Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)

1985-11-30 / 48. szám

10. oldal Amióta Nyugat és Ke­let bölcs politikusai a második világháború után Európát „újjá ren­dezték”, azóta a magyar újságokban is a legál­landóbb, a KERESTE­­TÉS rovat lett. Yalta óta nincs magyar újság ilyesféle hirdetés nél­kül: „KERESEM Jesze­­nák Jenőt, aki 1924-ben született a szatmárme­­gyei Tunyogmatolcson. Utoljára 1957 őszén írt Sydneybe, Ausztráliá­ban élő barátjának, Csengeri Dodónak, aki azóta állítólag Calgary­­ba, Kanadába költözött. Sürgősen keresi felesé­ge, özvegy Kartács Jó­­zsefné, Floridából, a Szerkesztőség címén.” Szegény Jeszenákot azonban hiába keresi most sürgősen felesége. Ugyanis­ az igaz, hogy Jenő írt 1957 őszén egy húsvéti lapot barátjának Sydneybe, de Dodó ak­kor már évek óta Johan­nesburgban élt. A későb­biekben kisült, hogy Cal­­garyban soha nem járt és a hatvanas évek kö­zepén Las Vegasban el­tűnt, így Jenőnek és Dodónak is örökre nyo­ma veszett. A sok, hasonló keres­­tetés után azonban a legérdekesebb most lá­tott napvilágot egyik újságunkban. Ebben Sebők Erzsébe­tet keresik, aki 1935-ben érkezett az Egyesült Államokba és meghalt New Jerseyben 1942- ben. Egy bizonyos Car­los Ferdinand keresi. Lám, Yalta után ezt is megértük. Végre, egy HÁLOT­AT keresnek... • Hátrányos megkülön­böztetés, „diszkriminá­ció”, lett a félelmetes szó, az egyén szabadság­­jogait kínosan tisztelet­ben tartó társadalmunk­ban. Nem szabad többé háttérbe szorítani sen­kit, azért mert ő nő, vagy férfi, vagy fekete, bar­na, ferdeszemű, görög­keleti, mozlim, vagy púpos. Álláshirdetések­ben nem szabad többé „pincért”, vagy „sza­kácsnőt” keresni. Az előbbi a pincérnőket, az utóbbi a szakácsokat szorítja háttérbe a min­dennapi kenyérért való küzdelem porondján. A gyakorlat komikus eseteket is szül. Egyik argentin bevándorlónk jelentkezett itt telefo­non egy munkahirdetés­re, melyben „csinos, jó­­megjelenésű, italbár ki­szolgáló személyzetet” kerestek. Olyat, aki „hajlandó áttetsző blúz­ban kiszolgálni”. Azzal utasították el, hogy az állás már betelt. Harminc perccel ké­sőbb jelentkező felesé­gét viszont, azonnal behívták interjúra. Pe­dig Alfonzo barátunk is hajlandó lett volna át­tetsző blúzban koktélt keverni. Úgy látszik mégis csak van diszkriminá­­ ció...• Megint beigazolódott: mi semmiben nem sze­retnénk lemaradni a vi­lág többi részétől. Alig néhány héttel a halálos kimenetelű brüsszeli futballmér­kőzés után, nálunk is el­szabadultak a sport­szenvedélyek. Itt ugyan szerencsé­re nem lett halálos ál­dozat, csupán bíró és ka­pusverés. A mindig kéz­nél lévő televízió ter­mészetesen színesben közvetítette a közelhar­cot. Egyéb kézifegyve­rek híjján a görög szur­kolók sebtében kihúz­­gált sarokzászló rudak­kal szálltak a küzdelem­be. Egy súlyemelő ter­metű Papodopulos a TV- nézők legnagyobb cso­dálkozására hatalmas utazóbörönddel vereke­dett. Nyilván neki már nem jutott zászlórúd. A példa tehát ragadós De úgy látszik, sajnos nálunk csak a brüsszeli példa. Ugyanis a „PEKING EVENINGS NEWS” je­lentése