Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)

1985-03-30 / 13. szám

10. oldal Amerikai—magyar kultúrcsere Ormay József Észak-Amerikában több mint 200 magyar származású egyetemi tanár működik. A ma­gyar emigráció azt vár­ná el ezektől a profesz­­szoroktól, hogy írásaik­ban a lehetőségek sze­rint foglalkozzanak nemzetünk jelenlegi problémáival. Sajnos, ez nem történik meg. (Tisz­telet a nagyon kevés ki­vételnek.) Az emigráció egyre élesebb hangú kri­tikájára egyre elutasí­­tóbb válaszokat kapunk. Fiatal professzoraink hi­vatkoznak a tanszabad­ságra (joggal). Nekik ne írja elő semmiféle félhi­vatalos emigrációs szer­vezet azt, hogy mit cse­lekedjenek. Ha erre a válaszra­­ a lelkiisme­reti vonalra tereljük a vitát és megkérdezzük, hogy nem érzik-e annak a szükségességét, hogy felemeljék a szavukat, akkor azok, akik egyál­­­­talán megértik a lelki­­i­­smereti kötelesség ké-­­­nyelmetlen kívánalma­­i­­t, elhesegetik a feladat-­­ vállalást, különböző ki-­­ fogásokkal. Ezek közül­­ a leggyakoribbak a kö­­­­vetkezők:­­ Magyarországról már 1 mindent meg lehet írni,­­ még a Rákosi-korszakot­­ is lehet kritizálni...­­ Kritizáljanak azok,­­ akik a 45 utáni magyar s történelemmel illetve s társadalomtudományok-­­ kal foglalkoznak. Egy matematikustól vagy egy zenetanártól nem lehet társadalomtudo­mányi, vagy politológiai kritikát elvárni. Ha megkérdezzük azo­kat a specialistákat, akik a 45 utáni magyar problémákkal is foglal­kozhatnának, hogy mi­ért nem hallatják kriti­kájukat, akkor érdekes válaszokat kaphatunk. Nem akarok általánosí­tani, de körülbelül a kö­vetkező nézeteket hall­hatjuk: A fiatal magyar pro­fesszorok legtöbbje sze­gény emigráns szülők gyermeke. Nem jutott tandíjra az „Ivy-Lea­­gue” egyetemen,­­az Ivy-League jelző Ame­rika első tíz egyetemére vonatkozik). Ösztöndíjat (scholarship) nehezen le­het kapni az ilyen „már­kás” intézményekbe, tehát ha másodgenerá­­ciósaink meg is szerzik az egyetemi tanításra jogosító képzettséget, akkor is csak másod-, vagy harmadrendű in­­ézményekben kaphat­tak állást. Ezekből az itézményekből kell fel­­ornázniuk magukat a­ekintélyesebb egyete­­mekre. Az út a tekinté­­yesebb állásokba a fia­­al professzor irodalmi munkásságától függ. A­zakirodalmi munkás­ág lehetősége nagyon k­­orlátozott. Egy fiatal professzor, szakirodalmi témájá­­nak a megválasztása el­sősorban függ a szakosz­tály vezetőjétől. A ma­gyarságtudományok ál­talában a „szláv és ke­let-európai” szakosztá­lyok hatáskörébe tartoz­nak. (Ritkábban az Ural- Altáji intézetekbe.) Szláv és kelet-európai intézetek vezetésére a „szlávisztikai” képzett­ség hiánya miatt kevés magyar szakember jö­het számításba. Ezek­nek a szakosztályoknak a vezetői között (tudtom­mal) nincs magyar szár­mazású professzor. A „kelet-európai és a szláv szakosztályok­nak”, vagy a „szovjet és kelet-európai intéze­teknek” a vezetőitől függ az, hogy milyen té­mákat hagynak jóvá, amivel egy fiatal pro­fesszor foglalkozhat. Úgyszintén az „Intéze­tektől” függ az is, hogy egy fiatal és egyelőre „névtelen” professzor írását hajlandók-e ki­nyomtatni. Jó tanác­­csal, kritikával is ellát­ják a kezdő tudóst. Egyik fiatal történészünk a ta­nulmányában a II. Vi­lágháború előtti két ma­gyar