Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)

1985-11-09 / 45. szám

6. oldal Leon Klinghoffert eltemették, de szelleme kísérti a terroristákat Az Achille Lauro le­gyilkolt amerikai uta­sát, a kétszeri gutaütést szenvedett, félig béna és beszédhibától szenvedő 69 esztendős new yorki üzletembert, Leon Kling­hoffert hazaszállították és eltemették a honi földbe. A „Haaretz” nevű iz­raeli napilap a közel­múltban érdekes cikket közölt Yehuda Litani tol­lából. Mr. Litanit álta­lában a Nyugati Parttal kapcsolatos legjobban informált kommentátor­nak tekintik Izraelben. Yehuda Litani értesülé­se a következő: Shimon Peres minisz­terelnök a következő ter­vet ajánlotta fel Jor­dánnak: a Nyugati Par­ton élő 750,000 Paleszti­nát egy bizonyos önkor­mányzatot kapna. (A Az arab terroristák, akik meggyilkolták, hul­lámsírt szántak számá­ra, hogy ezzel eltüntes­sék a bűnjelet. Fegyver­rel kényszerítették a ha­jó borbélyát és egy por­tugál pincért (nem ta­karító­ asszonyt, amint az első jelentések­ezt !é­Nyugati Pártot Izrael 1967-ben foglalta el Jor­dántól.) Ez gyakorlati­lag annyit jelent, hogy ezek a palesztíniaiak szabadon intéznék saját belügyeiket,­­saját helyi képviselőiket önmaguk választanák meg) ugyan­ekkor, a terület feletti általános ellenőrzés, kü­lönösképpen a biztonsá­gi rendszabályokat te­kintve, Izrael és Jordán kezében maradna. Mr. Litani szerint ez az állapot addig tartana, amíg­ a Nyugati Part­nesen mondták­, hogy Klinghoffer holttestét és tolószékét a Földközi tengerbe dobják. Majd lemosatták velük a hófe­hér hajóról Klinghoffer kiontott vérét. A holttestet hazatéré­sekor New York állam két szenátora, Patrick kérdését véglegesen rendezik és Peres javas­latát máris elfogadta Washington és Hussein király, Jordán uralko­dója. A miniszterelnökség sajtóosztálya nyomban cáfolta a hírt, nyugati kommentátorok egybe­hangzó véleménye sze­rint azonban a cáfolat sokkal kevésbé határo­zott, mint a hír és való­színű, hogy Yehudi Lita­ni értesülése megfelel a valóságnak. A miniszterelnökségi sajtóosztály szóvivőjé­nek cáfolata a követke­zőképpen hangzott: — Ez a jelentés té­vedés. Soha ilyen tervet nem terjesztettünk Hus­sein király elé. Mr. Litani vélemé­nye: Shimon Peres mi­niszterelnök azért nem kívánja a tervet egyelő­re nyilvánosságra hoz­ni, mert nem akarja kormányát nyíltan szembeállítani a jobb­oldali Likud koalíció­val, amely határozott ellenzője mindenfajta engedménynek a Nyu­gati Párt kérdésében. Peres úgy véli — állít­ja Mr. Litani, — hogy tervét a PLD részvéte­ Moynihan és Alphonse D’Matho fogadta. Az előbbi így búcsúztatta: Leon Klinghoffer egyetlen bűne, hogy amerikai volt és amel­lett zsidó és szabad em­ber! A Klinghoffer család halottjuk emlékezetére le, vagy támogatása nélkül is keresztül le­­ het vinni, amennyiben Yasser Arafat, a PLO politikai vezetője, to­ vábbra is hajlíthatatlan és nem hajlandó elis­merni az Egyesült Nem­zetek Szervezetének 242 és 338 számú határoza­tát, amelyek értelmében el kellene ismernie Izra­el létezésének a jogát saját biztosított határai között. Tény az, hogy Peres megnyerte a Knesset (iz­raeli parlament) támo­gatását a Jordánnal va­ló közvetlen béketár­gyalásokhoz. Hosszú vi­ta után a Likud tömb ,,megadta magát” és egyetlen kivételével mindegyik Likud képvi­selő a kormány terve mellett szavazott. A probléma, persze ko­rántsem múlt el: Shi­mon Peres kétéves mi­niszterelnöki időtarta­ma 1986 októberében le­jár és a miniszterelnöki pozícióba akkor, két év­re, Yitzhak Shamir, a Likud csoport vezetője kerül ismét. A közelkeleti béke erőfeszítését érdekes módon festik alá Yasser Arafat, a PLO politikai vezetőjének Ammanban (Jordán) tett kijelen­tései. Mr. Arafat itt egy tel­jes napig tartó megbe­szélést folytatott Hus­sein királlyal és a nyu­gati kommentátorok ál­talános véleménye az volt, hogy Hussein en­gedékenyebb magatar­tásra próbálta rábír­ni Arafatot Izraellel kapcsolatban. A megbeszélés után Yasser Arafat sajtóér­tekezletet tartott és ez­­alkalommal váratlanul ismét hajlíthatatlan­­nak bizonyult. — Semmiféle ameri­kai feltételt nem va­gyok hajlandó elfogadni ahhoz, hogy a béketár­gyalásokhoz csatlakoz­zam — jelentette ki Ara­fat. — Senkinek a jóvá­hagyására és kvalifiká­ciójára nincs szüksé­gem. S végezetül szeret­ném, ha mindenki végre tudomásul venné a le­tagadhatatlan igazsá­got: sohasem lesz béke a Közel-Keleten a PLO részvétele nélkül, róla elnevezett alapít­ványt létesített a terro­risták elleni küzdelem támogatására. De ezt a küzdelmet maga Leon Klinghoffer kezdte el. Az Achille Lauro le­génységének és az elfo­gott Olaszországban val­latott terroristáknak mondanivalójából kezd kibontakozni, hogy mi is történt az olasz kirán­duló hajó fedélzetén. A terroristák, az elfo­gott négy, és elmenekült társaik, Arafat közeli munkatársa Abul Abbas, a Palesztinai Felszaba­­dítási Front vezetője rendeletére léptek az Achille Lauro fedélzeté­ re. (Az nem ismeretes, hogy Arafatnak erről előzetes tudomása volt-e?) Abbas agyalta ki a tervet, hogy a négy ter­rorista utas, amikor a hajó elérkezik Izrael kikötőjébe Ashdod­ba, a fedélzetről, de még a partraszállás és az iz­raeli vámhatóság, vala­mint biztonsági szol­gálat fésülése előtt,­­ a fedélzetről nyisson tüzet az izraeli kikötő ellen és árassza rá go­lyózáporát mindhalálu­kig. De az Abbas által ,,hősi halálra ítélt” négy fiatal terrorista úgy látszik beijedt és nem hagyta magát kivé­geztetni. Hagyták magukat le­leplezni a hajó fedélze­tén, Izrael kikötőjébe való érkezés előtt, a ba­ráti Egyiptom partjai mellett horgonyozva. Majd egy újabb fordu­lat, ami nem szerepelt Abbas tervében, a terro­risták elfoglalták a vé­detten hajót és rabul ej­tették személyzetét és hátramaradt utasait. Ezután a tolószékbe kényszerült beteg, öreg amerikai utassal szem­ben hősködtek, ide-oda lökdösték és inzultálták őt. Leon Klinghoffer a le­génység vallomása sze­rint, nem hagyta ma­gát, nyomorúságos álla­potában is védekezett, és a két fiatal arab kö­zül az egyik ezután gyo­morszájon vágta őt, a másik pedig, a legfiata­labb lelőtte. Egy béna és beszéd­hibás, tolószékes öreg­ember legyilkolása, majd az ezt követő arab hazugság áradat, nem használt éppen Arafat­nak és a Palesztinai Felszabadítási Mozga­lom ügyének. A mindeddig névte­len terroristák igazi arcát a világ az Achille Lauro fedélzetén ismer­te meg, — és az ismer­kedés nem csupán a ter­roristákkal történt, ha­nem áldozatukkal is, — őt Leon Klinghoffernek hívják. Ez a név jó so­káig visszacseng majd! Peres állítólagos terve a Nyugati Parttal kapcsolatban Leon Klinghoffert, a terroristák amerikai áldozatát, az amerikai kormány hivatalos halottjának tekintette és így temették el New Yorkban. Hosni Mubarak, egyiptomi elnök, nyugtalanító kérdése: Hogyan volt lehetséges az, hogy négy terrorista képes volt foglyul ejteni egy olyan személyszállító hajót, amelynek fedélzetén 400 személy tartózkodott? Shimon Peres, izraeli miniszterelnök és Ronald Reagan Washingtonban: új remény a közelkeleti békére? A Nyugati Part arab telepese, aki egész életében Habronban élt és ott is született — kisfiával együtt. Anglia jövendő királya nyugtalanítja a politikusokat Angliában messze­­tűntek azok a régi idők, amikor az angolok kivé­gezték királyukat és amikor VIII. Henrik hűt­lenségük miatt kivégez­tette feleségeit. A