Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)

1985-11-09 / 45. szám

Dr. Hets Aurelian 1913 — 1985 A Halál, a néphiede­lem Nagy Kaszása elra­gadta közülünk dr. Hets Aurelian bencést, a Szent István Egyházköz­ség elnökét, brazíliai magyar főlelkészt. Ha az utóbbi hetekben ér­keztek is nyugtalanító hírek a Főlelkész egész­ségi állapotáról, mégis villámcsapásként hatott a futótűzként terjedő halálhír.­­ Azalatt az emberöltő­nek is nyugodtan beillő 46 év alatt, amit Hets Aurelian Sao Pauloban töltött, élete és munkás­sága szorosan összefo­nódott az itteni magyar családok és közösségek életével. Amikor 1939- ben az alig egy évvel ko­rábban pappá szentelt fi­atal történész, a háború küszöbén álló Magyar­­országról megérkezik Sao Pauloba, olyan tár­sadalmi képlet fogadta, mely nehezen hasonlít­ható össze a maival. A húszas évek elejétől a trianoni országcsonkí­tás és a gazdasági ne­hézségek következtében vándorbotot fogó ma­gyaroknak az a része, akiket szerencséje, vagy szerencsétlensége brazil földre vetett, már túl volt az egzisztencia te­remtés fázisán. A Sao Paulo állam belsejében alakult földműves koló­niák felbomló­félben vol­tak, s ezzel megszűnt a lehetősége annak, hogy kicsi, de zárt magyar telepek alakuljanak. A főváros lassan megin­duló­ iparosodása mun­f­kalehetőséget és vagyo­­nosodási alkalmat nyúj­tott az ügyes magyar kézművesnek. Már mű­ködött magyar külképvi­­selet, voltak magyar egyesületek, működtek a Segélyegylet magyar iskolái, a magyar egy­házak, de hiányzott az átfogó, dinamizáló, szer­vező erő. — Hets Aure­lian, aki rendtársával, dr. Jordán Emillel együtt azt az utasítást kapta az akkori magyar bíboros-prímástól, hogy az itteni magyarok lelki gondo­zásában vállalja­nak részt, fiatalos lelke­sedéssel vetette magát a rá váró munkába. Élet­rajzi adatait böngészve még olyanok is, akik ala­posan kiveszik részüket a koloniális munkából, elámulnak azon a szerte­ágazó, a szellemi és fizi­kai életnek szinte min­den terét felölelő mun­kásságon, mely Hets Aurelian nevével füg­gött össze.­­ Érkezésé­től fogva lelkes munká­ja az anastáciai katoli­kus magyar közösség­nek. Lelkes, agilis moz­gatója a Szent István Ki­rály plébánia templom építésének, később hosz­­szú időn keresztül plébá­nosa. Az összes sao pau­­loi katolikus magyar összefogó Szent István Egyházközségnek egy­házi elnöke. Közben befejeződik a háború, s újabb mene­kült hullám érkezik Bra­zíliába. Nincs külképvi­selet, mert a diplomá­ciai viszony a két or­szág között a háború alatt megszűnt. Hets Aurelian tagja lesz a Brazil Vöröskereszt Ma­gyar Tagozatának, me­lyet a brazil hatóságok hivatalos szervnek is­mernek el s meghallgat­ják a menekültek érde­kében felemelt szavát. — Közben tovább bővül a magyar bencés munka Sao Pauloban, s Hets Aureliáiit mindén mun­ katerületen ott találjuk. Éveken keresztül fele­lős szerkesztője a Dél­amerikai Magyar Hír­lapnak, s az újság éven­te megjelenő Évkönyvé­nek. 1951-ben megindult a tanítás a Szent Imre Kol­légiumban, s Aurelian atya mint igazgató he­lyettes, valamint latin, történelem és vallástan tanár veszi ki részét a munkából. Közben se szeri, se száma a folyó­iratokban, könyvekben, újságokban különböző nyelveken megjelenő publikációknak, misszi­ós utaknak s a rendi kö­zösségben elvállalt, és lelkiismeretesen elvég­zett különböző munkák­nak. Oldalakat venne igénybe a felsorolás, ha teljes képet akarnánk nyújtani Hets Aurelian munkásságáról. S ha mindent részletesen fel­sorolnánk, akkor még mindig adósak marad­nánk emberi arculatá­nak a megrajzolásával. Sokoldalúsága