Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)

1985-10-12 / 41. szám

Otthoni ellenzék­­­kinti társutasok Tollas Tibor Különös és elképzelé­seinkkel szöges ellentét­ben álló változásoknak vagyunk tanúi az utóbbi években odahaza és az emigrációban. Míg otthon 56 után egy félelem nélküli és előíté­letektől mentes nemze­dék nőtt fel, mely előde­ik hallgatólagos kiegye­zését a rendszerrel fel­mondta és csodálni való bátorsággal küzd az egyetemes magyarság megmaradásáért, addig idekint, főleg Ameriká­ban és Kanadában a nyugati ösztöndíjakkal végzett diákok egy szer­vezett csoportja még az „emigráció” fogalmát sem vállalja és magukat csak „szórványmagyar­ságának nevezik. E fia­taloknak idekint termé­szetes szövetségesük, lehetne az egyre erős­­bödő otthoni , ellenzék, a belső emigráció. Ehe­lyett a kinti fiatal értel­miség egy része nem a hazai ellenzékkel, ha­nem a hatalom képvise­lőivel keresi a kapcsola­tot, amelyben egyes megtévedt emigránsok segítik őket. Világosan fejezte ki az Itt-Ott-ban Éltető Lajos, a lap főszerkesztője: „Számomra a szórvány­magyarság jövője ma­gasabb szempont, mint az emigráció célkitűzé­sei. Ebből a szempontból pedig fontos, hogy le­gyen dialógus a szocia­lista Magyarországgal, mert Sinor Dénessel egyetemben tudom, hogy más Magyaror­szág nincsen. „Éltető megfeledkezik arról a virtuális Magyarország­ról, melyet Illyés Gyul­­­la: Haza a magasban c. versében oly szépen megfogalmazott, ugyan­úgy Csoóri Sándor, aki New Yorkban a „Szelle­mi haza megalapozásá­ról” beszélt. Köteles Pál az anyaországi, a kisebbségi és a nyugati magyarság megmara­dását éppen abban lát­ja, hogy a hivatalos ál­lami érdekekkel szem­ben „a nemzeti érdekek­nek biztosítunk priori­tást.” Mindezeket az igazságokat az említet­tek úgy látszik semmi­be veszik. Ezzel nem­csak nekünk okoznak csalódást, hanem főleg az otthoni fiataloknak, akik tőlünk várják a visszhangot és üzenete­ik továbbítását. De ma­gunkat is csak akkor őrizhetjük meg magyar­nak az idegenben, ha nem a rendszerrel, ha­nem a néppel, a „tiszta forrás”-sal tartjuk az élő kapcsolatot. Az ott­honiak nem politikai cél­kitűzésünk feladását, hanem annak valóravál­­tását várják tőlünk! Amióta a hazai ellenzék földalatti irodalmát kijuttatja hozzánk, fel­adatunk fontosabbá és hitelesebbé vált. Emel­lett nem nekünk kell kintről megfogalmazni a követeléseket, hanem csak továbbítani kell az ő mondanivalójukat a szabad világ felé. A rendszerrel minden áron kapcsolatot kereső csoport kulturális prob­lémáik megoldását is el­sősorban az állami szer­vektől remélik.. Nagy Károly pl. a külföldi anyanyelvi oktatást csak a Magyarok Világ­­szövetségével kart kar­ba öltve tudja elképzel­ni, jóllehet a cserkészet és a magyar egyházak évtizedek óta a magyar nyelv és kultúra ápolá­sát nemzeti szellemben példamutatóan mindig is elvégezték és végzik. Ellenben az Anyanyelvi Konferenciák mindin­kább látványos, koránt­sem kulturális, inkább politikai rendezvények­ké alakultak át. A kül­földi résztvevőktől a kormányzat anyagi és egyéb segítségük viszon­zásaként megkövetelik a lojalitást, ők maguk is hangsúlyozzák, hogy munkájuk nemcsak kul­turális, hanem politikai irányzatú. Így a kultúr­­csere keletről-nyugatra — mindenki láthatja — egyoldalúvá vált. Mi­­­­után a­ mozgalmat­ nem tudták másfél évtized óta elképzeléseik sze­rint kiszélesíteni, az ott­hon ,,nacionalistá”-nak bélyegzett néptáncot kí­nálják csaléteknek és a nyugati magyarság táncegyütteseit idén a szovjet megszállás 40. évében meghívták az Anyanyelvi Konferenci­ára. Gombos Gyula már 1979-ben felhívta a fi­gyelmet az ilyen egyol­dalú együttműködés fo­nákságaira: „Az egyik fél a magyar kormány­zat a hatalom dolgában teljesen birtokon belül van, a másik fél, a nyu­gati magyar, teljesen birtokon kívül. S mivel az ügy politikától sem­miképpen sem mentesít­hető, mindig csak az tör­ténhet, amit a birtokon belüli jónak lát.” E jó­zan megvilágításban ha­missá válik Nagy Ká­roly könyvének minden érve, aki arra figyel­meztet: „ne akadályoz­za együttműködésünket ellenséges hang, tiltó szankció, ideológiát a magyarság fölé helyező akció.” Ő maga cáfol rá erre, amikor előadásai során a Burg Kastl-i Magyar Gimnázium el­len agitál, azt a valótlan­ságot állítva, hogy az nem is magyar gimná­zium, mivel nem ad ma­gyar érettségit. (!?) ő a Kőszegi Jurisics Gim­náziumot ajánlja, ahol mindössze 9-en tanul­nak, ezzel szemben Burg Kastlban közel 300 di­ák. Amíg a kastli érett­ségit elfogadják Nyugat- Európában, a kemény valutában­ fizetett drá­gább tandíjú kőszegi érettségit nem. Igaz, hogy Burg Kastlban nemzeti szellemű és val­lásos nevelés folyik, ami a kőszegi Jurisics Gimnáziumról nem mondható el. A Népsza­badság 1984. november 15-i számában olvas­hatjuk, hogy a gimná­ziumot miniszteri ok­levéllel és KISZ KB zász­lóval tüntették ki. Az Itt-Ott ideológiai elfo­gultságára mi sem jel­lemzőbb, minthogy a külföldi magyar nyelvű iskolák felsorolásánál a kaszli Magyar Gimnázi­umot meg sem említet­ték. Ilyen szellemet su­gároz az anyanyelvi kon­­ferenciások Olvasó­könyve, ahol a kará­csonynál a kis Jézus ki­maradt és a könyv mel­lékleteként közölt tér­­■ képről a trianoni ország­határokon túli városok magyar neve még záró­jelben sem szerepel! Hasonló szellem nyi­latkozik meg az Itt-Ott köréhez tartozó Várdy Béla történész cikké­ből, aki a hazai História idei 2. számában „Ma­gyarok az Egyesült Ál­lamokban” c. cikkében azt kifogásolja, hogy a cserkészek „az erős ma­gyar nacionalizmust képviselik... és a ma­gyar történelem és föld­rajz tanításánál például még mindig Nagy-Ma­­gyarországot veszik ala­pul...” Mintha nem tudná, hogy a több, mint ezeréves magyar törté­nelmet nemigen lehet beszorítani határok kö­zé. Azt is nehezménye­zi, hogy némelyek „ide­iglenes jelenségnek” tekintik a jelenlegi ha­tárokat és a szovjet kom­munizmust Magyaror­szágon. Válaszként idézhet­jük Csurka István ott­honi drámaíró levelét, amelyet az írószövetség elnökének írt: ......sem­mi sem örök. Az idő mé­­hében mindig készül va­lami. Ki tudja, egyszer talán háború nélkül is rákényszerülnek az európai nemzetek közös dolgaik béketárgyalás erejű átrendezésére...” Érdekes párhuzam, hogy amíg az anyanyel­­konferenciások Ol­vasókönyvében meg sem említik 56-ot, ugyanakkor otthon a 25. évfordulón kéziratos (szamizdat) kiadásban 76 író ezer oldalas Bibó Emlékkönyvben tiszte­leg a Magyar Október élő emléke előtt! Csur­ka István az igazság elhallgatását „erköl­csi vétség”-nek minősí­ti Sütő András szerint pedig „a rabszolgáknál is szánalmasabbak a szabadszolgák.” A hazai