Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-05 / 1. szám

6. oldal ík(§[p®ík Ustynov halála könnyebbé teszi Mikhail Gorbachev helyzetét Dimitri Ustynov aki nyolc év óta a Szovjet­unió honvédelmi minisz­tere volt, 76 esztendős korában meghalt. Halá­lával ismét csökkent a „forradalmi aggastyá­nok” száma a Szovjet­unió vezetői között. Köz­ismert volt, hogy Usty­nov a Kreml „sólymai” közé tartozott és a szov­jet fegyverkezésre for­dított összeg felemelésé­nek az egyik legfőbb szó­vivője volt. A­ temetési szertartá­son az Első gyászbeszé­det Gregori Romanov, a Politbüro tagja és a te­metési bizottság veze­tője mondta, utána Vik­tor Grishin, a Kommu­nista Párt moszkvai ta­gozatának a főtitkára, aki ugyancsak a tizen­egy tagú Politbüro egyik tagja beszélt. A legutolsó gyászbeszédet Ustynov utóda, az új honvédelmi miniszter, Sergej Szokholov mar­shall tartotta. Beszédé­ben a kötelesség embe­rének nevezte Ustyno­­vot, aki „sohasem té­vesztette szem elől a kommunizmus alapel­veit”. A temetési szertartá­son közvetlenül Roma­nov mellett állt Andrej Gromyko, külügymi­niszter és Nikolaj Tik­honov miniszterelnök, aki a forradalmi aggas­tyánok egyik még élet­ben lévő tagja, pozíció­ja azonban pusztán de­koratív és személyisége jelentéktelen. Mellettük állt Mikhail Gorbachev is, akit általában Cser­nyenkó „örökösének” tekintenek, jelenleg,­­ Kremlben Csernyenkó­­ után a második legfonto­sabb személy. Gorba­chev azonnal félbesza­kította angliai látogatá­sát és hazautazott, ami­kor Ustynov haláláról értesült. — Haza kell utaznom — mondta az újságírók­nak egy rögtönzött saj­tóértekezleten London­ban, — mert Ustynov halála rendkívül jelen­tős. A honvédelmi minisz­ter halálának jelentősé­ge kétségtelen Gorba­chev számára, aki 53 éves a Politbüro legfia­talabb tagja és Cser­nyenko halála után a jö­vő emberének tekinthe­tő: a néhai Dimitri Us­tynov, Gromikó külügy­miniszterrel és Cser­­nyenkóval együtt áll­hatatosan ellenezte a fegyvercsökkentési tár­gyalások újrakezdését az Egyesült Államokkal. Gorbachev mindhár­muk ellenzése ellenére utazott Angliába és kül­dött­ üzenetet Margaret Thatcher útján Reagan­nak. A három forradal­mi aggastyán ellenzése közül Csernyenkóé a leg­jelentéktelenebb. Gro­mikó sokkal intelligen­sebb nála, Dimitri Us­tynov pedig sokkal erő­teljesebb és, erőszako­sabb volt. Gorbachev útjában jelenleg való­ban csak Gromikó áll, Ustynov halála meg­könnyítette helyzetét. A temetési szertartás különleges érdekessége, hogy azon Konstantin Csernyenkó, a Szovjet­unió elnöke, nem jel­ent mest. A 73 éves Cser­nyenkó a hírek szerint emphysémában szenved és az a körülmény, hogy a hőmérséklet mínusz 19 Celsius (körülbelül 0 Fahrenheit) volt, való­színűleg a legfőbb oka volt távolmaradásának. A szovjet újságok egyéb­ként — szokásszerűen — nem fűztek kommentárt Csernyenkó távolmara­dásához. KIhÍ.CAR. I5EEYÖÜ Got my tön awí THE RISIBILITY Of ‘Wl CUTS iN , If DEFENSE m Egy amerikai karikaturista így látja az esetleges honvédelmi kiadás-csökkentést, annak a fényénél, hogy a Szovjetunió nem mutat ilyesmire hajlandóságot. A képen a szovjet tankban ülő Csernyenko fenyegeti Reagant Véres harcok kísérik az indiai választást A 280 milliós India, a világ legnagyobb de­mokráciája és lakosai­nak számát tekintve a világ második legnépe­sebb országa, még min­dig választ, amikor eze­ket a sorokat írjuk. Ami­óta elnyerte független­ségét Angliától 1947-ben, ez nyolcadik parlamenti választás Indiában. A választáson a hin­duk és a sikhek számos esetben véres harcokat vívtak egymással. A je­len pillanatban a halot­tak száma legalább hu­szonöt és a sebesülteké legalább kétszáz. A Lak Sabhának, az in­diai képviselőháznak, majdnem 400 tagja van és napokba telik még, amíg a végleges válasz­tási eredményt megtud­juk, a nyugati megfigye­lők szerint azonban Ra­jiv Gandhi és a Kong­resszus Párt választási győzelme