Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)

1985-10-26 / 43. szám

10. oldal Floridába utazók figyelmébe! Mindazok, akik Sarasota és Port Charlotte környékén szeretnének nyaralni, vagy letelepedni, forduljanak bizalommal az Amerikai Magyar Petőfi Kultúregyesülethez! Sarasotában hívják a következő számok egyikét: Ágnes Marossy (813) 922-3591 (este: 922-0060) János Ács (813) 922-7706 Port Charlottban: Károly Lubosics (813) 627-1979 Gereben, a zenész, mi­után elvált Vilmától, a harmadik feleségétől, ko­molyabb kereset után kel­lett hogy nézzen, mert Il­dikó, a negyedik, minden eddigi feleségnél költsége­sebbnek ígérkezett. Vilma egyszerű lélek volt, csak az aranyat szerette és a zenész tudta, hogy az ékszerek előbb-utóbb ellepnek min­den számításba jöhető test­felületet és nincs tovább, de Ildikó minden este friss zöldségből készített pako­lást az arcára a primőr zöldségekből és az felül­múlta Gereben anyagi le­hetőségeit. Fizetését úgy ahogy megkapta, átutaltatta Jámbor Vilmos zöldségke­reskedőnek. Végül barátai révén Ge­rebennek sikerült kapni egy bécsi szerződést, a „Mandula” vendéglőben énekelt és zongorázott. Hogy hosszabb időt tölthes­sen együtt Ildikóval, sza­badságát összevonva kérte ki: minden hónapban két hétre jöhetett haza — ez idő alatt egy „fregoli"* ját­szott helyette. Eleinte a Mercedesével járt — ez volt minden, amit sikerült Vilma kar­mai közül kimenteni, le­számítva az öröklakást, a balatoni nyaralót és a fest­ménygyűjteményt —, de egyik alkalommal kisebb műszaki hiba miatt nem tudta használni a kocsit. Arról természetesen szó sem lehetett, hogy vonattal jöjjön haza, még a legtága­sabb vasúti fülkében is élénk feltűnést keltett vol­na hát rár a zöldség. Gerti­ben autót akart bérelni, de a fregoli­ja lebeszélte. — Nézd, itt van nekem ez a lestrapált Ford Man­nám, Bécsben már­­egy gro­­schent sem adnak érte, sőt hamarosan nekem kerül majd pénzbe, mikor be akarom zúzatni. Adj érte egy ezrest, ez még annál is olcsóbb mintha gyalog mennél. Csak egy kérésem van: írasd át a nevedre, nehogy a biztosítóval ba­­jom legyen. Gereben fejében megfor­dult a gondolat, hogy a ko­csit otthon majd, átjátssza Ildikónak — adott ötszáz schilling előleget, abban bízott, hogy a másik ötszá­zat elfelejti majd a volt tu­lajdonos, a fizetést külön­ben is el lehet húzni és miért pont a fregolik élné­nek örökké?! Ildikónak azonban nem tetszett a kocsi, így Gere­ben nem tehetett mást: a Ford Marinát fel kellett ajánlani megvételre az ál­lamnak. Előbb persze ki­szerelte belőle a magnót az erősítőkkel, a dísztárcsákat, leszedte az üléshuzatokat, fejtámlákat, jobb oldali tükröt, szivargyújtót , és­­ mindet gondosan elrakta. Kissé szorongva állt be az átvevőhelyre, de mikor meghallotta milyen össze­get kínálnak fel, a Ford Marináért, valami azt súg­ta neki, hogy ezentúl min­dig kocsival kell hazajön­nie Bécsből. Némi borravaló ellené­ben megtudta, hogy mikor bocsátják nyilvános árve­résre a kocsit, az időpont­­ még belefért a szabadságá­ba, ő is kiment az autóste­lepre. A licitálás során az ötszörösére verték fel az eredeti kikiáltási árat. — Ó, Istenem! Ha én csak tíz percig állam lehet­nék! — sóhajtott fel kese­rűen Gereben, de erőt vett magán, mert uralkodnia kellett érzelmein. A licitá­lás végeztével karonfogta és félrevonta a győztest, a Ford Marina új tulajdono­sát. — Bocsásson meg uram, nem érdekelne néhány extra­ a kocsihoz? Egy mag­nó erősítőkkel, szivargyúj­tó, jobb oldali tükör és egyebek. — Érdekelne, de biztos, hogy passzol ehhez a kocsi­hoz?