Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)

1984-05-26 / 21. szám

A különleges elsők... Elsőnek lenni mindenekelőtt azért érdemes, mert azt aki, vagy ami első, a Társadalom később úttörőnek fogja tekinteni és az utókor így emlékezik majd meg róla: Ő (vagy ez) volt az első... Az alábbiakban rövid gyűjteményt közlünk a különleges elsőkről. Niagara Fallson sokan mentek keresztül egy hordóban, de az első egy Anna Edson Taylor nevű nő volt, aki ezt a fantasztikus utazást 1901. október 24-én hajtotta végre. Ms. Taylor nem tudott úszni, a hordó-utazással tehát valójában életét kockáztatta. Az amerikai Alkotmány „Equal Rights” módosító javaslatát először 1923-ban terjesztették az amerikai federális törvényhozók elé. A rádió és később televízió „broadcast” szavát első ízben Dr. Frank Conrad használta 1920. november 2-ikán a pittsburghi (Pa.) KDKA rádióállomás egyik adásában. A világ első, kizárólagosan szálloda céljára készült épületet 1794 októberében nyitották meg New York Cityben. A szálloda neve City Hotel volt, szobáinak a száma 73 volt és New York City lakossága akkoriban 30,000 volt. Jelenleg New York City lakossága körülbelül 9 millió és egy átlagos szálloda szobáinak a száma 500-700, vannak azonban ennél gigantikusabb méretű szállodák is. Az első amerikai gázállomást 1913-ban nyitották meg Pittsburghban. (Pa.) A gázállomás egész éjszaka nyitva volt és vevőinek ingyen olajat adott. Az első, fizetett újsághirdetés a Boston News Letterben jelent meg, 1904. május 8-án. Az első felvonót a Fifth Avenue nevű hotelben (NYC) helyezték üzembe 1859-ben. A szenzációt keltő felvonó hat személyt tudott szállítani 6 emeletnyi magasságba. négy nyelven a magyar . «' SZABADSÁGÉRT! „,, ) MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatal, 8 München 34 Partr. 70. Germany Felelőn szerkeszti ét ldadó: KECSKÉSZ-TOLLAS TIBOR —■*■—■*» —atnwaiM—. Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar számon kívül három világnyelven: angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anyagi nehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. 94 országban igyekszik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti kisebbségi jogainak ügyét. . A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy idetant nem magunkat, hanem a külföldet kell meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre. Így dolgoztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék PittsburghbanérdemMegnyeri autófártyaink zömét tiszteletpéldányként küldjük szét a szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és sajtójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a világsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik: 1. Rendeljék meg a lapot. Évi előfizetés légipostán $ 16.00 2 Pártoló-tagok évi adománya: $ 30.00 (személyi csekken is beküldhető) A Pártoló-tagok a magyar számon kívül a kívánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló lapot küldünk, melyben évenkint a beküldött adomány összegét beragasztható emlékbélyeggel nyugtázzuk. Név:vagy szervezet nevel................................................................................ Cím: Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báróPongrácz Cili 8333 N. Mango St. Morton Grove Hl. 60053 t Levél Buenos Aires-ből: Utazás egy Rock-opera PhiliP ’'körül Haynalné Kesserü Zsuzsánna Fantasztikus! Gyönyörű! Klassz! Szenzációs! Megdöbbentő! Tüneményes! Volt, aki nem nyilatkozott, csak távozott, arcán elgondolkodó kifejezéssel. De a legtöbb beszélt, ki-ki érettségi foka, vagy szókincsének bősége szerint ítélte meg a pár perce lezárult élményt. Mert élmény volt. Történt mindez április 14-én éjfél előtt, amikor aHungária Egyesület nagytermében vége volt az „előadásnak”. István, a király című történelmi tárgyú rock-operát hallgattuk meg lemezről, miközben olvasva követhettük a szavakat a sokszorosított szövegkönyvből. Ezzel a segítséggel