Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)
1985-04-20 / 16. szám
Beszámoló Az emigrációban minden megmozdulás, ami az öntudatunkat serkenti, nemes cél. Ennek érdekében alakult meg a Hungarian Center. Célunk a San Francisco és környékén élő magyarság összehozása. Ha visszapillantunk az elmúlt 16 év komoly munkájára, jóleső érzéssel látjuk, hogy a küzdelem nem volt hiába való. És ez ad erőt a további munkához. Sok szép gondolat valósult meg: úgy társadalmi, mint kulturális és anyagi síkon szép az eredmény. Főtisztelendő Nimród Ferenc alapító áldozata szépen kamatozott a magyarok segítőkészségével. Ma egy igen értékes épület birtokosai vagyunk San Francisco szívében. Ez a helyiség lehetőséget nyújt a környék magyarságának nemzeti ünnepek, irodalmi esték, művészeti kiállítások, valamint színelőadások és táncmulatságok megrendezésére. A Hungarian Centert Mindszenty bíboros is meglátogatta és áldását adta a házra és alapító tagjaira. Kérte tartsák meg és ápolják féltő szeretettel. Sokan szívükön viselik Mindszenti bíboros kérését. Alapító tagjaink áldozatának és lelki erejének gyümölcse a mai szép eredmény. Legyen áldás mindazokon akik a legkisebb segítséggel is hozzájárultak és járulnak ma is e munkához. Magyar Testvérünk! bizalommal fordulunk hozzád. Jöjj közénk magyarságunk és édes anyanyelvünk fenntartásáért. Hungarian Center 1052 Geary Street, San Francisco, California 94109 (415)775-8416 Európába utazók figyelem! Autót bérelhetnek, vagy vásárolhatnak AUTO-BENKŐ-nél. Tulajdonos: Dr. Benkő Zoltán Minden európai gépkocsi kapható! Mercedes, Porsche, vagy VW kocsikat rendelésre azonnal szállítunk az USA- ba, vagy Kanadába. Minden üzletkötés előtt levelezés ajánlatos. Várjuk a repülőtéren és szállásról gondoskodunk. Levelezési cím: Dr. Benkő Zoltán, P.O. Box 144, München 1, West-Germany lakás 08021/7150 v. 089/188 692 (este, vagy kora reggel) napközben: 15-50-40 v. 141 30 30 COMPLETE ALTERATIONS REMODELING—RESTYLING Mafi női ésgyermekruhák: • Átalakítás • Javítás Bartos Katherine Előzetes bejelentés szükséges. Tel: 463-4898 36. VÍZSZINTES: 1. Régi mondtat pénzről, illetve annak hiányáról. II. Földgömb. 14. Fényképfelvétel láthatóvá tesz. 15. Német névelő. 16. A Nílus Idegen neve. 11. Fekete István írása egy fecskéről. 19. Félig valós ál. Nem mér egyenlő mértékkel. 24. Hidrogén és Kálium. 25. Fohász. 27. Csárdásfigura. 28. Község Somogy megyében. 29. Az „örök” város. 31. A rét növényeivel táplálkozik. 32. Tiltakozás. 33. József Attila verse. 35. Erős elhatározás. 37. Színművész, utónevének kezdőbetűjével. 38. Régi romaegylet névjele. 40. Brno régebbi neve. 41. Elege van belőle. 42. Fiatalon elhunyt tájképfestőnk, utónevének kezdőbetűjével. 44. Gúla egynemű betűi. 45. Menetvégi 47. Richard Strauss dala. 50. Például rövidítése. 51. Orvosi névtáblákon olvasható rövidítés. 53. Albán pénz. 54. A földtörténeti középkor első korszaka. 58. József Attila verse. 80. Némán. FÜGGŐLEGES: 1. Közmondás a tavaszról. 2. Emelt 3. Színművész (Teréz). 4. „Ti urak, ti urak, hitvány ...” (Arany). 5. viking fejedelem, az orosz birodalom megalapítója. 8. Nagy költőnk névjele. 7. Ki-kinyitás. 8. Tiltás. 9. Ttréfás. 10. Homokos, meszes kőzet. 11. KHI. 12. Ügyintéző rövidítése. 16. „Puszták...”, Ilyés Gyula írása. 17. „... artis”, a művészet szabályai szerint. 20. „Con ...” (szeretettel), zenei utasítás. 22. Az elektromos feszültség mértékegysége. 23. Mezzoszoprán szerep „A parasztbecsület” c. operában.' .24. Fél tucatnyian. 26. Tupac.... a spanyol uralom ezen felkelt indiánok vezére 1780—81-ben. 28 ...fordul. 