Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)

1985-06-29 / 26. szám

Máray Sándor: Napló 1976 — 1983 Fáy István Ez a pompás könyv néhány héttel írójának a nyolcvanötödik születésnapja előtt jelent meg, mintegy megajándékozva vele nemcsak így ír ő hatvanöt esztendeje és ez alól új műve sem kivétel. NAPLÓ, mint a cím is mondja, tehát teljesen személyes vonatkozású. Ha olyan nagy szellem és kivételes műveltségű ember, mint e könyv írója egy ilyen saját maga számára készített, a „black hole” tömörségével fogalmazott, önmaga emlékeztetésére írt, szinte axiómákat tartalmazó munkát nyilvánosságra hoz, az megajándékozása mindazoknak akik érdeklődnek napjaink lényeges és sorsdöntő kérdései: Isten, vallás, öregség, halál, világegyetem, filozófia, irodalom, képzőművészet, történelem, valamint morális és szociális problémák iránt. Ötödik Naplója a könyv, melyekből négyet a hontalanságban írt és ezek olyan széles horizontot tárnak fel az olvasók előtt, amely kinyilatkoztatás-szerűen mond véleményt — mindössze néhány mondatban — a fentebb említett tárgykörökben. Magától érthető, hogy amikor egy nagy alkotó ilyesmit ír, egyedül a saját szellemi nívóját tartja mérvadónak, tehát a nyilvánosságra hozott mű igen magas követelményt támaszt az olvasóval szemben. Témaválasztásában ter■rrtészetesenszubjektív és csak az őt érdeklő, vagy érintő szellemi, morális, vagy társadalmi jelenségekkel, rá különös impressziót gyakorló témákkal foglalkozik. Ezekkel azonban teljes tárgyilagossággal és egy-két mondatban is analitikusan. Ilyen munkáról ismertetést írni nagyon nehéz, mert a napok egymásutánjában feljegyzett gazdag tematika széjjelszóródik nyolc év feljegyzései során. Nem széppróza ez, ahol a cselekmény és a megformált karakterek egyenes úton vezetnek az ismertetésnél. Sokkal több annál és a naplóíró eleve feltételezi, hogy a tömör feljegyzésekben említetteket a közönség éppen úgy is híveit, de önmagát is. Mottónak legalkalmasabb egy tőmondata, mely útmutatás minden írástudónk számára, mert, mint ő. Én e könyvet úgy kísérlem meg olvasóinknak bemutatni, hogy kikapcsoljak minden olyan anyagot, melyről feltételezem, hogy nem közismert. Felesleges lenne ugyanis az Enciklopédistákkal, Schopenhauerrel, Nietzschével, Sartreval, Baudelairevel, Maupassantal, Prousttal, Mauriaccal, Rilkével, vagy esetleg az asztronómiával kapcsolatos megjegyzéseivel foglalkoznom, mert az átlagolvasó nem valószínű, hogy ismeri az írókat, vagy a problémákat. Bemutatni egy ilyen természetű írást, csak idézetek közlése által lehet. Ezeket úgy válogattam ki, hogy nem tartva időrendet, tárgykörönként és azokon belül is az általam megállapított fontossági sorrendben idézem, mert kizárólag ilyen tárgyi és logikai ötvözetbe foglalva válnak érthetővé. Helyes megoldás az lenne, ha minden érdeklődő elolvasná a könyvet. Remélem azonban, hogy a rendelkezésre álló terjedelemben is közel tudom hozni e művet olvasóimhoz. ☆ Már az előző Napló is sokat foglalkozik az öregséggel, melyet írója a legkegyetlenebb nagyhatalomnak tart. Az utolsó nyolc évben még többet foglalkozik vele és ez mondatja ki a nagy igazságot: „Nem igaz, hogy vénkorban az ember ,többet tud’. Csak másképpen emlékzik.” Egy öreg ember élete, ha teher is, de ragaszkodás a teherhez: „A közeli halál perspektívájában a napokat nem könnyű megtölteni feladattal’. ,Lenni’ több, mint csinálni valamit... De a vénségben nincs többé mód minden következménnyel ,lenni’. A vén ember olyan turista, aki nem akar megérkezni". Valaki zúgolódik hozzá intézett levelében és erre válaszolva kissé gúnyosan mondja: „Egy levélíró csepüli, gyalázza az öregséget. Őszintén csak ezt tudom válaszolni: ,Ne szidjad az öregséget. Még vissza fogod sírni’ ”. Nem hisz abban, hogy a kort feledtetni lehet a ránk kényszerített munkával: „Betegség és öregség. A monoton tanács, ami áthangzik a századok tapasztalataiból, ,dolgozni utolsó pillanatig’... A tanács bölcs, de más a kényszermunka és más az alkotás”. Meggyőződése, hogy az elmúlást hiába magyarázzuk, mindenképpen érthetetlen: „A halált — mint a világegyetemet — nem lehet értelemmel megközelíteni. Nincs ,értelme’. Csak van, mint a föltétlen tények, értelem nélkül”. Mikor 1948-ban véglegesen elhagyta hazáját kikristályosodott benne, amit nyolcvan évesen a következőképp fogalmazott meg: „Az emigráció kategóriái: Aki hazájából emigrál idegenbe. Aki hazájában marad és belső idegenségbe rejtőzik. Aki az emigrációban emigrál a magányba”. Hitvallása, hogy az alkotás egyetlen feltétele a szabadság, de mélységes iróniával ír a minden rendszert kiszolgáló, korrupt Talleyrandról és mintegy asszociációként a nyugati „sajtószabadságról”: „Talleyrand. Mikor végigszolgálta a királyságot, a forradalmat, a napóleoni időket és a restaurációt, kijelentette, hogy sajtószabadság nélkül nincs társadalom, a parancsuralomban a sajtó kénytelen parancsra hazudni. Úgy gondolta, ahol sajtószabadság van, ott a sajtónak módja van szabadon hazudni”. Isten léte ifjú korától foglalkoztatja és átfogva az emberiség történetét a következőket jegyzi meg: „Az Isten-fogalomnak az idők folyamán megszámlálhatatlan sokféle arcot adtak: állatarcot, emberarcot. Aztán megkísérelték tudatos energiának képzelni. Most az asztronómusok az Istenfogalmat görög számjegyekben fejezik ki”. Egész életén át foglalkoztatja a leglényegesebb kérdés: mi történt a „LEGYEN” pillanatában? „A „teremtéselmélet’ és az evolúciós elmélet amerikai hívei a bíróság előtt vitatkoznak, mint a daytoni majomper idejében. A Biblia felel és Mózes Genezise evolúciós szempontból meglehetős pontossággal felel. De János evangéliuma levegősebb és csábítóbb. Mózes úgy tudja, ,kezdetben teremté Isten az eget és a földet’. János óvatosabb: kezdetben vala az Ige’. Mindkét teremtéselmélet megbicsaklik a ,kezdet’-ben. Mert, ha ,vala a kezdet’ akkor lennie kellett valaminek, amiből következett a kezdet. A vallás szerint Isten volt a ,kezdet’ előtt. Itt a küszöb, ahol a racionális megbicsaklik és megszólal az evangélista”. „ a született „polgár” szomorúan látja meg a fogalom elkorcsosulását és az uniformizálódott, csak a külsőségeket, de nem a szellemet hordozó új társadalmi osztályt. „A ,polgár’ mostanság kezd olyan fenomén lenni, mint Marlow idejében a ,zsidó’ volt. Gettóban él — a polgári negyedben, — ruhaviselete, mint a kaftán és a garmuska: ,polgári’. Étkezése, szokásai mindez elkülönzötten gettószerű. Felrémlik az első orosz járőr, aki a leányfalusi országúton gúnyosan kiabálta a helybeli kovácsnak: ,Burzsuly, burzsuly’... — mert a kovács kövér volt és bárka, bátot viselt, tehát ,polgár’ volt”. Ma már minden ország nagy problémája az elöregedés. Némelyikben a 65 éven felüliek száma eléri a 30%-ot. „Mindig voltak öreg emberek. De öreg tömegek soha nem voltak. Most vannak. Ez a félelmetes tünemény rövid idő alatt, az elmúlt