elevenedtek meg előttünk a magyar történelem alakjai: a címszereplőn kívül Sarolt, Gizella, Koppány s lánya Réka, Labore vezér, Torda táltos, Asztrik apát, a térítők, főurak, lovagok, regősök és a tömeg... Állandó jelleggel jelen van maga a nép, a magyar nép és kinyilvánítja véleményét, akaratát. A kiérlelt, két évtizedes magyar rockzene legjava által kísérve kitűnő hangok, remek dikció töltötték meg a termet. Jócskán voltunk. Nem csak fiatalok, akiknek a rock-zene vonzó fogalom, hanem középnemzedék, de még az idősebb korosztály képviselői is. Olyanok, akik először konfrontálódtak a magyar rock-zenével. Akik sohasem hallottak a koncert óriási sikeréről és nem ismerik a megrázó „Talpra Magyar”-t, vagy az „1848 március”-t, akiknek az Illés együttes, a Szörényi testvérek, Bródy János, Tolcsvay László és a többi nevek semmit sem jelentenek. S most eme rockopera hallatára megrendültek. Szokatlan lehetett fülünknek az újszerű, kihívó ritmus, ám a zene a maga modernségében korántsem bántó: több forrásból táplálkozik és gyakran szövik át népdalmotívum reminiszcenciák, sőt szimbolikus akkordok. Még a tömeg üvöltése sem fullad kakofóniába. Így hát a zene magával ragad és párosulva a szöveggel, elementáris erővel tört ránk. Ahogyan Lomniczy József, a Hungária kultúrszakosztályának felelőse rövid bevezetésésében igen helyesen kifejtette, még itt, a világ egyik végállomásán is meg kell ismernünk a mai magyar kultúrának a megnyilvánulásait, hisz kézenfekvő, hogy eredetünk, érzelmeink és kulturális téren az anyaországhoz kötő kapcsolatunk arra vezet, hogy a realitás pulzusán tartsuk ujjunkat. Márpedig ennek a realitásnak egyik kimagasló eseménye az 1983 augusztusában Budapesten bemutatott István, a király című rock-opera volt. Bomba siker. Tomboló tömegek túláradó lelkesedése, szűnni nem akaró tapsa. Nemzeti érzelmek ujjongó kitörése. Szabadföldön pedig a csodálkozó öröm: hát ilyet is lehet már? Így liberalizálódott a rendszer? Hazafiasság? Isten, Jézus emlegetése, dicsőítése? Az öröm kissé megcsappant, amikor az első „érthetetlen” hírek érkeztek: az előadást tágkörű beharangozás után nem az eredetileg tervbe vett Óbudai Amfiteátrumban, hanem a Városligetben, a Királydombon adták elő. Aztán az ősbemutató után néhány jelenetet eltiltottak, töröltek, végülis csak hét előadást ért meg a darab. Azonban filmfelvétel készült a rock-operáról, ez volt, mondták, az eredeti cél, ami miatt a darabot szabadtéren bemutatták. A film 1984 tavaszán kerülne szétosztásra. Ellentmondó hírek. A nyilvános előadást megelőzően kiadott hivatalos brosúrában az olvasható, hogy a szövegkönyv, amely Boldizsár Miklós „Ezredforduló” című prózai színpadi művén alapszik, több, mint tíz évig érlelődött és a szerzőknek (Szörényi Levente és Bródy János) többízben visszalökte a „cenzúra”: a Budapest Stúdió vezetője, Nemeskürty István és a párt történészei több helyet átdolgoztattak és a szerzőkkel kompromisszum megoldásokra kellett jutni, amíg a szerzők eredeti elképzelései találkoztak a hivatalos egyetértéssel. Az eredmény: „történelmi happening”, amely 997 és 1000 között játszódik. Nem az első eset, hogy a művészet terén Magyarországon és másutt is (a múltban vagy ma) történelmi eseményeket használnak föl aktuális mondanivalóra. Gondoljunk csak Verdi Nabuccojára! A pártcenzúra engedélyezte az István, a király című rock-operát. Azok, akik az orrunk hegyén túl akarunk látni, kíváncsiak vagyunk: miért tette ezt? A rendszer valóban liberalizálódott és elősegíti a nemzeti érzelmek fölhevítését, a keresztény hit propagálását? A lenyűgöző inszcenálás mögött nincs valami cél? S ha van, mi az a cél? A kultúra terjesztéséért felelős pártkorifeusok eddig még soha semmit sem tettek célzatosság nélkül. Elég, ha Aczél György, Gosztonyi János, vagy Boldizsár Iván itt-ott elejtett kijelentéseit olvassuk. Ezt nem tudomásul venni naívság lenne. Ezért inkább az a dolgunk, hogy