politikus-történész nevét említette. A szak­osztály kritikusa azt ja­vasolta (erőteljesen), hogy vagy írja a nevük mellé, hogy „fasiszta történészek”, vagy pe­dig hagyja ki a nevüket a dolgozatból. Hóman Bálintról és Vágó Pálról volt szó. A fiatal tudósok „gle­­ichschaltolása” (betöré­se) már az egyetemi ta­nulmányaik ideje alatt elkezdődik. Egyik Cle­velandi magyar intéz­ményünk ösztöndíjat ajánlott fel olyan egye­temi hallgatók számára, akik disszertációikban magyar témával foglal­koznak. Az ösztöndíjat senki sem vette igény­be. Azt mondták az egye­temisták, hogyha az ösz­töndíj kívánalmainak megfelelően írnának, akkor a tanszék nem fo­gadná el a disszertáci­óikat. Így fest a tanszabad­ság és a vélemény­nyil­vánítás szabadsága. Az egyetemi tanszék veze­tőjétől, illetve annak a világnézetétől és politi­kai felfogásától függ a vélemény megnyilvánu­lásának a lehetősége. Ezek talán nem lénye­ges szempontok az ősko­ri és középkori témák­nál, de nagyon is lénye­gesek a legújabb törté­nelem tárgykörében. Az amerikai egyetemi életnek olyan sajátossá­gai is vannak, amelyek ismeretlenek az euró­paiak számára. Úgyne­vezett „Research-cont­­ract”-okat magyarul ku­tatási szerződéseket kaphatnak az egyetemi tanárok, vagy a docen­sek, gyakran a „gradu­ate studentek”. The National Council for Soviet and Eastern European Research, NCSEER, (Szovjet és Kelet-európai Kutatási Intézet) például szer­ződéseket ajánl fel olyan kutatások számára, amelyek közvetve, vagy akár közvetlenül is Ma­gyarországgal is foglal­koznak. Természetesen az előzetes terveket jó­váhagyás végett fel kell terjeszteni és a szerző­dés alapján a javadal­mazást csak a helyben­hagyás után folyósítják. Ez azt jelenti, hogy már a kutatás stádiumában lévő dolgozatok is anya­gi támogatásban része­sülnek, ha betartják a „ Játékszabályokat”. Konferenciákra való utazás és az ott-tartóz­­kodás költségeit szintén fizetik a különböző in­tézmények. Szimpóziu­mokra, kerekasztal vi­tákra, értekezletekre való meghívás, a külön­böző tanulmányok pre­zentálása, természete­sen a rendezvények ve­zetőitől függ. Az előadó­kat, a kritikusokat szin­tén a rendezőség jelöli ki. Council for Internati­onal Exchange of Scho­lart (Tudósok Nemzet­közi Csere­akciójának Tanácsa). Ez a Full­­bright Scholarship. Ta­lán ez a legfontosabb a magyarországi kutatá­sok szempontjából. Fél­éves, vagy egy éves ösz­töndíjakat ad amerikai jelöltek számára (össze­sen költség és költőpénz fedezve magyarországi tanulmányok folytatá­sára). 1983—84-ben 5 amerikai személy ré­szesült ebben és 5 ma­gyar jött ezzel az ösz­töndíjjal Amerikába. National Academy of­­ Sciences, National Rese­arch Council (Termé­szettudományok Nem­zeti Akadémiája). A kultúrcsere program ke­retében 10 amerikait küldött Magyarország­ra és 9 magyart hoza­tott Amerikába. International Re­search and Exchange Board. IREX. (Nemzet­közi Kutatási és Kultur­­csere Tanács.) A társa­dalomtudományok ösz­töndíjait adja. Az ösz­töndíjak fele az állam­tól, másik fele pedig az American Council of Learned Societies (Tu­dós Társaságok Ameri­kai Tanácsa) származik. Az IREX 1983—84-ben 14 amerikait küldött ösz­töndíjjal Magyarország­ra, 1 hónaptól 6 hónapig terjedő időre. Ezek kö­zül kettő került