás: Reagan ismét jelölteti magát A múlt vasárnap esti 4 perces elnöki bejelen­tést: Új úton indultunk el, de munkánk még messze nincs befejezve, ismét fellépek elnökje­löltként! — nem hozott meglepetést. Amint majdnem min­denki várta, Ronald Re­agan bejelentette újból pályázik jelenlegi állá­sára. A washingtoni nagy szállodában, ahol Rea­gan újraválasztási had­járatának első 150 él­harcosa gyülekezett, a 4 perces beszédet, amely­nek minden egyes perce 100 ezer dollárjába ke­rült az újraválasztási bi­zottságnak, a felnagyí­tott képernyőn vetítet­ték. Befejezése után Rea­gan első kortesei vad él­jenzésben törtek ki. Még négy esztendőt! — kiabálták kórusban. Csupán akkor csende­sültek el, amikor vala­melyikük emlékeztette a többit arra, hogy 1972- ben Richard Nixon hívei ugyanezt kiáltották kó­rusban ! Reagan a kampányt hallatlanul előnyös hely­zetben kezdi: 1956, Eisenhower el­nöksége óta nem volt példa arra, hogy ameri­kai elnök kormányzása negyedik esztendejének kezdetén az ország köz­véleménye 55 %-ának tá­mogatását élvezze.­­ De Ronald Reagannak vannak sebezhető olda­lai is, Achilles sarka. Személyes népszerű­sége egyelőre nem ra­gadt át pártjára, a re­publikánus kormány­párt továbbra is kisebb­ségi párt! Libanonban az elnök egyik ujját Assad szíriai diktátor szorítja satuba, és titkos­súgója Andro­pov, valamint a KGB. Az állam deficitje ez­­időszerint 200 milliárd dollár körül jár és a de­mokraták mind Liba­nonból, mind a deficit­ből maximális választá­si tőkét igyekeznek ko­vácsolni maguknak, amikor az amerikai pol­gárok félelmére apellál­nak. Isten-gyalázást illetően és a pénz oktalan szórá­sa nem hasznos célokra, mint például a fegyver­kezés. Moszkva éppen a dupláját költi nem hasznos katonai célok­ra! Mit mond a túloldal Reagan jelöltségéről? Moszkva kezdte a bí­rálatot. Még az elnök bejelentése előtt a Sta­te of Union üzenetet így bírálta: Cinikus... hazugsá­gokkal telitett beszéd volt... teli kétértelmű­séggel... és gyalázko­­dásokkal. Reagan oktalanul gaz­dálkodik Amerika javai­val... Hasznot nem ho­zó katonai kiadásokra szórja pénzét, ahelyett hogy azt az ínségesek megsegítésére fordíta­ná!... Istent kísértően hősnek állítja be katoná­inak grenadai szerepét akik a szigetország vér­­befojtásának gyaláza­tos bűntényét követték el. Az egész kirohanás­ban a legszebb a pápa­merénylettel gyanúsí­tott Moszkva vádja, az Az Egyesült Államok helyzetéről szóló üzenet fontosságával vetekedő írásbeli üzenetet küldött az elnök, — ezúttal írás­ban, — a kongresszusba, amikor oda benyújtotta az október 1-el kezdődő 1985-ös állami költség­­vetés tervezetét. A 925 milliárd dollá­ros költségvetés, az el­nökválasztási esztendő­re való tekintettel, ve­gyes felvágott. Minden­ki talál benne neki tet­szőt, és olyant is amit nyomban élesen elvet, avagy elítél. Mindennek ellenére két nagyon fon­tos tény és valóság talál­ható benne: 1.) Az amerikai állam­gazdaság fellendülőben van! Talpraállása erőtel­jes és infláció mentes! A továbbiakban ezt minden eszközzel biztosítani kell és ezt szándékozza a Re­agan kormány! 2.) Az Egyesült Álla­mok nemzetbiztonsága, a fegyverkezésre fordí­tott összeg, nem képezhe­ti politika tárgyát, Ame­rika nemzetbiztonságá­val nem vagyunk hajlan­dók játszadozni, az erre a célra fordított összeget nem tesszük alku tárgyá­vá. Ezzel a két ponttal, akárhogyan csűrik és csavarják a demokraták a költségvetést, és a de­ficit ügyét, nehéz lesz szembeszállni! Az 1985-ös esztendő amerikai állami költségvetése A közelmúltban e ha­sábokon beszámoltunk arról, hogy az elmúlt év nem is volt olyan rossz év, mint amilyen­nek azt néhány hivatá­sos borúlátó beállítani igyekezett. Ilyenkor az év elején helyénvaló, hogy az ember ne csak hátra, hanem előre is nézzen. Vannak ugyanis a világban olyan fonto­sabb áramlatok, ame­lyek alapján felismer­hetjük, mit várhatunk a jövő fejlődésétől. Nagy jelentőségű lesz a november 6-án esedé­kes amerikai elnökvá­lasztások kimenetele., Ronald Reagan alatt az Egyesült Államok hatal­ma tekintélyesen meg­nőtt. Eddig még nem si­került neki eltüntetnie azt a hátrányt, amely elődeinek tétlensége kö­vetkeztében a Szovjet­unió és Amerika között az utóbbi kárára előál­lott. Viszont Ameriká­nak