Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)

1985-09-21 / 38. szám

Veronai este Saáry Éva Verona az egyik leg­szebb olasz város. Talán nem is a legszebb, de a leghangulatosabbak egyike. Utcái, középüle­tei, parkjai s az Adige, bástyás-tornyos partja még ontja-árasztja el­múlt századok levegő­jét... Ilyenkor nyáron per­sze a Piazza Brá­n, a római-kori hatalmas aréna körül folyik az élet. Mindenütt tarka zászlók, s a július-augusz­tus hónapokban tartott opera-évad, a „Stagione lirica” plakátjai, me­lyek idén a Trubadúrt, az Aidát (ez — látványos és szabadtéri előadásra különösen alkalmas vol­ta miatt—szinte állandó műsorszáma az ünnepi játékoknak), Adam Gi­selle c. balettjét és Verdi ritkán felújított művét, az Attilát hirdetik. Jegyeinket már hóna­pokkal ezelőtt megvet­­tük egy luganói utazási irodában. Az autóbusz­­utat is beleértve, nem kis összeg: személyen­ként majd 200 svájci frank. Igaz, az ilyen jegy a földszinti, számozott helyekre szól, amiket az utolsó pillanatban is el lehet foglalni, míg a kör­körös lépcsősorokon (ahol annak idején a ró­mai polgárok is ültek) „aki kapja-marja” — alapon történik az elhe­lyezkedés. Az előadás ugyancsak este 9 körül (a sötétedés beálltával) kezdődik, de a nagy tö­meg már órákkal előtte elözönli a naptól még forró grádicsokat, ott fogyasztva el — papírból — estebédjét is... Az autóbusz délután 2 körül indul Luganóból. Van időnk megállni az autósztrádán ,a hangu­latos Paversi-bárokban, s bevásárolni az éppen aktuális ajándékokat és a hiányzó (mindig hi­ányzó!) alkoholmennyi­séget. Az erős italok ugyanis sokkal olcsób­bak Itáliában, mint Svájcban, s egy bizonyos mennyiségig vámmen­tesen behozhatok. Öt után érünk Veroná­ba. Még van időnk meg­vacsorázni —térzene kí­séretében — a Piazza Brá-n, és végigcsodálni a kirakatokat a Piazza dei Signori-ra vezető sé­táló­utcán. A jóízlés or­giája! Svájcban hiába van rengeteg pénz, ilyen nagy fantáziával meg­tervezett ruhákat, cipő­ket, táskákat nemigen látni! Az ember egyik ámulatból a másikba esik, szinte kedve lenne az egész utcát megven­ni. S az üzletek ilyen­kor — a sok külföldi lá­togatóra való tekintet­tel — este 9-ig nyitva vannak. De nemcsak a kiraka­tokban látni csodálatos toaletteket, hanem az utcán is! A főtér vala­mely kávéházának, ét­termének teraszán üldö­gélve, el lehet bámész­kodni a föl-le hullámzó tömeg folyton változó arcú karneválján. Van itt minden. Ki hosszú es­télyi ruhában és nyaktö­rő báli cipellőben (illet­ve fehér szmokingban) páváskodik, ki egyszerű nyári sortban, papucs­ban, csíkos trikóban van. Az olaszok minden­esetre elegánsak. Nem­csak öltözetük, ízlésük változatossága, hanem viselkedésük előkelősé­ge is kiemeli őket a so­kaságból. Még a legala­csonyabb társadalmi osztályokból származók megjelenésében is van (pláne a többiekhez vi­szonyítva) valami arisz­tokratikus. Az évszáza­dos (évezredes) kultúrá­ból a legszerényebb utódra is maradt vala­mi. Egyedül Olaszor­szágban létezik még a szó szoros értelmében vett „művészeti-irodal­mi élet”: a kiállítások képei fölött utcaseprők is vitatkoznak, a legro­zogább tavernában is jó festményeket látni, a költőket pedig megko­szorúzzák, lovaggá avatják... Az előadás kezdetét a grádicsok közönségének kezében fellobbanó sok­ezer gyertyaláng jelzi. Az ég halvány boltoza­tán apró, fekete felhők úsznak, s időnként át­suhan a nézőtéren vala­mi üdítő-enyhe fuval­lat... De halljuk már a Tru­badúr érceshangú férfi­kórusát, a Luna grófról és családja szomorú his­tóriájáról folyó párbe­szédet ... A szereplők: Matteo