a Ma­gyar Tudományos Aka­démia Történettudomá­­nyi Intézetébe. A többi­ek a szakképzettségük­nek megfelelő intézmé­nyekbe kerültek. (Pale­ontológia, nyelvészet, computer, közgazdaság­­tan, irodalomtörténet, matematika, zene, fizi­ka, statisztika, Ural- Altáji tanulmányok.) Amint a fentiekből lát­hatjuk az „akadémiku­sok” számára nagyon vonzó scholarship-ek (ösztöndíjak) és Grant­­ok (juttatások) állanak a megfelelő jelöltek ren­delkezésére. Sokak úgy vélik, hogy nem volna érdemes egy magyaror­szági több hónapos jól fizetett tanulmányutat elszalasztani a rendszer kritizálásával. Esetleg a magyarok nem adnának vízumot a szókimondó ösztöndíjasnak. Ezzel szemben úgy hírlik, hogy a Fullbright ösztöndíjjal Ameriká­ban kutató magyarok nagy része ingyen kedve­­zőtlenül számol be Ame­rikáról, függetlenül at­tól, hogy ez a szakkép­zettségével összefüg­gésben lenne. Egyik szaktudós, egy ethnog­­ráfus nő a műveletlen, kizsákmányolt és buta amerikaiakról írt oda­haza. Állítólag újból pá­lyázik egy Fullbright ösztöndíjra. Körülbelül így áll az Amerikai-Magyar Kul­­túrcsere helyzete. Érde­mes volna kiértékelni, hogy ki mit nyer és mit veszít a cserén. Vajda Albert Vés***' COMPLETE ALTERATIONS REMODELING—RESTYLING K­­­Wr*rj Férfi női és kJ gyermekruhák: Átalakítás Javítás Bartos Katherine Előzetes bejelentés szükséges. Tel: 463-4898 Dr. Lukáts György Obstetrics/Gynecology £ * megnyitotta szülészet- és nőgyógyászati rendelőjét. PH: (312) 869-7555 St. Francis Prof. Bldg. 800 Austin St. Evanston, II. 60202 Visit by appointment Felhívás a magyarsághoz! Folyó év április végétől kezdődik Ottawában — Helsinki, Belgrád és Madrid után — Az Emberi Jogok Konferenciája. Kötelességünknek tartjuk, hogy ezen a konferen­cián a magyar sérelmeket, különösen az erdélyi és a felvidéki állapotokat, a delegátusok tudomására hozzuk és orvoslást eszközöljünk ki. Munkánkban számíthatunk a szovjet uralom alatt lévő többi nemzet emigrációs vezetőinek támogatására. Ennek érdekében a Kanadai Magyarok Szövet­ségének megfelelő felkészültséggel kell rendelkez­nie, hogy ezt az életbevágóan fontos feladatot el­láthassa. A konferencia több hétig, esetleg több hónapig is eltarthat, ami komoly anyagi és erkölcsi felelős­ség elé állítja a nemzethű emigrációt. A jelenleg rendelkezésünkre álló anyagi alapunk elégtelen a feladatok megoldására. Ezért kéréssel fordulunk minden magyarhoz, hogy tehetsége szerint adakoz­zék magyar képviseletünk költségeire (állandó iro­da fenntartása Ottawában, elszállásolás, nyomtat­ványok, felvilágosító füzetek, emlékiratok kiadása stb.), hogy a reánk hárult feladatot minden tekin­tetben elláthassuk. A Kanadai Magyarok Szövetsége, a torontói Ma­gyar Kultúrközponttal egyetértésben gyűjtést indít diplomáciai szolgálatunk céljaira. Az adakozók adóból levonható nyugtát kapnak a torontói Kultúrközponttól. Abban a reményben, hogy felkérésünk az emigrációs magyar társada­lom nemzethű rétegében megértésre talál, mara­dunk hazafias üdvözlettel: Kanadai Magyarok Szövetsége Adományomat.......dollár értékben a Kanadai Magyarok Szö­vetsége címére, az 1985. évi ottawai konferencia költségeire csatolom □ Csekkszám:.............. Adómentesítő nyugtát kérek □ aláírás Név:............................. Cím: ....................... Postai irányítószám: ..Telefon: Megajánlás EJTŐERNYŐS TÖRTÉNET A kis gépen három utas van: egy tudós, egy rabbi és egy cser­kész­ fiú. A pilóta arra lesz figyel­­­mes, hogy a motorban hiba van és felkiálált: Ki kell ugranunk, de csak három ejtőernyőnk van. Nekem feltétlenül le kell jutnom, hogy jelentést tegyek. A többi fe­lett egyezzenek meg. A tudós: Nekem is kell egy, mert fontos találmányon dolgozom, az emberiség számára. Ezzel felragad egy ejtőernyőt és ő is kiugrik. A rabbi így szól a fiatal­ember­hez: Én mögöttem már hosszú élet van, te még előtte állsz. Menj fi­am, Isten nevében. — Miért? — mondja a cserkész. Két ernyőnk van. A professzor az én hátizsákommal ugrott ki... Az őrültek házában kártyaparti van. A belépő főorvos meglepetten látja, hogy a kártyázók fölött a mennyeze­ten levő kampóban kapaszkodva lóg az egyik ápolt.­­ — Ember! Mit csinál maga ott a kampón? — Világítok — mondja büszkén a „ bolond — én vagyok a csillár. — Jöjjön le — mondja a főorvos —, még leesik. A beteg leszállni készül, amikor a többiek tiltakoznak. — Ne szállítsa le, főorvos úr, mert * akkor nem látunk kártyázni! mondja a lehetetlen -O­— Ebben a ruhában —, rendező a művésznőnek • fellépnie! — De miért nem!? Hiszen ez leg­újabb divat! — ,Az lehet, de a második felvonás­ban, amikor a partnere azt mondja magának, hogy „Elvira, te valamit eltitkolsz előttem!”, akkor az egész közönség röhögni fog. "­” A férj hosszú külföldi távollét után hazajön, és megkérdi a feleségét: — Hű voltál hozzám? — Természetesen — feleli az asz­­■zany. Hosszan megcsókolják egymást, majd a feleség kérdezi: — Hát te hű voltál hozzám?­­ — Egész idő alatt csak rád gondol­tam. Lefekszenek aludni, és Aim Ahan az asszony felkiált: — Jaj, az uram! — A férj felriad, és kiugrik az abla­kon. Természetrajzórán feláll Pistike, és azt kérdezi a tanítótól: — Tanító úr, kérem, tessék nekem megmondani, hogy miért hívják a sárgarigót sárgarigónak? — Micsoda ostoba kérdés ez? Azért hívják sárgarigónak, mert sár­ga­— Azt én is tudom. De­ miért rigó? a világon a legjobb — Kinek van­­ állása? — A pápának. — Miért? — Mert csak egy főnöke van, és azzal Is­­ak a halála után találko­zik. NEHÉZ PROBLÉMA — Mitől olyan piszkosak a ke­zeid.­­ — Nem te mondtad. . . , hogy mossam meg az arcomat? — Hol a pénzed? — Mi közöd hozzáit... A tás­kámban. — Az az én pénzem. — Ne hazudj! Nekem adta az anyu. — Nekem adta. — Pukkadj meg. — Te is. — Jó. Menjünk be a vízbe. — Menjél. — Te miért nem jösz? — Persze, hogy vizes legyek?! — Miért találták ki a stran­dot, ha nem azért,­ hogy vizes lehess? — Menj a fenébe. — Menj te. Én n­agyon jól megvagyok itt is. —T- Hol a kaja? — Milyen kaja? — Nem hoztál?! TESTVÉRI SZERETET — Mondtam, hogy csoma­gold be. — Nem mondtad. — Tűnjél már el! — Csak utánad. Most miat­ttul fogok éhenhalni. — Én meg miattad. Szép halál az éhhalál. — Ahogy vesszük. Még nem próbáltam. — Igyál vizet. ■ — Smucig disznó. — Nincs pénzünk... — Az mi ott, a táskában? — A pénzem. — Az én pénzem. — Tudod mit? Hazame­gyünk, és megkérdezzük az anyutól, hogy kinek adta. — Helyes, gyerünk.­ ­ De károm, hogyan fejlődjék a sza­kácsművészet, ha nem lehet kísérletez­ni?... EURÓPAI mestervizsgás NŐI és FÉRFI FODRÁSZNŐ ANNY SAUER tudatja, hogy a De Bellos Top Unisex üzletben dolgozik. 