Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)

1985-10-12 / 41. szám

Ninotchki Párizsban? (Lengyel Menyhért után szabadon!) Emlékezik-e még az Olvasó századunk egyik leg­­bájosabb komédiájára, Lengyel Menyhért Ninocs­­ka című színdarabjára? Filmváltozatban Greta Garbo adta feledhetetlenül a főszerepet 1939-ben. Három bolsevista diplomata elvtárs, a fény váro­sában megszédült a kapitalizmus és a könnyű élet varázsától. Ninocskát a komor elvtársnőt menesz­­ti utánuk Moszkva, hogy észre és hazatérítse őket,­­ de Párizsban Ninocska szintén szerelembe­ esik, előbb Melvyn Douglas-sal, majd Párizzsal és ő is marad, a pokolba Moszkvával! Ninocska meséje e héten új változatban pereg, nem egész fél évszázaddal Lengyel Menyhért és Greta Garbo sikere után. Ninocska ezúttal férfi, Garbo helyett „Gorby” játssza a főszerepet, ahogy Gorbacsovot becézi újabban az amerikai bulvársajtó. Gorby nem azért jött Párizsba, hogy ott megszé­düljön,­­ hanem, hogy ő szédítsen mosolyával és bőségesen ömlő szavaival. Az utazás előkészítése és időzítése A szovjet diplomaták, tudósítók és tudósok az el­múlt hetekben halálra dolgozták magukat Nyugat- Németországban kilincselve. Akár a kereskedelmi utazók, mindenütt körkérdést intéztek és aziránt érdeklődtek, kelendős-e az áru amit kínálgatnak? „Mi az ön véleménye az általunk elrendelt mo­ratóriumról a földalatti robbantásokat illetően... Mit gondol Mihail Gorbacsov interjújáról, amit a Time Magazin közölt­­e?... Milyen aggodalmakat táplál Reagan csillaghá­borús tervét illetően?” Ezek a látogatások elsősorban nyugat-német po­litikusoknak szóltak és diszkréten történtek. A Pravda tudósítója például aki az ellenzéki szoci­áldemokrata párt külpolitikai szóvivőjének, Kars­ten Voig-nál kopogtatott be, azt mondta nekik nyu­godtan válaszolhat bármit,­­ nem lesz kinyomtat­va, magánérdeklődés az egész, csupán back grand information a látogatás célja. Erre úri becsület­szavát adja! Herr Voig, aki a vizitet tovább mesélte, megje­gyezte, hogy a Szovjetunió soha ilyen aktív nem volt még a propaganda terén mint most. Nyugat-Németországban, Franciaországban és elsősorban itt Amerikában, most sokan azt kérdik, hogy vajon pusztán propagandáról van-e szó,­­ avagy amint azt az optimisták remélik, az alkudo­zás kezdetéről, amit Moszkva propaganda háború­ja nyit meg, de amennyiben a Nyugat megszorít­ja, úgy komoly szovjet engedményekkel végződhet. (Viszont sok szovjetológus azt hiszi, hogy Moszk­va máris kudarcnak tekinti a párizsi utat és a csúcskonferenciát is, és a honi közönségnek szán­ja Gorky a mutatványát, a jövőre rendezendő párt­­kongresszus miatt.) Az utazás időzítése is érdekes: Sevardnadze kül­ügyminiszter ezüstös feje az ENSz pódiumáról hir­dette a csillagháború helyett a szovjet csillagbékét. Azután a Fehér Házban, majd Genfben mutatta be Moszkva az új és drasztikus 50 %-os fegyver­csökkentési javaslatát, hosszan és részletesen. Amíg ömlött a szovjet szó, a diplomáciai udvari­asság megkívánta, hogy Amerika hallgasson, amíg a szovjet javaslatot tanulmányozza. Gorbacsov viszont Párizsba utazott és ennek pó­diumát használja most, hogy propaganda hadjá­ratát onnét folytassa, áldemokraták szekerét. A szovjet—nyugatnémet gazdasági együttmű­ködési konferenciát egy röpke héttel annak kezde­te előtt hirtelen lemondta Moszkva. A németek, akik azt hitték, hogy a kereskedés kedvéért Gor­bacsov sok mindent lenyel, feledték azt, hogy a Szovjetunió nem rövid, hanem hosszú távon tervez, ellentétben a Nyugat pillanatnyi haszon iránti ér­deklődésével. Moszkva leírta Kohlt, mint Amerika-hű szövet­ségest, csökkenjen hát inkább a Nyugat—szovjet­német kereskedés, legyen ez büntetése a jelen bonni kormánynak és csalétek