Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)

1984-05-12 / 19. szám

Felszabadult kiáltás Saáry Éva Csernohorszky Vilmos: Erkölcs és politika, Nemzetőr, 1983. 260 old. Noha állandóan biz­tattam Csernohorszky Vilmost cikkeinek kö­tetbe rendezésére, ma­gamban, titkon kissé fél­tem is a vállalkozás eredményétől, hiszen nincs semmi, ami oly gyorsan elévülne, mint az „aktualitás”. Az „Erkölcs és politi­ka” azonban kellemes meglepetést okozott. Az írások, így, könyvbe gyűjtve, nemhogy ve­szítenének frissessé­gükből és súlyukból, in­kább elevenebbekké válnak, nagyobb nyo­­matékot kapnak. Már jól benne jártam a könyv olvasásában, mikor megvilágosodott előt­tem, hogy miért: ezek­nek a cikkeknek nem a napi politikai aktuali­tás a lényegük. Az elé­je kerülő események és témák csupán ürügyet és kiindulópontot szol­gáltatnak a szerzőnek arra, hogy általános ér­vényű igazságokról be­széljen — legyen bár szó egy-egy nagy író arcké­péről (Márai Sándor, Szitnyai Zoltán, Dénes Tibor), a történelem új­raértelmezéséről (Tria­non, II. Világháború), vagy olyan „banális”, hétköznapi problémák­ról, mint árulás és helyt­állás viszonya, „anya­nyelvi konferenciák” ér­tékelése, a hazaiakkal való „dialógus” esélyei, „szocialista humaniz­mus” vagy éppen az „ol­vasók felelőssége”. Csernohorszky Vilmos egyenes, tiszta ember. Olyan, amilyen manap­ság csak ritkán akad. Hisz az igazságban, és kész a végsőkig harcol­ni is érte, a maga, nem mindennapi adottságai­val, borotvaéles logi­kájával, hidegen izzó szenvedélyével és cice­rói körmondataival, me­lyek oly sokféle érvet és gondolatot kapcsolnak össze, hogy második, harmadik olvasásra is találunk, még bennük (elrejtve) olyan szem­pontokat, melyek, első látásra, elkerülték fi­gyelmünket. Ez a stílus (eltekintve most a mon­danivalótól) szinte egye­dülálló a modern, ma­gyar irodalomban és megérdemelne egy bő­vebb, részletesebb elem­zést. Hely hiányában, itt csak egy-két szem­pontra szeretnék rávilá­gítani: Csernohorszky Vilmos mindig gondo­san körüljárja témáit, feltérképezve s azon­nal betömve minden­egyes rést, melyen ellen­fele egérutat nyerhet­ne. Mesterien bánik az idézetekkel, s ellenfe­leit tulajdon szavaik­kal szorítja sarokba, ami — már magában vé­ve is!, — félelmetes tu­lajdonság! Kabdebó Tamás Cser­nohorszky írásait ,,fi­­lippikáknak”, a retori­ka iskolapéldáinak ne­vezte, én — a magam vi­zuális módján, — villo­gó, éles pengéhez hason­lítanám őket, mely pil­lanat alatt képes , elosz­latni a körülötte ár­­mánykodó sötétséget, elvágni a „gordiusi cso­mókat”... Jól emlékszem még az 1970-es években, a Fuschl-i ökumenikus találkozón, Cs. Szabó László és Tollas Tibor közt lezajlott beszél­getésre. — Csernohorszky, ugye, ügyvéd? — kér­dezte Cs. — Nem. Anesztezio­lógus főorvos. — Pedig, cikkei után, meg voltam róla győződ­ve, hogy jogot végzett. Mindenesetre, nem sze­retnék a tolla hegyére kerülni! Ő legalább őszinte volt! Mások azonban, akik irigykednek rá, vagy kiknek zavarossá­gát zavarja a hirtelen fény, igyekeznek őt, a dezinformáció, általa is felsorolt módszereivel — elhallgattatni, félre­magyarázni, szelektál­ni, átfunkcionálni, ki­sajátítani, vagy közön­séges hazugságok töm­kelegével elhalmozni. Természetesen, felhasz­nálják ellenében a vita­­technika legelcsépel­­tebb (sajnos, még min­dig nem mindenki szá­mára átlátszó!) módsze­reit is: nem a mondot­takra válaszolnak, nem érveivel vitatkoznak, hanem személyét pró­bálják támadni, vállve­­regetően megjegyezve, hogy nem történész, nem író, hanem „csu­pán” orvos. (Ezek, per­sze, elfelejtik azt, hogy a magyar- és a világiro­dalom nem egy