Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)
1984-09-15 / 37. szám
Látószög Hajnal László Gábor I. rész. Gyalogjáró gondolataink gyakorta bukdácsolnak, ha a mai magyar színházi életről szeretnénk valamit szólni. Józan felismerésünk ugyan azt diktálná, hogy ragaszkodjunk saját véleményünkhöz és vállaljuk az egzaltált hazafiaskodás, túlzott nemzetieskedés vádját is, de tegyük fel konkrétan a kérdést: mi történik odahaza a Thália otthonaiban? Hová tűnt a régi dicsőségünk, az alkotó műhelyek miért válnak annyiszor a hatalom szemében veszedelmes lövészárkokká, ahonnét — ha ezt engednék! — nacionalistának, sovinisztának ítélt mondatokat durrogtatnának a szerzők. Ez a folyamat persze nem most kezdődött, hiszen a népet féltő írókat már 1949-ben le- és megintette Horváth Márton. Azóta természetesen a helyzet sokszor változott, akadtak pillanatok, amikor a társadalmi valóságot vizsgáló és bemutató darabok nyilvánosságot kaphattak, ám az utóbbi esztendőkben ismét hibádzik valami a pódiumok környékén. Szakonyi Károly mondotta: „A színház szertartás: lejátszuk hibáinkat!” E pompás meghatározás a lényegre mutat rá, mert a kultúrpolitika irányítói pontosan ezt nem akarják. Siránkozni, sajnálkozni viszont szabad, mi több, hovatovább évente tartanak vitát arról. Mit tehet a mai magyar dráma a mai magyar színházért? Ilyenkor szakemberek hümmögnek, morgolódnak, érvelnek, oly sok az íróasztalban heverő mű, annyi kitűnő munka jelenik meg folyóiratokban, antológiákban, hogy szükség lenne ezeknek rivaldát biztosítani. De nem, a párbeszédet sürgető útegyengetők javaslataira, minduntalan legyintenek. Pedig a különböző tanácskozásokon elhangzottak számos konstruktív javaslatot tartalmaznak. A szombathelyi Életünk folyóirat 1983. október végén háromnapos öszszejövetelt szervezett Bozsokon, ahol rendezők, színháztörténészek, dramaturgok, drámaírók, kritikusok beszéltek a válság okairól. Illés Jenő, a Film- Színház- Muzsika munkatársa a pályakezdőkről így vélekedett: ízA kontinuitás hiánya taszította, szorította légüres térbe és marginális helyzetbe a fiatal drámaírókat. Nem lehet csodálkozni azon, hogy róluk szólva megszülethetett a hiánydramaturgia tetszetős teóriája. Nem állíthatjuk, hogy a cselekvő hős hiánya, a társadalmi, közéleti csatáktól való távolságtartás, a közösségi tudat nélküli létezés, a cselekvéshiányból származó cselekvésképtelenség teszi eleve egysíkúvá ezeket a drámákat. De az bizonyos, hogy a drámaiság lényeges hatáselemeitől fosztja meg a műveket ez a fajta dramaturgia. Súlytalanná válhat ily módon mindaz, ami a színpadon történik. Esetleg bagatell magánüggyé, némely fiatal drámaíró azért sem tud kijutni a színpadi nyilvánosság elé, mert a színház szerint nincs meg bennük a mérsékelt érdeklődés kiváltságának reménye sem. De így bizony felnőni sem tudnak. Úgy járnak, mint ifjú Lebodovics a Hallaluja főhőse, akinek tragédiája és katasztrófája az, hogy fölötte hiába múlnak az évek, valamiféle visszamaradott gyerek marad.” A nép, a nemzet kiskorúsítása hazánkban szinte mindenütt tudatosan történik. A gazdasági, politikai életben éppúgy, mint a művészetek különböző területein. Ezért nehéz a kritikusok dolga, hiszen ha az ide-oda csapongó fecsegés helyett okkal, s joggal bírálják a ,felkent és védett” művészeket, az ostor rajtuk csattan. Ezért aztán jobb a békesség” alapon inkább arról motyognak, hogy a rendező nem tudott teljesen azonosulni a művel, a színészek olykor gépiesek, a díszletek és jelmezek kissé elnagyoltak, de egyébként— amúgy — tulajdonképpen a koncepció sikeresnek tekinthető. Némely bölcselkedő hajlamú ítész alkalomadtán még azt is hozzáteszi, hogy az ember tragédiája nem más, mint maga az élet, hiszen ennél nincs veszélyesebb, mert idáig ebbe mindenki belehalt. Bizony, ez így igaz, de akkor miért a túlságos óvatosság, hogy semmi meghökkentőt. Csoóri Sándor írja a Faltól falig című kötetben: „A remény, mint valami kálváriahegy, mindig felkínálja megmászható meredélyeit, a kétségbeesés pedig földrebuktatja lejtőjét. Vörösmarty végszónak is beillő ,Nincsen remény! Nincsen remény!’ verssorára szinte az önkívület rímelteti rá a Vén cigány fölszárnyaló sirait’ ,Lesz még egyszer ünnep a világon!’ Madách jéghideg álmát, a Tragédiát, egyetlen gyertyaszál próbálja fölolvasztani: ,Ember küzdj és bízva bízzál!’ S mi más Jókai megkésett romantikája is, mint puha tollal kitömött párna? A nemzet hajtja le rá álmodni fejét. Szembefordulás helyett fordul a fal felé... Állandóan a nemzetet gyömködni bele egy kémcsőbe, lehetetlen vállalkozás. Hiszen még a legtörékenyebb nemzet is mindig túl nagy szikla ahhoz, hogy a lét sejtekre is kiható törvényeit rajta vizsgáljuk. A vizsgálandó anyag már tömegével is ellenáll. És különben is az ember csak a saját fájdalmát ismerheti igazán — egy korszakét, egy nemzetét, vagy másokét csupán csak vállalhatja.” De vajon mennyien teszik ezt, s ha netán valaki hazafias szemléletű drámával jelentkezik, kap-e zöld utat? A válasz többnyire az, hogy nem. Illyés Gyula Különc című darabja, amelyben Teleki Lászlónak állít emléket, másfél évtizedig porosodott, Németh Lászlót sem engedték túlságosan „mély-magyarkodni”, s ezt látva a fiatalok felrántották a kalózlobogót és modern- abszurd- groteszk művekkel próbálkoznak, amikben általában csak annyi a magyar, hogy ezen a nyelven írják. Az igény viszont nagy, hiszen amikor sikerül egy-egy nemzeti érzéseket közvetítő produkciót bemutatni, nincsenek ,fantomnézők”. Zuhoghat az eső, sugározhat focimérkőzést a televízió, a széksorok teltek. Elég csupán a Csíksomlyói Passiót említeni. Az élelkalandozó töprengésünk oka, hogy a sikeresnek hangoztatott színházi műsorpolitika és a közönségigény közötti szakadékot akarjuk valamiképpen átugrani, de túl nagy a távolság. A Magvető Kiadó gondozásában,1988-ban jelent meg Tarjáts Tamás Százszor színház című kötete, s ez a gyűjtemény az elmúlt évtized alatt készült bírálatainak nagyjából felét tartalmazza. Amikor az elsőt vetette papírra, alig húsz esztendős diák, s most, túl a harmincon, irodalomtörténetet tanít a bölcsészkaron. Kritikusi munkássága közismert, az úgynevezett ,,nagyreményűekhez” tartozik, s újszerű stílustörekvésével méltán szerzett híveket magának. Könyve ugyan hullámzó színvonalú, ám a színházművészet aszályos esztendeiben is igyekezett megtalálni azokat a bemutatókat, ahol hazai szerzők, magyar gondolatvilágú műveit tűzték műsorra. Tudósításait, észrevételeit olvasva egy kicsit meghökkenünk, amikor azt látjuk, hogy az első darab, amit elemez, Shakespeare János király című drámája, Ruszt József rendezésében. No, nem azon csodálkozunk, hogy a kitűnő angol szerző művével kezdi kötetét, hanem a hatalom olyan képviselőjét mutatja be, aki gyilkolni gyámva, de ármánykodó, Hamletként vívódó, ám közel sem annyira tehetséges uralkodó, és későn jut el a fölismerésig: „Vérben vetett alap nem biztosít. s Mások halála életet nem ad.” Tarján Tamás 1975- ben írta eme bírálatát, ügyelve arra, hogy ne legyen semmi „áthallás”, de az idők múltával szétrepedeztek az öncenzúra abroncsai. A kortalan történelmi párhuzamok így lesznek nyilvánvalók, s ha az 1983 augusztusában, Budapesten bemutatott „István, a király” rockoperára gondolunk, borzongásunk nem ok nélküli. Az ismert számizdat újság, a Hírmondó 5. számában közölt kritikában a cinizmus ritkán tapasztalható eleganciájával élcelődik a szerző azon, hogy a kádárizmus elmélete mennyiben hasonlít a szentistváni gondolatokhoz. A zsémbeskedésből nem hiányoznak a morbid humorú fejezetek sem: „Úgy szól a fáma, hogy a budapesti pártbizottság első titkára — hála neki is — személyesen fogadta a darab alkotóit hogy maga, valamint Kádár elvtárs nevében gratuláljon a jól