a német szavazónak hogy 1987-re mást ültessen a kancellária épüle­tébe. Bonn helyett hát Párizs, ez a jutalom az egyetlen nyugati kormányfőnek, Mitterrand elnöknek,­­ aki hűvös Reagan stratégiai védelem programmja irányában és akin ezért érdemes dolgozni! Mit várhat Mitterrandtól a vendég? A legtöbb szovjetológus egyetért abban, hogy Gorbacsov fő célkitűzése Reagan SDI (csillaghábo­rús) tervének elgáncsolása és kihasználása annak, hogy elvben mind Moszkva, mind Párizs ellenzik azt. A moszkvai vendég bíztató jelet kapott erre vo­natkozólag, amikor Mitterrand elhárította Reagan október 24-re szóló meghívását, egy csúcsértekez­letet megelőző mini-konferenciára hat nagy nyuga­ti részvételével, egy előzetes találkozásra. Talán később és egyebütt, — mondotta az Elysée palo­ta hűvösen és kissé sértődötten, azért, hogy nem konzultálták előre. (A hollandok és a belgák, akik szintén nem kaptak meghívást, ugyancsak orran­nak most Washingtonra.) Ugyanakkor Mitterrand pontosan tudja, hogy lá­togatója mit akar tőle? — Leválasztani Nyugat- Európát amerikai szövetségesétől. Erre viszont a vendég várhat, egy újabb hideg „non mercy”-t. Mitterrand a csillagháborús védelem közös és kórusban kimondott, Gorbacsov által remélt elíté­lése helyett,­­ valószínűleg azt válaszolja majd Gorbacsovnak, akár fennhangon, akár diszkréten, — hagyja abba saját, sokkal régebben megkezdett csillagháborús kísérleteit. — És mellesleg megje­gyezve, Franciaország nem ellenzi azt, hogy az USA kísérletezzen az SDI-vel, — a programm felál­lítását kifogásolná csupán, nem pedig a kísérlete­zést, amit szükségesnek tart, miután a Szovjetunió azt jóval régebben kezdte el. Mitterrand, aki Reagan újabb rakétáit Európá­ba segítette, — majd a kereszténydemokrata Kohl újraválasztását jelentősen elősegítette, (noha ő maga a francia szocialisták vezetője) — néhány­szor már odamondogatott a Szovjetuniónak. Mit­terrand egyik híres mondása: „A pacifista tüntetők mind Nyugaton vannak, a rakéták azonban Keletről merednek ránk!” Vajon a Greenpeace botránytól megsebzett Mit­­terrandnak módja lesz-e fennhangon bírálni ismét a Szovjetuniót emberi jogok terén teljesített ma­gatartása miatt? Mindenesetre Gorbacsov első párizsi sajtókon­ferenciáján félórás ingyen világnyilvánosságot kapott. Ennek során a hetente visszaállítását és a csil­lagháborús fegyverkezési verseny leállítását sür­gette. Egész Nyugat-Európa hallgatta őt, egy jó­val kevésbé informált közönség, mint Francois Mitterrand, aki már kétszer kitessékelte a kom­munistákat a francia kormányból, először a negye­dik, másodszor az ötödik köztársaságban. Mitterrandot Gorbacsov nem fogja meggyőzni. A nagy kérdés most az, hogy a párizsi ingyen­pódium megszédíti-e majd az európai demokráci­ák hiszékenyebb nagyközönségét? Ezt megválaszolni túl korai lenne. Lapzártakor még folyik Ninotchki párizsi előadása, Ninotchki udvarlása Európának, mielőtt hazamenne Moszk­vába. De befejezésül vessünk fel még egy kérdést. Ki is elsősorban a közönség, akinek Ninotchki—Gorky játszik? Lehet, hogy a komoly szovjetológusoknak van igazuk és a Nyugatnak csak mellékesen játszik, de az otthoniakat szédíti? Miért Párizs és miért nem Bonn? Bonn közelebb lett volna, és ott is magasfokú az elektronika, sok a mikrofon. Sőt a keresztényde­mokrata kancellár, az Amerika-barát Kohl szoci­áldemokrata ellenzékének balszárnya, a Willi Brandt-féle szárny, valamint a Zöldek és a hozzá hasonló németek, Gorbacsov lelkesebb hallgatósá­gának bizonyultak volna, mint a realizmusra és cinizmusra hajlamos franciák, ahol a korábban marxista baloldal is kiábrándult a Szovjetunióból. (Leszámítva a kommunistákat!) És mégis, Moszkva úgy látszik ideiglenesen leír­ta