felmérhetetlen elő­nye, hogy szabadpiaci gazdasági rendszerével sokszor a lehetetlent is meg tudja valósítani. Most, a döntő időszak­ban nagy előnyben van a moszkvai nehézkes és lemeszesedett közigaz­gatási gépezettel szem­ben. Csak utólag lehet majd megállapítani, hogy Reagan elnöksége idején, aránylag rövid idő alatt, mit sikerült elérnie. Az 1983-as év második felének külpoli­tikai eseményei elkép­zelhetetlenek lettek­­volna, ha a Fehér­ Ház­ban nem tettek volna meg minden lehetőt, hogy Amerikának meg­adják az eszközöket egy erélyes, következe­tes politika folytatá­sára. Európában sokat panaszkodtak az Egye­sült Államok állam­­adóssága, a magas ka­matlábak és hasonló je­lenségek miatt. Viszont elfelejtették, hogy gaz­dasági döntéseknél is a politikai követelmé­nyekre kell elsősorban tekintettel lenni. Mit használ a legjobb pénzügyi helyzet, ha egy ország oly gyenge, hogy a barbárok le tudják ro­hanni. A fellendülés legalább nagy részében annak köszönhető, hogy az emberek bizalma helyreállott, hogy biz­tonságban érzik ma­gukat. Ennek hatása más nemzeteknél is érezhető, főleg a kari­bi térségben. A fellendülés eddigi eredményei derűlátás­ra késztetnek. Reagan elnök népszerűségét nö­velték legutóbbi sike­rei. Újraválasztását leg­alább valószínűnek mondhatjuk. De még esetleges demokrata győzelem esetén is vár­ható, hogy megkezdett politikája, néhány el­téréssel, folytatódnék. Európában a legfonto­­­­sabb időpont előrelát­hatólag június 17-e, ami­dőn újraválasztják az európai parlamentet. A mostani, első parlament komoly eredményeket ért el, főleg az európai biztonsági politika kér­désében. Strassburgban először állottak hivata­losan és félreérthetet­lenül a NATO Szövetség kettős határozatának végrehajtása mellé. Az Európai Közösség sze­repe gazdasági téren is megerősödött. A parla­ment e téren többet tett mint néhány nemzeti kormány. Ha nem volna európai közös piac, úgy ma három millióval több munkanélküli lenne. Az új európai parla­mentnek ezen alapokon kell haladnia tovább. Már első ülésszakában fontos döntések várnak rá. Ezek közül a legfon­tosabb a közösség déli irányban való kiterjesz­tése Spanyolország és Portugália felvétele által. Az erre irányuló döntő megbeszélésekre 1984 nyarán kerül sor, miután mind a két or­szág már hivatalosan kérte felvételét. Sike­rükre akkor volna több kilátás, ha időközben kormányátalakításra kerülne sor Franciaor­szágban. A Mitterrand elnök és kommunista miniszterei között fenn­álló feszültség és az utóbbiak pártjának ál­landó gyengülése való­színűvé teszik, hogy az elnök megszabadul ettől a tehertételtől. Ezzel megszűnnék egyik leg­főbb akadálya annak, hogy a Közösség az ibé­riai félszigetet is magá­ba foglalhassa. A szovjet válság is sürgetőleg hathat az európai fejlődésre. And­ropov mind nagyobb gyengeségről tesz tanú­ságot. Kora és egészségi állapota miatt nem sike­rült túljutni a kezdeti problémáin. Külpoliti­kája eredménytelennek bizonyult a NATO Szö­vetség határozatainak végrehajtásával kap­csolatban. Kemény sza­vakkal válaszolt ugyan, de azoknak nem volt olyan súlya, mint az­előtt. A Szovjetunió ha­talma hanyatlik. Könnyen lehetséges, hogy Moszkvában kor­mányváltozás is lesz. Ez előreláthatólag nem fogja befolyásolni az ország politikáját, mert a szovjet vezetőség leg­főbb célja saját hatal­mának megtartása. Ezenkívül vannak bizo­nyos geopolitikai és vi­lágpolitikai adottságok, amelyek egy szuperha­talmat szűkebb útra szo­rítanak, mint egy kisebb országot. Moszkva cse­lekvési szabadsága igen korlátozott. A világpolitika többi eseményei közül az Irán és Irak között folyó há­ború játszik jelentős szerepet. Pillanatnyi­lag csend van a fronto­kon, de ez nem tarthat soká. Egy iráni győze­lemnek beláthatatlan következményei lenné­nek. Erőt adna a síita forradalomnak, amely lángba boríthatná az egész Közel-Keletet. Az 1984-es év kritikus Délafrika számára is. A következő tizenkét hónap alatt fog bebizo­nyosodni, hogy Botha mi­niszterelnök politikája helyes-e, vagy sem. Olyan váltókat állított ki, amelyek hosszú évekre megszabhatják országának politikai irányát. Ugyanakkor növekszik a feszültség Angolában, ahol az UNITA ellenállási moz­galom az ország egy jó részére terjesztette ki