30. Konferenciájáról ismert török város. 32. Suszter. 34. Névelő. 36. Körülbelül, rövidítve. 38. Később. 39. Női név. 42. Kiejtett betű. 43. Szolmizációs hang. 48. Plánum. 48. Mártás idegen szóval. 49. Kikötő az NSZK- ban. 50. Dél-amerikai állam. 52. Vetített állókép. 53. Rostnövény. 55. Kerti munkát végez. 56. Kettős betű. 57. Csapadék. 58. Kicsinyítő képző. 59. Súlyarány. / 2 5 9 £ 11!n ö 9 1O // n J■■ 19 ■ 19■ AS■ !8■ 19*m£l 52 .ZSM■r ■L i■ ne 29 r■r ■ 3« 59 3 y se 57 se-59 *iO hn■ 96■& 96 99m* 679■■1■Jg■■i I SiT 66■r■r «9 ----L-8» ili Mennyivel csapja be vásárlóit a hazai kereskedelem? Az Élet és Irodalom című lapból idézzük. Faragó Vilmos, a lap egyik helyettes főszerkesztője „Tízmilliárd” címmel írja: A népi ellenőrzés számításai szerint évi tízmilliárd forinttal csapja be vásárlóit és vendégeit a hazai kereskedelem és vendéglátóipar. Valóban ennyi-e? — kérdi a szerző cikkének egy későbbi szakaszában. Hiszen nincs az a népi ellenőrzés, amely pontosan számolhatna. Lehet, hogy tizenötmilliárd. Vagy húsz. Az is lehet, hogy csak nyolc. Minthogy senki sem tudja, lehet, hogy középarányról van szó, fogadjuk el a tízmilliárdot. Mit kaphatni ezért a pénzért? Három új Nemzeti Színházat? Két kórházat? Egy új atomerőművet? Tény: ennek töredéke kellett mosthhoz, hogy a pedagógusok fizetését tíz százaékkal fölemelhessék. A kolbászsütő, a szerző itt egy arcátlanul hazudozó és csaló balatoni kolbászsütőre avatkozik, akiről korábban szólt, tehát a kolbászsütő és társai három Nemzeti Színházat, vagy két kórházat, vagy egy atomerőművet lopnak ki évente a pénztárcánkból? Miről is van itt szó? Nem egyszerűen arról, hogy a balatoni strandoló bizalmatlan lesz a balatoni kolbászsütőhöz. Még csak arról sem, hogy a vevők és a vendégek bizalmatlanná válnak a kereskedői és a vendéglátói szakma iránt. Arról van szó, hogy ez a bizalmatlanság mérgez. És mindenki bizalmatlan lesz mindenki iránt. Nem az tehát a legnagyobb veszteség, ami a személyes pénztőkénket éri. Hanem az, ami közös erkölcsi tőkénket. Tíz- és félmillió magyar néz gyanakodva egymásra. A vevő a pénztárosra, a megrendelő az iparosra, az ügyfél a tisztviselőre, a munkás a bérelszámolóra, a munkavállaló a munkaadóra, a munkaadó a munkavállalóra, a beteg az orvosra, az állampolgár az államra, az állam az állampolgárra, a gyerek a tanítójára, az újságolvasó az újságíróra — ez esetben énrám most, — vajon mivel csapják be már megint és mindig? erről van szó, bizony: egy ország közerkölcs meghatározta közérzetről, — írja cikkében Paragó Vilmos. — Akkor is erről van szó, ha így pékség olyan kenyeret süt, amely másnap,a nyúlós-savanyúra ihetetlenedik. Ha egy bádoglemez gyermekautónak fél óra múlva kiesik a kereke. Ha a lift folyton elromlik. Ha az új fürdőszobában lehullik a csempe. Ha a nagykereskedő szerződést köt a terményemre és aztán nem vesz át. Ha egy rendelkező garanciát kínál a vállalkozáshoz, és egy másik rendelkezés ellen dolgozik. Ha egy szolgáltató cég olyasmit igér ami esze ágában sincs vagy lehetősége sincs teljesíteni. Ha tíz évig tart renoválása egy épületnek, melynek telje fölépítéséhez sem kellett egy évnél több. Haa szó jelképes értelmében vett kirakat olyasmiket mutogat, amiknek bent a boltban nyoma sincs. Ha a tanító vagy a szülő olyan normákat parancsol a gyerekre, amelyeket maga sem tart be, vagy hogy a kiinduláshoz visszatérjek: ha a keresked nem tudja, mi a kereskedelem, a vendéglát pedig nem vendégül já, hanem ki tudja mint hiszen még a köszönésemet se fogadja. Nemzeti összérdel hogy e helyzet megvátozzék. Az Élet és Irodalom hasábjairól