Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)

1985-02-09 / 6. szám

Milovan Gyilasz új javaslata a jugoszláviai nemzetiségi ellentétek megoldására A tekintélyes jugoszláv máskéntgondolkodó, Milovan Gyilasz írása az osztrák Die Presse hasábjain jelent meg. Tanulsága: Jugoszlávia fejlődése rossz irányba tart, a nemzetiségi kérdés valóságos robbanóanyagot halmozott fel az országban. Jugoszlávia 1918-ban az Osztrák—Magyar Monarchia szétesése után jött létre. A vezetőknek már kezdetben is heves nemzetiségi ellentétekkel kellett megküzdeniük. Habár az ország a Szerb Monarchia központi irányítása alatt állt, a két háború között Jugoszlávia nem tudott megszilárdulni. Tárgyilagos történészek szerint Jugoszlávia nem mesterségesen létrehozott egység. Nem a győztes hatalmak kezdeményezésére jött létre Versailles-ban. Tagadhatatlan tény, hogy Jugoszlávia már a versaillesi békeszerződés előtt is egységet alkotott, fegyveres erői révén. Az ott élő népek egyesülésre törekedtek. Természetes hajtóerejük volt, hogy megvédjék magukat a nagy szomszéd államok — Törökország, az Osztrák- Magyar Monarchia és Olaszország — fennhatóságától. A háború után — folytatja Gyilasz — a kommunista párt szövetségi szocialista államot alakított ki, amely sok tekintetben hasonlított a szovjet mintához. A föderációt nem a kommunisták találták ki, hiszen azt a monarchia államszerkezete is megelőlegezte. A kommunisták abban az illúzióban éltek, hogy az osztálynélküli társadalom felépülésével eltűnnek majd a nemzetiségi ellentétek is. Ehelyett a kommunisták új osztálya született meg, amely egy monopol helyzetben lévő réteggé vált. És ezek a kommunisták lettek ennek a társadalomnak az új nacionalistái, ők képviselik nemzetiségeik, illetve az egyes nemzeti pártbürokráciák érdekeit. És ebben rejlik a kommunisták megbocsáthatatlan történelmi bűne, saját eszményeik elárulásában. Ma Jugoszlávia pártoligarchiái szítják egymás ellen az ország népeit. Az 1974-es alkotmány kevésbé demokratikus, és jóval bonyolultabb, mint az előző. Ráadásul ellentmondásos és zavaros. Nem is lehet más, hiszen alapgondolata az, miként lehet felülkerekedni a nemzetiségi és liberális mozgalmakon. A kommunista párt az alkotmány segítségével is megerősítette egyeduralkodó helyzetét. Ugyanakkor hozzájárult a jugoszláv társadalom további szétmorzsolódásához. De széthúzás a párton belül is jelentkezett. Ma nem egységes leninista párt áll az ország élén, hanem több nemzeti leninista párt laza és igen gyenge lábon álló koalíciója. És éppen a bürokrata nacionalizmus, a marxistaleninista dogmatizmus és a monopolhelyzethez való ragaszkodás jelenti Jugoszlávia számára a legnagyobb veszélyt. A forradalmárok hőskorában — a háború alatti és utáni időkben — egészen másképpen festett a nemzetiségi kérdés. Nem volt társadalom, csak egy elszegényedett nép, és a túlerőben lévő kommunisták. A pártbürokrácia még csak kialakulóban volt. A kezdeti áldozatkészség és lelkesedés arra a meggyőződésre alapult, hogy majd felépül az osztálynélküli társadalom, amely megszünteti a nemzetiségi ellentéteket. Azóta sok víz lefolyt azonban a Dunán. A funkcionáriusok előjogai időközben örökletessé váltak, a nemzeti bürokrácia öntudata megizmosodott. A forradalmi valóság szélsebesen forradalmi hagyománynyá változott és puszta frázissá. Az ideológia helyét átvette a pragmatizmus. Az ideálok, az érdekek és a manipuláció áldozatául estek. Életfontosságú kérdésekben egyre inkább széthúztak az egyes nemzetiségek élén álló pártbürokraták. Szolidaritásuk csupán egyetlen