nagy, al­kotó egyénisége — pél­dául Németh László! — indult orvosi pályáról, sőt más, nem „huma­nista” tudományok te­rületéről is. Határ Győ­ző mellesleg, építész­­mérnök!) Csernohorszkynak — az objektíven ítélő sze­mében és számára, — nem hátránya, inkább előnye irodalmi pályá­ján a természettudo­mányos képzettség, mert ennek módszerei­vel és eszközeivel job­ban rá tud tapintani a jelenségek valódi mi­benlétére, okára és re­álisabban képes boncol­ni az életbevágó, égető kérdéseket. (Gondolok itt, többek közt például, magyarországi nép­szaporulat problémáit elemző cikkére!) De szerzőnk nemcsak publicista, újságíró, ha­nem bátor, modern gon­­dolkozású történész is, aki az eseményeket so­hasem elszigetelten, hanem mindig tér- és időbeli összefüggéseik­ben, a világpolitika ko­ordináta rendszerében veszi szemügyre. Törté­nészi tehetségéből ez a kötet csak apró részlete­ket villant fel, aki azon­­ban hallatta a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör (SMIKK) tanulmányi napjain elhangzott nagyszabású, össze­foglaló előadásait Mo­hácsról és Rákócziról, elvetlenül igazat ad nekem. Nem kisebb szaktekintélyek gratu­láltak neki és biztatták további munkára, mint Ferdinandy Mihály. Mi, olvasói, erősen re­méljük, hogy ez a kötet csupán kezdetet jelent, s hogy továbbiak fogják követni! Végül egy szót cikkem címéről. Nem véletlenül választottam, nem én találtam ki. Cserno­horszky akarta — kez­detben — könyvét erre keresztelni. Hogy mi­ért? Kikívánkozott be­lőle sok minden, ami 1945 és 1968 között belé­szorult. „A szabad véle­ménynyilvánítás több mint két évtizeden át el­nyomott polgárjoga” kért levegőt. Ez a kissé patetikus, barokkos — de lélekta­nilag indokolt! — cím­elképzelés csak a ké­sőbbiek során szelídült a sokkal higgadtabb, megfontoltabb „Er­kölcs és Politiká”-rá, mely azonban — a ma­ga, nehezen feloldható antagonizmusával! —, ugyancsak robbanó fe­szültségek hordozója Egy dohány­termék, amely kimegy a divatból... Az egyik nyugatnémet napilap szomorkás han­gon búcsúztat egy ipar­ágat, amelynek terméke lassan-lassan és feltar­tóztathatatlanul kimegy a divatból. Valaha nem kevesebb, mint húsz né­met gyár termelte ezt a produktumot. Most már azonban itt az ideje, hogy eláruljuk, milyen gyártmányról van szó és elképzelhető az is, hogy ismertetése részlete­sebb magyarázatra szo­rul, mivel az ifjabb nem­zedékhez tartozók talán hírét sem hallották, vagy ha igen, téves kép­zeteik fűződnek hozzá. 'Nos, az árucikk'névé'l'' bagó. Németországban ma már csak egyetlen gyár készíti, a Grimm und Triebel, nemrég be­zárta kapuit egyik leg­nagyobb konkurrense, a Hanewacker. A Grimm és Triebel tehát kon­­kurrencia nélkül ma­radt, de kérdés, hogy őszinte öröme telik-e benne, hiszen ki tudja, hogy meddig bírja el a piac akár egyetlen gyár termelését is. Hogy mi az a bagó? A legerősebb Kentucky-i és Virginia­­dohányból készül, e két dohányfajtának a szi­vargyártáshoz felhasz­nált, selejtnek minő­síthető maradványából. Dehát a bagónak erős­nek kell lennie, ám ízes­nek. A dohányt, amiből a bagót készítik, hosz­­szasan áztatják, pácol­ják, azután fűszereket és aromákat adnak hoz­zá és ráadásul nem is ke­veset, a következőkből: tamarind, édes kömény, szerecsendió, ánizs, bo­rókabogyó, szilva, szi­rup, feketeszemű ma­zsola, fahéj és­ édesgyö­kér. A bagót elsősorban a matrózok kedvelték meg és hozták divatba, abban az időben, amikor a hajókat még fából ké­szítették és a legénység számára szigorúan tilos volt a dohányzás. Az­után elterjedt haszná­lata a bányászok köré­ben, mert hiszen az ak­nákban tilos a dohány­zás és akik erős