Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)
1985-03-02 / 9. szám
10. oldal Párizs, Párizs... Szőke Klári ________ A párizsi St. Lazarpályaudvaron ültem le az egyik „kék vonatba” Ezeket magyar fogalom szerint munkásvagy kiránduló vonatoknak nevezhetjük, hiszen csal rövid távon közlekednek Párizs és környéke között, elsősorban a vidéki dolgozókat szolgálva. Kis megkönnyebbül sóhajjal ültem be a tiszta, jólfűtött, kényelmes kocsiba. Ugyanis amióta szocialisták lettünk (már mint Franciaország) ezek a vonatok, de még a nagy vonalakon is, majd mindig késnek sőt, egy-egy indítás el is marad. Bizonytalanná vált az eddig percre pontos közlekedés. Jogos tehát a megkönynyebbült sóhaj, ha egy vonat a jelzett időben el is indul útjára. Azelőtt is volt leállás sztrájk miatt, de mindenkor bejelentették előre , a dolgozók más megoldás után nézhettek: vagy kocsijukon indultak munkahelyükre, vagy bent aludtak Párizsban rokonnál, barátnál, de nem volt ez a bizonytalan topogás, hiábavaló várakozás a pályaudvarokon, mint ma. Miután kényelembe helyeztem magam, darab papírt kerestem elő s följegyeztem „cuillére hongroise”. Ez annyit jelent: magyar kanál, de egyben fakanalat jelent. Tehát a fakanalat itt is magyar kanálnak nevezik. Ott jöttem el (Párizsban jártamban) Micchel Olivier gyönyörű patinás étterme előtt, s erről jutott eszembe a franciáknál használt neve a fakanálnak: magyar kanál. Ezt tőle tudtam meg, Michael Olivier-től. Ugyanis, ez a híres ét teremtulajdonos heten ként egyszer bemutató előadást tart a francia konyhaművészetről a TV-ben. Amikor csak időm engedi végignézem előadásait melyek bevezetnek a francia konyha titkaiba s egy ilyen jövevény sokat tanulhat tőle. S ezeken az , előadásokon, ahol magyarázat közben elkészíti az ételeket, mindig kihangsúlyozza, hogy most magyar kanállal , (fakanállal) kavarunk! S az ember fölkapja a férjét, hogyan hát, tőlünk ered a fakanál? Ki tudata ezt? Egyáltalán tudnuk mi ezt otthon, hogy a nálunk faragták első- a ként, talán pásztorok, a fakanalat? Milyen útjuk lehetett Párizsig? Kicsi volog ez, kár ezen tűn ődni? Semmi sem ki- ^ :si, még egy fakanál sem, ha magyar erede- g. - n így tűnődtem kényel- ^ nesen hátradőlve ülése- _ nen, amikor az egyik fő megállóban ragyogó fia tal lány szállt föl s le-üolt mellém. Alig indult bá tovább a vonat, hirtelen rámborult és zokogni kezdett. Meglepetésemben a szemben ülő férfire bámultam. Az ugyancsak nagyot nézett, hiszen látta rajtam, hogy ez a fiatal teremtés ismeretlen számomra. Sokszor mondogatom: én már nem csodálkozom semmin, de rám ezek a franciák értenek ahhoz, hogy újra és újra meglepjenek valamiképpen. Mert elég meglepő amikor az ember elgondolkozva üldögél egy vonatban, s a mellette ülő hirtelen ráborul és zokogni kezd. Mit csinálhattam ilyen váratlan helyzetben? Simogattam a fejét és nyugtattam. Azt sem tudtam mi felől, haláleset, vagy hűtlenség érte? Gondoltam, inkább ez utóbbi, hiszen fiatal volt és nagyon hevesen zokogott. S kérem, leszállt úgy a vonatról, hogy nem tudtam meg semmit. Amikor fölállt, bocsánatot kért e sza vakkal: Ne haragudjon asszonyom, de nekem most nagyon kellett valaki akire ráboruljak kisírni magam. Erre a szemben ülő férfi megjegyezte: Bizony, az sokunkra ráférne. No még csak az kéne, gondoltam, hogy ez is átüljön mellém zokogni. Elég volt ennyi a mai napra, s jobbnak láttam az ajtóhoz állni leszállásomig. Bizony furcsa népség ez a