talán ak­kor mutatkozott meg legjobban, amikor 1977- ben ráruházták a főlel­­készi munkakör ellátá­sát. Hihetetlen alkal­mazkodó képességgel el tudta érni, hogy a hete­rogén összetételű ma­gyar kolóniában min­denkivel megtalálta az érintkezés hangját. A húszas években érkezett „régi magyarok” csak úgy lelkipásztorukat, gondjukban, örömükben osztozó barátukat lát­ták benne, mint a má­sodik világháború, vagy az 56-os forradalom me­nekültjei. Dr. Békés Gellért, a Rómából éppen itt tar­tózkodó bencés egyete­mi tanár végezte a te­metési szertartást. Rit­kán látni együtt annyi magyart Sao Pauloban, amennyien körülállták a nemzeti zászlóval le­takart koporsót. Dr. Trojkó György, az Egy­házközség világi elnöke meghatott szavakkal bú­csúzott a meghalt barát­tól és munkatárstól. Mécs Lászlót idézte: ...Ki érti Isten titkos terveit. Miért rnkatja meg kedvenceit...” A Himnusz eléneklé­­se közben a hangok el­­elcsuklottak. Aztán a ha­talmas kőlap lezárta a kripta bejáratát. A ko­szorúk szinte hegy­ma­gasságban emelkedtek a síron. S ahogyan az em­berek lassan a kijárat felé ballagnak, a köny­­nyes szemekből, szomo­rú, gondterhes arcokról egyetlen érzést, szoron­gató gondolatot lehet le­olvasni: olyan valaki esett ki a csatasorból, akit igen nehéz lesz pó­tolni. (Tóth László) E ...A földbe térünk mindahányan, S az évek szállnak, mint a percek, Kiontott véred harmatával Irgalmazz nékünk, Jézus Herceg. (F. Villon) A lelki magatartás és az egészségi­ betegség viszonya Itt Amerikában újab­ban az orvosi köröket állandóan a következő kérdés foglalkoztatja: Vajon a páciens lelki magatartása befolyásol­ja-e egészségét, illetve betegségének kimenete­lét. A vita júniusban kez­dődött el, amikor is a befolyásos amerikai or­vosi szaklap a New Eng­­ land Journal of Medicin kommentárja a követke­zőket írta: ,,Az a meg­győződés, hogy az egész­ségi állapot tulajdon­képpen a visszatükrözé­­se a lelkiállapotnak, a mesék világába tarto­zik.” Amint ez megje­lent a lapban az ameri­kai pszichológusok egye­sületének nevében, azonnal tiltakozott a Jare egyetem pszicho­lógiai professzora, dr. Jarome Singer, aki a kö­vetkezőképpen cáfolt rá a cikkre: „Senki sem állítja azt, hogy aki depresszióban szenved az a lehangolt­­ságtól rákbetegséget kap,­­ és azt sem, hogy az aki tele van ellensé­ges érzülettel, annak et­től felmegy a vérnyo­mása! — Ugyanakkor azonban az érzelmi vi­lágnak igenis szerepe van mind a betegség ke­letkezésében, mind an­nak könnyű, avagy sú­lyos lefolyásában. Erről azt állítani, hogy a me­sék világába tartozik, rossz diagnózis, sőt mi több szarvas hiba!” Dr. Singer és számos híve hamarosan bizo­nyítékot kapott egy te­kintélyes angol orvosi szaklaptól a Lancet-től. Ez egy Angliában vég­zett kutatásra hivat­kozott és megállapí­totta azt, hogy a rákbe­tegségben szenvedők, akik a besugárzás mel­lett pszichoterápiá­ban is részesültek,­­ hosszabb ideig élték túl a bajt, mint azok, akik csupán besugárzást kap­tak! ” A Lancet ebből ar­ra következtetett, hogy az orvosi kezelés mellett a lélek-búvár munkája ugyanilyen fontos a be­teg megsegítésében. És­pedig azért, mert a pszi­chológiai beállítottság mozgósítja az agyban az immunitást irányító szisztémát. Több amerikai orvos­kutató állapította azt meg, hogy a beteg, aki­­beletörődik a sorsába rezignált és feladja a harcot, valóban remény­telen esetté válik, el­lentétben azokkal, akik­nek a beállítottsága po­zitív és küzd a betegsé­ge ellen. A new englan­ di júniusi kommentár amerikai orvosoktól és páciensektől levél-özönt váltott ki óriási tömeg tiltakozott a kommen­tár