szerint a kínai kormány a közelgő nem­zeti mérkőzések idejé­re „Kulturált Szurkoló­­tábor Versenyt” rendez. A nagydíjat annak a vá­rosnak szurkolói nyerik el, melyek az idény alatt a legpéldamutatóbban viselkednek. A szurkolók pontot nyernek majd fegyelme­zettség, ellenféllel szem­ben tanúsított udvari­asság és jólnevelt tap­solásért. Ugyanakkor ordítás, részegeskedés, sörösüveg dobálás és bíróverés természete­sen pontveszteséggel jár. Szép, szép... No dehát hányan olvassák nálunk a pekingi Esti Híreket? Ügyvéd és jogtanácsos Végrendeletek — Baleseti ügyek Ingatlan átírások — Emigrációs ügyek Közlekedési—bírósági ügyek (Traffic Court) Nyugdíj (Soc. Security) ügykezelés Válóperek — Örökösödési eljárások etc— Méltányos ügykezelési díjak PAUL SZIGETVÁRI ATTORNEY AT LAW 1550 N. Northwest Highway Suit 311 Park Ridge, II. 60668 Tel: (312) 296-4900, vagy 692-7863 — Te szoktál horkolni? — kérdezte a feleségem valamikor a házasságunk elején, de valószínűleg már túl a mézesheteken. — Én? Soha! A horko­lás jellemhiba és az én életem állandó harcban folyt le a horkolók ellen. — De hát mit tudtál csi­nálni velük? — Lassan alakítottam ki harci módszereimet, ha egy szállodai vagy vállala­ti vendégszobában kellett aludnom valakivel — saj­nos többnyire csak egy másik pesti kiküldöttel — és az illető horkolt, vi­szonylag egyszerűen el tudtam bánni vele. ököl­lel megdöngettem az ágy­támlát, hálótársam fel­riadt és én a beálló békés csöndet kihasználva el­aludtam. Teljesen hidegen hagyott az a hátam mö­gött terjengő suttogás, hogy én tulajdonképpen elfojtott szadista vagyok, aki éjszakánként szokta kitombolni magát. Sajnos, ahogy egyes ro­varfajták ellenállókká vál­nak bizonyos védőszerek ellen, úgy szokták meg a döngetést állandó partne­reim — elnézést kérek az összehasonlításért a rova­roktól. Hiába vertem ki két ököllel vad kongariz­­musokat az ágy támláján, ők a fülük botját sem moz­gatva békésen horkoltak tovább. Berta Lajos, egy pohos hartai kolbászügy­nök egyenesen beépítette az álmaiba, egy végigdön­getett éjszaka után reggel nyújtózkodva mesélte, hogy álmában a havannai Tro­­picana revü műsorát látta, vérpezsdítően szólt a dob és egy magas, villogó fogú mulatt táncosnő kikezdett vele, ha nem szólal meg az ébresztőóra, lehet hogy ki­alakult volna valami. Beláttam, hogy új mód­szereket kell bevezetnem, azt találtam ki, hogy fo­­gom­ a cipőmet és­ a sarká­val ütni .Kezdem a parket­tát, ha eltaláltam a ritmust a megtévesztésig hasonlí­tott egy géppuska sorozat­­lövéseire. Még Berta Lajos, ez a pohos hartai kolbász­ügynök is felült az ágyán és a magasba emelte a ke­zét. — Nagyon érdekes — mondta a feleségem ásít­va —, és emellett aztán persze kitartottál. Jó éjsza­kát. — Ha ennyire érdekel tovább is mesélhetem. Tudniillik az történt, hogy közben lekerültem Nyír­egyházára és egy olyan te­remben szállásoltak el, ahol 200 kubikos aludt. Már az elgondolkodtatott, mikor a gondnok figyelmeztetett, hogy mindent zártak el, mert itt a forró zsírból is kilopnák a hurkát. Olyan gondnoknak látszott, aki érti a