Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)
1984-02-11 / 6. szám
Miért nem ment Trudeau hivatalosan is Magyarországra ? Ormay József A Trudeau kormány végnapjainak egyik különlegessége a miniszterelnök béke akciója. Valószínűleg a koreai utasszállító gép lelövésének idején határozhatta el magát békeküldetésének a propagálására. Szeptember közepe táján egy „elit” munkacsoportot toborzott, amelynek a feladata egy békeprogram lehetőségeinek a kidolgozása volt. A munkacsoport terveinek a megrostálására és meg nem felelő javaslatoknak a kiselejtezésére a miniszterelnök összehívta tapasztaltabb diplomatáit és követőit a Meech tó melletti kormánytulajdont képező nyaralóba. Itt dolgozták ki a béketervezetet. Ennek alapján írták meg Trudeau híres (legalább is Kanadában híres) Guelph-i beszédének a fogalmazványát (1983. okt.27.) Ezt követően szokatlan gyorsasággal következett be Trudeau európai propaganda útja, majd ellátogatott a Közép- és Távolkelet országaiba is és végül Washingtonba is meghívták. Szép szavakkal megdicsérték a munkáját, de ennél többre nem voltak hajlandók. Közben diplomáciai vonalon folyamatban volt Trudeau moszkvai látogatásának a sürgetése. Andropov betegségére való tekintettel, Trudeau megelégedett volna azzal is, hogy ma- gasrangú szovjet politikusokkal tárgyalhasson Andropov helyett. Andropov másként döntött. Ha Moszkvába jön, akkor tárgyaljon velem és senki mással, volt Andropov Trudeauhoz írott levelének a lényege. Betegségére való tekintettel a látogatás időpontjáról azt írta Andropov, hogy az valamikor a jövőben fog bekövetkezni. Ekkor határozta el a miniszterelnök, hogy a moszkvai látogatás bizonytalan dátumára való tekintettel felkeresi Csehszlovákia, Kelet- Németország és Románia vezetőit, hogy megnyerje őket a béketerve számára. • • • • Amikor a miniszterelnök kelet-európai útjáról értesültem elfogott a kíváncsiság, hogy Magyarországot miért hagyhatta ki az útitervéből. Mi magyarok jól tudjuk, hogy Kádár véleménye se nem oszt, se nem szoroz, de ugyanezt elmondhatjuk a többi kommunista vezetőnek kinevezett bábúról is. A gyeplőt Andropov tartja a kezében. Elhatároztam, hogy utána járok a dolognak és megkértem a Niagara Félsziget két képviselőjét, hogy tájékoztassanak arról, hogy milyen hírek járnak Ottawában arról, hogy a miniszterelnök miért hagyta ki Magyarországot az útitervéből. Felhívtam a figyelmüket arra, hogy a Dunántúlon, főként a Bakonyban, közismerten sok a szovjet katonai berendezés. (,,In Transdanubian Hungary, the Bakony forests are bristling with soviet military hardware and rocket installations.”) Ennek következtében a magyarok is érdekelve lennének egy Kelet-Nyugat-i „leszurkolás” esetén. Gilbert Parent, a Welland-Thorold-i választókerület képviselője azt mondta, hogy Margaret Thatcher angol miniszterelnök készül magyarországi látogatásra és ezért nem célszerű Trudeau látogatása. Két nemzetközi eseménynek a nagyjából egy időpontra való helyezése megbontaná az érdeklődést. Úgy hírlik Ottawában, mondta a képviselő, hogy Trudeaunak sikerült az UNO tanácskozásokon kapcsolatot teremteni a meglátogatandó országok vezető köreivel. Remélhető, hogy a kelet-európai kommunista vezetők nyomást fognak gyakorolni Moszkvára a béketervek felkarolására. Beszélgetésünk folyamán kiderült, hogy Parent képviselő úr igen tájékozott Magyarországról. Mint mondta, két sógornője magyar származású. Az egyik erdélyi származású és így ismeri az erdélyi kisebbségi problémákat is. Főként családegyesítési problémák révén keresnek fel a választókerületi magyarok, — mondta. Kijelentette, hogy Magyarország nem tartja be a Helsinki-i Egyezmény családegyesítésre vonatkozó határozatait. Reméljük, hogy Trudeau útjának következtében a két „Szuper-hatalom” abbahagyja az egymásra való ordítozást és