területen mutatkozott meg: abban az erőfeszítésben, hogy megőrizzék monopolhelyzetüket. Működésük pedig mind az egyes nemzetiségek szintjén, mind az egész ország viszonylatában sikertelen maradt. Így alakult ki a jelenlegi helyzet, amelyben Jugoszlávia népei a közös fedél alatt válságok és konfliktusok tömkelegével néznek szembe. A pártbürokraták nacionalizmusa feltüzeli mások sovinizmusát is. Az összes nemzetiségekben az a hit alakult ki, hogy háttérbe vannak szorítva. Minden ettől eltérő véleményt ellenségesnek bélyegez. A jugoszláv társadalom éppúgy nem képes a régi kapitalista viszonyokat visszaállítani, mint visszatérni a centralizmushoz. Vagy új föderalisztikus és demokratikus szerkezet alakul ki, vagy ellenkező esetben eluralkodik a zűrzavar és az országot a szétesés fenyegeti. Más szóval: a pártbürokrácia nem képes Jugoszláviában a nemzetiségi kérdést megoldani Pedig — a lesújtó gazdasági nehézségek ellenére — ez a tulajdonképpeni sorskérdés Jugoszláviában: ez határozza meg, fenn tudja-e magát tartani, mint állam. Minden nemzetisége számára azonos jogokat és törvényeket kell biztosítania: ez az egyetlen járható út. Jugoszlávia vagy megújul egy demokratikus államszövetség formájában, vagy szétesik darabokra. Én inkább az első megoldásban hiszek Annak ellenére, hogy napjainkban semmilyen szervezett egységes erő nem létezik, amely magára vállalná ezt történelmi feladatot Mindazonáltal a teljes kiúttalanság sorsa lehet egyes politikai mozgalmaknak, de nem népeknek — véli Gyilasz A csikágói 10 kilométeres „MIDWINTER FROLIC” elnevezésű futóverseny Strider Benston nevű résztvevője látható a képen. A félmeztelen férfiú valószínűleg az elmegyógyintézetből szökött meg, mert máskülönben nem meztelenkedne (és esztelenkedne) a dermesztően hideg és szeles időjárásban. A verseny összes résztvevője jutalmul pancake reggelit és egy érmet kapott. Strider Benston érmére valószínűleg az volt rávésve, hogy: „Teljesen őrült agyok, de edzett, mint a jegesmedvék!” 22. fib'mt1 / 2 5 6 6 • j■ 7 S 9 fo ff !2 ,3■ m6 L■ ■im 16 '9 ■■ ■ 22. 23■ 262Si §1■* 27 26■* ■* m2 ■ 32 ■■ 36 x■ 37■•i■r*■ 62 63 M, HS■■ U7i im 66 69■1■ 62I■ S3■ 66 66■* —1gggjS7 stJ ■ Go■L_ A 21. sz. rejtvény megfejtése: Száműzöttek találkozása. Elnémultak már a sortüzek. Csacsog a nádas / sok csibe lakja este bontja sátrát / és betakarja. Varga Erzsébet egyik verséből idézünk; folytatása a vízsz. 14. és függ. 16. sz. sor. VÍZSZINTES: 1. Város Egyiptomban; közelében ásták ki az egykori Théba romjait. 7. Tép népies változata. 14. A versidézet első folytatása. 16. Amerikai mikrobiológus, a járványos gyermekbénulás elleni megelőző védőoltás első kidolgozója. 17. Tesz-vesz. 18. Járdarész . 10. Vidéki labdarúgó csapat. 21. Csukás. 22. A hinduk kenyere. 23. Van 1.P is, vagy is. 24. Ókori főváros. 26. Kus??,Ikvény 27. Sok katasztrófa okozója télen. 20. Kutrica. 30. Kelmevég! 31. Labdarúgó trófea. 32. Sztravinszkij burleszkje. 34. Európai határfolyó. 37. Védelmez. Kalauz nélküli tömegközlekedési járművek jelzése. 40. Sportlap névjele. 42. A gyémánt neve az ókorban. 44. Mawrin 46. Összerakott szalmás gabonák. 48. öregember kedves megszólítása. 40. időegység. 50. Kővé válik. 51. „Tavaszi ...» (Wagner: A walkür). 52. Fordított dátumrag. 54. Táncdalénekesnő (Beáta). 56.* .... • Eulenspiegel". 60. Lény, teremtmény. 61. Szolgai érzés. FÜGGŐLEGES: 1. Kiboamper rövidítése. 2. A jelzett tárgy alatt levő helyen. 3. ,,... Britannia" Az angol nemzeti dal kezdete. 4. ország. 5. Szovjet repülőgép típus. 6. Olimpiai bajnoktornásznő (Nelli). 