dolgát, szót fogad­tam neki, csak a kimosott zoknimat hagytam elöl, azt is úgy,­hogy a fém öl­tözőszekrény ajtajával szo­rosan befogtam. Nem akad­hatott olyan erős kubikos, aki ezt kihúzza, de olyan ügyes kubikos igen, aki a kilógó zoknifejet ollóval levágta. Hogy mire kenhe­tett neki, máig sem tudom. De mi volt ez az éjszaka borzalmaihoz­ képest? Két­száz ember horkolt egy­szerre — illetve legyünk pontosak: csak 199, mert én is a teremben aludtam és mint már említettem, én nem horkolok —, ezzel a kórussal szemben tehe­tetlen voltam. Ha az összes cipőmmel egyszerre verem a parkettát, a horkolóknak akkor is csak a fele riad fel és a megmaradt tábor hangereje még mindig fel­ér egy tábori­­tüzérüteg össztüzével. — És te mit csináltál? — Neked bevallom, de nem szeretném, ha terjesz­tenéd: vettem egy trombi­tát. Éjszakánként eljátszot­tam egy-egy rövidebb részletet valamelyik nép­szerű indulóból mindenki felébredt és én végre álomba zuhantam. Ez a trombita olyan kedves em­lékem maradt, hogy fel is szögeztem a falra, ide az ágyam fölér. Tudom, hogy még sokáig és szívesen hallgatnád, de már késő­re jár, jó éjszakát! — Jó éjszakát! Hamar elaludtam és gyö­nyörűt álmodtam: Berta Lajossal, ezzel a pohos har­tai kolbászügynökkel Ha­vannában jártunk? és meg­néztük a Tropicana műso­rát Míg vad kongarit­­musban döngött a dob, mindketten ugyanazzal a táncosnővel szemeztünk, a mulatt szépség engem vá­lasztott, már indultam is volna­­felé, de hirtelen egy géppuska sorozatlövései hangzottak fel, tudtam: el­lenforradalmárok támad­nak a Disznó-öbölben. Meg­szólalt a trombita, harcba híva mindenkit, akinek fontos a Forradalom ügye! A trombita egyre köze­lebbről harsogott, felébred­tem:" a feleségem fújta te­li torokból, jobb kezében pedig egy kicsorbult sarkú cipőt tartott. Moldova György HOTHA VÖLQKI A nyolcvanéves, makkegészséges Szabó, bácsit hosszú­­ életének titkáról faggatják­ . — Egyszerű ez, gyermekeim. Amikor a feleségem, nyugodjon békében, veszekedni kezdett, fogtam a kala­pom, és elmentem sétálni a közeli parkba. ÍGY aztán majdnem egész életemet a friss levegőn töltöttem. . Kimondják a válást. A bíró megkérdezi a gyerektől: — Pistiké, te kihez akarsz menni? A papához, vagy a­mi A fiú gondolkodik, majd Így válaszol!.. — Akié a televízió lesz. |Bigj­­'o*? ! A japán csoda — amerikai szemmel Ha egy japán Rip van Winkle — átaludva a ka­pituláció utáni eszten­dőket — most nyitná ki szemét, körülnézne a fel­hőkarcolókkal, luxusko­csikkal teli Tokióban, ahol jól öltözött emberek békés látványa fogadná, feltétlenül örömét lelné és arra gondolna: a há­ború szörnyű volt, de megnyertük. A Washington Post tu­dósítója küldött lapjá­nak részletes beszámo­lót Tokióból, az elmúlt évtizedek gyors mérle­gét abból az alkalomból, hogy most augusztus 15- én volt negyvenedik év­fordulója annak, hogy a felkelő nap országának császári seregei kitűz­ték a fehér zászlót. Ja­pán 1945-ben, néhány nappal a Hiroshima és Nagasaki elleni atomtá­madás után térdre kény­szerült. A szigetország pusztulása, háborús ki­merültsége