idéztük a fenti sorokat. x) 9. oldal s Márai Sándor jövője Nemrégen lapunkban Fáy István emlékezett meg Márai Sándor, legnagyobb élő írónk, 85. születésnapjáról. Most szerkesztőségünk részéről szőjük tovább ezt a témát. A hangsúlyt ezúttal Márai Sándor jövőjére helyezzük, ami ragyogónak ígérkezik! Kezdjük Magyarországgal és mával. Nem egészen 4 évtizeddel azután, hogy Márai Sándor bájos felesége Lola és kisfiúk társaságában szép csendesen távozott a magyar tájról és ami még jobban fájhatott, a magyar nyelv területéről, Márai művei a fekete piac keresett, de nem kapható cikkei Magyarországon. Antikváriumokban, ha véletlenül felbukkan egy-egy kopott Révai kiadású vászonkötésű könyve, horribilis áron kapkodják el, és viszik haza a szerencsés vadászok. De a legtöbb magyar magánkönyvtárban ott találhatók Márai munkái, nem mind természetesen, de legalább néhány kötet. Kincsként őrzik és gyakran forgatják, hódító a hatása. Nemcsak azért amit mond, hanem ahogy mondja! Magyarországot megszállták a németek, előbb a guruló márkákkal és a germanizmussal, majd a Werhrmachttal. Utána jöttek az oroszok és az ő helytartóik. Nemcsak a nőket erőszakolták meg, hanem azt is ami még megmaradt a magyar nyelvből. Márai megőrizte az igazit, amelyiken Arany írt. És amit mond az is részegít: A hazáról Mindig, mindent adjál oda hazádnak. A világnak semmi értelme számodra hazád nélkül. Ne válj jót a hazától és ne sopánkodj, ha megbántanak a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalában semmit sem várj a hazádtól. Csak adjál azt, ami a legjobb életedben. Ez a legfőbb parancs. Bitang, aki a parancsot nem ismeri. (Márai Sándor: Füves könyv.) Képzelje el olvasónk a hazai olvasót, amint ő olvassa ezeket a sorokat. Vagy ha nem tudná elképzelni, úgy segítünk. Az illető értelmiségi, magasfokú, budapesti. Betűvető és így beszél: „Magyarország? Ma? Jobban élünk! Autónk van és vikkendházunk, narancs és banán a terített asztalon. És megfulladunk a sok hazudozástól, a lopástól, a szolgaságtól. Még a levegőtől is amit belélegzünk! Ha kissé ki akarjuk szellőztetni tüdőnket, úgy Jugoszláviába megyünk rövid szabadságra. Őket nem szállták meg. Nem törték meg a gerincüket. Az én orvosságom, ha a továbbmenésre nem telik, Jugoszlávia és annak légköre! ” így Anonymus. Akinek másik orvossága, Márai olvasása. Az előbbi sorok, vagy az utána következők: A világról És ne feledd soha, hogy a világ fia is voltál. Rokona a négereknek és a csillagoknak, a hüllőknek és Leonardo da Vincinek, a Golf áramnak és a maláj nőknek, a földrengésnek és Laoisenak. Mindehhez közöd volt, egy anyagbólvagytok, egy lélek teremtett, ugyanaz a lélek fogad vissza. Ez egészen biztos. (Márai Sándor: Füves könyv) A világ! Márai Sándornak van egy másik rajongója, akit megnevezhetünk, mert nem lesz belőle baja. Csak gyermekkorában élt Magyarországon, Budán, Gödöllőn, Pozsonyban. Még királyfi korában. Dr. Habsburg Ottónak hívják, olvasóink jól ismerik írásait. A magyar nyelv anyanyelve, de száműzetésben töltött több, mint 6 évtizedes , ,displaced person” élete alatt megőrzésében Márai segítette. Születésnapi beköszöntőjében (A 80-adikra) „egy európai drukker” című cikkében ezt írja dr. Habsburg Ottó: „Aki több nyelven is beszél, ír, szónokol, vagy olvas, nyelvi ínyenc falatokat kap Máraitól. Egyik Napló jegyzetében azon elmélkedik, milyen sajátos hogy amit a német, vagy az angol fájdalomnak, betegségnek tart, az nálunk magyaroknál vagy: Heimweh, vagy homesickness — ez nekünk, honvágy. És Márai magyarázata, talán mert a magyar ma is nomád. De azt is megtanultuk