­­— Biztos, nekem is ilyen kocsim volt — nem is olyan régen. Legyen szíves keressen fel ma este a la­kásomon, ott kényelmeseb­ben megbeszélhetjük az ügyet. Az új tulajdonos ki is jött, olyan árat fizetett az egyébként nehezen besze­rezhető extrákért, hogy Ge­reben kísértésbe jött és majdnem megadta a má­sik 500 schillinget is a fre­­golinak — de aztán le­győzte magát. Ezentúl a zenész kétha­vonta mindig újabb hasz­nált kocsival tért haza — és minden ment a már­ ki­alakult úton, az átvevő tudta, hogy Gereben csen­destárs egy kisebb bécsi járműkereskedésben. A haszon azonban, bár­mily tetemesnek is látszott, emelkedő zöldségárak mellett épp hogy fedezte Ildikó arc- és testápolás igényeit, Gereben gyakran háborgott. — Egyszerre egy egész hátsó tengelyt felkensz az arcodra! — Már ezt az ócska pa­radicsomot is irigyled tő­lem?! Éva kiwiből és man­­góból turmixolt magának homlokteret. A később végzetesnek bi­zonyuló fuvar eleinte sem­­miben sem tért el a szoká­sostól. Gereben egy hasz­nált Volkswagen mikro­­busszal jött be Hegyesha­lomnál, miután kipakolt és kiszerelte az extrákat, sie­tett végigfuttatni az ügyet a jár­­aton, de minden erőlködése dacára a licitá­lást egy későbbi időpontra tűzték ki. — Nem lehetne valami­vel előbbre hozni? Nekem másnap már vissza kell mennem Bécsbe. Nem len­nék hálátlan. ■ — Sajnos nem tehetem. Az egyik ügyfelünk meg­hagyta, hogy ha beérkezik egy mikrobusz, minden­képpen várjuk meg őt a li­citálással. És ő még kevés­bé volt hálátlan mint ma­ga szokott Gereben úr. — És ki az illető? — No comment — vagyis nem vagyok felha­talmazva rá, hogy közöl­jem. Az árverésnél Gereben legnagyobb megdöbbenésé­­re“saját udvari zöldségszál­lítójára, Jámbor Vilmosra ismert rá. — Maga itt Jámbor úr? — Igen, hogy vannak a gyerekek Gereben úr? — Jámbor úgy tudta, hogy Gereben egy bölcsődei há­lózat számára vásárolja tő­le az irtózatos mennyiségű zöldségét. A kocsira hat ember lici­tált: a zöldséges és az öt alkalmazottja, a másik öt embere a kívülállókat tar­totta távol — végül Jámbor egy merész tízforintos rá­­igéréssel magához kaparin­totta a mikrobuszt. Gereben félrevonta a zöldségest. — Kedves udvari szállí­tóm! Nem érdekelne egy pár extra a mikrobuszhoz: magnó, üléshuzat, tükör, ilyesmik? — Természetesen vevő lennék rá, Gereben úr. — Akkor tessék kifárad­ni hozzánk ma este. Délben Gereben táviratot kapott, hogy a fregoli meg­betegedett, szíve gyorsab­ban dobogott arra a gon­dolatra hátha mégsem kell megadnia az ötszáz schil­linget, neki kell fellépni helyette, a déli vonattal utazzon vissza Bécsbe. Kénytelen-kelletlen Ildikó­ra bízta az extrákat, egy papírra felírta a legvégső árakat, és szigorúan meg­hagyta, hogy egy fillért sem engedjen belőle. Egy hét múlva Gereben visszatérhetett Bécsből ter­mészetesen most is egy új használt autóval.­­A lakást üresen találta, az átpasszí­­rozott zöldségmaradvá­nyok között egy levél he­vert az asztalon: „Őt választottam! Vil­mos nem csak férfinak kü­lönb mint te, de mellette zöldséggondjaim sem lesz­nek! Ildikó” Majd egy rövid utóirat következett, férfias szálkás betűkkel: „Ez az extra még járt a kocsival! Az ön udvari szállítója: Jámbor Vilmos.” Moldova György SS*_*®9 33Q -------------------------------------------------_______________| Szőke Klári Az idén nyáron is jöt­tek- mentek a magya­rok. Nagy hőség kábít­hatott bennünket, tűz­vész pusztíthatott erdő­ségeket, váratlan szökő­ár csaphatott a déli par­tokra (Marseilles kör­nyékén húsz kilométeres hosszúságban), soha nem tapasztalt vonat ka­tasztrófák sorozata ré- 1 míthetett, — a magyar turisták pontos időben­­ megérkeztek Párizsba. 1 Ugyanígy indultak az itt­­ élők Magyarország felé. ■ De! 2 Miért nem mehet­­ mindez simán? (Elte­­s­kintve a katasztrófák-­­ tól.) Mert mindannyiuk­­ fölteszi a kérdést: „Hát , ti miért nem jöttök ha­ h­za, hiszen láthatjátok !, semmi bajotok nem tör­­h­­énne, otthon már min­­n­den megváltozott.”­­ S ezt minden évben­­ megismétlik. Erősen se tűnődök, elfelejtették ,,­ mint válaszoltam erre is tavaly, meg tavaly­ az­előtt? Minden évben is­ is­mételnem kell? Miért? !. Miért nem felejtik föl­­ne­adni ezt a kérdést? S ne gondolja senki, hogy ta­lán én provokálnám kér­dezve: „Hát ti miért mentek haza?” Soha nem kérdeztem senkitől. Ó dolga. Nem úgy az én dolgom, azt ő számon­­kéri. Amíg élek nem fo­gom ezt megérteni. De ugyanígy állunk az otthonról jött vendégek­kel is. Előbb-utóbb föl­teszik az elmaradhatat­lan kérdést: „Ti miért nem jöttök haza, otthon már minden megválto­zott.” Erre a nyári mon­datra, már beugrik a szemem és rángatózni kezd. Természetesen az otthonról érkezett ven­dégek nem is álmodják, hogy nem először hal­lom ezt a kérdést s el­hiszik amikor hallatlan­ná teszem s kinálgatni kezdek, vagy férjeidet síztatom, töltsön, üre- s­­ek a poharak. Aztán­­eszembe­ jutnak a ka- t­asztrófák, vagy az ausztriai bor­botrány , amiről hosszan beszél­­­ünk, hiszen ők is tud- t­ak róla. Szörnyülkö- ] « • * dünk együttesen, micso­da erkölcsök a nagyobb jövedelemért képesek embertársaikat mér­gezni! Aztán egyszer­­csak hallom: „Mondjá­tok, miért nem jöttök haza, hiszen otthon már...” Mit feleljek, hogy vá­laszoljak e csendes csö­­könyösöknek, hogy ven­déglátói minőségemben ne sértsem meg őket, ugyanakkor igazat is mondjak. Nehéz dió, mert akár­­mint válaszolok abból mindenkor éles vita kerekedik. S szeretném elkerülni. Az idén azon­ban úgy gondoltam paj­zsom lesz, hiszen nem is mehetnék haza első könyvem a „Négy hét Párizsban” megjelené­se után. Gondoltam ál­tala elintézem a választ és kész. Nem volt egyszerűen kész, de azért kész lett. Vendégem ugyanis hosszan fejtegette a könyv sem probléma, menjek el itt a magyar követségre s kérjek ví­zumot. „Ha megkapod s meglátod megkapod mert ezek az elképze­lések a könyved miatt csak idekinti „rémlá­tomások”, mondom ha megadják, akkor te a legnagyobb lelki nyu­galommal hazajö­hetsz”. Békés úton próbál­tam elevezni s mond­tam, hogy még Francia­­országot sem ismerem teljesen, óriási ez az ország s szeretek itt el­kószálni nyaranként. Közben eszembe