katonai fenyegetőzések helyett igyekeznek politikai megoldást találni, — mondta GilbertParent képviselő. Al MacBain a Niagara Falls-i választókerület képviselője kérésemre tudakozódott a miniszterelnök titkárságán, hogy Trudeau miért nem ment Magyarországra. Azt határozott választ kapta, hogy az angol miniszterelnök fog rövidesen Magyarországra menni, hasonló ügyben. Ezért nem megy Trudeau. Kérdésemre, hogy Thatcher miniszterelnök mikor megy, nem tudott válaszolni. Nem tartozik a témához, de talán nem érdektelen annak a megemlítése, hogy Al MacBain kiérdemelte a választókerület néhány száz magyarjának az elismerését. A „Canadian—Hungarian Old Timers of Niagara” számára 1982 ben egy 21.270 dolláros kormánysegélyt (Grant) az Árpád Hall számára pedig 1983-ban egy 166.400 dolláros grantot szerzett. Kérdésemre, hogy mi az ő egyéni véleménye a miniszterelnök keleteurópai útjáról, ezeket mondta: „Ismerem az ,ethnikus’ választóim véleményét és első pillanatban megegyeztem velük. Azonban átgondolva a problémát, arra a meggyőződésre jutottam, hogy talán mégis csak jobb mindent megpróbálni. Túlságosan nagyok a tétek. Ebben a nukleáris játszmában csak veszíteni lehet.” Ottawában ezeket tudták és ezeket gondolták az elmúlt hét folyamán Trudeau miniszterelnök útjáról. Ottawában ekkor még nem tudták a hivatalosak, hogy Trudeau Prágába menet Budapest Ferihegyen leszállt és Kádárral reggelizett (Legújabb hírek Ottawa -ban.) Kizárólag viszonteladóknak! Goldenpear — Hubertus likőr. Fonyódi ásványvíz — Szőlőlé. Pecsétes barack-pálinka 86 fokos. Hungária pezsgő — cseresznye. Étteremben, bárban kérje a fenti italokat! STANLEY STAWSKI Distributing Co. Inc. 1136 N. Ashland Ave., Chicago 111. 60622 Tel: (312) 278-4848 Trudeau elszólta magát... botrányt okozott a NATO-ban Kanada világot járó Pierre Elliott Trudeauja, aki újabban túl sok időt töltött Kelet-Európában, valahol Prága, Kelet-Berlin és Bukarest között, időt talált arra is, hogy részt vegyen egy NATO szimpóziumon és ott éket verjen a Nyugat Védelmi Szövetségébe. A NATO Davos-ban, a svájci síparadicsomban tartotta szimpóziumát. Trudeau felszólalásában túl soknak találta a nukleáris rakétákat, amelyeket az Egyesült Államok halmoz fel Nyugat-Európában. „Annál is inkább, — mondotta, — mert ki hiszi, hogy bármilyen amerikai elnök használatukhoz folyamodna, amennyiben a szovjet csapatok támadnának szokványos hadviseléssel Nyugat-Európára? Az amerikai eltökéltség iránti nyílt kételkedés parázs botrányt keltett Davosban. Raymond Barre, Franciaország korábbi miniszterelnöke Giscard elnöksége alatt, (akinek magyar asszony a felesége) megrótta Trudeaut, neutralizmusa miatt, és pacifizmusa Trudeau felcsattant. Monsieur Barre, hiszi-e Ön, hogy az Egyesült Államok amennyiben a Szovjetunió szokványos fegyverekkel és csapatokkal támadna Nyugat- Európára hajlandó lenne a harmadik világháborúval, egy atomháborúval válaszolni erre? Barre így vágott viszsza: Én ezt a kérdést sohasem vetném fel! Felvetésének puszta ténye, a Nyugat védelmének szavahihetőségét ássa alá. Ennek szellőztetése és vitatása arra indíthatja Moszkvát, hogy a NATO-t ne tekintse többé egységesnek és hatásos védelmi szövetségnek. Trudeau felszólalása olyan botrányt keltett, hogy az amerikai kormány szóvivője kénytelen volt nyilvánosan védelmébe venni Trudeaut, hangoztatva, hogy a kanadai miniszterelnök magánbeszélgetésekben mindig a NATO és az egységes nyugati védelem híve volt! Egy elfeledett könyvről Saáry Éva Mikor Gábor Áron, a hetvenes évek végén, barátságból nekem adta a Túl a Sztálin-vonalon egyik „utolsó példányát”, az az érzés volt bennem, hogy — a több, mint negyedszázaddal azelőtt (1941-ben) napvilágot látott könyv 1975- ös, torontói újrakiadása inkább kegyeleti dolog, illetőleg annak a ritka véletlennek adott