Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)

1985-03-16 / 11. szám

L r ( Megajánlás Adományomat.......dollár értékben a Kanadai Magyarok Szö­vetsége címére, az 1985. évi ottawai konferencia költségeire csatolom □ Csekkszám ............. Adómentesült­ nyugtát kérek □ aláírás Név:....................................................... Cím:.......................................................... Postai irányítószám:.............Telefon:. 10. oldal Clevelandi krónika Jegyzetek egy könyv margójára Molnár Zsigmond A második világhá­ború befejezése után, 1945 óta napjainkig, részben odahaza, az emigrációban temérdek emlékirat, harctéri nap­ló, feljegyzés jelent meg, amelyek a keleti arcvonalon küzdő má­sodik, úgynevezett „do­ni hadsereg” hősi küz­delmeivel majd pusztu­lásával foglalkozik. Ezeknek az írói odaha­za úgynevezett hivatá­sos, vagy magán „had­történészek”, akik nem voltak tagjai a hadra­­kelt második magyar hadseregnek, legfel­jebb kettőtől negyedhá­romig randalíroztak va­lahol a harcoló front mö­gött, de aztán egy na­gyobb tüzérségi harctól bedilizve, visszanyar­galtak a pesti kávéhá­zak mélyére, ahol azon­nal nagyobb katonák lettek, mint pl. az öreg Hindenburg tábornagy, tanttenbergi győző volt. Akik a Don kanyarbeli véres harcokat, a vak­merő egyéni vállalkozá­sokat, az orosz lesipus­­kás partizánok elleni küzdelmet, a szörnyű voronyezsi visszavonu­lást is legfeljebb a pesti Filmhíradó moziban lát­ták csak, de azért nagy­­képű könyveket írtak, orron fricskázva a ma­gyar múltat, a magyar honvéd hősiességét csak azért, hogy kedvébe jár­janak a kopasz Rákosi­nak, és hasonszőrű tár­sainak, vagy a második világháborút a széna­boglyák mélyén lapulva végigküzdő „mai nagy hadvezérnek”, Cinege elvtársnak, az akkori idők hivatásos katona­­szökevényének. Más a helyzet azon­ban azokkal a háborús emlékiratokkal, hadi­naplókkal, feljegyzé­sekkel, amelyek az emigrációban jelentek meg oly személyek tol­lából, akik akár mint hi­vatásos, vagy nem hiva­tásos katonák vettek részt a második magyar hadsereg hadműveletei­ben, akik ott voltak a Don-kanyarban, a brjan­­szki erdő partizán har­caiban, az ún. voronye­zsi szörnyű téli vissza­vonulásban, akik sze­mélyes tapasztalatok alapján írták meg bor­zalmas élményeiket. Egy ilyen könyv je­lent meg a közelmúlt­ban, 1984 év végén „Harctéri Naplóm” cím alatt, amely a clevelan­di magyar nemzeti emigráció szellemi és kulturális életét gaz­dagította és tette szí­nesebbé. E könyvet a pár évvel ezelőtt elhunyt zádor­­falvi dr. Deme Károly volt hivatásos m.kir. honvéd orvos-őrnagy feljegyzései alapján öz­vegye, Dóra asszony rendezte sajtó alá Si­­montsits Attila volt m. kir. páncélos hadnagy segítségével és dr. Bal­ló István volt m.kir. csendőr­ őrnagy kitűnő bevezető írásával. Dr. Deme Károly, a m.kir. második hadse­reg kötelékébe besorolt egri 20. könnyű hadosz­tály egészségügyi osz­lopának volt a parancs­noka akkor még orvos­századosi rangban. A ke­leti arcvonalunk, a má­sodik hadsereg felmor­zsolódása után orvos­őrnaggyá lépett elő. Kinn a keleti arcvonal­ban, mint a 20. könnyű hadosztály egészség­­ügyi oszlopának és tá­bori kórházának pa­rancsnoka, a frontra in­duláskor csak úgy heve­nyében összekapkodott, behívott tartalékos fia­tal