sikerült produkcióhoz, s összekacsintva hozzátegye hogy János király’ megértette ám a célzást sőt ő még azt is meg tudná mondani, hogy kit jelképez Koppány, ha a hely szelleme — s itt kezével lehallgató berendezésekre utaló mozdulatot tett — nem késztetné őt hallgatásra.” (Folytatjuk. fmistops legala,ari"WICES" Ügyvéd és jogtanácsos Végrendeletek — Baleseti ügyek Ingatlan átírások — Emigrációs ügyek Közlekedési—bírósági ügyek (Traffic Court) Nyugdíj (Soc. Security) ügykezelés Válóperek — örökösödési eljárások etc— Méltányos ügykezelési díjak PAUL SZIGETVÁRI ATTORNEY AT LAW 200 S. Prospect. Park Ridge 111. 60068 Tel: (312) 825-1395 vagy 692-7863 Márai kultusz Ausztráliában Fáy István ,sincs más haza, csak az anyanyelv.” Évek óta nagy figyelemmel kísérem azt a példa nélkül álló kultúrmunkát, melyet az ausztráliai etnök rádió magyar osztálya végez Sydney, Melbourne és Adelaiden keresztül. Onnan ismerem ezeket, hogy műsoraikat megküldik részemre hangszalagon. Nagy előnyük, hogy heti három óra áll rendelkezésükre, így van idejük hírek, események, ismeretterjesztő előadások, interjúk és komoly irodalmi programok sugárzására. Egészen természetes, hogy ennek a megszervezése a napi munkájuk után ezt a végzőknek rendkívüli áldozatot követelő feladat. Én e helyen kizárólag a rádiók irodalmi műsoraival foglalkozom, mielőtt a címben jelzett tárgyra térnék. Néhány rendkívül széles irodalmi műveltségű ember összefogása ez az eredményes, magas nívójú munka, mely a hallgatókra úgy hat, mintha álmodnának, mert elképzelhetetlennek tűnik, hogy hazánktól elszakadva ilyen magas színvonalú, ilyen ízléssel és szaktudással megszervezett interpretáló munka lehetséges. Ahhoz, hogy oda eljussanak, ahol ma állnak, hosszú évek szívós, rosszindulatú kritikáktól, hozzá nem értők gáncsoskodásaitól kísért kitartás kellett. Tisztában voltak azzal, hogy legelőször összeszokott együttest, majd közönséget kell nevelni, mert hiába van meg a tudás, a szakértelem, ha ezek az elsőrendű fontosságú feltételek hiányoznak. E minden kritikát elviselő önmagukat felégető, feladatnak az elvégzésére anyanyelvünk három szerelmese, irodalmunk és az európai irodalom három széleskörű ismerője, Soós Miklós, a Sydney Rádió igazgatója, Legárd László az irodalmi szerkesztő és Csepelyi Rudolf a melbournei rádió vezetője vállaltak. A sok évre előretekintő programhoz csatlakozott hat-nyolc kiváló előadó, köztük Ruttkay Arnold, aki Soó Bernát néven ír lapunk számára. Műsorukon változatos, szélesskálájú dolgokat hallunk. Ragyogóak régi, nagy színészeink portréi, költői arcképeik, hangjátékaik. Tavaly már odáig jutottak, hogy Márai Sándor Randevú c. rádiójátékát adták elő Deseő Walter és Csiky Mária nagyszerű tolmácsolásában. Ezt követték Hegedűs Géza: Zsuzsanna és a vének c. kamaraműve és Csepelyi Rudolf ragyogó hangjátékai. Ez év telén pedig óriási meglepetésemre, Márai kalandját hozta meg a posta, olyan előadásban, mely a régi Kamaraszínház előadásával is felveszi a versenyt. Deseő Walter, Csiky Mária, Vallay Zsuzsa, Pénzes János és Szondy György brilliáns volt és eszembe jutatta az időt, amikor a pompás darab több, mint háromszázszor ment a Kamara Színházban. Legárd Lászlóról már évek óta tudom, hogy Márai páratlan írásművészetének egyik kiváló ismerője. Őt minden munkájában támogatja Soós Miklós és az ausztráliai Magyar Élet című hetilap, Csapó Endre és Márffy Attila szerkesztésében. Évek óta tartanak egy-egy nyilvános estet valamelyik színházteremben, egyegy nagy szellemünknek dedikálva. Ebben az esztendőben ezt Márai Sándornak, legnagyobb élő írónknak szentelték. Eredetileg két előadást terveztek a Sydney University College színháztermében. A jegyek mindkét előadásra elővételben keltek el, úgyhogy harmadszor is meg kellett ismételni. Mikor megérkezett a hatalmas méretű, merített papírra nyomott meghívó Márai Sándor