7. Ma már sok nagyvárosban vannak ilyen utcák. 8. Aki pénzt követel a hallgatásáért. 0. Majd. 10. Ásvány népiesen. 11. Énekhang. 12. Nagy mesemondónk névjele. 13. Szlovák népcsoporthoz tartozó (ember). 15. Atléta lánytestvér pár. 16. A versidézet befejező része. 20. Massenet operája. 22. Indiai légitársaság. 24. Tejéből ízletes sajt készülhet. 25. Tornaszer. 26. Irattárba helyez. 28. Félig való! 30. Mézédes vörösbor. 33. Önvédelmi sport, névelővel. 35. Mint a vízsz. 51. sz. sor. 36. Hamuban van! 38. Elbűvölő erő. 41. A Duna mellékvize Romániában. 43. Favágó szerszám, névelő-, vel. 45. Kassák Lajos folyóirata volt. 46. Száraz teasütemény. 47. A pó mellékvize. 51. Portugál hajós, ki először hajózta körül a Jóreménység-fokát. 53. .. victis" (Jaj a legyőzötteknek!). 55. Tóth Árpád verse. 56. Pótkávéban van! 57. Zizegés! 58. Több hónap nevének végződése. 50.. Hamis. Sharon—Time Magazin: 2:1 Ariel Sharon Izrael korábbi hadügyminisztere a Begin kormányban, a libanoni offenzíva idején — privát hadjáratot indított Amerika nagy politikai hetilapja a Time Magazin ellen. Rágalmazás címén perelte be Sharon a Time-t és 50 millió dollár krtérítést követelt tőle. Kifogásolta a Time Magazin cikkét, amely Sharont vádolta felelősséggel és felbújtással a libanoni paleszíinai menekülttáborokban elkövetett vérengzésért. A Time Magazin azt írta, hogy titkos izraeli okmányból értesült arról, hogy a vérengzés tulajdonképpen vérbosszú volt, Gemayel, libanoni elnöknek, Izrael barátjának legyilkolásáért és Sharon a Gemayel családdal történt találkozások után bújtotta fel a vérengzés elkövetőit tétetükre. Sharon perelt, az ügyet a new yorki bíróság előtt tárgyalták, az esküdtszék hosszas mérlegelés után úgy döntött, hogy a Time , amint önmaga is beismerte, valótlanságot közölt cikkében. Ezzel Sharon reputációjának ártott és ezért felelős. Két ponton tehát az izraeli tábornok győzött, a kártérítést azonban mégsem ítélte meg neki az esküdtszék, mert nem látta bebizonyítottnak azt, hogy a felperes kétségtelenül beigazolta az alperes szándékos rosszhiszeműségét! Sharon tábornok az ítélet után győzelmet hirdetve távozott haza és a maga részéről állandó és következetes Izrael-ellenes érzelmekkel vádolta az amerikai hetilapot. A new yorki esküdtek döntését sokan dicsérték, mert az önmagát legfelsőbb fórumnak tartó és felelőtlenül viselkedő amerikai hírközlő média rendreutasításának tekintették. Az ítélet egyértelmű volt a lap erkölcsi megrovásával. De maga Sharon tábornok is kapott a bírálatokból, sok kommentátor úgy találta, hogy az Izraelben is erősen vitatott tábornok azért jött New Yorkba, és pereskedett itt, hogy a saját hanyatló politikai csillagát fényesítse esetleges itteni győzelmével. A nagy izraeli lap, a Jerusalem Post szerint Sharon politikai tőkét kíván az ügyből kovácsolni, a Likud vezetését szeretné Shamirtól magához ragadni és miniszterelnök szeretne lenni. 2:1-es győzelme után erre nagyobb kilátása van, mint mondjuk lett volna, amennyiben 1:2 arányban veszít. A Time Magazin most úgy tesz, mint hogy ha hírneve nem szenvedett volna csorbát. Valójában azonban szavahihetőségét vonta kétségbe egy new yorki bíróság. És nagyon valószínűleg az amerikai közönség is! Az arogáns amerikai hírközlő média a jövőben kissé óvatosabb lesz alaptalan vádaskodásával és addig is aggódva várja hogyan végződik majd a másik nagy new yorki per, ahol szintén ő a vádlott, Westmoreland tábornok pere a CBS ellen. SZŐKE KLÁRA Négy hét • Párizsban. mk cikk Megjelent! Szőke Klára: Négy hét Párizsban... A Nyisztor