kielemezzük a látszólag ellentmondásos tényekből: mi lehet az igazság? Az igazság kibogozásához nem szükséges más, mint a szövegkönyv figyelmes átolvasása. Főleg a két főszereplő szövegének áttanulmányozása. Koppány: a lázadó. Géza halála után ő akar trónra jutni. A hamisítatlan magyarságot képviseli, elzárkózik az idegen beavatkozás elől, szembeszáll a hódítókkal, a szabad, magyarok urai, akik az idegen hatalmat nem tűrik, Árpád büszke népének, hagyományainak, s nyelvének védője, az ősi törvény tisztelője és továbbvívője. Tízezer, százezer fegyveres harcos áll mögötte! Koppány kérdi, válaszra várva: Rabok legyünk, vagy szabadok? Célja csak az, hogy a szabadságot megőrizze. Koppány az egyenes út híve, nem kell aljas cselszövés, a fegyverek beszéljenek, szemtőlszembe, ahogy a tisztesség és becsület kívánja. Koppány hisz igazságának győzelmében, félelem nélkül néz szembe ellenfelével. Szemben vele: István. Új Istennek áldoz. Hívő, lelkiismeretes, jót akar. A hatalomvágy nem vakítja. Segítsd meg nemzetem, segíts az országot megvédenem! — fohászkodik Istenéhez. Sok töprengés után idegeneket hív be a magyarok ellen segítségül s harcra készül Koppány ellen, hisz „két tűz között válaszúton — békét csak bolond remél.” De még az ütközés előtt így szól: „Koppány vezér! Ne hidd, hogy én nem szeretlek. Tiéd a trón ha vállalod, mit meg kell tenned. Kezünkben van egy nép és az ország sorsa: Rómába vezet minden út, vagy pusztulásba. Fogadd el Rómát és holnap már tiéd az ország. Az országnak béke kell!” Ám Koppány szerint nincs visszaút: „Késő most már mindezt újra átgondolni. Elkésett a békevágy. Késő már a múltat értelmezni a kényszerpályán a világ.” Kettőjük közül ki a „jó”? Ki a „rossz”? Ki tudja? 997-ben Veszprém mellett megütközik a két sereg sorsdöntő harcban. Koppány és hada megsemmisítő vereséget szenved a Vecellin által vezetett seregektől. A történelem Istvánnak ad igazat. Idegen segítséggel megveri az ellene lázadó népet. Azt a népet, mely szabadságát akarta megvédeni őseinek véres kardjával, visszautasítva a „sápadt Istenséget”, hisz Árpád szabad népe nem tűr meg idegen zabolát... „Álmunk valóra válik, vagy elveszünk egy szálig, de inkább halál, mint szolgaság!” — kiáltják. Ismerős ez fülünknek. Nem juttatja eszünkbe 1848-at? Nem idézi föl 1956-ot?? István fejedelmet 1000. december 25-én, az új évezred kezdetén királlyá koronázzák. Pedig hát győzelme után szomorú a világ, vérázni csak lemezről hallottuk a rock-operát. Vajon el tudjuk-e képzelni, milyen hatást váltott ki a nagyszerűen megrendezett szabadtéri előadás, a színészek, a kórusok, a tömegjelenetek, a történelem fölmagasztalása? Tömjénfüst, fáklyafény, táncoló tömegek impozáns körtánca ...,, A bevetett eszközök szokatlan gazdagsága gyönyörködtet! ” — írja az ősbemutató után Földes Anna a Nők Lapjában. És a további sajtóvisszhang? Magyar Nemzet: „Az új magyar rockopera fináléja után harminc percig tapsolt a közönség! Ritka fogadtatás, nem mindennapos siker.” Népszava: „Aki ott volt, az újdonságnál többet , valódi érdekességet, élményt kapott.” Magyar Ifjúság: „Egy nagyszerű, az egész nemzethez szóló mű megvalósulásának örül-így az István, a király szövege már beleillik a hivatalos történelemirányítók, a párt koncepciójába. Nem a rendszer „liberalizálódása” folytán került bemutatóra a rock-opera! Hanem a rendszer képviselői, a kultúra szabályozói történelmi szimbolisztika által akarták terjeszteni önigazolásukat az 56-os forradalom leverésében és mélyebbre vésni a nép öntudatába a pártvezér már megalapozott képét. Elérték ezt? Merem állítani, hogy nem! Nem ezt érték el. A magyar zsenialitás egyik legújabb megnyilatkozása, ez a grandiózus rock-opera megállta a sarat: hiába nyirbálták meg a szöveget a cenzorok, hiába csűrtékcsavarták a történelmi tényeket olyan szöveg köré, amely beleilleszthető saját dialektikájukba, hogy a párt céljainak szolgálatába