Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)
1985-10-12 / 41. szám
Ninotchki Párizsban? (Lengyel Menyhért után szabadon!) Emlékezik-e még az Olvasó századunk egyik legbájosabb komédiájára, Lengyel Menyhért Ninocska című színdarabjára? Filmváltozatban Greta Garbo adta feledhetetlenül a főszerepet 1939-ben. Három bolsevista diplomata elvtárs, a fény városában megszédült a kapitalizmus és a könnyű élet varázsától. Ninocskát a komor elvtársnőt meneszti utánuk Moszkva, hogy észre és hazatérítse őket, de Párizsban Ninocska szintén szerelembe esik, előbb Melvyn Douglas-sal, majd Párizzsal és ő is marad, a pokolba Moszkvával! Ninocska meséje e héten új változatban pereg, nem egész fél évszázaddal Lengyel Menyhért és Greta Garbo sikere után. Ninocska ezúttal férfi, Garbo helyett „Gorby” játssza a főszerepet, ahogy Gorbacsovot becézi újabban az amerikai bulvársajtó. Gorby nem azért jött Párizsba, hogy ott megszédüljön, hanem, hogy ő szédítsen mosolyával és bőségesen ömlő szavaival. Az utazás előkészítése és időzítése A szovjet diplomaták, tudósítók és tudósok az elmúlt hetekben halálra dolgozták magukat Nyugat- Németországban kilincselve. Akár a kereskedelmi utazók, mindenütt körkérdést intéztek és aziránt érdeklődtek, kelendős-e az áru amit kínálgatnak? „Mi az ön véleménye az általunk elrendelt moratóriumról a földalatti robbantásokat illetően... Mit gondol Mihail Gorbacsov interjújáról, amit a Time Magazin közölte?... Milyen aggodalmakat táplál Reagan csillagháborús tervét illetően?” Ezek a látogatások elsősorban nyugat-német politikusoknak szóltak és diszkréten történtek. A Pravda tudósítója például aki az ellenzéki szociáldemokrata párt külpolitikai szóvivőjének, Karsten Voig-nál kopogtatott be, azt mondta nekik nyugodtan válaszolhat bármit, nem lesz kinyomtatva, magánérdeklődés az egész, csupán back grand information a látogatás célja. Erre úri becsületszavát adja! Herr Voig, aki a vizitet tovább mesélte, megjegyezte, hogy a Szovjetunió soha ilyen aktív nem volt még a propaganda terén mint most. Nyugat-Németországban, Franciaországban és elsősorban itt Amerikában, most sokan azt kérdik, hogy vajon pusztán propagandáról van-e szó, avagy amint azt az optimisták remélik, az alkudozás kezdetéről, amit Moszkva propaganda háborúja nyit meg, de amennyiben a Nyugat megszorítja, úgy komoly szovjet engedményekkel végződhet. (Viszont sok szovjetológus azt hiszi, hogy Moszkva máris kudarcnak tekinti a párizsi utat és a csúcskonferenciát is, és a honi közönségnek szánja Gorky a mutatványát, a jövőre rendezendő pártkongresszus miatt.) Az utazás időzítése is érdekes: Sevardnadze külügyminiszter ezüstös feje az ENSz pódiumáról hirdette a csillagháború helyett a szovjet csillagbékét. Azután a Fehér Házban, majd Genfben mutatta be Moszkva az új és drasztikus 50 %-os fegyvercsökkentési javaslatát, hosszan és részletesen. Amíg ömlött a szovjet szó, a diplomáciai udvariasság megkívánta, hogy Amerika hallgasson, amíg a szovjet javaslatot tanulmányozza. Gorbacsov viszont Párizsba utazott és ennek pódiumát használja most, hogy propaganda hadjáratát onnét folytassa, áldemokraták szekerét. A szovjet—nyugatnémet gazdasági együttműködési konferenciát egy röpke héttel annak kezdete előtt hirtelen lemondta Moszkva. A németek, akik azt hitték, hogy a kereskedés kedvéért Gorbacsov sok mindent lenyel, feledték azt, hogy a Szovjetunió nem rövid, hanem hosszú távon tervez, ellentétben a Nyugat pillanatnyi haszon iránti érdeklődésével. Moszkva leírta Kohlt, mint Amerika-hű szövetségest, csökkenjen hát inkább a Nyugat—szovjetnémet kereskedés, legyen ez büntetése a jelen bonni