megállapítása ellen. A Massachusetts egyetem orvosi karán működő dr. Rabat-Zin egyike azoknak a neves amerikai orvosoknak, aki szentül hisz a pá­ciens beállítottságának fontosságában és bete­geinek sorát, rákbete­geket, szívműtéten át­esetteket, migrénben szenvedőket stb. jóga­­tanárokhoz, pszichiáte­rekhez, lelkiatyákhoz küld, hogy megtanítsa a beteget arra, hogy ön­maga is részt vegyen a baja elleni küzdelem­ben. Ugyanakkor a túlol­dalon érvelőknek is van némi igaza, amikor azt mondják, hogy a lelki beállítottság és az im­munitás rendszer közöt­ti összefüggés, habár valószínű, konkrétan még nincs bebizonyítva és aki túlzásba viszi az attitude-ba vetett hitet az kárt okozhat magá­nak, ha valamilyen be­tegséget nem vesz ko­molyan, nem megy vele orvoshoz és azt hiszi, hogy ezt önmaga erős akarattal le tudja küz­deni. Temesvár az egykori „kis Bécs” ma nyomortanya A német STERN ma­gazin bánáti származá­sú riportere temesvári élményeiről így számol be a lap hasábjain: Amióta elhagytam Te­mesvárt, a város való­ságos kosz­fészek lett. Az egykor oly előkelő Lloyd utcában például manapság fényes nap­pal is jól megtermett patkányok randevúztak. Az Opera-téren kéregető cigány­ gyerek jött fe­lém. Ez a rajkó abban különbözött a pesti Bel­városban kéregető tár­sától, hogy látszott raj­ta: ez a gyerek valóban éhezik! Az óvárosi kapualjak­ban bábeli hangzavar. Szerbek árulják csem­pész-portékájukat. Kö­zel a jugoszláv határ és a nyomor­ országában virágzik a fekete pi­ac. Az omladozó monar­chia-beli kapualjak jó védelmet nyújtanak a rendőrség ellen. Egy­szer csak három lovas­kocsi tűnik fel. Rajtuk fegyveres örök rabokat visznek az egyik építke­zésre. Ennél olcsóbb munkaerőt nem is lehet­ne találni. És a szállítás módja is takarékos. Né­hány lóerő, egy csepp benzin nélkül. Lovasko­csin szállítják a katoná­kat is. Az energia taka­rékosság nem ismer ha­tárt a szocialista Romá­niában. Temesvárott nincs ta­xi! Ekkora luxust és ben­zin pocsékolást nem tűr meg a román szocializ­mus. Mesélik, hogy ta­valy télen üzemanyag­takarékosságból ma­gánautók nem közleked­hettek. A lakásokban az átlag hőmérséklet 12 cel­­zius fok volt és ezért több idős ember megfa­gyott. Városnéző-sétám során egy benzinkúthoz értem. Végeláthatatlan sorban álltak a tankolás­ra váró kocsik. Elkezd­tem számolni őket. A 210-dik — igen jól hal­lották — a 210-dik után abbahagytam. Lassan rám esteledett, a város­ra teljes sötétség borult. Csak néhány utcalámpa pislákolt. Energia­ta­karékosság. A nyomor és a sötét­ség szinte csábítja a bű­nözésre hajlamosakat. A benzin­hiány miatt el­­szaporodtak az autólo­pások. Egyes lakótöm­bök autótulajdonosai éj­szakai őrjáratot szer­veztek. Ha rajta kapnak egy tolvajt, akkor azt jól megverik. Semmi több! A magán­tulajdon elleni bűn a polgári bíróságra tartozik, és kinek van ar­ra pénze, hogy peresked­jen? A társadalom ellen elkövetett bűnökért vi­szont halálbüntetést is kiszabhatnak. Búcsúzóul kimentem a temetőbe hozzátarto­zóim sírjához. A sírokat mindenfelé beton­lapok jelzik. A beton időálló és nem kell gondozni. A sírokon gyertya: a nyu­gatnémet rokonság küldte, mert Bánátban még gyertyát sem lehet kapni! Ez a helyzet az egykor gazdag Bánátban! Ceausescu, „a kommunizmus beteg embere” Nagy György A londoni ECONO­MIST, amely a világ egyik legtekintélyesebb magazinja, október 26-i számának fedőlapján „The Sick Man of Com­ munism” felírás alatt hozza Ceausescu fényké­pét, amelyet — ugyan­ezen cím alatt — vezér­cikk követ. Olyan jelen­tős ez az írás, hogy rész­letesen kell vele foglal­koznunk. „Ha