fiatalságból kinőtt ellenzék és a sza­bad világban felnőtt társutas csoport között nemcsak kurázsiban van különbség, hanem abban is, hogy az ottho­niak velünk együtt vál­lalják az Illyés Gyula által meghirdetett sza­kadatlan „dörömbö­­lést”, amíg a kintiek egy része olcsó előnyök mi­att lemond a bírálat jo­gáról és csak a hatalom hátsó ajtajának szelíd kopogtatásáig jut el. Végül lényeges különb­ség az is, hogy az ott­hon felnőtt nemzedék­nek nincs előítélete és mindenkit aszerint mi­nősít­ ki, hogyan teljesí­ti munkáját ma és ott, ahol él, az egyetemes magyarság érdekében, — addig a Nyugaton fel­nőtt nemzedék egy része az idősebb generáció dörömbölését fölényes­­kedve aféle „hőbörgés­­nek” bélyegzi, az emig­rációt „nagy mocsár”­­nak, bírálóikat „begye­pesedett agyúak”-nak, a cserkészetet „jobboldali klerikális irányzatú”­­nak, — hogy csak né­hány jelzőt idézzek az Itt Ott szótárából. A Magyarok Világszö­vetsége a szabadság­­harc 30. évfordulójára a nyugati magyarság minden rétegét igyek­szik semlegesíteni, vagy megnyerni,­­ ezáltal a politikai emigrációt el-,­ szigetelni. Ezért hívnak meg kedvezményes, vagy ingyenes utakra írókat, tudósokat, könyvtárosokat, művé­szeket, világi és egyhá­zi vezetőket, legutóbb már nyugati magyar egyesületeket is. Nem zavarja őket, hogy a társutas egyesület kö­zül csak néhány fogad­ta el a meghívásukat. Keserű szájízt hagyott a résztvevőkben a frank­furti Fonó Kultúrkör ve­zetőjének, Démuth Gyu­lának esete. Démuth a konferencián elmon­dásra szánt beszédét, melyben a kisebbségi magyarságnak a rend­szer által való leírását, az egyoldalú kultúrcse­­rét is szóvá teszi, s elő­zőleg megküldte kinti barátainak, majd a pesti konferencián felolvasta. Csodálkozott, hogy a ha­zai sajtóban minden kri­tikai észrevétele kima­radt és az otthoni köz­vélemény csak azt nyug­tázhatta, hogy eggyel több hűségnyilatkozat hangzott el. Hiába tilta­­­kozott Démuth a Ma­gyar Híreknél, nem vol­tak hajlandók helyesbí­teni. Csak az emigrációs lapok hozták le a teljes szöveget, amelyről a ha­zaiak sajnos nem érte­sülhettek. Azt is csak Saáry Éva beszámolójá­ból, a Kanadai Magyar­ságból tudhattuk meg, hogy Gosztonyi János a magnóra vett beszédé­ben 56-ról többször mint , iellenf­or­r­adalom ’ ’-ról emlékezett meg és nem akadt egyetlen nyugati meghívott sem, aki tilta­kozott volna ez ellen. Veress Miklós fiatal költő, a budapesti Moz­gó Világ leváltott főszer­kesztője, a hazai fiatalok keserű csalódását fejezi ki versében, azokkal a Nyugatról hazalátoga­tókkal szemben, akik ol­csó sikerek és „tapsok” mellett nem veszik ész­re, hogy otthon élő tár­saikon hogyan „tapos” a hatalom. A sokat hangoztatott és kívánatos őszinte dia­lógus már évek óta fenn­áll köztünk és a Szellemi Magyarország között. De erről a dialógusról nem olvashatunk a ha­zai sajtóban. — „A Jó­zsef Attila Kört megfoj­totta, az írószövetséget hónapok óta bénává te­szi az igazi vita és esz­mecsere lehetetlensége. Vitához ugyanis demok­rácia kell!” — írja Bor­­bándi Gyula az Új Látó­határ legutóbbi számá­ban. A kétfelé kacsintó társutasok csak a köl­csönös bizalmatlansá­got keltik föl idekint és odahaza mindazokban, akik nem sietnek behó­dolni a hatalomnak. A 30. évforduló küszö­bén váratlan ajándékot kaptunk a sorstól. Az otthon új