francia. Nálunk magyaroknál, annak a bizonyos „bánatfának" legalább elmondtuk volna mi a baj... Dr. Lukáts György Obstetrics/Gynecology * 4= megnyitotta szülészet- és nőgyógyászati rendelőjét. PH: (312) 869-7555 St. Francis Prof. Bldg. 800 Austin St. Evanston, II. 60202 Visit by appointment Felhívás a magyarsághoz! Folyó év április végétől kezdődik Ottawában — Helsinki, Belgrád és Madrid után — Az Emberi Jogok Konferenciája. Kötelességünknek tartjuk, hogy ezen a konferencián a magyar sérelmeket, különösen az erdélyi és a felvidéki állapotokat, a delegátusok tudomására hozzuk és orvoslást eszközöljünk ki. Munkánkban számíthatunk a szovjet uralom alatt lévő többi nemzet emigrációs vezetőinek támogatására. Ennek érdekében a Kanadai Magyarok Szövetségének megfelelő felkészültséggel kell rendelkeznie, hogy ezt az életbevágóan fontos feladatot elláthassa. A konferencia több hétig, esetleg több hónapig is eltarthat, ami komoly anyagi és erkölcsi felelősség elé állítja a nemzethű emigrációt. A jelenleg rendelkezésünkre álló anyagi alapunk elégtelen a feladatok megoldására. Ezért kéréssel fordulunk minden magyarhoz, hogy tehetsége szerint adakozzék magyar képviseletünk költségeire (állandó iroda fenntartása Ottawában, elszállásolás, nyomtatványok, felvilágosító füzetek, emlékiratok kiadása stb.), hogy a reánk hárult feladatot minden tekintetben elláthassuk. A Kanadai Magyarok Szövetsége, a torontói Magyar Kultúrközponttal egyetértésben gyűjtést indít diplomáciai szolgálatunk céljaira. Az adakozók adóból levonható nyugtát kapnak a torontói Kultúrközponttól. Abban a reményben hogy felkérésünk az emigrációs magyar társadalom nemzethű rétegében megértésre talál, maradunk hazafias üdvözlettel: Kanadai Magyarok Szövetsége Megajánlás Adományomat.........dollár értékben a Kanadai Magyarok Szövetsége címére, az 1985. évi ottawai konferencia költségeire csatolom □ Csekkszám:............. Adómentesítő nyugtát kérek □ aláírás Név:................................................................... Cím: ................................................................... Postai irányítószám:................Telefon:. Levélkihordók alkonya ti, előrehaladott korban lévő polgárok talán a végeredményt már nem érjük meg, de minden bíztató jel arra mutat, hogy a levélírás las san kezd kimenni a di vatból. (Családom egyes tagjainál különben soha nem is volt divatban.) Évszázadokkal ezelőtt a lovas stafétával lett népszerű a levelezés, és úgy hiszem virágkorát a légcsavaros repülőgépek korában érte el. Akkoriban olyan közkedvelt lett, hogy a postások napjában kétszer is kézbesítettek, hogy győzzék a kihordást. Később viszont, meglepően, a nagysebességű lökhajtásos repülők bevezetésével a levélkihordás fordított arányban lelassult. Úgy látszik az volt, ami a repülőmotorokat gyorsan lökte és hajtja, csak a postásokat nem lökte és nem Só Bernát hajtotta senki. A három-négyhetes késéssel érkezett légipostás küldemények olvasásakor egyre többen mondogatják mostanában: „igen, szép-szép a technika, de a postabélyegzőt nézve inkább lökhajtásos levélszortírozókra és kihordókra lenne szükségünk. Mert bizony, az utóbbi ötven-hatvan évben úgy tűnik, fejlődést tekintve, két ellentétes irányba halad világunk. Valamikor például sok levél kezdődött ilyen bevezetéssel : „Tisztelt Sándor sógor, kívánom, hogy jelen soraim jó egisségben tanuljanak.. Manapság könnyen meglehet, hogy mire egy ilyen express