jutott, tudva arról, hogy ez a házaspár vendégem val­lásos, hogy eltettem számukra egy őket majd érdeklő témával foglal­kozó könyvet. Sietve föl­ugrottam és a másik szo­bából előhoztam a köny­vet. A férfinek adtam, (ő volt a nagy agitátor) , most jön a kész. Kezébe vette, átnézte gondosan, majd vissza­nyújtotta. „Nagyon kö­szönöm, de én ezt a köny­vet haza nem viszem. Ugyanis, szeretnék még kijönni Nyugatra.” Hála Istennek vége van a nyárnak, hazatér­tek a hívott és nem hí­vott vendégek. Voltak köztük igazak, józanok, de ilyenek is bőven. Fá­rasztó volt. Rémképek A modern pszichiáte­rek és pszichológusok szerint egyre gyakoribb az a külön­ös jelenség, hogy az emberek a nap­pal álmodnak. Álmod­nak, anélkül, hogy alud­nának. Egyszerűen az utcán járnak és hirtelen rémképeik támadnak arról például, hogy a gyermekeiket valaki el­rabolta. Ezek a nappali lidércnyomásos álmok azért veszélyesebbek a hasonló jellegű éjsza­kai álmoknál, mert nem egyszer halálos balese­tet okozhatnak, például autóvezetés közben. Dr. Jeffrey Young, asszistant klinikai pszi­chológus és a Columbus University (Ohio) pro­fesszora a következőket mondja ezekről a külö­nös nappali, lidércnyo­másos álmokról: — Ezeknek az álmok­nak egyik jellemzője az, hogy majdnem min­dig alaptalanok. A dep­ressziós, rohanó, mo­dern élet jellemzői. — A nappali lidérc­nyomásos álmokhoz hozzájárulnak a ben­nünket állandóan körülvevő kedvezőtlen hírek, hírek a terroris­ta cselekményekről, a bombázásokról, az AIDS nevű betegségről, a gya­kori repülőgép-katasz­trófákról, stb. — A kérdés, termé­szetesen ez: mit tehe­tünk ezek ellen a nap­pali lidércnyomásos „álmok” ellen? Az egyik és leglényegesebb meg­oldás az, hogy mindig pontosan csak arra kon­centráljuk a figyelmün­ket, amivel éppen fog­lalkozunk,­­ tehát, ha autót vezetünk, akkor ne gondoljunk másra, mint az utcai forgalomra. A másik megoldás, bár­milyen nevetségesnek tűnik is az első pillanat­ban: igyekezzünk keve­sebb napihírt hallgatni a televízióban. LA. 5-8121 Évfordulók és esküvők rendezése. LA. 5-8389 Nemzetiségi ételkülönlegességek Zum­ Scuthdljen JEck RESTAURANT Cocktail Lounge Banquet Facilities FOR 25 - 400 PERSONS 2924 N. SOUTHPORT AVE (1400 WEST) CHICAGO. 1L 60657 AL WIRTH Jókai Mór vízsz. 1., függ. 1., 26. és 58. Vízszintes: 1. Egyik regényének címe. 13. Csavargó. 14. Gyors gumiragasztó (autósok, kerékpározók használják). 15. A tetejére. 16. Vízlevezető. 18. Borít. 19. Világtalan. 20. Az „Ezerjó" hazája. 21. Dalolják. 23. Dalos egynemű betűi. 25. A múlt idő jele. 27. Az „ilyen" gazda előbb, utóbb bíróság elé kerül. 28. Nyakló nél­kül issza. 29. Attila hun neve. 31. Ciga­rettavég. 32. Időegység. 33. Trafikban kapható. 34. Műszaki katona. 37. Kettő­zött kettős betű. 39. Ilon tulajdona. 40. .­Bulyka...", Gogol prózaeposza. 41. Kettőzve: csecsebecse. 43. Egyforma be­tűk. 44. Egyfajta sajt. 45. Erős elhatáro­zás. 47. Vasút eleje! 48. Járdaszél! 49. A 9. sz. első betűjével az elején: nyersen nem élvezhető gyümölcs. 51. Hacsaturján személyneve. 52. Gyümölcsíz. 53. A fil­mek fényérzékenységének mértékegysé­ge. 54. Számos. 56. A gyerekek szeretik ezt a cukorkát. 58. Régi kettős betű. 59. Pléd. 61. Nótám Függőleges: 1. Jókai egyik kevésbé is­mert írása. 