tiszteletet, hogy egy olvasó kihozott (ki mert hozni!) Magyarországról egy, a zúzdát elkerült, régi példányt. Ez az érzés tartott vissza — a krónikus időhiányt is beleszámítva, — attól, hogy azonnal elolvassam. Sokáig állt, sok más restanciával egyetemben, túlzsúfolt könyvtáramban, míg az elmúlt, hetekben az író halála okozta bánat hatására, elővettem. S milyen óriási meglepetés ért! Gábor Áron könyve (az a régi, haditudósító-riport, amelyért az oroszok 45-ben először halálra, majd életfogytiglani szibériai száműzetésre ítélték) nem poros, nem érvényét vesztett írás, hanem friss, csillogó, egészen mai értelemben vett, s igen körültekintő szociográfia, mely felöleli a Szovjetunió által (akkor két éve) bekebelezett lengyel területek, majd Ukrajna lakóinak az életét — szinte minden vonatkozásban. A „szociográfia” megjelölést aláhúzza az a (Gábor Árontól, a későbbi írások ismeretében, nem meglepő) magatartás is, hogy az olvasót befolyásolni igyekvő szántdék nélkül, objektíven térképezi fel a szovjet világot, indulat nélkül képes szemlélni a lépten-nyomon eléje bukkanó szörnyűségeket is. Az útvonal: Tatár-hágó, Jablonicza (a Pruth folyó mentén), Tatarov, Kolomea, Jamna, Delatin, Horodenka, Zbrucs, a Dnyeszter vidéke, Zalescsiki, Karlowa, Germanowka (ezután lépik át a Sztálin-vonalat) Kamenec-Podolszki, Csernovitz, Dunajovce, Nova-Usicza, Savodrod, Tulcsin, Vinyicza, a Bug folyó, Pervomajdszk, a Fekete tengeri üdülőhely, Nikolajev, s végül a híres vaslelőhely-bányaváros, Krivoj Rog. (Nem esküszöm meg, hogy az általam felsorolt nevek egészen pontos földrajzi egymásutánban következnek, de aki nem járt arra, annak úgyis mindegy; aki meg járt, tapasztalatból korrigálhatja esetleges tévedéseimet. A végállomás, ahol a történet — természetesen „happy end” nélkül, — megszakad, mindenesetre Krivoj Rog.. Ez az egyetlen, melyről, geológiai tanulmányaim kapcsán, én is hallottam.) Az időpont: 1941. júliusa. Nyári hőség. Hol alig lehet kibírni a meleget, hol kiadós esők zúdulnak alá, nem egyszer sikamlós sárba kényszerítve a hadsereg motoros járműveit — botondokat és kis, híradós autókat egyaránt. A hangulat? Istenem, akkor még senki sem tudja, hogy mi következik. A háború könnyűnek, majdnem győzelmesnek ígérkezik. A szovjet csapatok menekülnek, rendszerint felégetve maguk mögött mindent. A két év óta orosz uralmat szenvedő lengyel lakosság felszabadítóként üdvözli a magyarokat, de az ukránok sem ellenségesek. Legtöbb helyen éhínség van és rettenetes nyomor. A különböző emberek elbeszéléseiből pedig kibontakoznak azok a (szomorú) részletek, amelyeket Gábor Áron csodálkozással (újdonságként!) ír le, melyeket a korabeli olvasó „propagandának” bélyegezve, fintorogva kezel, s amelyet mi, késői érdeklődök — már a bekövetkezett szörnyűségek ismeretében, — bólogatva nyugtázunk. Bizony, bizony, így esett, így volt. Magyarországon pontosan ugyanannak a receptnek az alapján rendeztek be 45 után mindent, mint amit a haditudósító leírt. Hogy csak egy-két, kiragadott címszóval éljek: durva, majd rafinált (adminisztratív eszközöket használó) vallásüldözés, az új arisztokrácia kicsapongó pazarlása — a nép nyomorától körülvéve, kontraszelekció a gyárakban, hivatalokban, kényszerű „békekölcsön”-jegyzések (sőt a szovjet dolgozók fizetéséből levontak egy bizonyos százalékot még a „külföldön dolgozó kommunista agitátorok költségeire” is, ahogyan azt egy Krivoj Rog-i bányamester meséli), propaganda és hazugság minden vonalon. Gábor Áron mindezt akkor kívülről szemlélte, nem tudva, hogy pár év elteltével, ezen az útvonalon, már mint rab fog végigmenni, ezeket az élményeket a saját bőrén fogja tapasztalni. Mikor a szétbombázott városokat, az ottani lakosságnak a katasztrófa utáni magatartását írja le, sem gondol még arra, hogy egyszer Budapest is rombadől, s a