4345 N. Lincoln Ave. Chicago, Ill. 60618 Tel: 929-8110 Magyarul, angolul, németül, románul beszél! ELŐZETES BEJELENTÉS SZÜKSÉGES! — Csak ne siránkozz, épp elég sokba kerül ez nekem így is. IDEGENVEZETŐ — Ez a kastély 800 éves. Nekem személyesen érdekes élményem volt vele kapcsolatban. — Hűha! — mondja az egyik turista. Mi volt az? — Egyik látogató 5 dollár borra­valót adott. — Mondd csak, mit csinálnál, mondanám, hogy gazember vagy? .— Beperelnélek. — És ha csak­ gondolnám? — Az ellen nem lehetnék semmit. Jó, akkor csak gondolom, ha azt ANNA-BAL II, I.. . ■■ 1» . 1,' • \i Én és a kisöcsém ÖCSI ÉS AZ IRODALOM Leülök olvasni. Moliére-i. Az olvasás szép és nemes do­log. Ráadásul kötelező. Ki­nyitom a könyvet. — Mesélj! — üvölt az öcsém harsányan, és meglepő ügyes­séggel végigugrál a lábujjai­mon. — Mesélj! — sigítja bele a másik fülembe is. Ez az egyetlen szó, amit eddig meg­tanult. Túl hamar kezdett el beszélni ez a kölyök. Mindig mondtam. Ki tanította meg neki ezt az átkozott szót? Na persze, én. Mert m­ég ezt is nekem kell csinálnom. Az én gyerekeim majd... Nem is lesznek gyerekeim. Utálom a gyerekeket. — Menj játszani — mordu­lok rá, és finoman megtaszí­tom . Csak annyira, hogy át­kerüljön a küszöb másik olda­lára. Alig esett hasra, na. Nem volt szándékos. Minek ordít, ennyire ? Kicsit vérzik a térde,­és? Dehogy kell tetanusz! Apám­ úgy néz rám, mint egy ötszörös apagyilkosra, az anyám pedig úgy, ahogy egy ötszörös anyagyilkosra szokás. Az öcskös rám se néz. De azért közelebb húzódik hoz­zám, hátha nem hallom elég hangosan. Fél óra múlva abbahagyja a bömbölést. Egy feltétellel, meséljek. Undorral kinyitom a mesekönyvet. Modern mesék vannak benne: Piros cica, Putypuruty és a repülő ke­szeg. A gömbölyű dobókocka. Na nem. Ilyen zagyvaságo­­ka£! Szülő nincs a láthatáron, óvatosan leteszem a mese­­könyvét. Gyere Tartuffe! (Kö­telező olvasmány.) — Mesélj!­­— könyörög az­­­öcskös a tyúkszememről. És még én akartam kistestvért! No persze, akkor még hülye voltam. Hoppá, egy isteni szikra. Összekötöm a hasznost a hasz­nossal, és túlhangsúlyozva­­— mintha csak mesét mondanék­­ — olvasni kezdek. — Bácsi, említse meg a húgom esküvőjét. Tartuffe, azt gyanítom, az akadálya fő­képp...” Az öcskös kerek szemekkel bámul rám. Tetszik neki. Jobban, mint a Putypuruty a repülő keszeggel. Ebből a gye­rekből még lesz: valami! Mit értesz a „régi jó idők" alatt? Azt a korszakot, amikor a VAS még fem, a­ RÁKOSI rendező pályaudvar és a RÉVAI lexikon volt.* Az új osztály tagjai egymás között: — Feleségem autót szeretne születésnapjára, de én inkább gyöngy­ koll­é­tt ajándékozok neki. ■ •— Miért? — Láttál már hamis autót!? * Mi a különbség egy budapesti és egy moszkvai polgár között? ? ? ? Alig ül le egy pesti, máris vicceket mesél. Vi­szont alig mond el egy viccet a moszkvai, máris ni.:* Hogyan köszöntötték egymást újévkor a pestiek? ? ? ? B U é K! (Bolsik Utolsó Éve következik !) Köszönöm, nem kérek. Megígértem a férjem­nek, hogy nem lmom, amíg nyaralok... • CSAK TUDJA.. . Pontossá tudom, hogyan ér­zed magad. Tegnap csipszet sütöt­tem, amikor az olaj hirtelen ki­spriccelt . • •

Next