mai angol uralkodó szeré­nyen él a Buckingham Palotában és nem avat­kozik a politikába. En­nek előnye az, hogy sen­kit sem végeztethet ki, de még nagyobb előnye az, hogy őt sem végzik ki. A jelek szerint azon­ban Charles, walesi her­ceg (polgári nevén Char­les Windsor) megszegte a szabályokat. Charles elküldte megbízottait az angol nagyvárosokba, hogy tanulmányozzák a szegénynegyedeket. Nem sokkal ezután, egy vacsora alkalmával kijelentette: — Ha valaha is király leszek, olyan Aguliát fo­gok örökölni, ahol egyre nagyobb a szegénység és ahol egyre több a szoci­ális probléma. Ezeket a problémákat meg kell oldani. . A megjegyzés, termé­szetesen, kiszivárgott a sajtóba és óriási megrö­könyödést keltett. A Buckingham Palota szó­vivője nyomban kijelen­tette: Nem igaz, hogy Charles herceg bele akar avatkozni a politi­kába. Hogyan is képzel­hető el olyasmi, hogy egy angol uralkodó a gazdasági viszonyok­kal törődjék?! A problémát viszont növelte az, hogy Char­les ragaszkodott ahhoz: valóban ezt mondta és szándéka van beleavat­kozni a politikai életbe és szándéka, hogy a sze­gények helyzetén vál­toztasson. Anthony Beaumont- Dark nevű konzervatív képviselő kommentárja így hangzott: — A hercegnek ezek a megjegyzései sokkal ne­hezebbé teszik a problé­mák megoldását, mint­ha nem mondott volna semmit. (Mr. Beaumont- Dark sohasem magya­rázta meg ezt a rejtélyes kommentárt.) Charles herceg vála­sza: — Egy korábbi kor­szakban valószínűleg halálra ítélték és kivé­gezték volna Beaumont- Darkot egy ilyen meg­jegyzésért. Egy azon­ban bizonyos: ha Anglia királya leszek, ez a par­lamenti képviselő nem fog meghívást kapni a Buckingham Palota gar­den partyjaira. A Szovjetunió Amerikát vádolja — az emberi jogok megsértésével___________ Az Associated Press nevű amerikai hírügy­nökség moszkvai irodá­ja jelentette: — A Szovjetunióban a közelmúltban új, rendkí­vül érdekes kampány in­dult. A kampányban a szovjet televízió, rádió, sajtó és a TASS Iroda, a hivatalos szovjet hír­­ügynökség, azzal vádol­ja Amerikát, hogy — rendszeresen „megsérti az emberi jogokat”. — Yuri Kornilov, az „Izveszija”, a szovjet kormány hivatalos napi­lapjának kommentáto­ra, írja egyik legutóbbi cikkében. — A terror, a kegyet­lenség és az erőszakos­ság hulláma öntötte el Amerikát. Alig múlik el olyan hét, hogy ne érkez­ne hír olyan emberek könyörtelen üldözésé­ről és elnyomásáról, akiket „bűnösnek” ta­lálnak abban, hogy nem értenek egyet az úgyne­vezett amerikai életfor­mával, vagy pedig ép­pen csak gyanúsítják őket ilyesmivel. — Nemrégiben Leo­nid Zamyazin, a Kreml sajtóosztályának a szó­vivője, interjút adott a „Newsweek” nevű ame­­ rikai politikai hetilap­ nak és az interjú során többek között a követke­zőket mondta: — Amerikában olyan magas a munkanélküli­ségi arányszám és olyan állandó a munkanélküli­ség, hogy ilyesmi a Szov­­jetunióban elképzelhe­tetlen lenne. (Ott gondos­kodnak arról a kényszer­munka-táborokban, hogy ne legyen munkanélkü­liség. — Szerk.) Állandó­an jelentéseket kapunk arról, hogy Amerikában megszentségtelenítik a zsinagógákat, faji meg­különböztetést gyako­rolnak a zsidókkal szem­ben munkahelyükön és egyes klubokban. (A Szovjetunióban az útle­vélen nem tüntetik fel az útlevél tulajdonosának a vallását, egyedüli kivé­telek a zsidók, akiket a szovjet kormány nemze­tiségnek tekint, nem val­lásnak. A szovjet kor­tosan tagad mindenfajta antiszemitizmust. — Szerk.) — A magánbeszélge­tések alkalmával két­ségtelenné válik, hogy az emberi jogok megsér­tésével kapcsolatos kér­dés, amelyet Amerika vetett fel, érzékenyen érinti a Szovjetuniót, amely az amerikai vá­dakra Amerika-ellenes vádakkal próbál vála­szolni, Lány azonban állhat.