fényképével nem hittem a szememnek, mert ilyet nemhogy Gratulálunk a Sydney Rádió kiváló író és színészgárdájának azt kívánva, hogy az elkövetaz emigrációban, de otthon sem láttam soha. Ez volt a sok éves nevelés eredménye. Legárd László jól tudta, hogy a közönség szomjazza a szépet, mert már megtanulták a nagy tapasztalatot, melyet a Mester három mondatban, különböző helyeken így tömörít axiómába: kező esztendőkben is tegyenek hitet irodalmunk halhatatlanjai mellett. „Amit ma szellemi szabadság védjegyével mutogatnak, legtöbbször nem más, mint órabéres prostitúció, pénzéhes pornográfia.” „A demokrácia lelkesedik mindenért,ami információ, de viszolyogva fél a műveltségtől, mert a műveltség személyes cenzúra és vizsga.” „A költészet az, amikor a költő vizionárius képessége erejével meglátja a tüneményben a valóságot.” Ez a közönség mind Albert a Kék Újság manezt tudta és szomjazta katársai és hallottuk Márai utolérhetetlen művészetét és bölcsességét. A műsor 54 számból állt az összekötőszövegekkel együtt, Legárd László összeállításában és összekötőszövegeivel. Ezek a néhány mondatból álló promenádok annyira tömörek voltak, hogyha nem hatja át őket a lírai melegség, úgy hatottak volna, mint egy matematikai képlet. A műsor tökéletes keresztmetszetet adott a nagy író életművéről. Tizenegy verset hallottunk a korai „Mint a hal, vagy a néger” c. verseskötetéből, valamint a „Delfin visszanézett”-ből. Hét részletet az ugyancsak fiatalkori, csodálatos „Füves könyv”-ből. Részleteket a Vendégjáték Bolzanóban, Kassai polgárok, San Gennaro vére, Föld, Föld, Szindbád hazamegy és a műsor címét adó, A gyertyák csonkig égnek c. remekművekből. A rendező kiváló invencióját dicséri, hogy öt kortárs emlékezését is beiktatta Márairól.. Ezek közül az elhunyt Csonka Emil és-Vajda Megyeri Sári, a nagy Gyergyai Albert, valamint Komlós Aladár rövid, frappáns emlékezéseit. Ilyen irodalmi estet még soha nem hallottam, mert a tökéletes folyamatosságot csak az egyes számok utáni ha talmas tapsvihar szakította meg. Az egész olyan volt, mint egy hatalmas crescendo, hogy közel három óra elteltével a Halotti Beszéd megrázó tolmácsolásával érjen véget. A szereplőket valósággal lázba hozta a közönség lelkesedése. Itt említem meg a neveiket, mert kulturális életünk posványában új utat jelentett teljesítményük. Név szerint: Bencze Magda, Drabos István, Fraknói István, Tóth Magdi, Soós Miklós és Vadas Lajos, azonkívül több kitűnő mellékszereplő. Meglátszott, hogy a rendező, a szereplők és a közönség tökéletesen egy áramkörbe kapcsolódtak, mert megértették a nagy Mester prófétai szavait: „Válságos korokban elkövetkezik egy pillanat az ember számára, amikor dönteni kell, nyelvi értelemben talán rozsdásodó szavakkal, de szabadon mondja el, amit mondani akar, vagy asztmás köntörfalazással, törzsökös anyanyelven hazudjon? Ez csikorgó, kemény pillanat, de nem lehet megkerülni.” Márai Sándor ezt válhat el annak, akinek lálta és tudta, hogy nyel- Arany János a mestere ve soha nem rozsdásod- és írt a mai napig: .......mert szerette hazáját, zsémbert a nemzettel s szerette volna életre rázni a nemzet erőit.” Az új amerikai űrkomp a Discovery diadalmas visszatérése A Discovery, a legújabb típusú amerikai űrkomp apró bajoktól eltekintve (a befagyott szennycsőre rakodó jégcsomó eltávolítása) tökéletesen bevált útján és a kaliforniai Edwards katonai repülőtéren menetrendszerűen érkezett csütörtökön napkeltekor. Az amerikai űrkutatók jubileálnak, legvérmesebb várakozásukat is felülmúlta a legújabb kísérlet és a siker az űrprogram kiterjesztését fogja eredményezni. Az irgalmas szamaritánus Burke Lance akit Mondale a demokrata párt főtitkárának nevezett ki, majd az első támadása után nyomban ejtette, a megszégyenítést jóléttel fizette meg. Mondale tervezett georgiai látogatása előtt titokban értesítette az elnökjelöltet, hogy