Zoltán irodalmi pályázat másik nyertesének Szőke Klárának: Négy hét Párizsban című könyve is kikerült a nyomdából. Az írónő könnyed stílusban, bizalmas együttlétben Olvasójával meséli el mindazt, ami az olvasót érdekli az álomvárosról, Párizsról, amely valamikor valamennyiünk álma volt, ahová művészek sóvárogva tekintettek és amit az egész világ mint a pompa, elegancia központját tart számon, ahonnan szellemi áramlatok, forradalmak indultak el valamikor és amelynek Eiffel tornya a Szajna partján még ma is vonzza a turisták millióit... Ugyanakkor rendkívül érdekessen világítja meg a szerző 1956 előzményeit és a felejthetetlen szabadságharc napjait. A 200 oldalas könyv ára: 12.00 dollár + szállítási költség 2.00 dollár. Megrendelhető: Vörösváry Publishing Co. Limited Könyvosztálya, 412 Bloor St., West, Toronto, Ontario, M5S 1X5, Kanada. „Az év embere” Fáy István Ontario egyik kis városában élek harminc- három esztendeje és napponta olvasom lapunkat, az Evening Tribünt, mely szindikált újság, tehát a helyi híranyagon kivül ugyanazt közli, amit legalább tizenöt- húsz másik társa. Van azonban egy helyi specialitás, mely minden hétfőn olvasható, amikor hat ember véleményét, közlik valamely aktuális témáról. Óév utolsó napján a helyi notabilitásokat szólaltatták meg. Szerepelt a federális és provinciális képviselő, a polgármester, egy katolikus és egy protestáns egyházi vezető, valamint a Kereskedelmi Kamara elnöke. A kérdés, melyre válaszolnak kellett a következő: „Kit tart az év emberének?” Az első öt válasz közönséges sablon volt, melyben hazánk kiválóságait nevezték meg a kérdezettek. Nem így a hatodik, az elnök véleménye, aki Dr. Henry Morgentalert választotta és azonnal meg is indokolta miért. Szerinte ennek az embernek van hite és hiszi, amiért harcol, ez ad neki erőt. Gondolom, nem kell nagyon bizonyítani, hogy ez a minősítés milyen visszhangot váltott ki a francia, olasz, lengyel, magyar, horvát népi csoportokban. Magam is úgy érzem, hogy feltétlenül foglalkozni kell a kérdéssel, mert egtöbben nem is sejtik, hogy a legutóbbi fejlemények micsoda keretézélre állították a malt beavatkozás kérdését. Kétségtelenül nagy hiba volt a Kereskedelmi Kamara illusztris elnöke részéről, hogy nem magyarázta meg mi az a hit, amelyet a hírhedt orvosban annyira tisztel, így röviden én próbálok erre a kérdésre válaszolni olyan formában, hogy ismertetem az eddig történteket. Morgentaler neve néhány évvel ezelőtt tűnt fel az ismeretlenségből a nagyközönség előtt, amikor Quebecben megnyitotta abortus klinikáját. Pontosan úgy viselkedett, mintha törvényen felül állna, és mitsem törődött megtartásával mely, mint minden jogállamban csak hivatalosan engedélyezett kórházak számára teszi lehetővé a magzatelhajtást és csak abban az esetben, ha az anya élete veszélyben forog. Egyébként minden művi beavatkozás egyenlő az emberöléssel. Tehát nem kihágás, nem vétség, hanem bűncselekmény. Ezen az alapon bezárták a klinikát és az orvost jogerősen elítélték. ő viszont nem sokat törődött ezzel, hanem áttette működése színhelyét Winnipegbe, de Manitoba bírósága a québecivel teljesen egyforma ítélettel ezt a klinikát is bezárta. Ezek után, valószínűleg tanácsadói sugallatára Torontót választotta, mert ez az etnikailag, felekezetileg, társadalmilag teljesen heterogén, liberális város látszott legalkalmasabbnak arra, hogy megszilárdíthassa intézményét. Nem is csalódott sokat. Természetes, hogy a törvény itt is törvény és a klinikát bezárták, de a bírósági tárgyalás óriási meglepetésre felmentő