Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-26 / 4. szám
6. oldal Az új szovjet—amerikai tárgyalások különös hármasa: Gromiko, Shultz és Weinberger Washingtoni jelentések szerint a nukleáris fegyverek gyártásának csökkentésére vonatkozó tárgyalások Amerika és a Szovjetunió között (vagyis Gromiko és Shultz külügyminiszterek között) körülbelül 5-8 héten belül újrakezdődik Genfben. Moszkva azonban sem az időpontban, sem a helyszínben nem ilyen bizonyos. A kérdést a Kreml kétségtelenül rendkívül fontosnak tartja: erre mutat az a körülmény, hogy Andrej Gromiko, szovjet külügyminiszter, aki néhány évtizedes diplomáciai karrierje során csak nagyon ritkán jelent meg a televízión, nemrégiben Moszkvában televíziós interjút adott a „Pravda és az Izvestia” diplomáciai munkatársai- nak. Gromiko ez alkalommal, többek között, a következőket mondta: — Nem lehet szó újabb tárgyalásokról mindaddig, amíg az Egyesült Államok nem hajlandó megbeszélésekre a világűr-fegyvereket illetően, vagyis, mindaddig, amíg a Reagan-adminisztráció nem hajlandó az úgynevezett „Star Wars” világűr-fegyverkezési program feladására. Amíg ez nem történik meg, értelmetlen és céltalan lenne minden megbeszélés a stratégiai nukleáris fegyverek gyártáscsökkentésére vonatkozóan. Amennyire én látom, Reagan mindenképpen tovább akarja folytatni a 26 billió dollárba kerülő „Star Wars” programra vonatkozó kutatásokat. Ezenkívül, amennyiben Amerika továbbra is közép-hatótávolságú rakétákat helyez el és vonultat fel Nyugat-Európában, ez a körülmény komolyan ■veszélyezteti az újabb fegyvercsökkentési tárgyalások lehetőségét. Ez a körülmény rendkívül bonyolulttá teszi az egész helyzetet. George Shultz nem tűnik hajlíthatatlannak. George Shultz, amerikai külügyminiszter, az NBC nevű televíziós hálózat „Meet the Press” című programjában interjút adott Marvin Kalbnak, az NBC „legfőbb diplomáciai szakértőjének” és Roger Muddnak, az NBC politikai kommentátorának. Mr. Shultz, a kérdésekre válaszolva, meglehetősen zárkózottsággal felelt. — Nem hiszem, hogy Gromyko nyilatkozata a „Star Wars” programmal kapcsolatban valóban az újabb amerikaiszovjet fegyvercsökkentési tárgyalások „halálos ítéletét” jelentené. Ami pedig a közép-hatósugarú amerikai rakéták Nyugat-Európában való elhelyezését illeti: Gromikó tisztában van azzal, bármit is mond, hogy ezzel kapcsolatban nincs szándékunkban elhatározásunkat megváltoztatni. Majdnem ezzel egyidejűleg azonban, Caspar Weinberger, amerikai honvédelmi miniszter, a CBS nevű televíziós hálózat „Face the Nation” című programján világossá tette, hogy Schultz külügyminiszterrel ezúttal sem ért egyet. A szovjet külügyminiszter alapjában véve nem tartja lehetetlennek a „Star Wars” program megszüntetését, egy újabb szovjetamerikai megbeszélés érdekében. Nem hiszem, hogy ez az értelmezés helyes és nem hiszem, hogy ezt nekünk, amerikaiaknak, meg szabadna tennünk, — mondotta Weinberger. Nem először történik meg, hogy George Shultz és Caspar Weinberger véleménye jelentős mértékben különbözik. Mr. Shultz általában hajlandó bizonyos engedményekre a fegyverkezéssel kapcsolatban és az amerikai „galambok” közé tartozik, míg Mr. Weinberger hajlíthatatlan a fegyverkezéssel kapcsolatban és az amerikai „sólymok” egyike. A kérdések ezzel kapcsolatban a következők: Valóban sor kerül-e majd újabb Schultz— Gromikó megbeszélésekre? S ha igen, jelen