Máraitól, hogy ez a magyar nomád szüntelenül nyugatra vándorol, s mióta megismerte, honvágya van Európa után is. Az európai színtéren folytatott tevékenységemben, — folytatja dr. Habsburg Ottó, — az integráció, az egyesülés és egyesítés szüntelen munkájában is hasznát vettem... többször felhasználtam a Máraiírta: „Röpirat a nemzetnevelés ügyében” című művének több gondolatát. Milyen igaza volt neki amikor a II. Világháború viharában a megbékélést az európai integrációban látta, az egyesülési és a nemzeti gondolat összebékítésében és ezt írja: „Tisztafajú nép nincs ma Európában, ahol évezredek kalandjai kevertek vért és fajtákat, de tisztanyelvű nemzetek ma is vannak, és a nemzet csak ott van, ahol él a nemzeti nyelv öntudata!” Milyen igaza van Márainak amikor egyfelől a nyelv pajzsát adja kezünkbe, másfelől óv a nemzeti egyedülvalóság, a faji mítosz, az elérzékenyült önimádat, a fakírszerű önelragadtatás, és önigézet nacionalista veszedelmeitől, a nagyobb Európába történő besimulás akadályozóitól. „A rikoltozó nacionalizmus fortissimójának vérpezsdítő bódulatában a legjobb elmék is hajlandóak megfeledkezni arról, hogy egy nemzet mindig szerződéses állapotban él az emberiséggel. És e szerződés legmélyebb értelme a közös emberi verseny méltányos szolidaritása.” dr. Habsburg Ottó, ez az izgalmas jelenség, előbb királyfi, később self-made-main most az Európai Parlament képviselője, és amennyiben megszületne az Egyesült Európa, úgy annak egyik, vagy a vezetője, Máraitól tanulta megőrizni anyanyelvét, tőle kölcsönözte érveit Európa egyesülésére, majdnem fél évszázaddal ezelőtt. Márai Sándor nem élte meg a félévszázadot szülőhazájában, ahol híd volt a Nyugat felé. Átsétált saját hídján, és bezárkózott Nyugaton az elefántcsont-toronyba, legyen az Posilippoban, avagy Manhattan szikláink, az olasz Salernoban, vagy a Csendes Óceán partján. Mindezekről a posztokról, tovább figyelte a Nyugatot és írt róla a Keletnek, magyarul úgy ahogy többé senki sem tudott! Tizenhét művet írt 37 év alatt Nyugaton és adott ki gyakran saját kiadásában. A legutolsó, a legújabb Napló kötet az ő születésnapi ajándéka, az ünnepelt lepte meg vele olvasóit. Márai, a „kanti Márai” egy újabb életmű. Műveit megdöbbent csend fogadja. Felmérni nem tudjuk többé nagyságát, mert elvesztettük a mércét! Nem volt közöttünk Szerb Antal, aki röviddel saját tragikus halála előtt feljegyezte: „Az összes kortársak között a legizgalmasabb, a legígéretesebb, legigéretesebb, Márai Sándor.” Csend kíséri Márai köteteit, ájultan tiszteljük csodálatunk majdnem e félelemmel vegyül, egyre magasabbra hág, hogyan mernénk őt kiértékelni? Bírálni? Ez egyetlen egyszer esett meg 1969-ben, „odahaza”. A Kortárs nevű hivatalos irodalmi hírharsona hasábjain egy Máraira majdnem egyenragi esztétának, a néha Gyergyai Albertnek Proust és Flaubert kiváló magyar fordítójánál megengedték, hogy e nálánál 7 évvel fiatalabb emigráns New Yorkban kiadott San Gennaro című regényéről írhasson. Ezt írta Gyergyai: ,,Idesszova 20 éve, hogy Márai Sándor családostól elhagyta Magyarországot. Kosztolányiné mondta egyszer feleségéről, Lola sose jár egyedül, mert mindenüvé valami láthatatlan zene kíséri. Hasonló zenét éreztünk, — dúr hangnemben Márai olvasásakor. Húsz év óta csak kósza híreket hallottunk hollétéről, egyetlen új könyve érkezett el Budapestig a San Gennaro vére. Keserű könyv, fájó olvasmány, haragos tanuságtétel mind a külföldön élő, mind az itthoni magyaroknak, megragadó témákkal, a vándorlásról, a hazátlanságról, a bűntudatról, a megváltásról, a szentekről és a