majdnem bi­zonyos. Számos tartomány­ban például Uttah Pra­­deshben, a bíróság új szavazat­számlálást és nem egy esetben új sza­vazást rendelt el, válasz­tási és szavazási vissza­élések miatt. Az egyik bophali szavazókörzet­­­ben például egy férfi az­zal fenyegette az urnák­hoz járulókat, hogy agyonlövi őket, ha a hin­dukra mernek szavazni. New Delhiben több­ezer szavazó, akiknek mindegyike előzetesen a törvény értelmében sza­vazási nyilvántartásba vetette magát, úgy talál­ta, hogy neve egyszerű­en hiányzik a választók listájáról. Illetékesek semmiféle magyaráza­tot nem adtak erre vo­natkozóan és ezek a sze­mélyek nem is tudtak szavazni. Biharban, amely észa­ki áram, és ahol a leg­nyugodtabb időkben is állandó az erőszakos­ság, mert egy maoista parasztokból álló „ön­kéntes hadsereg” terro­rizálja a lakosságot, az összetűzéseknek hét ha­­lottjuk volt. Srinagar­­ban az urnákhoz járulók — valamilyen meghatá­rozatlan okból — meg­verték a választási bi­zottság tagjait, a rendőr­ség belelőtt a tömegbe. Al­bagban letartóztat­tak egy politikai jelöl­tet, akit azzal vádoltak, hogy egy újságíró se­gítségével meggyilkolta politikai ellenfelét. A gyilkosság színhelyén, a hulla mellett, két véres kardot találtak. A probléma persze nem kevesebb, mint ez, még akkor is, ha Rajiv Gandhi győztesen kerül ki a választásból (a nyu­gati megfigyelők elsöp­rő győzelmet jövendöl­nek), képes lesz-e Indi­át kormányozni?.. " Indiában több hemze­e­tiség él, mint a világ bármelyik más országá­­ban, beleértve Amerikát és Kanadát is és a több, mint harminc dialektus olyan eltérő egymástól, hogy az ország különbö­ző területein élő cso­portok csak abban az esetben tudnak egymás­sal érintkezni, ha vagy megtanulnak angolul, vagy pedig megtanulják a hindi nyelvet — egy­más nyelvét ugyanis egyáltalában nem értik. Rajenda Mathur, egy new delhii lapszerkesz­tő, akinek véleménye egyébként sokakét tük­rözi, a következőket mondta a ,,Knight Ri­­deres Newspapers” ne­vű hírügynökség mun­katársának: — A Gandhi név két­ségtelenül bizalmat kelt Indiában. Tény azonban az, hogy Rajiv Gandhi valószínű választási győzelme egy negyven éves, egykori kereske­delmi pilótát fog az or­szág élére állítani, aki­nek nincs politikai gya­korlata és hogy van-e po­litikai képessége, azt még meg kell látnunk. Sokunk előtt úgy tűnik, hogy Rajiv Gandhi csak akkor maradhat meg po­­zíciójában, ha néhai édesanyjának jónéhány politikai elvét (különö­sen a nemzetiségekkel kapcsolatban) elveti. Hajlandó lesz-e erre? Ezzel szemben az „In­dia Today” nevű politi­kai folyóirat vezércikk­­írója így vélekedik: — A nép rokonszenve Rajiv Gandhival van, édesanyja tragikus ha­lála miatt. Sokan látják őt olyan személynek, aki egy reform-generáció tagja és a távozóban lé­vő nemzedék moralitá­sát és egész rendszerét bíráló szemüvegen ke­resztül látja és képes és hajlandó lesz azt meg­változtatni, az új kor­szellemnek megfelelő­en. Egy álarcos terrorista, halott áldozatait mutatja meg egy iráni hírügynökségnek. Az amerikai külügyminisztérium véleménye, hogy a kuvaiti repülőgép elrablásában Irán segítette a terroristákat, nem tudja azonban, hogy miképpen és milyen megtorlással éljen, tekintettel arra, hogy a vádat lehetetlen bizonyítani. Akik magassarkú cipőkkel „segítik” Ethiopiát Az Associated Press nevű amerikai hírügy­nökség jelenti Addis Ababából, Ethiopia fő­városából.­­ A világ segíteni akarja Ethiopia nyolc millió léhezőjét, a segít­ség azonban nem egy­szer különös formában nyilatkozik meg. Példá­ul: Kanada mézet kül­dött, Jordán kannázott gyümölcs­ízt, egy angol újság kakaó-port, New York City cipő-nagyke­reskedői pedig ötven­ezer pár cipőt akartak légiúton eljuttatni Ethi­­ópiába. A cipők jelentős része golf-cipő és ma­gas­sarkú női cipő.