ítéletet hozott. Ez a döntés megdöbbentette a tartomány hatalmas többségét és legelsősorban Torontó bíboros érseke emelte fel a szavát egyháza, hívei és a keresztény erkölcs nevében. Morgentalernek azonban ha nem is nagy, de rendkívül hangos és fanatikus tábora van. Ezek a különböző „emberi jogokat” védő csoportok, a női egyenjogúság védelmezői, a radikális szervezetek és a szakszervezetek, vagyis minden olyan közösség, mely a demokráciából anarchiát akar csinálni. Morgentaler, mint vádlott azt hangoztatta, hogy működésének célja az embereken való segítés, tehát emberbaráti kötelességét teljesíti. Hangsúlyozta az egyén jogait és a családtervezés fontosságát. Egyedül azt nem vették észre, hogy ez az egész érvelés nem más, mint ködösítés, mert a mai korszerű és szabadon beszerezhető gyógyszerek mellett, ha valaki normális terhesség esetében művi beavatkozásra szorul az vagy könynyelmű, vagy teljesen felelőtlen, röviden: hibát követett el a családtervezésben. Szomorú az, hogy ilyen rendkívül fontos kérdésben a kanadai jogszabályok értelmében esküdtszék dönthet, akik tudvalévően nem jogászok, csak fedhetetlen előéletű polgárai az országnak. Döntésük szemben áll a törvénynyel, mert a klinika működése lehetőséget ad a bűncselekmény elkövetésére és azt el is követik. Jelenleg, a kórház zökkenésmentesen működik a zsűri felmentő ítélete után. Ontario igazságügyminisztere azonban megfellebbezte az ítéletet és a legfelső bíróság fogja meghozni a végső döntést. Ennek jelentősége egészen rendkívüli, mely hatással lehet a következő generációk életére és az ország születési arányszámának alakulására. Ha ugyanis a legfelsőbb fórum elfogadja az esküdtszék döntését, akkor precedenst teremt, ami azt jelenti, hogy bármelyik szakorvos megnyithatja a hasonló klinikát, retorziótól való félelem nélkül. Egy ilyen értelmű döntés teljesen szabad kezet biztosítana közönséges kufároknak, hogy a még meg sem született, de már élő ember megölésével pusztítsák az Isten által meghatározott folyamatosságát az életnek és emberi fejlődésnek. Mindenki, aki felelősséget érez Kanada jövőjéért izgalommal várja a döntést és reméli, hogy a legfelső fórum drákói intézkedéssel veszi elejét az emberi életekkel való kufárkodásnak. Térjünk tehát vissza az elején felvetett kérdésre, hogy az „emberbarát” orvos miben hisz. Hisz a jövőben? Semmi esetre sem, mert azt pusztítja. Valami felsőbb morális törvényt tart szem előtt? Egyáltalán nem valószínű, mert éppen ez ellen cselekszik. Talán abban hisz, hogy kétesértékű segítségével embereket tesz boldoggá? Nem annyira buta. Különben is teljesen érthetetlen, hogy tevékenységét miért látja annyira fontosnak és olyan hatalmas országban, ahol egy négyzetkilométeres területre két és egyharmad ember jut, vagyis még többszáz millió kényelmesen elférne, miért van erre szükség? Ha már segíteni akar, miért nem megy Indiába, vagy Kínába, ahol talán még hálásak is lennének „emberbaráti” tevékenységéért, mert amikor ott egy megszületik, akkor a másiknak már nincs mit enni. Mi tehát a mozgató erő? Nem hiszem, hogy távol vagyok az igazságtól, amikor azt gondolom, hogy cél a fehér fajta minél nagyobb gyengítése, melynek szaporulata a színesekéhez képest nagyon csekély. Ezenfelül feltétlenül ott áll az aranyborjú imádata és a heródesi ösztön. Itt már csak egy remény lehet: felelős jogászaink beavatkozása, hogy ítéletükkel és egy rendkívül fontos elvi döntéssel megtisztítsák Kanadát a gyilkos ösztönöktől fűtött álhumanista elemektől. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA!