Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-12 / 2. szám
Memorabiliák I. (Szabolcska Mihály) Zathureczky Gyula Államférfiak, politikusok, közéleti emberek, vagy azok, akik annak vélik magukat, életük alkonyán szívesen írják meg memoárjaikat. Ezeket valaha Erdélyben oly szépen nevezték „önéletírásnak”. Akár jók, akár rosszak az ilyen írások, valamit mindig adnak az utókor számára. Ha igazat írnak, elsősorban a kor képét, amelyben éltek. A történészek dolga „kimazsolázni” belőlük azt, ami „histografibilis”, azaz történetírásra alkalmas. Nekem, mint újságírónak és írónak aligha akadnak olyan cselekedeteim amelyen ilyen magas kategóriába volnának sorolhatók. Néhány könyv, pár tucat essay, referátum, előadás és megszámlálhatatlan cikk megírása az, amire visszapillanthatok... De hosszú pályafutásom alatti találkozásaim kis és nagy emberekkel, tanúkénti szerepem nem egyszer sorsdöntő eseményeknél, talán mégis tükrözhetik a kort, ami századunk immár közel nyolc évtizedét teszi ki, s ezért emlékezésre, feljegyzésre alkalmasak, tehát memorabilisek. • Tisztában vagyok azzal, hogy tárgyi ellentmondás emlékezéseket olyasmivel kezdeni, amire nem emlékezhetünk: a keresztelőmmel. De akkor kezdődött részéről egyelőre egyoldalú ismeretségem, később hábelt barátságom „Miksa bácsival”, azaz Szabolcska Mihály temesvári református főesperessel. Ide nem tartozó körülmények következtében anyai nagyapám temesmegyei házában születtem az Úrnak 1907. esztendejében. Az akkori idők rendje-módja szerint ugyanott részesített a keresztség szentségében nagyapám testi-lelki jóbarátja Szabolcska Mihály, a költő. Szép beszédet is mondott felettem, melynek sarkalatos mondatát számtalanszor hallottam később szüleimtől. A mondat így hangzott: „Nagy időkben születtél, nagy időkben fogsz élni!” Sajnos prófétikus mondat volt. Gyakran jut ma is eszembe. Bár elfeledhettem volna! • Nehéz feleletet találni arra a kérdésre, hogy Szabolcska Mihály miért érezte és mondotta a századfordulót követő első évtizedet „nagy idők”-nek? Mert ilyenkor visszafelé kell forgatni „az idők rokkáján” lepergett évtizedeket és bele kell élnünk magunkat az immár fekete kővé és fehér emlékezéssé ált időkbe, s meg kell kísérelnünk azokat az akkori és nem a mai mércékkel mérni. Mert bizony valóban „nagy idők” voltak azok, ha ezt mindjárt viszonylag csak kevesen vették is észre. Születésem idején még sziklaszilárdan állt a kiegyezés utáni Osztrák-Magyar Monarchia, mint európai nagyhatalom, szövetségben a Német Birodalommal. Magyarország a millenium mámorában úszott. De mind Kossuth, mind Deák Ferenc még eleven tényezők voltak. Szemben állt egymással 1848/49 és 1868. Híres Cassandra levelében Kossuth azt írta Deáknak, hogy „agyon kiegyezett”. S később a 49-esek felé, akik fel akarták mondani a kiegyezést, várva az osztrák császárság bukását pedig azt, hogy ha arra kerül a sor: „Magyarország lesz a máglya, amelyen az osztrák sast megégetik”. Voltak akik azt mondották, hogy Deák valósította meg 1848 követeléseit. Bécs felé lángoló hévvel folyt a „közjogi harc”, Magyarország egyenjogúságáért és egyenlőségéért. 1907-ben Fejérváry Géza „darabont” kormánya volt uralmon. Az ellenzék obstrukciót folytatott a parlamentben és ez volt mindennél fontosabb. Közben Magyarország iparosodott, fejlődött, magyarosodott. Rákosi (Kremser) Jenő, a nagy publicista meghirdette a magyarosítás révén megszülető harminc milliós magyarságot. Ha nem történik mindaz, ami azután történt, talán meg is valósult volna az álom. A kispolgárságtól felfelé mindenki biztonságban, viszonylagos jólétben, sőt mérhetetlen gazdagságban élt. De csak nagyon kevesen hallották meg, hogy a mélyben morajlik. Szegényparasztság, kivándorlás, munkásnyomor, nemzetiségi