­­ A küldemények egy része, bármilyen groteszknek is tűnt kez­detben, mégis hasznos­nak bizonyult: a kakaó­por például összekever­ve főtt rizzsel és cukor hozzáadásával, elsőran­gú tápanyagnak bizo­nyult mindenekelőtt az éhező gyerekek számá­ra, bizonyos keverék­kel, a­­méz is hasznos volt.­­ Egy amerikai cég küldött 35 tonna lasagna nudlit és ez már például felesleges volt. Alan Court, aki az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek részéről az ethiopiai segítségprogramot irá­nyítja, a következőket mondotta: — Az ethiopiai éhe­zőknek a következőkre van szükségük: takarók­ra, különböző oltóanya­gokra, lisztre, rizsre, növényi főzőolajra és tejporra.­­ A cipőket jelenleg még New York Cityben osztályozzák, annak a megállapítása végett, hogy­ csak azokat jut­tassák el Ethiópiába, amelyeket az itteniek használhatnak. A golf­cipők és a magassarkú cipők kétségtelenül nem tartoznak ezek közé.­­ Általában az törté­nik, hogy egyes gyárak és vállalatok az elad­hatatlan cikkeket akar­ják elküldeni Ethiópiá­ba és ezeket a küldemé­nyeket azután levonják adójukból, mint „jóté­konysági kiadást”. ............................................................. ...-------------------------­ Amerikában meggyorsították az évek óta a halálcellákban lévő halálraítéltek kivégzését. Ugyanekkor, a halálbüntetést ellenző csoportok is erősítik tüntetéseiket. Ez a fénykép egy ilyen tüntetést mutat be Washington, D.C.-ben. Mit ír a Reuter Iroda Chiléről? A reuter nevű, angol hírszolgálati iroda jelen­ti Santiagoból, Chile fővárosából.­­ Augusto Pinochet elnök terrorja tovább folytatódik. A chilei ka­tonai kormány újabb 17­ személyt küldött belső száműzetésbe az ország távoli területeire, ez­zel az intézkedéssel 660- ra emelve a belső szám­­űzöttek számát.­­ — Pinochet két hó­nappal ezelőtt rendelte el az egyre erőszako­sabb politikai ellenzék felszámolását, és a belső száműzetések alig néhány héttel ezelőtt kezdődtek. — A hivatalos kor­mányjelentés nem kö­zölte a belső száműze­tésre ítéltek neveit, Gab­riel Valdes, az ellenzé­ki Kereszténydemokra­ta Párt vezetője, azon­ban kijelentette az új­ságírók előtt egy sajtó­­értekezleten : " A rendőrség tizen­hat ellenzéki politikai vezetőt letartóztatott a közelmúltban Arica, északi városban és mind­egyiküket ítélet és tár­gyalás nélkül azonnali belső száműzetésre ítélte.­­ Chile távoli északi részében 421 személyt tartanak őrizetben egy fogolytáborban és hiva­talosan politikailag megbízhatatlanoknak minősítették őket. Má­sik 222 személyt úgyne­vezett háziőrizetben tartanak, akik lakásu­kat nem hagyhatják el. Ezeket is politikailag megbízhatatlanoknak nyilvánították.­­Számos liberális amerikai kongresszusi képviselő és szenátor kö­veteli, hogy az Egyesült Államok azonnal szakít­son meg minden diplo­máciai és kereskedelmi kapcsolatot Chilével. A State Department egye­lőre nem fűz kommen­tárt a chilei események­hez.) A kanadai konföderáció túléli a válságot , így véli a többség A Gallup Közvéle­ménykutató Intézet leg­utóbbi felmérésének redménye: a kanadai polgárok 74 százaléka úgy vélekedik, hogy a­ konfederáció túléli a vál­ságot és Kanadában nem következik be sza­kadás a provinciák és a federális kormány kö­zött — beleértve a leg­veszélyesebb pontot, Quebecet is. A megkérdezettek 13 százaléka nem ilyen op­timista, a fennmaradó százaléknak nincs hatá­rozott véleménye a kér­désben. A Gallup Intézet első ízben 1945-ben tette fel ezt a kérdést a kanadai polgároknak és azóta ez a 74 százalék a legmaga­sabb arányszám a kon­föderációban való bizal­mat illetően. A legalacsonyabb az arányszám 1982-ben volt, amikor mindössze a kanadai polgárok 57 százaléka bízott abban, hogy a konföderáció nem fog széthullani. Groteszk és ironikus, hogy ugyanabban a hó­napban (1982 áprilisá­ban) jött Kanadába az angol királynő, hogy a kanadai alkotmány „ha­zahozatalának” ünnep­ségén részt vegyen. A jelenlegi optimiz­musnak az ország egy­ségének jövőjét illető­en kétségtelenül két oka van. Az egyik az, hogy Ottawában, 16 év óta először,, olyan kor­mány van, amely az or­szág minden területét képviseli. A második ok: Rene Levesque, québeci miniszterelnök, a közel­múltban hivatalosan fel­adta a szeparatizmus el­vét és a Parti Quebeco­­is azt követő válságát túlélte. A Gallup Intézet fel­mérései általában tizen­kilenc esetben húsz eset közül négy százalékos lehetséges eltéréssel pontosak.