légi úton feladott jókívánságot kikézbesítenek, a tisztelt Sándor sógor sírján már a koszorúk is elhervadtak. És valószínű, hogy éppen ezért megy ki a divatból egyre inkább a levélírás. Mert ma, amikor már műbolygók keringenek a fejünk felett, egyre többen rájöttek arra, hogy levélírás helyett sokkal egyszerűbb és kényelmesebb — mondjuk Ausztráliában — feltárcsázni 10-15 számot és valahol Rióban, vagy San Franciscóban hajnali fél négykor, mint valami technikai csoda, egy éjjeliszekrény tetején megcsörren a kívánt telefon. Ami a csengő után elhangzik, rendszerint annak is megszokott menete van. Valamikor a levélírásnak is voltak bizonyos formai szabályai. Most, XXI. századunk küszöbén az ilyen jó választ a műbolygó engedelmesen dobja át a Csendes-Óceánon, de közben ki nem érdemelt átkok sora száll arra az ártatlan nőszemélyre, aki a telefon feltalálóját világra szülte. Viszont az üzleti levelezés kiküszöböléséhez még ennél is kényelmesebb mérföldlépő csizmát húzott a technika. Nem kell ma már többé cégeknek rettegve hajnali telefonbeszélgetések majdnem kivétel nélkül ezzel a kérdéssel kezdődnek: „Te Jóska! Most ilyenkor nálatok hány óra van...?” Az udvarias tájékoztatárni a fizetési felszólítást hozó levélre. A műbolygó pillanatok alatt készségesen kivetíti akár a gorombahangú üzenetet is a földgolyó túlfelén az adós képernyőjére. Még figyelmesen csenget is a gép ha a túloldalon csődöt jelentett a hitelbank, vagy megbukott a társascég. Tehát úgy látszik, új kor küszöbéhez érkeztünk el. Lassan búcsúzhatunk, a kihalófélben lévő levelezéstől. Még néhány évtized, és a levélpapír, a boríték, a húszfilléres bélyeg olyan idejétmúlt tárgyak lesznek mint ma a tinta, a vágotthegyű toll, vagy az itatóspapír. És akkor képzeljük el, abban a boldog jövőben, a gyöngy — vagy ákombákom betűkkel teleírt levélpapír oldalak helyett műbolygók fogják majd közvetíteni tengereken át a világrengető híreket arról, hogy a Stanci néni beteg, a Vali válik, a Böske hatodik hónapban van, szerdán lesz az esküvője, Jenő még mindig iszik, enyhe volt a tavasz, a dughagyma április közepére kibújt, Pistike leérettségizett, Lacika megbukott, Totyika már egyedül ül a bilin, Kádár remek ember, és az oroszok még mindig nem mentek ki Magyarországról. " Amikor Gizike a második kezemet kérte meg, mert az egyikbe, már kétszer belevágott manikűrözés közben, imigyen szólt hozzám. . . Azt hallottam valakitől, hogy magának nagy mennyiségű esze van, hát bogozza ki azt, ami velem történt és történik mindig, mert ez mégiscsak abszolút, nem? Na. Tizennyolc éves vagyok és szép, tudom, mert Szokták mondani, meg tükörbe nézegetni is szokok, hát látom miről van szó és jönnek a fiúk. Udvarolnak nekem, hogy ilyen még nem volt, meg így, meg úgy, aztán elmegyünk moziba vagy kirándulni vagy valami, és én hallgatni szokok, mert nem jut eszembe semmi, meg persze az sem érdekel, amit a fiúk mondanak nekem, de persze nem is zavar, mert nem nagyon figyelek, sőt néha kicsit sem, mert buták, mint a manikűrolló és mindenki csak a saját kövét fújja. Például, volt egy udvarlóm, aki sofőr, mindig csak arról beszélt, milyen a kuplungja, meg a kereke, meg százzal szalad, ha jön a rendőr, meg borravalókról, amiket nem kap, mert az utas fukar, nem becsüli meg a jó sofőrt, meg hogy ő ilyen kocsit hajt, holott amolyat szeretne, meg ilyen szamárságokat. Én csak bólogattam, hiszen azt sem tudom, mi az a kuplung, de nem is fontos, mert