nemzedéke folytatja azt a szelle­mi ellenállást, azt a „csendes szabadság­­harcot”, melyet mi kö­zel három évtizede vég­zünk a nagyvilágban. Jóleső érzés tudni, hogy nem vagyunk egyedül! Munkánk igazát az ott­honi és a kisebbségben élő új generáció hitele­síti. Bill’s and Tony’s . Auto Repairs • Tune-ups • Mufflers • Complete engine service • Brakes and front end. LASSÚ VILMOS és RESCH ANTAL 4338 N. Kedzie Ave., Chicago, 11.60618 PR: (312) 588-0739 Attica Body Shop, Inc. ' COMPLETE AUTO REBUILDING BODY AND FRAME ALIGNMENT SYSTEM PHONE: 588-0730 Ted 4340 N. KEDZIE AVE. CHICAGO. ILL. 60618 Precision Collision Repair Chief EZ-Liner Systems Ha magyar barátot­­ vagy élettársat keres forduljon hozzánk bizalommal! Társasan szép az élet! Teljes diszkréció! TÁRSKERESÉS 4125­­. Central Park Age. Chicago. II. 60618 Tel: 312/ 478-0853 Fordulatok előtt? Zathureczky Gyula Miképpen az már len­ni szokott, az emberek mindig mást akarnak, mint amijük van. Kicsi­ben — nagyban egy­aránt. Kivétel persze megint mi magyarok va­gyunk. Ugyanis csak a pesti akasztófahumor mondja a szocializmus­ra: „Ez van, ezt kell sze­retni!” De hát mit is mondhatnának egyebet, ha az igazságért börtön jár? Jobb hát viccelőd­ni — amíg még lehet. A világon kétségkívül annyi probléma zsúfoló­dott össze, zömmel meg­oldhatatlannak tűnő probléma, hogy a fordu­lat várásának vágyán nem lehet csodálkozni. A helyzet a kerek vilá­gon egyre súlyosbodik. Világsúlyok ütköznek össze és mindenütt for­rong a világ. Patakok­ban ömlik a vér, száz­ezrével halnak éhen em­berek, lokális háborúk, felkelések, terror, bi­zonytalanság, fegyver­kezés, ideológiák küz­delmei a hatalomért, a világuralomért. Minek itt részletezni? Az új­ságok, rádiók, televí­ziók nap mint nap egye­bet sem jelentenek. Bár immár nem ez a tényleges helyzet, az­­emberek a világproblé­mákat a két egymással kiengesztelhetetlenül szemben álló világhatal­makra, Washingtonra és Moszkvára polarizál­ják. Lehet, nem is téved­nek túlságosan, hiszen lényegében mindenütt a szabadság és szolgaság problémájáról van szó. De az emberek alaposan megunták az örökös bi­zonytalanságot és szom­­júhoznak a mielőbbi for­dulat bekövetkezésére. Amennyiben egyáltalá­ban bekövetkezik, for­dulatra csak idővel lehet várni. De hát nézzük egyszer megint „a dol­got ét magát”. A most folydogáló gen­fi leszerelési konferen­ciából előreláthatóan nem lesz semmi. Húzzák ide-oda a dolgokat, mert Moszkva merőben mást akar, mint Washington. A más, amit Moszkva akar, az fegyverkezé­si túlsúlyának megtar­tása, sőt kiépítése. Amerika ennek az ellen­kezőjét. A „csillagok há­borújával” semlegesíte­ni az atomfegyvereket és a két világhatalom kö­zött helyreállítani leg­alább a katonai egyen­súlyt. A novemberre terve­zett Reagan—Gorbacsov csúcstalálkozótól sem lehet „fordulatot” vár­ni. Látványos esemény lesz kétségkívül. A ,,publicity”-re megy ki minden. Gorbacsov húsz évvel fiatalabb Reagan­nál, ami az ő előnye. Reagan mestere a fellé­pésnek és a képernyős szereplésnek. Mindentől eltekintve fotogén. Part­nere lényegesen kisebb mértékben az. Ezt a hát­rányt tehát szavakkal kell kiegyenlítenie. Te­hát előzékeny lesz, udva­rias, mosolygós, tárgya­lásokra és megoldások­ra kész. Mint ahogy Sztálin is az volt Jaltá­ban. Azután Reagan elnöki