kormánynak és csalétek a német szavazónak hogy 1987-re mást ültessen a kancellária épületébe. Bonn helyett hát Párizs, ez a jutalom az egyetlen nyugati kormányfőnek, Mitterrand elnöknek, aki hűvös Reagan stratégiai védelem programmja irányában és akin ezért érdemes dolgozni! Mit várhat Mitterrandtól a vendég? A legtöbb szovjetológus egyetért abban, hogy Gorbacsov fő célkitűzése Reagan SDI (csillagháborús) tervének elgáncsolása és kihasználása annak, hogy elvben mind Moszkva, mind Párizs ellenzik azt. A moszkvai vendég bíztató jelet kapott erre vonatkozólag, amikor Mitterrand elhárította Reagan október 24-re szóló meghívását, egy csúcsértekezletet megelőző mini-konferenciára hat nagy nyugati részvételével, egy előzetes találkozásra. Talán később és egyebütt, — mondotta az Elysée palota hűvösen és kissé sértődötten, azért, hogy nem konzultálták előre. (A hollandok és a belgák, akik szintén nem kaptak meghívást, ugyancsak orrannak most Washingtonra.) Ugyanakkor Mitterrand pontosan tudja, hogy látogatója mit akar tőle? — Leválasztani Nyugat- Európát amerikai szövetségesétől. Erre viszont a vendég várhat, egy újabb hideg „non mercy”-t. Mitterrand a csillagháborús védelem közös és kórusban kimondott, Gorbacsov által remélt elítélése helyett, valószínűleg azt válaszolja majd Gorbacsovnak, akár fennhangon, akár diszkréten, — hagyja abba saját, sokkal régebben megkezdett csillagháborús kísérleteit. — És mellesleg megjegyezve, Franciaország nem ellenzi azt, hogy az USA kísérletezzen az SDI-vel, — a programm felállítását kifogásolná csupán, nem pedig a kísérletezést, amit szükségesnek tart, miután a Szovjetunió azt jóval régebben kezdte el. Mitterrand, aki Reagan újabb rakétáit Európába segítette, — majd a kereszténydemokrata Kohl újraválasztását jelentősen elősegítette, (noha ő maga a francia szocialisták vezetője) — néhányszor már odamondogatott a Szovjetuniónak. Mitterrand egyik híres mondása: „A pacifista tüntetők mind Nyugaton vannak, a rakéták azonban Keletről merednek ránk!” Vajon a Greenpeace botránytól megsebzett Mitterrandnak módja lesz-e fennhangon bírálni ismét a Szovjetuniót emberi jogok terén teljesített magatartása miatt? Mindenesetre Gorbacsov első párizsi sajtókonferenciáján félórás ingyen világnyilvánosságot kapott. Ennek során a hetente visszaállítását és a csillagháborús fegyverkezési verseny leállítását sürgette. Egész Nyugat-Európa hallgatta őt, egy jóval kevésbé informált közönség, mint Francois Mitterrand, aki már kétszer kitessékelte a kommunistákat a francia kormányból, először a negyedik, másodszor az ötödik köztársaságban. Mitterrandot Gorbacsov nem fogja meggyőzni. A nagy kérdés most az, hogy a párizsi ingyenpódium megszédíti-e majd az európai demokráciák hiszékenyebb nagyközönségét? Ezt megválaszolni túl korai lenne. Lapzártakor még folyik Ninotchki párizsi előadása, Ninotchki udvarlása Európának, mielőtt hazamenne Moszkvába. De befejezésül vessünk fel még egy kérdést. Ki is elsősorban a közönség, akinek Ninotchki—Gorky játszik? Lehet, hogy a komoly szovjetológusoknak van igazuk és a Nyugatnak csak mellékesen játszik, de az otthoniakat szédíti? Miért Párizs és miért nem Bonn? Bonn közelebb lett volna, és ott is magasfokú az elektronika, sok a mikrofon. Sőt a kereszténydemokrata kancellár, az Amerika-barát Kohl szociáldemokrata ellenzékének balszárnya, a Willi Brandt-féle szárny, valamint a Zöldek és a hozzá hasonló németek, Gorbacsov lelkesebb hallgatóságának bizonyultak volna, mint a realizmusra és cinizmusra hajlamos franciák, ahol a korábban marxista baloldal is kiábrándult a Szovjetunióból. (Leszámítva a kommunistákat!) És