mi lehet, ha ő mondja, de még egyszer találkoztunk, aztán felém se jött. Abbahagyott, mint egy kuplung, pedig azelőtt megállt a kocsijával az üzlet előtt, befütyült, kijöttem és most, hogy nem fütyül, nem is jövök. Na. Aztán volt egy technikus, büszke volt arra, hogy villanymérőket készít, nem tudom, minek a mérő, ugyanis látom, ha ég a villany, meg jön a számla, de ő csak beszélt ezekről a szamárságokról, én meg úgy tettem, mintha hallgatnék, nem szóltam, csak nyitott szemmel aludtam, mert ugyebár táncolni szerettem volna menni és nem mérni a villanyt, de nem vitt, csak beszélt a mérőjéről, azután otthagyott az is, ma sem tudom miért, hiszen abszurdum kedves voltam hozzá. Na. Vegyük az orvostanhallgatót csak megértjük egymást — gondoltáig —, de nem úgy hozta a sors keze. Arról beszélt, milyen szépeket boncol, ami nem zavart, hadd boncolgasson, de matekot is tanult és magyarázta nekem, milyen szép a matek, mert minden a földön matek, még a szerelem is, mert mindent azzal lehet kiszámítani, meg beszélt logaritmusról is, amit nem is ismertem, meg visszakeresi sásról, ami már fájt nekem, sőt meg is sértődtem, amikor megkérdezte tőlem kicsit pikírten, tudom-e mi az egy ismeretlennel bíró egyenlet, hát minek néz en , ném, meg is mondtam neki, hogy nem szeretek utcán ismerkedni, nem szeretem az ismeretleneket, de ha megszólítanak, válaszolok, mert tudom, mi az illem. Ez se vitt táncolni, pedig tettem célzásokat, hogyha minden matek, akkor a tánc is az lehet, mire lelkesedett, milyen okos vagyok ,mert igaz, a zene is matematika, de táncolni nem akart az istennek sem. Meg is mondtam neki, hogy fütyülök az ilyen matekra, amiben soha sincsen tánc. Na. Elmaradt ez is, pedig születésnapom is volt közben, ami tipikus matematika, nem használt. De jött a másik, az is lelkes volt, hogy ilyen szép vagyok, meg olyan is, mondtam egye fene, ezt mér ismerem, mire kisült, hogy horgászni szólt. Erre megjegyeztem, de csak mint célzást, mert ravasz vagyok, mint a saspörkölt, hogy milyen szépen táncolnak a halak a vízben, nekünk is táncolni kéne, persze szárazon, hisz nem vagyunk halak, mondtam, gondoltam talán megér, mire célzok. Nem értette, mert folyton arról beszélt, hogy neki milyen jóízű kukacai vannak, ezeket szeretik a halak, sőt, imádják bekapják, pedig nem komoly, csak csalétek, mégis ezekkel fogják a legszebb süllőket, mondtam, nem szeretem a halat, mert sok benne a szálka, az ember csak köhög tőle, ha lenyeli, amit nem szeret egy lány, mert más a tánc, amit szeret egy lány és nem köhög tőle, de ő csak jött, hogy milyen nyugalmas a víz, ami csörgedezik a szálka körül és akkor ő kifogja a halat, mondtam neki, elég disznóság, ne hencegjen vele, mert neki hogy tetszene, ha a halak húznák be őt a sok vízbe, viszonzásul a csalétekért? No nekem mennem kell, sok a dolgom — mondta a horgász és látszott rajta, hogy sohasem jön vissza, meg is mondtam neki, hogy egyiknek az a baja, hogy hallgatok, a másiknak az, ha beszélek, az isten se ismeri itt ki magát. Hirtelen nem is tudnám megmondani, minek vannak a férfiaka világon, ha táncolni nem a fcljegy sem. No de itt van a legkínosabb férfi, a Géza. Geológusnak mondta magát, hogy ne értsem, de aztán megmagyarázta, hogy ő jár hajókon és a tenger fenekét kutatja, mert ott valami kövek vannak. A férfiak útjai kifürkészhetetlenek, de nem csüggedtem, nekem a tenger fenekéről is eszembe jutott a tánc, amit kedvelek, ha van az