Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-05 / 1. szám

10. oldal Nyomja a nyolcas a csengőt Só Bernát Az emberek mindig rettegve félnek attól, hogy egyszer eljön a kor, amikor egy gépesített lé­­leknélküli társadalom­ban, nevükkel együtt egyéniségüktől meg­fosztva szürke számok­ká válnak.­­ „Neved számadat.. — írja Márai. „Már nem vagy ember ott, csak osztályidegen, már nem vagy ember itt, csak szám egy képleten...” Persze ez a félelem inkább még mindig csak a jövőtől való félelem. Szeretjük elhitetni ma­gunkkal, hogy Madách félelmetes falanszter je­lenete még nem érke­zett el. Ott még nem tartunk... Az majd csak „szünet után” jön... Az utánunk jövő generáci­ók részére. A jégkorral, az eszkimókkal és a fó­kákkal. Egyelőre még csak az a néhányezer leim beadtak egy jós, szerencsétlen viselt­sán­gosan szigorú intézetbe utánunk jövő generáci­ók részére. A jégkorral az eszkimókkal és a fó­kákkal. Egyelőre még csak az a néhányezer szerencsétlen viseli há­tán a nyolcjegyű szá­mot, akik ott valahol messze az északi sark­körön túl cipelik egész nap a fenyőfa dorongo­kat. Itt mi még mindig Fekete Péterekként és Balogh Jánosokként ülünk az éttermekben, dolgozunk a hivatalok­ban és küzdünk a fele­dés ellen a sírkövein­ken. Még él az egyéni­ség, a szürke számada­tok kora még nem érke­zett el... Ez az amiben újabban kezdek egyre gyakrab­ban kételkedni... Nézzük csak, mikor is találkoztam először a számokkal? 11 éves koromban szü­leim beadtak egy jósá­gosan szigorú intézetbe, ahol én lettem a 31-es növendék. Ez a szám ke­rült bevarrva az inge­im nyakába, a zsebken­dőimbe, sőt az alsónad­rágjaimba is. De jobb­nak láttam bevésni a fe­jesvonalzóba, a tolltar­tóba és a ping-pong ütőm nyelébe is. A számozás különben igen praktikus volt, mert így a fehér­nemű raktárban dolgo­zó apácák soha nem cse­rélték össze az alsónad­rágjaimat az Orosz Gé­záéval, mert az övében 26-os szám volt bevarr­va. Nem sokkal később átkerültem egy kevésbé jóságos, de annál szigo­rúbb intézetbe,­­ahol a 79-es szám lettem. Tehát alsónadrágjaim 31-ből 79-es számmá léptek elő. És mire a frontra kerül­tem, a nyakamban lógó „dögcédulámon” a szép hosszú szám mellett úgy éreztem a­ nevem már szinte másodrendű sze­repet kapott, így talán nem is volt meglepő rá­döbbenni, hogy ilyen indulás után azóta már hova jutottunk? Mert most már van te­lefonszámom, Ameri­can Express, Diners Club és VISA hitelkár­tya számom, csekk és ta­karékbetét számom adóhivatali iktatószá­mom, útlevélszámom postai irányítószámom, állami betegsegélyző számom, politikai sza­vazó-lista számom, és az Automata­ Bank haszná­latára kapott szemé­lyes titkos számom ami olyan titkos, hogy magamnak sem merem hangosan elárulni. De mindezek tetejébe a gyorskiszolgáló étter­mek vagy orvosi labora­tóriumok ajtajában is rendszerint számot ka­pok, amit ha hangosan kikiáltanak, akkor tu­dom, hogy megégett a hamburgerem, vagy el­készült a vizelet analí­zisem. Fizetési napokon vállalatom bérelszámo­lója részére én már csak 428-as vagyok. Ez neki többet jelent minden JACK-nél és JOE-nál. A nyugdíjalap pedig 09846 342 548 alatt tart szá­mon. Barátságosan akartam már nekik ajánlani, hogy nevezhet­nek röviden 548-asnak is. Hova fog ez vezetni...? Már félek a végétől is, amikor egy szigorúsze­­mű matróna odaszól majd valahol egyszer egy fiatal ápolónőnek: — Vigye be Teriké az öt per kettőbe az ágytá­lat a nyolcasnak, már félórája nyomja azt a rohadt csengőt... ­ Szilveszter Vajda Albert Érdekes módon, min­den esztendőben, ami­kor közeledik az év vé­ge óhatatlanul felmerül bennem a hazai szilvesz­terek emléke. Ilyenkor, december vége előtt, természetesen már ké­szen állt a program: mi­kor és hol fogok Szil­veszter éjszakáján kon­ferálni? A budapesti Kis Színpadon, amelynek szerződtetett tagja vol­tam, két előadást tartot­tunk, a szomszédos Ze­neakadémián egy szil­veszter est volt, úgy, hogy azt könnyűszerrel tudtam végig konferál­ni. Közben volt még any­­nyi idő, hogy valamelyik üzem szilveszerestjén lépjek fel, öt-tízperces szöveggel és még éjfél előtt befussak a Bartók terembe, hogy ott is né­hány perces derűs törté­nettel szórakoztassam a „Nagyérdeműt”, így nevezték szakmai kö­rök, abban az időben, a nagyérdemű közönsé­get. Most, hogy huszon­nyolc esztendő távlatá­ból nézek vissza, egész sor színházi történet ele­venedik meg előttem. Honthy Hannával kez­dem, akinek korát ala­posan meghazuttoló fia­talos külseje számtalan tréfás megjegyzés for­rása volt. Egy alkalom­mal öreg nénike keres­te Honthyt a Fővárosi Operettszínházban. Az öltöztetőnő megkérdez­te a nevét és azt is, hogy ismeri-e a művésznőt személyesen? — Hogyne ismerném, lelkem — felelte a néni­ké. — Sok-sok évvel ez­előtt, gyerekkorunkban még egyidősek voltunk. Egy másik név: Gózon Gyula. A magyar rádió szilveszteri műsorában léptünk fel együtt. Gyula bácsi — mert mindenki így hívta, próbák köz­ben elmesélte, hogy or­vosnál járt. — Csak nincs valami komoly baj? kérdez­tem. — Nincsen — felelte Gózon. — Azt mondta a doktor, hogy gyomoride­gességem van, de nem ad rá gyógyszert, hanem igyak meg reggelente egy csésze meleg vizet. Mondtam neki, hogy ez nem fog segíteni. Kér­dezte: honnan tudom? Onnan, feleltem, hogy én már évek óta iszom reggelente langyos vi­zet, amiről a feleségem azt állítja, hogy kávé... Még egy színész név: Balassa János. Negy­­ven-egynéhány éves volt, amikor elhunyt. Nem nagynevű színész volt, a társaságban szó­rakoztatóbb, mint a szín­padon. Édesanyja Fá­tyol Klári cimbalom mű­vésznő,­­ édesapja, a Vígszínház tagja, aki „Basa bácsi” néven, vasárnaponként mesé­ket mondott a gyerekek­nek. Balassa Jancsi előbb született, mint a házasság és lehetett úgy öt éves, amikor Basa bá­csi végre feleségül vet­te Fátyol Klárit. Azon a délelőttön, amikor a nagy esemény lezajlott, Jancsi otthon maradt. Váratlanul látogató ér­kezett és megkérdezte a kisfiútól: — Itthon van a ma­mád? — Nincsen. — Hát a papád? — Ő sincsen. — Hol vannak? — Esküvőn — vágta ki Balassa Jancsi és gyorsan hozzátette: — Ha egy kicsivel na­gyobb vagyok, én lettem volna a tanú! Nevek, amelyek vise­lője már régen nincsen közöttünk. Színházi kis történetek, amelyek las­san elvesznek a múlt ho­mályában. De az év vége előtt, új esztendő küszöbén, úgy érzem, nem árt kis­sé elmerülni a régmúlt­ban sem. A magyar tör­ténelem egyik dicsősé­ges korszaka Mátyás király uralkodására esik. Ha nem kapta vol­na az „igazságos” jel­zőt, nyugodtan nevez­hettük volna Bölcs Má­tyásnak is. Hogy milyen előrelá­tó, korát alaposan meg­előző uralkodó volt, ar­ra jellemző, hogy há­rom politikai tényezőt sorolt fel, amelyek tönk­reteszik az uralmat. Ez a három a következő: a lappangó gyűlölködés, az önérdek hajszolása és az éretlen egyének ta­nácsainak követelése, úgy érzem, minden mai vezetőnek meg kel­lene fogadnia ezt a közel ötszáz évvel ezelőtti böl­csességet. De Mátyás király, amint azt tudjuk, kitűnő humorérzékkel is ren­delkezett. Egyszer meg­kérdezték tőle, hogy mi az a három dolog, amitől óvakodni kell. Mátyás azonnal válaszolt: — A kihűlt leves, a kiengesztelt barát és a szakállas asszony. Kívánom, hogy az új­­esztendőben senki se ta­lálkozzék ezzel a három dologgal, hanem helyet­te legyen minden kedves olvasóm boldog, derűs és egészséges. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! ADÓ-ÜGYBEN LEVIZSGÁZOTT A kereskedelmi iskolában pénz­ügytan­­orán ezt mondja az elő­adó: „Kétféle adó létezik: direkt adó és Indirekt adó. A Jövedelem adó az direkt adó. Schlamm Dezső, mondjál egy Indirekt adót! — A kutya­ adó. !— Nem helyes. — Miért nem? Rissen nem di­rekt a kutya fizeti... Green meséli: — A fiamnak idegölő foglalkozása ráfi. '— Mi a foglalkozása? — Fogor­ö’s. ' Jön haza Letenye fater, az öreg gépkovács, átkiabál a gan­gon. — Na komám — azt m­unk­ja nekem —, elsején leteszem a lantot. Elmegyek nyugdíjba, mint a sicc. Elég volt, fejramt, jöjje­nek a fiatalok. Aztán olvasom másnap a lap­ban, hogy a fiatalok jönnek is, de inkább olyan másmilyen pá­lyákra pályáznék. Ahol az ember talán nem kap sztárgázsit, de fix, hogy nem kap sérvel Ahol az ember nem piszkolja el sem a kis ruháját, sem a kis kezét. Ahol esetleg nem lehet feltörni, de sohasem kell letörni. Ahol nem fontos a jó fellépés, de dél­után háromkor mindig le lehet lépni. Úgy gondolom, létezik egy maszek munkaközvetítő,­­ amely reális igényeket elégít ki. Be­megy mondjuk egy magyar anya a fél tízmillióból — Kérem, a nTTTwim most lesz húszéves. Szeretnék karácsonyra valami kellemes állást a pubinak. Tetszik érteni, az apja éjt nap­pallá téve fröccsönt, én három tur­nusban művelem a díszbőrt, a családi jólét alapjait tehát heted­­bdgien megvetettük. Olyasmi kéne tehét, ahol Béluska elegánsan el- Mbuskálhan — Asszonyom — mondja a ma­szek munkaközvetítő —, szót se többet, mindent értek, ön meg lesz elégedve. Nos, mit «óm­» tpsssm azt egy omito-pedchológusi mun­kaköréh óz? — Omito-pszichológ­us — mond­ja a magyar anya. — Egész jól hangzik No és mi kell ott csi­nálná? — Szinte semmit, három — su­gárzik a maszrtv, mint egy izotóp. — A pubi egész nap a jó levegőn álldogálhat, kellemes zöldövezet­ben, még rínék minm­uma sem kell. Lényegében a madárijesztői pálya korszerűsített változata. Azzal a különbséggel, hogy ha Béluska ,naponta három lahm odaszól a madaraknak: „Menjetek a fenébe” MAI IDŐK — Azt hiszem, ez a kapcsolat tartás lesz. Már két napja együtt­­jártunk, és még mindig bírjuk egy­mást... IGAZ! Megfigyeltem, a legbutább em­bereknek van a legszebb felesége­­ik. — Én is úgy találom. Egyikként a te feleséged is csakugyan csoda­­daszép. — már túl is teljesítette a klasz­sziais normát. . — Hát nem tudom­ — mondja a magyar anya. — Az a baj, hogy könnyen felfázhat. — Fázékonyság esetére hadd ajánljam ugyanennek a szakmának urbanizált variációját, a propa­ganda-demons­trá­tori pályát. Ele­gáns környezet, tompított vasörök, a pubinak az orrát sem kell ki­dugnia a szabad levegőre. — Propaganda-demonstrátor — Ízlelgeti a magyar anya — Nem rossz. És mi az, hogy propaganda­demonstrátor? — Kirakatbaba '' Magyar anya elhúzza az orrát. — Tudja kérem, én azt szeret­ném, ha Béluska jobb körökben forogna. — Ah, értem — Mást a maszek — Miért nem ezzel kezdte, asz­­szonyom? Ebben az esetben máris ajánlhatok a pubinak egy remek kör­revizori állást — Körrevizor? Ez jó! És mit csinál egy körrevizor? — A forgóajtót ellenőrzi a