sem Georgia kormányzója, sem kormányzó helyettese, sem köztiszteletben álló szenátora Sam Noon, a fegyverkezési szakértő, mérsékelt demokrata szenátor nem vesznek részt Mondale georgiai fogadási ünnepségén. Ez olyan megszégyenítő lett volna, hogy Mondale gyorsan lemondta a tervezett jövetelét. Burke Lance titkos gesztusával kimutatta, hogy jellemesebb ember, mint pártjának elnökjelöltje. • Százéves a Petőházi Cukorgyár. • A Csongrád megyei Nagymágocs község közelében egy 1,500 év előtti műhelyt tártak fel a régészek. A szakemberek szerint a műhelyt elsősorban halfüstölésre használták. c rr'mi ‘ MASTERCRAFT Electronics Inc. Custom Electronic Systems Burglar & Fire Alams Central Station/Police Hook Up Master Antenna & Closed Circuit T.V. Telephone & Intercom Systems Apartment Intercom — Call Systems Díjtalan árajánlat Magyarul is beszélünk. IVÁN GÁTI 998-8406 P.O.Box 517 Glenview, m. 60025 Zürich: Apropó: földrotáció. A május 12-én Zürichben megnyíló Phanomena nevű kiállítás láthatóvá, illetve érzékelhetővé teszi a Föld forgását. A kiállítás központjában a környezet titkai és fenoménjei állnak: akusztikai, optikai, meteorológiai, matematikai jelenségeket szemeltetően mutatnak be a látogatóknak. Így például egy 30 méter magas acéltoronyban az úgynevezett „gravitációs liftben” a látogató saját testén észlelheti a nehézségi erőt, amikor a lift gyorsul, vagy hirtelen lassul. Műszerek mutatják az utas testsúlyának növekedését, vagy csökkenését. A Föld forgását 22 méter hosszú ingával teszik láthatóvá. A természettudományi jelenségek megelevenítésében szerepet játszanak a lausannei és zürichi műszaki főiskola tudósai. • Sydney: Egy 30 éves ausztrál kereskedelmi ügynök saját állítása szerint kifogástalanul ép és álomszerűen ragyogó fogsorával minden lányt levesz a lábáról. Ezzel többek között 26 éves fogtechnikus feleségének is dicsekedett és ez lett a veszte. Az asszony ugyanis bánatában nagyon megbosszulta magát. Mivel a csábítómosolyú férj estérőlestére új hódító útra indult, a feleség egyszer és mindenkorra véget akart vetni a szerelmi kalandozásnak. Erős kábítószert kevert férjének mindennapos vitamin-italába. Az alvó házastársnak aztán szakszerűen kihúzta minden fogát. négy Nyelven a magyar . SZABADSÁGÉRT! ?, | S NEMZETŐR® —*•—»—z*w—mar—maiopa MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatal, 8 München 34 Partr. 70. Qarmany Felelős szerkesztő és kiadó: KECSKÉSI-TOLLAS TIBOR Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar számon kívül három világnyelven: angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anyagi nehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. 94 országban igyekszik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti kisebbségi jogainak ügyét. A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy idekint nem magunkat, hanem a külföldet kell meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre, így dolgoztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék Pittsburghban — és nem kis eredménnyel. 1 . Idegen nyelvű kiadványaink zömét tiszteletpéldányként küldjük szét a szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és sajtójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a világsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik: 1. Rendeljék meg a lapot. Évi előfizetés légipostán $ 16.00. 2. Pártoló-tagok évi adománya: $ 30.00 (személyi csekken is beküldhető) A pártoló-tagok a magyar számon kívül a kívánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló lapot küldünk, melyben évenkint a beküldött adomány összegét beragasztható emlékbélyeggel nyugtázzuk. Név: (vagy szervezet neve)........................................................................ Cím: Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báró Pongrácz Cili 8333 N. Mango St. Morton Grove Il. 60053 7. oldal