negyven-ötven esztendőben valósult meg. Az öreg embereket — ha éppen rászolgáltak — a múltban tisztelték. Az öreg tömegeket nem tiszteli senki, nyűg és teher vagyunk szegény és gazdag társadalom számára. A fiatalok morogva nézik. Az öregirtás nem lehetetlen: egy napon védekezni kezd a társadalom az öregek ellen, ahogy az epidémiák ellen védekezik.” Mint legnagyobb élő írónk egész természetes, hogy jegyzeteiben az irodalomnak lényeges szerepet ad és mindenekelőtt megállapítja annak korszakait: „...Volt az aranykor Sophokléstől Dantén át Shakespeareig. Aztán volt ezüstkor— Goethétől Jókain és Tolsztojon át Proustig. Most pedig van a plastik kor”. Ezután definiálja ki az irodalom, hogy megállapításával kísértésbe hozza a félműveszeket, akik már többször kozmopolitának nevezték. „Goethe szava,az irodalom, tudomány, nem lehet hazafias, vallásos... Mindig csak az emberiség egészéhez szólhat, nem egyes népcsoportokhoz’). Nemzeti nyelven az emberiségnek írni... Ez az irodalom”. A most következőket melegen ajánlom azoknak a figyelmébe, akik a műveletlenséget nagyképűséggel akarják leplezni és a hontalanságban elevenekről és holtakról kedvet szegő, megalázó, felelőtlen kritikát firkálnak. Köztudomású, hogy Márai anyanyelvünk szerelmese és mestere Arany János, akiről halála századik évfordulójára írt rövid emlékezését így fejezi be: „Arany a zseni méltatta a középszerűt és a sekélyest is, mert úgy érezte, akármilyen vékonypénzű, mégis a magyar irodalom teljessége az, aminek szellemi térfogatában a magyar egyéniség egyszer világirodalmi hangsúllyal tudja kifejezni magát. „ Ahogy ez megtörtént évszázaddal később, amikor megszólaltak Babits, Móricz, Krúdy, Kosztolányi”. Nem hiszem, hogy bárki is ki merte volna mondani azt, amit ő kimond a „népi irodalom” végzetes hiányával kapcsolatban: „A népi irodalom felsorolt sok mindent, amit a népről tudni illik: milyenek életfeltételei és hogyan élnek vissza a birtokosok a nép munkaerejével?! Ilyen monografikus vádemelés ritkán indít el nagy társadalmi változásokat, az erőfeszítés egészében mégis hasznos volt. De a népi irodalom soha nem alkotott irodalmi értelemben jelentőset, mert mindig csak a materialista tényeket írta le — nem beszélt arról, igazában milyen belülről a „nép’, tehát a paraszt, a munkás? Milyen belső valósága? Népi Petőfik jelentkeztek esőstől, de népi Proust még nem kért szót”. A kommunista rendszerben felnőtt írókról nagyon lesújtó a véleménye, de nem gúnyolódik, inkább sajnálkozás, amit mond: „Fiatal író, aki már a kommunista diktatúrában született. Mint egy ember, aki száj nélkül jött a világra, kézzel és lábbal beszél, ír. Arca normális, szeme, jüle, orra, minden helyén. Csak éppen nincs szája, fintorral közli, amit mondani akar”. Világosan látja a szocialista gazdasági rend teljes csődjét és a naiv „hívők” feleszmélését: „A szocialisták kezdik felfedezni, hogy nemcsak az egyén megy tönkre, ha többet költ, mint amenynyije van, hanem a népis. Ez meglepi őket". Ismeri jól azt az igazságot is, melyet a vasfüggöny mögött olyan kevesen tudnak: „Nincs népszabadság, csak egyéni szabadság van. A nép csak akkor szabad, ha az egyén is szabad.” Hátborzongató Albert Camus meghatározása, melyben a rabszolgaságnak arról a fázisáról beszél, amikor a lélek már immunissá válik azzal szemben, mert megszűnik minden emberi felelőssége: „Camus egyik jegyzete: az ókor rabszolgái ismerték azt a különös szabadságot, ami bekövetkezik, amikor valaki már nem felelős a sorsáért. Szolzsenkcin hasonlót ír a Gulág rabszolgáiról.” A hazafiságról való megállapítása nagyon találó: „Hazafiak.’ Csak egyfajta igazi hazafiság van, ha valaki ott, ahol éppen él, teljes hűséggel és feltétlen erőkifejtéssel helytáll a munkájában. Ennek visszaható ereje van a hazára”. Semmitől úgy nem irtózik, mint a buta embertől és a butaságtól: „A buta ember mindenestől veszélyesebb, mint a rossz ember. Nem lehet vitatkozni vele, mint ahogy lehet a rossz emberrel — nem hallja az érveket, mert buta”. Aki regényeit, színműveit, vagy rádiójátékait olvasta tudja jól, hogy a nő és férfi viszonya milyen fontos helyet foglal el művészetében. E Naplóban a mindentlátott bölcs mélyen emberi humorával beszél ezekről. Íme egy mondata: „Regényalak: az özvegy, aki a temetőben féltékenységi rohamot kap, mert idegen virágcsokrot talál a férje sírján”. Nem hagyja ki a „tisztes férfikorban levő” hölgyet sem, aki nyilván leány, vagy özvegy és az erkölcsök romlásán botránkozik: „Szemlesütős, erényes idősebb hölgy. Szidja a közerkölcsöket. Felrémlik Doktor Johnson, aki egy sápítozó nőszemélynek azt mondotta: ,Aszszonyom, maga nem az erényt szereti. Maga csak nem meri elszánni magát a bűnre.’ ” Ugyanilyen bölcs mosollyal beszél önmagáról is, amikor az alanti történetet mondja el: „Újsághír: egy férfi beperelte a vállalatot, melynek alkalmazottja volt. Elbocsátották, mert főnöke, egy nő, erőszakos nemi merényletet kísérelt meg ellene. A férfi kártérítést követel. A hírt megnyugvással olvasom: az én koromban ilyesmitől már nem kell tartaHátborzongató ahogyan tárgyalja annak lehetőségét, hogy egy kis nép nyelvére milyen sors várhat a leigázottságban. Ez előttünk folyik napjainkban a Baltikumban, a Felvidéken és Erdélyben. Olvassák el figyelemmel az aszszimilálódók, akik már szégyellnek magyarul beszélni: „...Heródes halála után a prokurátorok önkénye polgárháborúkat váltott ki zsidóföldön. Vespasian csapatai elfojtották a lázadásokat és elpusztították a zsidó állam szerkezetét. Akkor Johanan ben Zaccai engedélyt kért a megszálló hatóságoktól, hogy Jabneh nevű helységben iskolát nyisson, ahol őrzik és tanítják a judaizmust . Már nem volt menedék a zsidók számára, csak a tekercsek és az ótestamentum. Mint egy kézitáskába csomagolható emléktárgy, úgy maradt meg a nyelv és az irodalom alakjában a hordozható haza. Mint talán holnap a magyarság és más kis népek számára”. Szülőföldje a Felvidék és az ott élő magyarság sorsának siratása egész életén át kíséri. Nem tud belenyugodni szolgaságukba és elkeseredetten írja: „Erdély fájdalmas vergődéséről eljutnak a hírek a nagyvilágba, de a felvidéki magyarság tragikus sorsának mintha nem lenne visszhangja. Benes és társai, Közép- Kelet-Európa sírásói egymillió embert bélyegeztek meg, százezreket kergettek ki otthonukból, fosztották meg társadalmi jogaitól. Nemzetközi fórumok előtt egy szó sem hangzik el erről a pokoljárásról. Az örmény népirtás félelmes emléke hetven év után még dereng a világtudatban. A felvidéki magyarság tragédiáját már iparkodnak behomokozni”. Ez az egész, amit terjedelmünkben képes voltam bemutatni a Naplóból. Sajnos több helyem nincs, de azt gondolom, hogy olvasóim így is meglátják a mű rendkívüli értékét. Magam úgy kezelem ezeket a naplókat, mint egy-egy világi Bibliát, mert mindegyikük reveláció, melyben választ kaphatunk csaknem