olyan mére­tű volt, hogy amikor amerikai ejtőernyősök szállták meg Yokohama városát, győztes tábor­nokuk, MacArthur és stábja számára friss élelmet keresve, átku­tatták a fél várost, zsák­mányuk egy tojás volt. Pedig a Pearl Harbour elleni váratlan támadás után a japán hadigépe­zet lerohanta a Távol- Kelet országait és meg­szállta a Csendes-óceáni szigeteket. Japán zászló lobogott az alaszkai par­tok közelében lévő Ale­­uta-szigeteken, Burmá­tól Észak-Kínáig, Szin­gapúrtól Hongkongig, Indokínában, Malajziá­ban és a Fülöp-szigete­­ken. A közel négy évig tartó háborúban há­rommillió japán vesztet­te életét, a legtöbb gyár megsemmisült, hajóik elsüllyedtek és akik megélték 1945. augusz­tus 15-ét, azokat a jár­ványok és az éhhalál fe­nyegette. És mi a hely­zet most a szigetország­ban? A japánok élnek a leg­tovább. A nők átlagosan legmagasabb életkora meghaladja a 80 évet, a japán férfiak esetében pedig a 74 és fél eszten­dőt. A szigetország lakói egészségesek. A bölcső­től a koporsóig gyakor­latilag nem veszélyezte­ti életüket semmi, a bű­nözés, az erőszakos cse­lekmények arányszáma igen alacsony. A japán városok utcái tiszták, a pincérek udvariasak és a televízió mindig töké­letes képet és hangot szolgáltat. Japán összla­kóinak száma megha­ladja a 120 milliót. Ami az ország gazdasági helyzetét illeti, a nyu­gati szabad világban az Észak-Amerikai Egye­sült Államok után a má­sodik helyet foglalja el acél, autó- és elektroni­kus iparának termékei­vel. Az amerikai közmon­dás azt tartja: ha a ke­rék csikorog, meg kell kenni. A japánok verzió­ja: a kiálló szögeket ka­lapáccsal kell beverni. És ezt tették az elmúlt évtizedekben, legyőzött, a feltétel nélküli meg­adás során megalázott, nagyrészt lerombolt or­szágból gazdasági világ­hatalom lett. Visszatérve az elöljá­róban említett hollan­dul, Rip van Winkle ese­tére, — aki mint mond­ják — 20 évig aludt egy­folytában és ébredése­kor erről mit sem tudva, nem értett meg semmit, ami körülötte történt, — a japánok túlnyomó többsége nem aludt és mint egy tokiói egyete­mi professzor mondja: már-már abban hisznek, hogy értékek birtoklása és a pénz a boldogsággal egyenlő. A „hulla” fogadta a két temetésrendezőt... A 41 esztendős Diana Mole (Bristol, Anglia) meglehetősen megrökö­nyödött, amikor a csen­getésre ajtót nyitott és az ajtóban álló két férfi közölte vele, hogy az egyik helyi temetésren­dező megbízottai, akik azért jöttek, hogy a hul­láját elszállítsák. Roy Elston, temetés­rendező, később a bíró­sági tárgyaláson ezzel védekezett: egy isme­retlen férfihang telefo­non felhívta és azt a megbízást adta, hogy szállítsa intézetébe be­­balzsamozás és temetés végett a 41 éves Diana Malét. A tárgyaláson kide­rült, hogy Diana elvált férje, Donald Mole, fel­bérelt egy férfit, hogy gyilkolja meg a felesé­gét, mivel a bíróság ál­tal megszabott tartásdí­jat túlságosan magas­nak találta. A megegye­zés szerint a felbérelt személynek a gyilkossá­got egy bizonyos idő­pontban kellett volna végrehajtania, valami­lyen ok miatt azonban késett, erről azonban Mole nem