lesz-e ezeken a tárgyalásokon láthatatlanul Caspar Weinberger is és mennyiben érvényesül majd befolyása? Kettejük szerepének végleges eldöntése Ronald Reagantól, az Egyesült Államok elnökétől, függ. Amerikában a magzatelhajtás ellenzői új „harci módszerhez” folyamodtak: lerombolják és felégetik az abortusz klinikákat és a magzatelhajtást végző orvosok rendelőjét. A fenti fényképen egy floridai orvos rendelőjét rombolják le. Az FBI szóvivője kijelentette: Az eféle rombolásokat és gyújtogatásokat végzőket kivétel nélkül bíróság elé állítják. Fegyverszállítási egyezmény küszöbén Amerika és Kína Washingtonból jelenti az Associated Press nevű hírügynökség irodája. Az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság fegyverszállítási egyezménye küszöbén áll. A Pentagon szóvivői szerint az egyezményre vonatkozó tárgyalásokat már „majdnem” befejezték a két ország megbízottai és a részletek a következők: — Amerika tengeralattjáró-ellenes háborús védelmi fegyvereket fog szállítani Kínának. Ezenkívül, a Kínai Népköztársaság légvédelmi fegyvereket is kap az Egyesült Államoktól. — A Kínai Népköztársaság, tekintettel arra, hogy rendelkezésre álló nemesvalutája majdnem a semmivel egyenlő, „természetben” fog fizetni az amerikai fegyverekért. Az amerikai honvédelmi minisztérium egyelőre nem hajlandó közölni, hogy milyen árucikkeket kap majd az Egyesült Államok Pekingtől cserébe az amerikai fegyverekért. A Reuter iroda és az Associated Press nevű hírügynökség szerint a fegyverszállítási egyezményt Washington, D.C. kezdeményezte. Reagan mindenképpen erősíteni akarja Pekinget Moszkva területi követeléseivel és aggressziójával szemben. Ez lesz az első fegyverszállítási egyezmény Amerika és Kína között 1949 óta, amikor a kommunisták hatalomra kerültek Kínában. Deng Xiaoping, a Kínai Népköztársaság „demokratikus diktátora”, újabb beszédben jelentette ki: Kínának közelednie kell a szabad termelés rendszeréhez, a gazdasági és pénzügyi központosítást meg kell szüntetni, mert ha ez nem történik meg, a Kínai Népköztársaság „katasztrofális pénzügyi és gazdasági helyzetbe kerül.” Nancy Reagan szerepe egyre jelentősebb és ma már korántsem csak dekoratív. A két fenti fénykép két washingtoni diplomáciai fogadáson készült a First Ladyről és azokról akikkel beszélt. Izrael három fázisban kivonul Libanonból A Reuter, angol hírszolgálati ügynökség jeruzsálemi irodája jelentette : Shimon Peres, izraeli miniszterelnök, rádióüzenetet intézett az ország polgáraihoz és rádióüzenetében kijelentette: a kormány úgy határozott, hogy az izraeli csapatok három fázisban kivonulnak Libanonból és legkésőbb ezen az elkövetkező nyáron már egyetlen izraeli katona sem lesz Libanon területén. — A visszavonulás első fázisa körülbelül 4-5 héten belül kezdődik meg, a további fázisok időpontja a pillanatnyi körülményektől függ — mondta Mr. Peres. Alig néhány órával a miniszterelnök nyilatkozata után Yitzhak Rabin, izraeli honvédelmi miniszter, hivatalosan bejelentette: — Izrael szándéka, hogy tárgyalások útján olyan egyezményt kössön Libanonnal, amelynek értelmében az elfoglalt területeken az izraeli csapatok kivonulásával egyidejűleg a libanoni kormánycsapatok „rendszeresen és rutinszerűen” át fogják venni a területek ellenőrzését és adminisztrációját és ezáltal biztosítják majd, hogy Izrael nem lesz kitéve esetleges ellenséges, terrorista