Hil­tonban. Asszonyom, önnek is érzé­kelnie kell: Béluska ennél jobb körökben nem is foroghat — Jó, de ott mindenféle embe­rekkel találkozhat Tudja, jobb szeretnék a pubinak valami vezetői beosztást — Vezetői beosztást, ahol nem találkozik emberekkel... Asszo­nyom, megvan! Bébirkából kennel­­instruktort faragunk. — Az micsoda? ' — Kutyasétáltató. ' — Nézze, én azt szeretném, ha a pubi Valami magasabb beosztásba kerü­lnekie... — Nem gond. A Jánoshegyen most épül egy toronyház. A tizen­nyolcadé emeleten bérelünk Bé-­­­uskának egy Ms irodát Be a város legmagasabb pontja. Ennél maga­sabb beosztást nálunk el sem lehet képzelni Egy«» pest a pubi lábai előtt hever. Mindenki felnéz rá. Az ajtajára pedig Mirjük, nádor­­ispán! — Látja kérőn, ez a jó. Én azért közben a Vatikánba is elküldöm a pubi önéletrajzát Mit k­it­essen tudni... Hallód Letenye ,fatert Jobb, ha maga egyelőre mégsem megy nyugdíjba! — Topless fasz a divat! így legalább dóm a régi szálas nyolctondóldott Az egyszerű földműves apa Chicagóba jön vidékről, hogy banktisztviselő fiát meglátogassa. A pályaudvarról mindjárt abba a bankfiókba megy, ahol a fia dolgozik. Véletlenül pont az igazgató szobájába nyit be. — Kérem szépen — mondja­ zavartan, én Joe Corrigan vagyok! John Conigant keresem a fiamat. Hát maga volna az — csodálkozik az igazgató —, én azt hittem, hogy maga meghalt. — Miért haltam volna én meg, kérem? — Mert a fia­ tegnapelőtt hazautazott a temetésére. — Észrevetted, hogy végigméri az a kis szemte­len? ne üsd Józsikát! Fájni fog KÜLFÖLDI NYARALÁS ELŐTT (jSWffS A gondos anya: . — Kisfiam, kezecskéd. *** — Felmondott a bejárónőnk — fogadja a hivatalból hazatérő férjet a háziasszony. .— Azt mondja, nem marad, mert te gorombáskodtál vele a telefonban. — Igazán sajnálom, azt hittem, te vagy a telefonnál. * *** — Mi leszel, ha felnősz? — Először is orvos, mert apám azt akarja, azután ügyvéd, mert mamám azt szeretné. És végül matróz, mert nekem ahhoz van kedvem. Sűrű köd borítja az utcákat, két méternyire sem látni előre. Már egy órája cammog egymás mögött két autó, hirtelen hevesen fékez az elöl menő, a másik nekikoc­can. Kimásznak kocsijukból a vezetők. -r- Az ördögbe is! — szitkozódik a második autós. — Miért fékezett ilyen hevesen, minden ok nélkül? * — Minden ok nélkül?! — kérdezi vissza amaz. — Hát akkor, kérem, tapogatózzék körül, én ugyanis már a garázsomban vagyok. A­­bankrabló hajnalban érkezik haza a zsákmánnyal, s ifjú hitvesét az ágyban találja egy férfival. Rettenetes patáliát csap, a férfi kiugrik az ágyból, és a nyitott ablakra át­menekül. A bankrabló még sokáig kergeti eredmény nélkül, majd hazamegy. A felesége kétségbeesetten magyarázza: — Mit tettél, Tommy, ez az ember a Scotland Yardtól volt ittlét téged üldöz... — Ő kezdte! — Szép ez a skót Mit, Bol sze­rezted sz anyagot? ellipf- SZÖVEG NÉLKÜL Újra kapható a történelmi Magyarország színes térképe az ország és a vármegyék címereivel. 9 91 P9 ® 55 9 9 9 V« ■ E 9 91999 999 9 9 9999 999 Plasztikkal védett kartonra, öt színű nyomással 21 %”x 32 W nagyságban készült térkép dísze a magyar otthonoknak. Ára csomagolással és szállítási költség­gel együtt $ 5.00. Rendelje meg még ma, töltse ki a jobboldalon lévő szelvényt, hatoljon 5.00 dollárról ki­állított csekket, vagy money ordert és küldje az alábbi címre: Vörösváry Publishing Co. Ltd. 412 Bloor Street W., Toronto, Ont. M5S 1X5 Canada Név:. Utca, házszám: Város:. Tartomány: vagy ország:. Code szám:.

Next