dohá­nyosok, azok megszen­vedik e tilalmat a hosz­­szú műszak alatt. Való­színűleg, hogy napja­­­inkba­l­ is ők azok, akik még leginkább áldoznak a bagózás szenvedélyé­nek. A bagó alkonyát egyébként a különböző törvények megszünteté­se, liberalizálása hoz­ta el. Az emberiség, mint tudjuk, az indiá­noktól sajátította el a dohányzást, a pipázást és szivarozást." VIII. Orbán pápa azonban 1624-ben bullát bocsá­tott ki, amelyben kiát­­kozással fenyegette meg a dohányosokat, a törö­kök pedig még 1655-ben is úgy büntették meg a pipázót,­­ vagy hogy stílszerűen török néven nevezzük, azokat, akik csibukot szívtak, ahogy a pipaszárat áthúzták az orrukon. Az oroszok, akik sohasem végeztek félmunkát, 1643-ban en­nél tovább mentek egy lépéssel és levágták a dohányosok orrát. De azután fokozatosan eltö­rölték ezeket a törvé­nyeket és a pápai tila­lom is megszűnt 1724- ben. Napóleon császár okosabb volt, mint a tö­rökök, vagy az oroszok, se nem döfte át pipa­csutorával a dohányosok orrát, se nem­­vágta le, hanem... de vegyük csak sorjában a törté­netet. A császárnak egy udvari bálon föltűnt egy hölgy, aki annyi ék­szert aggatott magára, hogy csaknem roskado­zott a súlyuk alatt. Oda­vntette magához egyik udvaroncát és megkér­dezte, ugyan ki ennek a hölgynek a férje? — Ah, — mondotta a bennfen­tes udvaronc —,"Fran­ciaország legnagyobb dohánygyárának a tulaj­donosa. — Valóban? — mosolyodott el szórako­zottan a császár. Más­nap törvényt hozott, amellyel állami mono­póliummá tette minden dohánynemű gyártását. Máig az. A bagó tehát ki­megy a divatból. A sze­gény ember dohányzá­sa volt egykoron, mert míg a cigarettit, szivart, vagy akár pipadohányt mindenkor viszonylag magas adóval sújtották, a bagót békén hagyták a hatalmasok. De ha egy napon kimúlik is a bagó a használatból, nekünk magyaroknak nem kell­­félni, legalább a neve megmarad mindörökre. Nem úgy hívják-e a dal­játékká dramatizált Já­nos Vitézben Kukorica Jancsi édes cimboráját, hogy Bagó? négy nyh.ven a­ magva» SZABADSÁGÉRT!... j » NEMZETŐR 1] ■.«k­mtz —aiMtUS—a—* MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatal, 8 München 84 Pontf. 70. Germany Felelóa szerkesztő és kiadó: KECSKESI-TOLLAS TIBOR Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar számon kívül három világnyelven, angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anya­gi nehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. .94 országban igyek­szik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti kisebbségi jogainak ügyét. . _____ A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy idekint nem ma­gunkat, hanem a külföldet kell meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre, így dol­goztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék Pittsburghban -és nem kis eredménnyel. . . Idegen nyelvű kiadványaink zömét tiszteletpéldányként küldjük szét a szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és saj­tójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a világsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik. 1. Rendeljék meg a lapot. Évi előfizetés légipostán $ 16.00 2 Pártoló-tagok évi adománya: $ 30.00 (személyi csekken is beküldhető) A pártoló-tagok a magyar számon kívül a kívánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló Upot küldunk mely­­ben évenkint a beküldött adomány összeget beragasztható emlékbélyeg­gel nyugtázzuk. Név: (vagy szervezet neve)................................................................................. Cím: Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báró Pongrácz Cili 8333 N. Mango St. Morton Grove nl. 60053 