mégis, Moszkva úgy látszik ideiglenesen leírta Nyugat-Németországot, egészen az 1987-es választásig, amelyen majd hathatósan tolja a szoci Amit a kubai hatóságok elhallgattak Rádió Marti, mint erről már több ízben írtunk, az Amerika Hangja Miamiból sugárzott rádiója Kuba lakosságának. A tavasz óta működő rádióadó célja az volt, hogy olyan információkat juttasson el az országba, amelyeket a hivatalos kubai tájékoztató szervek elhallgatnak. Mindezideig azonban csak ritkán és viszonylag röviden tudott eltitkolt kubai belügyekről tájékoztatást adni, olyannyira, hogy sokan csalódtak is benne. A kubaiak többsége az Esmeraldáról szóló megható — és apolitikus — folytatásos rádiójátékért hallgatta. ■ De nemrégen a Rádió Marti egy leleplező riportot sugárzott. A 36 perces adás 20, jelenleg az Egyesült Államokban és Venezuelában élő kubait szólaltatott meg, akik arról számoltak be, hogy a kubai hatóságok 1980. június 6-án elsüllyesztettek egy zsúfolt kirándulóhajót, amelyet kettő esetleg több katona el akart téríteni, hogy Floridába meneküljön. Több, mint 70 ember utazott a hajón, a riport szerint közülük nagyon sokan meghaltak. Az interjúalanyok a túlélőkkel és a túlélők rokonaival folytatott beszélgetésekre alapozták beszámolójukat, továbbá arra a felfordulásra, amit saját szemükkel láttak Matanzasban, a sziget egyik északi kikötőjében, miután a belföldi kirándulóhajó váratlanul elhagyta a folyó torkolatát, hogy a tengerszoroson át Floridába tartson. Először egy járőrhajó nyitott tüzet a menekülőkre, azután teljes erejéből nekiment. Kideríthetetlen, hogy végülis a lövések, vagy az ütközés okozta, hogy a kirándulóhajó elsüllyedt. Ez tehát 1980-ban történt, abban az időszakban, amikor több tízezer kubai menekült át az Egyesült Államokba. Nem világos, hogy ezt a hajót miért süllyesztették el, miközben másokat hagytak menekülni, feltételezések szerint talán azért, mert olyan katonák is tartózkodtak a fedélzetén, akiét semmiképpen sem kartak távozni hagyni. Ernesto Betancourt, a radió Marti 58 évesgazgatója, egy telefoiiterjúban úgy nyilatozott, hogy a rádió enek a riportnak a sugárásával új korszakba epett. „Az eféle riportokat agyon nehéz megcsiálni, és óriási befekteést igényelnek, minden tempontból” — mondta, hozzátéve, hogy a 6 perces műsoron két hónapon át dolgoztak, amíg kinyomozták és összegyűjtötték a tanúvallomásokat. Ez a riportműsor nem propaganda, hangsúlyozta az igazgató. „Propaganda lenne — mondotta —, ha megpróbálnánk valamilyen gondolatot eladni, vagy valamilyen álláspontot támogatni. De mi csupán ismertté teszünk egy olyan eseményt, amelyet a kubai kormány elhallgatott.” Amidőn Francois Mitterrandot megválasztották a Francia Köztársaság elnökévé és röviddel utána szocialista pártja is elsöprő parlamenti többségre tett szert, sokan azt hitték, hogy elérkezett a francia társadalmi élet gyökeres megreformálásának ideje. Nemcsak a gazdasági élet átállítását, a munkanélküliség megszüntetését várták, hanem a jogrend és nevelés terén is új kezdeményezésekre számítottak. Azóta sok víz folyt le a Szajnán. Gazdasági vonalon az újítások semmi esetre sem voltak kedvező hatásúak. Bár az állam, vagy 200 ezerrel több hivatalnokot alkalmazott, a munkanélküliség ennek ellenére emelkedett. Több vállalatot államosítottak, aminek az volt az eredménye, hogy az iparok amelyek azelőtt magánkézben voltak és adót fizettek az államnak, most majdnem kivétel nélkül mínuszba kerültek, vagyis az adófizetők tartják el őket. A francia frank sokat vesztett értékéből. Végül is a kormány olyan intézkedések megtételére kényszerült, amelyek egyáltalán nem voltak népszerűek. Pedig