Gorbacsov olyan élesszemű politikus, mint amilyennek mond­ják” — kezdi a cikk, — „úgy agyában fel kell villania a román­ kérdés­nek, Romániának, amely jelenleg a leg­rosszabb példája annak, amit a kommunizmus produkált. Állandóan tartják magukat a hírek — folytatja a cikk, — hogy a 67 éves Ceauses­cu, „Románia legszere­­tettebb fia” — komolyan beteg. De egészségi ál­lapota nem az egyetlen ok, amelyből arra lehet következtetni, hogy or­szágában elég draszti­kus események követ­kezhetnek be. Románia gazdasá­gi élete úgyszólván leállt. Október 17-én Ceausescu ostromálla­potot rendelt el az or­szág energiatelepein és a katonaságot bízta meg azok vezetésével. Ezzel az elnök csökkenő hitel­­képességét hivatalosan az elektromos áramszol­gáltatás sikeréhez kö­tötte, amire megvan minden oka, — állapítja meg a cikk, — mert „a románok ma is borzon­gással emlékeznek az elmúlt tél jéghideg la­kásaira és sötét utcá­ira”. Ezenkívül az élel­miszerellátás is annyira rossz, hogy „még a len­gyel turisták is alig vár­ták a nyáron, hogy visz­­szatérjenek hazájukba.” A cikk ezután felveti a legfontosabb kérdést, vajon Románia egy új Lengyelország lesz-e? Ezt nem tartja valószínű­nek mindenekelőtt azért, mert ,,a románoknak nincsen a forradalom a vérükben mint a lengye­leknek”. Ezenkívül a román pravoszláv egy­ház, a lengyel római ka­tolikus egyházzal ellen­tétben, teljesen kiszol­gálja a rezsimet és a tit­kos rendőrség, a rette­gett Securitate, minden megmozdulást csírájá­ban folyt el. Romániá­ban nincs Solidaritás, vagy más szervezett el­lenállási mozgalom. Mit tehet hát Gorba­csov — veti fel a kérdést a cikk,­­ hogy egy ro­mán krízist megakadá­lyozzon? A párt®által nem érhet el sokat, mert azt a Ceausescu család tartja kezében. Az elnök felesége, Elena és fia, Nicu, bár a lakosság kö­­rében igen népszerűtle­nek, teljesen kezükben ártják a gépezetet. Raj­uk kívül nincsen a párt vezetőségében olyan remély, aki a vezetést átvehetné. Marad tehát az egyetlen lehetőség: a hadsereg. Nyílt ellenállás, vagy ellenkezés itt sincsen, de van néhány tábornok, aki elégedetlen a Ceau­sescu család uralmával. Gorbacsov megtehetné, hogy ezeknek tenne bi­zonyos ígéreteket arra az esetre, ha sikeresen átvennék a hatalmat. Ez annál csábítóbb lehet Moszkva számára — ál­lapítja meg a cikk — mert a szovjetnek jó tapasztalatai vannak Lengyelországban Ja­ruzelski­vel. Végkövetkeztetés:­ COMPLETE ALTERATIONS REMODELING—RESTYLING Férfi női és­­gyermekruhák­ • Átalakítás • Javítás Bartos Katherine Előzetes bejelentés • szükséges. Tel: 463-4898 The Economist The sick manof communism ben a cikk megállapít­ja, hogy ,,a romániai helyzet ijesztő képet ad a marxizmus alapve­tő gyengeségéről: túl sok hatalom, túl kevés kézben. Gorbacsov ne­hezen engedheti meg magának, hogy Nyugat­­európának ilyen rossz propagandával szolgál­jon­ a kommunista rend­szert illetően. Nagy jelentőségű, hogy az ECONOMIST mindezt megírta. WHEN COUNTRIES ME REORGANISING THE PENTAGON RULING THE MONEY SUPERMARKETS CHINA'S FIVE-YEAR RUM 9. oldal A női egyenjogúság dalos kritikája Vajda Albert Barátom 18 éves leá­nya, Enikő életében először járt idén nyáron Magyarországon. Szülei 1956 telén, a szabadság­­harc leverése után me­nekültek az Egyesült Államokba. Enikő Bos­tonban született, de ke­resztnevéhez illően jól beszél magyarul, bár kis amerikai akcentussal, ami külön zamatot ad beszédének. — Nagyon érdekes volt minden — mesélte lelkesen, visszaérke­zése után. — Budapest szép fekvést mutat — folytatta, kissé idegen szórenddel —, hozzám mindenki kedves volt, de