mandátuma három év múlva lejár. Neki nin­csen más feladata, mint megerősíteni politiká­ját, hogy azt utóda foly­tathassa. Gorbacsovnak pedig még ki kell építe­nie saját pozícióját. Nem könnyű feladat, őt nem ruházták fel, mint közvetlen két elődjét, azonnal a teljhatalom­mal, azaz nem választot­ták meg államelnöknek is. Reagan erősen ül a nyeregben, Gorbacsov ingadozik. A Politbüró­­ban nem ment végbe nemzedékváltás, a több­ség változatlanul az „öregeké”. A hadsereg még nem áll mögötte... sőt! Romanov kiebruda­­lását a katonák aligha felejtik el neki, bár­mennyire indokolt is volt. Pozíciója sem a pártban, sem a KGB- ben nem szilárdult még meg. Reformhadjáratai előbb-utóbb a homokba fulladnak. Bármilyen keményen lépett és lép fel, hogyan akarja a korrupciót megszüntet­ni, amikor az az orosz „szocializmus” egyet­len életlehetősége. Nél­küle nem lehet boldogul­ni. A legkisebb munka­csoportvezetőtől kezdve a legmagasabb párt­funkcionárius számára is. És antialkoholista reformprogrammja? Az ital, a ,,vizecske”­Vod­­ka századok óta az el­nyomót orosz nép egyet­len menedéke a hétköz­napok sivárságából. Felemelte az italárakat és súlyos büntetéseket szabott ki a fekete pálin­kaégetésre. A német te­levízió nemrég helyszíni riportot sugárzott ezzel kapcsolatban Moszkvá­ból. Embereket kérdez­tek az utcán, mit szólnak hozzá. Vállat vontak és nem egy közülük mo­solygott. Ha megszólal­tak persze dicsérték a pártfőtitkárt. És itt van­nak a súlyosabb problé­mák! Lengyelország, Afganisztán, Kína, In­dia, Pakisztán, Afrika, a gazdasági helyzet, az atomprobléma stb. stb. Fordulat tehát a csúcs­­találkozótól sem várha­tó. Csak tapogatózás. Ha sikerül Gorbacsovnak megszilárdítani a hely­zetét, úgy csak a jövő tavaszi pártkongresszu­son foglalhat pozitív ál­lást. Aztán itt vann Európa maga. Tele problémák­kal. Mi lesz a Gazdasá­gi Közösséggel. Mi a kö­vetkezménye Spanyol­­ország és Portugália fel­vételének. Mit csinál Gö­rögország? Mitterrand francia államelnök ki­sebb lépést tett az euró­pai katonai téren. Kele­tebbre akarja kitolni a „force de frappe” védő­vonalát. Ha megvalósul, komoly lépés lenne Európa egyesítése felé. A francia kommunisták megint megerősítették Moszkva-hűségüket Mar­­chais látogatásával Gor­­bacsovnál. A helyzet éle­ződik. Nyugatnémetország­ban sem nyugodt a hely­zet. A két év múlva meg­tartandó parlamenti vál­­asztások előcsatározá­sai megindultak. A poli­tikai tevékenység a párt­harcok szintjére süly­­lyedt. A szocialisták minden erővel ismét ha­talomra akarnak jutni. Teljesen baloldali és moszkvabarát politiká­jukkal? Botrány bot­rányt követ mindkét ol­dalon. A baloldal kilátá­sai egyre gyengébbek. Ezért hangosak, támad­nak, dezavuálnak. Az úgynevezett Uniópártok erősödnek. A nép józa­­nodik. Tömegesen hagy­ják el a szociáldemok­rata pártot és a balol­dali szakszervezeteket. De itt a munkanélküli­ség, itt a súlyos anyagi helyzet, itt vannak a ne­hézségek az öregségi biztosításokkal, az isko­lákkal, egyetemekkel, a hadsereg modernebb felszerelésével stb., stb. De mindez megoldható és áthidalható. Csak las­san és az emberek türel­metlenek. A vasfüggöny mögött sem rózsásabb a hely­zet. A német-német tár­gyalások akadoznak, a „fal” áll, sőt megerő­sítették, enyhülés, együtt­működés alig