Manuguerra (Luna), Elena Mauti Nunziata (Leonora), Ludmilla Semciuk (Azucena), Franco Bonisolli (Man­­rico). A Mario Ceroli tervezte modern díszle­tek meglepőek. Mint va­­lameny félkész épület állványzata... termé­szetesen ide-odaforgat­­hatóan, hogy a színpa­dot pillanatok alatt át le­hessen rendezni. Tu­lajdonképpen, egész öt­letesek (magam, a mo­dern művészet híve lé­vén, nem is kifogásol­nám), de akarva-aka­­ratlan meg kell sajnál­nunk a hosszú, a dísz­letekkel egyáltalán nem összehangolt (!), klasz­­szikus ruháikat a nyak­törő magasságokban lé­vő pallókon, lépcsőkön vonszoló szereplőket, akiknek (mellesleg) még énekelniük is kell! — A kórus tagjait biz­tosan jóhangú építőmun­kások közül toborozták! — jegyzi meg rosszmá­­júan Kati barátnőm, mi­kor pedig a szegény Le­onóra hangja egy alka­lommal megcsúszik, hozzáteszi: — Biztosan szálka ment a kezébe! Az előadás, illetve a rendezés legmeghatóbb ötlete a várostrom al­kalmával körkörösen ki­tűzött sok fehér zászló, melyet egészen az utolsó jelenetig reflektorfény áraszt el, lenget az éj­szakai szél... Senki nem állja meg azonban nevetés nélkül (az ária közepén kipuk­kad a közönségből a jó­kedv),­mikor a kis, köp­cös Luna grófnak — hogy katonáihoz beszél­jen — létra segítségével fel kell másznia egy nagy falóra, amely in­kább valamely trójai színdarab kelléke lehet­ne... Kis, kurta lábai alig bírják átfogni a fa­ló oldalát, kétségbeeset­ten kalimpál a magas­ságban ... — Hát, ami azt illeti nagyon megértem Leo­norát, ha ódzkodik Luna gróftól, s az operettfigu­rává szépített Manrico után vágyakozik! (Man­rico Bob hercegre emlé­keztet.) Az előadás jó, de sok­kal inkább vidám, mint tragikus. — Még soha nem lát­tam ilyen derűs Truba­dúrt! — foglalja össze Kati, mikor kifelé tódu­lunk az arénából. Késő van, 2 óra. Meg kell keresnünk a buszun­kat a sok hasonló, Euró­pa minden részéből ide­­özönlött jármű között. Mire Luganóba érünk hajnalodik. 4 VILLÁMVICCEK Szereti a villámvicceket? Ha nem, sürgősen menekül­jön át a következő oldalra, mert villámviccek és villám­tréfák ellen a legjobb villám­hárító sem véd. SZÁRAZSÁG - Tényleg olyan ritkán esik errefelé az eső? - Itt, uram, olyan ritkárt, hogy vannak kétéves dalaink, amelyek még nem tanultak meg úszni. KÉRDÉS-FELELET - Minek örül a ló?­­ Annak,­ hogy két füle van, mégsem szatyor. MEK-MEK - Láttál már fejetlen kecskét legelni? - Hogy láttam volna?! - Akkor nézzél balra! Ott legel­­ egy kecske, és nincs megfejve. MOSÓ MÓKA - Megmostad a retket? - Még nem, mert nem tudom, hol a szappan. LOGIKUS - Hallod-e! Ebben a szobában két óra van, és mind a kettő más időt mutat. - Hát persze! Hisz ha mind a kettő egy időt mutatna, minek kellene két óra? BECF. - Sajnos van egy kis csúzom. - Kis csúz az nem , csúz. Az még csak csúzli. ÁLLATI! - Miért tartják az oroszlánt ketrecben? - Mert ha akváriumban tar­tanák, megfulladna. INDOK - Vajon miért tervezett Le Corbusier olyan házat, amelyben csupa kerek szoba van? - Hogy egy gyereket se lehes­sen sarokba állítani. GYEREKSZÁJ - Nem szégyelled magad, Ti­biké, hogy elkészél az iskolából? - Miért szégyellném? Hisz ta­nulni sohasem késő. PÁLYATÉVESZTÉS - A fiam rendező szeretne lenni. - Pont rendező? Hisz még a saját adósságait sem tudja ren­dezni ! SZENT ÉG! - Tegnap leállított­ a rendőr és megbüntetett. - Miért? • - Mert túlléptem a­ hatvanat. - Szent ég! Hát már a koráért is büntetik az embert? BLÖDLI - Szerinted milyen zenét szeret egy vámpír? - Bizonyára a Bécsi vér "cinifi ker­ingél. A KÜLÖNBSÉG - Miben különbözik egy opera­énekes a többi embertől? - Abban, hogy ha tőrt szúrnak a hátába, nem vérzik, hanem énekel. HOZZÁÉRTŐ­ - Tegnap eljött hozzánk Szabó Karcsi, és egész este Beethovent játszottunk. - No és nyertél? MILYEN IGAZ! - Képzeld, elveszett az öszvé­rem !