egymáshoz mindenki kedvetlen. Enikő, a maga érthe­tő logikájával úgy gon­dolta, hogy a „kedves” ellentéte a „kedvetlen”. Valójában azt akarta kifejezni, hogy az em­berek a külföldre sza­kadt látogatóval barát­ságosak, de az egymás közti érintkezése inkább a barátságtalan jelző illik. — Ami nekem legjob­ban felháborított — foly­tatta és a szeme izzani kezdett —, az volt, hogy mennyire nem van női egyenjogúság Magyar­­országon. A „nem van” termé­szetesen „nincs”-et je­lent egy Amerikában született magyar leány szókincsében. Megje­gyeztem, hogy nagyon sokban nem értek egyet a hazai rendszerrel, de a női egyenjogúság terén, azt hiszem, aránylag nem állnak rosszul. Hiszen Magyar­­országon 55 éves kor­ban már nyugdíjba me­het egy dolgozó nő és bár a nyugdíjasok anyagi helyzete sok kívánniva­lót hagy maga mögött, de még­sem lehet azt mondani, hogy női egyen­jogúság nincsen. — Neked nincs van igazad — kiáltotta Eni­kő, úgyis, mint a női szabadságjogok lelkes harcosa. — Itt van ná­lam bizonyíték! Kis kézitáskájából előhúzott egy papírla­pot. Diadalmas mozda­— Mit akarsz ezzel mondani, Enikő? — me­redtem rá. — Azzal, hogy a nők­nek így kell csinálni, ha a férfi berúgja magát — csattant Enikő hangja. — De nézd csak a másik lattal tartotta orrom elé. — Nézd meg! — mondta harciasan. — Nekem felírta egy fiú a Mátyás pincében, ott játszotta a zene és min­denki énekelte. A papírlapon ez a dal­szöveg állt: dalt, akkor majd te is fo­god belátni, nekem van igazam. A másik dal szövegét is leírta az a bizonyos magyar fiú a Mátyás pincében, ilyen módon: kezni, ki tudja, hogy honnét... Hát ez neked van női egyenjogúság? Ez rabszolgálás! Próbáltam magyaráz­ni, hogy nóták alapján nem lehet véleményt mondani a női egyenjo­gúságról. Különben is, mondtam, van olyan dal, amely éppen azt mutatja, hogy mi, ma­gyar férfiak, mennyire nagyrabecsüljük a nő­ket. — Micsoda nóta az? — vonta össze szemöldö­két Enikő. . Kissé hamisan, de énekelni kezdtem a vo­natkozó dalt: „Lányok a legényt jól meg­becsüljétek, Hogy ha részeg, haza kisérjétek, Fektessétek kék paplanos ágyba Nyomjatok csókot a szórós orcájára." „Nékem olyan asszony kell, ha beteg is kelljen fel, főzze meg a vacsorát, úgy várja várja, úgy várja várja az urát.” — Hát ne háborodjon fel bennem mindenféle — vágta ki Enikő. — Ha belerúg magának az a­ részeges férfi, akkor a nő fektesse bele az ágy­ba, takargassa be, csó­kolja is neki azt a borot­­válatlan arcát... de ha az a szegény asszony be­teg, akkor nem marad­hat benne az ágyba! Nem ám! Ötét nem ta­kargatja be a férje, ha­nem betegen főznie kell a vacsorát, akár láza van, akár nem, az annak a zsarnokló férjen mind­egy, őtet várja csak az a beteg asszony, amíg haza nem méltóztat ér­ „Ha én gzdag lennék, selyembe, bársonyba járatnálak téged...” — Neked ez van bizo­nyíték? — mordult rá a női egyenjogúság ame­­liai-magyar élharcosa. — Ez semmi! Csak ak­kor venne selymet, bár­sonyt az asszonynak, ha gazdag lenne. Azt persze elvárja, hogy ha részeg, akkor fektesse bele az ágyba a lány és takarja le kék pap­lannal és ha beteg a fe­leség, akkor is főzzön, meg süssön... és úgy várja, várja, várja, hogy a férje vegyen már végre neki selymet, meg bársonyt, de nem vesz, mert nem gazdag. Ezzel felállt és elvi­­harzott. Én pedig ott maradtam, mint hulló falevél, amely sóhajtva sem beszél... LA. 5-8121 Évfordulók és esküvők rendezése Nemzetiségi ételkülönlegességek. Zum Scuta­djen IEdt RESTAURANT COCKTAIL LOUNGE Banquet Facilities FOR 25 - 400 PERSONS 2924 N. SOUTHPORT AVE (1400 WEST) CHICAGO. IL 60657 5-8389 AL W1RTH

Next