tapasz­talható. Magyarországon is kritikus a helyzet. Ká­dár kiöregedett. Ki és mi következik utána? Nyil­vánvalóan keményebb kurzus. Hogy az milyen kemény lesz, nem lehet tudni. De kemény az el­lenállás is. Ennek élén megint a fiatalok jár­nak. És ez a rendszerre nézve veszedelmes. Az „ellenszerek” bevetés­re készen állanak. De mi lesz ha alkalmazzák őket? És mi, ha nem? Lengyelországban nő a terror. A Solidarnosc elképzelhetetlen bátor­sággal küzd ellene. Megint tüntetések, le­tartóztatások sorozata. Mit fog csinálni Gor­bacsov? Aztán végül Románia. A belső helyzet mind el­viselhetetlenebb. Úgy hírlik, Ceausescu rák­beteg lett. Most nagyban folynak a találgatások, hogy ki lesz az utóda? Helenuca asszony, aki még kegyetlenebb ná­la? Vagy a fia? Vagy a „cián” valamelyik más tagja? Úgy vélem nem tévedek, ha azt mondom egyik sem. Hanem az, akit Moszkva helytartó­jának kinevez! Gorba­csovnak egy olyan em­bere, aki kisöpri Augias ottani istállóját. Mind a románok, mind a nem­románok biztosan szíve­sen fogadnák. De akár beteg Ceausescu, akár nem, az ideje lejárt. Moszkva tartotta, mert sztálini módszerekkel biztosította a rendszert, és Nyugat felé Gab­on fi­­gurája volt Moszkva ko­­exisztenciális és héten­te politikájának. Ho­gyan is mondják? „A mór megtette kötelessé­gét, a mór mehet!” . V­V­ A Mindszenty pályázat eredménye Tavaly májusban je­lent meg az emigrációs magyar sajtóban hirde­tésünk, mely szerint az ifjúság helyes tájékoz­tatása céljából Mind­szenty életével, jelentő­ségével kapcsolatos dol­gozatokat kértünk. Egy­éves határidőt adtunk, mely Mindszenty halá­lának tízéves évforduló­ja volt, 1985. május 6. A pályázat címe: „a fel­­sőpatyi káplánból a vi­lág apostola, Mindszen­ty József egyház és nem­zetszolgálata.” A világ minden részé­ből özönlött az érdeklő­dés. Több Magyaror­szágról is. Ez ,volt leg­nagyobb problémánk, hogy álnévvel, kerülő úton külföldre küldött pályázatokat elfogad­­junk-e és jutalmaz­­zunk-e? A pályázatokat Dr. So­mogyi Ferenc egyetemi tanár, v. Hollósy Ervin, a Kardinal Mindszenty Emlékbizottság elnöke, és Dr. Papp Gábor az Egyesült Magyar Alap ügyvezetője vizsgálták felül. Az első díjat visz­­szatartották abból az ok­ból is, hogy több diák kaphasson pénzjutal­mat. A rangsorolás és jutalmazás az alábbiak szerint történt: Várdy Attila USA $ US 600.-, Szépvölgyi Rober­ta BRD. 500.-, Fekete Ri­ta USA 250.-, Lengyel At­tila BRD. 200.-, Szabó Cecilia BRD. 200.-, Szi­­tár Éva BRD. 200.-, Ta­más Tünde USA. 200.-. Tizenhatan dicsérő el­ismerést kaptak. A pénz­­jutalmat átvevők dolgo­zatai a Cardinal Mind­szenty Memorial Com­mittee tulajdonába men­nek át és azok bármikor, bárhol nyomtatásban megjelente­thetők. Ezzel a jelentéssel lezárult az Egyesült Magyar Alap által kez­deményezett és meghir­detett második ösztön­díj-pályázat. Az első volt a Zrínyi pályázat, mely ugyanilyen feltételek mellett nagy sikerrel zá­rult. A Zrínyi pályázat kapcsán nyolc pénzju­talmat osztottunk ki kö­zépiskolásainknak és egyetemistáinknak ösz­­szesen 4250­­ dollár ér­tékben. Dr. Papp Gábor United Hungarian Fund P.O.B. 11027 Cleveland, Ohio, 44111 USA. 9. oldal Teljes fogászati ellátás­t nyújtok nagyon kedvező es­ti és szombati fogadó­órák­kal. Dr. PAUL INCZE 2340 W. Touchy Ave., Chicago III. 60645, tel: 761-7900

Next