szegődjék: a közönségnek, a népnek reakciója félelmetesen és föltarthatatlanul más volt. A szerzők, Bródy és Szörényi mindketten 1946-ban születtek, már a rendszer neveltjei. De ténykedésük olyan, mint a legendás bűvészinasé: túlszárnyalták mestereik tudományát, túljártak eszükön. S tették ezt a mai fiatalok eszközeivel, a mai fiatalok tajta földön gyászba borult mezők, frissen hántolt temetők..! Még a testvér is ellenség! De idővel megnyugszik minden. A nép hálás. A történelem Istvánt igazolja, a bölcset, az igazságosat, ki győzött a gonosz felett. Róma áldása lesz rajta! A Szentatya zászlós lándzsát küld és koronát. Koppányt felnégyelik, nincs más választás, rendet kell tenni, a lázadóknak nincs megbocsátás, hisz „hősi múlttal együtt jár az árulás és zendülés.” István vállalja isteni hivatását. A rábízott súlyos tehertől majd hogy össze nem roskad. Urának hűséges híveként ígéri, hogy törvényeit elfogadja, de más szolgája nem lesz. Utolsó szavai: Lettünk.” Képes Újság: „Megvalósult egy műfaj világszínvonalú, sokáig felülmúlhatatlannak látszó hivatkozási alapja.” Új Tükör: „A mű kitűnő jellemábrázolással kelti életre az iskolai tankönyvekből ismert történelmi alakokat, illetve ébren tartja nemzettudatunkat, elgondolkoztat a múlt (és a jelen) történelmi útjainak egykori (és mai) megválasztásán.”• És itt hirtelen összeáll a kép, megfejtődik a rejtvény: Tempora mu tantur — a hajdan megemlíthetetlen 56-os szabadságharcot ma már hivatalosan tárgyalják írnak, beszélnek az „56 os eseményekről”, megjelent Karinthy Ferenc „Budapesti ősz” című könyve — Kádár akkori szerepét illik tisztázni Ehhez csak néhány száz nevet kell behelyettesíteni: nyelvén: rock-operával Nem egyezem azzal az elhangzott véleménynyel, hogy ezt a rock operát még akkor sem írhatták volna meg jobban, ha nincsen kommunizmus és szovjet megszállás Magyarországon. Mert akkor vajon megíródott volna-e egyáltalán? Mint ahogyan megszületett volna-e Petőfi Talpra Magyarja, Illyés Egy mondat a zsarnokságról-ja az elnyomás nélkül Ezek hipotetikus kérdések, de nem mutattaki a magyar nép történelme során mindig az ellenállásban kitörő erejét? Bumerángként hatott a zenemű: nem pártfelelősök által elképzelt szimbolisztika érvényesült, hanem nemzeti érzés, a történelmi múltra való büszkeség (talán még az Istenhit is!) robbant ki legszélesebb rétegekből álló közönségből. A viharos siker, a tomboló taps a bábrendszer legyőzésének volt biztos jele. Azonban a rendszer ördögien ügyes. A kapkodó letiltás után valódi kaméleonként azonnal színt változtattak: a lemez kapható, a film talán valóban bemutatásra kerül, és ha másra nem is, arra lesz jó, hogy a szabad világban csillogtassák a „liberalizálódás” lidércfényét! Ám mindenek fölött győzött a magyar tehetség. S Saroltnak talán Fiatalok és öregek... Az ember egész életében hallja ezt a megkülönböztetést. Persze kezdetben mindenki a fiatalok csoportjába tartozik és egyszerűen el sem tudja képzelni, hogy eljön majd egy nap, amikor mindenki az öregek közé sorolja — önmagát kivéve! Amíg fiatal az ember, addig dohogva foglalkozik a szülők megnevelésének kérdésével. Vonatkozik ez különösen a mai fiatalságra, amely 7-8 éves korában már érettnek és felnőttnek tartja magát. Ez még nem lenne baj, minden korban felnőttnek érezték magukat az apróságok. Baj az, hogy a mai társadalom is felnőttnek tekinti a 7-8-9 éveseket, a teenagerekről nem is beszélve. Azok már „érett felnőttek”, akiknek ízlése szerint már egész iparágak dolgoznak. A valódi felnőttek, élen a szülőkkel, azon mérgelődnek, hogy miért nem bírnak saját gyermekeikkel, miért az történik mindig, amit a család tizenévese akar? Hosszú lenne kifejteni, hogy mikor és hol követték el a hibát a valódi felnőttek, a szülők. Egy azonban bizonyos: mindenki addig ért kiválóan gyermekneveléshez, amíg meg nem születik első gyermeke. Akkor azután éppen olyan tehetetlenné és tanácstalanná