SMIKK sajtótájékoztató 1984 május A Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör (SMIKK) idén október 25-30 között rendezi tanulmányi napjait Dél-Svájc legszebb klimatikus üdülőhelyén, Lu­­gánóban. Tárgy: GESTA HUNGA­­RORUM III. címmel a magyar történelemnek a kiegyezés és 1949 közötti időszaka lesz. Felkért előadók: Borbándi Gyula (BRD), Czettler Antal (Svájc), Yves de Daruvár (Franciaország), Ferdinan­dy Mihály (USA), Habsburg Ottó (BRD), Lukács János (USA), Padányi-Gulyás Béla (Svájc), Péter László (Nagy- Britannia). A tanulmányi napok kereté­ben nagyszabású irodalmi­zenei est és Nyugati Magyar Portrék címmel fotóművé­szeti kiállítás lesz.­­A kiállí­táson részt venni szándéko­zók részletes információt kap­hatnak az alábbi címen: Éva Saáry, Via delle Scuole 10. CH-6900-Lugano-Cassara­­te. Tel: (091) 51-88-43. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! r IVAN’S electronics BURGLAR and FIRE ALARMS Betörés és Tűz ellen biztonsági berendezések . ANTENNA és INTERCOME beszerelés — karbantartás — , javítás díjtalan árajánlat. Magyarul is beszélünk. Telefon: (312) 998-8406­­] Családi foglalkozás Vajda Albert William nagyon sok fia­tal tehetséget képezett ki, köztük saját fiát is, Bent. Benről nem tudok sokat, nagyon magá­nyos ember lehetett, bár hat gyermeke volt. Igaz, hogy hat különböző nő­től.­­ Mindegyik gyer­mek az apa mesterségét folytatta? — Csak a legidősebb fiú, Nicholas. A többi öt közül kettő lány volt, ezekről nincs adatom. A másik három fiú is a szakmában maradt, de betörtek, meg útonáll­­­tak. Elfintorította az ar­cát. — Ezt nem szeretem. Rossz fényt vet a csalá­di hagyományokra. A mi családunk arról híres, hogy a zsebtolvajlást választotta élethivatá­sul. Évszámok repkednek a levegőben. 1723 a szo­morú év, amikor a csa­lád három tagját egy­szerre fogták el és zár­ták börtönbe, és mire Henry bácsi, a család akkori feje, kiszabadult, hűlt helyét találta an­nak a 9 aranyórának és 70 tubákos-szelencének, amelyet letétbe helye­zett egy „megbízható” orgazdánál. — Akkor is voltak becstelen emberek! — mondja szomorúan Mr. X és ránéz karórámra. — Bocsánat, de sietnem kell. Megígértem a fe­leségemnek, hogy nem maradok sokáig. — Megenged egy sze­mélyi kérdést? — Hogyne, tessék. — Ön most a család­fő? — Nem. Az apám. ■-----És még? — Igen. Hatéves bör­tönbüntetését tölti. — És ön? — Én szabadlábon va­gyok. — Igen... de úgy ér­zem ... ön is folytatja a családi mesterséget? — Uram, — mondja olyan fagyosan, ahogy csak egy angol tud be­szélni, ha mélyen meg­sértették. — én egész estén át beszéltem ön­nek családomról.­.. Ha ezek után ilyen kérdést tesz fel, akkor... akkor nincs több mondaniva­lóm. Good night! Kis szégyenérzettel iszom ki maradék whis­­kymet. Igaza volt Mr. X-nek, hogy megnehez­telt. Az ember nem kér­di meg egy angol lord elsőszülött fiától, hogy örökli-e a lordi címet? Ez ugyanis természetes. Az ilyesmi apáról fiúra száll... Mr. X-et egy londoni ,,pub”-ban, kocsmában ismertem meg. A tulaj­donos mutatott be egy­másnak bennünket, ezek­kel a szavakkal: ,,Ma­ga újságíró, biztosan ér­dekelni fogja, hogy Mr. X foglalkozására nézve zsebtolvaj.” Leültünk egy asztal mellé és beszélgetni kezdtünk. Megtudtam, hogy Mr. X ősi angol zsebtolvaj-családból származik, felmenői a törvénytelenség meze­jén szereztek maguknak babért és eltulajdonított értékeket. — Meddig tudja visz­­szavezetni családfáját? — kérdem. Egy lordot meghazud­toló könnyedséggel fele­li: — A XV. századig vannak adataim. Egyik ősöm, Theodor the Slip­pery (Simoklós Tódor) a piros rózsa-fehér rózsa háború idején három­szor is halálra volt