kérdés! Bíztak az egyre növekvő jólétben, aminek egy nap mindenki részese lesz. A nemzetiségi kérdést általában „közrendészeti problémának” tekintették. A nemzet a jövendő „nagylét” eufóriájában élt. Hát nagyjából ezért mondotta Szabolcska Mihály születésem korát „nagy idők”-nek. • De ha már emlékekről van szó, íme néhány pillanatkép róla. Mint mondottam régi családi barátság szálai fűztek hozzá, ő eskette szüleimet, ő keresztelt és konfirmált engem, ő volt a hittanárom, később atyai barátom. Abban az időben ritka volt még a „bácsi” megszólítás. Ez a szülők és nagyszülők testvéreit, sógorait és barátait illette csak meg, így szólítottam én is Szabolcska Mihályt „Miskabácsinak”, kezitcsókolommal köszöntve. Piarista diák voltam, s egy napon osztályfőnököm a latin óra végén magához intett és egy címeres borítékot adott a kezembe azzal, hogy adjam át Szabolcska nagytiszteletű úrnak, ha délután hittanórára megyek hozzá. Rosszat sejtettem, de nem volt mit tennem. Miska bácsi mint mindig az irodájában fogadott, „öreg” karosszékben, a huzat ellen fekete selyemsapkával a fején. A pi- patóriumból odavittem hozzá a kiszemelt csibukot, aztán a dohányos szitát, majd a fidibuszt, amivel meggyújtottam a dohányt. Mikor a csibuk már szép kék felhőket eregetett Miskabácsi rámnézett. „Na mi újság fiacskám?” „Levelet hoztam az osztályfőnök úrtól.” Miskabácsi forgatta egy keveset, majd visszaadta nekem.” „Én bent felejtettem az okulámat — olvasd fel.” Bizony lágy lett a térdem, de olvastam. Szép kenetteljes mondatok közölték, hogy elvetemedett, haszontalan diák vagyok, mert nem járok templomba, hanem hétvégeken hazabiciklizek szüleimhez, ahol csak oláh templom van.” Miskabácsi csak eregette a füstöt, aztán megkérdezett: „Igaz ez fiacskám?” „Igenis igaz.” Újabb füstfelhők következtek, majd rám mosolygott: „Hát csak biciklizz ezután is haza, mert jobb helyt vagy édesanyádnál, mintha itt glikkerezel a templom mögött.” Dörgedelemre vártam és a meglepetéstől nem jutottam szóhoz. Csak meglett koromban értettem meg, hogy milyen igaz lelkipásztor, pedagógus és mily jó ember volt „Miskabácsi”.• Első hosszú nadrágommal és ártatlan szerelmemmel egyidőben verseket kezdtem írni. Minden bizonnyal kegyetlenül rosszakat. De Miskabácsi ennek valahogyan neszét vette. A csibukszertartás utánhozzám fordult: „Hallom, hogy verseket írsz.” Pirulva mondottam, hogy igen. „Hát csak írjál is szorgalmasan, mert lehet, hogy költő lesz belőled. De ha nem, akkor is öröm, mert magadnak írod őket. És mindig szép dolog verseket írni, akkor is ha rosszak.” Aztán megint rám mosolygott: „De ha azt az Ady Endrét követni mered, eltöröm rajtad a pipaszáramat Sokat írhatnék még Miska bácsiról. A sors elsodort bennünket egymástól. A huszas évek derekán találkoztam vele utoljára Pesten, egy zimankós novemberi estén a Grasham palota előtt. Régi szokás szerint köszöntöttem: „Kézit csókolom Miska bácsi.” Meghökkenve nézett rám: „Hát te ki vagy kedves öcsém?” Amikor megmondtam magához ölelt: „No akkor kisérj haza és mesélj mindenkiről”. Valahol a Vérmező megött lakott és én meséltem. A kapualjban ismét megölelt és megáldott. Én is áldom őt amíg élek. Csak remélem, hogy velem a „nagy idők” is elmúlnak. KOMPLETT FOGÁSZATI KEZELÉS AZ EGÉSZ CSALÁD RÉSZÉRE Egyénre méretezett (custom fitted) MŰFOGSOR Jutányos teljes fogsorok Részleges (Partial) fogsorok $ 150.