­ A 86 esztendős Anna Hauptmann, Brune Richard Hauptmann özvegye, mondta nemrégiben az újságíróknak egy sajtóértekez­leten Trentonban (N.J.) . Férjem ártatlan volt és újabban előkerült dokumentumok kétségtelenül bizonyítják ártatlansá­gát.­­Hauptmannt 1932-ben végezték ki a Lindbergh baby elrablása és meggyilkolása miatt. Tárgyalása mérföldkőnek tekinthető az amerikai igazságszolgáltatás történetében: ezután hoztak az amerikai törvényhozók olyan föderális törvényt, amely az emberrablást nem állami, hanem föderális bűncselekménynek minősíti. Mrs. Hauptmann, ügyvédeivel együtt, új tárgyalást követel, hogy szerinte igazságtalanul kivégzett férje emlékét tisztázza.) Egyelőre nincs amerikai fegyvere az arab kiskirálynak Hussein király, Jor­dán uralkodója, körül­belül egy év óta jelentős kampányt folytat Wa­shington, D.C.-ben an­nak érdekében, hogy Amerikától, körülbelül két billió dollár érték­ben, modern fegyvere­ket, repülőgépeket és­ úgynevezett védelmi jel­legű rakétákat vásárol­hasson.. Az arab király­nak sikerült meggyőz­nie Reagan elnököt ar­ról, hogy ezek a fegyve­rek „múlhatatlanul szükségesek” számára, mivel Jordán a közelke­leti békéért dolgozik. Hussein ekkor úgy vélte, hogy minden rendben lesz, hiszen sikerült megnyernie Amerika legbefolyásosabb politi­kusának a hozzájárulá­sát, maga az Elnök tá­mogatja fegyvervásár­lási tervét. Mr. Reagan a fegyver­vásárlási tervet a sze­nátus elé terjesztette, azzal a megjegyzéssel, hogy véleménye szerint a szenátusnak engedé­lyeznie kellene az ameri­kai fegyver­eladásokat Jordán számára. A republikánus több­ségű szenátus azonban másként vélekedett, (és ez alkalommal lesza­vazták az Elnököt) ami­kor szavazásra került a sor, 97 szenátor egy sze­nátor ellenében elfogad­ta a szenátus külügyi bi­zottságának javaslatát, amely a következő volt: Amerika ne adjon el semmiféle fegyvert Jor­dánnak egészen 1986. március elsejéig. S ak­kor is csak abban az esetben, ha Hussein ki­rály — előző ígéretéhez híven — elkezdi közvet­len béketárgyalásait Izraellel. Akkor majd a szenátus ismét meg­fontolás tárgyává te­szi a kérdést és lehet­séges, hogy hozzájárul a jordáni fegyvervásár­lásokhoz, lehetséges azonban, hogy nem. Er­re semmiesetre sem ad garanciát. Mr. Reagan, aki a szenátusi határozat idő­pontjában New York Ci­tyben tartózkodott, az Egyesült Nemzetek Szervezetének üléssza­kán, kijelentette az új­ságírók kérdéseire: — A szenátus határo­zatával kapcsolatban nincs kommentárom. A döntést elfogadom és tiszteletben tartom — a jövő Hussein király ma­gatartásától függ. Az arab király, min­denesetre, dolgozik a kö­zelkeleti béke érdeké­ben: állandóan tárgyal Izraellel, Egyiptommal és a PLO-val, — állapí­tották meg a megfigye­lők... Andropov fia még mindig nyaral A görög külügymi­­nisztériumban úgy tud­ják, hogy a Szovjetunió athéni nagykövete, Igor Andropov, nem tér visz­­sza a görög fővárosba. A KGB egykori főnö­kének, majd későbbi pártfőtitkárnak, Jurij Andropovn'ak fia, jelen­ leg „szabadságát” tölti Moszkvában. A görög külügyminisztérium sze­rint ez a „hivatalos sza­badság” már több mint három hónapja tart. Úgy hírlik, hogy , az at­héni szovjet nagykövet­ség egyik diplomatájá­nak Amerikába szökése áll Andropov távozása mögött. Az illető a szovjet ka­tonai hírszerzés magas­rangú tisztje volt és va­lószínűleg leleplezte a görögországi szovjet kémhálózatot. Ez ügy­gyel kapcsolatban ren­delték haza Igor Andro­pov nagykövetet, aki azóta sem tért vissza athéni állomáshelyére, hanem még mindig Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a­ jelenlegi árnak. _^^^__^____Chicago és Környéke Szerkesztősége

Next