orvos tisztjeivel és az össze nem szokott kórházi egyéb személy­zettel látta el az ösz­­szes ellátható orvosi szolgáltatásokat. Ope­ráltak embertelen, pri­mitív és antihigiénikus körülmények között sát­rak alatt, tehergépkocsi­ban, konyhában, istálló­ban, mindenütt, ahol szükség volt arra. Men­tettek minden menthető magyar életet és ma­gyar vért. Megpróbál­tak minden lehetetlent a legembertelenebb kö­rülmények között is. A 200 ezres doni hadsere­günk vesztesége halot­takban, eltűntekben és hadifoglyokban kb. 150 ezer fő volt. Megren­­dítően nagy magyar vér­veszteség. Dr. Deme Károly a „Harctéri Naplóm” cí­mű feljegyzéseit annak idején nem azzal a szán­dékkal jegyezte fel, hogy azok valamikor is a nyil­vánosság elé kerülje­nek. E napló tartalmát annak sűrített volta mi­att e helyütt ismertetni nem is lehet. De felvo­nulnak e naplóban mind­azon orosz városok és a 2. magyar hadsereg hadműveleti területei, amelyre a Kék Újság idősebb olvasói, akár részt vettek a doni had­sereg harcaiban, akár nem, talán még emlé­kezhetnek. Jön felénk az évtizedek mélyéből Kurszk, Szmolenszk, Orel, Tim, Staryj Osz­­kol, Novyj Oszkol, Uryn, Korotojak, Voronyezs... jönnek a szörnyű orosz hómezők, a sebesültek és a nyomorultul meg­fagyott magyar katonák ezreivel. Nem az orosz katona vitézsége, de az orosz „Tél tábornok” tette tönkre a második magyar hadsereget,­ mint századokkal ez­előtt Oroszországnak könnyelműen nekiment és a téli háborúra fel nem készült Napóleon grand armyját. A Don-kanyart első­nek a kifáradt német se­regek hagyták el, nem bírván a Távol-keletről érkező, friss, pihent és természetesen amerikai hadianyaggal érkező barbár hadak szörnyű nyomását, akik millió­nyi bajonettel, géppisz­tolyaikkal 1-2 év alatt mindent elpusztítottak felégettek közép- és dél­kelet Európában, amit a művelt és keresztény Nyugat 1000 év alatt fel­épített. A Don-kanyarból visz­­szaözönlő fáradt német seregek a hátvéd biztosí­tását a Don-kanyart utolsónak elhagyó kilen­cedik magyar honvéd hadosztályra bízták mint utóvédre. E had­osztály utolsó, az oro­szokkal már közvetlen harcérintkezésben lévő zászlóaljának parancs­noka vitéz Duska Lász­ló százados, a második világháború tiszti arany vitézségi érmének tulaj­donosa védte bakáival. Dr. Deme Károly, ak­kor már orvos-őrnagy kevés veszteséggel, de mégis hazahozta a ke­leti arcvonalról egész­ségügyi oszlopát és kórházi alakulatát. Majd a nyugati emig­rációba került, s Cleve­­landban folytatott a ma­gyar negyedben orvosi gyakorlatot, ahol általá­nos tiszteletnek és meg­becsülésnek örvendett. Pár éve hunyt el. Köszönet illeti özve­gyét, Dóra asszonyt, aki e harctéri jegyzeteket Simonsits Attila segít­ségével közreadta. E könyv nem a nyil­vánosság számára és könyvkereskedők üzleti céljaira készült, könyv­­kereskedésekben nem kapható. Dr. Deme Ká­­rolyné számozott és re­gisztrált példányszám­ban adta ki, kizárólag dr. Deme Károly bará­tai számára. Köszönet ismételten neki, hogy elhunyt fér­je emlékét a Harctéri Napló kiadásával ápol­ta. Nekem viszont meg­tiszteltetés volt, hogy e szerény ismertetéssel én számolhattam be a Kék Újság olvasóinak. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Dr. Lukáts György Obstetrics/Gynecology J4* megnyitotta szülészet- és nőgyógyászati rendelőjét. PH: (312) 869-7555 St. Francis Prof. Bldg. 800 Austin St. Evanston, II. 60202 Visit by appointment Felhívás a magyarsághoz! Folyó év április végétől kezdődik Ottawában — Helsinki, Belgrád és Madrid után — Az Emberi Jogok Konferenciája. Kötelességünknek tartjuk, hogy ezen a konferen­cián a magyar sérelmeket, különösen az erdélyi és a felvidéki állapotokat, a delegátusok tudomására hozzuk és orvoslást eszközöljünk ki. Munkánkban számíthatunk a szovjet uralom alatt lévő többi nemzet emigrációs vezetőinek támogatására. Ennek érdekében a Kanadai Magyarok Szövet­ségének megfelelő felkészültséggel kell rendelkez­nie, hogy ezt az életbevágóan fontos feladatot el­láthassa. A konferencia több hétig, esetleg több hónapig is eltarthat, ami komoly anyagi és erkölcsi felelős­ség elé állítja a nemzethű emigrációt. A jelenleg rendelkezésünkre álló anyagi alapunk elégtelen a feladatok megoldására. Ezért kéréssel fordulunk minden magyarhoz, hogy tehetsége szerint adakoz­zék magyar képviseletünk költségeire (állandó iro­da fenntartása Ottawában, elszállásolás, nyomtat­ványok, felvilágosító füzetek, emlékiratok kiadása stb.), hogy a reánk hárult feladatot minden tekin­tetben elláthassuk. A Kanadai Magyarok Szövetsége, a torontói Ma­gyar Kultúrközponttal egyetértésben gyűjtést indít diplomáciai szolgálatunk céljaira. Az adakozók adóból levonható nyugtát kapnak a torontói Kultúrközponttól. Abban a reményben, hogy felkérésünk az emigrációs magyar társada­lom nemzethű rétegében megértésre talál, mara­dunk hazafias üdvözlettel. Kanadai Magyarok Szövetsége Egy pesti iskolában Mórickát megkérdezi a tanító néni: Mennyi lakosa van Afganisztán fő­városának? Móricka: Az oroszokkal, vagy azok nélküli ' * A pártnapon megkérdik a párttitkártól, mi az oka, hogy az amerikaiak olyan nagymennyiségű búzát és élelmiszert tudnak exportálni? Párttitkár: Mindennek a katasztrofális kapita­lista túlteljesítés az oka.* Egy osztrák és egy magyar kislány beszélget. Osztrák kislány: Nálunk korlátlanul lehet ba­nánt kapni. Magyar kislány: Ezzel szemben nálunk van kom­munizmus! Osztrák kislány: Kommunizmus nálunk is lesz! Magyar kislány: Akkor viszont nem lesz baná­notok! Úz Időszerű szovjet reklámok: Vásároljon Ladát. Örök autó. Az életben nem tudja eladni... Szovjet emberek! Ismerjétek meg a világot. Utazzatok a szomszéd városba, Útlevélkedvezmény! Szürke az életet Vegyen moszkvai Bajkál szí­nes TV-t. Mindent rózsaszínben fog látnit­ok Az állami vállalat vízvezet­ékszer­elő­je be­fejezi a munkát. A pesti polgár bátram meg­kérdi tőle: — Mennyi borravalót vár tőlem? — Amennyit tetszik gondolni és még 100 forintot.­­ — Ha kétszer egymás után megcsókolha­tom, fizetek magának húszezer forintot — kiált fel szenvedélyesen a férfi. A nő először hallani sem akar a dologról, de aztán — a húszezer forint mégiscsak húszezer forint — engedékeny lesz. Az első csók után a férfi elrohan. — Hé! Hová ,megy ! — kérdi csodálkozva a nő. ■— Mielőtt másodszor is megcsókolnám — fe­leli a gavallér férfi —, megpróbálok valahonnan pénzt szerezni... — Sok boldogságot, gyerekek, az első házassági évfordulatokhoz ! Már megint egy ilyen őrült levél, — mutatom férjemnek, — én nem tu­dom, minek köszönhetem ezt a megtiszteltetést. Ta­lán