sápadt, riadt, éhes emberek éppen olyan szánalomraméltóan bújnak majd elő a pincék mélyéről, mint Tulcsinban vagy Krivoj Rogban... Majd fél évszázad múltával olvasva ezt a könyvet, van benne valami hátborzongató! De ha legalább azzal könnyíthetnénk lelkiismeretünkön, hogy „hála Istennek, ma már mindez a múlté”, azóta (43 év!) megváltoztak a Szovjetunióban az anyagi és erkölcsi viszonyok! De nem. Ha változott is valami, a lényeg — ki ne tudná közülünk!, —, ugyanaz maradt, mi több, ezt a rendszert szeretnék rákényszeríteni Nyugat-Európára vagy akár az egész világra is! De hadd idézzem Gábor Áron 1975- ös, torontói előszavát: „Túl a Sztálin-vonalon semmi sem változott és a kommunizmus csak alkalmas pillanatot, alkalmas embereket keres, hogy halálos csapást mérjen polgári életrendünkre. És talál. Az álhumánum, álbéke nevében azok is szolgálatában állnak, akiket nemrég erkölcsi és történelmi mintaképnek hittünk. Államfői szerződéssel, tömjénfüstös áldással, hitetik el polgári jólétünkben felnőtt világunkkal, hogy a háború utáni évtizedek a kommunizmus és a polgári rend békés megértéséhez építenek utat”. S még egy gondolat (amelyről ma „nem illik” beszélni!)! „....Mélységes tisztelettel emlékezem katonáinkra, akik az emberiség legvéresebb háborújában is helytálltak.. Fegyvereink gyengék voltak, népünk legjobbjait névtelen sír takarja messze Oroszországban. Hitünk, szabadságvágyunk, történelmi hivatástudatunk sértetlen. Hiszünk halottainkban, hiszünk újszülötteinkben és hisszük, hogybizonyítékainkat’ elfogadja a történelem.” Számomra felfedezés (és mementó!) volt Gábor Áron Túl a Sztálinvonalon című könyve, amelyből ma már nem lehet, sajnos, kapni egyetlen példányt sem. Nem azért írok tehát róla, hogy propagandát csináljak neki, hanem egyrészt, hogy igazságot szolgáltassak az ott leírtaknak, másrészt, hogy emlékezzek a nagy író és riporter halálának egyéves évfordulójára. A szovjet olajstratégia A közép-amerikai válság hátterét vizsgáló Kissinger bizottságnak ez a végkövetkeztetése. Moszkva és Havanna szövetsége Közép-Amerikában az Egyesült Államok elleni stratégiai kihívás, éspedig azért, mert saját kontinensén fenyegeti Washingtont, a hátsó kapunál! A Kissinger-jelentés szerint egy alapos pillantás a térképre arról győzi meg a földrajzhoz értő stratégiai szakértőket, hogy Moszkva janicsárjai mindenütt megjelentek a szabad világ rendelkezésére álló gazdag olajkutak közelében. • Vietnamban az Amerika építette fontos hadikikötő. Cam Rahn Bayben — most hatalmas szovjet flotta horgonyoz, ugrótávolságra Indonézia olajkútjaitól. Dél-Yemenből és Ethiopiából lesi Moszkva, hogy mi történik a Perzsa Öbölben, a nyugatbarát olajgazdag államok területén. Irán és Irak nyakára a Szovjetunió és a Vörös Hadsereg most Afganisztánból lehet! Mexikó és Venezuela felé Kubán, Nicaraguán és Grenadán keresztül készül Moszkva eljutni. Grenadában, amint tudjuk a Reagan kormány ezúttal első ízben ellenlépéssel válaszolt! 7. oldal Clevelandi Cserkészbál clevelandi Cserkész Barátok Köre évi hagyományos Cserkészbálját 1984. február 18-án, szombaton rendezi a Stouffer’s Inn on the Square nagy báltermében. Az idei bálunk díszvédnöke Dr. Papp Gábor, a clevelandi magyar iskola igazgatója lesz. Szintén díszvendégeink közé tartoznak Cleveland, Lyndhurst, és Warrensvale Heights polgármesterei: George Voinovich, Leonard Creary és Raymond Grabow. A Magyar Cserkész Szövetséget Bodnár Gábor, ügyvezető elnök, képviseli. A bál műsora 8:30 órakor kezdődik ünnepélyes bálnyitással és első bálozóink bemutatásával, melyet a nyitótánc követi. Éjfélkor fiatal cserkészvezetőink egy palotást mutatnak be. A tánczenét idén ismét Hegedös Kálmán és közkedvelt zenekara szolgáltatja. A báliroda este 8:30-ig szívesen szolgál bárminemű felvilágosítással a (216) 381-0995 számon.