Nyugat-Németországot, egészen az 1987-es vá­lasztásig, amelyen majd hathatósan tolja a szoci­ Amit a kubai hatóságok elhallgattak Rádió Marti, mint er­ről már több ízben ír­tunk, az Amerika Hang­ja Miamiból sugárzott rádiója Kuba lakossá­gának. A tavasz óta mű­ködő rádióadó célja az volt, hogy olyan infor­mációkat juttasson el az országba, amelyeket a hivatalos kubai tájékoz­tató szervek elhallgat­nak. Mindezideig azonban csak ritkán és viszony­lag röviden tudott eltit­kolt kubai belügyekről tájékoztatást adni, oly­annyira, hogy sokan csa­lódtak is benne. A kubai­ak többsége az Esmeral­­dáról szóló megható — és apolitikus — folytatá­sos rádiójátékért hall­gatta. ■ De nemrégen a Rádió Marti egy leleplező ri­portot sugárzott. A 36 perces adás 20, jelenleg az Egyesült Ál­lamokban és Venezuelá­ban élő kubait szólalta­tott meg, akik arról szá­moltak be, hogy a kubai hatóságok 1980. június 6-án elsüllyesztettek egy zsúfolt kiránduló­­hajót, amelyet kettő esetleg több katona el akart téríteni, hogy Flo­ridába meneküljön. Több, mint 70 ember utazott a hajón, a riport szerint közülük nagyon sokan meghaltak. Az interjúalanyok a túlélőkkel és a túlélők rokonaival folytatott beszélgetésekre alapoz­ták beszámolójukat, to­vábbá arra a felfordu­lásra, amit saját sze­mükkel láttak Matan­­zasban, a sziget egyik északi kikötőjében, mi­után a belföldi kirándu­lóhajó váratlanul el­hagyta a folyó torkola­tát, hogy a tengerszoro­son át Floridába tartson. Először egy járőrhajó nyitott tüzet a menekü­lőkre, azután teljes ere­jéből nekiment. Kiderít­hetetlen, hogy végülis a lövések, vagy az ütközés okozta, hogy a kirándu­lóhajó elsüllyedt. Ez tehát 1980-ban tör­tént, abban az időszak­ban, amikor több tízezer kubai menekült át az Egyesült Államokba. Nem világos, hogy ezt a hajót miért süllyesz­tették el, miközben má­sokat hagytak menekül­ni, feltételezések sze­rint talán azért, mert olyan katonák is tartózkodtak a fedélzetén, aki­ét semmiképpen sem kartak távozni hagyni. Ernesto Betancourt, a radió Marti 58 éves­gazgatója, egy telefoi­­iterjúban úgy nyilat­­ozott, hogy a rádió en­­ek a riportnak a sugár­­ásával új korszakba epett. „Az eféle riportokat agyon nehéz megcsi­­álni, és óriási befekte­­ést igényelnek, minden tempontból” — mon­­d­ta, hozzátéve, hogy a 6 perces műsoron két hónapon át dolgoztak, amíg kinyomozták és összegyűjtötték a tanú­­vallomásokat. Ez a riportműsor nem propaganda, hangsú­lyozta az igazgató. „Propaganda lenne — mondotta —, ha megpró­bálnánk valamilyen gondolatot eladni, vagy valamilyen álláspontot támogatni. De mi csu­pán ismertté teszünk egy olyan eseményt, amelyet a kubai kor­mány elhallgatott.” Amidőn Francois Mit­terrandot megválasz­tották a Francia Köztár­saság elnökévé és rövid­del utána szocialista pártja is elsöprő parla­menti többségre tett szert, sokan azt hitték, hogy elérkezett a fran­cia társadalmi élet gyö­keres megreformálásá­nak ideje. Nemcsak a gazdasági élet átállítá­sát, a munkanélküliség megszüntetését várták, hanem a jogrend és ne­velés terén is új kezde­ményezésekre számítot­tak. Azóta sok víz folyt le a Szajnán. Gazdasági vo­nalon az újítások semmi esetre sem voltak kedve­ző hatásúak. Bár az ál­lam, vagy 200 ezerrel több hivatalnokot al­kalmazott, a munkanél­küliség ennek ellenére emelkedett. Több válla­latot államosítottak, aminek az volt az ered­ménye, hogy az iparok amelyek azelőtt magán­kézben voltak és adót fizettek az államnak, most majdnem kivétel nélkül mínuszba kerül­tek, vagyis az adófizetők tartják el őket. A fran­cia frank sokat vesztett értékéből. Végül is a kormány olyan intézke­dések megtételére kény­szerült, amelyek egyál­talán nem voltak nép­szerűek. Pedig a francia közgazdaság alapjában