­ ­ Tovább tart a zűrzavar a szociális juttatások ügyében A federális kormá­nyon belüli új intézke­dések a szociális jutta­tásokat illetően tovább tart és egyre több kon­zervatív parlamenti képviselő is sürgeti, hogy a miniszterelnök végülis határozott vá­laszt adjon arra vonat­kozóan, hogy mi a terve a nyugdíjakat és az úgy­nevezett baby bónuszo­­kat illetően. A praktikus Michael Wilson pénzügyminisz­ter, szemmel láthatóan annak a híve, hogy egy bizonyos évi jövedelmen felül (általában évi 40.000 dollárról beszél­nek) szüntessék meg a nyugdíjakat és a családi pótlékot. A miniszterel­nök először egyetérteni látszott ezzel, azután azt látszott javasolni, hogy a magas jövedelműek esetében adóztassák meg ezeket a szociális juttatásokat, tehát va­lójában a föderális kor­mány az adóztatás útján vegye vissza ezeket a juttatásokat. A szociális juttatások megadózta­tásától, amennyiben a kanadai polgárok több­sége ezt ellenzi, — te­kintsenek el. — Mielőtt áprilisban a költségvetési javasla­tot a képviselőház elé terjesztjük, tisztázni akarom ezt a problémát — mondta Mr. Mulroney egy parlamenti interpel­láció alkalmával.­­ A költségvetési javaslat benyújtása előtt tár­gyalni akarok erről a szakszervezetek megbí­­zottaival, a vezető üz­letemberekkel és a pro­vinciákkal. Ha a megbe­szélések folyamán kide­rül, hogy általában a szociális juttatások megadóztatása ellenzés­re talál és nem jelente­ne komoly jövedelmet az óriási költségvetési de­ficittel küzdő federális kormánynak, a meg­adóztatást nem akarom végrehajtani. A parlamenti viták so­rán, amint az várható volt, a miniszterelnök igazi ellenfele Ed Broad­­bent, az NDP vezetője volt. John Turner, a li­berálisok, tehát a hiva­talos parlamenti ellen­zék vezetője kevésbé bi­zonyult ellenzékinek. A parlamentben az igazi ellenzék, mint a kanadai média kijelentette egy­re inkább a nemhivata­los NDP lesz. Mr. Bro­­adbent, aki sokkal jobb szónok és gyakorlottabb parlamenti vitázó, mint Mr. Turner, egyre in­kább háttérbe szorítja a „hivatalos ellenzéket”. Az adóztatás problémá­ja egyébként, nem tű­nik olyan élesnek, amint azt Mr. Broadbent és Mr. Turner feltünteti. Amikor az adókulcsot ki­számítják, a magas jö­vedelműek esetében az évi jövedelemhez hozzá­adott nyugdíj, vagy csa­ládi pótlék automatiku­san emelni fogja az adó­százalékot, tehát való­jában a nyugdíjat, vagy a baby-bónuszt automa­tikusan eliminálja. Moszkva: A sok űr­repülés úgy látszik még­sem tesz jót a kozmo­nautáknak. Az egyik szovjet űrhajós, aki részt vett egy hosszútá­vú repülésben,­máról holnapra hirtelen meg­változott: ingerlékeny és izgága lett, mondhat­nék úgy is, hogy bedili­­zett. A Szocialista Ipar című moszkvai napilap nem említi meg név sze­rint a becsavarodott kozmonautát, de szerin­te a hirtelen változást a sok altató tabletta okozta, amelyet a koz­monauta szed, mert éj­szakánként alig tudja le­hunyni a szemét. Hogy miben nyilvánul meg a furcsa magatartás? Az­zal kezdődött, hogy igen erős­­hangon bírálgatta a Szaljut űrállomás fe­délzetén uralkodó álla­potokat, — írja a lap. A riport válasz volt egy olvasó kérdésére, aki tudni szerette volna, hogy az ilyen hónapokig tartó űrrepülésnek nincs-e káros következ­ménye az emberi szer­vezetre. A lap válasza egyike volt azoknak a ritka beismerő vallomá­soknak, hogy nehézsé­gek merültek fel a Szal­jut személyzettel. Az újság hangsúlyozta, hogy a kérdéses kozmo­nauta nem a mostani, hanem korábbi űrrepü­léseken vett részt.

Next