csodatevőkről. Márai éles, tömörített, szenvedélyesen józan és tartózkodóan izzó írásmódjával... E könyve irányában egyetlen olvasója sem maradt közömbös, és a legalvadtabb vérűek sem vonhatják ki magukat ha nem is a csoda, de a bámulat, a meghatottság, vagy legalább is a döbbenet érzelmi bonyodalmai alól. Nem mondhatunk le Márairól! – aki szerves és rangos elődje a mai magyar irodalomnak, ma is oly sok mindenre : taníthatná a mai nemzedékeket, írástudásra eszmeszárnyalásra, lendületre, műgondra, arra is, hogy anyanyelvében él igazában a magyar! Fájdalmas felkiáltás ■ „Nem mondhatunk h , Márai Sándorról!” — Hazahívó csalogató. Ezért engedték meg a megboldogult Gyergyai Albertnek, hogy a párt irodalmi berkében kiálthassa el panaszát: Hol vág ! Márai? Jér haza! 5 Márai maradt nyuga - őrtornyában. És írt.. . írt... publikált. Budapesten egy első osztályú nagyszállód, a menedzsere a zsúfol évadban ajánlásra szordát szerzett egy new yorki magyarnak, a pénztárcája után nyújt , de a menedzser másét kunyerált, meglátta az utas éjjeliszekrényén a legújabb Márait, azt kérte. Megkapta! A szívéhez szorította, könnyel a szemében, s ezt mondta: „Köszönöm... köszönöm. Minden este csak 10 sort olvasok belőle, hogy egy évig eltartson!” Többé nincs Gyergyaink, hogy felmérje. De a Rendszer rendre olvassa sorjában újabb könyveit. Utazó üzletemberek mostanában felvásárolják kint kapható köteteit, „a kevésbé rázósakat” — az Allegóriát, szentekről, vagy az antik Rómáról, de nem a Naplót! Feltehető, hogy odahaza ezeket most felárral, vagy feketén árulják. És a régieket is kiadnák! Egyik nagy műve az „Egy polgár vallomásai”; — amennyiben a szerző beleegyezne, 100 ezer példányban nyomott bestseller lenne a mai Magyarországon. Márai azonban szűkmarkú. Nem tárgyal, magának tartja meg. Egyelőre nem olvashatják az utána következő nemzedékek, mindaddig amíg tart a nemzet megszállása. Kegyetlen és kiszámíthatatlan terminus! Talán igaza van, hogyilyen kemény, talán nincs! De ha Márai Sándor nem forog közkézen, továbbra is csurran, cseppen. De meg kell érte dolgozni, kéz könyékkel az antikváriumokban, az eladósodottaknál, az elhunytak hagyatékában. Tudunk olyanokról is, akik lopják Márai köteteit. És még többről, akik úgy csempésztetik őket haza. Miért kell ennyire Márai? Nemcsak azért mert megőrizte a magyar nyelvet, mert megmentette, mint egy második Széchenyi. Mást is tett. Megőrizte szellemi szabadságát, tolla az övé volt és senki másé. Akkor is amikor Corvin lánccal fűzték az írókat a rendszerhez, esetleg kegyelmesi címmel, akkor is amikor Kossuth nevében osztogatták újabb helytartók az újabb koncokat. Márai szabad maradt. Sokáig ő az egyetlen meg nem szállott magyarul író és érző, magyar író óriás. Ezért akarja most mindenki megvásárolni Márait, és mert az élő továbbra sem kapható, hát legalább könyveit. Újra megtanítja olvasóit a magyar nyelvre, a Noblesse Oblige, a lelki nemesség kötelességeire, a becsületre, az elesettekért való kiállásra, hódoltság idején a be nem hódolásra. Nem mondhatunk le Márai Sándorról, tanait annyit tanítvány áhitja. Fiatal írók akik most fedezték fel, fordítók akik kétnyelvüek és mindkét nyelvüket köszörülik mielőtt nekigyürköznének, irodalmi kritikusok akik tanulmány tárgyává teszik Márait nyugati nyelveken és magyarul, — mozgalmi emberek, akik Márait magyarázzák Stockholmban a zsűri tagjainak. Nyugati rádióknál licitálnak rá, szériában szeretnék közvetíteni írásait, de eddig ők sem kapták meg Márait, csak csurrancseppen, tízsoronként. Mindenki Márait állítja! Ragyogó jövő vár Márai Sándorra!