véve egészséges alapo­kon áll, úgyhogy nem lehet külső nyomásra hi­vatkozni. A lakosság azt sem hiszi el már, hogy mindezért az amerikai­akat terheli a felelős­ség. Az igazságszolgálta­tás átszervezése, amely a büntetések leszállítá­sára és foglyoknak en­gedélyezett szabadsá­gok bevezetésére ve­zetett, a bűnözés nö­vekedését eredményez­te. A nagyvárosokban, főleg a szegényebb ne­gyedekben, a közbizton­ság megromlott. A szü­lők gyermekeikért resz­ketnek. Mivel a rendőr­ségnek nem adják meg a lehetőséget, hogy rendet tartson, a „gangek” uralma ijesztő mérete­ket ölt. Ennek ellenére sokan behunyják sze­meiket a tények előtt és Badinter igazságügy­miniszter tovább foly­tatja a bűnözőknek ked­vező reformok intéz­ményesítését. Nem cso­da, hogy Le Pen és párt­ja a baloldal régi felleg­várában kapta a legtöbb szavazatot. Ma nem a gazdagok támogatják a jobboldalt, hanem a leg­szegényebbek. Azután volt egy neve­lésügyi reformtervezet is, amelynek az volt az alapgondolata, hogy a francia iskolák túl „eli­tisták” és már nem fe­lelnek meg a modern kor követelményeinek. Sa­­vary miniszter megkí­sérelte, hogy törvényes úton fojtsa meg a ma­gániskolákat, különösen a katolikus oktatást. Itt szenvedte a kormány első nagy vereségét. Franciaország ritkán lá­tott hatalmasabb és spontánabb tüntetése­ket, mint amelyeket a szülői tanácsok és a ka­tolikus egyház kezde­ményeztek. Oly mély be­nyomást keltettek, hogy az elnök kénytelen volt kultuszminiszterét uta­sítani, vonja vissza tör­vényjavaslatát. Savary­­nak távoznia kellett. Helyét a szocialista párt szélsőbalszárnyá­nak egyik vezetője, Jean-Pierre Chevéne­­ment vette át. Minden­ki azt várta, hogy ez a keménységéről ismert ember minden lehetőt meg fog tenni, hogy előd­jének javaslatát, talán más formában, keresz­tülvigye. Ennek éppen az ellenkezője történt. Chevénement ugyanis nemcsak okos, habár né­ha túlzottan baloldali, de van érzéke az állam érdekei és nemzet kí­vánságai iránt. Megmu­tatta, hogy a köz érdeke fontosabb számára, mint az ideológiai elkép­zelések. Mindjárt a kezdetben megállapította, hogy nem ér semmit az az ok­tatási rendszer, amely­ben a 12 éves tanulók 20 %-a nem tud rendesen olvasni. Azelőtt ez nem volt így. Vagyis vissza kell állítani a régi rend­szert. Most nyílt meg az új iskolaév. Új oktatási terve fordulópontot je­lent. Míg az utóbbi idő­ben az állami iskolákban a tanterv a szociális kérdésekre és a környe­zetvédelemre fektette a fősúlyt, ma a diákok is­mét írni, olvasni és szá­molni tanulnak. Új kur­zusokon tanítják a pol­gári felelősséget és az osztálytermekben a nemzeti himnuszt, a Marsellaise-t éneklik. A kommunista befo­lyás alatt álló tanítók szakszervezete élesen tiltakozott ez ellen, de nem maradt hátra más számára, minthogy el­fogadja a Chevénement reformot és a régi érté­kek szellemében való ta­nítást. Az persze várha­tó, hogy lesznek kísérle­tek az új politika meg­hamisítására. Viszont a szülők örömmel fogad­ták az újításokat. A leg­utóbbi véleménykutatá­sok azt mutatják, hogy a kultuszminiszter a­ leg­jobb úton van arra, hogy a kormány legnépsze­rűbb tagja legyen. So­kan már arról beszél­nek, hogy Chevénement lesz a párt jövő vezető embere. Nehéz helyzetet vett át 1984-ben, de mi­vel a helyes következte­téseket vonta le a té­nyekből, kormánya leg­súlyosabb vereségéből sikert kovácsolt. Figyelemreméltó az is, hogy Franciaország szociáldemokrata kor­mánya ugyanazokat a reformokat vezette be, mint a konzervatív Mar­garet Thatcher és az amerikai republikánus kormány. Mindnyájan belátták, hogy a fegye­lem lazulása hátrányos az ifjúságra. Ami a múltban jónak bizo­nyult, azt meg kell tar­tani. Az a politika, amely a változás érdekében minden régit elvet, hely­telen. Erre fizetett rá a­­ volt francia kultuszmi­niszter. Kívánatos lenne min­den európai ország szá­mára, hogy felismerjék, Chevénement politiká­jának helyességét és idő­ben átállította a kor­mánykereket. Régi ta­pasztalat, hogy az okta­tás terén nincsenek va­rázseszközök. Az ember a teremtés legnehezeb­ben megváltoztatható teremtménye. Nincsen veszélyesebb, mint a gyermekeken való kí­sérletezések. Ott egy ballépés katasztrofális következményekkel jár­hat a következő nem­zedékre. Úgyis soká fog tartani, amíg jóváteszik a második világháború után, sokszor jóindula­tú személyek által beve­zetett helytelen refor­mok által okozott káro­kat. Chevénement, aki semmi esetre sem vá­dolható jobboldaliság­­gal, megmutatta, hogy a hagyományos értékek tudása és a hazaszere­tet alapfeltételei egy a helyes irányba vedő for­dulatnak. A francia iskolareform Habsburg Ottó Az Amerikai Magyar Református Egyesület közleménye Egyesületünk fenn­állásának kilencvene­dik évfordulója 1986- ban lesz. Az ünneplés ki­emelkedő eseménye­ként említendő a Debre­ceni Kollégiumi Kántus kihozatala, amelyet a Lelkészegyesülettel és az amerikai magyar re­formátus egyházi cso­portokkal karöltve vég­zünk. Amerikai útjuk so­rán a következő váro­sokban lépnek fel: Brid­geport, CT, New York, NY, Perth Amboy, NJ, New Brunswick, NJ, Princeton, NJ, Washing­ton, DC, Pittsburgh, PA, Cleveland, OH, Detroit, MI, Holland, MI, és Ka­nadában Hamiltonban, Torontóban és Montreál­­ban. Helyi osztályaink mindenütt bekapcsolód­nak a rendezők munká­jába. A jubileumi év máso­dik felében amerikai magyar életünk na­gyobb gócpontjain Egye­sületünk szolgálatát is­mertető és méltató ün­nepségeket rendezünk. Minden reménységünk megvan arra, hogy a ju­bileumi év hajnalán országos központi hiva­talunk visszaköltözik oda, ahova igazán tarto­zik, Washington, DC szí­vébe, a Massachusetts Avenue-ra. Tegze József országos szervezőnk központi irá­nyítással végzi munká­ját. Részidős szervező­ket keresünk Amerika és Kanada magyarlakta városaiban. Érdeklődők forduljanak az Egyesü­let elnökéhez. Címe: P.O. Box 34917, Bethes­­da, MD, 20817-Egyesületünk bekap­csolódott az év legna­gyobb társadalmi meg­mozdulásába, a Szabad­ság szobor helyreállí­tásába. Kérjük tagjain­kat, vegyenek részt a he­lyi osztályoknak erre a célra rendezett prog­ramjaiban. Egyéni ado­mányok és az osztályok adományai a központi hivatalba küldendők. A pennsylvaniai Ligo­­nierban, szeretett­ ott­honunkban egyre növek­szik a nyugdíjasok falu­ja iránti érdeklődés. Fel­világosításért fordulja­nak a Bethlen Otthon igazgatójához, Kovács Pál lelkészhez. Címe: Ligonier, PA 15658. Kovács Pál igazgató mellé segéderőként be­állították Kovács Zoltán volt Flint, michigani lel­kipásztort. Az ő feladat­körébe tartozik az egyre gyarapodó levéltár kar­bantartása. Hívjuk tagjaink sorá­ba Amerika és Kanada magyarságát, hogy testvérsegítő, nemes célkitűzéseinket meg­valósíthassuk. Bertalan Imre az AMRE elnöke (x) FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! 3. oldal A Sárospatakon végzettek figyelmébe: A sárospataki volt diákok szövetsége ameri­kai és kanadai osztályának szervezése folya­matban van. Érdeklődők küldték be, alábbi címre, maguk és ismerőseik nevét, címét, te­lefonszámát. Említendők a Patakon töltött évek és a Főiskolának ama tagozata, mely­ben tanulmányokat folytattak. Bertalan Imre Hungarian Reformed Federation of America P.O. Box 34917 Bethesda, MD. Megjelent Saáry Éva Százféle szerelem című verseskötete, a szerző művészi fedőlapjával és illusztrációival. 216 oldal. Megrendelhető 24 svájci frank (10 dollár) + postaköltség beküldésével az alábbi címen: Éva Saáry, Via Scuole 10, CH-6900- Lugano, Cassarate.

Next