valamennyi problémánkra. „Magyarul írj, ne magyarosan.” Teljes fogászati ellátást nyújtok nagyon kedvező esti és szombati fogadóórákkal. Dr. PAUL INCZE 2340 W. Touchy Ave., Chicago Ill. 60645, Tel: 761-7900 Európába utazók figyelem! Autót bérelhetnek, vagy vásárolhatnak AUTO-BENKŐ-nél. Tulajdonos: Dr. Benkó Zoltán Minden európai gépkocsi kapható! Mercedes, Porsche, vagy VW kocsikat rendelésre azonnal szállítunk az USA- ba, vagy Kanadába. Minden üzletkötés előtt levelezés ajánlatos. Várjuk a repülőtéren és szállásról gondoskodunk. Levelezési cím: Dr. Benkő Zoltán, p.O. Box 144, München 1, West-Germany lakás 08021/7150 v. 089/188 692 (este, vagy kora reggel) napközben: 141 30 30, v. 15-50-40 W Black Forest Meat Market tulajdonos MOHAPP BÉLA Top quality meats Specializing in home made sausages Imported and domestic delicatesen * Importált és belföldi csemegeáruk * Igazi magyar fűszerek és savanyúság Nyitva minden nap: 99 6-ig, vasárnap zárva. Tel: 348-3660 2002 W. ROSCOE 472-7720 Chicago, III. 9. oldal Megjelent! Megjelent! Márai Sándor legújabb könyve a NAPLÓ 1976—1983 A 190 oldalas könyv, Márai Sándor legújabb naplóját tartalmazza. Megrendelhető Kiadóhivatalunkban. A könyv ára $18.00 plusz $2.00 szállítási költség. Cím: Kanadai Magyarság 412 Bloor Street, W. Toronto, Ont., M5S 1X5 Intrinsic Perennial Gardens Évelő kerti dísznövények legnagyobb választékban. 3320 Glenview, Glenview, IL 60025 Telefon: (312) 724-4609 Horváth Lajos tulajdonos (22-25) CHICAGÓI PROGRAM ELŐZETES June 22 (Raindate, June 23rd.) Lincoln Park — “King Richard's Fair" June 22 — August 25 Petrillo Music Shell in Grant Park Grant Park Symphony Orchestra előad hetente négy alkalommal. * July 1 Music of the Big Bands * July 2 Chicago Folk Music Festival * July 3 Third of July Concert and Fireworks * July 4 WLS Radio’s 25th. Birthday Concert * July 5 Jazz influenced music * July 6 North American music July 1 — July 7 Taste of Chicago — Columbus Drive between Jackson and Balboa The Art Institute of Chicago 443-3500 Michigan Avenue at Adams Street "The 81st. Exhibition by Artists of Chicago and Vicinity,” “André Kertész: Of Paris and New York,” and "Szépművészeti Museum: Leonardo to Van Gogh: Master Drawings from Budapest" Chicago Architecture Foundation 326-1393 1800 S. Prairie Avenue Tours of the Glessner House, Widow Clarke House, Frank Lloyd Wright’s House, a Loop Walking Tour, and a Chicago Highlands Bus Tour. Lake Cruises Mercury 332-1353 Wendella 337-1446 Star of Chicago 1-800-782-STAR Ravinia ‘85 Festival (312) R-A-V-l-N-l-A In Highland Park, Illinois June 28 Gala Opening Concert June 29 Kiri Te Kanawa in Ravinia Debut June 30 The Creation July 1 Rachmaninoff/Scriabin July 2 Kiri Te Kanawa in Recital with James Levine July 3 LaSalle Quartet Joins '85 Celebration July 4 Paul Whiteman’s Historic Aeolian Hall Concert July 5 Wagner/Rachmaninoff/Gershwin July 6 Tatiana Troyanos/James Levine Visitor Information Centers Illinois Office of Tourism (313) 793-2094 Chicago Water Tower Visitor Center (312) 225-5000 Weekly Update Information 24-Hour Hotlines Illinois Office of Tourism Mayor’s Office of Special Events Hotline Chicago Convention and Tourism Bureau Chicago Tourism Council City of Chicago 24-hour information line for the deaf Travel in Chicago Chicago (312) 836-7000 Suburbs 1-800-972-7000 1-800-252-8987 (312) 744-3370 (312) 225-2323 (312) 644-6610 (312) 744-8599 (TDD)