mert szemüveges va­gyok, szőke és kövér, en­gem mindig összecserélnek, rólam mindig azt hiszik, hogy én vagyok az, aki telket akarok venni Bala­tonalmádiban, elveszett a Fifi nevű macskám, és gyűjtöm az afgán bélyege­ket Ennélfogva eláraszta­nak telek­ajánlatokkal, ké­ső este becsöngetnek egy borzas macskával. Kaptam már olyan levelet, sok év­vel ezelőtt nyíregyházi nyu­galmazott huszárezredestől, hogy ugye én vagyok ked­ves, régi tanárnője? Egy alkalommal értesítést kap­tam e pécsi klinikáról, hogy a sebészeten egy nő azt állítja, hogy ő én, ké­szülő regényeit mutogatja az orvosoknak és betegtár­sainak és kls­ebb-nagyobb pénzösszegeket kér papírra, indigóra, eltörött írógépe javítására. Hasonmásom később, zárt osztályra­­ ke­rült, pedig volt magához való esze: a kölcsönökért adott nyugtára az én igazi lakcímemet írja. Kaptam bűnbánó levelet is:­ »Ne haragudjon, de úgy szerez­tem soron kívül est, azt, amazt, hogy azt mondtam, rokona vagyok.*' (Ennek aztán őszintén örül­tem, elképzelhetik.) Akkor meg egyenesen üvöltöttem dühömben, amikor arról értesültem, hogy egyik-má­sik kedves ismeretlen is­merősöm azzal fenyegetett valakit, hogy majd ő ezt kiíratja velem az újságba, mert unokatestvérem, sör­somőm, szomszédom, volt iskolatársam.. No, szóval megint egy ilyen téboly. Bázakerettyé­­ről írja Rozi néne, hogy egy nagy kérése van: küld­jék egy könyvet, mert ez a Jenő legforróbb kívánsága. Mert ugye a Jenő nem tudja elfelejteni, hogy an­nak idején feleségül akart­ venni engem Ausztriában, de a sors eltépett minket egymástól, Jenő engem még mindig szeret, még mindig vágyódik utánam és egyetlen kívánsága, hogy testvérénye, Rozi küldjön el neki egy könyvet a messze Dél-Amerikába. Ezt .Rozi néne személyesen akarta nekem elmondani, nagyon várt, mert meg­tudta, hogy húsvétkor el­látogatok Bázakerettyére, de hiába várt, most hal­lotta, hogy én közben Af­rikában jártam, hát persze, akkor hiába várt, pedig fahéjas kalácsot is sütött, mert Jenőtől tudja, hogy azért él­ek, halok. A bázakerettyei Rozi né­ni értesülései pontosak. Legfeljeb annyi a téve­dés, hogy soha, senki sem akart feleségül venni en­gem Ausztriában, sose ké­szültem Bázakerettyére és húsvétkor itthon voltam, Budapesten. Se Rozi né­­nét, se semmiféle atyafiát sohasem ismertem. A fa­héjas kaláccsal meg egye­nesen kikergethetnek a vi­lágból. A levélen jót nevettünk, azután megettük a vacsora lecsót, megnéztük a tévé­híradót és a krimit és bé­késen aludni tértünk. Éj­félkor arra ébredtem, hogy férjem rázza a vállamat. — Mi baj? Nem tudsz aludni? — kérdeztem ba­rátságosan. — Nem. Tudni akarom, hogy ki az a, Jenő. BIZONYTALAN LÉLEK — A saját érveim ellen vannak saját ellenérveim FEST£Kt ÜZLETBEN — Olyan festéket kérek, amivel festőművész lehe-' tek. A lány késő­ este ki akar osonni, az apja megállítja: — Hová ilyen későn? — Ee... csak egy levelet akarok bedobni. — Akkor siess! A postaláda már kétszer is fütyült. \ % K 13 *T V­ JENŐ — Én már rég t­úl vagyok azon, hogy folyton a közönség kegyeit keressem. PECH — Micsoda peches napi Még a lóversenyen is vesztettem! - Ez a fiatalember gázolt el téged, de olyan kedves, hogy naponta se hoz be ide a kórházba és visz haza a kocsiján.