támadásoknak. Az izraeli kormány ezzel kapcsolatos elhatározását heves vita előzte meg. A Likudkoalíció hat minisztere, élükön Yitzhak Shamir, helyettes miniszterelnök és külügyminiszterrel, a Libanonból való kivonulás ellen szavazott. — Ellenségeink úgy tekintik majd ezt a lépésünket, hogy megadjuk magunkat. Kivonulásunk után Izrael északi területei védtelenek maradnak — mondta Mr. Shamir. Peres miniszterelnök azonban szenvedélyes beszédben védte meg álláspontját: — Jelenlétünkkel ellenséges Shiite területté változtatjuk Libanont. Majdnem három éve vannak katonáink Libanonban és most egyesek mégis azt kérdezik: Miért akarunk ilyen hamarosan kivonulni? Végülis, tizenhat miniszter a Libanonból való kivonulás mellett, hat miniszter pedig a libanonból való kivonulás ellen szavazott . Shimon Peres tehát, ebben a rendkívül szenvedélyes és bonyolult vitában győzött. Az egész kérdést még komplikáltabbá teszi, hogy a parlamenti időszak második felében Yitzak Shamir kerül a miniszterelnöki pozícióba. Egy második komplikáció: Beirutban Rashid Karami, libanoni miniszterelnök, kijelentette az újságírók előtt: " A leglényegesebb az, hogy Izrael feltétel nélkül vonuljon ki országunkból. Két washingtoni politikai hírelemző így látja a jövőt Rowland Evans és Robert Novak, washingtoni politikai hírelemzők, ilyennek látják Amerika és a világ közvetlen jövőjét. Az amerikai nemzetgazdaság fejlődése Paul Volcker, a Federal Reserve Board elnökének pénzügyi politikája következtében, katasztróffálisan lelassul, majdnem új gazdasági depresszió következik be, a nemzetgazdaság fejlődése azonban az év második felében, lassan és fokozatosan megindul. Az amerikai federális törvényhozók, Reagan elnök követelésének engedve, végülis adóreformot szavaznak meg, amely a jelenleginél egyszerűbbé és igazságosabbá teszi az adózást. Amerika és a Szovjetunió között csökken a feszültség, de 1985-ben nem kerül sor fegyvergyártás csökkentési egyezményre a két szuperhatalom között. George Schultz külügyminiszter egyre sikertelenebb és az 1985-ös esztendő végén Mr. Reagan James Bakert, a Fehér Ház korábbi személyzeti osztályvezetőjét nevezi ki külügyminiszterül és a szenátus hozzájárul a kinevezéshez. Robert Dole szenátor (R-Kan.) az amerikai szenátus többségi csoportjának új vezetője — mivel 1988-ban a GOP elnökjelöltje akar lenni — sokkal kisebb mértékben fog együttműködni Reagannal, mint elődje, Howard Baker (R-Tenn.) aki egyébként ugyancsak a Fehér Házon tartja tekintetét. Dole szenátor ellenzése "az Elnök" pénzügyi politikáját illetően közismert már hosszú ideje. George Bush alelnök reménye egyre kevesebb lesz ahhoz, hogy Reagant 1988-ban a Fehér Házban kövesse. Mario Cuomo, New York állam kormányzója, rövidesen bejelenti, hogy nem pályázik újabb kormányzói időtartamra, mivel 1988-ban a Demokrata Párt elnökjelöltje akar lenni. Az anti-nukleáris mozgalom egyre gyengülni fog Nyugat-Európában. Annak ellenére, hogy Shilhon Peres miniszterelnök a közelmúltban bejelentette Izrael kivonulását Libanonból, erre nem kerül sor ebben az évben. Izrael és arab szomszédai között tovább erősödik a politikai feszültség. Q onm® Csökkenő infláció, magas munkanélküliség a láthatáron A „Conference Board of Canada" (Ottawa) pénzügyi és gazdasági szakemberei a közelmúltban adták ki jelentésüket és jövendölésüket Kanada közvetlen pénzügyi és gazdaság jövőjéről. A