2. Villanymotorok forgó ré­sze. 3. Nyitva a szeme. 4. Helység Vas megyében. 5. A Forsyte Saga egyik nő­szereplője. 6. Színművészünk, utónevének kezdőbetűjével a végén. 7. Mint a vízsz. 31. 8. A fej része. 9 Jugoszláv fürdőhely. 10. Takargatja ö­n. Az argon vegyjele. 12. Az ilyen szabályokat is illik betartani. 17. Sütemény mártás. 22. Nagy félsziget. 24. Keskeny pengéjű tőr. 26. Női alak „Az aranyember" c. regényében. 28. Firenzei festő, művészeti író (Giorgio, 1511—1574) 30. Ujjongó örömkiáltás (Dionüszosz ün­nepén). 31. Nyitá. 35. „ ... zsongás" — Chr. Lin­ding norvég zeneszerző népszerű zongoradarabja. 36. Egybázisú karbonsav. 38. Kényúr. 42. Kossuth-dijas kiváló mű­vész (Tivadar, 1895—1962). 46. Brazil író (Jorge). 47. „. ..", Maeterlinck műve. 50. Hosszú ideig. 52. Női becenév. 55. Kó­rus. 57. Ingatlanhoz tartozik! 58. Az „És mégis mozog a föidő’ c. regényében sze­replő „krónika". 59. A múlt idő jele. 60. Sír. .NeM. ISMeRl HaTHa vaLaw, .­­ — A férjem egy kész csapás! Mindig későn jön haza! — Az enyém még rosszabb: ő mindig túl korán jön! "­ — Kát hónappal ezelőtt felbontottam a jegyességemet La­jossal. Azóta minden*. nap részeg. — Az ördögbe, de sokáig ünnepel! — Beleszerettem egy 20 éves nőbe. Ugyan mit tegyek, hogy feleségül jöj­jön hozzám? — kérdezi barátjától a 60 éves multimilliomos. — Egyszerűen mondd azt, hogy már 60 éves vagy!­ ff — Ez az a szuperol­­csó légiút, amelyet társaságunk hirdetett. 19. / 7—5 **5 e 7 ff9 iO // 12. /3 ■F.m i /3o •7■l ■l 2 C ■| 22■5 ■ 16 279■ * 1■ * 36 ■£ ■ ■1 34« 31? “■1 '■ 39 r■ t ■ É■' ■ ■* *61■ *9 »■ 9'■ 5· 9S 1 5*■ 1o S7 50 _4J■ [71 no et A 18. sz. rejtvény helyes megfejtése: — Anyám, a te szegény fiad sose volt ilyen egy veled — MAGYAR FAJTA Keresd a számítógépet, Cézár, keresd! HUMOR­ BÜNTETÉS — Tegnap este a kocs­mából tizenegykor mentem­­haza. A feleségem azt mondta, hogy egy hétig nem szól hozzám. Jobb lett volna, ha négyre érek ha­za, hajnalban, így talan két hetet is nyerhettem volna. UZSORÁS — Ön tízezer forintot kért kölcsön. Ezt mind­járt levonom kamat cí­mén. A lobbit részletekben fizeti vissza. LEBECSÜLÉS — Képtelen vagyok egy olyan nőbe beleszeretni, aki még velem is szóba­­áll. DERÉK SZÜLÖK Én az életre nevelem a kisfiam. Mindent meg­teszek, hogy már bennem is csalódjon. KARAKTER — Vigyázz, mert ha fel­bosszantasz, keményen odacsapok egy nálad gyen­gébbnek! EGYEDÜL Este, mikor hazame­gyek, mindig körülnézek, nincs-e valaki a sötét lép­csőházban. Sajnos, soha senki, feleség — A feleségem, kedves, gyengéd, odaadó, hűséges. Csak az a baj, ahogy más férfiakhoz is. MÓDSZER — Miután az eredmé­nyeim igen gyengék, meg­tanultam gőgösen, büszkén, fölényesen veszíteni. ESZPRESSZÓBAN — Kérek egy kávét. — Milyet parancsol? A­­ szokásosat, vagy i­hatót? udvarlás . — Mondd, komolyan ud­varol neked Sanyi? — Tegnap elvett felesé­gül, de arról még nem nyilatkozott, hogy komo­lyak-e a szándékai. SZERENCSÉS. TERMÉSZET — Ma azért van jó na­pom, mert legalább tegnap jó napom volt. RAPSZODIKUS LÉLEK — Néha gyűlöllek, néha meg egyszerűen csak el­lenszenves vagy. SZERÉNY TÖRTÉNELMI ÉRDEM Lovas szobrot mintáztak róla, de mindenki csak a lovat bámulja.

Next