tudott és a te­metésrendezőt minden­esetre értesítette. A temetésrendező megbízottai azonban túlságosan korán, a gyilkosság elkövetése előtt, érkeztek a hely­színre. Donald Mole és a fel­bérelt gyilkos­jelölt je­lenleg börtönben van, mindkettőjük ellen vá­dat emelt az ügyészség. HUMOR fiminkoik TUDOMÁNYOSAN — Két párhuzamos is találkozik a végtelenben. Nekem még ott sincs sen­kim. VIDEO — Nagyszerű találmány ez a videó. Hajnali negyed négykor is hangosan lehet tévézni. VITAKEDV — Ajánlj nekem egy másik vitapartnert, mert ez a Béla mindenben egyetért velem. KEDVES VACSORAVENDÉGEK — A mai napom is jól kezdődött. Már kora reg­gel részeg­ embert láttam. Megnéztem m­agam a tü­körben. MAGÁNY — Én aztán tudok ha­ragot tartani! De nincs ki­vel. UTCÁN —­ Bocsánat, hölgyem, hogy ismeretlenül megszó­lítom. Csak azt akartam mondani, hogy nem az én zsánerem. HALANDÓSÁG — Visszavonom a húsz évvel ezelőtt beadott tele­fonigénylési kérelmemet. Már nincs, akit felhívjak. — Ha nem veszitek to­lakodásnak, mindjárt itt maradunk holnap ebéd­re is. PLASZTIKAI MŰTÉT — Doktor úr, operáljon jóságos arcúnál NEHÉZ ESET — Szeretsz? — Egyelőre szeretlek. — Ék később? — Később az ellenszen­vem átváltozhat gyűlö­letté. SÓHAJ /15wm.­ ­ Te is megsajnáltad volna, ott álldogált a sarkon ebben a szörnyű időben.. . — Hányszor mondjam még, Géza, hogy én csak a kétperces tojást szeretem ! — Felesleges volt robotgépet venned, amikor itt lakik ve­lünk a mama... Most mondja, hogy nem volt jó a menüi Megszűnik a fogfájás? A fogfájás mindnyá­junk átka. Erős, macho típusú férfiak gyerekek módjára nyöszörögnek a fogfájástól és többszö­rösen kitüntetett vietná­mi veteránok remegnek a fogorvosi székben. Mindennek azonban rövidesen vége lesz — állítja Dr. Louis Ganga­­rosa, az amerikai „Me­dical College of Geor­gia” pharmacology és oral biology fakultásá­nak egyik professzora. íme, Gangarosan pro­fesszor közlése: — A fogfájást majd­nem minden esetben az úgynevezett dentin okoz­za. Ez a fog belső része, amely a fog burkolatá­nak szétmállása követ­keztében ki lesz téve minden külső hatásnak. A ,,dentin” rendkívül érzékeny. Becslésem szerint jelenleg hozzá­vetőlegesen 40 millió amerikai szenved úgy­nevezett dentin-problé­­mában. A mi kezelési módszerünkkel a problé­ma könnyen megoldó­dik. A kezelés egyszerű, körülbelül 15-20 percet vesz igénybe, ára 15 és 40 dollár között váltako­zik, a kezelés jellegétől függően. A mi kezelé­sünk lényege: különle­ges elektromos kezelés­sel úgynevezett fluori­­det vezetünk a dentinbe, amelynek idegvégződé­seit ilyen módon izolál­juk mindenfajta külső hatás (hideg, meleg, stb.) ellen. Eddig 900 dentin-beteget kezel­tünk ilyen módon és ke­zelésünk 90 százalékban sikeres volt. Kedves, Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üz­letembereket és Egyesületeket, mert az ő — sok­szor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nél­kül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak, a Chicago és Környéke Szerkesztősége FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA!

Next