válik, mint sokmillió más szülő ezen a felvilágosodott világon. Nem tartozom azok közé az érett egyének közé, akik tücsköt-békát kiabálnaka mai fiatalságra. Ezzel nem azt állítom, hogy repes a szívem, ha meglátok egy toprongyos ruhájú, görényillatot árasztó fiatalt, amint vánszorogva cammog az aszfalton. Esztétikailag engem sem derít fel ez a látvány és én is hiányolom, hogy a mai fiatalság nagy részéből hiányzik a temperamentum, alig látni nevető, önfeledten életvidám fiatalt. De azt sem állítom, hogy micsoda szörnyű világot fognak majd ezek a fiatalok létrehozni, ha ők lesznek az irányítók. Nem, ezt nem mondom, mert végignéztem, hogy teljes szülői szigorral Befejezésül pedig üzenetként szánom a szabadföldön élő magyaroknak és magyar leszármazottaknak azt a néhány sort, amivel kezdődik az István, a király című rock-opera és amemégsincs igaza, amikor királyi fiának mondja: nevelt, jól mosdott, választékosan öltözött fiatalság milyen szörnyű háborúba kergette a világot és milyen kaotikus állapotokat teremtett. Mert azt igazán nem lehet mondani, hogy Roosevelt koszos, neveletlen, nagyhangú teenager volt, mielőtt az USA elnökévé választották... És mégis, 1945 februárjában, Jaltában, egyszerűen odaadta Kelet- és Közép-Európát Sztálinnak. Ennél szörnyűbb ballépést, érzésem szerint, egy mai, marihuánás teenagerből lett leendő elnök sem követhet el. Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor a mai fiatalok minden rossz tulajdonságának alapját a felnőttekben, elsősorban a szülőkben kell keresni, ők felelősek a gyermek világrajöveteléért, ők azok, akik az újszülött első, rendkívül döntő éveiben mellette vannak, az ő kötelességük lenne, hogy a helyes irányban, a megfelelő nevelési módszerekkel készítsék elő gyermeküket az életre. De a mai szülők jelentős többségét a gyermekáldásból főként — sőt, talán kizárólag — az előkészítési munka örömét érdekli, a „kész áru”, vagyis a kilenc hónap múlva megszülető apróság már nem. Azután persze ők csodálkoznak legjobban, hogy egy ilyen szeretetnélküli légkörben felnőtt teenager fütyül a szülőkre és a világra. Megváltozott korszakokban megváltozott nevelési módszerekre van szükség. Az okos apa például már jó előre felkészíti fiát az emberi együttélés apró különbségeire. „Apu” — kérdezte egyszer egy barátom hatéves kisfia, — „hogy nevezzük azt, aki nem mond igazat?” „Hazugnak, kisfiam.” „És aki igazat mond?” „Azt gorombának!”lvekben ismétlődik a megrázó „segítsetek! ’ ’ kiáltás éppúgy, mint ahogyan az 1956. november elején hallatszott a már-már elhalkuló rádióhullámokon át: „Király vagyok, Uram, a Te akaratodból. Minden magyar királya. És én azt akarom, hogy ennek a népnek országa legyen. Veled Uram, de Nélküled.” A Tömeg kórusával végződik a mű. ..Felkelt a napunk, István a mi urunk Arad a kegyelem fénye ránk Hálás a szivünk, zengjen az örömünk Szép Magyarország édes hazánk.” „...mást itt e nép meg nem ért, csak túlerőt Nem fogja fel a múltat és nem sejti még az eljövőt Szánalmas kis lény az ember önnön sorsán túl nem lát Könnyen megtéveszti néhány jól irányzott hazugság.*’ „Valakinek holnap le kell győzni a sötétséget Mondd, te kit választanál? Valakinek holnap át kell írni a régi meséket Mondd... # Valakinek holnap meg kell váltani ezt a világot Mondd... Valakinek holnap le kell tépni magáról a láncot Mondd, te kit választanál? Segítsetek, segítsetek segítsetek, segítsetek Valakinek holnap le kell mondani hivataláról Mondd, te kit választanál? Valakinek holnap át kell venni a koronaékszert Mondd... Valakinek holnap le kell tennie végül a fegyvert Mondd... Valakinek holnap meg kell válni az életétől Mondd, te kit választanál? Segítsetek, segítsetek segítsetek, segítsetek Oly nehéz a választás.” Buenos Aires, 1984 Húsvét. Életkor és életkor Vajda Albert Ezredforduló Koppány Ráma Sápadt Istenség István — 1956 — Nagy Imre — Moszkva — a szovjet kommunizmus — Kádár János 9. oldal