pénzügyi, gazdasági, és termelési tényezőket figyelembe véve, a „Conference Board of Canada” szerint a következők várhatók 1985-ben Kanadában: — Az inflációs áremelkedés továbbra is csökken és évi 3,3 százalékra zuhan, ami a legalacsonyabb inflációs áremelkedés lesz 15 esztendő óta. — A munkanélküliségi arányszám egyelőre változatlan marad és továbbra is körülbelül 11,3 százalék lesz, tehát ugyanolyan magas, mint amilyen 1984-ben volt. (1984-ben a munkanélküliségi arányszám ugyanilyen magas volt és amikor e sorokat írjuk, körülbelül 1.3 millió a munkanélküliek száma Kanadában. — Szerk.) — A Nemzeti Ösztermelés (Gross National Product, GNP) 1985-ben csupán 2.2 százalékkal fog emelkedni, míg 1984- ben a GNP emelkedése 4.8 százalék volt. — Amennyiben Amerikában a Reagan-adminisztrációnak nem sikerül „jelentős mértékben” csökkentenie a 200 billió dolláros federális deficitet, Kanadában az 1985-ös esztendő második felében a kamatszázalék ismét emelkedni fog. Thomas Board, a „Board” főközgazdásza szerint, a kanadai autóipari termelés, amelynek központja egyébként Ontario, 1985-ben nem fog emelkedni ugyan az 1984-es termeléshez mérten, de változatlan szinten marad, ami önmagában véve kedvező jelenség. Az ellenzéki pártok szerint a GNP azért nem fog jelentős százalékkal emelkedni 1985-ben, mert az új konzervatív kormány nem hajlandó „lényeges beruházásokat végrehajtani” a közgazdasági életben, mivel a túlságosan magas költségvetési deficitet csökkenteni akarja. Egy másik ok, amely megakadályozza a GNP nagyobb százalékú emelkedését: A kanadai polgárok ma már nem hajlandók túlzott, szinte pánikszerű vásárlásokra, amint 1984-ben tették, valamint az üzletemberek nem hajlandók újabb nagymennyiségű berűTöbb, mint húsz esztendeje hallják ezt a bejelentést azok, akik az NBC nevű amerikai televíziós hálózaton a „Tonight” című csevegési programot figyelik. Ezekkel a szavakkal, a szavak már rutinszerűvé vált hangsúlyozásával, jelenti be Ed McMahon Johnny Carsont, a program műsorvezetőjét. A „híres Johnnyn” kívül Kanadában egy másik Johnny is magára vonta figyelmünket, mégpedig John Turner, a Liberális Párt, vagyis a hivatalos parlamenti ellenzék vezetője, az elmúlt parlamenti választások (joggal, vagy jogtalanul?) katasztrofális vesztése. A federális Liberális Párt vezetői (caucus) nemrégiben kétnapos értekezletet tartottak Montreálban és ez alkalommal a küldöttek nyomatékosan közölték Mr. Turnerrel: egész magatartását, egész egyéniségét jelentős mértékben meg kell változtatnia, mert egyáltalában nem kelti jelenleg az erős és határozott ellenzéki politikus benyomását. Mr. Turner, erre válaszolva, két tényezőt szögezett le: az egyik az volt, hogy a párton belüli népszerűtlensége ellenére sem mond le és a Liberális Pártot a legközelebbi parlamenti választáson is ő szándékozik vezetni. (Ez persze, egyáltalában nem rajta múlik, konvenciós választás útján eltávolítható a Liberális Párt éléről és kétségtelen, hogy Jean Chretien a színfalak mögött várakozik.) A másik tényező: az új parlamenti ülésszakon egy erőteljesebb és határozottabb John Turner fog jelentkezni. A Hogy így lesz-e valóban? Ki tudja? Jelenleg, mindenesetre érdeklődéssel várják a kanadai polgárok a bejelentést: Heere... is Johnny... FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! házásokra, tehát az ipari termelés fokozása szükségtelen. Heere... is Johnny..