uralmát. A mostani kor­mányt csupán a kubai katonák és a kelet-né­met szakértők tartják uralmon. De alatta reng a föld. Mindent egybevetve, a szabad, nyugatbarát erők kilátásai jobbak, mint a totalitárius irány­zaté. A jövő fejlődése at­tól függ, vajon Ameriká­ban és Európában felis­­merik-e ezeket a lehető­ségeket és azoknak meg­felelően cselekszenek-e? A világpolitikában ugyanis csak lehetősé­gek vannak, biztos hely­zetek nincsenek. A jövő kilátásai _________ Habsburg Ottó És a demokrata párti önjelöltek: Reagan igenis legyőz­hető 1984-ben állította az összes önjelölt kandidá­tus, Walter Mondale: Re­agan kormányzásának nyoma van és ezelöl nem tud elmenekülni! A Rea­­gan-kormány előtt csak most kezd derengeni, hogy bajban van! Az idei elnökválasz­táson Amerika minden más kortes hadjáratnál többet foglalkozik majd az igazán jelentős prob­lémákkal.­­ John Glenn: Az elnök állítása, hogy Amerika ismét talpraállt, nem elegendő. Amerika min­dig az az ország volt, amely ura akart lenni saját sorsának, a talpra­­állás nem elegendő, elő­rehaladás szükséges! A nagytiszteletű Jes­se Jackson: A lelkiis­merethez kell nekünk demokratáknak apellál­nunk, nem nyugodha­tunk bele abba, hogy gyermekeinkkel rosszul bánjon a kormány, hogy gyermekeink jövőjét négy újabb esztendeig kockáztassuk! Gary Hart: Reagan elnök a múlt politikája. Az ő hangja a múltból jön! Én vagyok a jöven­dő hangja! Allan Cranston: Jel­legzetes, hogy Reagan újbóli jelöltetésének be­jelentésekor két dolgot elhallgatott: Az ameri­kai csapatok libanoni je­lenlétét és az új költség­­vetést. George McGovern: Reagan újraválasztása egyértelmű lenne Ame­rika gazdasági csődjé­vel és háborúba való sodródásával! Hogyan látja a Wall Street Ronald Reagan újbóli jelöltségét? A Wall Street­ ről a megkönnyebbülés mennydörgéssel felérő sóhaja hallatszott el a vasárnap éjszakai elnö­ki bejelentés után. A megelőző héten több rémhír Nancy Reagan betegségéről és az el­nök esetleges vissza­vonulásáról az árak drá­mai zuhanását idézte elő. A bejelentés után a következő nyilatkozatok hangzottak el: A Pain­ Webber tőzs­deügynökség vezetője Donald D.Marron. Eisenhower óta nem akadt amerikai elnök aki leszolgált volna két mandátumot. Érzésem szerint Amerikának szüksége van a folya­matosságra. Amennyi­ben 1984-ben olyasva­lakit választanának meg elnöknek, akinek felfogása merőben üt­közik Ronald Reagan­éval úgy az egy újabb sokkot jelentene, amit nézetem szerint állam­gazdaságunk nem tudna elviselni. Túl sok ilyen­ben volt részünk az utób­bi időkben! Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hir­dető Üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldo­zatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj leg­alább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak, a Chicagó és Környéke Szerkesztősége Mi rejlik Bulgária kommunista vezetőinek átszervezése mögött? Bulgáriát a csatlós or­szágok gazdasági siker­ként szokták elkönyvel­ni. Szemben a Nyugat­felé eladósodott többi csatlós állammal, Szófia mindössze 2 milliárd dollárral tartozik, me­zőgazdasági termékei, gyümölcse és a Közel- Keletre szállított bá­rányhús, dohány, rózsa­olaj aránylag mentessé tették gazdasági problé­máktól. Mégis most amikor át­szervezték a kommunis­ta vezetőket elsősorban az államgazdaság múlt­beli irányítói szenved­ték ezt meg. A 47 eszten­dős Chudomir Aleksand­rov, a párt szófiai tago­zatának vezetője beke­rült most a központi bi­zottságba. Aránylag fia­tal kora ellenére ő lett a minisztertanács első helyettese. A magyarázat: El­akadt a bulgár állam­gazdaság. Irak és Irán hosszú háborúja miatt kevesebbet vásárolnak most Bulgáriától. A Szovjetunió viszont nyu­gati valutát követel sa­ját olajszállítmányaiért és felmondta a csereke­reskedelmet a bulgár mezőgazdasági termé­kekkel való fizetést. Bulgária a Szovjet­unió leghűbb csatlósa, így gazdasági bajokba keveredett. „Bulgária és a Szov­jetunió ugyanaz a szer­vezet, közös tüdővel lélegzik!” — mondotta Thodor Zhivkov Bulgá­ria kommunista vezető­je a szovjet kapcsola­tokról. Lehetséges, de a kö­zös tüdő ellenére a zseb nem közös! Moszkva ru­bellel fizeti saját bul­gáriai vásárlásait, vi­szont dollárt követel az ő szállítmányaiért. 3. oldal Y■

Next