­­ Aj agcai «fámban lgamintaég»mit a bábu arcjátékai Furcsaságok... Cardiff: A történelem folyamán még sohasem fésültek, túrtak át olyan aprólékos gonddal egy több tonnás súlyú sze­méthegyet, mint aho­gyan az újév körüli na­pokban a walesi Clwyd­­ban tette egy brit há­zaspár. Két nappal Szil­veszter után azonban a 38 éves Graham Willi­ams és 29 éves felesé­ge feladta a további nyo­mozást. A házaspár egy sorsjegyet keresett, amelyet ötéves gyerme­kük dobott a szemetes­­ládába. A sorsjegy 100 ezer fontsterlinget ho­zott volna a konyhára. • München: Egy bajor háziasszonynál csakha­mar valóra váltak az újévi szerencsekívána­­tok: az ő fia nem do­bálta el a lottószelvényt és így három és félmil­lió márkás csekkel kezd­hette az 1985-ös eszten­dőt.­­ Boston: Amerikai tu­dósok kisütötték, hogy a játékos kedvű, főleg lab­dával játszó disznók nem lesznek mogorvák, nem acsarkodnak dühös röfögéssel és nem ha­rapnak, hanem békésen veszik el egymástól a labdát. Amiből kiderül, hogy még sohasem lát­tak futballmeccset. • Bécs: Megrögzött ze­nebolondok már most foglaltak jegyet két­ezer január elsejére, a hagyományos bécsi új­évi hangversenyre — mondta a filharmoni­kusok szóvivője. Ezzel kapcsolatban talán ér­demes megemlíteni, hogy a Johann Strauss emlékének szóló idei újévi koncertet, ame­lyet a közönség óriási lelkesedéssel fogadott, a legtöbb európai tévé közvetítette. Első ízben az Egyesült Államok ze­nerajongói is gyönyör­ködhettek a bécsi filhar­monikusok hangverse­nyében. Az ezredfordu­lós újévi koncerten szin­tén Johann Strauss mű­vei szerepelnek majd. • Genf: Miközben Etió­piában milliók és milliók éheznek, az Addis-Abe­­ba-i kommunista kor­mány másfél millió svájci frankért genfi lu­xusvillát vásárolt swim­­mingpoollal. • Moszkva: A Szovjet­­skaja Rosszija című lap kisütötte, hogy miért lesznek az alkohol rab­jai a szovjet nők. Elő­­ször is azért, mert visz­­sza akarják tartani fér­jüket a kocsmától azzal, hogy otthon ivócimbora­ként együtt húzzák meg a vodkás üveget. Másod­szor a magány hajtja őket az alkohol karjai­ba. Akinek nincs férje, otthon italba fojtja bána­tát vagy pedig kocsmá­ról kocsmára jár, mert az emberek társaságát keresi. Stockholm: A svéd ál­lamvasút eredeti módon akarja a vonatokra csá­bítani az utasokat. Szom­baton minden svéd, aki kérte, kapott a pályaud­varokon egy ingyen má­sodosztályú retúrjegyet az ország határain belü­li bármelyik kívánt hely­re. A jegy azonban csak a következő évben és ak­kor is csak a tulajdonos születésnapján érvé­nyes. A vasút, amelynek a repülőgépekkel kell konkurálnia, mégis nye­reséget remél a potya­jegyektől. A trükk ugyan­is a következő: mivel csak ritkán fordul elő, hogy a család minden tagja ugyanazon a na­pon ünnepelheti születe­tésnapját, ezért aki az ingyenjegyes ünnepeld­tét el akarja kísérni, annak teljes viteldíjat kell fizetnie.• Párizs: Két lottózó megdöntötte az eddigi francia nyereség­rekor­dot. A legutóbbi húzá­son nem kevesebb, mint tízmillió 158 ezer 535 frankot nyertek és ezzel túlszárnyalták a 9 és fél­milliós eddigi rekordot. A két szerencsés lottózó egy párizsi étterem 20 éves pincérnője és 25 éves szakácsa. COMPLETE ALTERATIONS REMODELING—RESTYLING Fé­­rfi női és gyermekruhák: • Átalakítás • Javítás Bartos Katherine Előzetes bejelentés • szükséges. Tel: 463-4898

Next