ítél­ve, de mindig meg tu­dott szökni. Innen a ne­ve. 1470-­ben, ugyanab­ban az évben, amikor a piros rózsák elkerget­ték IV. Ed­vardot, Theo­­dort is elfogták. Akkor már hiányzott a jobb fü­le, mert az egyik koráb­bi rajtacsípéskor le­vágták. Birtokomban van egy írás, amelyet ki­végzése után szegeztek ki a házra, ahol elfogták. Az írás azt mondja, hogy Theodor ősöm keze töb­bet volt­ mások zsebé­ben, mint a sajátjában és emiatt akasztották fel. Büszke oldalpillantás­sal néz rám. — Tudja, ha van egy kis időm, családom tör­ténetével foglalkozom. Talán egyszer megírom a teljes történetet. Hal­lott véletlenül a Watton­­féle tolvajiskoláról? Kicsit szégyenkezve vallottam be, hogy én re­áliskolába jártam. — Ezt az iskolát 1585- ben alapították. Watton nem volt szakmabeli — folytatta némi megve­téssel a hangjában. — Kocsmája volt. De Wil­liam nevű ősöm, Theo­dora egyenesági leszár­mazottja, vezette az is­kolát. Látta az „Oliver” című musicalt? Megnyugtatom, hogy láttam, sőt valamikor olvastam is Dickens ,,Twist Oliver” című regényét, amelyből a musicalt írták. Elégedetten bólintott. — Nohát ott az a Fa­gin... az a Fagin-féle tolvajiskola. Eredetileg Watton iskolájából vet­te Dickens az ötletet. Halász Péter, Kádártánc címen írt új regényt. Tíz dollár, vagy annak megfelelő összeg csekken, nemzetközi posta­­utalványon történő beküldése ellenében meg­rendelhető a kiadónál. Újváry „GRIFF” Verlag, Titurelstrasse 2, D-8000 München 81 Zk. 4zámil f 2­3 h­S­J 7 8 9 /o // 1Z /3 th ISg■ /6 17 1■ 19 11m 26 2/■ 221 23■ 24/ 2S i■ ' m■ 27 28i■ 29■ 3om■ 31 5^TM ■ ■ 36i■ 37 38 |j■ * ho■ ■ f f hl *3■ 9 ** hSm hl■ ■ +9 5»■1 1■r S3 __1 5* SS■ ----TmJL Si ■ 1P1 A 23. bz. rejtvény megfejtése: Légy jó mindül áltásig — Fortunátus — Életem re­génye. ­ Rejtvényünk vizsz. 1., 58., függ. 1. és 32. sz. soraiban Rudnay Gyula Kossuth­­díjas festő négy képének címét találják. VÍZSZINTES: 1. Az első kép. 15............. peremén” (József Attila). 16. Erős test­alkatú. 17. Magas nyakú blúz. 19. Rögtön. 20 Herz rövidítése. 21. Szájvíz márka. 22. Idegen női név. 24. Öreg ember tá­masza. 25. Napszak. 26. Boráról ismert spanyol város. 27. Haladó szellemű olasz író festő, publcista (Carlo). 28. Sakkban áll! 29. Nagy cukortartalmú anyag. 30. Tömegkommunikációs eszköz. 31. Tréfás. 33. Fényképezőgép típus. 35. At Ula hun neve. 37. Új-Zéland őslakója. 39. Törzs­szám. 41. Márka. 42. Menet eleje! 43. Fo­tócikk márka. 44. A szőlő betakarítása. 46. Labdarúgó trófea. 47. Tenger — an­golul. 48. Szakiparos teszi, de labdarúgó is. 49. Élősködő. 50. Imre egynemű betűi. 51. Több mint csinos. 52. Futár. 53. Elve. 56. Csak jószágnak mondható.. 57. Köz­­mérték. 58. A második kép.­­ FÜGGŐLEGES: 1. Ez a képe Velencé­ben van. 2. Biztosítékul letett összeg. 3. Skiccel. 4. Tó, melybe az Amu-Darja fo­lyik. 5. Számos. 6. Ozmium. 7. Étkezéssel kapcsolatos szócska. 8. Reszketve. 9. Iz­landi pénz. 10. Koca. 11. A német ábécé utolsó betűjének neve. 12. Mint a 7. sz. sor. 13. Egyik helyre sem. 14. Egyik té­vébemondónőnk beceneve. 18. Kőzelék­­intvény. 22. Ady Endre verse. 23. Régi súlymérték. 24. Neves matematikus volt (Manó). 26. A „Három a kislányából az egyik. 27. Mezzoszoprán szerep „A pa­rasztbecsület” c. operában. 29. A „Dióbél királyfi" írója. 31. Mivel. 32. A negyedik kép. 33. Piaci árus. 34. Átlagos. 36. Kis­­ázsiai pénz- és súlyegység. 38. Nevelés madár. 49. Elvisel. 42. Finom gyapjúkel­me. 44. Állati takarmány. 45. Egyfajta biliárd. 46. Kutat. 48. Orvosság. 49. Üveg­­gyári olvasztó üzem. 51. Kevert sav! 52. Keverék része! 54. Latin és. 55. Néző egy­nemű betűi. 56. Biztatás.

Next