a francia közgazdaság alapjában véve egészséges alapokon áll, úgyhogy nem lehet külső nyomásra hivatkozni. A lakosság azt sem hiszi el már, hogy mindezért az amerikaiakat terheli a felelősség. Az igazságszolgáltatás átszervezése, amely a büntetések leszállítására és foglyoknak engedélyezett szabadságok bevezetésére vezetett, a bűnözés növekedését eredményezte. A nagyvárosokban, főleg a szegényebb negyedekben, a közbiztonság megromlott. A szülők gyermekeikért reszketnek. Mivel a rendőrségnek nem adják meg a lehetőséget, hogy rendet tartson, a „gangek” uralma ijesztő méreteket ölt. Ennek ellenére sokan behunyják szemeiket a tények előtt és Badinter igazságügyminiszter tovább folytatja a bűnözőknek kedvező reformok intézményesítését. Nem csoda, hogy Le Pen és pártja a baloldal régi fellegvárában kapta a legtöbb szavazatot. Ma nem a gazdagok támogatják a jobboldalt, hanem a legszegényebbek. Azután volt egy nevelésügyi reformtervezet is, amelynek az volt az alapgondolata, hogy a francia iskolák túl „elitisták” és már nem felelnek meg a modern kor követelményeinek. Savary miniszter megkísérelte, hogy törvényes úton fojtsa meg a magániskolákat, különösen a katolikus oktatást. Itt szenvedte a kormány első nagy vereségét. Franciaország ritkán látott hatalmasabb és spontánabb tüntetéseket, mint amelyeket a szülői tanácsok és a katolikus egyház kezdeményeztek. Oly mély benyomást keltettek, hogy az elnök kénytelen volt kultuszminiszterét utasítani, vonja vissza törvényjavaslatát. Savarynak távoznia kellett. Helyét a szocialista párt szélsőbalszárnyának egyik vezetője, Jean-Pierre Chevénement vette át. Mindenki azt várta, hogy ez a keménységéről ismert ember minden lehetőt meg fog tenni, hogy elődjének javaslatát, talán más formában, keresztülvigye. Ennek éppen az ellenkezője történt. Chevénement ugyanis nemcsak okos, habár néha túlzottan baloldali, de van érzéke az állam érdekei és nemzet kívánságai iránt. Megmutatta, hogy a köz érdeke fontosabb számára, mint az ideológiai elképzelések. Mindjárt a kezdetben megállapította, hogy nem ér semmit az az oktatási rendszer, amelyben a 12 éves tanulók 20 %-a nem tud rendesen olvasni. Azelőtt ez nem volt így. Vagyis vissza kell állítani a régi rendszert. Most nyílt meg az új iskolaév. Új oktatási terve fordulópontot jelent. Míg az utóbbi időben az állami iskolákban a tanterv a szociális kérdésekre és a környezetvédelemre fektette a fősúlyt, ma a diákok ismét írni, olvasni és számolni tanulnak. Új kurzusokon tanítják a polgári felelősséget és az osztálytermekben a nemzeti himnuszt, a Marsellaise-t éneklik. A kommunista befolyás alatt álló tanítók szakszervezete élesen tiltakozott ez ellen, de nem maradt hátra más számára, minthogy elfogadja a Chevénement reformot és a régi értékek szellemében való tanítást. Az persze várható, hogy lesznek kísérletek az új politika meghamisítására. Viszont a szülők örömmel fogadták az újításokat. A legutóbbi véleménykutatások azt mutatják, hogy a kultuszminiszter a legjobb úton van arra, hogy a kormány legnépszerűbb tagja legyen. Sokan már arról beszélnek, hogy Chevénement lesz a párt jövő vezető embere. Nehéz helyzetet vett át 1984-ben, de mivel a helyes következtetéseket vonta le a tényekből, kormánya legsúlyosabb vereségéből sikert kovácsolt. Figyelemreméltó az is, hogy Franciaország szociáldemokrata kormánya ugyanazokat a reformokat vezette be, mint a konzervatív Margaret Thatcher és az amerikai republikánus kormány. Mindnyájan belátták, hogy a fegyelem lazulása hátrányos az ifjúságra. Ami a múltban jónak bizonyult, azt meg kell tartani. Az a politika, amely a változás érdekében