$ 225.Igazítások g 40. (Reline) ^ Általános fogászat mérsékelt árak ______mellett Hidak * Foggyökér kezelés Koronák Tömés Húzás Ultrahanggal fogtisztítás. Műfogsor javítások (Meg lehet várni) Fogorvosok Fogtechnikai laboratórium a helyszínen Mérsékelt árak, minőségi munka Jefferson Park Dental Clinic 4952 No. Milwaukee (A Jefferson Park CTA végállomással szemben.) (24 óra) 545-1882 Beszélünk magyarul Nem könnyű pálya A hivatásuk teljesítése közben megölt újságírók száma megnövekedett ebben az esztendőben. A híranyagok cenzúrázása pedig számos országban tovább fokozódott. Határozottan úgy tűnik, hogy az információk szabad áramlása még messze van aranykorától. A „Freedom House”, egy amerikai szervezet, amely a föld országainak szabadságfokát figyeli évről-évre, nemsokára közzéadja 1984- es jelentését a sajtószabadságról. Eszerint a föld országainak háromnegyedében az állam vagy közvetlen ellenőrzést gyakorol a hírszolgáltatás fölött, vagy legalábbis megpróbálja befolyásolni a tömeghírközlő szerveket. Ennek megfelelően a hírközlés szakembereinek nincs könnyű dolguk. 1984-ben 15 különféle országban 21 újságírót öltek meg: tavaly 14-en voltak a szakma, azaz a hírközlési szabadság ellenségeinek áldozatai. A 21 gyilkosságon kívül a „Freedom House” fölsorolja még a következőket: Öt újságírót elraboltak, 72-t letartóztattak feladata teljesítése közben, 22-t kiutasítottak 14 különféle országból, mert ingerelték az ottani kormányt, 31-et pedig megvertek, megpróbáltak fölrobbantani, vagy egyéb módon bántalmaztak. Ugyancsak gyakori eset, hogy a hírzárlatos helyekről híranyagot szolgáltatni próbáló újságírókat névtelen halálos fenyegetések érik. Ügyvéd és jogtanácsos Végrendeletek — Baleseti ügyek Ingatlan átírások — Emigrációs ügyek Közlekedési—bírósági ügyek (Traffic Court) Nyugdíj (Soc. Security) ügykezelés Válóperek — Örökösödési eljárások etc— Méltányos ügykezelési díjak PAUL SZIGETVÁRI ATTORNEY AT LAW 200 S. Prospect. Park Ridge 111. 60068 Tel: (312) 825-1392 vagy 692-7863 Clevelandi krónika Vegyes apróságok Molnár Zsigmond írom „becses sokaimat” Cleveland párosában, a nagy zűrnek, az amerikai választásoknak a megtörténte után. Hogy a választások megtörténtek, gondolom, azt a nyájas olvasó nem tőlem tudja meg. Akik indultak bármilyen minőségben is e nagy futamban, most pihenik a „kampány” fáradalmait, szuszognak és úgy horkolnak, hogy ettől még én sem tudok aludni. A nagy tolongásban úgy lemaradt ez a „bagoly képű” Fritz Mondale, mint Pesten egy külvárosi csehóban (kocsmában) a borravaló. A „bagoly képű” elnevezés egyébként nem az én találmányom, ezt átvettem a Kék Újság kitűnő tollú, de előttem ismeretlen politikai kommentátorától. Ez a Fritz még a kampányolás utolsó napjaiban is olyan fickós volt és úgy rúgta a port a TV képernyőjén, mint valamikor a betyárok a kutyakopogóst a becsült csárdában. Hogy ő most majd megmutatja. Hát nem mutatta meg, mert az utolsó napokban látván a poll-ok jelentéseit, úgy összecsuklott, mint a Samu nadrágja. Alelnökjelöltnője, a Geraldine Ferrara is nagyon hetykén kezdte a csinnadrattát, de a végén már ő is úgy nézett ki a TV-n, mint a karácsonyi szaloncukor húsvétkor. Közben az Edward J Kennedy dörzsölte a kezeit, hogy 1988-ban viszont majd ő mutatja meg. Én nem dörzsölöm a kezeimet, de viszont szeretném megérni az 1988-at, akár mutogat a Teddy, akár nem. Szomorú hír jutott el hozzám Cleveland keleti oldalán lévő több, mint 100 éves magyar negyedből. Eladó Cleveland városának, a szülőhazánkon kívül lévő, a világ legnagyobb magyar református-kálvinista temploma. E templomot régi, bevándorolt, tisztes öregamerikás magyarok adományaiból építették fel, akik közül a férfiak gyárak, bányák és kohók mélyén gebedtek és vakultak, az asszonyok viszont háztartások mélyén strapálták dagadtra a bokáikat és viszeresre a lábszáraikat, de a spórolt dollárjaikból még jutott a templom építésére is, amely nagytemplomot 1949 őszén szentelték fel. A templomépítő öreg magyaroknak nagy része már elment az álmosan kanyargó nagy vizeken