­­ Milyen szerencse, hogy nem ültél rajta. Hisz ha rajta ültél vol­na, most te is elvesztél volna. JÓ V­Á­LASZ - Mit olvasna legszívesebben, ha magányos hajótöröttként egy lakatlan szigetre kerülne? - Egy hajóval érkező matróz hátára tetovált feliratokat. KIVÁGÓSDI - Mi a dekoltázs? - Mély ruhakivágás, amellyel egy­­falai nő térfel, egy idős nő náthát szerezhet magának. ORVOSI ABSZOLÚTOK - Ki az abszolút hipochonder? - Aki már ma tudja, hogy hol­nap mi baja lesz. • - Ki az abszolút telefonra­jongó? - Aki interurbán operáltatja ki a vakbelét a telefondoktorral. - Mi az abszolút kin? - Ha egy százlábú minden lá­bába egyszerre áll be a köszvény. Megnyílt az iskolaév AIDS pánik New Yorkban New York városának legnépesebb negyedé­ben, Queensben, az új iskolaév első napján, mintegy 10 ezer iskola­­köteles gyermek nem je­lent meg a tanteremben. Szüleik parancsára oda­haza maradtak és ma­radnak mindaddig, amíg az AIDS néven em­legetett új és rejtélyes ragályos betegség ve­szélye fenyegeti a met­ropolist. A new yorki tankerü­leti hatóság döntése ér­telmében az AIDS-ben megbetegedett 3 iskola­­köteles new yorki gye­rek közül egyet vissza­engedtek, egy new yorki iskola meg nem neve­zett osztálytermébe. A felháborodott szülők vá­lasza 10 ezer gyereket nem engedtek visszatér­ni az új iskolaév kezde­tén a new yorki iskolák­ba. Az AIDS, teljes nevén Acquied Immune Defic­iency Syndrome , egy jelenleg még gyógyítha­tatlan nemibetegség. Az újfajta ragályt so­kan a modern világ pes­tiseként emlegetik. Az Egyesült Államok­ban létezését 5 eszten­dővel ezelőtt fedezték fel. Az Atlantában mű­ködő ragályos betegsé­geket ellenőrző ameri­kai intézet szerint az USA-ban eddig 12.599 megbetegedést jelentet­tek be, az áldozatok fele elpusztult, 6.338-an hal­tak bele az AIDS-be. A betegséget vírus okozza, amit a franciák és az amerikaiak egy­­időben fedeztek fel. Ez a szervezet ellenálló­képességét támadja meg és pusztítja el és azután bármilyen be­tegség lép fel, legyen az meghűlés, tüdőgyulla­dás, vagy más az AIDS- ben szenvedő páciens belepusztulhat, mert nincs ellenálló képes­sége, mint más normá­lis embereknek. Az USA-ba valószí­nűleg Haiti szigetén keresztül érkezett el a Nyugat Afrikából elin­dult ragály. Az Egye­sült Államokban 70 %­­ban a homoszexuális fér­fiakat támadta meg, de a vérzékenységben (he­­mophiliában) szenvedők és a vérátömlesztésre szorulók között is sok volt az áldozat, mert fer­tőzött vért kaptak és ve­le együtt betegséget. Újabb áldozatokat szedett az AIDS a kábí­tószerek rabjai között, akik ezt maguknak in­jekció révén adagolják és a tűt nem fertőtlení­tik kellőképpen. Az AIDS egy ragály, amely elsősorban a test nedves, főként a vér ré­vén terjed, vagy nemi érintkezés módján. A partnerüket gyak­ran változtató homo­szexuálisok az új ví­rus könnyű célpontjává váltak. Ezért egyes pré­dikátorok az Isten bün­tetésének nevezték, mindaddig amíg ki nem derült, hogy Afrikából elindulva, de Európába más úton eljutva a pros­tituáltak révén a hetero­szexuálisok betegsége lett. Hamburgban állító­lag a prostituáltak 40 %-a terjeszti tovább az AIDS-et, amelynek lap­­pangási ideje néha 5 esztendő. A járvány még ijesz­tőbb lett, amikor gyer­mekek is elkapták a be­tegséget, valószínűleg anyjuktól és születé­süktől fogva. Ez a felismerés az idei iskolaévvel pánikot oko­zott