minden régit elvet, helytelen. Erre fizetett rá a volt francia kultuszminiszter. Kívánatos lenne minden európai ország számára, hogy felismerjék, Chevénement politikájának helyességét és időben átállította a kormánykereket. Régi tapasztalat, hogy az oktatás terén nincsenek varázseszközök. Az ember a teremtés legnehezebben megváltoztatható teremtménye. Nincsen veszélyesebb, mint a gyermekeken való kísérletezések. Ott egy ballépés katasztrofális következményekkel járhat a következő nemzedékre. Úgyis soká fog tartani, amíg jóváteszik a második világháború után, sokszor jóindulatú személyek által bevezetett helytelen reformok által okozott károkat. Chevénement, aki semmi esetre sem vádolható jobboldalisággal, megmutatta, hogy a hagyományos értékek tudása és a hazaszeretet alapfeltételei egy a helyes irányba vedő fordulatnak. A francia iskolareform Habsburg Ottó Az Amerikai Magyar Református Egyesület közleménye Egyesületünk fennállásának kilencvenedik évfordulója 1986- ban lesz. Az ünneplés kiemelkedő eseményeként említendő a Debreceni Kollégiumi Kántus kihozatala, amelyet a Lelkészegyesülettel és az amerikai magyar református egyházi csoportokkal karöltve végzünk. Amerikai útjuk során a következő városokban lépnek fel: Bridgeport, CT, New York, NY, Perth Amboy, NJ, New Brunswick, NJ, Princeton, NJ, Washington, DC, Pittsburgh, PA, Cleveland, OH, Detroit, MI, Holland, MI, és Kanadában Hamiltonban, Torontóban és Montreálban. Helyi osztályaink mindenütt bekapcsolódnak a rendezők munkájába. A jubileumi év második felében amerikai magyar életünk nagyobb gócpontjain Egyesületünk szolgálatát ismertető és méltató ünnepségeket rendezünk. Minden reménységünk megvan arra, hogy a jubileumi év hajnalán országos központi hivatalunk visszaköltözik oda, ahova igazán tartozik, Washington, DC szívébe, a Massachusetts Avenue-ra. Tegze József országos szervezőnk központi irányítással végzi munkáját. Részidős szervezőket keresünk Amerika és Kanada magyarlakta városaiban. Érdeklődők forduljanak az Egyesület elnökéhez. Címe: P.O. Box 34917, Bethesda, MD, 20817-Egyesületünk bekapcsolódott az év legnagyobb társadalmi megmozdulásába, a Szabadság szobor helyreállításába. Kérjük tagjainkat, vegyenek részt a helyi osztályoknak erre a célra rendezett programjaiban. Egyéni adományok és az osztályok adományai a központi hivatalba küldendők. A pennsylvaniai Ligonierban, szeretett otthonunkban egyre növekszik a nyugdíjasok faluja iránti érdeklődés. Felvilágosításért forduljanak a Bethlen Otthon igazgatójához, Kovács Pál lelkészhez. Címe: Ligonier, PA 15658. Kovács Pál igazgató mellé segéderőként beállították Kovács Zoltán volt Flint, michigani lelkipásztort. Az ő feladatkörébe tartozik az egyre gyarapodó levéltár karbantartása. Hívjuk tagjaink sorába Amerika és Kanada magyarságát, hogy testvérsegítő, nemes célkitűzéseinket megvalósíthassuk. Bertalan Imre az AMRE elnöke (x) FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! 3. oldal A Sárospatakon végzettek figyelmébe: A sárospataki volt diákok szövetsége amerikai és kanadai osztályának szervezése folyamatban van. Érdeklődők küldték be, alábbi címre, maguk és ismerőseik nevét, címét, telefonszámát. Említendők a Patakon töltött évek és a Főiskolának ama tagozata, melyben tanulmányokat folytattak. Bertalan Imre Hungarian Reformed Federation of America P.O. Box 34917 Bethesda, MD. Megjelent Saáry Éva Százféle szerelem című verseskötete, a szerző művészi fedőlapjával és illusztrációival. 216 oldal. Megrendelhető 24 svájci frank (10 dollár) + postaköltség beküldésével az alábbi címen: Éva Saáry, Via Scuole 10, CH-6900- Lugano, Cassarate.