embernek partnere hozzá. Képzelem, hogy riszálják magukat a halak ott a tengerben — jegyeztem meg —, mert biztosan ők is szeretnek táncolni. Mire ő azt válaszolta, hogy őt nem a halak, hanem a kőzetek ér- ' deke* a tengerben és azok nem nszálnak semmit* Már ebből is láttam, milyen os- I tóba ember lehet ez a h, a lényeget nem érti meg. lau, hogy nős volt eleinte, de elvált biztosan a felesége is megunta. '• hogy mindig más fenekével foglal- I kozik a férje. ■ — Nézze, Magdika, én már sok nőt ismertem, de esküszöm, egyiket sem szerettem olyan forrón, szenvedélyesen, őszinte rajongással, mint önmagamat. HENTESÜZLETBEN — Tíz deka szalámivéget kérek. — Maga nekem nem parancsol — mondta a hentes, És azért is a közepéből adott. TELEFON — Hattól Szeretsz? — Szeretlek. — Pardon. Akkor téves. Azt hittem, a feleségemmel beszélek. 1 (P ŐSZINTE VALLOMÁS BIZTONSAG Kovács az áruházban cigarettát vásárol, s mindjárt rá is gyújt. Az árusítónő figyelmeztetően rászól: — Kérem, itt tilos a dohányzás. — Hogyhogy tilos ?! ,méltatlankodik Kovács. — Hiszen cigarettát árulnak... — No és? Toalettpapírt is árulunk... Az ismert művésznek mondja az öltöztetője: Művész úr! Ha úgy szereti a nőket, miért nem nősül meg? — Szamár! Ha valaki a virágot szereti, még nem kell kertésznek mennie... — Képzeld, amikor tegnap hazaérkeztem a kiküldetésből, a feleségemet rajtakaptam otthon egy némettel! — És mit mondtál neki? — Hát mit mondhattam volna? Hiszen egy szót sem tudok németül! ■ ~ Tudod, ha jégkorong mérőzésen a közönség közé repül egy korong, a néző megtarthatja emlékbe... — Ha nem veszel nekem egy új kabátot, akkor, engem többé nem látsz — mondja az asszony a Kijének. — Miért, képes lennél ezért itthagyni? — Nem, dehogy, csak kikaparom a szemedet... Most már be kell vallanom: én nem vagyok a Playboy fotóriportere... — Azt hiszem, Robinson azért néha mosakodott is... Események, hírek, tudósítások Fellélegzett a salzburgi Carolina Augustinum Múzeum igazgatója, amikor egy névtelen telefonáló arról értesítette, hogy a minap el lopott Spitzweg-festmény a vasútállomás egyik csomagmegőrző szekrényében sértetlenül megtalálható. Az említett szekrényben valóban megtalálták a híres festményt. A kereken négy millió Schillingre becsült alkotást minden valószínűség szerint az a fiatalember Terebessy Emőke vitte el, akit a múzeum környékén többen is megfigyeltek egy vállra akasztható táskával sétálni. A névtelen megtaláló még a kitűzött 50 ezer Schillinges jutalomra sem tartott igényt, ezért feltételezik, hogy a fiú anyja volt. (Bécsi Kleine Zeitung.) • A következő évtized autómodelljei szerepelnek a 25. tokiói autókiállításon. Kétszázhúsz gépkocsi és alkatrésztgyártó — köztük 76 külföldi — mutatja be Tokióban a tervezőasztalról épp, hogy csak lekerült prototípusokat. Ha a japán tervezők jól becsülik fel a jövőbeli piaci keresletet, akkor 1990-ben már számítógép fogja ellátni az autóvezetés fontos feladatait. A három nagy japán gyártó — Toyota, Nissan, Mazda — modelljei az üzemtakarékosság és stabilitás által követelt áramvonalas kivitel jegyében lépett a színre. A modelleket „fedélzeti számítógépekkel” látták el, amelyek segítik a sofőrt a tájékozódásban, a fékező és gázadás szabályozásában, de védelmet nyújtanak a kocsitolvajok ellen is. COMPLETE ALTERATIONS REMODELINQ-RESTYIINO I “ft: Ferii női és 'gyermekruhák: • Átalakítás • Javítás Bartos Katherine Előzetes bejelentés szükséges. Tel: 463-4898