New Yorkban. John O’Connor new yorki érsek Manhattan­ban egy korábban apáca intézetben AIDS klini­kát készült berendezni, a hír azonban valóságos pánikot okozott a metro­polisban. Az épület amelyet az érsek kiválasztott egy katolikus iskola szom­szédságában van, 400 szülő petíciót adott be a plébánián és azzal fe­nyegetőzött, hogy ki­veszik gyereküket az is­kolából. Az érsekség en­gedett a nyomásnak, és most más ismeretlen helyen készül felállíta­ni a klinikát. A new yorki pánik to­vább terjed Ameriká­ban, valószínűleg Los Angeles lesz a követke­ző célpont. A ragály Ka­nadában is jelentkezett, de ott eddig egy megbe­tegedés csupán ezer la­kosra esik, Nyugat- Európában nagyobb mé­retekben jelentkezett, eljutott a Vasfüggöny mögé is, Moszkvába és Pekingben is előfordul­tak AIDS megbetegedé­sek. Amerikában és szer­te a világon kiváló or­voskutatók tanulmá­nyozzák most ezt az Af­rikából elindult ragályt, amely ellen sok orvos szerint a legjobb véde­kezés a szabadosság­tól való tartózkodás. A homoszexuálisok kö­zött azért szedett any­­nyi áldozatot, mert ezek gyakran változtatják partnereiket és futótűz­ként terjedt soraikban. 1 Kovács dicsekszik a kávéházban: ^ — Az én feleségem éjjel, behunyt szem-A­ me* is tudja, hogy hány óra van. táj V ' — Ez érdekes. És hogyan? *3MGR­ Egyszerű. Engem kelt fel, hogy nézzem­­ meg. - SOKOLDALÚSÁG - Gratulálok, ön egy­erre író, színész, rende­ző. — Hátha még hallaná tőlem a Tosca imáját se­­lyempapíron és sűrűfésűn! ÉTTEREMBEN — Lajos, még becsapunk húsz-huszonöt vendéget, az­tán záróra! GYAKORI ESET — Én az utcán nem is­merkedem, így aztán nincs is senkim. — Tessék mondani nyolc általánossal lehetek filozó­fus? ’ KÉRDÉS KÉZÜGYESSÉG — A kisfiamnak nagy­szerű a kézügyessége. Még nem döntöttünk, mi legyen belőle: zongoraművész­­ vagy zsebtolvaj. DINNYE — Ezt a görögdinnyét lékelje meg. D­e arra ne számítson, hogy megve­szem. HIGIÉNIA — Mariska néni töröl­­gesse le a port at szendvi­csekről! A tehetségtelenség ön­magában kevés. Egy kis szerencse is kell az érvé­nyesüléshez. CINIZMUS - Az istenért, vigyázzon, Kálmánka! Harminc üveg paradicsomot dunsztolok a rekamiéban ... megkezdődött a bajnokság ÉRDEKHÁZASSÁG Furcsaságok... Párizs: A népszerű női magazin a „Marie- Clair”, körkérdése sze­rint a francia nők 40 szá­zaléka túlsúllyal küzd és fogyni szeretne. Az ilyen szándékkal foglalkozók fele kereken 10-10 kilót szeretne leadni testsú­lyából. A magazin köz­véleménykutatása sze­rint majdnem vala­mennyi megkérdezett francia nő próbálkozott már fogyókúrával, de 60 százalékuk ered­ménytelenül. súly felbomlásáról van szó, hiszen a békák — el­sősorban a víz alatt álló rizsföldeken — kárté­kony rovarokkal táplál­koznak, és ahogy a bé­kák száma fokozatosan csökken, olyan arány­ban növekszik a rovarok által előidézett kár. A bangla­deshi zoológus szerint az exportált bé­kák hiányában­­ a Har­madik Világ egyébként is szegény országai kénytelenek méregdrá­ga rovarirtószereket im­portálni. Dhaka, Bangla­desh egyetemi városának ál­­latszakértő professzora annak a meggyőződésé­nek adott kifejezést, hogy az Ázsiából éven­te Európába és Ameri­kába, az ínyenc vendég­lők számára exportált vagy 200 milliónyi béka elvesztése súlyos káro­kat jelent a déli és dél­kelet-ázsiai országok­nak. A természeti egyen-Wolfburg: A Volkswa­gen autógyár 50 millió márkás beruházással új gyártelepet létesít a tu­néziai Bou Arada-ban. A tervek szerint a gyár 1987-ben kezdi meg mű­ködését és futószalaga­iról évente 5000 Volks­wagen személygépkocsi fog legördülni. 9. oldal

Next