túlra, ahonnan többé nincsen visszaút. A fiúk és unokák, akik már itt születtek Amerikában, nem sokat törődtek atyáik hagyományaival, de már mint iskolázottak, jobb életre vágyva, kiköltöztek a clevelandi határokban lévő kertvárosokba. Elhagyták a több, mint 100 éves öreg magyar negyedet, a Buckeye Road és környékét, a mellékutcák muskátlivirágos ablakú kis házait, ahol születtek és nevelkedtek, s ahol a családi nyelv mindig csak magyar volt. 1949 őszén, amikor Clevelandba érkeztem, s amikor e nagytemplomot felszentelték, dr. Szabó Istvánnak, az amerikai magyar kálvinista egyház egyik jeles egyéniségének lelkipásztorkodása alatt az egyház tagjainak létszáma kb. 4 ezer volt. Ma alig haladja meg a 6 százat. A templomépítő öregek elhalása után ehhez még az is hozzájárult, hogy a magyar negyedet azóta ellepte a szörnyű és félelmetes Hulló falevelek, avagy „men working” (emberek dolgoznak). Kb. 10 évvel ezelőtt családi okokból elköltöztem a régi Buckeye Road-i magyar negyedből és átjöttem a nyugat-oldali magyar negyedbe. Az utca, ahol lakom, hatalmas, előttem ismeretlen nevű gyönyörű fákkal van tele. Nyáron ontják az ózondús levegőt, ősszel az elhervadt és halott leveleket. A fák gondozása és gallyazása a város feladata, az alatta elterülő gyepszőnyeget viszont a háztulajdonosok gondozzák, vágják a füvet, locsolják, ahogy éppen idejük, vagy kedvük van hozzá, ősz időben, a falevelek hullásának idején a város illetékes osztálya hetenként egyszer kiküld az utcánkba 5-6 fekete ürgét, akik a leveleket öszszegereblyézik kupacokba, majd jön egy hatalmas felszívó gép és a kupacokat pillanatok alatt felszippantja. November második felében megfigyeltem egy ilyen felszippantási hadműveletet. Reggel 9 órára megérkezett az utcánkba egy új Cadillac kocsi 5 darab félelmetes és morcondi fekete legénnyel. Mindegyiknek a fején fehér acélsisak volt, nehogy egy halott néger áradat. A templom tatarozási, javítási költségei, a gáz villany és egyéb költségek is hozzájárulnak ahhoz, hogy a templom ajtaját bedeszkázzák. Elnémul majd az öblös nagyharang és a csilingelő kis lélek-harangocskák... talán beköltöznek oda valami néger szektások és nem hallatszik ki többé a templomból komor és fenséges dallamával a régi magyar zsoltár: falevél kupán találja őket és attól koponyaalapi törést, vagy lúdtalpat kapjanak. Aztán kirakták a kocsiból a kegyszereiket, a gereblyéket és egyebeket... kinyitották a kocsi rádióját egy kis dzsungel zenéhez. A kocsi motorja járt s így a batteryhez hozzákapcsoltak egy hatalmas kávéfőzőt, majd nagy kávés pikszisekkel a kezükben s szájukban megrendítően szép szivarokkal leültek a járdaszegélyre... és várták a kávé kilövését. Az egész utca rock zenével és kávészaggal volt tele. A kávészag nem izgatott, de az őserdei zenétől bediliztem. Amikor a kávé készen lett, literes pikszisekből szürcsölgetni kezdték, miközben kitették a járdaszegély mellé az ismert és feltűnő vörös táblát, hogy „men working”... azaz: emberek dolgoznak. Aztán vagy 2 órai kávézás után nyújtózkodva és vakarózva, óvatosan nekiálltak a gereblyézésnek. De csak nagyon óvatosan, nehogy sérvet kapjanak. Sérvet nem kapott egyik sem, de legalább 10 dollár órabért. Jómagam máris jelentkeztem levélgereblyézésre Cleveland városánál. „Te benned bíztunk eleitől fogva... Uram téged tartottunk hajlékunknak.” 7. oldal FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! 1 m V 7. / Kizárólag viszonteladóknak! • Goldenpear — Hubertus likőr. • Fonyódi ásványvíz — Szőlőlé. • Pecsétes barack-pálinka 86 fokos. • Hungária pezsgő — cseresznye. Étteremben, bárban kérje a fenti italokat! STANLEY STAWSKI Distributing Co. Inc. 1136 N. Ashland Ave., Chicago 111. 60622 Tel : (312) 278-4848